Pest Megyi Hírlap, 1981. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-31 / 126. szám

»81. MÁJUS 31., VASARNAP an Szakmát kapnak Befont lőnek régi falra ... elf* ^ * Alagút a Kopár csárda alatt A Maglód! úti Mezőgazda­sági Szakmunkásképző intézet mozgássérültek szakképzésé­vel Is foglalkozik. A fiatalok .a gyakorlati foglalkozásokon dísznövénytermesztést, kert­építést és virágkötészetet ta­nulnak. Ez az intézmény szak­mához segíti a csökkent mun­kaképességű fiatalokat, hogy visszatérjenek a hétköznapi életbe. Május 20-án hajnali 4 órakor vágányzárat rendeltek el a Pllisvörösvár—Esztergom közötti vasútszakaszon. Az utasokat vonatpótló autóbuszok szállítják. Oka: felújítják a pilis csabai alagutat. Ez az ország egyik legrégibb és leghosszabb alagútja: olasz mérnökök irányításával építették 96 évvel ezelőtt; hossza 778 méter, ellipszis alakú, a boltív vörös téglából készült. Kikezdte a mozdonyok (üstje, a víz. Életveszélyessé vált. A rekonstrukcióra a Dorogi Szénbánya VáUalat kutatási és bányaépitési üzeme vállalkozott. Határidő: november 30. Zseblámpáink pásztázzák a bolthajtást: málló, kormos tég­lák — néhol foghíjasán. Távoli fények. Még nem a kijárat. Az Országos Szakipari Vállalat emberei dolgoznak ott: megtisztítják a falat. Mar­iok Ferenc előresiet, leállíttat­ja a kompresszort, mert a sű­rű porfelhőben semmit sem látnánk. A három munkás bú­vársisakhoz hasonló kámzsát használ, s a kompresszorból gumitömlőn kapják a katalizá­toron .szűrt, tiszta levegőt. Bardus Béla a két üstbe ada­golja a kvarchomokot, Rét tár­sa, Győrfi Sándor és Karsai Ferenc a tömlőből 6—8 at­moszféra nyomással előtörő kvarckristályokkal lemossa a kormot. A reflektorfényben jobban látszik: helyenként két- három centiméter vastagság­ban ráégett a .korombatyu a falra. Ezt a legnehezebb meg­bontani. Derekasan dolgoznak, a tízórás műszakban 200—240 négyzetméternyi felületet tisz­títanak meg. Vörös vizű forrás Az alagút a 10-es számú fő­úttal csaknem párhuzamosan fut, 30—40 méteres mélységben a vízválasztó hegygerinc alatt; egyhe S-kanyart írva. Fölötte áll a Kopár csárda, az ismert autóspihenő. Az alagút Pilis­vörös vár felé lejt; a szintkü­lönbség — a két bejárat kö­zött — 4 és fél, 5 méter. Meg­figyelték: napközben a léghu­zat Vörösvár felé jár; éjjel pe­dig Piliscsaba irányába húz a levegő. Sisakot, köpenyt öltünk, s Mariok Ferenc műszakvezető aknásszal és Berki János MÁV- szolgálattevővel indulunk az alagútba. Egyre hűvösödik, nyakunkba viz csöpög, a szá­raz talpfák után tócsák, iszap­foltok következnek, ötven mé­terenként bemélyedések, búvó- fülkék. Az egyik oldalából kis forrás tör elő. Vize vörös. Ta­lán vasérctől, vagy mangántól? Program az ötnapos munkahétre Többlettermő hétköznapok Minden szombat — sza­bad szombat! — eddig csak néhány vállalat, üzem csa­logathatta ezzel az ígérettel plakátokon, falragaszokon és hirdetményeken a hiány­zó munkaerőt. Ma már — a Minisztertanács rendeleté xtacplür -^szinte kézzeUog- Kátó? közelségbe került az ötnapos.* munkahét beveze­tésé. A péntek délutántól hétfő reggelig tartó hosszú hétvé­ge megvalósításának mind­össze egyetlen feltétele van: a többletet — vagy ha úgy ? tetszik, a szabad szomba- | tokból adódó hiányt — ^ minden kollektívának még í kell termelnie. Sok javaslattal Aligha szorul magyarázatra: az ötnapos munkahétre való áttérés fedezetét a teljesít­ménytöbblet adja, nem pedig a közös, az államkassza. A vál- ; falatok mostanában nem is en­nek a ténynek, az elvnek az elfogadtatását, megértetését tűzték napirendjükre, hanem a megvalósítás módját, a gya­korlatban való alkalmazás mi­kéntjét elemzik. A Magyar Gördülőcsapágy Művek diósdi gyárában már elkészült a prog­ram. A hogyan? rendkívüli kö­rültekintést, aprólékos bonco­lást és sok részlet figyelembe­vételét igénylő válaszát Diós- dón maguk a dolgozók adták meg. A gyár pártbizottságának kezdeményezésére számtalan ötlet, javaslat született. Munkások, technológusok, " közgázdászok — elméleti és gyakorlati szakemberek vizs­gálták, hogy milyen üzem- és munkaszervezési változtatások adják majd az optimális for­mát a tartalomhoz: a teljesít- 'ménytöbblet garanciáját. Ezek­• ből: a javaslatokból született meg a2 ötnapos munkahét be­vezetésének feltételeiről szóló tanulmány. Az ötletek esszen­ciájának is nevezhető dolgozat azonban ném a tennivalók vé­gét jelentette — éppen ellen­kezőleg —, csak a további te­endők sorát határozta meg. — A tanulmány a problé­mák, fej vetéséhez nyújtott se­gítséget, de további kérdése­két Szült: milyen intézkedések, munkarendi változtatások szükségesek? Mik lesznek az ötnapos munkahét bérezési vo- ‘natkozásai? Hogyan alakuljon • a bevezetés rendje, mi az ideá­lis technológiai fázisrend? Ho­gyan egyéztethetők össze ezek .a programpontok a kapcsolódó politikai feladatokkal? — hogy esak a legégetőbb kérdéseket említsem a számtalan közül — tárja fel a készülő intézkedési terv legsarkosabb pontját Pajor Imre, az MGM diósdi gyárá­nak pártvezetőségi titkára. Döntéstől intézkedésig — Ha az ötnapos' munkahét bevezetését, a döntést nevezzük . pölfíjká jíhk,': akkpr az intézke­dési terv vagy ha úgy tetszik cselekvési program alkotja a stratégiát. Ezekben a napok- ban-hetekben szervezzük meg a legrészletesebb programot — konkrétan területekre, felelő­sökre lebontva —, hogy ami­kor a tervezet ismét a dolgo­zók elé kerül véleményezésre, már mindenki lássa saját he­lyét, szerepét és tennivalóit a nagy egészben. Amikor már végleg elfogadták, magukénak állják az amúgy is kollektív állásfoglalást — akkor mond­hatjuk, hogy a gyár valóban felkészült az általános szabad szombatra. Természetesen ezek után még az Iparügyi Minisz­térium állásfoglalása, norma­tívái további finomítást kíván­nak a vállalattól és ezen belül a diósdi gyártól. Az imént az átállásból eredő aktuális, politikai feladatokat is említettem. Alapvető fon­tosságúnak tartjuk az általános jó hangulatot, az emberi kap­csolatokat messzemenően meg akarjuk védeni. A politikai feladatok közé tartozik a veze­tői-irányítói munka színvona­lának emelése, az állandó és részletes informálás, az agitá­ció is. Lényeges részletek Politikáról és stratégiáról beszéltünk, de a sor végén nem szabad megfeledkeznünk a mindennapok harcmodoráról, a taktikáról sem. A legapróbb részletkérdéseket is nagyító alatt vizsgálják: milyen hatá­sa lesz az ötnapos munkahét bevezetésének az alkalmazot­tak sorában dolgozó kisgyer­mekes anyákra, az óvodai, is­kolai foglalkozások ideje ho­gyan kapcsolódik majd a mun­kaidőhöz. A jelentéktelennek látszó ap­róságok a mindennapok sike­rét támaszthatják alá, vagy ép­pen zökkenőit élezhetik ki. Az MGM-ben éppen a siker érde­kében ítélik lényegesnek a részleteket is. Megalapozottnak látszó tehát a következtetés: körültekintő és a szocialista demokrácia fórumainak min­den lehetőségét kiaknázó elő­készítő .munka végére tettek pontot Diósdon. Láng Zsuzsa Éjjel-nappal sikta Miért van erre szükség? Mert a kormos felülethez nem kötne a beton. Márpedig — a dorogiak szabadalma alapján —úgy dolgoznak, hogy a Té­gi falat 15 centis vasbetonré- teggel erősítik, támasztják meg. A kijárathoz közeledve lát­juk: ütvefúróval, hatvan­nyolcvan centiméteres távol­ságokban, háló alakzatban lyu­kakat fúrnak a falba. Ezekbe fejtőkalapáccsal beütik a nyár­sat, -vagy i 5' egy-eg y darab be- tonacélt.' Erre hégesttik majd a rácshálót — kétrétegben—, s utána jöhet a beton. A vas­beton tartja majd a 96 éves falat is. Különleges szerelvény áll a síneken: egy dízelmozdony, egy állványkocsi — hogy az alagút tetejét is elérjék a Elállókról —, s egy lapos vagon, megrakva a szükséges eszközökkel, sze­relvényekkel. Műszakonként 25 bányász dolgozik itt. Vált­ják egymást, se éjjel, se nappal meg nem állnak. Végre kiérünk az alagútból. Eloltjuk a lámpát, és mélyet szippantunk a meleg, májusi levegőből. Fenn, a hegyoldalon az akácfák virágai fehérlenek a napfényben. Köszörült a gőzös Most már a felszínen, a mű- út mellett ballagunk vissza az építési főnökségre. A Kopár csárdánál összetalálkozunk egy nyugdíjas mozdonyvezető­vel. Ispán István Pilisvörösvá- ran lakik; a felszabadulás után tíz évig járt ezen a vonalon. Meséli: mielőtt bementek az alagútba, meg kellett dobni a tüzet, hogy ott már ne okád­ja a gőzös a füstöt, a szén­gázt. A bakterháznál fütyül­ték : ablakot felhúzni! Aki nem tette, olyan lett, mint egy ké­ményseprő. Szédületes, 35—40 kilométeres sebességgel vágtak neki az alagútnak. Mégis, sok­szor megesett, hogy nem bír­tak átvergődni rajta. Ha sok víz csöpögött a vágányra, s nem szórtak elég homokot a kerekek elé, a gőzös elkezdett köszörülni. Egy helyben járt. Ilyenkor vissza kellett eresz­kedni Pest felé, egészen Vörös­várig, s újra gőzt gyűjteni. Amint kiértek a lyukból — így nevezték —, már csak tartották a gőzt, s fékeztek, arra ügyel­tek, meg ne szaladjon a sze­relvény. Teherkocsiból 13—14- et bírtak el rakottan, személy­ből csak hatot vittek. Nagyon nagy az emelkedő. Két-három éve dízelmozdonyok járnak, azok se tudnak többet. Az alagútban leguggoltunk — mondja —, nem szíttunk annyi gázt. Am amikor köszö­rült, csak felálltunk, kitartot­tuk a kezünket: megyünk, Pis­ta? — kérdeztem a fűtőt. A mozdony lámpája nem sokat ért. Nem ütöttünk el senkit — válaszol a kérdésre. — Halál­eset volt ugyan, de nem a mi vonatunkon. Egyszer egy nő kiesett, vagy kilökték hancúro­zás közben. Ki tudja? Akkor még nem voltak zárt peronok. Másszor a pályakocsit utolérte egy tehervonat, csak az őr vet­te észre, hogy fennakadtak mind a ketten a mozdony ele­jén. Meghaltak szegények. T érv rajztapéták A múlt után az alagút jövő­jéről beszélgetünk a felvonu­lási épület irodájában, amely­nek fala tervrajzokkal van ki­tapétázva. Az alagútnak alap­ja. taloa is lévén, azt is rend­be kell hozni. A második ütem­ben felszedik a síneket, a talp­fákat, a kavicságyat — 1,4 mé­ter mélységig. A felszínről négy, függőlegesen fúrt lyu­kon, csövekben szivattyúval nyomják le az alagútba a kész betont. Ebből 60 centi vastag, speciális talpbeton lesz, amely alkalmassá teszi az alagutat arra, hogy később villanymoz­donyok is járjanak benne. A bányászok november 30-ig ere­deti állapotába állítanak visz- sza mindent, elvonulnak, nyo­muk sem marad az erdőben. A vasutasok 2—3 hét alatt le­fektetik a vágányokat, újra in­dulhatnak a vonatok. Ezzel még nem lenne teljes a felújítás, minthogy a réteg­víz továbbra is ott szivárog az alagút fölötti kőzetben. A Bányászati Aknamélyitő Vál­lalat pécsi üzemének dolgozói az alagút mellett — a falon túl, de azzal párhuzamosan —, két méter átmérőjű vágatot hajtanak. Ebbe a kis alagútba gyűlik majd össze a víz. yégíff] az építók állítják," bármilyen rövid is a határidő,’ képesek lesznek előbb befejez­ni a felújítást. A bányászok nem ismernek lehetetlent, mondják. Jó szerencsét! Palád! József Vasáért vett kocsi A z egyszeri gazdának elromlott a szekere, vitte hát a kovács­hoz. A mester azt mondta, megcsinálná, de nincs hoz­zá vasa, adjon a gazda. Az fogta magát, elment a vá­sárba, vett egy új kocsit. Lovaival hazahúzatta, ott­hon szétverte, leszedte a vasakat, szaladt boldogan a kovácshoz; íme, itt van, ami kell. Az egyszeri gaz­da esete példázat az okta­lan cselekedetre. Vasért vett kocsi azon­ban nemcsak régen volt. Népi ellenőrök tárták föl, hogy jó néhány mezőgaz­dasági üzemiben három gépkocsiból hoznak össze egyet. Sok ipari üzemben ugyanezt teszik az elektro­mos targoncákkal: hármat szétszednek, s a még jó al­katrészekből egy működő­képesét szerelnek össze. Ez oktalan cselekedetekre a mentség kézenfekvő: régóta akadozik az alkatrészellá­tás. Enyhén fogalmazva Is meghökkentő helyzet, hogy az iparban fölhasznált kö­tőelemek egyharmada há­zilag készül! Az előállítás költsége ily módon az in­dokoltnak a három-ötszörö­se. S tegyük hozzá, hogy. évente több millió dollár értékben kell vásárolni Kü­lönféle csavarokat, alátéte­ket, szorítóbilincseket, s mégis többször alkatrész- hiánnyal * küszködnek a végtermékkibocsótók. A tényleges kiadások, s az utóbb említettekből szár­mazó veszteségek összege akkora, hogy abból több olyan üzemet lehetne építe­ni, amely ontaná a szüksé­ges alkatrészeket. Persze, csak akkor, ha ez az összeg készpénzben állna rendel­kezésre. Maradt tehát a kikébysz«TO^oldás; a, va- . sáért. vett kocsi. .ü.. : Sokféleképpen lehet ezt magyarázni. Érdekeltségi ellentmondásokkal, ösztön­zési hiányokkal vagy ko­operációs zavarokkal. Az acélcsőből levágott aláté­tek. a kis sorozatban elő­állított bilincsek, anyák, csavarok, a három rossz­ból összerakott egy jó te­hergépkocsi, nem csupán konkrét esetek. E véldák jelenségeket is kifejeznek. Azt. hogy adott fejlesztési forrásainkat nem mindig ésszerűen használjuk föl. hanem gyakran a sürgető igények alkalmi parancsai­nak engedelmeskedve. A vasáért vett kocsi hal­latlanul drága mulatság. S nemcsak anyagi károkat okoz, keserves következmé­nyei vannak magatartá­sunkban, gondolkodásunk­ban. Nevezetesen, hogy a hivatalosan engedélyezett, megokolt pazarlás láttán az. aki a termelés végső pontján áll, már semmit sem tart igazán lényeges­nek. Sem a technológiai előírásokat, sem az anyag- utalvónyozást. sem azt, hogy törje a fejét a célsze­rűbb munkaműveleteken. Ilyen közegben az ember szinte immunissá lesz a takarékosság, az ésszerűsí­tés. a szigorúbb technoló­giai fegyelem, a jobb minő­ség követelményeivel szem­ben, hiszen napi munkájá­éban sorozatosan az ellen­kezőjétől találkozhat, még­pedig hivatalos köntösben, utasítások, műveleti elő­írások. anyagkiyételezési jegyek formájában. N em ígér alapvető for­dulatot ugyan, de lé­nyeges lépést igen, hogy a hatodik ötéves tervben jelentősebb erők koncentrálódnak a háttér­ipar fejlesztésére. A vasu­kért vett kocsik egyike te­hát kevésbé lesz napi for­galomban, ám marad azért még elegendő. Ezért to­vábbra . is elengedhetetlen a mindennapi gyakorlat Jcrl- ttkus •elemzése.'- Kétkedni kell abban, hogy a vasáért vett kocsi kifizetődik-e. Veress Tamás Lombikban a természet csodái A napokban megkezdte próba­üzemét a Meriklon Gazdasági Tár­sulás új laboratóriuma a nagyko­vácsi Rozmaring Tsz-ben. A ki­lenc üzem közös gazdasági társu­lata ily módon a gyakorlatban is hasznosítja a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Szegedi Biológiai Központ Növényélettani Intézete és a Rozmaring Tsz közös kuta­tási eredményeit, a gyümölcs, .szőlő és dísznövények szövette­nyésztéssel történő vegetatív mik- roszaporitását. Az új módszerrel — a fajtaazo nosság megtartása mellett — rövid idő alatt milliós nagyságrendben állíthatják elő a betegségtől men­tes, értékes szaporítóanyagot. A tervek szerint a teljes terme­lés július 1-én indul. Osztással gyökereztetlk a gerbe- ra vékony hajtásait (balra fent). A nevelőteremben optimális hö- és fényviszonyok mellett speciális táptalajon erősödnek a szaporított növények. Képünkön; Mór Katalin kertészmérnök és Mathuny Ru- dolfné kertésztechnikus, laborato- rlum vezető-helyettes a nevelöte- rembe helyezi a szaporított nö­vényeket (Jobbra fent). Az egyik munkafázis; mikroszkó- pikus vizsgálattal alaposan ellen­őrzik, nem fertőzte-e vírus a sza­porításra behozott növényeket. Ké­pünkön: Köteles Judit kertész­mérnök (balra lent). * & %

Next

/
Thumbnails
Contents