Pest Megyi Hírlap, 1981. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-28 / 150. szám

Rakcdiap Domonybol A Galgaparti Összefogás Termelőszövetkezet domonyi lakatos­üzemében az idén 300 keretes rakodólapot gyártanak a VEGY­IEK megrendelésére. Képünkön: korrózióálló védőbevonattal látják el a rakodólapok kereteit Barcza Zsolt felvétele Helytörténeti gyűjtemény Két művész bemutatkozik Űjabb kiállítás megnyitásá­ra készül a művelődési köz­ponti közösen a városi helytörténeti gyűjtemény. Jú­lius 4-én megnyíló időszaki kiállításunk azok sorába il­leszkedik, amelyek keretében a környezetünkben élő mű­vészeket kívánjuk bemutatni. Sajnálatos, hogy közülük az egyik már nem lehet jelen a megnyitón. Már kórházban feküdt, amikor a kiállítás tervéről értesült. Utolsó üze­netként három festményét ajándékozta intézményünk­nek. Emlékkiállításán ezek is szerepelnek. Illőnek tartjuk, hogy a műveivel való talál­kozás előtt, megemlékezzünk az elhunyt alkotóról is. Díszlettervezőként Vílyi Nagy Dezső 1906-ban született Pécsett. Ott végezte el a középiskolát, majd ta­nulmányait a budapesti Kép­zőművészeti Főiskolán foly­tatta. Két év után ösztöndí­jasként — különösen a fres­kófestészet iránt érdeklődve — Münchenben tanult to­vább és ott szerzett diplomát. A pályakezdő festőt egy bé­csi filmgyár szerződteti. Dísz­lettervezőként, művészeti ve­zetőként dolgozik, közremű­ködik egyebek között Ker­tész Mihály több sikeres filmjének megalkotásában. Magyarországra hazatérve elsősorban templomi freskók, seccók készítésével, restaurá- | lásával, olykor tanári állás­hoz jutva talál megélhetést. Az ország különböző váro­saiban rendezett kiállításai azonban alkalmat adnak te­hetsége alaposabb megisme­résére. Posztimpresszionista festői erényei kivált a nyári színeket felragyogtató, érzel­mi fűtöttségű tájképekben mutatkoznak meg. Gazdag életművéből válogató kiállí­tásunk nemcsak a művész, hanem a városunkban ott­honra talált pedagógus, nép­művelő emlékének is adó­zik. Vályi Nagy Dezső, aki a 60-as években könyvtáros, majd műveiődésiház-igazgató volt először Gödöllőn, ké­sőbb Kerepesen, 1970-ig, nyugdíjazásáig, a város és a járás kulturális életében be­töltött szerepével is jelentős érdemeket szerzett. 1981. jú­nius 6-án bekövetkezett ha­lála után most már csak a munkássága előtt tisztelgő ki­állítás és az ezen látható mű­vek sora tanúskodhat az al­kotó és lakóhelye bensőséges, sok értéket teremtő kapcso­latáról. A kiállításon szereplő má­sik gödöllői művész Cády Lajos. Idős kora ellenére ma is aktív, az elmúlt napokban maga restaurálta nekünk ajándékozott, de szállítás közben kissé megsérült szob­rait. öt is szeretnénk bemu­tatni. Budapesten született, 1895 november 15-én. A Képző- művészeti Főiskolán szobrász­növendékként megkezdett ta­nulmányait a katonai behí­vás, majd a hadifogság miatt csak 1922-ben fejezhette be. A főiskolán R udnay, utóbb Bory Jenő tanítványa, később tanársegédje volt. Diplomájá­val középiskolai tanárként helyezkedik el, de a tanítás mellett nem mond le a mű­vészi alkotómunkáról sem. Szép gesztus 1924-től rendszeresen részt vesz és sikerrel szerepel a Műcsarnok kiállításain, díjat nyer Halmos Izor kisplaszti­kái és Eszterházy Pál akt­pályázatán és egyéb orszá­gos pályázatokon is rangos elismeréshez jut. A főváros és az állam is gyakran vásárol munkáiból. A növekvő meg­becsültség jeleként megbízást kap köztéri szobrok készíté­sére. A csurgói Csokonai és Berzsenyi emlékpad alkotója az ország 12 településén, fel­állított hősi emlékműveivel válik közismertté. 1945-ben Gödöllőre költö­zik, ahol felesége a művész­telep szövőműhelyének egy­kori tagja, óvónőként dolgo­zik. Itt az Agrártudományi Egyetemtől is többször kap megbízást, állatszobrok készí­tésére, restaurálására. Leg­utóbb az 1956-ban meghirde­tett országos díszkút-pályázat munkadíjával tüntették ki. Műveinek gyűjteményes ki­állítása azt a realista, hu­manista művészt mutatja be, aki a közérdek szolgálatát életelvének vallotta és sok szép gesztussal példázta. Sa­ját, a kiállításon látható mű- .cin kívül, számos Nagy Sándor és Sztélék Dénes al­kotást ajándékozott intézmé­nyünknek és egy múzeum- pedagógiai program megvaló­sításához jelentős pénzado­mányt ajánlott fel. A most 88 éves művészt köszönti Gödöllő lakossága nevében is a kiállítás. A két művész kiállításain Remsey Gábor mond beve­zetőt. Polónyi Péter LLOI ina A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VIII. ÉVFOLYAM, 150. SZÁM 1981. JÜNIUS 28., VASÁRNAP Ki korán kezdi Hél) i és kihelyezett tagozat Több mint kétszázan a zeneiskolában Elcsendesedtek a gödöllői zeneiskola termei is, vakációra mentek a gyerekek, pihennek a hangszerek. Föltehetően, az itt oktató tanárok is arra ké­rik növendékeiket, mint ahogy azt más iskolákban is meg­teszik, gyakoroljanak a nyá­ri hetekben, még ha közis­mert ez is, sok foganatja nincs az intelmeknek. A tanárok persze ebben az iskolában is megtalálhatók ezekben a napokban, a végére járnak az ilyenkor szokásos tennivalóknak, összegzik a tanév tapasztalatait, s meg­teszik az előkészületeket a kö­vetkezőre. A Gödöllői Körzeti Állami Zeneiskola helyi és ki­helyezett tagozatain az 1980— 81-es tanévben 718 gyerek ta­nult. Kettő híján százzal voltak többen a megelőző tanévnél. Páljalvi Ferenc igazgató nyom­ban hozzátette: a létszámnöve­kedés nem fejlesztés eredmé­nye, hanem a dalos-játékos csoportok gyarapodásának kö­szönhető. A fejlesztés az ő szóhasználatukban egy ta­nárt, illetve húsz növendéket jelent. A dalos-játékcsoportok- ba azok a nagycsoportos óvo­dások értendők, akiket tehet­ségesnek ítélnek, s már eb­ben a korban megkezdik fel­készítésüket a továbbtanulás­ra, a zene értésére, esetleg művelésére. Törés nélkül Ezeket a csoportokat annak a felismerésnek a nyomán szervezték meg, amelyből ki­derült, ha harmadik-negye­dik osztályos korban kezdi va­laki zenetanulmányait, köny- nyen törés következhet be elő­menetelében. Mielőtt befejez­né a hatosztályos zenei álta­lánost, pályát kell választa­nia, minél jobb eredménnyel befejezni a nyolcadikat, fel­vételizni a középiskolába. .Számtalan eset bizonyítja, hogy ilyenkor csökken a fi­gyelem a zene iránt, sőt á lemorzsolódás is jóval gyako­ribb. Ezt megelőzendő járják az óvodákat a zeneiskola taná­rai, hallgatják meg a gyere­keket, értesítik a szülőket, nem ártana tehetségesnek lát­szó gyereküket zeneileg ké­peztetek Sokan hajlanak is erre, de a vele járó gond, elfoglaltság próbára teszi kitartásukat. He­tente kétszer kell elvinniük a kicsit a zeneiskolába, s amíg foglalkoznak vele a pedagó­gusok, várakozni rájuk. Egy idő után elfogy a türelem, s mind többen elmaradnak. A kimaradás ebben az iskola­típusban egyáltalán nem szo­katlan. A tanároknak ez el­len is állandóan hadakozniuk kell, bizonygatni szülőnek és gyereknek, a zenetanulás ér­telmét és jelentőségét, az ál­tala és vele szerezhető örö­möket, szépségeket. Öröm, szépség Sokan megmaradnak azért, akikből majd előképzősök és rendes hallgatók lesznek. A 718-as létszámnak ők a zö­me, őket tanítja a negyvenhá­rom tanár Gödöllőn, Isaszegen, Bagón, Aszódon, Veresegyhá­zon és Pécelen. A felsorolt községekben lévő osztályok a kihelyezett tagozat. A városon belül is vannak csoportok, amelyek a kihelyezett névre hallgatnak. A zeneiskola épü­letét kinőtték, kevés a terem. Talán nem véletlen, hogy ép­pen az ének-zene tagozatos általános iskola, az Erkel Fe­renc nevét viselő sietett se­gítségünkre. Említettük: a tantestület lét­számát, szóljunk egy-két szót más tekintetben is a neve­lőkről. A vezetőség egyik fő tö­rekvése hogy kiegyensúlyozott közösséget kovácsoljon, amely­nek előfeltétele egy állandó mag olyanokból, akik hosz- szabb távon is kötődnek az iskolához a városhoz. Jó né­hány ifjú. pedagógusban meg­volna a hajlandóság. A lete­lepedés azonban nagy nehézsé­gekbe ütközik. Eljutottunk a lakáskérdéshez. Megoldása ko­rábban sem volt könnyű, még kevésbé az most, amikor kény­szerű okok miatt mérsékeltebb ütemű a fejlődés. A most befejeződött tan­évet a nagy rendezvények éveként tartják számon a ze­neiskolában. Számos országos versenyt rendeztek, amelyekre tanár és diák egyként szorgo­san készült. Részt vettek a megyei meghallgatásokon, a Bartók-duó nevű vetélkedőn az országos szintig is eljutot­tak. Ott voltak az úttörőzene­Kormányrendelet védi őket Gólyalak a romteiBipSoanon kari fesztiválon, a hegedűver­senyen. Házon belül rendez­ték meg a szolfézs- és zongo­raversenyt. Hangversenyeket tartottak az iskolában, az egyetemen, a művelődési ház­ban. Két felvételiző Az általános zeneiskola nem művészképző, hangoztatják ismételten az itt oktatók, nem minősít, hogy hány növendé­küket vették fel középfokú zenei iskolába, de azért szá­mon tartják. Az idén ketten felvételiztek sikeresen. Hogy ők meddig jutnak, ki tudja ma még. Fontosabb a többi hatszáz-hétszáz, aki kö­zelebb kerülve a muzsikához, könnyebben viseli el az élet zűrzavarait. Erre igyekeznek megtanítani őket a zeneiskola tanárai. A nyári szünet után újult erővel ősszel. K. P. Rákosvölgye Tsz Korszerűsítés, felújítás Az idén mintegy százötven hektáron telepít, illetve kor­szerűsít szőlőt a péceli Rá­kosvölgye Tsz. Mintegy húsz­millió forintot költenek erre. Terveikben szerepel egy új szőlőfeldolgozó létrehozása a mogyoródi kerületben, ahol palackozóüzemet is beindíta­nak majd, ám ezek átadására legkorábban 1983-ban kerül­het sor. Pécel Brigádok segítségével A péceli Vegyesipari Szö­vetkezetben tíz szocialista bri­gádban több mint százan tel­jesítik a mozgalomban vállalt kötelezettségeket. A brigádta­goknak több mint harmada harminc év alatti fiatal, a ta­gok csaknem hetven százalé­ka a nő. Egy év alatt két és fél ezer óra társadalmi mun­kával segítették a székhely község fejlesztését a szövetke­zet brigádjai. Városi moziműsor Vasárnap: Dot és a kenguru. Színes szinkronizált ausztrál mese-rajzfilm, 4 órakor. Nyári rét. Színes ausztrál bűnügyi film. 14 éven aluliak­nak nem ajánlott! 6 és 8 óra­kor. Hétfő: A XX. század kaló­zai. Színes, szinkronizált, szov­jet kalandfilm, 4 és 6 órakor. Ahová lépek, ott fű nem te­rem. Színes, szinkronizált fran­cia filmvígjáték. 14 éves alu­li alknak nem ajánlott! Csak 8 órakor. SPORT - SPORT-SPORT - SPORT - SPORT Kispályások Befejeződött a bajnokság A Ganz Szb. bajnokcsapata: Álló sor, balról: Kőszegi András. Imre József szakvezető, Hegedűs Ferenc, Fcreuczi Lajos, Nagy László technikai vezető, Juhász László. Guggolnak: Szabó József, Budai László, Juhász István, Rab János. A képről le­maradtak, de végig csapattagok voltak még: Szitás Péter és Tasnádi Mihály Kristóf fy Ferenc felvétele Az I. osztályban tartott leg­tovább a bajnoki küzdelem, az utolsó forduló ezen a héten ért véget. A II. osztályban a hely­osztó visszavágójára került sor és megszületett a sorrend, is­mertté vált kik vívnak osztá- lyozót. Ádám József, az intéző bi­zottság tagja elmondotta, hogy június 29-én hétfőn az egyete­mi pályán kerül sor két osz­tályozó mérkőzésre 17 és 18 órakor. Az Építőipar—Er­dőgazdaság és a Viktória—Ál­lami Biztosító küzdenek majd az I. osztályba kerülésért. Meg­tudtuk azt is, hogy július 2-án csütörtökön 17 órakor kerül sor a díjkiosztóra ami egyben jelenti a bajnoki szezon le­zártát. Sári József, az Állami Bizto­sító intézője közölte, hogv a legsportszerűbb csapatnak hét mezt ajánl fel, amelyet a díjkiosztón vehetnek át. Nagy László, a Ganz Árammérő- gyár képviselője mondta: utol­só bajnoki mérkőzésünkön igen jó csatát vívtunk az Áfésszel Már a bevezető is igen izgal­mas volt. hiszen a szövetkeze­tiek virágcsokorral köszöntöt­tek bennünket, a bajnokcsa­patot. Kőszegi András, aki az egész bajnoki idényben re­mekül játszott, sok gólt lőtt, ezúttal is igazolta jó formá­ját. a csapat 100. gólja az ő ne­véhez fűződik. A csapat ve­retlenül lett bajnok. 101 góllal terhelte ellenfeleinek hálóját. Eredménye; I. osztály: TV. Mikro—Vízmű 6-5, Gépgyári Szb.—ATE Gm. 1-2, Ganz Szb—Áfész 3-2. Járási Hivatal —Erdőgazdaság 3-2. Állami Biztosító—Veresegyház 1-0, Szabadság tér—Alsó park 3-6. II. osztály helyosztó: Gelka —Viktória 2-2, Építőipar— MÉMM1 5-2, GeVia—Építőipar 2-3. MÉM MI—Viktória 2-4. A bajnokság végeredménye 1. Ganz Szb 24 13 1 — 101- 33 4? 2. Barátság 24 20 1 3 100- 42 41 3. ATE Gm. 24 15 1 8 89- 56 31 4. Vízmű 24 13 2 9 90- 73 28 5. Alsrtpark 24 11 2 11 74- 69 24 6. Afész 24 10 4 10 71- 68 24 7. Veresegyház 24 10 4 10 62- 74 24 8. Oőnarv. Szb. 24 10 2 12 84- 90 22 9. Járási Hív. 24 7 4 13 Sri- 85 lg 10. Szabadság t. 24 5 7 12 63- 92.17 11. Erdőgaz.d. 24 « Sé 12 59- 80 16 12. Állami Bizt. 24 6 1 17 57- 85 13 13. Tv. Mikró 24 2 3 19 49-110 7 A II. osztály helyosztó végeredménye 1. Viktória 3 2 1-7-1 5 2 Építőipar 3 2 — 18-5 4 3. MfiWMl 3 1—2 9-12 2 4. Gelka 3—12 7-10 1 Cs. J. ISSN DMI-IUM (GOdőllAI Hírláp) A ( záruk, esetenként szó szerint az orrunk előtt vagy a fejünk fölött röpdösnek. A molnár- fecske előszeretettel építi fész­két a családi házak eresze alá. Egyféle életfelfogást tük­röz az az álláspont, hogy a fecskék jelentkezését a portán megtiszteltetésnek kell ven­ni. Bizonyára kevesen tudnak róla, hogy a fecskék élette­vékenységének megzavarását, a fészkek eltávolítását kor­mányrendelet tiltja. A védett madaraik mellett fészkeiknek is' van eszmei értéke — a ma­dár értékének 50 százaléka. Udvarunkban két fecske- pár él, és már fiókáik is ki­keltek. Ezek a majdnem házi- állá,tszá mba menő madarak hasznos tevékenységet foly­tatnak a káros rovarok pusz­tításéval. Vadászatuk közben még az időjárás közeli alaku­lásáról is tájékoztatnak. Nagy páratartalmú légtömegek ér­kezése esetén ugyanis ala­csonyan röpdösnek a rovarok, tehát üldözőik is. Ha száraz idő mutatkozik, akkor pedig a magasabb lésrétegekben ta­lálhatók a fecskék. B. G. búk kicsiny és gyenge, a föld­re csak ritkán szállnak le, és akkor is főleg azért, hogy fészkük építéséhez sarat, isza­pot szedegessenek össze. A gólya viszont — mely je­lenlétével a néphit szerint szerencsét hozó állat — an­nál gyakrabban használja lá­bait. Lassan lépegetve fogdos- sa össze különböző állatokból álló táplálékát. A falvakban még ható régi közszellem nem tűri meg a gólyák hántását, pusztítását. Nem mindig körültekintő világunkban önkéntelenül adó­dik a gondolat: védjük a fecs­kéket, gólyákat! De valójá­ban kell-e aktívan védeni őket? A gólyák fészkükhöz ra­gaszkodó madarak, egy-egy példányukat egész falu szá­mon tartja. A Galga völsvé- ben az egyik legszebb példa erre a hévízgyörki romtemp­lom tetején levő gólyáink. A fecskék jóval többen van­nak, közelebb is élnek hoz­Ha társaságban egzotikus madarakról esik szó, szinte mindenki az egyenlítői őser­dők világára gondol. Pedig — a fogalom megengedhető kibővítésével — még a szom­szédba sem kell mennünk, hogy találkozhassunk velük. Miért ne nevezhetnénk tá­volabbra költöző madarain­kat egzotikusoknak? Bár a fecske és a gólya hazájának a költőhelyet tekintik a bio­lógusok, az év nagyobb ré­szében Afrikában vannak. Ak­kora területet utaznak be éle­tük során, hogy azzal nem sokunk dicsekedhet. Persze arról nem mesélnek, hogy mit láttak, mit tapasztaltak a má­sik kontinensen. Nélkülük mégis sivár lenne települé­seink képe. A fecske röpködése külön­leges attrakció. Pár centimé­terrel a felszín felett ijesztő sebességgel képes szágulda­ni, közben elképesztő manő­vereket hajt végre. Amit csak lehet, repülve intéznek el, Iá-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents