Pest Megyi Hírlap, 1981. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-09 / 107. szám
”«rr Tf x/unap 1981. MÁJUS 9., SZOMBAT Jókívánság vén diákoknak TVJájus — a tizenkét testvér legszebbike. Az orgonák, _ J a jázminok, a fiatalság, a szerelem hava. Csupa álmodozás, ég se tudja, hová szálló sóhajok, csillagszámlálás kéz a kézben úttalan utakon, illatok, fények, színek — csupa csoda. Legalábbis nekem ez a május. Mármint emlékeimben. A mai tizenévesek számára biztosan valami hasonló, az ő nyelvükre lefordítva, az ő ínyükhöz igazítva. De ezt majd ők is csak néhány tíz év elteltével érzik, ha már ők is túl lesznek mindazon, amit úgy hívunk: kezdet. Most vannak a kezdet kezdetén. Ma, a ballagás napján legyinti meg őket először a nagyobb szél, az élet szele. Még nem igaziból, még csak úgy játékosan: legyetek résen, erőpróba előtt álltok. Ügy hiszitek, a legnagyobb előtt, de én idejében szólok: lesz ennél nehezebb is. Az érettségi vagy a szakmunkásvizsga valóban első, amolyan valóságos fegyvertény az ember életében. Bár tényleg jön komolyabb is, mégsem szabad lebecsülni. Azok a nagy gyerekek, akik ma szépen felöltözve, karjukon tarka, szerető kezek kötötte csokrokkal, könnyes- mosolygósán búcsút mondanak az iskolának, rövid idő múlva komoly orcával hajlanak papír fölé ugyanabban az iskolában, hogy bizonyságot adjanak a tudásról. A tudásról, ami mindig újabb és újabb erőpróbákra készteti majd őket — ahogy minket és apáinkat is —, míg csak élnek. S előttük hosszú még az élet. A virágok mellé jókívánságok is illenek. Szokás kívánni a vén diákoknak szerencsét, boldogságot, azt, hogy legyen nekik könnyebb, mint nekünk volt, ne kerüljön útjukba annyi rög, annyi küzdelem, amennyi nekünk jutott. Szívből jövő kívánságok ezek, bizony. De ne tartsanak eretneknek, ha én most mégis mást mondok. Legyenek a mi fiaink, lányaink szerencsések és boldogok. De igenis, küzdelem árán legyenek azok. Bőkezűbb a szerencse, ha az ember maga kovácsolja magának. Teljesebb az a boldogság, amiért meg kell harcolni. Ne akarjuk, hogy az örökkön örökké nyughatatlan ifjúság langyos állóvízben lubickoljon, ahol még a széltől is óvjuk, ahová mindent a helyébe hordunk. Gondoljunk arra, hogy az élet már csak előttük hosz- szú, a mi napunk hamarabb lemegy, nem leszünk folyvást mellettük. Ne tegyük hát gyermekeinket szerencsétlenné, éppen mi, akik legjobban szeretjük őket. Tanítsuk meg mindüket a harcra is, kóstoltassuk meg velük a küzdelmet, a kudarcot s a győzelmet. Készítsük fel őket mindarra, ami érheti őket, s arra is, hogyan kell erősen megvetni a lábukat ezen a földön, hogy még többet, még nagyobbat alkossanak annál, ami nekünk valaha is sikerülhet. S így lesznek boldogok. Ügyetlen kívánság még: legyen béke. Őrizzük meg gyermekeinknek a békét, hogy valóban alkothassanak. Tanítsuk meg őket arra is, hogy ha béke van, akkor minden lehetséges ezen a földön. Ha béke van, mindig nyűik virág májusban a balla- góknak. Bálint Ibolya KMETTY-MUZEUM SZENTENDRÉN Kiegyensúlyozott képi világ önarckép almával (szénrajz, 1913) — A most megnyíló múzeummal a XX. századi magyar festészet egyik legmarkánsabb egyénisége előtt fejezzük ki tiszteletünket — mondotta megnyitó beszédében Rá thai Ferenc művelődési miniszterhelyettes . azon az ünnepségen, amellyel tegnap délután Szentendrén, a Kmetty János festőművész alkotásait bemutató múzeumot nyitották meg Tisztaság, puritán rend és kiegyensúlyozottság jellemzi ezt a művészetet — ahogyan évtizedekkel ezelőtt Kassák Lajos is megállapította. Kmetty János művészete sajátos értékekkel gazdagította a XX. századi magyar piktú- rát, sok barátot szerzett a szentendrei festészetnek. Nem véletlen tehát, hogy a tegnapi megnyitó ünnepségen számos művészt, szakembert, érdeklődőt köszönthetett dr. Ba- ráth Endre, a szentendrei városi pártbizottság első titkára. Megjelent az ünnepségen Cservenka Ferencné, az MSZMP Központi BizottságáMUVELODESI BIZOTTSÁGOK A gazdag lehetőségek kiaknázása A közművelődés egyik fontos színtere a munkahely. A minisztériumi és tanácsi irányítású gazdasági egységekben 1977 végéig meg kellett alakítani a vállalati művelődési bizottságokat. Pest megyében jelenleg már 105 ilyen bizottságot tartanak számon, tagjaik létszáma összesen 892. Ezek a vállalati szakszervezeti bizottságoknak és a legfőbb gazdasági vezetőknek közvetlenül alárendelt véleményező, javaslattevő és koordináló testületek a munkahelyi közművelődés formáinak, lehetőségeinek összehangolásává}, a szellemi és anyagi eszközök célszerű felhasználásának segítségével nagyon fontos feladatot látnak el a gazdag lehetőségek kiaknázásában. Megbecsülés Munkájuk színvonala azonban ma még nagy eltéréseket mutat. Vannak jó példák arra, hogy ezek a bizottságok eredményesen segítik a dolgozók állami oktatását, szakmai képzését, világnézeti, társadalmi és művészeti ismereteinek bővítését, viszont az sem ritkaság, hogy nem kapják meg a szükséges erkölcsi támogatást a vállalatok gazdasági vezetőitől. Egyes helyeken még a függetlenített népművelő vagy könyvtáros sem tagja a vállalati művelődési bizottságnak, mintegy jeléül annak, hogy függetlennek érzi magát ettől a testülettől. Módszertan így aztán azt kell megállapítani, hogy bár a vállalati művelődési bizottságokat a gazdasági egységekben megalakították, sok helyen még ma sem rendelkeznek megfelelő tekintéllyel. A bizottság egyik társelnöke például a gazdasági egység vezetője, vagy közvetlen helyettese kellene hogy legyen, mégis nem egy igazgató valamelyik osztályvezetőt bízza meg ezzel a feladattal, ami talán nem is lenne nagy baj, ha legalább ez az osztályvezető szívügyének tekintené a munkahelyi közművelődést. A szocializmus vívmánya KÖNYV A MUNKAHELYI DEMOKRÁCIÁRÓL Közismert, hogy a szocialista társadalom egyik vívmánya az üzemi, munkahelyi demokrácia. Az, hogy a dolgozók beleszólhatnak az üzem életébe, joguk van részt venni a munkahelyi feladatok megvalósítása módjának meghatározásában, a munkafeltételek alakításában, a munka anyagi és erkölcsi elismerésének elosztásában, s dönthetnek a szociális és kulturális alapok felhasználásáról is. S mindez a szocialista demokrácia része, ami azt jelenti, hogy a munkáskollektívák a pártszervezetek eszmei-politikai vezetésével részt vesznek a hatalom gyakorlásában. Az is köztudott, hogy a munkahelyi demokrácia fejlesztésében, intézményrendszerének működtetésében fontos szerepet töltenek be a szakszervezetek. A munkahelyi demokrácia és a szakszervezetek kapcsolatáról írt könyvet Búza Márton és Vas János. A kötetet a Táncsics Kiadó jelentette meg. Ezzel jelentősen hozzájárult, hogy az eddiginél is többet tudjunk erről a fontos témáról, hiszen hazánkban már vannak nagyon jó tapasztalatok, amelyek összegyűjtése és közreadása hasznos lehet a további munkában, s még világosabban kibontakozhasson az üzemi demokrácia. szerepe a fejlett szocialista társadalom építésében. Történelmi visszapillantás A szerzőpáros a könyv bevezetőjében történelmi visz- szapillantást tesz a felszabadulás utáni első évekre. Tudjuk, hogy a felszabadulás előtt milyen nehéz volt a munkások helyzete: a tulajdonosok mondták meg, hogy mi legyen, s a szakszervezetek nagyon nehéz körülmények között küzdöttek a munkások elemi jogaikért. 1945 után ezen a területen is változás történt, lehetővé vált a kibontakozás. Az üzemi bizottságokban jelentős szerepük volt ebben a munkában, majd a termelési tanácskozások jelentettek előrelépést, míg végül is a szakszervezetek vették át ezt a szerepet, s a kollektív szerződések kidolgozásával jelentősen hozzájárultak, hogy a munkások beleszóljanak üzemük dolgainak intézésébe. Sajnos, az ötvenes években a szakszervezetek önállósága szinte teljesen formálissá vált, tevékenységük kimerült a termelés segítésében, a szocialista munkaverseny szervezésében. Az üzemi demokrácia érvényre juttatásában alapvető fordulat az ellenforradalom leverése után következett be. Ennek éppen az idén lesz negyedszázada. A párt és a kormány őszintén feltárta az ezen a területen meglévő gondokat, s a szakszervezeteket arra ösztönözte, hogy legyenek gazdái a munkahelyi demokráciának. Ennek a szellemében fogalmazta meg a XIX. szakszervezeti kongresz- szus azt, hogy a szakszervezetek fejlesszék az üzemi demokráciát, javítsák a termelési tanácskozások szervezését, képviseljék a dolgozók érdekeit, törődjenek a dolgozók munkakörülményeivel. A negyedszázad alatt rengeteget fejlődött az üzemi demokrácia. Erről a fejlődésről nyújtanak a szerzők őszinte képet, vázolják az MSZMP lenini szakszervezeti politikájának főbb vonásait, megrajzolják a szakszervezetek helyét és szerepét Magyarországon. Idézik Gáspár Sándornak a párt XII. kongresszusán elmondott megállapításait, amelyek szerint az elmúlt 15 —20 évben hazánkban a szak- szervezetek szerepe és tevékenysége jelentősen megváltozott. A szakszervezetek alkalmazkodtak a szocialista építőmunka növekvő igényeihez, változó körülményeihez, újjáéledt az érdekvédelem, az érdekvédelmi tevékenység, s új módon dolgoznak. A dolgozók bevonása az irányításba Ezután a szerzőpáros kitekint az* európai szocialista országokra, arra, hogy milyen szerepet töltenek be a szakszervezetek a munkahelyi demokrácia fejlesztésében. Sorra veszik a szovjet, a csehszlovák, az NDK, bolgár, a jugoszláv tapasztalatokat. Idézik az SZKP XXV. kongresszusának határozatát, amely mélyrehatóan jelöli meg a szovjet társadalom fejlődésének soron lévő feladatai között a szocialista demokrácia további erősítését. Az SZKP a szakszervezetek szerepét abban látja, hogy azok gondoskodjanak a dolgozók bevonásáról a termelés irányításába, megtanítsák a dolgozókat a gazdasági vezetés ismereteire, felkészítsék őket a termelésirányítás vezető pozícióinak betöltésére, védjék a dolgozók érdekeit, s javítsák a dolgozók élet- és munkakörülményeit. A szerzők az üzemi demokrácia intézményrendszerét ismertetve rámutatnak, hogy a vállalati pártszervezeteknek milyen feladataik vannak az üzemi demokrácia megvalósításában, a szakszervezetek pártirányításában, s értékelik a gazdasági vezetés és a szakszervezetek együttműködését/' a vállalati tervezés és az üzemi demokrácia, a szak- szervezeti tevékenység összefüggését. Foglalkoznak a szak- szervezeti bizalmiak szerepével az üzemi és a szakszervezeti demokrácia fejlesztésében, a bizalmi testület és a szakszervezeti bizottságok feladataival. Végül a szakszervezeti demokrácia és az üzemi demokrácia összefüggéseit vizsgálják, hangsúlyozzák, hogy szükség van mindkettő fejlesztésére nemcsak az üzemekben, hanem az intézményekben, a hivatalokban, a költségvetéssel gazdálkodó szolgáltató szerveknél is. Összehangoltan, céltudatosan Hasznos és tanulságos, és egyben időszerű Búza Márton—Vas János könyve A munkahelyi demokrácia és a szakszervezetek, mert elősegíti, hogy még jobban megértsük ezt a témát, azt, hogy az elkövetkező időszakban is szükség van munkahelyi demokrácia erősítésére, tartalmának és módszereinek fejlesztésére. Ehhez a jövőben is elengedhetetlenül szükség van a munkahelyeken működő ösz- szes társadalmi szerv és munkahelyi szakvezetés ösz- szehangolt, céltudatos tevékenységére, a pártirányítás és a pártszervezetek politikai felelősségére. Gáli Sándor Már az eddigiekből is kitűnhetett, hogy a vállalati művelődési bizottságoknak módszertani segítségre van szükségük. Éppen ezért csak helyeselni lehet, hogy a Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár, a munkahelyi művelődés módszertani irányítását új vonásokkal gazdagítja az elkövetkezendő években. Ez az intézmény már eddig is sok segítséget adott a kulturálódási lehetőségeknek a szocialista és munkabrigádok elé tárásával. Ezentúl azonban — miként a Pest megyei Tanács művelődési bizottságának ülésén hallottuk —, az eddigieknél hatékonyabb, szervezettebb megyei és járási szintű tájékoztatást és képzést kapnak a vállalati művelődési bizottságok vezetői. Továbbképzés A megyei művelődési központ és a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa a köz- művelődési intézmények munkásművelődési előadóinak és a főhivatású vállalati népművelők képzésével egy időben megvalósítják a vállalati művelődési bizottságok titkárainak kétévenkénti továbbképzését. A segítségadás formái közé tartozik különböző kiadványoknak a bizottságok rendelkezésére bocsátása is. Cseri Sándor nak tagja, a Pest megyei párt- bizottság első titkára, dr. No- vák István, a Pest megyei Tanács művelődésügyi osztályának vezetője is. Ott voltak az új szentendrei múzeum létrehozásában részt vevő szakemberek képviselői, közülük Hulyák Annának, az építészeti tervek készítőjének (Várostervezési Tudományos Intézet), Orbán János építésvezetőnek (ÉLÉPSZER Közös Vállalat) és Mucsi András művészettörténésznek, aki M. Várhelyi Vandával, a kiállítást rendezte —, Marosvölgyi Lajos, a városi tanács elnöke díszoklevelet és emlékplakettet adott át. — A múzeum létrehozását természetesen elsősorban az a nemes gesztus tette lehetővé, amellyel az 1975-ben elhunyt festőművész műveket ajándékozott a Ferenczy Múzeumnak; később az alkotó özvegyének köszönhetően több mint 250 grafikával gyarapodott a gyűjtemény. Közintézmények és magángyűjtők is kölcsönöztek festményeket a múzeumnak, hogy a rendezők Kmetty János életművének minden fontos szakaszát méltóképpen mutathassák be. Nekünk, nézőknek pedig abban a szerencsében van részünk, hogy végigkövethetünk egy izgalmas festői pályát, amelyet alapvetően a nagy francia mester, Cézanne és a kubizmus eredményei határoztak meg, amely azonban sohasem jelentette azt, hogy Kmetty mások által kitaposott úton halad. Mint csendéletei, enteriőrjei, tájrészletei, önarcképei jelzik, a maga, a festő eszközeivel kívánta újrateremteni az egészet a kor gyakran összefüggések nélküli részleteiből, s kívánt ösztönözni bennünket is a teljesség keresésére. Hogy ez mennyire sikerült, arról mi sem mondhat többet, mint a múzeumban bemutatott jelentős festmények sora; a korai Hegyibeszéd, az 1929-es Lila kalapos önarckép, a Szentendréi múzsa (1970 k.), a Csendélet tükrös önarcképpel (1966). P. Szabó Ernő RÁDIÓFIGYELŐ TÍZ PERC KÜLPOLITIKA. Az elmúlt napokban, hetekben még azok is odafigyeltek a rádió külpolitikai műsoraira, akik máskor kikapcsolják vagy lehalkítják a készüléket. Hiszen annyi minden történik a világban, amire érdemes odafigyelni. A külpolitikai szerkesztőség hét eleji tíz perce azért is rendkívül izgalmas volt. mert Keleti Miklós szerkesztő és Lehel Miklós, a Magyar Távirati Iroda londoni tudósítója között lefolyt telefonbeszélgetés frissesége, érdekessége folytán vetekedett egy külpolitikai fórum ismeretterjesztő hatásával. Bobby Sands, az ír Köztársasági Hadsereg börtönbeli éhhalálával kapcsolatosan ebben a rövid időben sikerült megvilágítani az eseményeknek a 16. századig visszanyúló hátterét úgy, hogy a hallgató utána már könnyen eligazodik a szigetországi események között, s tartalommal töltődnek meg a rádió, a tv, és a napilapok híreiben visszatérő nevek, helyszínek, események. TORREÁDOR! Ne bánstd a bikát! Mi magyarok korunktól és nemünktől függetlenül szeretünk játszani. Bizonyítják ezt a rádió és a tv vetélkedői, társasjátékai, melyek hétről , hétre — s már milyen régen — lázba hozzák a betűjátékosokat, a képfejtőket, a Senki többet, harmadszor? résztvevőit. Most Szilágyi János, Vágó István és Egri János mellé csatlakozott Radnóti László és Novotny Zoltán is, akik a csütörtöki vetélkedőjük vendégeit — a játékosait egytől egyig a májusban születettek közül válogatták. A május felett az asztrológiában a bika csillagkép uralkodik. Ennek jegyében beszélgettek például az asztrológia tudományáról, melynek mivoltát oly sokáig tagadták, s melynek rangját, úgy tűnik, mindjobban visszaadják. • De játéknak sem volt utolsó, műsornak pedig érdekes, szórakoztató másfél órát jelentett. HANGALBUM. Albert Zsuzsa szerkesztő és Varsányi Anikó rendező ezúttal Déry Tibor éleiének szentelték az adást. Könyvtáros ismerőseim mesélik, hogy a Szerelem című novellából készült nagysikerű magyar film — Darvas Lili. Törőcsik Mari és Darvas Iván alakításától emlékezetes — bemutatása, majd egy-egy ismétlése után felfokozódik az érdeklődés az író más művei: A befejezetlen mondat, A felelet, Az ítélet nincs után is. Pomogáts Béla az életművet méltató bevezetője után a forradalommal való kapcsolatáról, Adyval való találkozásáról, az író- és költőtársakkal kapcsolatos emlékeiről hallottunk, s eközben persze megismerkedhettünk Déry hitvallásával, politikai elkötelezettségével. B. H. I I t
