Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-02 / 153. szám

VIII. ÉVFOLYAM, 153. SZÄM 1981. JÜLIUS 2., CSÜTÖRTÖK LLOI A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA Sokat dicsérik a burgonyát Eredményes kisállattenyésztők Az isaszegi művelődési ház újonnan épített nagyterme rö­vid idő alatt sok rangos ren­dezvénynek adott otthont. A múlt hét végén két napra a Pécel-Isaszeg Afész isaszegi kisállattenyésztő szakcsoport­jának tagjai rendezték be a színháztermet, s ahol máskor fiatalok táncolnak, vagy szín­házi előadást néznek, ott most nyulászok, méhészek, galambá­szok, horgászok, kertbarátok mutatták be legszebb állatai­kat, termékeiket. Hogy milyen céllal, azt a kiállítás emlék­könyvébe így rögzítette dr. Bujlca József: — Reméljük, a lakosság minél nagyobb szám­ban kap. kedvet kisállatte­nyésztésre' és kertészkedésre. A látottak valóban, biztatóak voltak. A kertészkedők által berendezett soron sokat dicsér­ték Gallai Ferencné rózsabur­gonyáját, Nagy Ferenc László feketeribizlijét, Tamás Jenő paradicsomát, Proksza Ildikó Rigoletto salátáját, özv. Róna­völgyi Józsefné fokhagymáját, Klincsek II. János zöldborsó­ját. Hozzáértéssel — A Pécel-Isaszeg Áfész ál­landóan és rendszeresen biz­tosítja a takarmányokat. Elő­adások szervezésével, filmve­títésekkel szakmai ismeretein­ket fejleszti a művelődési ház, ahol részünkre a működésünk­höz szükséges helyiséget is biz­tosítják. Ellátunk bizonyos ér­dekvédelmi feladatokat is. Va­lamikor a felvásárlás utáni harmadik-napon fizették az át­adott nyulak utáni ellenérté­ket. Ez kétszeri sorban állást, sok időveszteséget jelentett. Si­került elérni, hogy az átadás­sal egyidejűleg fizessenek. Kis dolog, de ha nyolcvan ember egy-egy órát nyert ezzel az in­tézkedéssel, akkor megérte, hogy szóltunk. Veresegyházi ötlet Valóban megérte, mint ahogy ennek a kiálításnak a megszervezése is dicséretes. Sok jószándékú ember fogott össze Isaszegen, hogy olyat te­gyen, ami a falujukban csak régen volt. — Az ötletet a veresegyházi­aktól lestük el — hárítja el a dicséretet az elnök. — Az a nagyszerű, hogy hívásunkra eljöttek a galambtenyésztök, a nutriával foglalkozók. Eljöttek a horgászok. Szakkönyveket állított ki és árusított a köz­ségi könyvtár. Szemléltető tab­lókat, fényképeket készített a művelődési ház. Tombolajegy Nagy Barnabás általános is­kolai tanuló zavarja meg a beszélgetésünket. — Tessék mondani, hol le­het kapni még tombolajegyet? — Nyulat szeretne nyerni, mert ketrece már van. Nő az utánpótlás, mondják elégedet­ten az öreg nyulászok és ér­ződik, hogy a siker egyik oká­nak ezt a gondosan felépített, nagy hozzáértéssel megrende­zett kiállítást tartják. Fercsik Mihály , Szerelik a berendezéseket Júliusban átadják Gödöllőn, a művelődési központban a 20 tanulóhelyes nyelvi laboratóriumot. Jelenleg a budapesti Elektroakusztikai Gyár két dolgozója, Diíau Tibor és Nagy ' László szereli az elektromos berendezéseket Barcza Zsolt felvétele Isa szeg, Ga lg a hévíz, Valkó Hajdani kincskeresők nyomában A leggazdagabb látnivalót a nyulászok kínálták. Szilágyi János, a kisállattenyésztő szak­csoport elnöke a kiállításon si­kerének ismeretében elégedet­ten beszélt az eredményekről. — Szakcsoportunk az 1960­as évek derekán alakult tizen­két ember összefogásával. Ak­kor évenként általában ezer nyulat adtunk át a kereskede­lemnek! Most -74 tagunk van, s 1980-ban már 10 ezer 473 nyulat szállítottak el Isaszegről. A kiállítás keretében díjaztuk a legtöbb, tapsifülest átadó szakcsoport tagokat. Palyaga Gábor 576, Lányi Lajos 399, Bánki Árpád 345 darabot adott át. f — Hogy megéri-e? Nem le­het a nyúltartásból meggazda­godni, de az biztos, hogy aki intenzíven, hozzáértéssel fog­lalkozik az állatokkal, annak ezek a. fehér, rozsdabarna, vö­rös jószágok hoznak a kony­hára, nem beszélve a nyúlte- nyésztés ' egész népgazdasá­gunkra vonatkozó hasznossá­gáról. A kiállítás ketrecei között most is sokan nézelődnek. Többen érdeklődnek a zsűri döntéséről, arra kíváncsiak, ki­nek az állatai nyerték a nyu­lak szépségversenyét. Szilágyi János megmutatja a gazdáik­nak elismerést hozó állatokat. Nagy Márton új-zélandi vöröse 96 pontjával érdemelte ki a kiállítás nagydíját. Horváth László új-zélandi fehére 95, Klincsek I. János ugyancsak új-zélandi fehére 94 pontot ka­pott. A ketreceknél ott van­nak a tenyésztők és szívesen beszélnek a díjazott állatok tulajdonságairól. A szakcsoport elnöke továb­bi terveket ismertet. — Szeretnénk a nyúlte- ny észtők létszámát százra növelni és megszervezni a ba­romfitenyésztők csoportját is a háztájiban. Az utóbbi tervünk­kel kapcsolatban nagy az ér­deklődés, de sajnos a hatósá- j gok részéről elhúzódik az ól­építési engedélyek kiadása. Bogártelki György, Szabó 1st-' van és társaik türelmetlenül várják a hivatalos írást. Érdekvédelem — Türelmetlenségük érthető — magyarázza Szilágyi János —, hiszen tervük, elképzelésük megvalósítása nemcsak egyé­ni, de közérdeket is szolgáló kezdeményezés. Persze, mun­kánknak nemcsak akadályai vannak. Sokkal több a támo­gató intézkedés. Szathmáry Zoltán, az isa­szegi helytörténeti múzeum vezetője egy alkalommal fel­háborodottan meséli, hogy la­kóhelyének azon híre, mely szerint ott a határban sok ér­tékes múltbeli tárgy lapul a földben, még a Dunántúl tá­voli vidékeire is eljutott. Kincskereséssel egybekötött turizmusra serkentette az amatőröket, pénzgyűjtőket, akik közül néhány ügyesebb ezermesterkedő kis tranzisz­toros fémkereső barkácsolásá­val is segített magán. Miért éppen Isaszeget kapta szárny­ra ily módon a hírnév? Bosszantó hírnév Bizonyára azért, mert szá­mos jelentős történelmi ese­mény színhelye volt a község, illetve annak'határa, s más helyekhez viszonyítva jóval több tárgy kerülhetett és ke­rült is a földbe például azok­ban a dűlőkben, ahol csaták zajlottak le. s ott nagyobb a valószínűsége annak, hogy a saját maguk kedvteléséből és öröffiére keresgélők találnak is valamit. Kétségtelen: sok mindent lehet találni Isaszeg határá­ban, híven bizonyítja ezt a falumúzeum tárolóiban sora­kozó középkori és későbbi tárgyak, nyílhegyek, kardok, sarkantyúk, lándzsahegyek, pénzek sok-sok szép darabja. Hogy mit találtak, mit vittek el az amatőr magánvállalko­zók, nem tudhatjuk, de annyi bizonyos, hogy reményeik — szerencsére! — nem váltak valóra, zsákmányuk csekélyke lehetett, ha rá is mosolygott egyikükre-másikukra Fortuna. A kincskeresés korántsem újkeletű jelenség. Táncsics Mi­hály — önéletrajzában olvas­ható — édesapja például gaz­daságának hanyatlását látva, e módszerrel próbált helyzetén jobbítani. A reformkori költők, írók súlyos társadalmi prob­lémának tartották a kincske­resést, s természetesen el is ítélték, mint Vörösmarty: Kincskeresők című színpadi darabja. A jelenség élt a feu­dalizmusban, s a múlt század második felében ismét meg­erősödött, s a parasztság kö­rében szinte az egész országra kiterjedt. Ennek egyrészt a ré­gészet fellendülése volt az oka, a nagy építkezések köz­ben ugyanis viszonylag sok arany és ezüst ékszer, pénz, tárgy került felszínre, más­részt pedig a parasztság sor­sában, helyzetében bekövetke­zett változások, a könnyű eladósodás, elszegényedés, az új körülmények közötti nehe­zebb boldogulás. Az ásási kedv időnként vidékünkön is fellángolt. A középkorban Ákosmonos- tornak, később Monostorpusz­Bagiak országos sikere Nívódíj: a legnagyobb elismerés A Termelőszövetkezetek — a Fogyasztási Szövetkezetek — és a Kórusok Országos Taná­csa június 27-én és 28-én ren­dezte meg a szövetkezeti nép­dalkörök II. országos találko­zóját. A találkozóra huszon­két együttest hívtak meg. A kétnapos rendezvénysorozaton Pest megyét a szentendrei ÁFÉSZ és Pilisszentkereszt község szlovák nemzetiségi együttese, valamint a Galga- vidéke ÁFÉSZ bagi pávaköre képviselte. Jó tudni, hogy ilyen rangos eseménynek volt Galga menti résztvevője is. Megtérülő munka — Örömmel fogadtuk a meghívást — mondja Tóth Mi­hály, az együttes társadalmi vezetője. — Az Ajkán rende­zett területi bemutatón elért eredményünk alapján remél­tük is, hogy eljutunk az orszá­gos találkozóra. Ügy érezzük, hogy népdalkörünk életében ez a szereplés volt az eddigi leg­nagyobb elismerés. Ambrus Józsefné, Balázs Já- rlosné, Deme Jánosné, Hajdú Józsefné, Lados Istvánná, László Zoltánná, ifjú László Zoltánná, Lőrinc Józsefné, Má­té Istvánná, Nagy Józsefné, Pintér Ferencné, Szabó Mild- lósné, Tóth Jánosné, Tóth Mi- hályné és Tóth Sándorné vol­tak a siker részesei. Amikor a két napra emlékeznek, va­lamennyien elégedettek és ál­lítják, hogy ez az út megérte a sok készülődést. Nem volt fölösleges a próbák izgalma, a kemény munka. A családtól távol töltött órák sokasága az elismerésben, a tapsokban, a közös éneklés örömében végül megtérült. A népdalkor szombaton dél­ben indult a Galgavidéke ÁFÉSZ autóbuszával. A gyüle­kezés alatt kevés szó esett a szereplésről, inkább csak arról beszéltek az asszonyok, meny­nyi munkát hagyták otthon. Szedni kellene a fólia alatt érő paprikát, paradicsomot, a kertben hüvelyesedő borsót, a pirosló meggyet. A családtagok is meghozzák a maguk áldoza­tát, hogy ezek az asszonyok a Galga menti hagyományok hű­séges őrzői lehessenek. Ahogy távolodtak az otthontól, úgy váltott a beszéd témája. Már egyik-másik asszony ajkán nó­ta is csendült. Aztán minden szem a gyönyörű mátrai tájat figyelte, öt óra körül érkeztek Bélapátfalvára. Gyors színpadi próba. Ismerkedés a faluval, a Cement- és mészművel, az itt élő emberekkel s később a cso­portokkal. A bagiakon kívül itt voltak a fedémesiek, a kondo­tának, Koronamajornak, Szi­getmajornak nevezett, Galga- hévíztől délre fekvő területen a XIII. században az Ákos nemzetség monostora állt, amelynek romjai még a múlt század második felében is lát­hatók voltak. A romok között találtak Árpád-kori fegyvere­ket, lószerszámokat, dénárt, aranytárgyakat. Itt is azt kell feltételeznünk, hogy mind­azok, akik ebben a században keresgélésre adták a fejüket, titokban valamiféle kincs vagy kincsféle megtalálásában re­ménykedtek, mert az olyan tárgyakat, amelyek a régészek számára értéket jelentettek volna, veszni hagyták. így pél­dául a szántások alkalmával felszínre bukkant urnáknak semmiféle jelentőségét nem tulajdonítottak, s azok „fi­gyelem nélkül elenyésztek”. Kutató elődök Amíg a hévíziek Monostor­pusztán próbáltak szerencsét, a valkóiak a' Szentpálhegyen, ahol a hagyomány szerint a XIII—XIV. század fordulóján pálosrendi szerzetesek tele­pedtek meg. A Magyar Hír­lap egyik 1851. évi cikke sze­rint. a romjai akkor még lát­hatóak voltak, mi több, az el­ső világháború idején innen egy faragott követ szállítottak be az erdészet helyi irodájába, ami a község történetének rosták, a bácsbokodiak és a milotaiak. A találkozó ugyanis ezen az estén négy települé­sen — Bélapátfalván, Besenyő- telken, Hevesen és Verpeléten — folyamatosan zajlott. Otthoni gond — Nem szeretném, ha di­csekvésnek tűnne — emléke­zik Tóth Mihály —, de nekünk volt a legnagyobb sikerünk. Amikor a citerások — Ambrus Attila, Galambos Csaba, Gádor István és Lados István, Svela Pál intésére eljátszották a Jaj de sokat áztam, fáradtam cí­mű dal első sorát és utána be­kapcsolódtak énekükkel az asszonyok, a terem közönsége tapsolni kezdett. Voss Lajos karnagy a közös éneklés során erre a nótára tanította meg a művelődési ház nagytermét zsúfolásig megtöltő közönsé­get. A késő esti órákban utazás Egerbe. Vacsora a Park szálló éttermében. Szállás a mező- gazdasági szakközépiskola kol­légiumában. De ki tudott itt nyugodtan aludni! Mindannyi­an a másnapi eseményekről beszélgettek, és egy-egy gon­dolattal érte utol az asszonyo­kat az otthon gondja is. Mert minden szereplésnek nagy az ára, különösen ilyenkor, ami­kor a mezőgazdasági munkák­nak a dandárja van — állítja Pintér Ferencné és szavait mindannyian igazolják. Vasárnap fél tizenegykor az egri Gárdonyi Géza színház­ban dr. Czimbalmos Béla, a TÖT főtitkára köszöntötte a népdalkor tagjait. — Mi, a szö­vetkezeti mozgalom nagy csa­ládjának tagjai, dolgozói di­csekvés nélkül mondhatjuk, hogy a különböző szövetkezeti rendezvényeink, társadalmi ünnepeink alkalmával még azokban az években is a folk­lór helyi értékeivel színesítet­tük eseményeinket, amikor so­kan kissé megmosolyogták és valamiféle múltból maradt szokásnak tartották ezt — hangzottak a megnyitó szavai. Aztán átadták a nívódíjakat. Tizenöt bagi asszony szemében Jól sikerült Domonyban az a sportnap, amellyel egy ha­gyomány alapjait vetették meg: dorogi sportolókat lát­tak vendégül. A két egyesület sportolói a Galga-parti összefogás Tsz sportegyesületének rendezésé­írásakor még látható volt, két évvel ezelőtt viszont már nem tudtak róla. Alap: a munka A valkóiak hagyománya szerint a Szentpálhegy kincse­ket rejt magában, s innen származik többek között a templom régi, csorba szent­ségtartója. A kincsek iránt itt is időről időre felcsigázódott az érdeklődés. Bő fél évszá­zaddal ezelőtt például Pintér Erazmus és Pintér István ásott a határ e részén, s olyan mély nyílásra akadtak, hogy a bedobott fadarabok koppa- nását nem hallották.- Utoljára öt évvel ezelőtt próbálkoztak az ásás szervezésével, de vé­gül nem lett belőle semmi, mondván: hol keressék a pá­losok telephelyét, hisz az a terület közel kétszáz hold ki­terjedésű, meg az elődök sem találtak semmit. Ök azonban már nem kincseket akartak keresni, arra lettek volna kí­váncsiak, igaz-e, amit az öre­gektől hallottak, hogy való­ban éltek ott hajdan szerze­tesek. A század eleji kincskeresők­nek minden bizonnyal a múlt században is voltak elődeik, csak éppen megfeledkezett ró­luk az emlékezet. Nyomdoku­kon senki sem jár már. Tár- sadalmuhk átalakulásával megváltoztak a falvakban az életkörülmények, sokszorosára nőtt a műveltségi szint, s mindennapjaink bizonyítják, boldogulásunknak a munka a forrása. B. M. könnyek csillogtak, napsütötte arcukat pirosra színezte az öröm. Megkapták a szövetke­zeti népdalkörök II. országos találkozójának nívódíját. Délu­tán a Dobó térről indult nyolc­száz szövetkezeti dalos felvo­nulása a székesegyház előtti térre, ahol kezdetét vette a ta­lálkozón résztvevő együttesek közös hangversenye. Vass La­jos SZOT és Erkel-díjas zene­szerző karnagy intésére felzen­gett a dal: Fúj, süvölt a Mátra szele. Közös ünnep Ekkor már a téren szorongó ezrek között ismerős bagi ar­cokat is felfedeztek az asszo­nyok. Utánuk jöttek a férjek, a rokonok, az ismerősök, a népdalt szeretők, hogy együtt ünnepeljék az elért eredményt és a bánatot feledtető, vidám­ságot, jókedvet termő népdalt. F. M. Ultra Torai csomagoló Csaknem tíz éve annak, hogy a túrái Magyar—Kubai Barát­ság Tsz a Compack Csomagoló Vállalat megbízásából végzi az Ultra mosogatópor csomagolá­sát. A szövetkezet így is hoz­zájárul tagjainak', alkalmazot­tainak egész éves helybeli fog­lalkoztatásához. Csomagoló­üzemükből az első években még csupán 8—10 tonna por került ki naponta, teljesítmé­nyük most már jóval túl van a huszonöt tonnán. Időközben gépeket is adott részükre a Compack Vállalat ehhez a bér­munkához, amelynek bruttó értéke tavaly mintegy négy és fél millió forint volt. Városi moziműsor Sivatagi show. Amerikai ter­mészetfilm. 4 órakor. Túl a félelmen. Francia bűnügyi film. 6 és 8 órakor. ben öt versenyszámban mér­ték össze erejüket. Sokan ér­deklődtek az első esemény, a női kispályás labdarúgó-mér­kőzés iránt, amelyen a domo- nyi lányok 8-3-ra nyertek. Kiemelkedően játszott Vanó Erzsébet, aki egymaga öt gólt lőtt és férfiakat megszégyení­tő ügyességgel, erővel játszot­ta végig a mérkőzést. Az asztalitenisz-verseny győztese a dorogi csapat lett, sakkban viszont biztosan nyer­tek a hazaiak. Izgalmas, lát­ványos csatát hozott a férfi kézilabda-mérkőzés, amelyen a több NB-s kézilabdást felvo­nultató vendégcsapat 31-26 arányban bizonyult jobbnak. éi legtöbben a nap slágerére, a nagypályás labdarúgó-mér­kőzésre érkeztek, amelyen né­mi meglepetésre a járási baj­nokságban szereplő domonyi gárda 2-2-es félidő után 4-2- re. legyőzte a tartalékos dorogi csapatot. A sportversenyek után kö­zös vacsorán, diszkón szóra­kozhattak a vendéglátók és a vendégek, akik az első talál­kozó sikerén felbuzdulva el­határozták, hogy a visszavá­gót már júliusban megtartják Dorogon. P. P. Egész évben Érdekes program Érdekes programokat ígér a péceli Rákosvölgye Tsz szak- szervezeti bizottságának sportnaptára. Az év második felében, nők és férfiak részé­re asztalitenisz egyéni bajnok­ság lesz, októberben a sakk kedvelői versenghetnek, no­vemberben ultiolimpiát hir­detnek meg. Az csak termé­szetes, hogy sportot kedvelő dolgozóik egész évben részt vesznek a járási és a megyei rendezvényeken is. ISSN Hiss-ins') lOMÖlllM Hírlap) Visszavágó júliusban Domony-Dorog sportnap k i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents