Pest Megyi Hírlap, 1981. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-21 / 144. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP 1981. JÚNIUS 21., VASÁRNAP Kétszáz éves a Rókus Szegényházból kórház Beszélgetések szamóca ürügyén Egy módszer tündöklése és...? A XVIII. század! Európa egészség- ügyi viszonyai elképesztően rosszak voltak. Nem jelentett kivételt Pest városa sem. Egyetlen kórházzal rendelkezett, amelyet Stadt Spitalnak neveztek a Hatvani (ma Kossuth Lajos) és az Üjvilág (Semmelweis) utca sarkán. Mai értelemben véve nem is kórház, hanem szegényház, a mindenkitől elhagyatott nyomorgók men- helye, aJhol azonban gyógyítottak is. Zsúfoltság, szenny, minden elkülönítés hiánya, és ennek következtében feltűnően magas halálozási arányszám jellemezte. A nemes alapítvány Ez az intézmény sem tudott minden rászorulót befogadni, a nyomorultak közül sokan az utcán haltak meg. Ezért Pest tanácsa egy új szegényház építését tervezte. Kapóra jött Tauch Mihálynénak, egy gazdag özvegyasszonynak a szegények javára tett 25 000 forintos alapítványa. Ennek felhasználásával terveztettek új épületet Jung József építésszel 80 ápolt elhelyezésére. Helyét a város lakott részén kívül, a mai Nagykörút vonalában húzódó, Rákosároknak nevezett, elmócsara- sodott egykori Duna-ág mellett választották ki, a Kerepesi (ma Rákóczi) útra merőleges Gyöngytyúk (Gyulai Pál) utcában. Itt már állt az 1711-es pestisjárvány idején egy barakk járványkórház, itt emelték a járvány megszűnése emlékére a Szent Rókusról elnevezett, máig fennálló fogadalmi kápolnát. Az alapkövet 200 évvel ezelőtt, 1781. május 3-án rakták le, dg az építkezést hamar abbahagyták, és csak 14 esztendővel később folytatták. Közbelépett a helytartótanács, kifogásolta, hpgy nem adott építési engedélyt, részletes terveket kért, kimutatást arról, hogy milyen pénzből akarnak építkezni. Közben Haffner Mihály városi főorvos memorandumában rámutatott a tart- "Tiatatlan egészségügyi viszonyokra, és javasolta, hogy ne csak szegényházat építsenek, hanem nagy kórházat' is. Javaslatát elfogadták. Műtő nélkül * 39 Az építési engedély évekig késett A helytartótanács az előirányzott 55 072 Ft összeget leszállította 49 213 Ft-ra (ebből az építkezésre 39 213 Ft a berendezésre 9590 Ft jutott), és felszólította a lakosságot hogy a leendő kórházat ingyenmunkával, adományokkal támogassa. 1796-ban Kardetter Tamás ácsmester vezetésével újra megindult a munka, és két évvel később tető alá került a kétemeletes Szent Rókus Polgári Közkórház. Az építkezés során a fogadalmi kápolna kis tornyot kapott, és a kórházhoz csatolták. A megnyitásra 1798. május 20-án került ,sor. Ekkor 14 közös szobában 151 ágy állt a betegek rendelkezésére. Emellett berendeztek néhány különszobát, két szobát beteg katonák és egyet gyermekágyasok részére. A szegényházi rész külön szárnyban kapott helyet; az udvaron önálló épületben a hullakamrák. a boncterem és a börtönszerű, sötét ketrecekkel ellátott elmeosztály. Műtőt elfelejtettek berendezni. A nincsteleneket ingyen ápolták, mások 15 krajcárt fizettek, az egysze- mélves különszobások 1 Ft-ot. a kétes háramszemélyes szobák betegei 30 krajcárt. (1 Ft-ban 60 krajcár volt.) A betgeket kizárólag aszerint különítették el, hogy külső vagy belső bajban szenvednek. Így együvé kerültek a sebészeti betegek a bőrbajosokkal és himlősökkel; az epilepsziások, szív- és tüdőbetegek a hagymázasokkal, A gyógyítás — a kor orvosi tudásának megfelelően — főleg a tünetek csökkentésére és megszüntetésére irányult. Sűrűn alkalmazták az érvágást, vérlecsa- polást, hogy a betegeket megszabadítsák ártalmas nedveik-től. Évi átlagban eleinte 1600 ingyenes és 1050 fizető beteget vettek fél. Ilyen körülmények között szinte csodálatos, hogy négyötödük félig vagy egészen meggyógyult. Az új intézmény mindenkori igazgatója a városi főorvos lett, először Haffner Mihály. Munkáját egy sebészorvos, két segédorvos, bába, 4 férfi- és 4 nőápoló, egy-egy gondnok, írnok és kapus, valamint 2 szolga segítette. A sebészorvos egyúttal szülész, boncnok és halottkém is volt A személyzethez tartozott még egy lelikiatya. Semmelweis osztálya A Rókus Kórház a gyors iramban növekvő Pest számára hamarosan szűknek bizonyult, különösen mikor vérhas, malária, himlő, influenza, tífusz és kolera pusztította a lakosságot Járványok idején magánházakban fiókkórházakat is berendeztek, az 1831-es kolerajárványkor egyszerre hármat. Több fiókkórház működött, és később önálló intézmény lett Ilyen például az Üllői úton létesített barakk járvámykánház, ebből fejlődött ki a Szent László Kórház. Az anyakórházat is többször bővítették. 1839—41-ben épült fel Pollack Mihály tervei szerint a Rákóczi úti szárny, 1860—62-ben a Flór (Márkus Emília) utcai és 1870-ben a Stáhly útcal rész. így jött létre a hatalmas, négy utcára néző, egyszerű stílusú épülettömb. A homlokzatokat egyhangú síkok alkotják. A vakolatot a felszabadulás után leverték a kórházról, s így a felszínre került vegyes falazás kissé élénkíti a külsejét. Az évek múltával egyre nagyobb mértékben valósult meg a különböző betegségben szenvedők elkülönítése. Az első külön osztály a szülé- sziet, amelyet 1852-től 1855-ig, egyetemi tanári kinevezéséig Semmelweis Ignác vezetett, 1861-ben nyílt meg a bőr- és nemibeteg, 1862-ben a szemészet és 1866-ban az orr- és gégeosztály. • Tartalmi átalakulás Csaknem száz év óta újból felmerült a terv, hogy a Rókus Kórház helyett építsenek új, nagyobb, modernebb kórházat, olyat, amely méltó a magyar fővároshoz. A szükséges pénz azonban mindig hiányzott, s így a régi épületet nem lehetett lebontani. Ha külseje nem is változott, berendezését, felszerelését, a gyógyászati eljárásokat állandóan korszerűsítették, s így betegeit már régóta megfelelő színvonalon tudja gyógvítani. Évek óta tart a kórház külső és belső renoválása. A Rókus Kórház 1952. július 1- től már Pest megye kórháza. Neve is megváltozott 1955-ben, egykori kiváló orvosának az emlékére Semmelweis Kórház lett, bár még ma is Rókus néven emlegetik. Navigare necesse est ... A mező- gazdaság nyelvére úgy fordíthatnánk le az ókori mondást, nem hajózni, hanem termelni kell. Zöldséget, gyümölcsöt, húst adó állatokat tenyészteni, mégpedig nagyon szigorú belső gazdálkodási feltételek és külpiaci tényezők közepette. Nem csoda hát, ha az új termesztési és tartástechnológiák divatját éljük, ha oly nagyon megnövekedett a bátor kezdeményezések szerepe. S az sem másodlagos kérdés, hogy bár tekinté-» lyes a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma, egyre nehezebben találnak munkáskezet a szövetkezetek, a gazdaságok, a kertészetekbe, gyümölcsösökbe, az állattartó telepekre. Mert a technika századában sem mindenható a gép ... E gondolatokról beszélgettünk egy kedvelt tavaszinyár eleji gyümölcs, a szamóca, s egy új módszer, a Szedd magad ürügyén. Az elmúlt hetekben gyakran szerepelt az újságokban, valamint a televízió és a rádió nyilvánossága előtt Dávid Sándor, az albertirsai Micsurin Tsz termelési igazgatója. (Kár, hogy a gazdaságot, a névváltoztatásról tudomást sem véve, következetesen dánszentmiklósinak emlegették a tömegkommunikációs eszközök.) A puding próbája Az új, nyugaton már sikerrel alkalmazott módszerről korábban tartott sajtótájékoztatón kitűnt, hogy a gazdaság négyhektáros budaörsi sza- mócását a szedd magad alkalmazásával, a várható gazdag terméstől a főváros szamócára éhes nagyközönsége szabadítja meg. Ahhoz, hogy egyáltalán alávethessék az új formát a gyakorlat próbájának, seregnyi . feltételt kellett teljesítenie a szövetkezetnek. Hozzáértő kiszolgáló személyzetet kiállítani, akik a szedést irányítják, mérlegelnék, a pénztárt kezelik, a KÖJÁL érthető kívánságára WC-t és kézmosási lehetőséget teremteni és parkolóhelyeket az autóval érkezőknek, de még sorolhatnánk... Sikerrel' kecsegtetett az a tény, hogy a budaörsi szamó- cásból saját kézzel szedett friss áruhoz a napi zöldártáraknál 5 forinttal olcsóbban juthatott a vállalkozó szellemű vásárló. Azóta leszedték a szamócát, lekerültek az útbaigazító táblák is a budaörsi buszmegálló mellől. Megettük a pudingot, de vajon ízlett-e, azaz állta-e a próbát az új módszer? Dávid Sándor összegzése: — Pontos közgazdasági mutatókkal csak az év végén szolgálhatok, de úgy tűnik, minden hátulütőjével egyetemiben sem bukott meg a vállalkozás. Az akció két hete alatt körülbelül 1500-an 40 mázsa szamócát szedtek le. A legmagasabb ár 38 forint volt, a legalacsonyabb, ma az utolsó napon 16. Nézze, ezt a gyümölcsöt! Ez a minőség, még most is megér 26 forintot... Reklám és eső Ha belekalkuláljuk, hogy azért nem ment minden simán, túlzottan magabiztosnak tűnik az értékelés. Hiszen sorba kellett állni, jóval többen vállalkoztak a szamócaszedésre, mint a gazdaságban remélték. — Ami ebben az egész vállalkozásban balul ütött ki, az a reklám — mondja a termelési igazgató. Minden tájékoztatási eszköz fontosnak érezte, hogy foglalkozzon az újjal, és idecsődültek az emberek. (Persze, ha meg nem foglalkoznak a kezdeményezéssel, akkor most talán a kellő hírverés hiányáról panaszkodna Dávid Sándor.) Így aztán, sajnos, akadtak olyanok, akiknek a legjobb szándék mellett sem tudtunk szamócát adni... — Talán kevés volt a négy hektár? — Nem, kísérletnek éppen elegendő — ' állítja dicséretes következetességgel a termelési igazgató. De kétségtelen, az lenne az ideális, ha egy nagy táblából mindig annyit jelölhetne ki a szedést irányító, amekkora az érdeklődés, — Volt a szezon alatt néhány olyan nap is, amikor a sárdagasz- tás miatt állt a szedés — vetem