Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-12 / 162. szám

"k/Űűod IPSI. JÜLHJS ÍZ., VASÁRNAP Munkafények a mozgólépcsőn A terveknek megfelelő ütemben halad Budapesten az észak—déli metróvonal Deák tér és Élmunkás tér közötti szakaszának építése. Az év végén megindul a forgalom. A Marx téren a mélyállomás burkolása kezdődött, továbbá a Gép- és Felvonószerelő Vál­lalat dolgozói szerelik a moz­gólépcsőt. A képen: a Marx téri alul­járó déli lejtős aknájában elő­készülnek a mozgólépcső be­szereléséhez, innen lehet meg­közelíteni a mélyállomást. . A századelőtől napjainkig A rendszámtábla históriája Nem vitás, hogy rendszám nélkül ugyanúgy megy bárme­lyik gépkocsi, mint nélküle (feltéve, ha valóban üzemké­pes); valójában mégsem köz­lekedhet. Elég régen így van ez: hazánkban 1901-ben ad­ták ki az első automobil for­galmi szabályrendeletet, amely jóllehet, csak a fővárosra vo­natkozott, később irányadó lett országszerte. Az egykorú föl jegyzések szerint a rende­let kiadásának évében mind­össze harminc-egynéhány rendszámra volt szükség. Visszatartott 13-as — Nagyon szigorú vizsgálat­nak vetették alá a műegye­tem gépészmérnökei és a rend­őrök az automobilokat — mondja Bálint Sándor mu­zeológus. — Nem örvendtek nagy népszerűségnek a tech­nika akkori csodái; soká tar­tott, amíg az emberek megba­rátkoztak velük. A tizenhár- mas rendszámot eleinte ki sem adták a kocsikra, akko­ra volt a félsz. Egyébként a Jelzés^ egy' római és, két da­rab arab számból állt, majd háromból. Amikor a római egyes mellett elérték a 999-et, római kettessel kezdték elöl­ről az egészet. Rohamosan szaporodtak a pöfögő, hörgő autócskák. s ennek megfelelően emelke­dett az ázsiójuk is, a kétezre­dik rendszám felszerelése ki­sebbfajta nemzeti ünneplést váltott ki. Nem soká marad­hatott meg tehát az eredeti megkülönböztető módszer. A tízes években már körzetek­hez kapcsolt jelzéseket hasz­náltak. A fővárosi lakosok gépkocsijai a BP-t kapták, Debrecenben és környékén a D dukált. Üjabb változtatást hajtottak végre 1933 őszétől; a gépkocsik hátulján álló tég­lalapon felül három szám. alatta két betű szerepelt. A felszabadulás után, 1948-ban ezt módosították; felülre ke­rültek a betűk, alulra a szá­mok. Sikeres variációk A rendszámtörténelem új­koráról Páncsity István rend­őr hadnagy szakdolgozatában olvashatunk. Leírja, hogy 1955-ben az ország gépjármű- állományának növekedése foly­tán a két betűből és három számjegyből álló rendszám­lehetőségek kimerültek. A szakemberek az új szisztéma kialakításakor két szempon- , tot vettek figyelembe: köny- nyen olvasható és megje­gyezhető legyen a gépjármű­vek személyazonossági szá­ma, továbbá, hogy a rend­számmező hosszú időre ele­gendő választékot adjon. A számvariációk közül a két betű, négy számra esett a választás — 1958-ban be is ve­zették. A döntés jónak bizonyult: ma, amikor több mint egy­millió gépkocsi van már sze­mélyi tulajdonban, még min­dig az 1958-ban bevezetett rendszám van életben. Csűri Istvántól, a Merkur vezér- igazgatójától megtudtam, hogy a csepeli telepen most adták ki a TN-sorozat első számait a kocsikon. Most került ut­cára a TN 00-72-es rendszá­mú autó. — A hazai rendszámsziszté­ma eltér a külföldiektől — mondja Tözsér István, a KPM gépjármű-közlekedési főosz­tályvezetője. — Nálunk a rendszámtáblák betűi az autó feladatára, a járműnemre és az üzembentartóra utalnak. Az első funkció mindinkább ki­halóban van. Pazarlás volt a betűkkel, amikor egész sereg intézmény saját betűjelet használt, lefoglalva a teljes betűtartományt. Így például a posta gépkocsijai — vagy 2500 van belőlük — a korábbi P helyett A-s és F-es rendszám­mal közlekednek. A felszaba­duló betű, vagyis a P, már el is fogyott a személyi tulaj­donú gépkocsik rendszámozá­sához. Most a T van soron, ami korábban a tűzoltóké volt. Kezdődik elölről Minden betűhöz további 24 társítható: valamennyi betű­pár egy híján 10 ezer rend­számot jelent, egy-egy kezdő­betű tehát 24 híján 240 ezer autó rendszámához elegendő. A tervek szerint, ha elfogy az abc utolsó betűje is, kezdik ismét a C-nél. Már csak el­vétve fut az eredeti C-jelzé- sűek-ből egy-egy. a többség a roncstelepen is túlvan rég. A prognózis szerint ezzel a mód­szerrel ismét kétmillió gépko­csinak tudnak majd rendszá­mot adni. És aztán? Ezen ne nagyon törjük a fejünket, le­gyen az unokáink gondja. Tapintatos társítás Érdekes tapasztalata volt a korábbi éveknek, hogy a ko­csi eladása előtt gyakran ve­szett el annak rendszáma. A tulajdonos úgy vélte, ha az .elveszett rendszám helyett újat kap, ettől mindjárt meg- ifjodik a járműve. Amióta azonban rendelet írja elő, hogy a gyártótól — kellő ösz- szea lefizetése ellenében — ugyanazt a jelzést kapja a gondatlan autótulajdonos, vál­tozott a helyzet. Azelőtt éven­te 12 ezer rendszámtábla el­tűnését jegyezték fel. három esztendő óta a töredékét. Szegeden, a Tömegcikk Ipa­ri Szövetkezet műhelyében hatvantonnás préselőgépen és félautomata festőberendezé­sen készítik a rendszámokat. Másfél esztendeje, hogy egyedi rendszámokat is gyártanak, az E-jelzésűeket. Ezeket ideig­lenesen viselik a gépkocsik, amíg az elveszettet nem pó­tolják. Utánjárás nélkül Mondjuk még el, hogy az ügymenet is kedvez a vásár­lónak; a hivatalos szervek köz­reműködése folytán az új személygépkocsikra, s mind több helyen a motorkerékpá­rokra is, már az áruházban, átadótelepen felkerül a rend­szám. Kis semmiség: elöl 300- szor 90, hátul 365 milliméter­szer 125 milliméteres táblács­ka két betűvel és négy' szám­jeggyel. Nélkülük azonban csak vitrintárgy lenne az au­tó. Fejér Gyula Hallottam valami kiáltást... Hatszáz másodperc magány Cegléden 1981. Június 30-án. délelőtt hét óra után tíz perccel Csordás István tápiószöllősi lakost, a Ceglédi Állami Tangazda­ság segédmunkását súlyos baleset érte. A jegyzőkönyv: A sérült jelenlegi munkaköre: raktári segédmunkás. Helyszín: (eldolgozó üzem. A balesetet kiváltó környezet, anyag stb.: védőrács. A balesetet okozó berendezés, gép. szerszám, eszköz: szállító csiga. A baleset fajtája: gépi berendezés. A sérülés természete, a sérült testrész: a jobb láb elvesztése. döbbenetnek árnyát sem fe­dezem fel tekintetén ahogy mutat, ahogy magyaráz. Öt már az élet ilyenre formálta. De azért mondja, készségesen, tisztességgel, semmit el nem tagadva. — Azon a reggelen még alig fogtunk munkába. Ügy hét óra tájt kiabáltak, hogy men­jek a másik helyre, valami nincs rendben. A szalagon vi­szont dolgozni kellett volna, igaz, hogy a csigasort csupán én indíthattam el, de a Pista, vagyis Csordás István, aki a közelben dolgozott, biztosított, hogy menjek csak nyugodtan, majd ő elindítja a kitároló csigát. S mivel nem ez volt az első eset, hogy ilyenfajtáin segítettünk egymásnak, rá­hagytam, mentem. Ahová hív­tak, ott is csak két nyugdíjas dolgozott. Körülbelül tíz perc telhetett el. de addig itt, a kö­zelben nem volt senki. Ráadá­sul a csigasor igen zajos. Csak visszafelé jövet hallottam va­lami kiáltást, s azt is, hogy segítség. Siettem is, de addig bizony a csiga feldarabolta a jobb lábát, s nem engedte szabadon. Csak akkor, amikor én leállítottam. Hát így tör­tént kérem — fejezte be a történtek ismertetését. Nem statisztika A Ceglédi Állami Tangazda­ság irodájában Borsos Ferenc igazgató fogad. Jövetelem cél­ja számára világos mégis húz- ná-halasztaná azt az időpon­tot, amikor rá kell térnünk a baleset körülményeire. — Ismerte-e a sérültet? — A gazdaság ezernyolc­száz dolgozóját személyesen nem ismerhetem, így csupán a referátumra hagyatkozha- tom. S azon a szerencsétlen napon éppen Budapesten vol­tam, ott ért utói a hír. Arcrezdülése elárulja, nehéz pillanatokat élt át. — Két éve vezetem a gaz­daságot — mondja, — Nem­csak én állítom, a statisztika is igazolja, azóta nagyon sokat javult a munkavédelmi hely­zet: a balesetek súlyossága, de a kieső munkanapok száma Is csökkenő tendenciát mutat. De most nem is ez a legfonto­sabb, egy emberről van szó, aki fiatal, mindössze negyven­öt éves és... De minden szónál, magyará­zatnál beszédesebb az a hely­szín, amit azóta számtalan­szor járt meg az igazgató, a szakszervezeti titkár, a mun­kavédelmi vezető. Jelenleg ép­pen egy népes csoport vizsgá­lódik itt: Balázs József, az Állami Gazdaságok Országos Központjának munkavédelmi vezetője, Ziegler Ernő, a MEDOSZ munkavédelmi fel­ügyelője, valamint Pintér László, a MEDOSZ Pest me­gyei bizottságának munkatár­sa. Kísérőjük: Fülöp János munkavédelmi vezető, vala­mint Fekete János, a feldolgo­zó üzem igazgatója. Későn érkezett Nézzük, hát, miről beszél a helyszín s hogyan is történ­hetett ez a végzetes baílépés? Kovács János napszítta, ba­rázdált arcú gépkezelő. A Okok és okozat De nézzük újra a jegyző­könyvet: ...A dolgozó (így, személytelenül, nem említve, hogy Csordás István, á két­gyermekes, negyvenöt éves családapa) úgy kapcsolta be a kitároló csigát, hogy közben rálépett (pedig könnyedén át­léphette volna!) a nem meg­felelően rögzített védőrácsra. Az behajlott és a csiga magá­val vitte, ill. eltolta a nyílás­ról. A dolgozó jobb lábát el­kapta a csiga és comb tőig lecsonikítóttá (tíz perc fájda­lom magányosan!). A mentők kiszabadították és kórháziba szállították. Csordás István, végig öntu­datánál lévé, a kórházba szál­lítás utón önmaga is elmond­ta az esetet. S még egy! Az orvosi vizsgálat alkoholt mu­tatott ki a vérében. Balázs József, az _ ÁGOK munkavédélmi vezetője szer rint: — Tavaly itt jártam a gaz-’ daságban. Minden rendben volt! S most ez a szerencsét­lenség! Ahogy kezd bennem kialakulni az ok-okozati össze­függés, úgy látom, szerenyset- len véletlenek, láncolata okoz­ta a balesetet. A bajt alap­vetően az idézte elő, hogy a gépkezelő nem gondolt a fele­lősséggel, a dolgozó olyan munkára vállalkozott, amihez nem volt joga, s végezetül azt a bizonyos védőrácsot is sza­bálytalanul helyezték el. Vállalt felelősség Fekete János, a feldolgozó üzem vezetője egy gondolat-, tói toldja meg: — Ha furcsának is tűnik; meg kell mondanom, az a csapat, .régi, összeszokott, lel­kiismeretes garnitúra volt. S ha hihetetlen is, a közösért érzett felelősség okozta a bajt, volt közvetve előidézője a fe­lelőtlenségnek. Ugyanis min­denki tudta, hogy a takar­mánytárolót ki kell üríteni. Jön az új gabona — mondták az emberek, az ok, akik még három forint plusz órabérért sem mentek volna innen el. Igyekeztek. Nem jövő-menő valakik voltak, akikkel per­sze nemigen történik ilyesmi. Igen, azt hiszem, a baleset ki­váltó oka a jó szándék, a se­gítőkészség volt, amit ezúttal azonban rosszul értelmeztek dolgozóink. — Ki a felelős? — Kár lenne tagadni a ve­zetők, a munkatársak vétlen­ségét, A felelősség közös, vi­seljük is súlyát valamennyien, ★ Mint megtudtam, a család ezerötszáz forintos rendkívüli szakszervezeti segélyt, vala­mint tízezer forintos rendkí­vüli segélyt kapott a gazda­ságtól. Persze, mindezzel már nem lehet pótolni, ami örökre elveszett... Szalai Mária Gyilkosság Taksonyban A félelem megöli a lelket A búcsúlevél. Kedves Gyer­mekeim! Lehet, hogy amit te­szek, szörnyűnek tűnik. Egy ál­latot sem bántanék, de amit apátok tesz velem, az már sok. M .. -kám, I., .-kém, a házat J.. .-re hagyom, ezért ne hara­gudjatok. Szeressétek egymást, én nagyon szeretlek titeket. Bár megérhetném, hogy az unokáim felnőnek, de sajnos így nem tu­dom. Búcsúzok tőletek, ne siras­satok, én már elsirattam magam. Apátok, ha annak lehet nevezni egy ilyen kétszínű alakot, ott van a heverő aljában. Utálom. Ne temessetek mellé. Az első 25 év. A 17 éves tahi­tótfalui lányt, Megyesi Ilonát 1954- ben vitte haza Feil József a Duna- menti zárt közösségű faluba. Tak­sonyba. A fiatalasszony hamarosan kimaradt a munkából, férje úgy tartotta, csak a rossz nők járnak el othonról gyárakba. Később, mert­hogy a három gyerekre mégiscsak kellett a pénz, Megyesi Ilona újra és újra elhelyezkedett, a taksonyi traktoros azonban féltékeny volt, esténként örökké veszekedett. Egy alkalommal széttépte felesége mun­kakönyvét is, úgyhogy az asszony 37—38 éves korától végleg otthon maradt, állatokat tartott, hízókat ne­velt. Közben a férj járta a falut, temetéseken, lakodalmakon, ven­déglőkben ^muzsikált, egész Tak­sonyban alig akadt család, ahol nem ismerték Feil Józsefet. Az utóbbi években másodmagával az Ürge csárdában zenélt a Bugyi úton, minden ünnepnapon. Már kitanultak a gyerekek, a legkisebb, a fiú is kijárta az isko­lát, s belépett a felnőtt korba, ami­kor egyszeresek súlyosan megrom­lott Feilék kapcsolata. Megyesi Ilo­na tudomást szerzett arról, amit állítólag már az egész falu tudott, hogy férje kapcsolatot tart egy tak­sonyi nővel. A férfi egy ideig együtt is élt szeretőjével, de később visszaköltözött a Csokonai utcai ré­gi parasztházba. Ilona nem tett szemrehányást, nem panaszkodott. Otthon mindig is azt hallotta, egy férfinak többet szabad, mint egy asszonynak, ö ebbe már belenyugo­dott. De Feil nemsokára ismét in­ni kezdett, egy nőhöz is.eljárt, s ennyi év utón feleségét is arra akar­ta kényszeríteni, hogy perverzked- jen vele. Megyesi Ilona sok mindent eltűrt, de ezt nem tudta megtenni, pedig a férfi ilyenkor rendkívül dur­va volt, verekedett, állítólag késsel is fenyegette az asszonyt. Ez idő tájt kezdte gyógyszerezni magát a 43 éves nő, Tardylt, Euncctint. Pipol- phent, Seduxent szedett, és erre na­ponta öt-hat kávét ivott. A barátnő. - Véraláfutást, kék foltokat Ilona testén többször lát­tam, de ő sohasem ismerte el, hogy a férje verte meg. Csak' annyit mondott, hogy elájult és megütötte magát. Az utóbbi időben egyre rosszabbul nézett ki, olyan volt, mint akinek nincs a lába alatt ta­laj. Egyszer mondta is nekem, olyan érzése van, mintha a levegő­ben járna. A fiú: — Anyám korábban egy vígkedélyű, viccelődő, körülbelül 80 kilós életvidám ember volt. Miután tudomására jutott ez a kapcsolat, idegállapota megromlott, testsúlya sokszor a felére csökkent. Azóta többször rosszul lett, elvesztette az eszméletét. Ilyenkor, ha fellocsoltuk. nem emlékezett semmire. Körülbe­lül egy éve mondogatta már, hogy nem bírja tovább, fejbe vágja apá­mat, aztán ő maga öngyilkos lesz. Több búcsúlevelet és végrendeletet is írt. A bűntény. Tavaly november 8- án Taksonyba érkezett vendégség­be Megyesi Ilona húga és sógora. Szombat volt, a férfiak elmentek a kocsmába, a két Megyesi lány ott­hon beszélgetett A nővér újabb ütésnyomokat mutatott a vállán testvérének. Amikor a férfiak ha­hazajöttek, Feil Józsefen már ugyancsak látni lehetett az italt. Sógornőjét felkapta a hokedliről és fel akarta tenni a konyhakredenc tetejére. Ez Feilnél a barátság meg­nyilvánulása volt. Később egy csön­des közjáték folyt le a szifon körül. Megyesi Ilona halkan szólt testvé­rének, hogy a málnaszörpös szódá­ból ne igyanak, mert altatót tett a vízbe. Ettől Feil, ha részeg volt egy kicsit, mindig megnyugodott. A ven­dégek késő délután köszöntek el, de mielőtt kiléptek a házból Ilona húga az asztalról eltette a kést. Azt mondta, otthon sem szereti, ha egy kés elöl van. Mikor a sógorék elmentek, Feil már szuszogva aludt a konyhában. Közeledett az este, s Megyesi Iloná­ban mindinkább félelmek ébredtek. Remegett, pedig már három Tardyl és hat Eunoctin volt benne. A tar­kót nézte és a fejet, ahogy az asz­talra borult, aztán egyszercsak fel­kapta a baltát, s kétszer a férjére sújtott. Feil József perceken belül halott volt. Felesége ekkor felnyitot­ta a rekamiét, helyet csinált az ágyneműtartóban, majd odavon­szolta és a heverő aljába fektette az elnehezült testet. Most már mos­ni, súrolni kellett, eltüntetni a vér­nyomokat, aztán pedig megírni a búcsúleveleket. Végül bevett egy marék gyógyszert és lefeküdt a konyhában két összetolt hokedlira. Másnap reggel a fia találta meg összekuporodva, s csaknem teljesen kihűlve Megyesi Ilonát, akit azon­nal beszállítottak Budapestre a Ko­rányi kórházba. Innen már másnap hazaengedték az asszonyt, ő azon­ban keddre virradóra újabb öngyil­kosságot kísérelt meg. Miközben az orvosok ismét életben tartották, gyermekei megtalálták anyjuk ki tudja hányadik utolsó üzenetét, melyben kusza betűkkel, meredek sorokban olvashatták, apátok a re- kamiéban van. Megyesi Ilona a rendőrségen be­ismerte a bűncselekményt, ám ké­sőbb az elmeorvos, az ügyész, s a bíróság előtt emlékezetkiesésre, me­móriazavarra panaszkodott. Az asz- szony most már több mint fél éve minden hivatalos • helyen azt hajto­gatja, hogy testvére látogatása és a föld alatti szanatóriumban tör­tént felébredése között semmire sem emlékszik, beismerő vallomásá­ra sem. A titokzatos szanatórium egyébként a Kozma utcai elmemeg­figyelő volt. A diagnózis. — Az asszony mér­sékelt szellemi hanyatlásban szen­ved, amelynek hátterében a két éve egyre fokozódó gyógyszerélvézet áll. A vádlottnál narkómánla, a gyógy­szertől való függőség állapota ala­kult ki. Vizsgálatunk során teátrá- lis magatartást tanúsított. Az em­lékezetkiesést orvosilag elfogadha­tatlanná teszi, hogy korábban apró­lékosan elmondta a bűncselekmény minden részletét. A Pest megyei Bíróság dr. Kár­páti Piroska büntetőtanácsa ember­ölés bűntettéért Feil Józsefnét nem jogerősen 10 évi szabadságvesztésre ítélte. Babus Endre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents