Pest Megyi Hírlap, 1981. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-12 / 136. szám

LLOI ivfoi A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐ! JÁRÁS! ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VIII. ÉVFOLYAM, 136. SZÁM 1981. JŰNIUS 12., PÉNTEK A múlt értékest kutatják Feltérképezik Karfa! néprajzát Két, egymást követő esz­tendőben megrendezték az aszódi Petőfi Múzeumban a megye középiskoláinak hon­ismereti gyűjtőtáborát. A múlt év nyarán a tábor meg­szervezésére minden előké­szület megtörtént, ám a je­lentkezett diákok hiába várták a meghívást. Anyagi fedezet hiányában a tábor-nyitás el­maradt. Megőrizni kötelességünk 1 Az idei nyárra — úgy hír­lik — minden rendben van. A KISZ Pest megyei Bizott­sága, a Pest megyei Tanács művelődésügyi osztálya, a gö­döllői járási közművelődési bizottság, az aszódi tanács együttesen biztosította a tá­borozás költségeit. Dr. Asztalos István mú­zeumigazgató elégedetten te­szi elém a június 23-tól augusztus 2-ig tartó táborozás programját. — A tábornak harminc­egy tagja lesz — mondja. — Jönnek Hatvanból, Gödöllő­ről, Vácról, Érdről, Cegléd­ről, Nagykőrösről, Budaörs­ről, Dunakesziről, vagyis a megye majdnem minden kö­zépiskolájából a tanulók, hogy segítsék a tudományos kuta­tást és egyidejűleg a gyűjtő­munka módszertanának meg­ismerése és megszeretése ré­vén felkészüljenek, hogy is­kolájuk honismereti szakkö­reiben irányítókká legyenek. — A III. Pest megyei kö­zépiskolai honismereti gyűj­tőtábor megszervezésének nem titkolt célja a fiatalok sze­mélyiségének formálása. Sze­retnénk megismertetni a résztvevőkkel azt az igazsá­got, hogy a múlt értékeinek feltárása napjaink emberének kötelessége, s megőrzése, meg­ismertetése hozzátartozik jö­vőnk megbecsüléséhez. A tíz napon át tartó tá­borban öt kutatócsoport te­vékenykedik majd. Lesznek, akik változó korunk má^-élő tanúinak visszaemlékezéseit gyűjtik. Őket elsősorban a községek felszabadulásának krónikája, a földosztás, a fa­lusi nemzeti bizottságok meg­alakulása, az első választások eseményei érdeklik. Az össze­gyűjtött anyaggal a járási pártbizottság munkásmozgal­mi hagyományokat kutató és ápoló bizottságának munkáját kívánják segíteni, a már meglévő anyagöt gazdagítani. Feltárás, rendszerezés Négy csoport néprajzi té­makörben végez kutatásokat. Lesznek, akik a népi gazdál­kodás eszközeit keresik meg és írják le. Mások a népszo­kásokat; a falvak hiedelem- világát gyűjtik. A harmadik csoport a Galga mente nép­viseletével ismerkedik, a ne­gyedik a kismesterségek el­süllyedt, vagy elsüllyedő vi­lágát kutatják. Minden cso­port élén szakember áll, akik között három néprajzos, egy történész és egy tanár talál­ható. — A Pest megyei Mú­zeumok Igazgatósága viszont célul tűzte ki, hogy a VI. öt­éves terv időszakában a bör­zsönyi, illetve a Tápió menti anyaghoz hasonlóan feltárják és rendszerezik a Galga völ­gyének teljes néprajzi anya­gát. Ehhez kívánunk az idei és a következő esztendők tá- borozóival segítséget nyújta­ni. — Az idén elsősorban Kar­talon dolgozunk >majd, ugyanis ebben a községben a nép­rajzkutatók kevesebbet mo­zogtak, mint tájegységünk többi településein. így keve­sebb Kartalról az informá­ciónk is. Lehet, hogy a vasút távolsága volt az ok, esetleg a közöny. A közelmúltban Kartali bukás címmel fel­gyújtott tánc gazdagsága is figyelmeztet: ideje a község­nek, a néprajzában is bá- nyászkodni! Dr. Asztalos .István nem­csak múzeumigazgatónak, ha­nem népművelőknek és peda­gógusnak is vallja magát. Hogy ilyen irányú munkál­kodása milyen eredményes, azt a tárlatvezetésein részt veyők százai az általa szer­kesztett és írt Múzeumi fü­zetek olvasóinak ezrei, , va­lamint egykori aszódi, bagi tanítványainak sokasága iga­zolhatja. F Ének és tábortűz — Gondoltunk a gyerekek műveltségének fejlesztésére és szabad idejük kulturált el­töltésére is. Polónyi Péter Hagyományőrzés a Galga mentán címmel tart diavetí­téses előadást. Nagy Varga Vera muzeológus: Végig az, évben ' címmel ismerteti az ünnepek jelentőségét. Hinta- lan László Néprajzi gyűjtő­munka Hévízgyörkön cím mel számol be kutatómunká­járól. Ráduly Emil muzeoló­gus a Kismesterségek sze­repe a paraszti társadalom­ban címmel tart előadást. — Elmegyünk Versegre Mártonná Homok Erzsébethez és Galgamácsára Vankóné Du­dás Julihoz. Tábortűz mellett találkozunk Kiss Pál István és Masznyik Éva énekesek kel, a Spirál együttessel. Lesz szalonnasütés, táncház, vagyis komoly munka és önfeledt szórakozás. Az aszódi középiskola és a kollégium igazgatósága vál­lalta a házigazda megtisztelő feladatát. Kellemes környeze­tet, gondos ellátást ígérnek. Dr. Asztalos István az előké­szítés minden fáradozásán túl nagyon várja a tábor hétköz­napjaival együtt járó ezernyi elfoglaltságból fakadó siker­élményt. Biztosan része lesz benne. Fercsik Mihály Filmfelvevő, számológép A tartós fogyasztási cikkek iránt évek óta szinte egyen­letesen nagy a kereslet, ezt bizonyítja a túrái Galgavidé- ke ÁFÉSZ negyedévi gyors­mérlege is. A szövetkezet ti­zenhat községben levő ve­gyes- és iparcikkboltjaiban az év első három hónapjában csaknem kétezerhatszáz tar­tós cikk talált gazdára. A legtöbb kerékpárból fogyott, 621 darab kelt el, mopedből ötven. Különféle rádiót, zene­szekrényt, magnetofont, le­mezjátszót több mint négy- száztízen vásároltak. Huszonhárom színes televí­ziót értékesítettek, az előző év hasonló időszakában csak né­gyet, fekete-fehér televízióból pedig 125 darab fogyott el. A választék bővülését s egyben a lakosság igényét is tükrö­zik az olyan, korábban nem árusított cikkek, mint a film­felvevő, filmvetítő vagy a zsebszámológép. A hagyomá­nyos tüzelésű kályhák iránti kereslet meghaladta az olaj­tüzelésűekét. Nem foglalták sokáig a helyet a raktárakban a háztartási munkákat köny- nyítő gépek sem: a három hó­nap alatt 165 mosógépet, 150 centrifugát és 94 porszívót vá­sároltak. Városi moziműsor Üzenet az űrből. Színes, szinkronizált japán tudomá­nyos-fantasztikus film, 4, 6, 8 órakor. Verseg Kitüntetések A vérségi Ady Endre út­törőcsapat mozgalmi élete, te­vékenysége évek óta magas színvonalú. Munkájúikat ko­rábban dicsérő oklevéllel ju­talmazták, az idén pedig a járásban egyedül kapták meg a megyei úttörővezetőségtől a kiváló úttörőmunkáért ki­tüntetést, s vele ötezer forint pénzjutalmat. A kiemelkedő eredmény részben a felnőtt vezetők odaadó munkájának köszönhető, akik közül kettő szintén kitüntetésben része­sült: Kalmár János, a KISZ Központi Bizottságának di­csérő oklevelét, Kalmár Já­nosáé pedig a kiváló úttörő- vezető kitüntetést kapta. Nem maradt el a legjobb úttörők jutalma sem: tízen, ingyenes táborban vesznek részt Zán- kán. Rajtuk kívül még negy­vennégy pajtás táborozik a nyáron a csapatból: huszon­nyolcán Boglárlellén, ketten Zamárdiban, a többiek pedig az ország különböző részei­ben — Csillebércen, Mátrafü- reden, §ződligeten — élvez­hetik a vakációt. Mélyépítők Műsor a jubileumon Műsorral egybekötött ünnep­séget rendez az építők napján a gödöllői Közép-magyaror­szági Közmű- és Mélyépítő Vállalat. Vasárnap, 14-én, dél­előtt 9 órakor kezdődik az egész napos nagyszabású program. A vállalat dolgozói sportvetélkedőn, kispályás fo­ciban, lábteniszben és lengő­tekében mérhetik össze tudá­sukat az Alsó-parkban. A mű­velődési központban 10 órakor kezdődik a műsor, amelyben fellép: Benkóczy Zoltán, Far­kas Bálint, Gálvölgyj János, Harsányi Gábor, Hlatky László, Kabos László, Kibédi Ervin, Kovács Zsuzsa, Pécsi Ildikó és Rodolfó. A művelődési ház programja A Laikóhelyíink Gödöllő ék környéke című szocialista bri­gádok vetélkedőjének döntő­je a Galga-teremben, 15 óra­kor. Gépkocsivezetői tanfolyam Gépkocsi- és motorkerék­pár-vezetői tanfolyam kezdő­dött Pécelen, a Szemere Pál művelődési házban ai gödöllői autósiskola szervezésében. Az idén, július második felében még egy tanfolyamot indíta­nak, ezen segédmotorkerék - pár-vezetőket képeznek ki. Hegyekben, vizek partján Táborozó kisdobosok I tt a nyár, a várva várt, a vakáció, a táborozá­sok ideje. Az úttörők életében hagyományosan az év csúcspontja. Ezekben a na­pokban még az iskolapadból vetnek egy-egy pillantást az ablakon kívüli világra, de a jövő héttől kezdve szétrajza- nak az országban, elfoglalják helyüket, felverik sátraikat a hegyekben, vizek partján, s kezdődik a játék, ami még ak­kor is az, ha komoly dolgok­kal foglalkoznak, abban az ér­telemben, hogy mindig érde­kes, mindig szórakoztató, iz­galmas és meglepő. Qödöllőről június 15-én in­dul az első turnus Boglárlel- lére, a járási-városi úttörőtá­borba. Méghozzá kisdobosok keinek útra hétfőn, hogy tíz nap múlva átadják helyüket a következőknek. Ezen a nyá­ron két városi, öt járási és egy őrsvezetőképző tábor lesz Lellén, egy-egy csoportban kétszázan kapnak helyet. A beutalás minőségét az egész évben végzett úttörő­munka határozza meg, a szü­lők ennek függvényében já­rulnak hozzá a költségekhez. A legjobbak térítés nélkül tölthetik itt tíz napjukat, a többiek differenciáltan, átla­gosan 39 forintot fizetnek na­ponta. Szaktábor a balatonlellei. A kisdobosok kézimunka, mak­ramé, játék, bábkészítő, sport, turisztikai, ügyes kéz, ének, zene, könyvbarát elnevezésű rajokba oszlanak, ki-ki ked­ve, érzéke, tehetsége szerint. Az úttörők rajai énekkel, iro­dalommal, képzőművészettel és népművészettel, sporttal, híradással, barkácsolással és honismerettel foglalkoznak, szakképzett vezetők irányítá­sával. A balatonlellei hivatalosan váltótábor, ezenkívül vándor- és önálló csapattáborok lesz­nek a nyáron a gödöllői gye­rekek számára, itt, a városban pedig napközis tábor. A csa­pattáborokat önállóan szerve­zik. Akik ezekben helyet kap­nak, megismerhetik a Mecsek,' a Bakony, a Bükk, a Mátra, a Zemplén, az Őrség világát. Eljutnak a gödöllőiek Zán- kára, a 25 éves fennállását ün­neplő zamárdi táborba, Csille­bércre és — külföldre is. Az augusztus 18-án induló utolsó csoporttal együtt ezer kisdobos és úttörő, a városi is­kolások egyharmada vesz részt valamilyen táborozásban ebben az évben. Táborozhatnak az itthon maradók is. A városi tanács művelődésügyi osztálya az idén is működteti a gödöllői napközis tábort, ahol a külön­ben is napközi otthonos gye­rekek tölthetik vakációjukat, de jut hely másoknak is, akik­nek a szülei dolgoznak. Ezen felül heti két alkalommal a nem napköziseknek szervez­nek programot. Júliusban pe­dig minden szombaton azokat várják sok érdekességgel, akik sehová sem jelentkeztek. En­nek a tábornak a programjá.- ról a városi úttörőelnökség és a művelődési központ gondos­kodik. T áborozásról szólva ne feledkezzünk meg azok­ról, akik vigyáznak a gyerekekre, szervezik és ve­zetik a programokat, arról a hetven pedagógusról és har­minc ifivezetőről, aki 10—14 napot tölt el a gyerekekkel a nyári hónapokban is. Erősödő munkafegyelem A kartali Petőfi Termelő- szövetkezetben az idén há­romezerötszáz literes tejho­zamot szeretnének elérni. Ki­dolgozták tervük megvalósítá­sának feltételeit, s annak meg­felelően szakosítást hajtanak végre, sort kerítenek a fejő­gépek és berendezések re­konstrukciójára. A ráfordítá­sok már eddig is kamatoz­tak. A vérségi tehenészetben például tavaly alig haladta meg az egy tehénre eső tej­hozam a háromezer litert, az idén viszont huszonhét szá­zalékkal szárnyalták túl az elmúlt évi eredményüket, s elérték a négyezerkétszáz li­tert. A javulás több tényező együttes hatására következett be. Alapja természetesen a kiváló minőségű takarmány volt, de közrejátszott benne az is, hogy minden tehénnél időben megtörtént az inszemi- nálás. Kicserélték a régi Vol­ga típusú fejőgépeket is, és áttértek az Alfa-Lavar rend­szerre. S végül, de nem utol­sósorban: stabilabbá vált a gondozók gárdája, s erősödött a munkafegyelmük. Mintha bálterem lenne, olyan sima és gondozott, ün­nepi hangulatot árasztó a 73 éves Surman Mihályné. isasze- gi házának udvara. Nem az éppen elvonult, májust bú­csúztató zápor tette ilyenné, hanem idős gazdája, akinek egész életét megszépítették az udvart díszítő virágok. Az isaszegi művelődési házban Fejéregyházi László igazgató mutatott egy míve­sen szép katalógust, amely a község díszítő népművészeté­nek motívumkincsét tartal­mazza. A gazdag anyag raj­zolója, a sok-sok minta értő­je. ma is új díszítőelemek megálmodója, hajnali órák­ban papírra vetője — mon­dotta az igazgató — Surman Mihályné, az isaszegi íróasz- szony. Árokpart! bokréta Sámli kerül a virágpadpk közé, vendéglátóm hellyel kí­nál, aztán elnézést kér: el- dugdossa még a kezében lé­vő néhány virágpalántát, mondja, mert ezzel nem le­het várni, aztán beszélgethe­tünk, amig fel nem jönnek a csillagok, de akár napkeltéig is. mert ilyen korban már, ha a test megszokta az állandó munkálkodást, csak csalogató, de nem marasztaló a meleg ágy. — Az én virágaimat a sze­génység teremtette — kezdi élete történetét Surmanné. — Szüleim harmadába, negyedé­be művelték a gazdák föld­jét. Alig cseperedtem fel, én is velük jártam a határt. Ne­Az isaszegi íróasszony Virág a zsákkötényen héz volt még a kapa nyele, ülhettem az árokparton, szed­hettem a virágokat, köthettem bokrétát, fonhattam koszorút. — A kéklő búzavirág, a pi­rosán izzó pipacs, a sárgán kalászt hányó búza, a fehé­ren villanó margaréta és a többi virág színe, formája beivódott emlékezetembe. Áz iskolában mindig ezeket raj­zoltam, s rajzból évről évre példakép voltam. Előbb meg­tanultam a díszes virágokból formált tót betűk írását, mint a rendes betűkét. Az iskola elvégzése után, amikor még alig bírtam fel­lépni a vonat magas lépcsői­re, elindultam Pestre, mun­kát keresni. Az isaszegieknek már ebben az időben a fő­város adta a kenyeret. Igaz, barna, meg kicsi is volt a mindennapi, de azért csak kenyér volt az. A mi falunk­nak dimbes-dombos határa nem. bírta eltartani az itt élőket, meg aztán szorította a községet a koronauradalom úri vadászataira vadat őrző erdőrengetege is. Gyári lány — Gyári lány lettem, mun­káslány. Papírmaséüzembe kerültem, ahol különböző tó­nusú és méretű edényeket, konyhafelszereléseket gyártot­tunk. A művezetőn kívül csak lányok, meg asszonyok dol­goztak a hatalmas csarnok­ban. Munkaruha helyett zsák­vászonból varrott kötényt vi­seltünk. Az egyforma, sárgás­barna melleskötények még szürkébbé tették a napi ti­zenkét órát dolgozó mindig