Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-09 / 159. szám
4 VAítfnp 1981. JÜLIXJ8 9., CSÜTÖRTÖK KONGRESSZUSI KISZ-TÁBORBAN A téma: hogyan továbbt A sződligeti Ligeti Károly KISZ-isikola ebédlőjében fiatalok ülneik. AJ apszery ezeti KISZ-titkárok, vezetőségi tagok, KISZ-bizottsági titkárok. Most hallgatók. Vita a fák alatt Akiket hallgatnak: Szűcs Balázs, a Nagykőrösi Konzervgyár KISZ-bizottságának titkára és Kővágó László, az Ikladi Ipari Műszergyárból — mindketten részt vettek az ifjúsági szövetség X. kongresszusán. Élményeikről beszélnek. Arról, hogy 43 külhoni küldöttséig tagjaival találkozhattak, arról, miként köszöntötték a delegátusokat az úttörők, s persze az emlékek között akadnak politikus gondolatok is: nem az a fontos, hogy egyszerre lépjünk, hanem, hogy egy irányba haladjunk... Ahol a kerítésen belül rend van, ott a vállalati KISZ-szervezeteknek ritkán akadnak érdekvédelmi gondjai... Nem mindegy, hogy hol kapcsolódunk ki, a kocsmában egészen, vagy a művelődési házban ... A tábor fái alatt 20—25 tagú csoportok vitáznak. Az egyiket Sinka László, Százhalombatta városi KISZ-bi- zottságának titkára vezeti: — Most éppen a KISZ-tagok érdekeinek képviseletéről volt szó, arról, mit és hogyan kellene tennünk a jövőben. A KISZ X. kongresszusán, de azelőtt, a városi küldöttgyűlésen, s a megyei küldöttértekezleten is elhangzott, hogy a gazdasági „középvezetőkkel” nehéz boldogulni. Ma még az a helyzet, ha őket egy KISZ-es a fiatalokat érintő problémával keresi meg, gyakorta lerázzák, s a munkahelyi négyszögekben sem mindig veszik figyelembe a KISZ- esek véleményét, vagy legalábbis nem annyira, ameny- nyire azt indokolná az ifjúsági törvény. A dolog persze kétoldalú, a fiatalok sem mindig következetesek, sok helyütt nem ismerik például az ifjúsági törvény vállalati v&jjehajtási utasítását, s néhol a Kezdeményező erejük is hiányzik. Hogyan lehetne megoldású ezeket a gondokat? Talán. kölcsönösségi alapon. Erre szükség is lesz, hiszen őszszel esedékesek az ifjúsági parlamentek... Ami érdekel elég a tornacipő is, de ha teniszezni akar az ember, már keresnie kell a pályát, ha úszni támad kedve, akkor ahhoz uszoda kell. S mert gyakorta kirándulok a gyerekekkel, azt is látom, nagyon fontos, hogy a fiatalok minden rétegének érdeklődését figyelembe vevő turisztikai rendszert kellene kidolgozni. Otthon folytatni A háromnapos kongresszusi KISZ-tábor vezetője Csonka Mária, az ifjúsági szövetség Pest megyei bizottságának munkatársa sorolja: — Nagykőrösről. Százhalombattáról, s a gödöllői járásból érkeztek most 140-en. Az a meggyőződésem, hogy az itteni három nap kevés a kongresszus határozatainak alaposabb fel- feldolgozásához, de elég a lényeg tisztázásához. Otthon, az alap&zervezetekban folytatni kell még a helyi lehetőségiek figyelembevételével az itt kezdett viták nyomán a közösségek életét meghatározó tennivaló-rendszer kidolgozását. Nem aggódom, már itt is sokan álltak elő jó ötletekkel. Kanalas János, a KISZ-ls- kola tanára az előző háromnapos tábor vezetője volt: — Érdekes tapasztalatom; míg a kongresszus előtt főként az ifjúság életmódja, a lakáskérdés, s a tizenévesek problémái álltak a figyelem középpontjában, most Inkább a gazdasági építőmunka, a szervezeti élet. A csoportfoglalkozásokon az életszínvonalról, a termelői és fogyasztód árakról, a beruházásokról esik sok szó, s arról, hogy mindenütt az ala pszervezetek munkájának hatékonyabbá tétele a fő feladat, az egyéni vállalások testreszabottabb kiválasztása, a differenciált bánásmód. n tlgy tűnik, most már nem annyira „felülről” várják a segítséget, a kezdeményezést a fiatalok. A Ligeti Károly KlSZ-isko- la igazgatója, Gádor Ferenc mondja: — Július 1-től 22-ig hat turnusban 1200 KISZ- vezető jőrí "Hozzánk ilyen háromnapos táborokba, hogy megismerkedjen a KlSZ-kong- resszus határozatával kapcsolatos teendőkkel. Az idén újonnan választott KISZ-tit- károk egyhetes tanfolyamon vettek részt, most tapasztaltabb társaik három nap alatt ismerkednek az ideológiai, a KISZ szervezeti életével ösz- szefügigő, a gazdasági, érdek- védelmi, s a szabadidős feladatokkal. Ezekről szólnak az előadásokon, csoportfoglalkozásokon s kiegészítésül elhangzik külpolitikai és a VI. ötéves tervet ismertető tájékoztató. De, mert fiatalok tábora ez, természetesen nem maradhat el a sportprogram, a főzőverseny, a tábortűz, a zene, a tánc sem... V. G. P. Végső búcsú Pethes Sándortól Mély részvéttel búcsúztak Pethes Sándortól, a Magyar Népköztársaság kiváló művészétől, a Vígszínház tagjától, a színházművészet, a művelődési élet képviselői, a pályatársak, a barátok, a tisztelők szerdán a Farkasréti temetőben. A gyászszertartáson Hegedűs D. Géza, a Vígszínház társulata nevében méltatta a sokoldalú művész hat évtizedes munkásságát. Búcsúbeszédében hangsúlyozta: Pethes Sándor az életét tette a színházra, játékával, komédiázásával erőt, hitet, reményt adott az embereknek, Elbert János, a Művelődési Minisztérium, a Magyar Színházművészeti Szövetség, a Fővárosi Tanács nevében búcsúzott a népszerű „kispethestől”, a megbecsült, szeretve tisztéit fáradhatatlan művésztől. Nyelvművelés, avagy a nyelv művelése Állítólag századunk egyik jelentős fizikusa-filozófusa, Weizsäcker jelentette ki: Igaz, hogy a természet előbb volt, mint az ember, de az ember előbb volt, mint a természet- tudomány — vagyis a tudományt az ember hozta létre, az emberi tapasztalatokon alapszik és nem más, mint a valóságról (természetről, társadalomiról, emberről) felismert törvényszerűségek összessége. Semmit nem talál ki, nem találhat ki, ami nincs meg a valóságban, s az általa fogalmazott igazságok közül a körülményekhez alkalmazkodó ember a létért való küzdelem évezredeiben ösztönösen még nagyon sokat felhasznált. A világért sem vagyok a tudomány tudatosító szerepe ellen! Ám, mint a fenti példa is mutatja — gyakran éppen aiz igazán nagy tudósok hangsúlyozzák —, a tudomány semmiképpen nem tolakodhat az ember és a dolgok közé, célja nem az, hogy az embert elibizonytalanítsa, hanem hogy segítse, bátorítsa, ösztöneit tudatosítsa Miért írom le ezeket? Bárczi Géza, a XX. század egyik nagy — talán legnagyobb nyelvésze volt. Egy 1975-ben vele készült riportban fontosnak tartotta kimondani ... az embert írás közben a gondolatai foglalkoztatják és nem a grammatikai szabályok. Azt hiszem, hozzátehetem; ez az élőbeszédre is vonatkozik. Mi a nyelv? A nyelv a testet öltött gondolat. Próbáljuk meg, kezdjünk elbeszélni! Am ne a nyelvre figyeljünk, ne a szavakat keresgéljük, hanem kezdjünk el gondolkozni, s észre sem vesszük, közeledni kezdenek hozzánk a szavak. Gondoljunk szépet, színeset, sokfélét — s tódulni kezdenek felénk s tolonganak körülöttünk a szebbnél szebb szavak. Gondolkozzunk világosan, szabatosan — világos és szabatos lesz a nyelvünk. Kállai Eszter BÁLINT GYÖRGY EMLEKERE Elszánt volt és következetes Szabó Zsuzsa, aSzilasmenti Termelőszövetkezet KISZ-bi- zottságának titkára: — Hogy mire jó ez a kurzus? Nekem mindenekelőtt arra, hogy ne csak mélyebben ismerjem meg a KISZ X. kongresszusának határozatát, hanem új tapasztalatokat szerezzek és adjak át. Sokat beszélgetünk itt például a KISZ és a munkahelyi vezetők kapcsolatáról, arról, hogy miként lehetne több fiatalt bevonni az ifjúsági mozgalomba. Nálunk az a jellemző, a zártabb üzemrészekből, közösségekből több KISZ-tag kerül ki, mint a földeken dolgozó fiatalok közül. Keressük itt is a lehetőségeket, miként valósítsuk meg saját portánkon a kongresszus határozatait. Jó lenne, ha már elkészült volna a megyei cselekvési program, de ezt csak őszre várhatjuk, addig magunkra kell hagyatkoznunk. Király Miklós, a nagykőrösi II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola testnevelő tanára, a pedagógus alapszervezet KISZ- titkára: — Jó dolog ez a háromnapos «.ongresszusi tábor, s rá is fór a képzés, az itteni eszmecsere sok fiatalra, akikről kiderült, hogy kezébe sem vette még a KISZ-kongresszus határozatát. A jelenség persze nem ok nélkül való, nyáron sokan üdülnek, s „helyetteseket”, vezetőségi tagokat küldtek Sződligetre. Ami engem foglalkoztat — a munkám révén is —, az kiváltképp a tömegsport, a turizmus. Itt Is hangoztatom, több sportlehetőségre van szükség, az iskolák tornatermeit, pályáit jobban is ki lehetne használni. Bár, igaz, hogy a kocogáshoz = Bálint György frő, publicista, I kritikus emlékére születésének = 75 évfordulója alkalmából teg- | nap koszorúzás! ünnepséget = tartottak lakóhelyén, a XIII. 1 kerületi Szent István park 5. E számú háznál. Az MSZMP Kőz- E ponti Bizottsága tudományos, E közoktatási és kulturális osz- | tálya nevében Kornidesz Mi- E hály osztályvezető és Rátkl E András alosztályvezető, a Mű- E velődési Minisztérium nevében E Tóth Dezső miniszterhelyettes E és Menyhért Jenő irodalmi osz- S tályvezető helyezett el koszo- 5 rút az emléktábla alá. A Ma- £ gyár Írók Szövetsége nevében E Fábián Zoltán titkár és Kocz- z kás Sándor irodalomtörténész, z a Magyar Újságírók Országos = Szövetsége nevében Komját E Irén, a MÜOSZ alelnöke és Ki- E rály András főtitkár, a Haza- S fias Népfront Országos Taná- | csa képviseletében pedig Po- I linszky Károly alelnök és Hor- E váth Győító osztályvezető ko- = szorúzott. Ha élne csupán 75 éves volna. Rossz korban született, a kornak, amelyben élt, törvényszerűen el kellett őt (is) pusztítania. Szinte alig élt, mondhatjuk, ha születésének dátumát (1906. július 9.) és halálának napját (1943. január 21.), egymás mellé tesszük. S milyen sokat írt — lepődünk még —, ha műveinek puszta jegyzékét tekintjük. Verses-1 kötete jelenik meg 1929-ben, műfordításai rendre napvilágot látnak, publicisztikai írásait kötetekbe gyűjti. Kora valamennyi jeles írójának, művészének műveit ismeri, kritikát ír róluk, nincs olyan kulturális esemény, mely mellett szótlanul menne el. Mindemellett széles látókörű újságíró volt, s anélkül, hogy beutazta volna a világot — bár Európa több országában járt —, mindent tudott a világról. ' A tudósító és költő mellé a harmincas évek elejére felnőtt a publicista Bálint György. Sajátos ízű írásaiban iróniája keveredik a líraiság- gal, elemző intellektualizmu- sa egyre határozottabban érvényesül. Az Idő rabságában című kötete előszavában írásainak természetéről így ír: Egy ember naplója ez a könyv: feljegyzések és megjegyzések sorozata napjainkról. Nincsenek benne vallomások bizalmas magánügyekről, bár elismerem, így érdekesebb vagy legalábbis izgalmasabb lenne. Valahol a magánügy és a közügy határán mozog, ott, ahol a közügy magánüggyé válik és megfordítva. Nem hiszek abban, hogy élesen elhatárolható a magánember és a sokaság sorsa. Nehéz tömören jellemezni Bálint György megnyerő humanista egyéniségét, a jegy- zetet-naplót író újságírót, aki különös zamatú szépprózává avatta a publicisztikát, aki a legtöbb kérdésben szocialista módjára érzett és gondolkodott. Életszemléletét ő fogalmazta meg legjobban: De tűrhető-e az életem, ha másoké tűrhetetlen? Értelmes-e, ha másoké értelmetlen? Az ember egyedül hal meg, de másokkal él. Csak az él igazán, aki együtt él. A publicista Bálint György nem elvontan a kapitalista rendszer ellen háborgott, hanem bizonyos társadalmi tünetek, emberi jelenségek elemzésére vállalkozott. A világot nemcsak figyelte, értette, ellentmondásait is felmérte. Ám egyre nehezebb volt írni, véleményt mondani a fasizálódó Magyarországon. Állandó lapját, a Pesti Naplót 1939-ben betiltották, olykor a Népszava hozta cikkeit, a Nyugat közölte egy- egy kritikáját. Egyre szűkült a világ. A sötét kor egyik legvilágosabb elméje mégis csak egy rövid Ideig gondolt a menekülésre. Angliába utazott, hogy emigráljon, de két hónap után visszatért — nem akart egyedül menekülni. Sorsa beteljesedését várta, s közben dolgozott. De kiütötték kezéből a tollat, kémkedés vádjával letartóztatták, gyűjtőtáborba, majd munka- szolgálatra hurcolták, s Ukrajnából már nem tért visz- sza. Hagyatékából került elő utolsó üzenete. Egy radírban személyesítette meg önmagát, ki múltjára visszatekintve 'így vet számot: Ha valahol féligkész gondolatokat, tisztázatlan ötleteket vetettek papírra, én ott voltam és közbeléptem. Szemmel tartot- tottam minden gyanús eredetű szöveget... Illúziókat romboltam, tudatosan és elszántan. Üldöztem a gyengeséget, nem tűrtem a hazug vi- gasztalődást... Védtem valamit, amit ma már egyre kevesebben védenek. Elszánt voltam és következetes, és talán nem volt mindenben igazam. Maradék nélkül fogyok majd el, utolsó porci- kám együtt semmisül meg az utolsó hibás szóval, amit kiirtok. Nyom nélkül szűnök meg, elvontan és tökéletesen. Eltüntetett szövegeim sorsára jutok, megszűnésem megkoronázza életművemet. Kmety Attila HETI FILMJEGYZET Nevem: Senki i Henry ronda a Nevem: Senki című olasz—francia—NSZK Ilimben Makaróni-western, annak rendje és módja szerint. Olasz az írója (Ernesto Gastaldi), az operatőre (G. R. Nannuzzí), a rendezője (Tonino Valerii), és olasz a komponista, az egyik legkitűnőbb westemfilm-ze- neszerző: Ennio Morricone. Olasz — pontosabban: szicíliai — helyszínek, Vadnyugat gyanánt eladva, az összes szükséges kellékkel: homok- sivatag, vad szakadékok, „város" deszkaházakkal (igencsak kiabál díszletvoltuk, fes- tettségük), „mexikói" indián falu sárkunyhókkal, melyeknek csak homlokzatuk van persze. Marcona fickók, akik nem mennek a szomszédba egy-két gyilkosságért, hanem maguk végzik el. Sötét aranykereskedők, még sötétebb gengszterek. Lovak, kocsmák, sör, whisky, kártya. Coltok, winchesterek, melyek csípőből tüzelve is hajszálpontosan célba találnak. Kemény öklök, kemény állak, kemény fejek, kemény ülepek, melyek a naphosszat nyeregben ülést éppúgy meg sem érzik, mint a cowboycsizma orrahegyé- vel elhelyezett farba rúgásokat. No, és péfsze, a magár nyos hős, aki maga a jóság, a szívélyesség, az érzelmesség. Hogy évente eltesz háromnégy, jobb évjáratokban hétnyolc embert láb alól, az csupán szívj óságára vezethető vissza: jószívűen rendet akar csinálni a Vadnyugaton. Nagy kár, hogy erősen öregszik ez a Jack Beauregard, — de sebaj. Megjelenik az utánpótlás is, bizonyqs Mr. Senki, a vakítóan kék szemű fiatal cowboy, az új magányos hősjelölt, akinek Jack, a villámkezű mesterlövész a példaképe, ám ettől még megleckézteti az öreg harcost, ravaszságból és a colt előkapásának gyorsaságából is. Mígnem aztán, némiképp közös erővel, elbánnak százötven vad banditával, amitől is Jack nemzeti hőssé válik, majd megrendezik Jack halálát, Mr. Senki pedig elindul, hogy ugyanolyan legendás hőssé küzdje fel magát, mint Jack volt. Szép történet, szép hosszú, lapos moralizálással a végén, szép hosszú, unalmas snittekkel a film közben, mely snittek a mélységet és gondolatiságot lennének hivatva előidézni, ám csak enyhe ásítási ingereket idéznek elő. A film különben erősen hasonlít egy jókora kalácsra, amelyben itt-ott mazsolaszemek találhatók. De a tészta túl sok a mazsolaszemekhez képest. Vagy a mazsola kevés a tésztához. így vagy úgy, tény, hogy a forgatókönyvnek és a rendezőnek is vannak úgy tízpercenként felvillanásai, ötletei; még a humor is megcsillan hasonló időközökben — de ez a két kezünkön megszámlálható sziporka kevés egy pár perc híján két óra időtartamú filmben. Igaz ugyan, hogy az igazságtevő erkölcsbajnok hullacsinálót Henry Fonda játssza, a vakítóan kék szemű Mr. Senkit meg Terence Hill (akinek humorát a Búd Spencerrel közös Különben dühbe jeniünkből már jól ismerjük, s itt is tőle kapunk némi vagá- nyos humort). A Nevem: Senki egyébként elég régi film: 1973-ban készült. Egyesek szerint a Sergio Leone-féle westemek — például a Volt egyszer egy Vadnyugat — paródiájának szánták. Lehet. A végeredmény azonban nem a Leone- westernek paródiája lett, hanem egy elnyújtott tucat makaróni-western. Nagy különbség... Hárman a világ végén Ki nem tagadja: mindenhol nehéz a végzős egyetemisták sorsa. Van, ahol ők vannak sokan, s az állások száma kevés. Van, ahol állás is akad. de protekció kell hozzá. Van, ahol pályázni lehet az állásokra, sőt, az állást felajánló szervek tárt karokkal fogadják a friss diplomásokat. És van, ahol — mint e román film szerint Romániában is — három év gyakorlati időt kell letölteniük ott, ahová éppen az egyetem vagy főiskola küldi őket. A Petre Salcudea.nu forgatókönyvéből Mircea Moldovan rendezte filmben három fiatal: Ovidiu, az orvos. Georgescu, az agronómus, és Mariela. a francia szakos tanár egy helyre, az isten háta mögötti Visoara faluba kerülnek. E?t a Visoarát már láttuk több román filmvígjátékban; e falvacska a nyámnyila elnök, Todor és termetes, kardos, erőszakos neje, Varvara uralma alatt nyög. A három fiatal megérkezése megosztja a családi uralkodó kettőst: Todor és társai el akarják űzni a három ifjú értelmiségit, Varvara és pártja ott akarja tartani őket. A huzavona végül is kompromisz- szummal végződik: mindenki belenyugszik, hogy a fiatalok Visoarán maradnak, s ők is belenyugszanak, hogy Visoarán kell maradniuk. (Mivelhogy egyik fél sem tehet másként...) Az ember azt hinné, hogy ez a különben nem valami eredeti történet legalább némi humort (ha már szatirikus ízeket nem) tartalmaz. Nos, erről éppúgy nincsen szó, mint arról, hogy a film bármelyik szereplője is élő, eleven, elfogadható karakternek lenne tekinthető. De hát milyen alakok is jelenhetnek meg abban a Visoarában, amelyben minimum ötven évvel ezelőtt megállhatott az idő, mert különben nem háborodnának fel egy elegáns kabáton, melyet az agronómus visel vagy egy kissé kurta szoknyán, melyet meg Mariela. Vagy: ha Visoara nem lenne még a világ végén is túl, aligha lenne feltűnő, hogy az agronómus- nak van egy ócska Trabantja, Mariela meg magnózik. Mindezekhez a hiteltelensé- gekhez hozzájárul még egy teljesen elavultnak tűnő színészi játékstílus, illetve épp a főszereplő három fiatal roppant harmatos színészi képességei. A lakkozott műmodern és a nem lakkozott mű népi külső és belső díszleteket, helyszíneket már nem is említem. A román filmkritika mostanában sokat kifogásolja az új román filmek színvonalát. Szomorú tapasztalatait alighanem a Hárman a világ végénhez hasonló filmekből szerezte... Takács István
