Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-15 / 164. szám
1981. JÚLIUS 15., SZERDA IX. kongresszus ■ m Állatorvosi világszövetség Kedden az Állatorvostudományi Egyetemen megkezdte tanácskozását az állatorvos pa- razitológusok világszövetségének IX. kongresszusa. A vendégeket dr. Dénes Lajos mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes köszöntötte. r Az, hogy 40 országból érkeznek szakemberek erre a kongresszusra, és hogy a nagy szakmai tekintélynek örvendő állatorvos parazitológusok világszövetsége hazánkban rendezte meg soron következő kongresszusát, jelzi, a magyar állattenyésztés és ezzel kapcsolatban az eredményesen dolgozó állategészségügy nemzetközi rangját. A magyar állatorvosi kar lényeges szakmai feladatot oldott meg: ami a korábbi évtizedekben nem sikerült, az most lényegesen nehezebb körülmények között sikerült véghez vinni; a nagy tömegben és nagyüzemi körülmények között tartott állatállomány közeléből sikerült megelőző intézkedésekkel és gyógyszerekkel „kiszorítani” ai élősködők egy részét. Magyar-szovjet fiatalok találkozója Barátságfesztivál Július 20—26-a között a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség lesz a házigazdája a III. magyar—szovjet ifjúsági barátságfesztiválnak. Ezekben a napokban Budapesten és or- sjágszerte fiatalok ezrei. KISZ- fagok és KISZ-en kívüliek, dolgozó és tanuló fiatalok már formálgatják, alakítják a gazdag vendégváró programot — tájékoztatta az újságírókat kedden a KISZ KB székházában Kovács Jenő, az ifjúsági szövetség központi bizottságának titkára. Elmondotta, hogy a magyar és a szovjet ifjúság, a KISZ és a Lenini Komszomol együttműködésének gazdag nagyo- mányait követve, négy esztendővel a legutóbbi — leningrá- di — fesztivál után most Magyarországon a sor, hogy olyan politikai és kulturális fesztiválprogramot rendezzen, amely híven tükrözi a magyar és a szovjet ifjúság békevágyát, demonstrálja testvéri barátságát. Az ifjúsági barátságfesztiválra mintegy 900 szovjet fiatal érkezik, s lesz módja arra, hogy minél több ismeretet kapjon hazánkról, eredményeinkről, a magyar fiatalok munkájáról. Ugyanakkor fiataljaink tízezreinek nyílik alkalma a fővárosban és másutt pergő eseményeken, gyűléseken, fórumokon a közvetlen találkozásra a szovjet ifjúság küldötteivel. Vendégeink között 100 tagú politikai delegáció és 350 tagú kulturális küldöttség érkezik, és képviseltetik magukat a szovjet testvérmegyék és városok is. A magyar fiatalokat 100 tagú politikai delegáció képviseli. A fesztivál július 20-án Budapesten a gellérthegyi Jubileumi Parkban a magyar és a szovjet nép bartáságát demonstráló politikai ünnepséggel kezdődik. Jóllehet a fesztivál a fővárosban kezdődik és zárul, az egész ország a házigazda: ki- sebb-nagyobb csoportok ismerkednek majd a megyékkel. Tájékozódnak hazánk politikai, gazdasági és kulturális életéről, találkoznak magyar fiatalokkal. Országszerte kulturális, művészi rendezvények sokaságát kínálja hétfőtől szombatig a fesztivál Budapesten, Balatonfüreden, Zán- kán, Szentendrén, Miskolcon és Kecskeméten mutatkoznak be a fiatal szovjet művészek. Százharmincat éve történt A váczi gőzös nyomában Ma 135 éve: 1846. július 15- én indult el az első vasúti szerelvény Budapestről Vácra. Ez volt a későbbi pest—pozsonyi vonal első 33,6 kilométeres szakasza. Az első magyar gőzüzemű vasút, melyet a nádor jelenlétében helyeztek üzembe, sem- piihez sem hasonlítható nagy szenzáció volt akkortájt. A korabeli sajtó így írt az eseményről: „A középponti vasút Váczi vonal részének megnyitása! A középponti vasút készen- lévő része a Pesti—Váczi vonal július 15-én megnyittatott. Kellemes időtöltés. A látvány nagyszerű. Belépve a Meghívó a vasutasavatóra Egy mozdony az elsők közül csarnokba (a Nyugatiba. A szerk.), amelyből az indulás történik, azonnal meg vagyunk lepetve az épület belsejének óriási nagyságától — középen ötszörös vaspálya —, ezek közül kettő párhuzamos, s csak messze az udvartól hajlanak csak el egymástól egyik Vácz, másik Szolnok felé, a többi pályák arra szolgálnak, hogy a kocsik 3 mozdonyok egyik pályáról a másikra átvitesser- nek, s ezért azok nem párhuzamosan, hanem több pontokon egymásba folyólag vannak lerakva.” Az első vonatokat mint a korabeli tudósításokból kiderül a Pest és a Buda nevű mozdonyok 59 perc alatt vontatták a két végállomás között. E jubileumon, a megnyitástól eltelt 135 év után tisztelettel emlékezünk a vasútépítőkre, s azokra az utódokra, akik azóta is öregbítették a magyar vasút hírét. Az öntözés útvesztői Ha nem hull az égi áldás... Ügy koppan az eső — harsogta a régi sláger. De ha nem koppan, akkor bizony a várható jobb termés érdekében pótolni kell a hiányzó égi áldást. Az öntözés, mint a gazdálkodás egyik fontos tényezője, nem újkeletű találmány. Mégis úgy tűnik, az utóbbi időben megszaporodtak a kérdőjelek, az ügyben érdekelt szakemberek sem vélekednek egyformán. Öntözzünk, ne öntözzünk, de méginkább, hogyan öntözzünk, ez lett a kérdés. A választ vízügyi szakemberektől, s a nagy kincset hasznosító gazdaságoktól igyekeztünk megtudni... Kétélű fegyver A D unamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat Pest megyében az öntözés legfőbb gazdája. Pécsi Kálmánnal, a vállalat vízhasznosítási osztályának vezetőjével a vizet adók szemszögéből vizsgáltuk a dolgot. — Az öntözővíz árának rendezése, amely egyben áremelés volt, megfontoltabb gazdálkodásra késztette a termelőszövetkezeteket — szögezi le elöljáróban. — De túlságosan leegyszerűsítenénk a kérdést, ha mindent az áremelés nyakába akarnánk varrni. Az országos átlaghoz viszonyítva Pest megyében még jobb a helyzet: nálunk nem esett vissza kétharmadára az öntözött terület nagysága... A számok is alátámasztják az osztályvezető szavait. Míg 1979-ben 24 607 hektárt öntöztek a megyében, 1980. márciusára 26 százalékkal csökkent a terület, az idén májusban pedig 20 284 hektárral számoltak. Néhány gazdaság még egy nyárra szóló engedélyt is kért, ezzel is növelve az öntözött területet. De legyünk objektívek, ez még így is kevesebb a két év előttinél. — Inkább úgy fogalmaznám — fejtegeti Pécsi Kálmán —, hogy azokban a gazdaságokban, ahol az öntözés termesztési, termelési tényező, a megfelelő öntözőberendezések biztosítottak, ott nem történt lényeges változás. Ahol eddig sem számítottak komolyan az öntözés adta előnyökre, esetleg a lehetőség sem volt meg rá, ott visszamondták a vízjogi engedélyeket. Az idei esztendőre mintegy 10 millió köbméter öntözővízre jelentették be igényüket a tsz-ek, és július elejéig hárommilliót vettek igénybe belőle. Az idei aszályos tavaszvég- nyárelő pedig alaposan kiélezte a helyzetet. Januártól május végéig a sokéves átlagnak csak mintegy 40 százaléka hullott az égi áldásból a földekre, júniusban pedig a 140— 160 milliméter pedig szeszélyes eloszlásban, csak időközönként lehetett számolni vele. — Kétélű fegyverrel hadakozunk — véli az osztályvezető. Mi az öntözővíz biztosításával 1,5—2 milliárd forint értékű mezőgazdasági terméket szavatolunk, de a jelenlegi köz- gazdasági helyzetben aligha csodálható, ha a gazdaságok megfontoltabbak a beruházásoknál, az öntözővíz hasznosításában. Nyereségre törekszenek, tehát nem. mindegy, milyen áron tudják növelni a terméshozamot, ők viselik a kockázatát annak is, ha túl sokáig várnak az esőre ... Új módszerekkel A váciak mindenesetre készenlétben állnak május közepe óta. Az időjárástól függően, ha kell, napi 16 órában teljes kapacitással üzemelnek, juttatják ki a tápláló vizet a gyepekre, a kertészetekbe. A főművek üzembiztonságán túl, még további segítséget igyekeznek adni a gazdaságoknak, hogy rajtuk ne múljon az öntözés sikere. Az átemelő szivattyúkat 20 százalék kedvezménnyel adják a vizet használóknak, az esőztető öntözőtelepeknél a rendkívüli javításokat szervizbrigádok végzik gyorsan, szervezetten. — És az idei nyáron tartjuk a főpróbáját egy új módszernek — tájékoztat Pécsi Kálmán. Két gazdaságban, a ráckevei Aranykalász Tsz-ben és az alsónémedi Közös Űt Szak- szövetkezetben a gazdaságok öntözőberendezéseivel bérüzemelés a feladatunk. Ráckevén 1440 hektárt, alsónémedin 740 hektárt öntözünk. S hogy hol ebben az üzlet? Jól jár a gazdaság, mert a nyári nagy munkacsúcs idején jól tehermentesítjük őket ettől a munkától, és a berendezések is nagyobb műszaki biztonsággal működnek, mivel állandóan szemmel tartjuk őket. A gazdaságok öntözési terve alapján dolgozunk, tehát nem mi mondjuk meg, melyik növényt mikor kell öntözni... A ráckeveiekkel pedig egy ugyancsak újfajta szerződést kötöttünk. A vízért — ideszámítva a felhasznált villamosenergiát, rezsit — fajlagos díjat fizetnek, de magáért a béröntözésért, a munkáért nem. Viszont, ha a tervezett terméshozam felett takarítanak be az öntözött területekről, a haszon fele a gazdaságé, a másik fele a vízművállalaté. Így mindkettőnk érdeke pz idejében végzett, rendszeres és tervszerű öntözés ... Alsónémedin vállalják Az alsónémedi Közös Űt Szakszövetkezetben fontos termelési tényezőként tartják számon az öntözést. Vállalják a költségeket, a kockázatot, vajon miért? Illés György, a szövetkezet elnöke készségesen szolgál magyarázattal: — A meteorológiai térképen ez a terület a világos foltok közé tartozik. Ha nem öntöznénk, nem teremne takarmány, az pedig már nagyobb veszteséget jelent, mintha takarékoskodnánk a vízzel, a költségekkel. Az állami vízkivételi főmű beruházásához mi is hozzájárultunk, s bár abszolút értékben az áremelkedés óta z. költségeink is növekedtek, megéri, hogy a berendezéseinket üzemeltetjük is, mintha kihasználatlanul tartanánk. Hisz nem kis költséggel járna akkor is, ha ki sem nyitnánk a csapot. Könnyű nekik, mondhatnánk, hiszen Alsónémedin komoly hagyományai vannak az öntözéses termesztésnek. A tagság korszerű gépekkel, kutakból, szórófejekkel a sokszorosát juttatja ki a földekre a víznek, mint a közös öntöző- rendszeren keresztül. 740 hektárt tudnak, s öntöznek is a főművön keresztül. — Nekünk megéri, s ez adottságainknak is köszönhető — állapítja meg Illés György. Masináink elvben korszerűek, sajnos, a gyakorlatban már jobbak is vannak. De- tudja, csak akkor érdemes a' többre törekedni, a nagyobb hozamokért harcolni, ha olcsóbban tudjuk mindezt produkálni. Ahol viszonylag kis állandó költséggel számolnak az öntözésben. ahol esetleg kézi telepítésű rendszerrel dolgoznak, s a képtelenséggel határos embert találni erre a munkára, ott nem csodálom, ha ötször is meggondolják, éljenek-e az öntözővíz átadásával ... Gáspár Mária RAJOS UTÓN KÉT KEREKEN Új honfoglalókat vár a falu A Nyugati pályaudvar egykorú rajza eredeti képeket a vasút című folyóiratból kölcsönöztük.) Nem sok jót ígértek hétfőn este a Bernecebarátit és Perő- csényt összekötő út és a távoli horizont felett gyülekező sötét fellegek. E sorok írói az autók sebességét megközelítő tempóban ereszkedtek le a meredek domboldalaikon, közben ráeszmélve arra, nem is olyan veszélymentes az amúgy sem könnyű vállalkozás. A kerékpározást bizonytalanná tevő erőteljes széllökések, a közvetlen közelünkben elhúzó járművek és a hideg fürdővel fenyegető zivatar váltakozva okoztak kellemetlen érzéseket bennünk. Üjra meggyőződhettünk arról, milyen kár, hogy Magyarországon nincsenek kijelölt kerékpárutak. Elköltözünk Valaha Perőcsényben is szívesebben fogadhatták a vándort az itt élők. A falu közepén megérkezésünk után kaptunk ugyan egy-két címajánlatot, de a gazda éjjeli pihenőhely helyett üres házat kínál. Megvételre. (Így van ez már a lassú Agóniára ítélt településeken. A falu kihalásának folyamatáról Gere Józseftől, a községi pártáiapszerve- zet titkárától — szállásadónktól — késő estébe nyúló beszélgetés során hallhattunk többet: — Az 1960-as népszámlálás szerint 1460-an, 20 évvel később már csak 706-an laktak a községben, öt esztendő múlva már csak 5—600 ember él majd a Börzsöny e csodálatos, sok száz éves falujában. Az ok: elköltöznek a fiatalok, csak az öregek maradnak. Már most is több mint 350— 400 a nyugdíjaskorúak száma — érvel Gere József, akit a jégeső zavart meg a málna- szedésben. A beszélgetésbe bekapcsolódik negyedéves orvos- tanhallgató fia, aki már nem falusi, de még nem is kötődik igazán a nagyvárosi léthez: — Falun, városon ugyanezt teszik az otthonról elszakadt fiatalok, közülük sokan kocs- máznak, nem találják a helyüket. Valami álmozgalmasság vonzza a metropolisokba az általános iskolát és középiskolát végzetteket. S talán menekülnek az olyan robot elől, mint amit a falunkban is a málna- és a ribizliszüret jelent. A tsz gondjai — Mit adott nekem a falu? 14 évet, s a szérűt, ahol játszottunk. De már azt is bekerítették az idegenek — vall némi keserűséggel ifjú Gere József, aki aligha lesz halódó falujában orvos. A fogyó község gondja a perőcsényi Vörös Csillag Tsz vezetőit is nyugtalanítja. Nemcsak azért, mert egyre kevesebb a, munkáskéz, hanem azért is, mert az ö ajtajukon kopogtatnak legsűrűbben az idős tagok segítségért. — A mi lehetőségeink eléggé szűkre szabottak, nem tartozunk a módos szövetkezetek közé. Azt is nehéz megmagyarázni a még aktív dolgozóinknak, hogy ilyen nagy számban kell gondoskodnunk az idősekről. 530 tagból 330 nyugdíjasok — évente 30 rászoruló öregnek adunk rendkívüli segélyt, és egy köbméter tűzifát ingyen. Persze, ez nem oldja meg a járadékosok problémáit. A családnak így is többet kellene törődniük velük — állítja Farkas János elnöhelyettes. Botjára görnyedve, minden lépését meggondolva baktat egy idős ember a Rákóczi utcában. Egy, a magukra maradtak közül, akikkel gyakran találkozhatik az idegen Perőcsényben. — Hány éves? — A 90-et töltöttem márciusban. Egyedül vagyok. — Gyerekek? — Van három. De ilyenkor egy hétig sem néznek felém. — Sok a dolguk, mert min-, dennél fontosabb a pénz. — Ki főz magára? Magányosan — Senki. Fél liter tej az ebédem, amit egy is kenyérkével megeszegetek. El is szoktam én már a főtt ételtől. 13' éve már ennek, akkor halt meg az asszony, ő főzött utoljára a szájízem szerint — beszéli el mostani életét Nagy János, aki 12 holdat vitt a közösbe, és világéletében, szorgalmas, tisztességes em-; bernek ismerték falujában. Közben megérkezünk a fe-' hérre meszelt falú házhoz, ahhoz, ahol ő is és három fia is született. Egy hatalmasra nőtt, érett gyümölcsöt kínáló eperfa tövében telepszünk le. — Lassan az utcák már lakatlanok, csak akkor van so- kadalom, ha jönnek a látogatók, na ipeg a pestiek. Hogy mit tud csinálni egy férfiember, ha magára marad öregkorára? Kimosom én még az ingem is, s még most el vagyok ebben a jó időben. De télen, amikor mindenki elbújik a maga házába, akkor azokon a hosszú, magányos éjszakákon úgy érzem, átok nekem már az élet... „ ★ Elhagyják lakói Perőcsényt,' pedig áldott ez a föld, egy fél országnak termi e táj a szamócát, málnát, ribizkét. A szövetkezet vezető emberei bíznak a vidék jövőjében, hiszen segítségükkel már most is megélne itt minden új honfoglaló ... Szalai Mária — Valkó Béla * I
