Pest Megyi Hírlap, 1981. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-04 / 129. szám
4 Mieter 4/}? ff kM Htm 1981. JÜNIUS 4., CSÜTÖRTÖK A SZILAS MENTÉN IS Eredmény a hétköznapokon Számon tartani sem köny- nyű a települések ünnepi nap. jait, a kulturális vagy elegánsáéban fogalmazva közművelődési näpokat, Öcsétől Szobig egymást követik a néha sok- napos eseménysorozatok. De mitagadás, néha úgy érezheti a helybéli és látogatóba érkező, hogy a községi művelődési házak anyagi és szellemi energiájának túl nagy részét kötik le a kissé magamutogatónak tűnő programok. Nem szeretnénk eleve fenntartási sál élni a községi kulturális napok rendezvénysorozataival szemben, hiszen bőséggel találhatunk jó példát is, éppen a fentebb említett két községre gondolva. S ezekhez több szempontból ígéretesen kapcsolódnak a Kerepestarcsán rendezett Szilas menti napok. Nagy élmény Leginkább annak örülhetünk, hogy a kerepestarcsaiak semmivel se akarnak tovább nyújtózni, mint ameddig a takarójuk ér. Eseménysorozatuk mindössze két napot fog egybe, érdekesnek ígérkező rendezvényekkel. Június 6-án és 7-én, szombaton és vasárnap várja a vendégeket a Szilas menti község. .Valószínűleg ritkán látható élményben lehet részük azoknak, akik megtekintik Balta András Műtárgyfotók című kiállítását. A gyerekeknek mindkét napon kellemes és hasznos időtöltést ígér az alkotósátor, a mesefilmvetítés és a tombola, a fiatalokat pedig a görög és délszláv táncA közlekedésoktatásban kiváló pedagógusokat és aktivistákat tüntettek ki szerdán a Belügyminisztérium művelődési házában, a közelgő pedagógusnap alkalmából. Horváth István belügyminiszter, az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács elnöke a Haza*Szolgálatáért Érdemérem arany, ezüst, bronz fokozatát, a Közbiztonsági Érem arany és ezüst fokozatát, valamint az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács díszplakettjét 15 pedagógusnak és aktivistának nyújtotta át. Ezután Pozsgay Imre művelődési miniszter Kiváló munkáért kitüntető jelvényt adott át tíz pedagógusnak és aktivistának, tízet pedig miniszteri dicséretben és jutalomban részesített. ház vonzza majd, s mindehhez népművészeti kirakodóvásár is kapcsolódik. A Szilas menti napok hivatalos megnyitója délután fél háromkor lesz a községben felállított szabadtéri színpadon, ezt követően a közkedvelt Levente Péter együttesének gyermekműsora kezdődik. Másnap reggeltől kora estig Kemény Henrik Vitéz László bábjátékától a pol- beat-műsoron keresztül a karatebemutatóig változatos szórakozási lehetőségek várják az iskolásokat. Éjfélig disco Szombaton kora este Kabos László, majd Békés Itala könnyed műsora szórakoztatja a vendégeket. Este pedig a Prognózis együttes koncertjét hallgathatják a felnőttek. A disco pedig a másnapi hajnalba nyúlik. Vasárnap déltől a csömöri, hévízgyörki, nagytarcsai, zsámboki és a kerepestarcsai táncosok-dalo- sok műsora következik. Az esti program nagyjából hasonlít az előző napihoz: délután hat órától Markos György és a Voods együttes produkciója látható, ezt követően a már sok sikert aratott Bojtorján csoport lép fel és éjfélig tartó diszkóval zárul a program. A rendezvényeknek a kerepestarcsai általános iskola ad otthont. Kedvcsinálás Két napig tartó könnyed, kora nyári szórakozást kínál hát Kerepestarcsa a hét Szűcs Istvánné, a Magyar Üttörők Szövetségének főtitkára, a Magyar írttörők Szövetsége Kiváló úttörővezető kitüntetését és a KISZ Központi Bizottsága Ifjúsági Érdemérmét, valamint a Kiváló ifjúsági vezető kitüntetést nyolc pedagógusnak és aktivistának adta át. A Szakszervezeti munkáért kitüntető jelvény arany és ezüst fokozatát, valamint a magyar szakszervezeti mozgalomban végzett eredményes munkáért oklevelet Voksán József, a Pedagógusok Szak- szervezetének főtitkára nyújtotta át nyolc pedagógusnak és aktivistának. A kitüntetettek’ tiszteletére adott fogadáson Pozsgay Imre mondott köszöntőt. végére. A vendégek minden bizonnyal jól fogják érezni magukat, de az igazi, a valós közművelődési siker „valamicskével” több ennél. A rendezvénysorozat hasznosságát mindenképpen az dönti el, hogy hány embernek támad majd kedve rendszeresen részt venni a kerepestarcsai művelődési ház életének hétköznapjaiban. Kr. Gy. Szerdán a Kertészeti Egyetem dísztermében befejeződött a IV. országos könyvtárügyi konferencia, amelyen 320 meghívott könyvtári, közművelődési szakember értékelte az eltelt tíz év tevékenységét, és dolgozott ki javaslatokat a könyvtárak fejlesztési programjára. A kétnapos tanácskozás vitáját Vályi Gábor, az Országos Könyvtárügyi Tanács elnöke foglalta össze. A konferencia megállapította, hogy társadalmunk fejlődéséhez, feladataink megoldásához nélkülözhetetlenek a könyvtári szolgáltatások. Ezért a könyvtárak fejlesztése társadalmi ügy: fenntartóinak, felügyeleti szerveinek, a társadalmi szervezeteknek, a könyvtár- és a tájékoztatásügy munkatársainak közösen, a feladatokat ésszerűen megosztva kell az előbbre lépés érdekében munkálkodniuk A következő időszakban a könyvtárhasználatnak várhatóan két jellemzője lesz. Egyrészt a használók köre fokozatosan szélesedik, a könyvtárral mind többen kerülnek személyes kapcsolatba, másrészt növekedni fog az információ- éhség, mind általánosabbá válik a könyvtárakban beszerezhető információ felhasználása, s erőteljesen gyarapodik majd azoknak a száma, akiknek a könyvtárak igénybevétele elsősorban tanulást, munkát és — a legtágabb értelemben vett — kutatást jelent. Növelni kell a könyvtárak szerepét a társadalmi tudat alakításában, a szocialista demokratizmus fejlesztésében, az állampolgári felelősség és kezdeményezőkészség, a cselekvő hazafiság és az internacionalizmus erősítésében. Többen rámutattak: a könyvtáraknak is hozzá kell járulniuk ahhoz, hogy csökkenjen a szellemi és a fizikai munka közötti különbség, a falun és a tanyán élők kulturális Könyvszakembereknek Kitüntetések Az ünnepi könyvhét eseményeként- szerdán a Fészek klubban Udvarhelyi László, a Művelődési Minisztérium Kiadói Főigazgatóságának vezetője köszöntötte a könyvkiadás és a könyvterjesztés dolgozóit, majd kitüntetéseket adott át. Hatvanan a „Szocialista kultúráért”, hetvenegyen a „Kiváló munkáért” kitüntetést vehették át. A belkereskedelmi miniszter „Kiváló munkáért” kitüntetésével öt könyvszakember munkáját ismerte el. ellátása közelítsen a városi lakosokéhoz. A konferencia egyik központi gondolata volt, hogy már az óvodás korban meg kell kezdeni a könyv- és a könyvtárhasználatra való nevelést, és többen javasolták, hogy az általános és a középfokú iskolák a tananyag elsajátításának, az ismeretszerzésnek nélkülözhetetlen módszereként fejlesszék ki minden tanulóban a könyvtár- használat készségét és szokását. Többen szóltak arról, hogy az ágazati irányítás hatékonyságának növelése érdekében a szakfelügyeletet ki kell terjeszteni az egész könyvtári és szakirodalmi tájékoztatási rendszerre. Az országos könyvtárpolitika kialakításába és érvényesítésébe az eddigieknél jobban szükséges bevonni az Országos Könyvtár- ügyi Tanácsot, valamint a könyvtárak és a könyvtárosok széles körét Kiemelt feladatként jelölték meg a könyv- tároskévzés színvonalának emelését is, és javasolták, hogy a fővárosban is teremtsék meg a főiskolai szintű képzést. Félmillió óvodás Félmillió gyermek — az óvodás korúak 8,7,6 százaléka — jár óvodába. Jelenleg 153 ezerrel többen részesülnek óvodai nevelésben, mint amennyit öt évvel ezelőtt ilyen intézményben gondoztak. Az óvodák zömében teljes mértékben hasznosították a helyeket. Szükségből — számítva a hiányzásokra is — 100 helyre 124 gyereket fogadtak be. Az üzemi óvodákban kedvezőbb a helyzet, mivel egy év alatt a gyermekek száma 1,8, a helyeké pedig 4 százalékkal gyarapodott. Ebben a tanévben már csak 25 ezer gyerek felvételi kérését voltak kénytelenek elutasítani. KOZLEKEDESOKTATASERT Elismerések pedagógusoknak BEFEJEZŐDÖTT A KÖNYVTÁRÜGYI KONFERENCIA A fejlesztés közügy Az európai költészet magaslatán | Ma délután négy órakor | temetik Pilinszky János i Kossuth- és József Attila- 1 díjas költőt a Farkasréti = temetőben. • A Magvető Könyvkiadóban " ismertem meg Pilinszky Jánost. Képes Géza, a kiadó akkori vezetője 1955 derekán hívta mag a szerkesztőség munkatársának. Az időben az olvasók többsége vajmi keveset tudott róla. Pedig az 1946-ban indult, a Lengyel Balázs szerkesztésében negyedévenként megjelenő Űjhold című irodalmi folyóiratnak fiatalon volt a társszerkesztője Mándy Iván és Rába György társaságában. A munkatársak közé — többek között — Nemes Nagy Agnesj Somlyó György, Szabó Magda tartozott. A lap magasfokú igényesség jegyében kötelezte el magát a fiatal tehetségek új törekvéseivel, Ám a később lábrakapott irodalmi szemlélet tiszavirág életet ítélt meg az orgánumnak — mindössze kurta három esztendőt. A fiatal Pilinszky János .pályájának íve szárnyalóan emelkedett a magasba. Első kötete, a Trapéz és korlát oly meleg fogadtatásban részesült, hogy 1947-ben Baumgarten- díjat kapott érte. A minden sorát karáttal mérő. vallásos 'indíttatású költőnek azonban nem kedvezett az 1950-es irodalmi légkör. Szélárnyékba került sok más fiatal és idősebb kortárssal együtt versei csak elvétve, fenntartásokkal jelentek meg különböző irodalmi lapok hasábjain. Később a Magvető Könyvkiadónál éppen abba a helyzetbe csöppent bele, hogy közreműködhetett számos örök értékű irodalmi alkotás fel- támasztásában, amely addig az íróasztal mélyén porosodott. Oly nevek jegyezték ezeket a műveket, mint Füst Milán, Németh László, Kodolányi János, Kassák Lajos, Szabó Lőrinc, Szerb Antal, Tersánszky Józsi Jenő, Remenyik Zsig- mond — nem is beszélve az előző nemzedék egyik-másik kimagasló alakjáról, mint például Krúdy Gyuláról, vagy Pap Károlyról. Pilinszky János a maga szerény, csöndes modorában szinte a háttérbe visszavonultan gondozta a hozzá került kéziratokat, önmagáról, írói számkivetettségének fájdalmáról soha egy szót sem ejtett. Harag és indulat nélkül élt, már-már azt a hitet keltve, hogy végleg belenyugodott az őt körülvevő visszhangtalan csöndbe, s költői vénája is elapadt. Pedig, mint később kiderült, látszólagos szénvtelensége mögött fájdalmas érzések kavarogtak. Képzelet teremtette misztikus világba húzódott vissza, hol bibliai szörnyekkel viaskodva, kereste az igazat, a szépet, az emberi méltóságot. És az idő során az irodalomban is bekövetkezett politikai fordulat meghozta, hogy a perzekutor esztétika börtönéből kiszabadult a kényszerűen hallgatásra ítélt írók sora. Pilinszky János is. Az elmúlt esztendők alatt föltámadtak régi költeményei és újak sorakoztak melléjük. Mintha új értelmet kapott volna a Trapéz és korlát című versének minden sora, közöttük: Sugárzó párkányon futunk, / elgáncsolom a lábad, /fölugrasz és szemembe kapsz, / sebez- hetetlen állati / Elszürkül arcod, hátrabuksz / vadul zuhanni kezdesz, az éjszaka trapézain t röpülsz tovább, emelkedsz la rebbenő rét fölél... A tiszta lappal újra kezdő irodalompolitika sok fájó sebet begyógyított, méltó hangot adott a szép szó minden jeles művelőjének. Pilinszky Jánost is előbb József Attila- majd Kossuth-díjjal tüntették ki. Nem volt termékeny költő, minden szóért, minden kifejező hasonlatért keményen meg kellett viaskodnia. Az a néhány karcsú kötet, amely kitörölhetetlen emlékét a magyar irodalomban örökre vigyázza, az tanúsítja, hogy emberségben, költői tisztességben, művészi erőben egy nagy költő járt közöttünk, szellem- ujjával megbélyegezve a mindenkori gonoszságot, a fajra, a nemre, a felekezetre tekintet nélküli fasizmus kegyetlen szörnyűségeit; ugyanakkor hitet téve a humanizmus eszméje mellett. 'fájdalmunkra a szép szó- lamú dallam örökre el- halgatott. Hadd idézzem befejezésül költészetének egy mély értőjét, Rónay Györgyöt, aki azt írta róla: Van a Urának is hegyi levegője. Ez árad Pilinszky minden sorából. Nem hinném, hogy vitatható volna: a mai európai költészet magas hegyvonulatához tartozik. Szombathelyi Ervin HETI FI LM JEGYZET Mindhalálig; zene o Roy Schneider és a kis Földi Erzsébet a Mindhalálig zene egyik jelenetében Közérdeklődésre tarthat-e számot egy művész magánélete? Az eredendő emberi kíváncsiságon tűj, kíváncsiak vágyunk-e rá, mi történt X- szel vagy Z-vel, mint közönséges állampolgárral? S ha erre nem, akkor arra miért, hogy mi történt X-szel vagy Z-vel, aki állampolgár é s művész? A kérdésre legfeljebb (legalább) egy terjedelmes tanulmányban lehetne válaszolni, mely a művész és a 'közönség viszonyát éppúgy taglalná, mint a művész és a közönség közti viszony XX. századi eltorzulásait, valamint a tömeglélektan bizonyos területeit is érintené, nem is beszélve a művészi alkotásokká szerveződő művészönéletrajzok bonyolult kérdéseiről. Ám most tekintsünk el eme magas röptű eszmefuttatástól, s elégedjünk meg annyival, hogy az alapkérdést egy új amerikai film, a Mindhalálig zene juttatta eszünkbe. Ez a film ugyanis lényegében véve egy világhíres koreográfus és rendező, Bob Fosse önéletrajzának elemeiből áll öásze. Akik ezt az életrajzot akár csak felületesen is ismerik, tudják, hogy Fosse pár évvel ezelőtt, amikor éppen az azóta világhírűvé lett musical, a Chicago ősbemutatójának rendezését végezte a New York-i Broad- wayn, a női főszerepben volt feleségével, a Chicago munkálataival párhuzamosan egy nagy sikerűnek ígérkező tv- filmet forgatott. A túlfeszített munka, az ital, a serkentők és nyugtatok, a nikotin, a nők szépen összehoztak Fosse számára egy elég súlyos szív- infarktust; meg is kellett operálni. Fosse túlélte a bajt, mint mondotta, nem utolsósorban azért, hogy akkor tizenkét éves lánya, aki szintén táncosnak készült, ne, veszítse el az apját. No és mit látunk most Fosse filmjében? Ugyanezt a sztorit, csak a főhőst Joe Gidecxn- nak hívják. Tehát: önéletrajzi (netán: önmutogató, öntet* szelgő, önsajnáltató) film a Mindhalálig zene? Igen, mind. ez benne van. Akkor következésképpen érdektelen, sőt, kissé unalmas, mert annyi ilyesfajta filmet láttunk már? Igen, akár az is lehetne. De nem az. És éppen itt van ennek a filmnek a kulcsa, valamint a tavalyi cannes-i megosztott nagydíj és a négy Os- car-díj magyarázata. Bob Fosse, akiről mint filmrendezőről és koreográfusról nekünk csak a legjobb emlékeink lehetnek a Kabaré pompás filmváltozata^ után. úgy beszél ebben a filmben önmagáról, ahogyan számtalan nagy művész önmagáról beszél legjelentősebb műveiben. És ami ezzel a Fpsse—Gideonnal megesik, az égy sajátos, kegyetlen, de kegyetlenségében is vonzó és izgalmas világnak, az ame- • • Üzenet Aki kíváncsi rá, milyen eredmény születik, ha a hírneves Csillagok háborúját keresztezik egy japán szamurájfilmmel, s mindezt a japán sci-fi képregények modorában adják elő, az sürgősen nézze meg ezt a japán filmet. A középcsoportos óvodások szellemi szintjéhez igazodó rikai show-businessnek az egyén sorsán túlmutató vonásokkal megrajzolt képe. A művész ebben a világban a végletekig kiszolgáltatott; kiszolgáltatottja a producereknek, az érdekköröknek, sőt, néha (nem is oly ritkán) még a saját tehetségének is, merj; ha e tehetséggel lépést akar tartani, valósággal önszántából ki kell zsákmányolnia önmagát. Fosse a film egyik rétegében ezt a világot mutatja be, már nem is ironikusan, hanem szenvtelenül, tárgyilagosan, de épp ezzel keltve riasztó hatást. A másik réteg: a show világa. A film kerete tulajdonképpen egy születő musical próbáinak menete. Előttünk áll össze egy nagyszabású, remek, izgalmas. merész és érzékeket ingerlő show szédítő lendületű, burjánzóan gazdag koreográfiái fantáziát tükröző táncokkal — és végül is ez a lényeg. Mert Gideon magánéleti szférája — a film harmadik rétege — is ennek, a műalkotás születésének van alárendelve, ezzel függ össze, s azért olyan, amilyen, mert a végső cél maga a show, és ez fontosabb, mint a magánélet. A gondolat persze eléggé közhely, de hát attól még van benne igaz. ság. S hogy aztán amikor Gi- deont utoléri a szívroham, a kórházi műtőben, s a betegágyon is egy óriási kórház- show képeit vizionálja, meg amikor haldoklik, akkor is egy hatalmas show képei jelennék meg előtte, az már mind a műfajnak, mind a konvencióknak megfelelő megoldás. (Mellesleg ez a két „szám” — és a vérforraló, merész repülőszám — a film legjobb része; Fosse koreográfusi és rendezői fantáziája ezekben működik a leglátványosabban, s a nagy nevű operatőr, Giuseppe Rotunno — Fellini munkatársa!,— Is itt van a legjobb formában.) E képsorokban az önéletrajz végképp háttérbe szorul. A film végén, a nagy show- ban Gideonért eljön a fehér ruhás hölgy, aki a film egy sokadik rétegében Gideon lelki társa, menyasszonya, egyetlen és igaz, nagy szerelme alakjában jelent meg időről időre. Végre egyesülnek — a halálban. A különben kemény, zaklatott, állandóan felfokozott Mindhalálig zene sokrétűségében ez a szál a legpoé- tikusabb. — Valamiféle megváltásmotívum is érződik benne, a művész örök és elérhetetlen vágya a tisztaság, a nyugodt, boldogító szépség után, melyet — mint annyi romantikus művészelődje — a XX. század művésze is csak a halálban nyerhet el. A rop- pont céltudatosan, minden kockájában profi módra megcsinált film ezzel a romanti- kus-poetikus szállal mintegy önmaga fölé emelődik. (Jórészt a remek Gideonnak, Roy Schneidernek hála...) az űrből sztorin és a figurákon valószínűleg harsányakat fog ha- hotázni, noha a film készítőitől mi sem állt távolabb, mint a humor. Ami önmagában még nem lenne túl nagy báj —de sajnos, minden művészi adottság is távol állt tőlük. Takács István l l