ellen. , — Sajnos, szakmailag az volt a peehünk, hogy mélyfekvésű, kötött talaj ez a budaörsi. Érzékeny a csapadékra, a dánszeniimiklósi homokon ekkora eső meg sem látszik. Ki gondolt erre? A szakmai és a szervezési fehér foltok után essék szó a főszereplőkről, a szedésre vállalkozókról. A start előtt az volt a legfőbb kérdés, vajon felnőttünk-e ehhez a módszerhez? — Nem volt különösebb baj. A televízióban látott lovasrendőrök is csak napi kőrútjukat teljesítették a felvétel idején. Egyetlen személyt kellett rendre utasítanunik, mert nem akarta a szedést irányítók kérését teljesíteni, csak a nagy érett szemeket szedte. (Persze ez természetes. Vásárolni jött és nem megszabadítani a gyümölcsöstől a tsz-t.) Azt a felvetést igazolta ez a néhány nap, hogy egy szakember ötven szedő munkáját tudja irányítani, s még különösebb kárt sem okoztak a gyakorlatlan szedők az ültetvényben. Drágább a leves... Józan ésszel azonban nehezen felfogható, hogy tényleg megérte-e a szedőknek a kilónkénti 5 forintos árkülönbözetért átbumlizmi a fővároson, munkaidő után az erősödő csúcsforgalomban, akár személygépkocsival, akár tömegközlekedési eszközzel. Az előbbi, azt hiszem, kész ráfizetés a mai benzinárak mellett. A lélekbúvároknak kellene fényt deríteniük rá, miért jöttek mégis nyugdíjasok kiskosárral Pestimréről, ifjabbak Újpalotáról, volt, aki Zalaegerszegről kerekedett fel egy kis szamócaszüretre. Van tehát megválaszolásra váró, ■tisztázatlan kérdés jócskán. Egyáltalán miért csinálta mindezt a Micsurin. Nem a reklám, meg a fogyasztók iránt érzett rokonszenv kedvéért, annyi szent. Más bogyós- gyümölcs-tenmesztő gazdaságokhoz hasonlóan ők is nehezen találnak munkáskezet, aki leszedi a föld kincsét. Ha meg így áll a dolog, nem lett volna egyszerűbb szerződést kötni néhány kiskereskedővei. vagy egy-egy nagyobb gyár vállalkozó szellemű dolgozóival? Kinek a haszna? — Nem akartunk haszonszerzési lehetőséget adni a viszonteladóknak, s miért csak egy-két vállalat dolgozói élvezhessék a kedvezőbb vásárlást. Mi a nagyközönségnek akartunk új beszerzési formát kínálni — vallják az albertirsaiak. S a tapasztalatokat hasznosítva jövőre újra megpróbáljuk, lesz még szamócaszüret Budaörsön — bizakodik Dávid Sándor. Valóban megoldás, üdvözítő kezdeményezés az albertirsai módszer? A Csináld magad mintájára született módi kiutat jelenthet a mező- gazdaságot szorító munkaerőhiánytól? Nem hagyhatjuk szó nélkül két- égeinket, hiszen a nagyüzemi technológiák alkalmazása mellett nép- ;azdaságunk e rendkívüli exportkénes ágában is csak a még jobb minőségű, még tetszetősebb termékekkel maradhatunk versenyképesek. Márpedig külpiacra is alkalmas termények betakarításához nemcsak két kéz, hanem némi tudás is szükségeltetik ... A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban dr. Bosánszky Lajos osztályvezető, a helyzet értékelésével kezdi: Ha sok, miért kevés? — Ha csak a szigorú statisztikát nézem, a mezőgazdasagban foglalkoztatottak száma nem kevés. Csakhogy ide tartoznak a nyugdíjasok, a járadékosok, az elnökök, és még jómagam is. Ha csupán az alapte-, vékenységben dolgozókat számítjuk, már jóval kedvezőbb a kép. Pedig a tendencia az, hogy a mezőgazda- sági export növeléséhez olyan növénykultúrákat kell szorgalmaznunk, amelyek pénzt hoznak a konyhára, s ezek épp a sok kézimunkát igénylő konyhakerti termékek, gyümölcsök. A további fejtegetésiből az is kitűnik, nem kilátástalan a helyzet A gépesítés ugyanis sok mindent bár korántsem mindent, old meg. Egyes növénykultúrákra, például a bogyós gyümölcsűekre még nincs kidolgozott nagyüzemi technológia. S ha vannak is okos masinák, ezeket csak tőkés országokból szerezhetjük be, a szocialista piacokon még nincsenek. Kell-e hosszasan fejtegetni jelen gazdasági feltételeink közepette, ez kevésbé járható út Marad a nagyüzemen belüli nagy szervezettség, valamint a háztáji és a kisgazdaság. — Hazánkban 1,5 millió kisgazdaságban négy-, négy és fél millió ember érdekelt. Itt vannak azok a tartalékaink, amelyeket a munka- igényes növények termesztésében hasznosíthatunk — véli dr. Bosánszky Lajos. A nagyüzemek szervező, integráló tevékenységével együtt természetesen, amely a kistermelést tanáccsal, anyagiakkal, felvásárlási biztonsággal segíti (?). Egyfajta egészséges munkamegosztás kell továbbra is a nagyüzem és a kisgazdaság között. Ezt bizonyítja, hogy bár a szövetkezetek átvették a csirketenyésztést, a kisüzem sem maradt munka nélkül, jött a nyúl, a galamb ... Szaporodó gondok Jelentős tartalék kínálkozik házon belül is a gazdaságok különböző ágazatai között a munkaerő-átcsoportosításra. A mezőgazdaságból egykor elvándorolt munkaerő, ha visszatér is, nem az alaptevékenységet — a növénytermesztést, az állattenyésztést — választja, hanem az ipari és a szolgáltató ágazatot. Végső soron egy-egy nagy betakarításd kampány idején mozgatható, felhasználható tartalékot jelentenek. — Sajnos, mintegy évtizede megbomlott az az együttműködés, amely az élelmiszeripari üzemek és a szövetkezetek között mozgathatóvá tette a munkaerőt, átsegítette a mező- gazdaságot ezeken a gondokon. Hamarosan hatályon kívül kerül az á rendelet, amely gátat vetett ennek a kooperációnak. A szélesebb körben létrejövő szakcsoporthálózat is a nagyüzem érdekeihez igazíthatja a háztáji és kisgazdaságok tevékenységét. Megoldás lehet az is, ha még nagyobb mértékben vonjuk be a termesztésbe azokat a fajtákat, amelyek betakarítása gépesíthető. S hogyan segítheti a helyzetet az albertirsai módszer? — Ismereteim alapján jónak látszik — morfondírozik dr. Bosánszky Lajos. Népszerű, de kockázatos vállalkozás is egyben. Főként egymilliós világváros peremén, ahol egyáltalán nem mehet biztosra a gazdaság. Kisebb település szomszédságában, kevésbé a véletlenre bízva a dolgokat, sikeres lehet. Nem hiszem viszont, hogy egy csapásra megoldaná a szedési gondokat. A felsorolt módszerek kiegészítve az üzemek egyéni próbálkozásaival ez idő tájt legfeljebb enyhíthetik a mezőgazdaság munkaerőgondjait. Az ötnapos munkahét előttünk álló bevezetése azonban újabb és újabb nehézségeket vet fel. Mert régi igazság, a föld, a jószág nem nézi ünnepnap-szabadnap, követeli a magáét. Nemrég egyik nagygazdaságunk elnöke a szépen fejlődő fiatal gyümölcsös láttán gondterhelten sóhajtott: Mi lesz itt, ha ez termőre fordul! gAspAr Mária VÉRTESY MIKLŐS A RÉGI RÓKUS 1867-BÖL. A MAI KÓRHÁZ ! \ t\ 4
