Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-15 / 164. szám

1981. JÜLIUS 15., SZERDA Megnyílt a LEMP kongresszusa A reakcióval nincs szövetség Kulcskérdés a pártegység gyelembe vevő megoldási mód­ja ellen irányul”. A szakszervezetekről szólva Kania hangoztatta, hogy a párt megpróbált erőfeszíté­seket tenni a szakszervezeti mozgalom politikai széthullá­sának megakadályozására — „de, sajnos, ezen erőfeszíté­sek mérlege nem adhat okot derűlátásra”. reket használják a szocializ­must védelmező emberekkel szemben. Mi arra törekszünk, hogy a Szolidaritás pozitív szerepet játsszék az ország életében. Erre akkor van le­hetőség, ha a Szolidaritáson belül a dolgozóknak elegendő erejük lesz ahhoz, hogy meg­szabaduljanak a társadalmi rendünket veszélyeztető el­lenséges erőktől. Sajnos — tet­te hozzá —, igen sok ok van az aggodalomra”. A Szolida­ritás túl hamar nyúlt a sztrájk eszközéhez, egyre inkább igényt formál magának arra, hogy beleszóljon állami ve­zető káderek kiválasztásába, sőt a vállalatirányítási re­formmal kapcsolatban olyan terveket szövöget, „amelyek értelmében a társadalmi tu­lajdonból csoporttulajdont csinálna, s egész vállalatokat venne kezébe, ami gyakorla­tilag egyenértékű a helyi ha­talom megragadására való törekvéssel”. resszusnak lesz feladata, hogy tényleges elsőbbséget adjon a mezőgazdaságnak és az élelmi­szeriparnak. Az első titkár ezután — az életszínvonal további esésének elkerülését szem előtt tartva —, állást foglalt a beruházá­sok korlátozása mellett. A most következő 1—3 éves idő­szakban az erőfeszítéseket a gyorsan átadható és gyorsan megtérülő beruházásokra össz­pontosítják. Kania hangoztatta, hogy a gazdaság strukturális átalakí­tása csak akkor történhet meg, ha helyreáll a termelés­nek a 70-es évek első felében elért szintje. A gazdasági reform beveze­tését Stanislaw Kania, a gaz­daság egészségessé tétele egyik alapfeltételének nevezte. A LEMP KB első titkára állást foglalt a fogyasztói árak reformja mellett, mégpedig azzal, hogy az intézkedések végrehajtásakor tekintettel kell lenni az alacsony jöve­delmű, sokgyermekes családok helyzetére. Az árreform terve­Viktor Grisin: A Szovjetunió nem hagyja el barátját Kevés a szándék, tettek kellenek elvek — barátság és szövetség a Szovjetunióval, a szocialista közösséghez tartozás, a Varsói Szerződésben való részvétel, együttműködés a KGST-ben, szolidaritás a világ összes ha­ladó erejével — változatlanok lesznek a jövőben is. Ami a Szovjetuniót illeti, az első titkár kiemelte: ez az or­szág tettekkel bizonyította, hogy érdekelt egy erős, baráti, szocialista Lengyelország léte­zésében.- A hozzá fűződő szö- vetségesi viszony a lengyel függetlenség és biztonság leg­erősebb biztosítéka. „Aki en­nek a szövetségnek árt, az né­pi hazánk létalapját fenyegeti. Pártunk, amely e biztosítékot megteremtette, soha nem en­gedi meg senkinek, hogy meg­fossza őt ettől.” kár széles körű hazafias össze­fogást kért mindazoktól, akik a józan ész és az állampolgári felelősségtudat jegyében képe­sek a népet és az államot megmenteni a katasztrófától. Megkezdődött a vita A LEMP KB első titkárának referátuma után a mandátum­vizsgáló bizottság elnöke ka­pott szót. Elmondta, hogy a kongresszuson 1955 küldött vesz részt; ezek 66,7 százalé­ka szellemi dolgozó, 22,3 szá­zaléka munkás és valamivel több, mint 10 százaléka pa­raszt — zömmel egyéni gaz­dálkodó. A delegátusok szak- szervezeti hovatartozás sze­rinti megoszlása: 1099 fő az ágazati szakszervezetek, 405 a Szolidaritás tagja. A jelentés meghallgatása után szünet következett, majd megnyílt a vita a KB beszá­molója fölött. Többen érintet­ték a jelenlegi váltságért hi­báztatható egykori vezetők fe­lelősségre vonásának kérdé­sét. Felszólalások hangzottak el ;*r így például a kongresz- szüst üdvözlő Lengyel Egye­sült Parasztpárt képviselője részéről — a mezőgazdasági jellegű beruházások nagyfokú növelésének szükségességéről. A kongresszus előtti időszak­ban ismét gyülemlő politikai feszültség időzített voltára mutatott rá Józef Baryla nemzetvédelmi miniszterhe­lyettes. A délutáni ülésen kapott szót Viktor Grisin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, az SZKP moszkvai vá­rosi bizottságának első titkára, a kongresszuson részt vevő szovjet delegáció vezetője. (Folytatás az 1. oldalról.) A Lengyel Egyesült Mun­káspárt „mindent megtesz an­nak érdekében, hogy vissza­szerezze a párt és a néphata­lom iránti bizalmat” — hang­súlyozta Kama. Kalandorság- nak nevezte az összes olyan megnyilvánulást, amely a konfliktusok tárgyalásos, az állam szocialista jellegét fi­Ezután részletesen foglalko­zott a Szolidaritáshoz való viszonnyal és rámutatott, hogy a párt; mint eddig, „tovább­ra is kész együttműködni ez­zel az igen heterogén szerve­zettel, mindig hajlandó szót érteni a Szolidaritás valóban munkásjellegű irányzatával. Ebben azonban ott a határ, ahol véget ér a Szolidaritás­nak, mint szakszervezetnek a tevékenysége, s ahonnan azok­nak a reakciós, szélsőséges csoportoknak a működése kez­dődik, amelyek a Szolidaritás­nak politikai pártjelleget, mégpedig a szocialista állam­mal szembenálló pártjelleget kívánják adni. Mint Kania rámutatott, „a szocializmus ellenségei a vál­ságba vetik reményeiket. Mi a válság legyőzésére, ők ki­használására törekednek. A helyi hatalmi szervek meg­bénításának egész mechaniz­musa létezik már, az ellenfe­lek a legkülönfélébb módszer Az ellenforradalmi törek­véseknek nincs esélyük Len­gyelországban, az államot nem lehet letéríteni a szocialista építés útjáról. Ugyanakkor a nehézségek ellenére folytatni kell a szocialista megújulást, együttműködve mindenkivel, aki a nép javát akarja. Sa­ját erőből kell leküzdeni a Lengyelország szocialista fej­lődését és a haza függetlensé­gét fenyegető veszélyekét. Kulcskérdés e harcban, hogy a LEMP egysége a marxiz­mus—leninizmus alapján szi­lárduljon meg. Olyan lesz Lengyelország, amilyen a párt. Kania hangsúlyozta, hogy a pártnak kétfrontos ideoló­giai harcot kell folytatnia. Meg kell küzdenie a szociál­demokrata eszmékkel, a revi­zionista és jobboldali oppor­tunista nézetekkel, valamint azzal a dogmatikus konzerva­tivizmussal, amely fékezni, Vagy visszafordítani akarja a megújulás folyamatát. Állást foglalt a párt ideoló­giai megerősítése, demokrati­kus centralizmusa, és a pár­ton belüli demokrácia, a mun­kásosztállyal való szoros kap­csolat mellett. Hangsúlyozta, hogy a válságoktól mentes fej­lődés biztosítéka a demokrá­ciára és törvényességre épülő erős állam. Ebben az állam­ban a pártnak a maga vezető szerepét a korábbiaknál na­gyobb mértékben kell a vá­lasztott testületekben részt ve­vő képviselői útján betöltenie. Szükségesnek mondotta az or­szág társadalmi élete új irány­zatainak és jelenségeinek in­tézményesítését és a megúju­lás folyamatának törvényes biztosítását. Rámutatott arra, hogy megengedhetetlen mind az állami szervek visszaélése a törvényekkel, mind a törvé­nyek megsértése az állampol­gárok részéről. Az államnak és az állampolgároknak egy­aránt létérdekük az ügyészsé­gek és bíróságok, a rendőrség és az állambiztonság jó műkö­dése. A közrendvédelmi szer­vek elleni szüntelen támadá­sok az egész társadalom ellen fordulhatnak — mutatott rá. A gazdasági kérdésekről szólva Kania kiemelte: min­den eszközzel és erővel arra kell törekedni, hogy megszűn­jék a termelés hanyatlása. Többtermelés nélkül nincs megújulás A LEMP KB első titkára szerint a negatív irányzatok fő oka a nyersanyaghiány. A másik kulcskérdésről, az élelmiszertermelésről szólva Kania bejelentette: e kong­Az SZKP küldöttségének ve­zetője, Viktor Grisin, a poli­tikai bizottság tagja, a moszk­vai városi pártbizottság első titkára a LEMP kongresszusán elhangzott beszédében a töb­bi között kijelentette: — Kongresszusuk a szocia­lista Lengyelország számára nehéz időben ült össze. Szó volt itt arról, hogy a lengyel munkásosztály forradalmi vív­mányait halálos veszély fenye­geti, felhívások hangzottak el arra, hogy határozottan kell cselekedni a szocializmus megszilárdítás a^érdekében. — A lengyelországi válságot illetően az SZKP álláspontját tömören összegezte a LEMP Központi Bizottságához június 5-én intézett levél. Az volt a véleményünk, s ma is az, hogy a lengyel kommunistáknak, Lengyelország dolgozó népé­nek kell kivezetnie az orszá­got a válságból. Pártunk, s a szovjet emberek azonban nem maradhatnak közömbösek, ha egy testvéri szocialista ország­ban a szocializmus sorsáról van szó. — A szocializmus Lengyel- országnak mindenekelőtt meg­adta az állam függetlenségé­nek és szuverenitásának bizto­sítékát, a területi probléma végleges rendezését. Lengyel- ország határait a Varsói Szer­ződés tagállamainak egyesített ereje megbízhatóan garantál­ja. zete széles körű társadalmi vita tárgya lesz. Végül, a súlyos szociálpoli­tikai gondokat felrajzolva, Kania hangoztatta: az elkö­vetkezendő évekre nem lehet ígérni a reálbérek emelkedé­sét. Az ifjúságpolitika kérdéseit érintve Kania kiemelte a fia­talok szakmai előrehaladásá­nak és lakáshoz juttatásának fontosságát. Az ifjúsági szer­vezetekkel szemben követel­ményként említette a fiatalok szocialista szellemű nevelését. Beszámolója befejező, nem­zetközi részében Kania rámu­tatott: a társadalmi-gazdasági válság minden eddiginél ha­tározottabban domborította ki a lengyel külpolitika alapel­veinek érvényességét. Ezek az A barátokhoz és a szövetsé­gesekhez fűződő viszony álta­lános problémájáról szólva Kania kifejtette: nem szándé­kokon és nyilatkozatokon mú­lik, van-e bizalom Lengyelor­szág, a LEMP iránt. Ez min­deneket ött a tettektől, a párt megerősítését szolgáló követ­kezetes munkától, a szocialista építőmunkára nehezedő ve­szélyek leküzdésétől függ. Ami a Nyugat országainak a lengyelországi eseményekkel kapcsolatos magatartását il­leti. Stanislaw Kania megem­lítette azokat, akik jól megér­tik, hogy csak a szocialista, a Varsói Szerződéshez hű Len­gyelország tehet hozzájárulást az európai stabilizációhoz és egyensúlyhoz, amelyen az egész kontinens biztonsága nyug­szik. Említést tett ugyanakkor azokról is, akik a „lengyel kártyára” játszva próbálják módosítani a kialakult erővi­szonyokat, majd hangoztatta: „senkinek sem engedjük meg, hogy beavatkozzék belügyeink- be, veszélybe sodorja baráti és szövetségesi viszonyunkat a Szovjetunióval”. Beszéde végén Kania refe­rátumának fő következtetései között az alábbiakat említette: Szülessék újjá a LEMP a marxizmus—leninizmus jegyé­ben, legyen a társadalmi meg­állapodások, a szocialista meg­újhodás, egyszersmind a szo­cializmus ellenségeivel vívott politikai harc pártja; Sürgősen javítani kell az el­látáson, hozzá kell látni a gaz­dasági reform bevezetéséhez. El kell érni, hogy Lengyelor­szág önmagát élelmezze; Meg kell erősíteni az álla­mot, hogy az eddiginél jobban szolgálja a nép érdekeit, vé­deni kell a társadalom és a köz rendjét. Végül az első tit­— A szocializmus másik hatalmas vívmánya az ország forradalmi átalakulása lett. — Természetesen az a tény, hogy elismerjük a szocializ­mus vívmányait, nem jelenti azt, hogy igazoljuk az elkö­vetett hibákat, amelyek ab­ból származtak, hogy az előző vezetés eltért a párt tevékeny­ségének lenini elveitől, A LEMP harcképességének teljes helyreállítása, összefo­gásának megszilárdítása, az elvi, marxista—leninista ala­pok jelentik a feltételét an­nak, hogy megoldják a jelen­legi súlyos válságot, a gyakor­latban verjék vissza az ellen- forradalmat. A lengyel válság drámai tanulságai ismét bizo­nyítják, hogy ott, ahol eltér­nek a marxizmus—leninizmus általános törvényszerűségei­től, az ellenséges erők nem hagyják ki a revans lehetősé­gét, megpróbálják a régi rend helyreállítását. Az ellenforra­dalom hazug, demagóg jel­szavakkal álcázza tevékenysé­gét, hogy félrevezesse a mun­kásosztályt, arra kényszerítse, hogy tálcán nyújtsa át a po­litikai hatalmat osztályellen­ségének. A szovjet—lengyel kapcsola­tokról szólva Grisin kijelentet­te: a két országot összefűzi a szoros, egyenjogú együttműkö­dés, amely a gazdaságban, a politikában, a kultúrában és más területeken alakult ki. A jelenlegi válság nagy próbának vetette alá a szovjet—lengyel barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szer­ződésben lefektetett elveket. A szovjet kőolaj, földgáz, vasérc, gyapot, fűrészáru s a többi — a lengyel gazdaság számára létfontosságú — áru továbbra is szünet nélkül szállításra ke­rül, a világpiaci szintnél ala­csonyabb árakon. A Szovjet­unió ezen felül nagy összegű pénzügyi segítséget is nyújtott Lengyelországnak. Grisin külön aláhúzta, hogy az Egyesült Államok globális stratégiájában megvan a szere­pe a lengyel válság kihaszná­lásának. A világméretű reak­ció nem titkolja: az a szándé­ka, hogy Lengyelországot, mint a szocialista közösség láncsze­mét akarja meggyöngíteni, s ezzel alá akarja ásni az egész közösség erejét. Teljességgel világos, milyen fenyegetést je­lentene Európa, s az egész vi­lág békéjére, ha megsértenék az európai földrészen s a vi­lágban kialakult erőegyensúlyt. ★ A kongresszus munkájában a beszámoló fölötti nyilvános vita mellett további zárt ülés is várható, tekintettel arra, hogy a délelőtti zárt munkata­nácskozáson a küldöttek még nem állapodtak meg a vezető szervek megválasztásának módozatairól. Az izraeli választások után Begin alakít kormányt Jichak Navon izraeli állam­fő kedden bejelentette, hogy Menahem Begint kéri fel az új kormány megalakítására. Na­von szerda délelőttre magához hívatta Begint, hogy hivatalo­san közölje vele a megbízatást. Az izraeli államfő azt köve­tően döntött így, hogy befejez­te megbeszéléseit az új parla­mentben képviseletet kapott politikai pártok vezetőivel. Az államfő szóvivője szerint Na­von a tanácskozások során ju­tott arra a meggyőződésre, hogy Beginnek van a legnagyobb esélye koalíciós kormány meg­alakítására. Beginnek az alkotmány sze­rint most 21 napja van a kor­mányalakításra. Ha kudarcot vall, újabb három hetet kér­het majd. Begin azonban hét­főn közölte: visszaadja megbí­zatását, ha az első 21 nap alatt nem sikerül koalíciós kormányt alakítania. A brit belügyminiszter intézkedései Üléseznek a bíróságok Anglia nagyvárosaiban to­vább csitultak a zavargások, a bíróságokon megindult a letartóztatott ezrek „futósza­lagon” történő elítélése, Wil­liam Whitelaw belügyminisz­ter pedig a parlamentben is­mertette a kormány intézke­dési terveit. A konzervatív pártcsoport belpolitikai bizott­sága előtt bejelentette, hogy fontolgatják egy új zavargás- ellenes törvény megalkotását, és hogy a börtönök megtelése esetén katonai táborokban he­lyezik el a zavargások miatt elítélteket. A rendőrség pán­célozott gépkocsikat és víz­ágyúkat kap a kilengések si­keresebb elfojtására. A könny­fakasztó gáz is megmarad, gu­milövedékeket azonban egye­lőre még nem alkalmaznak. Nagy-London munkáspárti tanácsa át akarja venni a fel­ügyeletet a Scotland Yard fe­lett, mert úgy látja, hogy a rendőrség egyre jobban elide­genedik a főváros lakosságá­nak jó részétől. Livelpoolban' több helyi szervezet követeli a helyi rendőrkapitány levál­tását. A bíróságok szigorú pénz- és börtönbüntetések kiszabá­sával megkezdték a letartóz­tatott tüntetők elítélését, és sok helyen éjfélig is üléseztek. ★ Észak-írországban fokozód­tak a zavargások Martin Har­son, a hatodik IRA éhség­sztrájkoló halála után. Egy határ menti faluban a re­publikánusok benzines és sa­vas palackokkal támadtak a rendőrökre. Belfastban és Londonderryben is voltak benzinespalackos támadások, Portadownban a karhatalom gumilövedékekkel lőtt vissza a tüntetőkre. A TASZSZ a Kambodzsa-konferenciáról Az imperialista érdekek Alexander Haig amerikai külügyminiszter az úgyneve­zett nemzetközi Kambódzsa- komferencién hétfőn elhangzott felszólalásában „önállóságot” követelt Kambodzsának és „szuverenitásának helyreállítá­sára” szólított fel. Jurij Kornyilov, a TASZSZ politikai szemleírója ezzel kapcsolatban emlékeztet rá: Kambodzsa újkori történelmé­nek legtragikusabb fejezetei közvetlenül összefüggnek az­zal, hogy az amerikai imperia­lizmus a múltban többször durván beavatkozott és ma is beavatkozik a szuverén Kam­bodzsa belügyeibe. Washing­ton ösztönözte Pekinget abban, hogy Kambodzsát maoista ki- sérletezéseinek „terepévé” te­gye, aminek hárommillió kam­bodzsai esett áldozatul. Az amerikai imperialista körök most azon vannak, hogy a Pol Pot-isták és más reakciós erők maradványaiból afféle „egy­ségfrontot” tákoljanak össze, és nyíltan nyomást gyakorol­nak Kambodzsa szövetsége­seire — Vietnamra és Laoszra. A New Yorkban megnyílt úgynevezett nemzetközi Kam- bodzsa-konferencia egyetlen célja az, hogy leplezze az ame­rikai imperialisták és pekingi partnereik Kambodzsa-ellenes akcióit — állapítja meg a TASZSZ politikai szemleírója. Merénylet a brüsszeli jugoszláv követségen Nyomoz a belga rendőrség Kedden délelőtt egy terro­rista revolverlövésekkel meg­sebesítette a brüsszeli jugo­szláv nagykövetség két mun­katársát. Az ismeretlen személy va­lamivel 10 óra előtt megjelent a nagykövetség konzuli irodá­jában, ahol vízumkérelmük elintézése végett többen tar­tózkodtak. Váratlanul revol­vert rántott elő és négy-öt lövést adott le Franc Spind- ler nagykövetségi tisztviselőre és Blagoje Anakioszki taná­csosra. Az előbbit súlyosan, az utóbbit könnyebben megsebe­sítette. A két sebesültet nyomban kórházba szállították. Nincse­nek életveszélyben. A rendőr­ség közlése szerint a brüsszeli jugoszláv nagykövetség épü­letében merényletet elkövetett személy gépkocsin menekült el bűncselekménye színhelyé­ről. A belga hatóságok vizsgála­tot indítottak. A jugoszláv nagykövet kihallgatást kért Nothomb belga külügyminisz­tertől és fokozottabb védelmet sürgetett a jugoszláv képvise­letek számára. Áttelepítik az NSZK-ban az amerikai haderőt Nyílt háborús propaganda Az Egyesült Államok azt tervezi, hogy az NSZK-ban ál­lomásozó csapatait az NDK és Csehszlovákia határainak kö­zelébe telepíti át. A UPI hír- ügynökség külügyminisztériu- mi forrásokra hivatkozó jelen­tése szerint a kérdésről Bonn és Washington már meg is kezdte a tárgyalásokat. Az Egyesült Államok mint­egy 200 ezer katonát állomá- soztat a Német Szövetségi Köztársaságban, többségükben az ország középső és déli kör­zeteiben, és a terv értelmében csaknem az egész kontingenst a keleti országhatár közvetlen közelébe telepítenék át. Az utóbbi időben az Egyesült Ál­lamok, új stratégiája szerinti „hosszú időtartamú háborúra” felkészülve, fokozza erőfeszíté­seit nyugat-európai katonai je­lenlétének növelésére. Washington gyakorlatilag a nyílt háborús propaganda út­jára lépett. Az amerikai csa­patok keletebbre telepítésére vonatkozó terveket az európai háborúra való készülődés ve­szélyes útján tett újabb provo­katív lépésként lehet értékelni. »

Next

/
Thumbnails
Contents