Pest Megyi Hírlap, 1981. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-31 / 126. szám

"xMha> 1981. MÁJUS 31., VASÁRNAP Feleletre, cselekvésre várva... Enyhe méreg, fenn az égben? A levél Tök községből ér­kezett Juhász Gáborné pana­szos írta alá. Dátuma 1981. május 16. (nem a kézbesítés idején). Amiről beszámol, elő­ször felháborít, aztán inkább elszomorít. Ilyen közel került volna mindennapjainkhoz a környezetünket veszélyeztető ártalom? Kis, eldugott falvak határában sem lehetünk biz­tonságban, tartanunk kell e levegőből hulló mérgektől? Nem, ez inkább szubjektív érzelmi reagálás, a legjobb tanácsadó ilyenkor a tárgyi­lagosság. Fussuk át ezért még- egyszer a levelet, mielőtt fel­adójának és másoknak is vá­laszt adnánk. ' Természetes, emberi? Május 15-én a délelőtti órákban a helyi, vagyis a to­ki Egyetértés Tsz■ búzavetését permetező növényvédelmi he­likopter nyomán hozzánk is leereszkedett a méregfelhő. Bemenekültünk a lakásba. Ké­sőbb aztán megtudtam, a köz­ségben jó néhányan fejfájást kaptak a szertől, mások gyo­morégésre panaszkodtak. A kiskertek növényei? Nos, nem az én feladatom valamennyi tulajdonos bejelentését felso­rolni, de akikkel beszéltem, mind elmondták: megperzse- lődött a paradicsompalántá­juk, a szőlőhajtások százai és szinte valamennyi zöldségfé­léjük ... Így a levél, amely szokáso­san, a helyzet dramatizáló hangvétele ellenére sem tűnt igazságtalanul vádaskodónak, sőt többet sejtetett hétköznapi panaszkodásnál. A történtek után jóval, vagyis május 25-én hívtuk fed a MÉM Repülőgépes Szolgála­tának főigazgatóját Farkas Lászlót. — Még nem tájékoztattak a dolgokról, de Trem-"is' jellem­zik vállalatunkat az....-efféle-, ügyek. Az idén hasonló eset­ről, egyről van tudomásom: egy Baranya megyei vegyszer- elsodrásról — mondja kész­ségesen a kérdésekre válaszol­va a főigazgató. — A legrosszabb esetben sincs másról szó, mint e ve­szélyes üzemnek minősített te­vékenység, természetes, az emberi munkálkodással együttjáró hibájáról — egészí­ti ki Farkas László és a témá­ban illetékes szakemberhez, dr. Bajcsi László termelési igazgatóhelyetteshez utal. A levegő felszáll Vele csak azután tudtunk beszélni, hogy híradásunkról értesülve telefonon felhívta Nagy Mihályt, a töki Egyet­értés Tsz elnökét. Hangja nyu­godt Tájékoztatása — konk­rét tényelemzés helyett, éppen az ügy lezáratlansága miatt —, általánosságokra korlátozódik. Szó esik a nagyüzemek és kistermelők művelte táblák növényvédelmi szempontból problémát okozó keveredésé­ről különböző áthághatatlan biztonsági szabályokról. Hosz- ezú évekig tartó kártalanítási, perekről. És ha mégis a pilóta volt a hibás? — Ezt az erre felhatalma­zott hatóságnak feladata meg­állapítani ... tér ki a válasz elől. — Semmi végleges! — fo­gad másnap kora reggel Nagy Mihály, a töki tsz-ben. Ami nem kétséges, az említett idő­szakban Dikotex—10 EC gyomirtóval permetezett a he­likopter. (A gép egyébként a tatai Egyetértés Tsz gesztor­ságában lévő gazdasági társa­< ság tulajdona, a MÉM RSZ csupán üzemelteti.) A felhasz­nált herbicid — igaz a mé- hökre és a halakra ártalmas —, de nem tartozik a bejelen­tésre kötelezett szerek közé. — Es