fáradt sápadt nők seregét. — Az egyik ebédszünetben a kezemügyébe akadt tinta­ceruza megnedvesített hegyé­vel az isaszegi mezők virágai­val rajzoltam tele a köténye­met. Az asszonyok meglátták a díszes, színes ruhadarabot és egymás után kérték: raj­zolj nekem is! A megrendelé­seket sorra teljesítettem. Any- nyi volt a megrendelés, hogy az ebédidő rövidnek bizonyult. A hatalmas ebédlőasztal alatt rendeztem be a műtermemet, s ott gubbasztva, összehúzód­va írtam a virágok ezreit. Egyszer felfedezte a műve­zető a hiányomat és hiába es- küdöztek az asszonyok, hogy amig én rajzoltam, ők ter­meltek helyettem, elbocsátás­sal fenyegetett. Sírtam, kö­nyörögtem, végül maradhat­tam, de csak azzal a kikö­téssel, ceruzát többet - nem veszek a kezembe. Könnyű volt megígérnem, mert már minden asszony és lány isa­szegi mintákkal telerajzolt zsákvászonkötényben végezte a dolgát. — Pár nap múlva a gyár vezérigazgatója járta végig az üzemet. Feltűnt neki a raj­zos kötények sokasága, a vi­lágok rengetege. Gondosan vizsgálta a rajzokat. Én sír­va elbújtam. Féltem, hogy ki­dobnak az állásomból. Jött a művezető és közölte: Hivat a vezér! — Te rajzoltad ezeket a virágokat? — kérdezte. — Csak biccentettem. — Hol­nap rajzolj két edényre va­lamilyen mintát és hozd fel az irodámba! — így történt, és én, az isaszegi munkáslány harmadik nap már az ipar­művészek között végeztem a munkám. Az volt a ^dolgom, hogy egyedi mintákkal díszít­sem az edényeket. Ügy, ahogy megálmodom. Semmit elő nem írtak a számomra. Surmanné nevet. Művésznő lett — Ha hiszi, ha nem, mű­vésznő lettem. Mutatja a kezeit, amelyek annyi ezer apró virágot raj­zoltak, de azért ma is kér­ges, kidolgozott munkáske­zek. — Sok mindenen mentem keresztül — sóhajt és órákon át mesél. — Ma már nem rajzolok. Hiába kérnek. Ki­vétel a művelődési ház ké­zimunkaszakköre. Talán ők holnapra, meg holnaputánra is megőrzik a virágaimat. Kezébe adom a jegyzetfü­zetemet. Ceruzát vesz a ke­zébe, s az élettelen lapot ha­marosan megtöltik az isasze­gi kiskertek virágai, gyöngy­virág, ibolya, szegfű, rózsa, árvácska. F. M. Galgamácsa A nyolcadik forduló Lejátszották a galgamácsai kispályás labdarúgó-bajnokság nyolcadik fordulóját Galgamácsai Tsz Gépész— Aszódi Fiúnevelő 7-1. Vezette: Pesti. Az élbolyban tanyázó két csapat közül nagy megle­petésre a mácsai győzött. Szál­kái kitűnően játszott és egy­maga öt gólt lőtt. Domonyi öregfiúk Iklad— Galgamácsai öregfiúk 3-3. Ve­zette: Rottenhoffer. Ezen a mérkőzésen is meglepetés szü­letett, a hazai csapat eddig a mérkőzésig még pontot sem vesztett. Váckisújfalu község—Galga- györki Fémmunkás 6-0. Vezet­te: Kiss. Kiütéses győzelmet aratott a hazai gárda, a gyen­gélkedő vendégek ellen. A Galgamácsai Tsz MEDOSZ —Vácegresi Honvéd mérkőzést később játsszák le. A Váceg- res község szabadnapos volt. Az Áll. Gazd. MEDOSZ—Gal­gamácsai Tsz KISZ-bizottság találkozóra az utóbbi együttes szokás szerint nem állt ki, s így a MEDOSZ 3-0-ás gól- különbséggel megkapta a két pontot. A táblázat élén a Domonyi öregfiúk csapata áll 11 pont­tal, második a Galgamácsai Tsz Gépész 10 ponttal. Anyakönyvi hírek Született: Berki Tibor és Vidák Magdolna: Tibor, Ju­hász István és Bloker Má­ria: Péter nevű gyermeke. Házasságot kötött: Szalay Attila József és Szabó Ilona. Elhunyt: Farkas Vincéné Dósa Lidia, Gödöllő, kastély, Tamás István, Gödöllő, Rá­kóczi utca 22, Tóth Józsefné Matuz Zsuzsanna, Gödöllő, Ádám utca 35, Elek József, Gödöllő, kastély. iS = N im-IMI (Gödöllői Hírlap) »

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents