Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-19 / 168. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP 1981. JÜLIUS 19., VASÁRNAP A finnek kevés szóból is értenek Suomi földjén Otaniemi kápolnájának üvegfalán áttör sziklák, fenyőfák elmosódó képe, dereng a tó is, egyik a tízezerből. Finnország és a csönd. Erdő, szikla, tó. A táj ritmusa — kemény és lágy harmónia. Mindenütt. Tamperében, Turkuban, Helsin­kiben, férfiak és asszonyok kedves, de határozott tekintetében. Környezet és nép egymásra talált. A tágasság is karaktere az országnak. Kerékpározni, futni, erdő­ben sétálni lehet a városokban is, amelyekben meghagyják a természet fákkal tel­jes ősi rendjét. Messze északon is éreznem kellett kultúránk erős lüktetését. Tarvaspä Akseli Gálién Kallela múzeumában a gödöllői magyar szecesszió nagy szövetségesének életművét vizsgálhattam. Az Amos Anderson Múzeumban Czóbel Béla szentendrei kertjével, Kmetty János pompás Önarcképével és Márffy Ödön régi váci vámjával találkozhattam újra, ezúttal finn közönség társaságában. Nincs vége a sornak. Va­sárnap délután Alvar Aaltó fehér márvánnyal burkolt, valóban fenséges Finlandia palotája zárt rendezvény miatt számomra csak UNESCO-igazolványom hasznos jó voltából nyílt meg. Azt hittem, valami fontos nemzetközi tanácskozás kellős köze­pébe toppantam, szmokingos pincérek sürgölődtek kaviáros szendvicsekkel, ita­lokkal, harsogó hatalmas közönség a zsúfolt hangversenyteremben. A Rubik-kocka versenye zajlott igen komoly díjakért. Néztem a forgó kezek, arcok lázas röptéit s egyszerre gondoltam az alkotóra, Rubik Ernőre, a Magyar Iparművészeti Főiskola tanárra és az ecseri asszonyokra, akiknek tervező, illetve kivitelező munkája; vi­lágsiker, Hongkong, Japán, Ausztrália mellett idáig is elért. Árnyék semmi? Az is akad. Sok a részeg Helsinkiben is, Tamperében nemkülönben. Világprobléma ez. Ami azonban különös és lényeges is — nincs közöttük fiatal. Egyáltalán — a fiatalságot illetően nincs alul­járó-probléma. Helsinkiben, de Turkuban, Tampe­rében, Tapiolában is arról győződ­tem meg, hogy az ifjúság nevelésé­ben rendkívül megalapozott tudatos­ság tapasztalható. Nagyon komolyan viselkednek a finn fiatalok a mú­zeumokban, de az uszodában is. Ha figyelnek, az is intenzív, ha sportol­nak az is. Mindez nemcsak lényük­ből, hanem a köznevelés társadalmi szerkesztettségéből is adódik. Az érem másik oldaláról szólva is indo­kolt a dicséret. Csupán Tapiola oko­zott némi csalódást. Nem az építé­szeti remeklést illetően, mert az Ota- niémihez és Helsinkihez hasonlóan páratlan, hanem abban a tekintet­ben, hogy az egész városközpont túlr gágosan is az árura épül — a pompás áruházak és szállodák között hiány­zik valami más, az, ami az ember közösségi életét szépíti, teszi tartal­massá. Ebben a vonatkozásban Ota­niemi több Tapiolánál. Mindazonál­tal a finn építészet századunk egyik komoly teljesítménye, igen sok a ta­nulni valónk. város központi tere az egyetemmel, könyvtárral, szenátusi épülettel és a székesegyházzal. A másik nagy kor­szak a századforduló, kimagasló mű­ve Helsinki főpályaudvara, alkotója Éllel Saarinen. Ö a finn művészet meghatározó in­dítója, akár nálunk Ady. Tény, hogy az inspirátor műfaj ott az építészet, itt a líra. Egy biztos; a világ általam látott legszebb pályaudvara, erőt, méltóságot és áhítatot sugároz — mintegy összefoglalja a finn életér­zést. Nem Akseli Gálién Kallela ro­mantikus szemléletű szecessziójához csatlakozott, új eszményt alakított ki az építészetben, a Bauhaus legfonto­sabb előzményévé vált. Meggyőző példa erre Hvittr'dskben látható épü­lete, melyet építésztársaival, Herman Geselliussal és Armas Lindgrennel együtt alkotott. Erdőben áll az épít­mény — rálátás nincs, de a belső képződmény a finn iparművészet va­lahány ágazatának irányjelzője lett és maradt. Fehér márványba álmodta A jelen: Alvar Aalto. Bár már nem él, műve hat és alakít. Szinte költője az építészetnek, páratlan fi­nomságú ív a Finlandia épülete fe­hér márványba álmodva. Hogy az új finn építészet elegáns, fantáziadús, M mnlf/rnó nWnt eszmét őrző és ébresztő, azt elsősor- , méltóság, anitai ban Alvar Aaltónak és körének kö­szönhetik a finneké Az első nagy egyéniség az 1840- ben elhunyt Carl Eudvig Engel volt, aki a kornak megfelelően — klasszi­cista stílusban alapozta meg Helsin­ki városképét. Mivel a mi Hild Jó­zsefünkhöz hasonló értékrendet kép­viselt, ma is nagyon szép a finn fő­Jellegzetes épület Nem kísért a lakótelep-betegség, nem is szükséges parkosítaniuk, hi­szen a természet dús környezete és tágassága adott, e téren feltétlenül jobbak az adottságaik, mint nekünk, és ezt ki is aknázzák. A köztéri szobrok korrektek. Mér­téket Walter Runaberg, Emil Wikst- röm, Väinö Aaltonen adott, a je­lenlegi szobrászok közül kiemelkedik Kivijdrvi tevékenysége. Turkuban, Tamperében, Helsinkiben több Yrjö Lnpoía-szobor is látható. 0 három évtizedet élt hazánkban, élénk kap­csolatban volt a gödöllői művészte­leppel, jelesen mintázott; tudással, érzékenységgel. Plasztikáinak, fgy a helsinki „Diana”-nak talapzatán még a bronzöntő neve is olvasható: Krausz Ferenc, Budapest. Természetes rend, bizalom Fa, erdő mindenütt, közöttük pi­rosra, zöldre festett házak, fehér ab­lakszegéllyel. Nagyon egyszerű a for­májuk, ez szépségük természete. Ami érdekes és különös, hogy szinte Moszkvától Helsinkiig ez a házak formai alapegysége, színrendje, az alakzat nem korlátozódik Finnor­szágra. Az azonban igen, hogy ezt az erdőhöz tömődő háztípust a modern finn építészet forrásnak használta fel minket is figyelmeztetve, hogy adott építőművészetünk népi ajánlatok alapján történő megújulása, mely mind ez ideig még mindig várakoz­tat a probléma megoldására. Nagy a tisztaság mindenütt, termé­szetes a rend és a bizalom. A mú­rv-torony Tamperében, egy idegenforgal- mi prospektus címlapján zeumokban alig egy-két őr van, nem mennek a látogatók után a termek­be, mert itt nem szükséges. Ez a be­csületesség a vásárlásnál is érződik, az eladó ténylegesen segít a legszebb rénszarvasbőr kiválasztásában. A finn ember egyik fő jellemzője, a mértéktartás. Hallottam egy Bach- hangversenyt a főváros új és méltán híres sziklatemplomában. Volt taps, de pontosan annyi, amennyit a pro­dukció megérdemelt. Hétköznapokon a templomok zárva. Ök evangéliku­sok, de a szertartás közbeni termé­szetes mozgás, a finn templomok ter­mészeti környezete arra utal, hogy bizonyos pogány elemek ma is érvé­nyesülnek. Áttekintve a vallásos tár­gyú finn faszobrok egy évezredét a múzeumokban — szintén érzékelhető az a természetesség, melyet északi rokonaink Ázsiából vittek magukkal. Tompábbak a színek Helsinkiben a skanzen szebb kör­nyezetben terül el, tágasabb, sok a mókus, de a szentendrei alaposabb szerkesztés alapján épül, gazdagodik. A finn Nemzeti Múzeumban gazdag finnugor anyag látható, mi — meg kell mondjam — méltatlanul szere­pelünk. Sürgős felfrissítésre szorul Helsinkiben a magyar néprajzi kol­lekció, cserébe finn néprajzi anyagot igényeljünk, s itt az idő, hogy gon­dolkozzunk egy erősebb karakterű, dúsabb finnugor részleg megvalósítá­sán, gyűjtésén, rendszerezésén. Itt és most; Budapesten. Olyan szokatlanul furcsa Helsin­kiben a virágpiac. Tompábbak a szí­nek, a piros árnyalt narancsrozsdás, ez a maximum. Mindez a nők öltö­zékében is érződik, a virágaik aján­lata nyomán nem szeretik az éles színeket, így határozza meg külle­müket a fény és a finn föld. V Minden rokonság ellenére termé­szetesen nem értjük egymás szavát. Mégis könnyű a gondolatcsere, mert szinte mindenki tud angolul és igen sokan németül is. Különben is, a finnek kevés szóból értenek, szeretik a hallgatást, a csöndet, melyet más­különben szemlélődésnek is nevez­hetünk. Ki tudja miért, most hirtelen ar­ra a mókusra emlékszem, amely ke­zemből fogadta el a csokoládéból ki­pörgetett mogyorót. A kis mókus a Helsinki melletti erdőben békével ér­kezett felém, békével és csönddel fogadhattam. Mert alkotó béke van ott is. Illatosak a virágok, szépen énekelnek a madarak Tamperében is, de itt még inkább: Magyarországon. LOSONCI MIKLÓS Élednek apró falvaink Beszélgetés Jantner Antal miniszterhelyettessel A Minisztertanács egyik legutóbbi ülésén elfogadták a településfejlesz­tési koncepció módosításáról szóló előterjesztést. Arról, hogy miért volt szükség a változtatásra — Jantner Antal építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettestől kértünk nyilat­kozatot : • Tíz éve lépett életbe a település­fejlesztési koncepció. Ml indokolta ennek felülvizsgálatát? — Éppen az, hogy egy évtized alatt sok minden változott. Ezekben az években lényegében befejeződött a szocialista iparosítás extenzív sza­kasza, az ezzel együtt járó ipartele­pítés, aminek viszont óriási hatása volt a településfejlesztésre. Korábban teljesen, vagy nagyobb részben me­zőgazdasági jellegű helységek ipa­rosodtak, s ez sok tekintetben új helyzetet jelent. Ugyancsak hatással volt a településfejlesztésre a mező- gazdasági nagyüzemek kialakulása, a korábbi kis szövetkezetek egyesü­lése. Összegezve tehát elmondhatjuk, hogy egy évtized alatt a makroszer- kezet stabilizálódott, ezért is át kel­lett tekinteni a településhálózat-fej­lesztési elképzeléseket és teendőket. 0 Igazolta-e az élet a tíz év előtti elképzeléseket? — Éppen ezt vizsgáltuk, mielőtt a Minisztertanács elé terjesztettük a módosításokat. Természetes, hogy hosszú távra csak nagy vonalakban lehet tervezni, a részletekbe nagyon is beleszól a mindennapi gyakorlat. Nagyon fontos célja volt a település­hálózat-fejlesztési koncepciónak a vá­ros és falu közti különbségek csök­kentése. Most megállapíthattuk, hogy ezek a különbségek valóban csök­kentek — ami az átlagot illeti. Vol­tak és vannak azonban helyek, ahol a különbség tovább nőtt. Célul tűz­tük azt is, hogy Budapest „egyed­uralkodó” szerepét mind jobban el­lensúlyozzák az ország más nagyvá­rosai, elsősorban az úgynevezett ki­emelt felsőfokú központok, a megyei városok. Ez nagyrészt valóra vált, bár a szellemi élet még mindig túl­ságosan centralizálódik a fővárosban. Hozzátehetem: ezzel szinte egyedül állunk Európában, minden más or­szágban nagyobb súlyuk van a szel­lemi életben is a vidéki városoknak. O Mennyiben hatott a település­fejlesztési koncepció az apró falvak elnéptelenedésére? — Divatos téma lett ez mostaná­ban, sokat olvasunk, hallunk a fal­vak elnéptelenedéséről, méghozzá úgy, mintha ez valami magyar sa­játosság lenne. Pedig ilyen mindenütt volt, a legtöbb európai országban korábban zajlott le. Ügy is mond­hatjuk: ez törvényszerű, de nálunk késett. Magával hozza ezt az iparosí­tás, ami nálunk a mezőgazdaság át­szervezésével nagyjából egy időben zajlott le. A fiatalabb korosztályok városba költözésének elsőrendű oka az, hogy ott több és jobb munkaal­kalmat lehet találni, s egyáltalán nem a településfejlesztési koncepció hatott így. Annál kevésbé, mert a koncepció gyakorlatilag az ötödik ötéves terv időszakában kezdett hat­ni. a falusiak nagymértékű városba költözése pedig ennél jóval koráb­ban elkezdődött. ♦ Mégis: gyakori és jogos panasz, hogy a kis községek nemcsak hogy nem kapnak, hanem szinte „mindent” elvisznek belőlük. — A tendencia kétségtelenül az, hogy a városoknak, nagyobb telepü­léseknek többet kell kapniuk köz­ponti és megyei erőforrásokból is. A koncepció módosításában azonban szerepel az is, hogy ezentúl többet kell kapnia a falunak, de anélkül, hogy'az arányt megfordítanánk. Gya­korlatban ez azt jelenti, hogy az alapvető ellátási szintet a legkisebb falvakban is biztosítani kell, tehát legyen mindenütt villany, víz, napi áruszükségleteket kielégítő bolt, to­vábbá az alapellátást adó egészség- ügyi, oktatási intézmény és megfelelő út, olyan közlekedési lehetőséggel, hogy a további igényeik kielégítését könnyen elérhessék a kis falvak la­kói a legközelebbi nagyközséget, vá­rost. Hiba volt eddig, hogy a telepü­lésfejlesztési koncepcióban szereplő „központi szerepkör nélküli telepü­lés” meghatározásból sok helyen ön­kényesen elhagyták a „központi” szót. tehát egyszerűen „szerepkör nélküli telepüíés”-nek tekintettek egyes községeket, ebből kiindulva el­vonták tőlük a helyben képződött eszközöket, s ezek egy részét város- fejlesztési célokra használták fel. Ez viszoht a falu és a város közti kü­lönbségek növekedéséhez vezetett. 0 Milyen változások várhatók a módosítás nyomán? — Például a magasabb település- hálózati szerepkör eléréséért mester­ségesen duzzasztották fel egyes vá­rosok lakosságának számát és ezért nem tudott lépést tartani a városok népességnövekedésével az infrastruk­túra fejlesztése. Ezentúl nem orien­tálhat a népességszám ilyen fejlesz­tésekre, ezért várhatóan gyorsabban javul majd a városok ellátottságá­nak -helyzete. Változás az is, hogy a jövőben a településeket nem önma­gukban vizsgáljuk és tervezzük, ha­nem településcsoportonként, ha úgy tetszik; — a vonzásközpontot vonzás- körzetével együtt. Ismét nemzetközi tendenciára hivatkozom: sok város számára előnyös lehet ha nem saját területén, hanem a szomszédos, kö­zeli községekben lesznek az új lakó­épületek. 9 Ugyancsak a kormány által el­fogadott módosításban olvasható, hogy ,,az agglomerációk összefüggő váro­sias térségekként fejlesztendők”. Mi tette szükségessé ezt? • — Egyre erősebb — csakúgy, mint világszerte — az agglomerálódási ten­dencia, vagyis a különböző települő- - sekről. kis falvakból elköltözők mindinkább a nagyvárosok, elsősor­ban Budapest közvetlen környékén telepszenek le. Ez teljesen érthető, hiszen ott még megtarthatják bizo­nyos mértékig falusi szokásaikat, kevésbé kell megváltoztatniuk élet­módjukat, mint a városokban, eset­leg lakótelepeken. Emiatt egyes nagyvároskörnyéki települések lélek- száma sokkal gyorsabban nő, mint a városoké, ezzel pedig nem tud lé­pést tartani az infrastruktúra fejlő­dése. A településfejlesztési koncep­ció módosítása most ezen a helyze­ten kíván változtatni az agglomerá­ciók fokozottabb, városihoz hasonló fejlesztésével a közművesítésben, szociális-kulturális ellátásban, általá­ban az infrastruktúrában. Az össze­függő városias térség azt is jelenti, hogy az agglomerációba tartozó te­lepüléseket egy összefüggő, nagy fejlesztési egységnek kell tekinteni, ahol a regionális létesítmények ki­alakítását kell az egyedi megoldá­sokkal szemben előtérbe helyezni. A közös létesítmények kialakítása, fenn­tartása megköveteli az agglomeráció­ba tartozó tanácsok szoros együtt­működését. 9 A határozat hangsúlyozza, hogy nagyobb mértékben kell törekedni „az egyes települések természeti, de­mográfiai, gazdasági erőforrásainak alapulvételével az öntevékenység ki­bontakoztatására, a helyi kezdemé­nyezések támogatására”. Mit jelent ez Egy terem belülről I % 1 ifi A tapiolai templomban A Finlandia-palota lenyűgöző látványa a gyakorlatban? — Igen sok adottság van még, amit nem aknáznak ki kellően a he­lyi lakosok, csak a központi támoga­tásra várnak. Például: a balatoni idegenforgalomba bekapcsolódhatná­nak zalai, bakonyi falvak is, s ez ugyanúgy áll más vidékek községei­nek ma még kihasználatlan lehető­ségeire. Ilyen helyeken a megyei esz­közöket annak arányában fogják szétosztani, amennyire maguk a hely­beliek mozgósítják erőiket. Vonatko­zik ez a helyi erőből történő kisebb építésekre éppúgy, mint a társadal­mi munka igénybe vételére. Másrészt mindenütt szükség van' nyílt telepü­léspolitikára, a lakosság bevonására a tervek elkészítésébe és jóváhagyá­sába. Ahol Így készítik el a terveket, ahol a lakosságot 'bevonják a terve­zésbe és a kivitelezésbe egvaránt, — ott a helybeliek jobban vigyáz­nak a megteremtett értékekre, mert valóban saiátjuknak érzik — mon­dotta befeiezésül Jantner Antal mi­niszterhelyettes. VÄRKONYI ENDRE 1 »

Next

/
Thumbnails
Contents