hogyan került a ke­mikália a falu fölét — Feltételezzük, hogy egy felszálló légáramlat a maga­sabb régiókba emelte, és az Ott szétoszolva hullott alá. Sajnos nemcsak Tök határá­ban. Tinnyének is jutott be­lőle, és a szövetkezet szőlőit is érte. — De nézze át az eddigi szakértői jegyzőkönyveket, ha érdekli, nyújtja felém a hiva­talos iratokat Nagy Mihály. Savlyuggatta levelek Török Tamás, a MÉM NAK (Növényvédelmi és Agroké­miai Központ) csoportvezető­jének aláírásával május 21-i dátummal olvashatjuk: ... a károsodás mértéke, ahol a legnagyobb, ott sem jelentős... kisebb mértékű terméskiesést és cukorfok­csökkenést okozhat — nyug­tat meg a specialisták határo­zata és a KÖJÁL Pest megyei képviselőjének dr. Medgyesi Péternek helyszíni tapasztala­ta is: „...a lakosságot ért egész­ségügyi károsodás enyhe fokú ártalom tüneteinek felel meg, hosszabb kezelést sem igé­nyel .. — Meleg van. Frontátvonu­lás — dörög a disputa köztünk és Erdei László, a piliscsabai ta­nács társadalmi elnökhelyette­se között, tinnyei otthonában. — Az — válaszolja kedvet­lenül az idős férfi. — És a szőlő? — Nézze meg! Ha nem saj­nálja az idejét?! — felel a kérdésre kissé indignáltan a legutóbbi permetezésre céloz­va. — De az enyém még csak hagyján. A Szabó Pálét érde­mes szemügyre venni. Abból jövőre sem igen szüretelnek. A nem éppen vidám határ­járásnak eleget téve azután magunk is konstatáljuk, a borsó, a mák, a sárgarépa pusztulását, méregbántalmait. Csavarodó, ragyás savlyuggat. ta levelek, megnyúlt furcsán tekeredő hajtások, elfekedett gyíimöfcgök. .^ml^ezteifiek..,^^ honi légi-riöyépyjr^deiépi «£<£: morú papjára.,.' J,.-' — Vagy száz portán lajstro­mozhatja ugyanezt. A kárt fel­mérni? Ugyan! Hát összeírhat­ja valaki hány tő sárgarépa­zöldség pusztul ki? Hány mál­nabokorral terem kevesebb? Valamennyit talán kifizetnek. Igen. De csak nem állunk oda kéregetni a sajátunkért? Ron­gyos fillérek miatt?- Na és az erkölcsi kár? Hogy itt min­denki az ujjával fenyegette a magasságos eget? Az se min­degy — füstölög a károsulta­kat képviselő károsult. — Nem első ízben fordul ez elő. Két éve, vagy hogy, ami­kor a lent szórták meg. Ak­kor az unokám, aki karonülő gyerek volt is kapott a szer­ből, s futottam az orvoshoz a fulladozó csecsemővel.., Kanállal a Dikotexet Szóra bírtuk a körzeti or­vost. Elmondta, volt, akinek a szemébe permeteződött, más­nak a bőrére jutott a vegy­szer. Kórházba nem küldtek senkit. A mérgezés súlyosabb kimenetelű is lehetett volna. A dózison múlott, hogy nem így történt... magyarázta a doktor az esemény egészség- ügyi vonatkozásait. A kom­müniké féléből az is kiderült egyesek hisztérikus hangulatot keltettek az említett faluban. Valóban? De hát akkor miért nem hívták a mentőt? Rohantak a fővárosba? Miért várták meg türelmesen a mér­gezett áldozatok a következő napot, amikor a rendelésre mehettek az orvos fölösleges zavarása nélkül is? Nem is­merjük a választ. A mezőgazdafeági pilóták felszállásának engedélyezése a helyszíni szakember hozzájá­rulása hiányában nem lehetsé­ges. — A MÉM RSZ olyan, mint a TEFU, szolgáltat — szögezte le minden telefonos információtól elzárkózva Mondl Ernő repülőgépes