Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-18 / 167. szám
S*c»r ff ____ x/ umív 1981. JtLIUS 18., SZOMBAT Elhunyt Udvardy Tibor A Művelődési Minisztérium és a Magyar Állami Operaház fájdalommal tudatja, hogy Udvardy Tibor, a Magyar Népköztársaság kiváló művésze, az Állami Operaház nyugalmazott, magánénekese július 16-án, 67 éves korában váratlanul elhunyt. Temetéséről később intézkednek. ★ Udvardy Tibor 1914-ben született Budapesten. Tanulmányait a budapesti Zeneművészeti Főiskolán végezte. 1939-ben lett a Magyar Állami Operaház tagja, s ezt követően évtizedeken át szerepelt sikerrel az Operaház színpadán és hangversenydobogókon egyaránt. A klasszikus operairodalom számos kiemelkedő művében nyújtott emlékezetes alakítást. Udvardy Tibor oratóriuménekesként is gyakran szerepelt, e műfajban is kiváló művészi teljesítményt nyújtva. Az elmúlt évtizedekben a hazai közönség mellett számos ország zenekedvelői ismerhették meg hangját. 1973- ban vonult nyugalomba, s ezt követően ideje nagy részét a muzsika mellett másik szenvedélyének: a festészetnek szentelhette. Kiállításainak néhány éve az Operaház adott otthont. Udvardy Tibor eredményes munkásságát több művészeti kitüntetéssel jutalmazták. 1952-ben Lisztdíjat, 1955-ben érdemes művész címet kapott, s 1973-ban tüntették ki a Magyar Népköztársaság kiváló művésze címmel. Eltemették Bilicsi Tivadart Mély részvéttel kísérték utolsó útjára pénteken a Farkasréti temetőben a 80 éves korában elhunyt Bilicsi Tivadart, a Magyar Népköztársaság kiváló művészét. Ravatalánál — számos pályatársa és sok száz tisztelője jelenlétében — Székely György színháztörténész, a Művelődési Minisztérium, a Fővárosi Tanács és a Magyar Színházművészeti Szövetség nevében búcsúzott az elhunyttól. — Teljes élet, befejezett ívű pálya volt az övé — hangsúlyozta —, amely hat évtizedet ölelt át, s lendülete és belső aránya egyaránt harmonikus volt, a szó legtisztább, legmélyebb értelmében. A Vígszínház társulata nevében Szombathy Gyula Já- szai-díjas színművész, majd Miklóssy György Jászai-díjas színművész idézte fel Bilicsi Tivadar példaadó művészi alakját, kedves, szeretetreméltó egyéniségét. Barátai, tisztelői nevében Gyurkovics Tibor író emlékezett az elhunytra. Rádiófigyelő ÜJ SEBÉSZKÉS: a lézer. Érdekes beszélgetést hallottunk tegnap délelőtt a Kossuth rádióban. Dr. Bánhidi Ferenc professzor, az Onkológiai Intézet főorvosa a nagy intenzitású lézer sebészeti alkalmazásának lehetőségeiről beszélt. A lézerrel való operáció sokkal gyorsabb, mint a hagyományos műtét — ez az egyik előny. A másik az, hogy a lézerműtét után a sfeb másnapra begyógyul, s a beteg harmadnap akár már dolgozhat is, míg a hagyományos műtéti eljárás után a gyógyuláshoz hetekre van szükség. A szikét mégsem dobhatják el a sebészek, mert a test bármely részén a lézerrel való operációt nem lehet elvégezni. Különösen a fej- és nyakműtéteknél kicsi a lehetőség ma még a nagy intenzitású lézer alkalmazására. Mindenesetre biztató, hogy a rákos daganatok elgőzölése a test meghatározott régióiban gyorsan megoldható az új sebészkéssel, a sebgyógyulás meggyorsítására pedig eredményesen alkalmazzák a kis intenzitású lézersugarat. Fizikusok, mérnökök, technikusok segítik a sebészeket az új műtéti eljárásban. Cs. S. DABASI KÍSÉRLET A régi sablonoktól mentesen Az érdekes, tartalmas szórakozásra, a művelődésre újszerű formát igyekszik meghonosítani Dabas nagyközség szakmaközi bizottsága. Való igaz. hogy művész—közönség és író —olvasó találkozók eddig is voltak, rendszeresen tartottak filmvetítéseket és népszerű tudományos előadásokat éppen úgy, mint vetélkedőket. Ezeket gyakorta ajánlották a munkahelyek szocialista brigádjainak, mint a „kulturális vállalást’’ — valóban sokkoló fogalompár — lehetőségét. S az akcióknak inkább kevesebb, mint több sikerük volt, időről-időre gondot jelentett az érdeklődés hiánya. Az említett rendezvények többnyire csak alkalmi eredményeket hoztak, a folyamatosság megmaradt célkitűzésnek, olyannak, amelyet mindenki szeretett volna elérni. Folyamatosság A dabasiak rendezvénysorozata éppen ezt az áhított célt, a folyamatosságot valósíthatja meg. A nagyközségi szakmaközi bizottság kezdeményezését egyaránt támogatta a helyi pártbizottság és a tanács, szövetségest találtak a művelődési ház vezetőjében, a könyvtárosokban és a mozi igazgatójában. Az idén tavasszal meghirdetett pályázat rendezésébe 19 munkahely szakszervezeti bizottsága, illetve szövetkezeti bizottsága kapcsolódott be, gyakorlatilag a település valamennyi gazdasági egysége. A kiírt határidőre 28 szocialista brigád adta be jelentkezését a pályázatra. A Közművelődésért című akciót hazánk felszabadulásának ünnepéhez kapcsolták: minden hónapban tartanak egy rendezvényt, amelyhez esetenként fórum jellegű esemény is társul. A programokat vetélkedő követi, amelyen a szocialista brigádok öttagú csapata vesz részt. A megszerzett pontokat a csapatok tovább viszik a következő versengésre, s az összesített értékelés eredményét április 4-én, a nagyközségi felszabadulási ünnepségen hirdetik ki. De a pályázat nem zárul le, új, egész éves program indul a már ismert formában. Szellemi élettér A dabasiak kezdeményezése igyekszik elkerülni a munkahelyi művelődés pontozásos rendszerének sok negatívumát. Sportnyelven szólva a részvételt tekintik fontosabbnak a vetélkedők tárgyi ismeretekre vonatkozó kérdéseinél, hiszen csak másodlagos cél a versengés. Mindenekelőtt a rendszeres munkahelyi művelődést kívánják segíteni úgy, hogy a nagyközség közművelődési intézményeibe viszik — csalogatják — az embereket. Kettős haszna is van a módszernek: jelentősen javítja a munkahe« lyek kulturális ellátottságát,, ugyanakkor elősegíti, hogy a munkásoknak természetes életterükké váljanak a közművelődési intézmények. Az idei évre összeállított programból kitűnik, hogy a több évre tervezett sorozat fokozatosságra épül. De figyelembe vették azt a követelményt is, hogy minél sokrétűbb érdeklődést tudjanak kielégíteni. így került a rendezvény naptárába űrkutatási előadás, képzőművészeti kiállításhoz kapcsolódó beszélgetés, külpolitikai fórum és filmvetítés. Bizonnyal sok érdeklődőt vonz majd a Berkesi Andrással és Harsányi Gábor színművészszel szervezett találkozó. A változatosnak tűnő sorozat bizonynyal bővíthető lesz az új kiírásban. Járvás Ferenc, a da- basi járási hivatal közművelődési felügyelője egyben a szakmaközi bizottság titkára is, s ez utóbbi tisztségében kitűnően kamatoztathatja népművelői tudását. Bizonnyal e kettősségnek is köszönhető a nagyközségi kezdeményezés megalapozottsága. A siker ígérete Ezt bizonyítja, hogy az eddig megtartott két rendezvényen nem hiányzott egyetlen brigádcsapat sem a benevezettek közül. S a résztvevők aktivitása már e kezdeti időszakban a sorozat sikerét ígéri. Bizonnyal többről van szó, minthogy csupán a díjakért versengene a 140 brigádtag. Bár joggal lehet majd büszke az az üzem, amelynek csapata elnyeri először a vándorserleget és az ötezer forintos első díjat. Erre néhány intézménynek fokozott esélye van, mert például a Fehér Akác Termelőszövetkezetből öt, a helyi áfésztől négy brigád nevezett a Közművelődésért pályázatra. • Járvás Ferenc elmondta, hogy az 1982. április 4-én záruló első versengési szakasz tapasztalatait felhasználva megkísérlik a dabasi járás más községeiben is beindítani a pályázatot. Ebben is szem előtt tartják a fokozatosságot. A mostani rendezvénysorozat modelljét csak kísérleti jelleggel szándékoznak átültetni egy-két településre, természetesen figyelembe véve a helyi lakosság érdeklődését, igényét. Csak ezt követően akarják kiterjeszteni a pályázatot az egész dabasi járásra. Kr. Gy. Mondák, igaz történetek Az Űjkígyósi mondák és igaz történetek című kötetet 2000 példányban adta közre a Békés megyei Tanács. A szerző: Krupa András békéscsabai kutató, akinek korábban két néprajzi munkája jelent meg, a Jeles napok a Békéscsabán és környékén élő szlovákoknál, illetve a Hiedelmek, varázslatok, boszorkányságok cím alatt. Üj könyve egy alföldi falu teljes mondakincsét fogja össze. A kötetet bevezető tanulmányból az olvasó megismerheti az 1815-ben települt do- hánykertész-falu múltját. KIÁLLÍTÓTERMEKBEN A bartóki életmű szellemében KORNISS DEZSŐ KIÁLLÍTÁSA SZENTENDRÉN Szinte jelképként is értelmezhetnénk, hogy a fiatal Korniss Dezső éppen Párizsban olvasta el Fülep Lajos Magyar művészet című könyvét, éppen akkoriban, 1930— 31. táján, amikor a könyv írója mintegy belső emigrációban élt a zengővárkonyi meszelt falú parasztházban könyvei, a Mecsek kis falujába is leutazó tanítványai, a természet, az egyszerű emberek és radikális gondolatok társaságában. Az is jelképes lehetne, hogy Bartók Bélával is Párizsban ismerkedett meg Korniss Dezső. Jelképes találkozások Ott hallotta zongorázni a zeneszerzőt 1930-ban, s negyvenöt évvel ezelőtt Frank Jánosnak. így vallott erről a találkozásról: „A népi, a humánum, az európaiság ötvözete volt ez a koncert. Hazajöttem, és ebben a szellemben kezdtem a munkát. Nem népművészetet akartam, még csak nem is motívumokat, hanem forrást, alapot kerestem. Bizonyos törvényszerűségeket akartam letenni. A magyar zene pentaton és homofon. A festészetben ennek — úgy vélem — a síkszerűség felel meg. A cifraszűr díszítése a virágból absztrahá- lódott, de színeiben csapongó, antinaturális formák ezek, és csak meghatározott helyekre kerülnek minták a sík tiszta környezetében. 1946 óta festek kalligráfiát, ezt is a magyar folklórból, az írásos motívumokból vezettem le”. Immár több mint fél évszázados tehát Korniss Dezső szellemi-érzelmi-etikai kötődése a bartók» életműhöz, s hogy milyen nagyszerű alkotásokkal gazdagította a magyar képzőművészetet közvetlenül vagy közvetve ez a kapcsolat, az jól lemérhető a festő: Bartók — képeimen című. a szentendrei művésztelepi galériában rendezett kiállításán. A bemutatott művek — közöttük a sokak által jól ismert, Hommage á Bartók alcímet viselő Tücsöklakodalom — azt is elárulják, miért lehet jelképes az említett két párizsi szellemi találkozás. Nemzeti és egyetemes Nagyon leegyszerűsítve azért, mert szükségszerű volt, magyar fiatal, magyar művész idegenben ismerte fel: mit kell tennie odahaza, s hogy a Fülep-könyvvel találkozó Korniss Dezső Bartók-zenéjé- ben is a maga céljai megvalósulását lássa. Mert Bartók muzsikája arra a kérdésre felel, amelyet az említett Fülep- tanulmány vet fel: van-e a magyar művészetnek nemzeti jellege, s egyben egyetemessége, van-e olyan művészi-formai problémája, amit éppen neki kell fölvetnie, egyetemessé téve a nemzeti értéket? Anélkül, hogy hosz- szabban méltatnánk azt a munkát, amelyet Bartók a magyar — s más — népzene értékeinek felkutatásával — s egyben a XX. századi ember világképét kifejező zenéjébe emelésével, a sajátosan magyar és egyben egyetemes érvényű életmű megalkotásával végzett, nyugodtan állíthatjuk, hogy a fülepi kérdésre adott nagyszerű, egyértelmű feleletet. Lényegében tehát Korniss szentendrei kiállítása is az egykori kérdésre válaszol; amikor megmutatja a zeneszerző és a festő kapcsolatát: megmutatja, hogyan lehet egyszerre támaszkodni a nép művészetére, s a kortárs képzőművészeti irányzatok eredményeire. Az 1933-as Bölcső, Tájkompozíció azt jelzi, hogy Korniss kitűnően ismerte a magyar posztimpresszionizmus eszkközeit, a még korábbi Galambász és az 1934-es Madaras fiú azt, hogy az analitikus és a szintetikus kubiz- mus tanulságait is elemezve jutott el ahhoz a stílushoz, amely leginkább lehetővé tette számára a bartóki szellemben, végzett munkát: a konstruktív szürrealizmushoz. Nyugalom és mozgás Már az 1935-ös Gyász is érzékelteti ennek a szinte teljesen szabad képzettársítás, s ugyanakkor a tudatos képépítés, szerkezetalakítás együttes jelenlétén alapuló komponálásmódnak a lehetőségeit: a végletekig leegyszerűsített, síkban megformált fekete fejformába szinte beletépnek, -hasítanak a szürke-fehér formák, érzékeltetik a tompán sajgó, maradandó fájdalmat, s a mostanit, a szinte leírhatatlant, de — ahogyan nagyon gyakran a Korniss-mű- veknél — apró színes felület, a gyertyaláng lobogó zöldje ígéri az oldódás lehetőségeit is. A nyugalom és a mozgás, a konstruktív szerkezet és a dinamika, a valóságos formák egyértelműsége és a szürrea- lisztikusan egymás mellé társítottak groteszk vagy éppen abszurd játékossága — elsősorban ezek teszik a kor- nissi művet a bartóki muzsika valódi rokonává. Kétségtelenül igen fontos a párhuzam a népi motívumok kutatásában, transzformálásában; ahogyan a Bartók-muzsika _a magyar mellett a román, délszláv, s más népzenét, ugyanúgy magukba foglalják a Kor- niss-festmények a táj magyar, délszláv, német tárgyi kultúrájának értékeit is. Ez a párhuzam tovább gazdagítja az életművet — a Szerb temető. a Pásztorok, a Szűrmotívum erre talán a legszebb példa —, de tekintve, hogy másként jelenhetnek meg a zenében az ősi népi motívumok, s másként a népi formák a modern képzőművészetben, ezen a területen a hasonló szándék, s nem elsősorban az eredmény rokonítja a két életművet. Részben az egész Az igazi rokonságról a már említett szemléletbeli, alko- tómódszerbeli jellemzők tanúskodnak. A Tücsökzene mellett az Allegro barbaro című nagy méretű festmény győzi meg újra a látogatót arról, milyen fontosnak kell tartanunk azt a bizonyos párizsi, fél évszázaddal ezelőtti találkozót — itt, az ötven évvel későbbi Magyarországon. Tisztaság, szigorúság, az ellentmondások feloldása jellemzi ezt a képet is. A fehér alapon megjelenő, dinamikus vörös, zöld, kék formák tánca jelzi: a rész és az egész megértésének, megmutatásának, változtatásának vágya munkál a bartóki példát követő Korniss Dezsőben. Ahogy maga fogalmazott: „végigjártunk minden utat, és végül szintézisnek kell következnie. De ezzel végeredményben nem mondtam semmi újat”. P. Szabó Ernő UJ POLITIKAI KÖNYVEK Emberi tényezők a termelésben A magyar társadalom hatal- mas termelési eszközt halmozott fel, gyorsított ütemben megnövelte az ember szak- képzettségét, bővítette termelőtevékenységét. S ezzel egy sor ellentmondásokat hozott felszínre, amelyek megoldása napjainkra vár. Erről a kérdésről Az emberi tényezők szerepéről a gazdaságfejlődésben címmel írt könyvet Kozma Ferenc, aki a hazai közgazda- sági kutatásnak kitűnő művelője. A szerző bevezetőjében hangsúlyozza, hogy napjainkban a korszakváltás idejét éljük, nemcsak a világ változik meg körülöttünk, hanem mi magunk is. Az iparon belül például gyökeres szerkezeti változások mentek végbe: napjainkban két és félszer annyian dolgoznak az iparban, mint az ötvenes években. Mindenütt uralkodóvá váltak a szocialista viszonyok a parasztság fele nemmezőgazdaságiban dolgozik, s akik maradtak a mezőgazdaságban, azok is szakmát tanultak, s ez más életformát tételez fel, mint volt az előző paraszti generációé. S ami talán a legfontosabb, a termelésben ma dolgozók abszolút többségének már nincs élménye a múltról, a kapitalista termelési viszonyokról. Számukra a mai társadalmi berendezkedés egyszerűen van: adott keret, amelyen belül mozognia, érvényesülnie, , boldogulnia kell. Ez előny, de egyben meg is nehezíti a helyzetet, mert a viharos fejlődés láttán hajlamosak vagyunk bagatellizálni az ellentmondásokat, amelyek a gazdaságban jelen vannak, amelyek gyorsított ütemben kibontakoztak. S ehhez tudnunk kell — szögezi le a szerző —, hogy a Szocializmusban mégis kedvezőbb adottságok vannak az ellentmondások leküzdésére, mint a kapitalizmusban. Azért, mert a szocialista társadalomnak legfejlettebb és egyben legemberibb vonása, hogy1 tudatosan és szervezetten tör a harmóniára az ember biológiai és társadalmi lénye között. Mindezt részletesen kifejti. A magyar gazdasági adottságokat elemezve megállapítja, hogy népgazdaságunk nagyon bonyolult szerkezet. Nem könnyű eligazodni benne. Ezután a termelési tényezők mennyiségi, minőségi összetételét írja le, majd az arányokról beszél, s hogy érzékeltesse ennek jelentőségét, egy példát említ, azt, hogy hiába van az országnak kiváló mezőgazda- sági vagy bányászati kitermelési lehetősége, ha nincs meg a megfelelő ember, jobban mondva nincs megfelelő mennyiségű, szakképzettségű és szervezettségű munkaereje, s elegendő modern munkaeszköze. Pedig egy adott termelési szintet csak e kettő együttes színvonala határozza meg. Ezután részletes közgazdasági elemzését adja termelési tényezőknek, a természeti feltételeknek, a tőkevagyon, a „munkaerő” helyzetének, s együtt a háromnak, majd azt vizsgálja, hogy az arányeltolódások a tőke és a munka tényezői között az 1970-es években hogyan alakultak, s egyben összefoglalja a magyar gazdaság adottságainak jelenlegi helyzetét. A szocialista nemzetközi gazdasági környezetet elemezve azt a fontos tanulságot vonja le, hogy a továbbfejlődés döntő láncszeme a munkamegosztás, amely nagyon fontos a fejlődés szempontjából. S itt a magyar népgazdaság alapvető integrációs szükségleteit és lehetőségeit tárgyalja. S ezen belül a termelés gazdaságosságának növelési lehetőségeit vizsgálja, kitér a takarékosság fontosságára, s végül mindebben az emberi tényezők szerepére. Sem a takarékosság, sem a gondos munka, sem a vállalaton belüli és vállalatok közötti munkaszervezés minősége, sem pedig az exportképesség növelése nem fejleszthető ki a dolgozó emberek erre irányuló tömeges akarata nélkül. Hangsúlyozza, hogy refrénszerűen ismétlődő alapigazság: legnagyobb kincsünk a több mint ötmillió aktív lakos tehetsége és szorgalma. Hétköznapira fordítva a szót: eredményeket csak hozzáértő és akaró emberekkel érhetünk el. Milyen ez az ember? Elég képzett, megvannak-e azok a tulajdonságai, amik képessé teszik őt a kvalifikáltabb munkára. Milyen a munkafegyelem? Az életkörülmény? Ezt vizsgálja. Mindez együtt adja meg az emberi tényezőt. TT lég nehéz a könyv gondo- latmenete, de megéri, hogy átrágjuk magunkat rajta, mert végül is meggyőződünk róla, hogy a magyar gazdaság eredményei a természeti adottságok mellett elsősorban az emberi szorgalomnak köszönhetők. Kozma Ferenc, az utóbbi években több közgazdasági szakkönyvet publikált, amelyek sok ismereteket nyújtottak. Ez a mostani bizonyos vonatkozásban az eddigieknek az ösz- szefoglalója, amelyben alátámasztja az eddig hangoztatott felfogását, hogy gazdaságpolitikánknak az eddiginél is tudatosabban és következetesebben kell arra a kincsre alapoznia, ami megvan, s ez a szorgalmas és művelt emberfők sokasága. Gáli Sándor
