Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-12 / 162. szám

1981. JCLIUS 12., vasárnap PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN

Az elmúlt negyedszázad során

Nekem a legfontosabb, hogy...

9 Tudom, a kérdés meg az egész szituáció furcsa. Odalépek,

bekopogok vadidegen emberekhez, bemutatkozom és rövid pár szó ^ után nekiszegezem: — Mi az, ami önnek a legfontosabb volt az elmúlt negyedszázadban?

Értetlenség meg gyanakvás, nehezen kapcsoló gondolatmenet, és főleg: zavar következett. Zavar, ami tulajdonképpen természetes. Hiszen nem a tegnapi ebéd vagy a holnapi kirándulás felől érdeklődöm. A kérdés, ahogy egymásnak közösen elmagyarázzuk: sorsról, életről, mai valóságunkról, múltunk ködéről, jövőnk út- í járói szól.

...rendbe tettem dolgaimat

— Nem, nem, kedveském, elég ennyi: a Teri néni. így ismernek itt. Tudja, ez egy kis mellékes, ez a barack. Terem a kertben, hajnalban megszedem a fát, kiballagok ide a buszpályaudvarra, azután hagy mennek az érdiek Pestnek, lassan eladom mind. Tessék? Nem, ez már az, amit kérdezett, igazán. Mert arról van szó, hogy van a szegény uram után ezernyolcszáz nyugdíjam, nem sok, elég. Nekem legalábbis az. Tényleg, ez a barack inkább szórakozás, nézem az embereket. Sietnek. Én már nem. A lányomat kista- fíroztam, az unokámnak is adtam, a sírkövem kész, az urammal közös, csak a dátumot kell odavésni. Jaj. az ilyen öregasszony hamar sír. Mert, mondja, mi kell még nekem? Hetvennyolc éves vagyok és nyugodt. Rendbe tettem a dolgaimat. Nekem ez a legfontosabb.

...egyetemi hallgató vagyok

— Most, hogy elmagyarázta, már értem tulajdonképpen, miről van szó, de mit mondjak? Tényleg, hiszen nem is vagyok huszonöt éves? Ja igen, hogy az egyetem, persze. Ám ez, hogy is mondjam, nem a legfontosabb, hanem ez: minden. Ügy készültem rá, úgy tanultam, hogy az kitöltötte az életemet. Felvettek azonnal, és most úgy napozok itt a gödi Duna-parton, hogy azon kapom magam: folyvást bemutatkozom. No, csak úgy, gondolatban. Sólyom Ágnes egyetemi hallgató vagyok, Sólyom Ágnes egyetemi hallgató vagyok... Nem, ne akarjon a szájamba, adni olyanokat,, hogy a jog a tanuláshoz, a munkához. Nem akarom kimondani.

...íedcl van felettem

— Az én nevem Tamáska Péter, nyírmadai születésű, kéícsaládos, negyvennyolc éves, jelenleg Vácott dolgozó építőipari segédmunkás. Ennyi elég? No. Ami meg a kérdést illeti: világos. Nekem a legfontosabb az, hogy fedél van a fejem fölött és munka a kezemben. Harmincöt éve dolgozom, hat általánost, nyolc évig jártam, nehéz fejem volt, azt mondták, nem viszem semmire. Kezdetben tényleg nem ment, gyenge tsz, összeugrottunk apámmal is, istállóban háltam. Ügy hatvankettőben, az új szövetkezetben juhász lettem, azt nagyon szerettem. Amikor megnősültem, építkeztünk, sok lett az adósság, eljöttem, több pénzért. És nem akadályozott meg senki! Érti!? Jöhettem, még szerencsét is'kívántak. Most meg mennék vissza, elfáradtam itt. rossz is mindig távol a családtól, és visszavesznek, tudom. No. Hát ez az. Aki a munkát megfogja, kézben tartja, azt becsülik mindenhol.

.... beszédesek az emberek

— Mi is? Nekem "minden fontos. Mindenemért mindenről tudom, hogyan lett, miből. A semmiből. Nézze például ezt a lakótelepet. Tudja, mí" volt itt? Káposztaföld. Jó vecsési káposztaföld. Már akkor ezen a vonalon jártam a MÁVAUT-hoz dolgozni, innen vittem asszonyt is, naponta felszállt, akkor- még kalauz voltam, elbeszélgettünk, kész. Így lett a szomszédok között MÁVAUT-os Kiss a nevünk, hiába Volán már a cégem neve. De hogy szavam ne feledjem. Én láttam, ha csak futtáiban, menet közben is: puszta volt ott, ahol most valami van. Házak, iskolák, gyárak. Még valami. Annak idején csend volt a buszon. Ki-ki néha a szomszédjával, kollégájával el-e!suttogott. Most hangosak, beszédesek az emberek, átkiabálnak egymásnak, ismer mindenki mindenkit, szidják a Fradit vagy éppen a húsárakon tépelődnek, és odajönnek hozzám is, Lacikám, mi újság, én meg nem mutogathatok a táblára, hogy a kocsivezetővel beszélgetni tilos, mert azt hiszik, felvágok vagy majrézom.

...megleltem a nyugalmat

— Azt hiszem, talán a nyugalom. Nem is talán. Igen. Igen, ez biztos. Csak egyre gondoljon: amit a tévében lát esténként. Hogy egy városban, Európa "kellős közepén a verekedés, lövöldözés, gyújtogatás teljesen mindennapos legyen, ez felfoghatatlan. Jó, tudom, lakásmanipulációk ellen, tehát végeredményben jogos dolgokért küzdenek, de hát így? El nem tudom képzelni, hogy én, Kötő Tamásné, gyáli albérlő, benzines palackkal menjek lakást szerezni. Pedig szükségem van rá, elhiheti. Hárman, tizenkét négyzetméteren élünk, de hát spórolunk, meg biztatnak, lesz megoldás, a gyár is munkáslakás-építésbe kezd, jut talán. Harmincéves vagyok, és ha nyugalomról beszélek, nem beletörődésből. Eléggé zaklatott, igenis: nyugtalan az életem, ingázás, túlórák, maszekolás. De nem kell félnem egy dörrenéstől. mert tudom, legfeljebb egy autó kipufogója lehet. Meg azután ..., szóval, ezt én nemcsak a tévéből tudom. Tizennyolc éves koromban megpattantam, Jugón át. Három évig bírtam.

...amit akarok megcsinálhatom

— Lehet, hogy-hülyeség, de nekem az, hogy mindent, mindig megcsinálhattam. Jó anyagi körülmények között nőttem fel, amit kértem, meglett. Ez volt a sráckorom. Aztán apám meghalt. Amikor Pestre mentem, egyetemre, nem is vettem észre, hogy kevés az az ösztöndíj. Lekötött ugyanis más, ami nem került semmibe. Ha teniszezni akartam, ott a BEAC-pálya, menj. Színházasdi? Vár a Szkéné. Van egy ötletem? Fiú, itt a labor, kísérletezz, diákköri dolgozatnak csináld meg. És direkt furcsa -volt, hogy amit szórakozásból, hobbiként összebütyköltem, abból hír lett az egyetemi lapban: Zsóka Zoltán második díjat nyert a TDK országos pályázatán. Most Gödöllőn dolgozom, a munkámban örömömet lelem, mert megint az van: ha akarok valamit — megcsinálhatom. A magam kedvére; és — frázis? — a többiek, sokunk hasznára. Legalábbis remélem!

...megtanultam írni

— Nekem? Tavaly megtanultam írni. Negyvenéves voltam. Nem hiszi? Adja ide a füzetét. A tollat is. Tessék. A nevem: Lakatos Á.ndrás.

Nemrégiben a Der Spiegel című hamburgi hetilap beszélge- test közölt Aczél Györggyel, a Minisztertanács elnökhelyettesével, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjával. Egy kérdést és egy választ idézünk: ^

Spiegel: Olyan a lakosságuk, amely nem érdeklődik a politika iránt. í

Aczél: Ezt a diagnózist hibásnak tartom. Kérem, járják be z

velem az országot. Mindenütt azt fogják látni, hogy élénk a politi- ^

kai érdeklődés.

Azt hiszem, a magyar vezető, amikor politizáló emberekről ^

szólt, nemcsak a különböző fórumokon, gyűléseken, tanácskozásokon felszólalókra gondolt. Politizál ugyanis az a mérnök, az az egyetemista, az az ipari munkásnő, az az idős parasztasszony is, aki nem mond nagy szavakat, nem idéz termelési eredményeket, statisztikai átlagokat. Politizál ugyanis az a buszsofőr, az a segédmunkás is, aki az elmúlt negyedszázadból a maga számára legfontosabbnak tartja — kimondatlanul is — szerény, de sajátjaként birtokolt, megküzdötten biztos helyét e hazában. í

ANDAI GYÖRGY «

Kifizetődő krahkiizem

A jót így kell akarni

Már az általános iskolába járó gyermek is leckeként fújja: egyre drágább lesz a kőolaj. Valami éppen azért lesz közhellyé, mert igaz, általánosan jellemző. Valamennyi energiahordozó közül a fekete arany ára szökkent a legmeredekebben a magasba, érthető tehát, ha világszerte 'két, összefüggő törekvés kibontakozásának lehettünk, lehetünk tanúi. Az egyik: általában takarékoskodni a kőolajjal, mérsékelni a fajlagos fölhasználást, más, olcsóbb energia- hordozókkal helyettesíteni azt. A másik törekvés: növelni a kőolaj földolgozásánál az értékesebb termékek, az úgynevezett fehéráruk — motorhajtó- és petrolkémiai anyagok — arányát.

Indokok általában

Hazánkban a kőolajfelhasználás, nak egyötödét fedezi a saját termelés. Ez az arány szinte mindent közöl arról, miért jut főszerephez a fehéráru arányának elért és lehetséges változata. Ha ugyanis sikerül az ősz. szesen rendelkezésre álló nyersanyagból több benzint, petrolkémiai közbeeső terméket kinyerni, akkor kézenfekvő: nem kell több kőolajat vásárolni. A hazai kőolajfinomításban a fehéráruk aránya az 1970, évi 44 százalékról 60 százalékra emelkedett. Ami dicséretes eredmény, de korántsem a lehetőségek végpontja, mert még mindig 33 százalék körül van a maradék, a fűtőolaj részesedése a teljes földolgozott mennyiségből. Ez a fűtőolaj csak egy valamire jó: erőművekben, nagy ipari tüzelő- berendezésekben történő elégetésre. Amiért nagy kár, mert ebből az anyagból benzin, gázolaj lenne kinyerhető, ha ... ha lenne egy, további földolgozást lehetővé tevő berendezés-együttes. A fehéráruk és a fűtőolajok közötti tetemes árkülönbségben rejlik annak magyarázata, miért kifizetődő, azaz gazdaságos az egy- cszeri nagy ráfordítás, a meglehetősen drága technológiai berendezések fölállítás»--•••ív :

Tagadásra hónapok

Egyszerű logikai lánc: a fűtőolajat helyettesítheti a szén, a földgáz, a nukleáris energiaforrás, ám a motorhajtó- és kenőanyagokat, a petrolkémiai alapanyagokat egyhamar nem lehet mással fölváltani. Ha tehát a földolgozott kőolajból ez utóbbiakat nagyobb mennyiségben lehetséges előállítani, akkor megtakarítható a kőolajbehozatal egyébként elkerülhetetlen növelésé.

Hatalmas összeg 6,5 milliárd forint, főként egyetlen egy valamire. A fejlesztési kiadásokat azonban nem mérhetjük pusztán azzal, mennyit kell elkölteni. Ott áll a másik oldalon a megnyerhető haszon. A népgazdasági eredmény alapján ezt a hat és fél milliárdot az átlagosnál rö- videbb idő alatt visszakapja a közös pénztár. Nemcsak a szükség, hanem az ésszerűség is sokat nyomott tehát a latban, amikor az Állami Tervbizottság úgy döntött — természetes: hosszú előkészítő munka egyik szakasza befejezéseként — 1980 októberében, hogy Százhalombattán, a Dunai Kőolajipari Vállalatnál épüljön fel az évente egymillió tonna kapacitású katalitikus krakküzem. A Magyar Nemzeti Bank az export árualapokat bővítő hitelkeretből bocsátja a beruházó rendelkezésére a kellő pénzügyi fedezetet. Az üzembehelyezés'határideje: 1984. december 31.

Sommásan ennyi a döntés, mert ezernyi részlete — a miniszteri felhatalmazás a kivitelezők kijelölésére, lakásépítési keretszám megállapítása, a kötelező tartalékalap sorsa, s így tovább — a kívülálló számára érdektelen. Természetesen nem érdektelen a beruházó szemszögéből, mert ez a fejlesztés néhány évvel ez- - előtt még — bizonyosak lehetünk benne — állami nagyberuházás minősítéssel került volna a feladatok közé. Most: egy a vállalati beruházások seregéből. A DKV-nak már gazdag tapasztalatai vannak abban, mi a kettő közötti különbség ...

Itt volt például az a kínos, mert hosszú hónapokat fölemésztő vita és vizsgálatsor, amit katalitikus kontra kombinált elnevezéssel illethetünk. A keserves hagyományok alapján ugyanis szinte biztosra vehető: ha valami jelentős dologról szól a verdikt. akkor rögtön akadnak okosko- dók, akik az igen, de formulával fölvezetve kifogásaik csapatát, valójában nemet mondanak. Ez történt a . krakküzemnél is. Anélkül, hogy beJúlius elsején, szerdán, amint arról lapunkban rövid tudósításban beszámoltunk, aláírták Százhalombattán azt a hitelszerződést, amelynek alapján a Dunai Kőolajipari Vállalatnál katalitikus krakküzem épül fel. A tervek szerint hat és fél milliárd forintot követelő beruházással mód nyílik a kőolaj gazdaságosabb földolgozására. A fejlesztés minden érintettől feszített munkatempót vár el; a hitelszerződés aláírásától számított három évre. 1981. július elsején meg kell kezdődnie a próbaüzemnek.

lemerülnénk a számunkra amúgy is követhetetlen technikai, technológiai részletekbe, leírhatjuk: a szakértelmüket a tagadásban kiélők úgy tüntették fel a kombinált eljárást, mint a katalitikussal szembeni választás lehetőségét. Azután kiderült, az alapos vizsgálatok segítségével — és hónapok meg kiadások árán —, hogy amit alternatívának láttattak a kombinált krakkolásra esküdök, az valójában nem alternatíva, hanem egy egészen más megoldás, céljaiban, költségeiben, eredményeiben egyaránt. .. , ...

Túlbecsülnénk az olajváros kollektívájának teherbíró képességét, ha úgy vélnők, az ilyan aktusok nem veszik igénybe idegrendszerüket. Ugyanakkor lebecsülnénk tudásukat, szándékaikat, tapasztalataikat, ha azt hinnők, ezek a közjátékok kedvüket szegik, megakasztják a szívós következetességű fölkészülést. Feszített tempóban készítették a majdani katalitikus krakküzem ún. blokkon kívüli berendezéseinek — így az energiaszolgáltatás, az alapanyagtárolás és -előkészítés, a készterméktárolás és -lefejtés stb. — műszaki előterveit. Feszített tempóban, mert ha tetszik, ha nem tetszik, minden késedelem, bárkinél keletkezzék is, őket, az ő céljaik elérését hátráltatja. S amikor elérkezik a határidő az átadásra, akkor nem azt kérdik, ekkor és akkor ki mibén késett, hanem csakis azt kérdik, s tőlük kérdik, miért nincsen készen az, aminek készen kellene lennie?

Ki az érdekelt?

Nemcsak a nemes kötelességtudat, nemcsak a kívánatos szakmai hiúság, hanem ilyen kényszerű fölismerés is szerepet játszott abban, hogy a nagy költség, rövid kivitelezési idő összefüggő párosa az eddig alkalmazott — s hatásos! — beruházás-szervezési módszerek továbbfejlesztésére, korszerűsítésére vegye rá a DKV érintett vezetőit, műszaki dolgozóit. A fejlesztési főmérnökség, a Dunai Vasműtől átvett, számítógépes beruházás-szervezési és -irányítási módszer, a technológiai főosztályon a legkiválóbb szakemberekből létrehozott terveztető csoport — mint a krakküzem tervezési feladatainak irányítója —, a beruházási főosztályon kialakított külön osztály — mint a krakküzem megvalósításának irányítója — csupán egy-egy hely, egy-egy mozzanat mindabból, amit átgondoltságnak nevezhetünk.

Ez az átgondoltság a korábbi DKV- beruházásoknál sem volt ismeretlen, mutatóba fölbukkanó. Most azonban olyan föltétel, ami bölcsője bukásnak vagy sikernek, mert hiszen jövőre már a hét minden napján, azaz szombaton, vasárnap is dolgozniuk kell a kivitelezőknek és alvállalkozóiknak, sőt, lesznek időszakok, amikor két-három műszakban építenek, szerelnek. A bökkenő ott van — s ez a bökkenő könnyen buktatóvá válhat —, hogy nem elég az, amit a DKV tesz és megtehet, mert tart a vita azon, beruházó és irányító hatóságok, irányító hatóság egyik és másik szerve között, milyen bérpreferenciáka-t lehetséges és

szükséges érvényesíteni e nagy népgazdasági fontosságú beruházásnál. Ma ugyanis, bármilyen furcsán hangzik, a kivitelezők egyáltalán nem érdekeltek abban, amiben a népgazdaság; a kétműszakos, a folyamatos munkában. Olyannyira nem érdekeltek, hogy még kimutatható többletköltségeik — így a műszak- pótlék stb. — sem térülnek meg!

Veszélyes hurok ez, amibe belegabalyodhat a legcélszerűbb lépéseket tevő láb is, nemhogy azoké, akiknek e százhalombattai beruházás egy feladat a sokféle megbízásuk közül. Érthető tehát, ha a kivitelezők várnak a szerződés megkötésével, s azt kérdik a finomitósoktól,'miként vagyok én ebben érdekelt?! S erre a mikéntre nem a kérdezettnek kell tudnia a feleletet.

Ha nem épülne meg a krakküzem, akkor 1985-ben az eredetileg tervezetten felül, 400 ezer tonna kőolaj, 200 ezer tonna benzin és gázolaj behozatalára kényszerülne a népgazdaság, dollár fejében. Ezt tudva, rögtön másként fest az az adat, hogy a fejlesztéshez 70 millió dollár értékű importra van szükség. Ennek az ösz- szegnek a javát az ajánlattevő három cég közül a kemény áralkuk, a szigorú elemzések után kiválasztott Procofrance cég kapja. A francia vállalat 60 millió dollár értékben ad terveket, berendezéseket, szolgáltatásokat. s az üzem legkényesebb részétf

— a reaktor-, a regenerátor.-, az- energiahasznosíió-rendszert — kulcsrakészen kínálja átvételre. Az már a magyar fél ügyességén múlt, hogy még így is lehetőség nyílt hazai termékek — több száz millió forintot kitevő acélszerkezetek, csővezetékek, készülékek — beépítésére blokkon belül.

Sokféle szokványos, mert már begyakorolt, s szokatlan, most először próbált módszer áll hátországként amögött, hogy a DKV hisz a három esztendei megvalósításban. A szokatlan módszerek egyike: a francia cég tervező részlegénél magyar tervező- csoport ütött tanyát. így a honosítás és jóváhagyás nem egyszerű aktusát ott, Párizsban, a tervkészítéssel párhuzamosan hajtják végre, azaz, a programok itthon azonnal a kivitelezők kezébe kerülhetnek. A szokványos, módszerek egyike: a KISZ-védnökség vállalása.

Nem többet, csupán annyit kívántunk érzékeltetni az előbbiekből, hogy szövevényes, bonyolultan kígyózó szálakat kell a következő harminchat hónapban okos rendbe belesimítani, hiszen a próbaüzem kezdete 1984. július elseje, időtartama hat hónap. Ahhoz azonban, hogy adr dig, majd elérhessenek, a helyszínen, a csúcsidőszakban 1700 ember jól szervezett munkája szükségeltetik, s mögötte sok ezer többié, akik kezük alá szállítják a terveket, eszközöket, anyagokat, s akik étkeztetésükről, szállásuk otthonosságáról, pihenésük tartalmasságáról gondoskodnak.

A teremtő erő

Valójában tehát nem pénzösszegek, tárgyi értékek szigorú közgazdasági törvényeknek engedelmeskedő, s ennek ellenére sokszor összekuszálódó viszonylatrendszere teremt majd itt újat. hanem emberek

— legyenek bár jelen levők és másutt tevékenykedők — objektív és szubjektív tényezőknek engedelmeskedő viszonylatrendszere lesz ez a teremtő erő. Az eddigi viták, vizsgálatok, késedelmek mögött ugyanúgy emberek — s vélt vagy valós érdekeik — álltak, amint az eddigi eredmények, bátor vállalkozások, járatlan utak megkezdése mögött is emberek — olykor érdekeik, gyakran tisztességük, kötelességtudatuk — lelhetők.

Ennek az alapelvnek a tisztelete

— s mindenütt való tisztelete — a sikerhez elegendő, ám csekély hiánya, átmeneti sérelme is kétségessé teszi a célba érkezést.

mészáros ottö