Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-09 / 159. szám

1981. JÜLIÜS 9„ CSÜTÖRTÖK Iskola épül Ráckevén Tizenhat tantermes Iskola épül Ráckeve központjában. Az első ütemben szeptember elsejére, 18 millió forintos költség­gel, nyolc tanterem készül el j Bozsán Péter felvétele Ismerjük egymás bogarát is Ilyen az élet itt, Budajenőn Közhelynek tűnhet a meg­állapítás: a természet kiváló építőmester. Ám a közhelyek­nek megvan az a furcsa sa­játosságuk, hogy többnyire igazak. E felismerés különös erővel vágja mellbe az utazót, amint Budajenő határába ér­kezik. A Zsámbéki-medence szélén megszelídül a budai hegyvonulat — féltőn öleld át a völgyben meghúzódó pará­nyi falut. Régi, tornácos pa­rasztházakat elvétve látni, in­kább vakítóan fehér több­szintes házikók uralják a vi­déket. Az ember és a termé­szet szerencsés találkozásának lehetünk tanúi: Eszményi kép? — Budajenőn nyolcszázan élnek, Telkit csaknem ötszá­Hat hónap mérlege Határozott arcéiű törzsgyár Határidőre elkészül a húskombinát A szarvasmarhát csak ak­kor szabad levágni, ha fej­jel Mekka irányában áll! • — ezt a számunkra megle­pő követelményt támasztot­ta az egyik arab megren­delő a kaposvári húskombi­náttal szemben. Sokan ta­lán az erre a témára kihe­gyezett rádiós jegyzet alap­ján gondolkodtak el azon, hogy a piaci törvényeken túl milyen igényeknek kell eleget tenniük a nemzet­közi kereskedelemben részt vevő vállalatoknak. — Találkoztak-e hasonló feladattal a MEZŐGÉP szak­emberei? Polyánszky Zoltán műszaki Igazgatóhelyettes: — SpkkaJ. Számunkra ezek már-megszokott szituációkvNi- gériában például az egyik ál­talunk készített vágóhídon a tevék is Mekka felé fordulva múlnak ki.., Egyébként na­gyon is komoly, jelentős sze­repe van az üzletkötésekben annak, hogy felikészültünk-e a helyi sajátosságokat figye­lembe vevő, az adott körül­ményekhez igazodó techno­lógiák kidolgozására. Sok or­szágban a vízhiány miatt pél­dául a levágott állatok tisztí­tását a nálunk felhasznált víz egyharmadával kell megol­dani. A tervező, szakértő gár­dánk felkészült az ilyen és ha­sonló feladatokra. Inkább a konkrét tervezési munkában akadnak gondjaink. Kevés az építészünk, épületgépészünk... Kényszerítő körülmények A Monori MEZŐGÉP Vál­lalat erre az évre tervezett teljes termelési értéke 826 millió forint, amelyből eddig körülbelül 415—425 milliót ál­lítottak elő. Az árbevételterv: 935 millió — teljesítése némi­leg elmarad az időarányostól, ez azonban nem veszélyeztet­te a nyereség alakulását. A tervezett 58 millióból 31 mil­lió már biztos. A számok, ada­tok egyetlen gondról tanús­kodnak: 1 ezer 970 dolgozóra terveztek, jelenleg azonban csak 1 ezer 938 a létszám. — A csökkenés, illetve a fluktuáció a fizikai állomány körében tapasztalható. Pedig az úgynevezett finomlakatos munkákhoz sok jó szakember­re lenne szükségünk. Ceglé­den, valamint Monoron a múlt év második fele óta nem jel­lemző az elvándorlás, inkább a budapesti gyárunkban. Saj­nos, szerintem e folyamat megállására továbbra sem na­gyon számíthatunk, ezért egy­re nő a termelésszervezési in­tézkedések szerepe. Például az állóeszközök jobb kihaszná­lása érdekében a több mű­szak bevezetése. Úgy gondo­lom, az évi 46,7—57 ezer fo­rint közötti átlagkeresetek, fő­leg, ha más környékbeli üze­mekhez hasonlítjuk, eléggé vonzóak lehetnek. Adott a lehetőség A vállalat idei tevékenysé­gének tervezését egyébként kényszerítő erővel befolyásol­ta a szekszárdi húskombinát építésének, befejezésének fel­adata, a dollárexport növelé­sének követelménye. Mind­ezekhez csatlakozik még az V. ötéves tervről áthúzódott be­ruházások befejezése. Ez utób­bira azért most kerül sor, mert menet közben « Magyar Nem­zeti Bank áttervezte a hús­ipari gépgyártás fejlesztésé­hez garantált hitelnyújtás idejét. Az 56 millió körüli tel­jes összegből 26—30 millió jut az utoljára maradt monori törzsgyárra. Hatmilliót fordí­tanak üzemcsarnok-bővítésre és rekonstrukcióra, 20—22 mil­liót gépi beruházásra, tehát például különböző lemezala­kító szerszámok, berendezé­sek — vágóojló, rezgőolló, él- háj Iitógép stíbl '— vásárlására. Ezekben a napokban jó hí­rek érkeztek Szekszárdról, sőt Polyánszky Zoltán személye­sen is meggyőződött arról, hogy megfelelően haladnak ott a szereléssel. A három érdekelt szaktárca miniszter- helyettese is — a múlt heti közös szemléje után — való­színűleg ugyanerről számol be a kormány előtt. A szarvasmarha vágásnak július 1-én meg kellett kez­dődnie, ám a próbavágások már korábban megtörténtek, s csak néhány lényegtelen át­alakításra volt szükség. Sikeresen alakult az év első hat hónapjában a vállalat ex­porttevékenysége is. Az egész esztendőre tervezett 706 ezer dollárból 685 ezret már most a zsebükben tudhatnak. Más az arány a rubelelszámolású piacon: az egész évi 555 ezer rubel értékű exportból 240 ezernek megfelelőt teljesítet­tek. — Megnövekedett mosta­nában a fejlődő országokba irányuló export lehetősége — mondja a műszaki igazgató- helyettes. — A múlt héten az igazgatónk Canóban aláírta az üzemeltetési szerződést. Al­gériába, Egyiptomba, Szíriá­ba küldtünk ajánlatot a kulcs­rakészen átadandó baromfi­feldolgozók és vágóhidak épí­tésére. Sőt most próbálunk be­jutni a venezuelai piacra. — Hazai feladatok? — Közeli határidővel, au- t gusztusra, vállaltuk, hogy a Hortobágyi Állami Gazda­ságban felépítünk referencia- üzemként egy birkavágóhidat. Csak ilyen nincs még ideha­za. Egyébként ez is az export- lehetőségek növelését hiva­tott majd szolgálni. Óránként 120 birkát vághatnak majd ezen a vágóhídon. A bábolnai kombinát győri baromfifel­dolgozó üzemének teljes re­konstrukciója is a mi felada­tunk. Vállalaton belül pedig elegendő munkát ad a törzs- gyári említett beruházás és az érdi kovácsüzem befejezése — tájékoztatott Polyánszky Zoltán. A MEZŐGÉP műszaki igaz­gatója azt sem titkolta, hogy nehezen birkóznak meg az elő­írt készletszint tartásának fel adatával. A krónikus készle­tük 255 millió értékű lehetne, ezzel szemben most 275 millió körüli. A csökkentésre intéz­kedési tervet dolgoztak ki, amely — bíznak benne — reá­lis elképzeléseket tartalmaz és segít enyhíteni a gondjai­kat. Készletgondok Más miatt is fő a vállalat szakembereinek feje: a VI. ötéves tervük gerincét képe­ző, a Szovjetunióba irányuló exportszállításaiknak való­színűleg négy év alatt kell ele­get tenniük. Ez azt jelenti, hogy minden esztendőben 20 —20 baromfifeldolgozó gépeit kell elkészíteniük, s útnak in­dítaniuk. Ha sikerül — s hisznek eb­ben —, akkor gyakorlatilag megszűriIk á " monori *’törzs­gyár eddigi vegyes profilja, s kialakul egy korszerű beren­dezések exportjára speciali­zálódott üzem a járási szék­helyen. Vereszki János zan lakják, ehhez a nyári hó­napokban hozzá lehet számí­tani vagy félszáz üdülővendé­get — mondja Mózs Ernő, a községi közös tanács elnöke. — Többnyire német ajkúak, azaz — igazítja ki szavait — svá­bok. Sokan Pesten keresnek megélhetést, mások a toki Egyetértés Termelőszövetkezet tagjai. A tsz jól fizet, a hely­béliek megtalálják számítá­sukat. Dolgos emberek, itthon sem teszik le a lantot. Gyara­podtunk is szépen. Láthatja a sok új házat, s a régiek külle­me is alaposan megváltozott. Az óvodába minden jelentke­zőt fői tudtunk venni, van iskolánk és az ellátás is ja­vult. — No, azért ennyire nem eszményi a kép — találja ki gondolatomat az elnök. — Az ivóvízzel akad éppen elég ba­junk. A felszíni kutak sajnos szennyezettek, bár mélyebben van egészséges ivóvíz. Feltá­rására, a közkifolyók kiépíté­sére kaptunk hétmillió forin­tot. Ez a mostani tervidőszak nagy feladata. A gyermekek­nek addig ásványvízől gon­doskodunk. Házak kalákában Kővári Ferenc, a helybéli kőművesmester megnyugtat: — Ne gondolja, hogy a víz elriasztja az embereket. Nem menekül innen senki, inkább jönnek. Látom a szakmám se­gítségével. A hatvanas évek­ben, amikor kezdett jó sora lenni mindenkinek, megindult az építkezési hullám. És még most sem tetőzött. Ott maga­sodnak Telki határában az új házak, ahol többnyire fiatalok telepedtek meg. Kalákában dolgoznak, mindenki segít a másiknak. S nemcsak házépí­tésben. Egy ilyen kis faluiban nemcsak a vidékhez, egymás­hoz is kötődnek az emberek. Jo$zeri%ßl már egymás • boga-1 rait is ismerjük. — Hogy túl nagyok a há­zak? — kérdez vissza. — Igaz, de ezért nem szabad megróni senkit. Ezek az em­berek most tehetik először, amit szeretnének, úgy élhet­nek, ahogy akarnak. Gondol­nak az öregekre, a gyerekek­re. Az a világ már errefelé is elmúlt, hogy nyolcán szorong­janak egy szobában. Jó levegő és... — Valóban fantasztikus ez a közösség, ez a ragaszkodás — mondja Kmeíz József, a mű­velődési ház igazgatója. — Hét esztendeje költöztem ide az ország másik részéről, csá­bított a szép környezet, a jó levegő. Már én is magaménak érzem a falut. »----Sok külföldi csoport is ér kezik hozzánk. Éppen e hét végén jön egy német nyelvű csoport, negyventagú nagyze­nekarral. Nemzetiségi találko­zót rendeznek. Hát... ilyen az élet itt Budajenőn. Kövess László Rövid határidőre Kulcsrakész szállítás Űjabb erőművi egységek kulcsrakész szállítására szer­ződött — olasz cégekkel közö­sen — a Transelektro Külke­reskedelmi Vállalat az iraki villamosművekkel. A 70 millió dollár értékű megrendelésnek a magyar ipar az olasz Fiat és a Sadelni vállalatokkal létre­jött konzorcium keretében tesz eleget. A jelentős üzletben iparunk ötmillió dollár értékű exporttal érdekelt. A 44 me­gawattos gázturbinás erőművi egységeket a Ganz Villamossá­gi Művek gyártja. A szállítási határidő igen rövid, az erőmű­éi berendezéseket még az idén a helyszínre viszik és magyar szakemberek irányítása mel­lett már a jövő év elejére föl­szerelik azokat Az iraki szerződéssel egyide­jűleg a Transelektro és a Fiat közösen egy finn céggel is megállapodást írt alá 7 millió dollár értékben. Zöldségtermesztési rendszerek Huszonnégyezer hektáron A zöldségtermesztési rend­szerek várhatóan új erőre kapnak a VI. ötéves terv idő­szakában. Számuk az elmúlt években — főként jövedel­mezőségi problémák miatt — csökkent, de 1985-ig új fellen­dülésre számítanak a rendsze­reket szervező gazdaságok — ez tűnik ki a MÉM-ben ké­szült összesítésből, amely a zöldségtermesztési rendszerek középtávú terveit elemzi. Nyolc rendszerközpontban készült előzetes terv az elkö­vetkező évekre. A zöldségter­melők ebben a szervezeti for­mában együttesen 24 ezer hek­tárt művelnek. Ezt a területet várhatóan 40—45 százalékkal növelik majd a tervidőszak­ban, részint úgy. '-hogy újabb belépőkre számítanak. Más­részt a rendszerekbe tömörült gazdaságok saját termőterüle­tüket is növelik. A területbő­vítés mellett nagy jelentősége van annak, hogy a partnerek átlagosan 5 százalékkal fokoz­zák majd a hozamokat, min­denekelőtt a nagy területen termesztett zöldborsóét és a zöldbabét. , A rendszerek gazdaságos működését részben az akado­zó gépellátás gátolja. (Ezzel magyarázzák egyebek között a viszonylag kedvezőtlen jöve­delmezőséget.) Az elkövetke­ző években a Mezőgépfejlesz­tő Intézet és több Mezőgép­vállalat együttes fejlesztéssel nagy teljesítményű önjáró be­takarító gépeket rendszeresít. A nagyüzemek megrendelésé­re már elkészítették az önjáró zöldborsógéprendszert, és el­készült a szintén önjáró zöld- bab-betakarító gép mintapél­dánya is. ..... Sok múlik azon, hogy mi­képpen sikerül a zárt körze­tekben működő zöldségter­mesztési rendszereknek az ed­diginél rugalmasabb kapcso­latot kiépíteniük a felvásárló vállalatokkal. Bába Mihály: Jk áruló bölény. ■pste volt már, amikor az elnök be- fejezte munkáját, táskájába do­bálta az elolvasásra váró iratokat és elindult hazafelé. A nap lemenőben volt, SSL árnyék megnyúlt, át az úttes­ten a szemközti járdáiig. De még mindig fülledt, forró volt a levegő. Az elnök jó hideg fröccsre szomjazott. Betért a kocsmába. Nem ült le, csak úgy állva, a bádogpultra, könyökölve iszogatta a valóban hideg fröccsöt. — Jani — intett a kocsmárosnak —, adij még egyet, ebben a kutyameleg­ben ... — Még az elnök is megszomjazik — szólalt meg váratlanul az asztalnál éb­redezni látszó Vas Gyuri, a téesz fo- gatosa. — Meg ám — mosolygott az elnök, mert jól ismerte a pergő nyelvű, szó­kimondó Vas Gyurit. — Közben viszont a háztáji szarkája vígan röpköd, mert tudjál, amíg ilyen tisztességes, becsületes elnökünk van, addig ő nem lesz rab madár. Az elnök arca megrándult, homlokán egymáshoz simultak a ráncok. Felhaj­totta a bort, fizetett, köszönt és már ment is. Évek óta bosszantják a háztáji szarkájával, panaszt is tettek már. Sej­tik, hogy ki lehet, de még senki sem csípte tetten és nem árulják el a nevét. Ravaszok. Fogja el az elnök, a betyár istenit, mert annak mindenre kell, hogy Ideje legyen, gondolta dühösen. Mintha nem lenne nagyobb godja az asszoy- fecsegés hallgatásánál. Hogy leszedték a szép paprikáim felét, megdézsmálták a legszebb paradicsomot, megritkult a sárgarépa-, a petrezselyemsor, a vajbab hosszú, aranysárga csövei eltűntek a hajdali derengésben, csak a rokkant, kicsi vagy rozsdafoltos hivalkodott a pszulybokrokon. De valamit tenni kell, mert kiszekálják már a világból. Min­denki ezzel kezdi a panaszát, ha fel- k^-esik. ]V em. nem töprengett sokáig. Levá- gött az egyik keresztutcán és nagy léptekkel indult a határba. A háztáji parcella felé. Jól ismerte, hi­szen az ő darab kaja.-is ott volt. Csak most rómlett fel előtte, hogy a felesége többször is panaszkodott, de leintette azzal, hogy egy-kát paprikáért, para­dicsomért, hagymáért csak nem fog gyanúsitgatni valakit. Egy asszony tűnt fel a határ szélén. Nem ismerte meg. Csak akkor, amikor már húsz lépésnyire volt tőle. A Kis- varga felesége poroszkált felé, a csi­nos, gömbölyded kis asszonyka. Nem volt nála szatyor, fedeleskosár, semmi. — Jónapot, lelkem — állította meg az elnök —, honnan, honnan? A helyke asszonyka pajkosan villan­totta szemét az elnökre. — A háztájiban voltam, gazoltam egy kicsit A mienkben is, meg az apóso- mékéban is. Az elnök hóna alá szorította a tás­káját, cigarettát vett elő, rágyújtott Közben a menyecske arcát fürkészte. — Ügyi, sok a gaz. — Van, minden napra van — neve­tett Kisvargáné. — Végigmegy az em­ber a táblán és már kezdheti elölről. A fene egye meg, töprengett az el­nök, ugyan mit gazolhatott ez az apó- sáék kukoricásában, meg a krumpli- táblájában? Egy szál gaz sem volt ab­ban egy héttel ezelőtt, amikor kint járt. Meg is csodálta. Permetlé csillo­gott a krumplileveleken. A kolorádó- bogarak el is kerülték az ő burgonyá­sukat. Az elnök tekintete végigfutott aizasz- szonyka kívánatos testén. & akkor vette észre a kötényt. Kék, férfikötény volt. Sure. Két vége a korcig felhajt­va, csomóra kötve és a kötőmadzag alá dugva. Két hatalmas zseb lógott így az asszony hasikája előtt. Az anyád! Csettintett az elnök, s majdnem han­gosan elkáromkodta magát. Ezért nem hordasz te soha kosarat, kaskát, lófrál­va bandukolsz, mint egy unatkozó, szó­szátyár, pletykafészek, közben teli a köténykéd. Aki veled találkozik, meg- eskü&zák rá, hogy nem látott nálad semmit. Ki gyanúsíthatná hát! .......................... TT özelebb lépett a menyecskéhez. AV — Mondjad már, lelkem, miért hordasz te férfiké tényt? A sure csak embernek való, nem asszonyfélének. Kisvargáné nevetgélve húzódott hát­rább. — Hát, hát, mert a gazolásnál... Nem tudta tovább folytatni. Az el­nök egyetlen mozdulattal kirántotta a köténymadzag alól a két csomót. A kötényzisab kitátotta száját, és az ámuldozó elnök elé okádta a szép paprikákat, paradicsomot, uborkát, négy, öt fű hagymát, egy főzetre való új burgonyát, három darab petrezsely­met, meg egy szép karalábét. — Szóval, azt mondod, hogy gazol­tál? Az asszony ijedtségében szólni sem bírt. — Na, ide a kötényt, vagy én ve­gyem le rólad?! Rakd bele, ami ben­ne volt és kösd össze. — Elnök úr, az istenért, csak nem akar rendőrkézre adni ezért a pár darabkáért? — Nem, ezért nem. De azért megér­demelnéd, hogy évek óta te vagy a háztáji szarkája. — Tönkreteszi a családunkat. Ha az emberek nyelvükre vesznek, még az unokám is viselni fogja a gúnyneve­met Az istenre kérem, elnök úr, ne te­gye. Soha többet, esküszöm, soha töb­bet nem teszem. Az elnök elvette az összekötözött kö­tényt, ötkilónyi, ha lehetett — Nem adlak rendőrkézre, már megmondtam, de ha még egyszer pa­naszt hallok, ezt a bűnjelet, amit az irodámban őrzök majd, a bírónak adom át Na, menj. E edj már, az istenit ne­ki — dörrent az asszonykára, aki fut­va eredt a falu felé. Tiblábolt még egy ideig, aztán elin­dult ő is haza. A surccal. Felesége ka­cagva fogadta. — Hát te meg mit hoztál? — Bűnjel. Ne nyúlj hozzá. Reggel be- visziem az irodába. Elfogtam a háztáji szarkáját. — Kit? Mondjad már! Az elnök komoran legyintett — Ennek a szarkának nincs neve. Dement a szobába, letette a táskáját és rá a kék férfi kötényt a zöldség­félékkel. Leült és bámulta. Hányszor, de hányszor látta a menyecskén és nem sejtett nem gyanított semmit. Kiismer­hetetlen az asszony! furfang. t l i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents