Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-12 / 162. szám
1981. JÚLIUS 12., VASARNAP !xMfap Szolgáltatók igyekezete Szemeteskocsi mögött türelemmel hajthat a személygépkocsi. Záróvonal lévén, előzésre nincs mód, A kukások természetesen csak látszólag nem sietnek, hiszen valójában rengeteg a dolguk. Hol van már a régi-régi rossz helyzet Szigetszentrniklóson, amikor gondot okozott a szemétszállítás? Állítják a lakosok, yalóban a múlté. Állítja az Építőipari Költségvetési Üzem vezetője is, hogy fő céljuk az egyre kulturáltabb szolgáltatás, mert a lakosság hangulatát befolyásolja még olyan apróság is, viszik-e időben és rendre a szemetet, vagy sem. Természetesen munkájuknak csak kis része az efféle. Említésre érdemes, hogy az üzem dolgozói gondoskodnak egyebek között a nagyközség parkosításáról is, de különféle építőipari szolgáltatásokat is vállalnak. Évenként átlag 34 százalékkal növelték az egy főre jutó termelési értéket az ötödik ötéves tervidőszakban, mondta Szilasi László üzemvezető, az 1976-os évi 18 millióval szemben tavaly már 42 millió forint árbevételhez jutottak. (Jutalmuk sem maradt el: elnyerték május elsején a Kiváló vállalat kitüntetést.) Létesítmények sora fémjelzi tavalyi sikeres évüket — egyebek között tűzoltószertár, szerelőműhely a 208-as Szakmunkásképző Intézetnek és Cs-lakások —, fel kell viszont készülniük arra, hogy egyre több lakástatarozásra kapnak megbízatást. Pest megye VI. ötéves tervében ugyanis — ha nem változik az eredeti elképzelés —, az összes felújítás egyhatoda a Csepel- szigeti nagyközségben valósul meg — 1985-ig. Honosított Schaumann és Kilby Szüret vibráló vasmarokkal Rázni vagy szedni? A kérdés bármennyire nem hangzik tudományos kutatási feladat megjelöléseként, mégis tény a mezőgazdasági munkaerőhiány, a tőkés importból származó gépek nagy száma már négy esztendővel ezelőtt gyakorlati problémaként vetette föl a meggy betakarításának gépesített változatát. Ez idő tájt érkezett ugyanis az országba — és azt követően folyamatosan — az a negyven, Dániából behozott Schaumann és húsz Kilby amerikai eredetű — mdggy- rázó gép, amelynek alkalmazása körül eleve nehézségek mutatkoztak. A kiváló paraméterekkel í-endelkező masinák megnyugtató technológiai rendibe állítására hiányoztak a Táborélet, sok vidámsággal Nem tudom, hány decibeles a hangerő, de sok remegteti meg a Törökbálinti Állami Gazdaság építőtábora szállásának folyosóit. Az Edda Mű-' vek népszerű rockegyüttes ritmusai csendülnek ki a zárt ajtókon keresztül. Egy csoport diák az utolsó taktusokat hallgatja a délutános műszak kezdete előtt, másik csoportjuk — a délelőttösök — éppen most érkeznek. Rohammal foglalják el az ebédlőt, jólesik az étel Érdemes ráhajtani — Nem csoda, ha megéheznek a gyerekek — mondja Dóba Éva, a bajai tanítóképző főiskola harmadéves hallgatója, táborparancsnok. — A diákok reggel óta a gazdaság csomagolórészlegében és konzervüzemében serénykedtek. Jelenleg I10-en vagyunk, de a következő turnusban több százra nő a létszám. Sok közöttünk, aki először jelentkezett erre az önkéntes munkára, ám van jó néhány tapasztalt építőtáboro- zónk is. Az első héten meggyet szedtünk, szőlőt kötöztünk, most belekóstolunk a feldolgozásba is. A gyerekek tudják: szükség van a munkájukra, de közben jól szórakoznak. — Valóban így van — kapcsolódik a beszélgetésbe Szta- nyik Erika, a bajai főiskola ugyancsak harmadéves hallgatója. a tábor nevelési felelőse. — Igyekszünk a szabad időt hasznosan eltölteni. Diszkóműsorokat, tréfás vetélkedőket, sportversenyeket rendezünk. Kirándultunk már Szentendrére, Visegrádba, voltunk Budapesten. A munkában idén jobban megtalálják a számításukat a diákok. A norma szerinti ötven forint feletti bért ugyanis megkapják. Jó néhány nap munkája alapján legutóbb 19 ezer 500 forintot osztottak ki a gyerekek között. Nyer a gazdaság A Törökbálinti Állami Gazdaság megtalálja azonban a számítását. Erről Lukácsy Béla, a gazdaság ma már nyugdíjas személyzeti vezetője beszél, aki évek óta irányítja nyaranta a diákokat: — Meg vagyunk elégedve a gyerekekkel. A gazdaság ezekben a nyári hónapokban semmire sem menne a munkájuk ,'élkül. A mi véleményünk is az, hogy igazságosabb, ösztönzőbb lett a bérezés. Bizonyítja ezt, hogy az 50 forintos átlagot 88 forint 20 fillérre teljesítették a diákok. Valamennyi brigád kapott jutalmat. A konyhából ínycsiklandó illatok áramlanak ki. Jó a koszt, mondják a fiatalok. És, hogy igazán az legyen, arról a Kiskunhalasról érkezett vendéglátóipari tanulók gondoskodnak, akik a konyha munkáját segítik. Gyakorlott kezek Délelőtt is, délután is nagy sürgölődés az üzemekben. Ottjártunkkor 30 fokra szökött fel a hőmérő higanyszála, mégsem lazított senki. A konzervüzemben mosták, válogatják a szép meggyet a gyerekek. Hasonló kép fogadott a gazdaság törökbálinti csomagolóüzemében is. Hosszú pályán úsztak el a magasban a ládák. A futószalagok segítségével gurult a dobozokba a sárgabarack. Kétoldalt lányok, fiúk. Néhány nap után már nagy gyakorlattal dolgoznak Az egyik gép mellett a szerencsi Bocskai Gimnázium brigádja szorgoskodott. A kilenctagú kollektíva (Kristóf Mária, Tóth Zsuzsa, Tóth Emese, Nagy Mariann, Berdár Gyöngyi, Gál Katalin, Nánási Erika, Kiss Edit és Szerbín Erika) jól összeszokott az elmúlt napok alatt. — Csak gyakorlat kérdése ez is — mondja nem kis önbizalommal Kristóf Mária. — Közülünk hárman már voltak építőtáborban. Nem bántuk meg, hogy eljöttünk. Nagyon sok élményt, ismeretet szereztünk. Nekem az a véleményem, hogy nagyon színes két hetet töltöttem Törökbálinton. A normára sem lehet panasz, a múlt hét végén 1026 forintot kapott a brigád. Elosztottuk igazságosan a pénzt egymás között. Ki ajándékot, ki valamilyen emléket vesz majd rajta. Elszállt az idő Beszélgetésre azonban nem jut több idő. A szalag halad tovább. Lám egy figyelmetlen pillanat, s a gyümölcs máris másfelé gurul, mint kellene. A törökbálinti építőtáborozók első két hete jól sikerült, s inkább azt sajnálják: gyorsan elröppent az idő. Virág Ferenc V. KÉPEK (FELÜLRŐL ÉS BAL- J RÖL JOBBRA) : 6 Gurul a meggy, válogatják a J lányok, befőtt lesz belőle. ^ Munka után jólesik a zene- ^ hallgatás. ^ Kiskunhalasi vendéglátósok ^ segítenek a konyhán, ^ Barcza Zsolt felvételei | hazai tapasztalatok. Az elmés J szerkezetek rendeltetése Ugyanis az, hogy, ha nem is teljesen, de legalább megközelítőleg hasonló minőségű árut takarítsanak be, mint hagyományosan, kézi erővel. Intézetek eqyütt A Gyümölcs- és Dísznövénykutató Intézet tudósgárdája számára a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium illetékesei azonban nemcsak e probléma megoldását jelölték meg; a műszaki fejlesztési alapból jelentős pénzösszegeket is a kutatócsoport rendelkezésére bocsátottak! Mint arról az elmúlt napokban lapunkban is beszámoltunk, e szellemi vállalkozás végeredményének befejező állomásához érkezett a csoport. Országos bemutatót rendeztek a budaörsi Sasad Tsz- ben, a meggy gépi betakarításának eljárását a szakközvélemény elé tárva. E nagyszabású tudományos program megvalósításában, amelynek felelőse dr. Kollár Gábor kutató volt, részt vett számos intézet, egyebek között a Magyar Hűtőipar Fejlesztési Laboratóriuma, a Központi Élelmiszeripari Kutató Intézet is. És ami talán egy kicsit mltér a megszokottól: a Nyomdaipari Egyesülés szakemberei is közreműködtek a meggy hatékony szüretelésének kimunkáláséiban. Színskála szerint De végül is lehet-e modellizálni az olyan kényes tevékenységet mint a bogyós gyü- mölesűek szedése? Nos. ehhez elsősorban is megfelelő ültetvényre van szükség: a törzsmagasság, a korona alakja egyaránt meghatározók. Ez utóbbi akkor ideális, ha szellős, a gyümölcs a vázágakhoz közel helyezkedjék el. A fajták, az egyes évjáratok különbözősége még a gyakorlott szakember számára is kérdésessé tehetik, mikor startoljaniak a gépek az ültetvényben. A tévedést, a szubjektív döntés kiküszöbölését elősegítendő, a jövőben a specialisták rendelkezésére áll egy számokai is azonosítható abszolút színskála. (Ennek előállításában segédkeztek a nyomdászok.) Olcsóbb a drága Sokáig és sokaknak okozott gondot, meddig szabad a ládákat, rekeszeket megtölteni a terménnyel. A kérdésié ma már biztos választ adnak a kutatók. Más magasság dukál a szilvának, kajszinak és őszibaracknak és megint más a cseresznyének és a meggynek. Ez utóbbiak például 30 centiméteres rétegben halmozhatok fel veszteség nélkül. S ha már a rekeszeket szóba hoztuk, említést kell tenni a szállítás tempójáról is. A cél az; a könnyen romló áru minél előbb a íeldolgo- /zóba kerüljön. Kiszámították, jobban megéri — igaz, többször fordul rakományával a gépkocsi —, ha 5 tonnás teherautó helyett csak 3 tonnás járműveket vetnek be szüreteiének. Éppen a rakodási idő megrövidülése végett. A kisebb gépkocsit ugyanis 2 óra alatt látja el áruval a rázógép, míg a nagyobb befogadóképességű 3 és fél órát kénytelen várakozni. Konténerek gyorsítják Egy példát a kényszamapo- zás következményeire. Ellenőrizték a levegő hőmérsékletét, 31 fok volt. A ládákban összegyűlt gyümölcsé 41 fokot mutatott A felforrósodott meggy sorsát már feltehetőleg nem kell különösebben részletezni. A Sasad Tsz-ben tartott bemutató utolsó, de nem kevésbé lényeges újdonsága volt a konténerizáció. Vagyis a rekeszek egy konténerbe való elhelyezése, miáltal a rakodás egyszerű és gyorsabb. Rázni vagy szedni? Tettük fel a kérdést írásunk elején. Nos, a látottak alapján bátran állíthatjuk: az eZőbbi megoldás mellett érdemes lándzsát törni. Ami a jövőben nemcsak olcsóbb, de hatékonyabb eljárást is ígér a gyakorlat számára és jó minőségű gyümölcsölt is: befőttként, dzsemként vagy ivóiéként egyaránt, Valkó Béla Nagykátáról, Sülysápról Holland modell A fejlődő lakáskultúra velejárója, hogy a vásárlók mind igényesebbek az ágynemű iránt is. Ezeknek a kívánalmaknak a kielégítésében fontos szerepet vállal a Pannónia Háziipari Szövetkezet nagy- kátai telepe. Ebben az évben már 28 millió forint értékben 800 ezer méter alapanyagból gyártanak 70 ezer ágyneműgarnitúrát. Ez kizárólag % belföldi kereskedelembe kerül. A növekvő kereslet miatt a nagykátai üzemet tovább bővítik. Nyolcmillió forintos beruházással új üzemépületet hoznak létre. Korszerű feltételeket biztosítanak abban, főként a szabászok munkájához. A 300 négyzetméter alap- területű részlegben modern gépeket helyeznek el, s bővítik a raktározási lehetőségeket. A Pannónia Háziipari Szövetkezet egy másik egysége — a Sülysápon működő varroda, holland exportra, kis- és középszériában — száz-háromszáz darabos — női felsőruhákat készít. A megrendelő modelljei alapján évente 15 ezer ruha jut a hollandiai áruházakba. A partner az együttműködés további fejlesztését tervezi. A sülysápi üzemet 120 négyzet- méteres újabb termelőrészleggel bővítik. A kétmillió forintos költséggel készülő üzem bővítését még az idén megkezdik. A tervek szerint a jövő év első negyedében sor kerül ott az üzemszerű termelésre. K. Zi Lakni mindenkinek kell A mikor a 60-as évek elején megszületett a 1$ éves lakásépítési terv, az óhajtott célt kevesen vonták kétségbe: az 1 millió üj lakás megépültével a 70-es évek derekára minden család — és tán egyedülálló személy is — önálló lakáshoz juthat. Más szóval megszűnik a meny- nyiségi lakáshiány. Nos, 1975-ig felépült 1 millió 47 ezer lakás, és ugyanebben az évben 327 ezer lakásigénylőt tartottak nyilván a tanácsok. Az első elemzesek ilyen okokkal magyarázták a nem várt eredményt: a tervkészítők kevesebb családdal — következésképpen nagyobb családegységekkel — számoltak; kisebbnek vélték a szanálási arányt (a nettó lakásszaporulat 823 ezer volt); és a feltételezettnél gyorsabb lett a városba áramlás. Az 1990-ig szóló második 15 éves lakásépítési terv 1,2 millió új lakásfelépítését tűzte ki célul, mintegy 600 ezres nettó szaporulattal, és a korábbinál magasabb állami bérlakáshányaddal. Azóta a belső arányok módosultak, de most vesztegessünk sok szót ezek elemzésére. Vizsgáljuk meg, hogy csak az építésre koncentrálva meg* oldható-e a lakásprob éma? A kérdés annál inkább jogos, mivel az első hosszú távú lakásprogram alapcélját sem az építés elmaradása hiúsította meg Amint nyilvánosság elé kí- rült, hogy állami eszközökből kevesebb lakást lehet építeni a korábban elgondoltnál, nyilvánvalóvá vált néhány korábban háttérben meghúzódó tény is. Nézzünk ezek f közül néhányat: a községek lakosai elenyésző hányadban jelennek meg a statisztikák lakásigénylői között: a lakások fele házi kivitelezésben készült, ugyanakkor a magánerős szféra hátrányban van, akár OTP-hitel- ről, akár anyagbeszerzésről legyen is szó (a házi kivitelezés és a magánerő fogalma de jure nem azonos, szempontunkból viszont ez elhanyagolható): az elosztás elveit egyes társadalmi csoportok — például a fiatal értelmiségiek, a csonka családok és az egyedülállók — magukra nézve igazságtalannak tartják; a lakás alapvető lét- szükségletét. az árának emelkedése mégis meghaladja minden. más áruét; a lakásszerzés éppen a legprodnktívabb korban csapolja meg az embereit epergiáit, így kihat a társadalom teljesítőképességére is. A ténvek tovább sorolása h^' a következtetés: a lakásgazdálkodáson — vagy még tágabban — a lakáspolitikán is változtatni kell. Ha az ország lakosságának létszámát elosztjuk a lakások számával, akkor a hányados alig lesz több 3-náI, száz szobára pedig 150 lakos jut. Eszerint az állami építőipar 53 négyzetméteres átlaglakásában 3 embernek kellene laknia. Hivatalosan ezek 4 személyesek. De a normával — pontosabban az átlaggal — itt is baj van, hiszen a cserére várók zöme nagyobb lakást akarna. Épüljön hát a kisebbek rovására több nagyobb lakás? Igaz, ki- számítottátk már, hogy ezek négyzetmétere fajlagosan jóval olcsóbb a kis lakásokénál, de a kérdés fordítva 4s feltehető: nem kellene-e a szükségletüknél jóval nagyobb lakásban lakókat rávenni a cserére, és a több generációs vagy sok gyermekes családokat ezekbe költöztetni? De vajon miért merev nálunk a csere? Először is a lakáskínálatnak néhány százalékkal meg kellene haladnia a szükségleteket, hogy a forgás mellett állandóan legyen szabad kínálat. Maga a rendszer sokoldalú legyen: ne kelljen megkeresni a cserélni akarónak azt a partnert, aki éppen az ő lakására vágyik, hanem betérve egy intézménybe, a bő kínálatból választhassa ki a legmegfelelőbbet, hogy ugyanitt kínálattá váljon az Ő lakása is. De még kell valami, s talán ez a legkényesebb elem. A forgást felgyorsító lakáspiac értéken mér; nem nézi a szociális szempontokat, a megszerzés jogi aktusát, és a régi, vásárláskori árat sem. A mostani ár pedig legalább duplája akár a tíz évvel ezelőttinek is. Mi lehet a megoldás? Több alternatíva is létezik. Nem teljesen új egyik sem, és valamennyinek van egy közös magja, nevezetesen, hogy szociálpolitikai okok miatt vélik nehezen megyáltoztathatónak fenntartani a jelenlegi lakásgazdálkodási szisztémát. Márpedig a szociális szempontok érvényesíthetők más rendszerekben is. Az egyik tábor úgy tenné homogénné a tulajdonformákat, hogy személyi tulajdonba adná —• megvásároltatná — a tanácsi bérlakásokat. A másik Javaslattevő csoport meghagyná a vegves tulajdont (államit és személyit), viszont mindkettőhöz értéken lehetne hozzájutni. így a tanácsi lakásokhoz nem lenne beugró, vi* szont magasabb lenne a havi lakbérük a vásárolt lakások törlesztési díjánál. A szoeJ-: ’ szempontokat pedig úgy lehetne érvényesíteni mindkét esetben. hogv aki fizetéséből nem k^oes lakni, az csak erre a célra felhasználható seepW kapna. Természetesen csak Indokolt szükséglete és rászorultsága szerint. Ezen ^ülme • nőén es ik akkor lakhatna négy szobát két ember, ha képes is megfizetni ennek árát. Viszont így eleiét lehetne venni az állami ajándékoknak, a feketepiacnak és az uzsoraalbérletnek. K ecsegtet még egy előnnyel a mobil lakásgazdálkodási rendszer. Miután egy egész társadalom érzékelné a valós lakásárakat, így olyan nyomás nehezedne az új lakásokat építő és a felújító. építőiparra, amely megakadályozná, hogy saját szervezetlenségüket, alacsony termelékenységüket is megfizettessék a vásárlóval. Lakni mindenkinek kell, de egyáltalán nem mindegy, hogy milyen körülmények között és milyen áron. N. K. G. i