igaz­gató. Ezt erősítette meg dr. Oláh Farkas, a töki Egyetér­tés Tsz termelési főmérnökhe­lyettese is, aki közvetlen fe­lelős a gazdaságban a légi nö­vényvédelemért. Most sokan haragszanak rá, mert azt mondta a bizottsági ellenőr­zéskor, akár kanállal is ehet­nék a Dikotexet a tinnyeiek, akkor sem lenne bajuk. Nem a mi dolgunk eldönte­ni tényleg használna e nekik. Azt sem tudjuk pontosan száz­ezres vagy milliós a kár. Nyil­vánvalóan a soron következő szélesebb körű hivatalos vizs­gálat erre is fényt derít. Le­het, a javaslatok határozatok között az is szerepel majd, az olyan sűrűn lakott vidék köz­vetlen közelében mint Tök- Tinnye és Perbál, a jövőben ne permetezzenek mérgeket a levegőből. Mert az túlságosan veszélyes. És a többi és a töb­bi... A közösért is... Nem tartozik hatáskörünkbe a mezőgazdaság termelési struktúráját, technológiai ha­ladásának problémáit vitatni. Legalábbis e cikk keretében nem, csak arra szeretnénk a figyelmet felhívni: hétközna- pian korszerű, ám veszélyes eszköz van a szakemberek ke­zében. A gyomokat el kell pusztí­tanak. Ez a dolguk. Gyorsan és hatásosan. Dr. Oláh Far­kasnak sem adnak ez alól fel­mentést. Ám bármennyire sze­retnénk is elfogadni érveit, nem tehetünk mást, mint hogy újra kérdezzük: szükségsze­rű-e, félnünk az otthonunk, buzgalommal álpolt kertjeink körül használt vegyszerektől? Bele kell-e törődjünk a rend­szeres kár felbecsiilhetetlensé- gébe, nemcsak a magánportá­kon, hanem a közös birtokán is? Mert felelősségüket nem mentik a szaporodó papírok, igazolások, vizsgálatok. Javasoljuk hát, szervezzük úgy a földművelést —, ahol erre szükség van —, hogy ne mák é Grimm- mesék újkori statisztáivá, A megyében ezrek küsz­ködnek azért, hogy óvják kör­nyezetüket és milliókat fordí­tanak arra; óvják az embert és a tájat. Nem régen jelen­tettük lapunkban is, milyen siker koronázta a sokféle igye­kezetei Ügy látszik azonban, hogy a megyei pártbizottság felhí­vása nem jutott el még min­denhová. Valkó Béla A vád: hivatalos személy elleni erőszak Kést emelt az ügyésznőre Ügyész, tanácsi hivatalnok, vasutas és rendőr a sértettje a következő két bűnügynek, olyan hivatalos személyek te­hát, akiket különös szigorral véd a BTK. A kemény kurzus ellenére, a közfeladatot ellátó egyenruhások és civilek ellen elkövetett támadások száma nem csekély, tavaly Pest me­gyében ezek a törvénysértések adták a bűnözés egy százalé­kát. Szám szerint 92 ilyen eset történt, több mint ahány rab­lás (77), noha ez utóbbi bűn- cselekményekről jóval gyak­rabban adnak hírt a bűnügyi krónikák. Gyenge asszony, kezében csákánnyal Cegléden egy 29 éves asz- szony néhány óra leforgása alatt nem kevesebb, mint II hivatalos személyt támadott és fenyegetett meg tavaly decem­ber 30-án. Az eset fölöttébb tanulságos. A botrányba tor­kolló különös történet azzal kezdődött, hogy a városi ta­nács gyámügyi előadója két rendőr kíséretében megjelent a Juhász Gyula utca 19-ben Rabi Mariidnál. A tanácsi hi­vatalnok állami gondozásba kívánta venni a nő három kiskorú gyermekét. Az előzményekhez tartozik, hogy Rabi Matild élettársa, a többszörösen büntetett Farkas Gyula évek óta rendkívül dur­ván bánt családjával. Egy al­kalommal olyan súlyosan ösz- szeégette élettársa karját, hogy kórházi kezelésre szorult. Ojabb és újabb otthoni vere­kedések után Farkas decem­berben előzetes letartóztatásba került. A gyerekekről a gyen­ge fikizumú nő így újra egye­dül gondoskodott, különösebb kifogás az asszonnyal szemben nem merült fel. Időközben azonban a ceglédi ügyészség vezetőnője a tanács gyámügyi osztályának • indítványozta, hogy a család három gyerme­két vegyék állami gondozásba. Félő volt ugyanis, hogy Far­kas szabadlábra kerülése után a botrányok folytatódnak, s ez a kiskorúak testi és szelle­mi fejlődését ismét súlyosan veszélyeztetni fogja. így következett el december 30. A tanácson tudták, hogy Rabi Matild rendkívül ragasz­kodik gyerrhekeihez, ezért karhatalom kirendeléséről kü­lön intézkedtek. A határozatot Rabi Matilddal előre nem kö­zölték. Az asszony, amikor la­kásában értesült a döntésről, kijelentette, hogy gyermekeit — 11 éves lányát és 9, illetve 3 éves fiát — senkinek nem adja át. Aki őket el akarja vinni — kiáltotta —, azt az ágy alatt levő csákánnyal agyonüti. A gyámügyi előadó ezután visszatért hivatalába, a rendőrök pedig segítséget kér­tek a kapitányságtól. Egy óra múlva a tanács il­letékes osztályvezetője, egy főelőadó, négy rendőr és két mezőőr kíséretében érkezett a helyszínre. Rabi Matild az aj­tóban állt, kezében csákányt tartott. Messziről kiabálta, hogy aki közelebb mer jönni, abba belevágja a szerszámot. Az osztályvezető egy hirtelen mozdulattal azonban kirántot­ta kezéből a csákányt, s a rendőrök lefogták a nőt. A gyerekeket félig felöltözve ki­vitték a gépkocsikhoz. A hivatalos személyek távo­zása után a nő tehetetlen dü­hében üvegeket tört össze a lakásban. Később felkapott egy konyhakést, s úgy ahogy volt — mezítláb — a ceglédi ügyészségre szaladt. Berontott a vezető ügyésznő szobájába, s tőle három méterre szúrásra emelt késsel követelte, hogy azonnal vonja vissza határoza­tát, különben megöli. Az ese­mények az ügyésznőre bénító- lag hatottak. A szobában tar­tózkodó civilruhás rendőr szá­zados azonban egy irodatiszt segítségével lefegyverezte a nőt. Rabi Matildot perceken belül a kapitányságra szállí­tották. A bírósági tárgyaláson az asszony elmondta, hogy ha nem ilyen váratlanul éri a tanácsi intézkedés, eleget tesz a határozatnak, mert belátta, hogy az ideiglenes állami gon­dozásba vétel gyermekei érde­keit szolgálja. A vádlott sza­vait alátámasztotta, hogy Rabi Matild legidősebb gyermekét éppen a családi botrányok miatt önként adta korábban állami gondozásba. A Pestvidéki Járásbíróság dr. Csatai Éva tanácsa Rabi lijatildot 10 hónapi börtönre ítélte, s egyben elrendelte, hogy a vádlott egy kisesbb sik­kasztás miatt korábban kisza­bott három hónapi felfüggesz­tett börtönbüntetését is töltse le. A bünetőtanács enyhítő kö­rülményként értékelte, hogy a vádlott mint anya gyermekei­hez ragaszkodott, ezért cselek­ményét emberileg érthető, de jogilag nem menthető elkese­redettsége motiválta. Az ítélet külön kitért arra, hogy az ügyben a tanácsi szervek nem jártak el kellő gondossággal. Incidens a ceglédi vonaton A ly,e az a második történet színhe- a vonat, egy vasúti kupé, hely tehát, ahol a kocs­mák és vendéglők után talán leggyakrabban történik hi­vatalos személy elleni erő­szak. Március 9-én délután Kő­bánya-alsón jegy nélkül szállt fel a Cegléd felé közlekedő személyvonatra Csupa István albertirsai lakos. A 30 éves férfi egy társasággal nyomban kártyázni kezdett.. Játék köz­ben lépett be ä kukéba a ka­lauz, aki- á jegyek ellenőrzésé után felszólította a férfit, ve­gye meg pótdíjjal együtt a me­netjegyet. Csupa István erre nem volt hajlandó, s tovább kártyázott. A kalauz ezután a személyi igazolványát kérte, mire a 30 éves gépkocsivezető durva szavakkal elzavarta a kalauzt Rövid idő múlva a jegyvizs­gáló egy egyenruhás szakasz­vezetővel és egy civilruhás őr­mesterrel tért vissza. Csupa a rendőröknek megmondta: nincs nála személyi igazolvá­nya, mire közölték vele, hogy előállítják a Monori Járási Rendőrkapitányságra. Mikor a vonat befutott Monorra, felszó­lították a férfit, hogy indul­jon, de ő megkapaszkodott az ülés fejtámaszába, s nem volt hajlandó leszállté. A rendőrök végül lefejtették kezét az ülés­ről, s az utast közrefogva el­indultak. Csupa azonban hir­telen ellökte 'az ' egyik' f-’énd- ŐRfe, majd kisebb, erővel hasba rúgta a másikát és az állomás- épülettel ellentétes oldalon le­ugrott a vonatról. Üldözés kezdődött ezután a sínek között, s végül a két rendőr egy vas­úti munkás segítségével elfog­ta Csupa Istvánt. A Pest megyei Bíróság dr. Barnaföldi János tanácsa a büntetlen előéletű vádlottat tízhónapi bürtünbüntetésre ítélte, jogerősen. Babus Endre Ezrek intézik olvasónk előbb fordul hozzánk, elkerülhette volna a hónapokig tartó tortúrát. Ha nem segítenek, tollat fognak Vajon akad-e olyan ember Pest megyében, akinek mindig minden sikerült? A többség már fordult panasszal különböző szervekhez, vagy ha nem is tette még, néhányszor bizonyára érezte, hogy levelet kellene írnia. Sérelmeink ezerfélék: nem javították meg időben a háztartási gépet, a boltban az elárusító megjegyzést tett, több utas nem fért fel a menetrend szerinti Volán-buszra, s sorolhatnánk vég nélkül, milyen kellemet­lenségek érnek bennünket. Ha igazságtalansággal találjuk szemben magunkat, szóvá tesszük. Az egyik fórum a sok közül, ahová panasszal lehet fordulni, a Pest megyei Hírlap. tanácstagjától is megszerezhet­te volna olvasónk. Olyan eset is előfordul, amikor nem ért- Várjuk leveleiket! — ol- jük, miért az utolsó állomás vasható lapunkban, s a felhí- a Pest megyei Hírlap, miért vásra sokan fognak tollat. Jó- akkor ír nekünk a panas os. val több mint száz közérdekű amikor már mindenütt vissza- panaszos levelet kapunk ha- utasították? vonta, s ezenkívül többen sze­mélyesen keresik fel szerkesz­tőségünket, mert tőlünk vár­nak segítséget. A legtöbb esetben azt válaszoljuk: saj­náljuk, hogy nem fordult hoz­zánk hamarabb, mert úgy pa­nasza már hónapokkal előbb orvoslást nyert volna. Van el­lenpélda is, néhányan felhá­borodott levelekkel ostromol­nak bennünket, de kiderül, nem valódi, csak vélt sérelem­ről van szó, s természetesen nem adunk igazat annak, aki­nek nincs igaza... Olvasóink bizalma megtisz­telő. Aki bennünket kér arra, hogy járjunk közben érdeké­ben, hisz abban, hogy foglal­kozunk ügyével, s ez a biza­lom mindennél többet ér. Ter­mészetesen néha ez a hit kerü- lőutat jelent, a tőlünk kapott információt helyben, a saját Meggyes Sándorné aszódi ol­vasónk egy elveszett feladóve­vény miatt kért tőlünk segítsé­get. A helyi rendelőintézet fo­gászatán kezelték, s lecsiszolt fogaira csak akkor kaphat ko­ronát, ha befizeti a Fogtech­nikai Vállalat csekkszámlájára a szükséges összeget. Kapott egy utalványt, fel is adta a pénzt a múlt év októberében, a feladóvevényt pedig átnyúj­totta a fogászati asszisztens­nek, de az igazolás elveszett. Olvasónk nagyon meglepő­dött, amikor közölték, hogy nem tehetnek semmit, amíg be nem fizeti a pénzt. Közölte, hogy nemcsak befizette ha­nem a feladóvevényt is átadta az asszisztensnek, s mert min­dent megtett, amit neki meg Kónya Ernő dömsödi olva­sónk sürgős segítséget kért. A szakorvos véleménye szerint szemét, mert azon zöldhályog képződik, Oftan ECO szem- cseppel kell kezelni. Kapott receptet még márciusban, de mivel ez a gyógyszer import­ból származik, nem kapható minden gyógyszertárban. Ceg­léden vagy Vácon juthat hoz­zá, de ott sem mindig, mert a szemcsepp hiánycikk. Kónya Ernő elküldte szerkesztősé­günkhöz a receptet, mi pedig elindultunk beváltani. Ám vi­déki recepteket csak vidéken, budapestieket csak Budapes­ten váltanak be, ha a medici­na nem hazai gyártmány. Ezen a visszás helyzeten se­gít majd a Pest megyei Ta­nács Gyógyszertári Központjá­nak holnap, június 1-én, a bu­dapesti Uzsoki utcában meg­nyíló gyógyszerszobája. Ott szerezhetik be a Pest megyeiek az import gyógyszereket. Vé­gül mégis sikerült segítenünk: a ceglédi Kossuth gyógyszertár­ban még volt néhány Oftan ECO szemcsepp, s ők postán küldték el Kónya Ernőnek a gyógyszert. Szívesen segítünk, ha erre van lehetőség. Igaz, nem vagyunk mlndenhatóak, mert lakást szerezni senkinek sem tudunk, s azt is hiába kérik tölünk, segítsünk valamelyik utca gondján, Intézzük el, hogy legyen ott szilárd burkolat. Közbenjártunk sok klsebb-nagyobb probléma orvoslásában, s örömmel tesszük ezt a jövőben is — forduljanak hozzánk időben, bizalommal. De sokszor tollat sem kellene fogniuk olvasóinknak, ha azok, akik helyben, munkaköri kötelessé­gük közben, azonnal, szívvel elintéznének számtalan hozzájuk tartozó ügyet. ____ Pável Melinda ke llett tennie, nem hajlandó ismét befizetni a fognak árát. Az orvosnő jóindulatú volt, s írt egy levelet a Fogtechni­kai Vállalathoz, kérte, nézze­nek utána, beérkezett-e a kér­déses összeg, de erre a le­vélre nem érkezett válasz. A doktornő nem tudta, hogy nem a megfelelő helyre for­dult, ugyanis a Posta Csekk­elszámoló Hivatala foglalkozik befizetési igazolások kiadásá­val. Teltek a hónapok, de nem jött válasza Fogtechnikai Vál­lalattól (mellesleg megjegyez­zük: azt is válaszolhatták volna, hogy igazolást ők nem adhat­nak). Végül hozzánk fordult olvasónk. Felvettük a kapcsolatot a Posta Csekkelszámoló Hivata­lával, s ott rekordidő alatt in­tézkedtek. A hivatalnál egyéb­ként az ilyen ügyeket hatan intézik, s havonta három­négyezer reklamáció érkezik hozzájuk. Fél évig tartott az ügy. Ha t k *

Next

/
Thumbnails
Contents