Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-19 / 168. szám

2 1981. JÜLIUS 19., VASÁRNAP Partneri viszony a szakszervezetekkel Tanácskozik a LEMP kongresszusa Varsóban, a Tudomány és Kultúra Palotájában szombat délután megtartotta első ple­náris ülését a Lengyel Egye­sült Munkáspárt újonnan megválasztott, kétszáz tagú központi bizottsága. A ta­nácskozáson, amelyen részt vett a KB 70 póttagja is, Wojciech Jaruzelski elnökölt. A KB-üIésnek két napirendi pontja volt. Az első: jelöltek megválasztása az első titkári funkció betöltésére. A máso­dik: a politikai bizottság és a KB-titkárság számszerű ösz- szetételének meghatározása. Mint Jaruzelski emlékezte­tett rá, a plénum javaslatairól a kongresszus dönt majd. A lengyel televízió jelenté­se szerint a KB-ülésen két személyt jelöltek a KB első titkárának tisztségére: Stanis­law Kaniát és Kazimierz Bar- cikowskit. Felvetődött továb­bá Stefan Olszowski és Mie- czyslaw Rakowski jelölése, de ők — megköszönve az irán­tuk megnyilvánuló bizalmat — a jelölést nem fogadták el A KB egyhangúlag elfogad­ta azt a javaslatot, hogy a politikai bizottságnak 12—19 tagja és 2—5 póttagja, a tit­kárságnak pedig 7—11 tagja le­gyen. fl pórt és a Szolidaritás viszonya A LEMP-kongresszus 14. számú problémabizottságában a párt és a szakszervezetek viszonyáról, mindenekelőtt a LEMP-nek a Szolidaritással kapcsolatos álláspontjáról folyt a vita. Sokan fejtették ki nézeteiket arról, hogy mi­lyen magatartást tanúsítsa­nak, milyen feladatokat telje­sítsenek a pártnak a Szolida­ritásba is feliratkozott tagjai. Rakowski szerint a Szolida­ritásban három irányzat léte­zik. Az elsőt sok millió dolgo­zó, a Szolidaritás LEMP-tag- jai képviselik. „Feltételezzük, hogy ezzel az irányzattal van a legnagyobb esélyünk az együttműködésre.” A legerő­sebb irányzat — mondotta ez­után a miniszterelnök-helyet­tes — a második, amelyben rendkívül eltérő politikai ál­láspontok érvényesülnek, és amelyben erősen érződik a katolikus egyház befolyása. „A harmadik irányvonallal, ahol a KOR befolyása mértékadó, kizárt a párt és a kormány együttműködése". A bizottságban az a nézet alakult ki, hogy a párt jelen­legi feladata nem a Szolidari­tás elleni, hanem a Szolida­ritás megnyeréséért való harc. A bizottság határozati ja­vaslatot tett a kongresszus­nak. Ebben egyebek között az áll, hogy a 70-es években csökkent a szakszervezetek­nek a társadalomban betöltött szerepe. A párt vezetése eb­ben az időszakban lebecsülte a szakszervezetek alapfunk­cióit, nevezetesen a dolgozók érdekeinek képviseletét és vé­delmét A párt most kinyilvá­nítja jószándékát és azt, hogy partneri viszonyra törekszik a szakszervezeti mozgalom­mal, amelynek a maga részé­ről a lengyel alkotmányra és a szakszervezetek alapszabály­zatára támaszkodva kell tevé­kenykednie. Elhatározták, hogy kötele­zik a szakszervezetekben dől-« gozó párttagokat: legyen szá­mukra irányadó a LEMP szervezeti szabályzata, nyer­jék meg a dolgozókat a párt programjának. „Egy párttag nem békülhet meg azzal, hogy bármely csoport ellenzéki szervezetekké próbálja for­málni a szakszervezeteket.” Görögország Szocialista pártok találkozója öt szocialista párti vezető részvételével augusztus 8-a és 10-e között a görög Rodosz szigetén rendezik a dél-euró­pai szocialista pártok ötödik találkozóját A Pánhellén Szocialista Mozgalom központi lapja hangsúlyozta, hogy milyen fontos a görög szocialisták számára ez a tanácskozás, amelyet nem sokkal a francia szocialisták választási győzel­me után, s néhány hónappal a görög parlamenti választá­sok előtt tartanak. Újabb izraeli bombatámadás A Biztonsági Tanácsielhívása Az ENSZ Biztonsági Taná­csa pénteken este (helyi idő) sürgős ülést tartott, hogy Li­banon kérésére megvizsgálja a Bejrút és Libanon más tér­ségei ellen intézett sorozatos izraeli agresszív cselekménye­ket. A vitát Kurt Waldheim, a Világszervezet főtitkára nyi­totta meg. A libanoni helyze­tet tragikusnak nevezte és sürgette, hogy szerezzenek ér­vényt az összes felek közötti fegyvernyugvásnak s határo­Zamjatyin a nemzetközi helyzetről Azonnali tárgyalásokat Willy Brandt moszkvai lá­togatásáról, a szovjet—ameri­kai kapcsolatokról és az Egye­sült Államok kormányának politikájáról beszélt Leonyid Zamjatyin, az ismert szovjet külpolitikai szakértő, az SZKP KB osztályvezetője szombaton délután, a moszkvai televízió­ban, a nézők leveleire vála­szolva. Utalva Brandt hazatérése utáni nyilatkozataira, kiemel­te: a nyugatnémet politikus is leszögezte, hogy o Szovjet­unió kész az előzetes feltéte­lek nélküli és azonnali tár­gyalásra az Egyesült Államok­kal a fegyverzet, mindenek­előtt a rakéta-nukleáris fegy­verzet korlátozására, s kész arra, hogy az ilyen tárgyalá­sok létrejötte esetén az első naptól kezdve felfüggessze kö­zepes hatótávolságú fegyve­reinek telepítését, feltéve, hogy az Egyesült Államok is hasonló módon jár el. Az időtényező, ahogy ezt Leonyid Brezsnyev és Willy Brandt találkozóján is aláhúz­ták, igen nagy jelentőségű — mondotta Zamjatyin. — Ha valóban meg akarják oldani az európai biztonság kérdé­seit, akkor azonnal le kell ülni a tárgyalóasztalhoz. zott erőfeszítésekkel vegyék elejét az erőszakos cselekmé­nyek fokozódásának. A vitában felszólaló liba­noni küldött kérte a Bizton­sági Tanácsot, hogy vessen véget az Izrael által országá­ban rendezett vérfürdőnek. A Biztonsági Tanács pén­teki ülésének befejező aktu­saként azzal a sürgős felhí­vással fordult a konfliktusban érintett összes felekhez, hogy haladéktalanul szüntessenek be minden fegyveres táma­dást. Izraeli harci repülőgépek szombaton délelőtt újból dél-li­banoni célpontokat bombáztak. A támadás a Szidon kikötő­várost és az ország belsejében lévő Nabatijeht összekötő Hambra hidat érte. Eközben a határmenti körzetekbe telepí­tett izraeli ágyúk tűz alatt tar­tották a Szidoni partvidéket. A WAFA palesztin hírügynök­ség jelentése szerint a táma­dásnak Szidonban halálos és sebesült áldozatai vannak. A PFSZ szóvivője közölte, hogy Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke szombaton Bejrut­ban ■« -feléikozott; " Alekszandr Szoldat’ov szovjet 'nagykövet­tel, s a szovjet vezetésnek cím- zett „igen fontos üzenetet” adott át neki. Az üzenet tar­talmáról csak annyit közöltek, hogy az összefügg a a pénteki izraeli agresszióval. A hét kérdései Washington szítja íeszültséget Az USA íegyverkorlátozási elvei - Válsággóc a Közel-Keleten Izraeli terrorbombázás Libanonban. Képünkön: bejrúti utcarészlet egy izraeli támadás után Az új am-erikai kormányzat első intézkedései főként bél­és gazdaságpolitikai ügyekkel voltak kapcsolatosak — a külpolitika viszonylag háttér­be szorult. A nemzetközi ese­mények tempója azonban nem lassul s egyre több esetben kíván vagy kívánna valódi állásfoglalást Washingtontól. Hat hónappal Reagan beik­tatása után még a szövetsé­gesek körében is türelmetlen­séggel ' vegyes csalódottság mutatkozik: tekintélyes lapok kedvelt témája, hogy van-e az Egyesült Államoknak egyálta­lán átfogó és átgondolt kül­politikája. HOGYAN FOGALMAZTA MEG AZ AMERIKAI KÜL­ÜGYMINISZTER WASHING­TON FEGYVERKORLATO- ZÄSI ELVEIT? Nyilván ez késztette az el­nököt néhány nappal ezelőtti chicagói külpolitikai bizonyít­ványmagyarázatára, a héten pedig Haig külügyminiszter ismertette a New York-i Hil­tonban, a külügyi társaság összejövetelén Washington fegyverzetkorlátozási elveit Amelynek végrehajtó-tárgyaié gárdája is kiegészült: Rowney nyugalmazott tábornokot ne­vezték ki Rostomnak, a lesze­relési hivatal vezetőjének he­lyetteséül, ez egyebek között azt jelenti, hogy ő lesz az amerikai delegáció vezetője az esetleges SALT-tárgyalá- sokon. Nem túlzottan kedvező előjelekkel, miután Rostow a fegyverkezés elszánt hívei közé tartozik, az újból aktivi­zálódott generális pedig 1979 tavaszán leköszönt az Egye­sült Államok SALT-delegáció­jában elfoglalt szakértői tisz­téről, mert engedékenynek ta­lálta az akkori Carter-kor­mány magatartását. A Haig által kifejtett né­zetek, amelyeket a külügy­miniszter igyekezett hat pont­ból álló rendszerbe foglalni, nehéz és bonyolult tárgyaláso­kat ígérnek. Az egyetlen va­lamennyire pozitívnak mond­ható elem, hogy az Egyesült Államok november közepe és december közepe között akar­ja megkezdeni a tárgyaláso­kat az euróstratégiai rakéták­ról. (Előzőleg, az ENSZ köz­gyűlési ülésszak kapcsán sor kerülhet egy Gromiko—Haig találkozóra, Genfben külön­ben is adott egy kétoldalú tárgyalási fórum az előkészü­leteket illetően.) Haig beszédé­ben viszont uralkodóak vol­tak azok a megállapítások, amelyek az egyedül reálisnak mondható egyensúly helyett egyoldalú előnyszerzési törek­vésekről tanúskodnak. Washington az „erő helyze­téből” szeretne tárgyalni, vagyis folytatni és fokozni kí­vánja a fegyverkezést. Ezen az alapon Haig visszautasítja a Moszkva által ajánlott ra­kétamoratóriumot, tehát azt az ésszerű indítványt, hogy a tárgyalások ideje alatt füg­gesszék fel a rakéta telepítést; Az amerikaiak nem nyilat­koznak a SALT-távlatokróI, egyelőre szóba sem került a tárgyalások folytatásának le­hetősége azon a területen, ahol hétéves munka eredmé­nyeként már aláírtak — de nem ratifikáltak — egy szer­ződést. MIÉRT ÉLEZŐDÖTT KI ISMÉT A KÖZEL-KELETI HELYZET?________________ Izraelben Begin megkezdte kormányalakítási tárgyalásait: pontosan kétszer három hét áll rendelkezésére, hogy négy másik párt bevonásával koa­líciót formáljon. Nem könnyű feladat és sokan máris egy új választási kampány lehetősé­gét mérlegelik. Ha ez így van, a politikai harc újabb szakasza — saj­nos, nem szokatlanul — bom­bákkal kezdődött. Határmenti összeütközéseket ürügyként használva, az izraeli légierő az utóbbi évek legsúlyosabb légitámadását intézte a liba­noni főváros ellen, s nyolc híd lerombolásával gyakorlatilag kettévágta az országot. El­hangzottak további fenyegető­zések is. Libanon a Biztonsági Ta­nács összehívását kérte; Ara­fat az arab országokhoz apel­lált; s említésire méltó hír, hogy Szaúd-Arábia bejelen­tette: anyagilag fedezi a Bag­dad melletti atomreaktor új­jáépítését. Az előrejelzések to­vábbi bonyodalmakat, a hely­zet éleződését vetítik előre. Az Egyesült Államoknak e napokban kellett volna dönte­ni a kényes kérdésről, leszál­lítják-e Izraelnek a megren­delt F—16-os harci gépeket. (A reaktorbombázás nyomán állították le ideiglenesen a szállítást.) Washington dilem­mája, hogy kedvében járjon az izraeli vezetésnek, de az araboktól se szigetelje el ma­gát, Bejrút izraeli bombázása miatt egyelőre újabb halasz­tást eredményezett. Előbb- utóbb azonban színt kell val­lani, annál inkább, mert nem túl meggyőző az érvelés, hogy ezek az F—16-osok „vé­delmi” feladattal repülnek be és bombáznak közeli és távo­labbi országok fővárosai kö­rül. R. E. Magyar üdvözletek Nicaragua nemzeti ünnepén Előkészületek az évfordulóra ; A Szakszervezetek Országos Tanácsa táviratban kö- ■ sziintötte testvérszervezetét, a Nicaraguái Dolgozók San- • dinista Központját, a forradalom győzelmének 2. és a j Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front megalakulásé - j nak 20. évfordulója alkalmából. [ Ugyancsak táviratban üdvözölte nicaraguai partnerét ! ebből az alkalomból a Hazafias Népfront Országos Ta- ! nácsa és az Országos Béketanács. ★ Nicaragua lakossága örömmel és lelkesedéssel készülődik a sandinista forradalom második évfordulójának megünneplésé­re. Az örömöt és várakozást fokozza, hogy a sandinista veze­tés feltehetőleg az évforduló alkalmából hozza nyilvánosságra a forradalmat szabotáló földbirtokosok és tőkések ellen irá­nyuló új törvényeket. Július 17-ét egyébként az egész országban „nemzeti öröm­nappá” nyilvánították. Anastacio Somoza, a gyűlölt diktátor ugyanis két évvel ezelőtt, pénteki napon menekült el az or­szágból. Az ország minden sarkából érkeznek a jelentések arról, hogy a dolgozók miként készülődnek a július 19-én tartandó központi ünnepségekre. A készülődésekre is a várt törvény- tervezetek nyomják rá bélyegüket. Mint ismeretes, Nicaragua lakossága már huzamosabb ideje követeli a forradalmi folya­mat elmélyítését, a belső ellenség aknamunkájának megfékezé­sét. A belső ellenség arra törekszik, hogy a magánkézben le­vő földterületek műveletlenül hagyásával csökkentse a terme­lést, növelje a munkanélküliséget és károkat okozzon a nem­zetgazdaságnak. Ezzel párhuzamosan folytatódik a vállalatok szétzilálása, a tőke kimenekítése, a berendezések tönkretétele, az alkalmazottak elbocsátása. A vállalkozók egy része még en­nél is messzebbre ment. Kapcsolatba léptek a hondurasi terü­letekről betört somozista, ellenforradalmi bandákkal, pénzügyi támogatást nyújtottak nekik. A dolgozók képviselőinek a rádió és televízió által folya­matosan idézett nyilatkozatai leszögezik: a dolgozó emberek azt várják, hogy a július 19-én bejelentendő új intézkedések mérjenek elemi erejű csapást azoknak a reakciósoknak a ter­veire, akik képtelenek belenyugodni a nicaraguai forradalom visszafordíthatatlan voltába. ★ ★ ★ Az egy évtizede volt föld­rengés s a két éve véget ért véres polgárháború sebeit csak itt-ott sikerült begyógyí­tani. Az előbbi, az 1972-es elemi pusztítás utáni újjáépí­tés Somoza diktátor feladata lett volna, ám az országot csa­ládi birtokká változtató elnök nem áldozott a város újjáte­rem tésére, még a külföldi se- gélyadományűkat is bezsebel­te. Ily módon, az 1979. július 19-én Somozát elűző Sandi­nista Front — a társadalmi és gazdasági gondok garmada mellett — egyszerre került szembe a földrengés s a pol­gárháború okozta károk hely­reállításának feladatával. Ötmilliárd dollár kellett volna ahhoz, hogy a romokat eltakarítsák, s a termelőüze­meket újra beindítsák. Az el­múlt két év alatt ugyan hon­nan teremthetett volna elő ekkora összeget a rendkívül szegény, alig 2,4 milliós lé­lekszámú ország? A kávéból és jórészt déligyümölcsex­portból csordogáló bevétel egésze is kevés lett volna er­re. Az Egyesült Államok nyílt katonai fenyegetése, az egy­kori somozista bandák fegy­veres intervenciói azonban arra kényszerítették a fiatal sandinista rendszert, hogy sürgősen megszervezze és fel­szerelje reguláris hadseregét. Az újjászervezett hadsereg jobbára a sandinista mozga­lom gerilláira épült. Azokra, akik fegyvert fogtak a despo- ta Somoza ellen. Azokra a diákokra, munkásokra, pa­rasztokra, értelmiségiekre, vá­rosi polgárokra, akik az em­beribb létért, a demokratikus szabadságjogokért tömörültek a Sandinista Nemzeti Felsza­badítási Front piros-fekete zászlói alá. A sandinisták harcoltak és politizáltak. Ami a politika szféráját illeti, még a gerilla­háborúnál is bonyolultabb feladatokkal kerültek szembe. Elkerülhetetlen volt ugyanis, hogy a Somoza ellen széles nemzeti egységfrontba tömö­rülő pártok és különböző vi­lágnézetű, politikai platfor­mokon álló szervezetek ne polarizálódjanak a győzelem után. A sandinista vezetés ugyan változatlan egységet hirdetett a gazdasági újjáépí­tés időszakára is, a burzsoá pártok azonban elérkezettnek látták az időt a szakításra. Alfonso Roberto nagyiparos, majd Violeta Chamorro — a Somoza által meggyilkoltatott laptulajdonos özvegye — is kilépett a kormányzó tanács­ból. A jórészt fiatalokból álló sandinista vezetés erre böl­csen ismét polgári politikuso­kat hívott meg a helyükre. Nicaragua az eltelt két év során jelentős változásokon ment át. Külpolitikája teljes mértékben a sandinisták el­képzelései szerint alakúi : szoros baráti kapcsolat a Szovjetunióval és a szocialista országokkal, szívélyes kölcsö nősen előnyös együttműködés a kontinens első szocialista országával, Kubával. Az el nem kötelezettség képezi a kormány külpolitikai irány­vonalának • alapjait, ezzel is példát mutatva a kontinens más országainak és népeinek Bizonyos, hogy a belső poli­tikai viharok elcsitulása még hosszabb időt vesz igénybe Nicaraguában. Az Egyesült Államok árnyékában a mind következetesebben balra tartó ország még sok belső ellentét­tel, politikai feszültséggel számolhat. Egy azonban biz­tos: a sandinisták győzelme újabb erőt ad Közép-Ameri- ka más országaiban is a dik­tatúraellenes harchoz. CSAK RÖVIDEN... AZ ŰJ KÍNA hírügynök­ség szerint szombaton Peking- ben nyilvánosan kivégeztek öt köztörvényes bűnözőt. Ez­zel kínai jelentések szerint 18-ra emelkedett az elmúlt nyolc nap során kivégzett sze­mélyek száma. NARASZIMHA RAO in­diai külügyminiszter, aki rö­vid látogatást tett a Szovjet­unióban, pénteken Svédor­szágba érkezett. A skandináv államban Rao két napig tar­tartózkodik és Olof Palme volt miniszterelnökkel tárgyal az irak—iráni konfliktus po­litikai rendezésének lehetősé­geiről. RÓMÁBAN elkezdődik Meh­met Ali Agca pere. II. János Pál pápa merénylőjét azzal vádolják, hogy a pápa életé­re tört, amikor .május 13-án a Szent Pétéi téren rálőtt az egyházfőre. Ha az esküdtszék bűnösnek találja a törököt — s ehhez aligha férhet kétség —, akkor Agrára életfogytig­lani börtönbüntetést szabhat­nak ki. « A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents