Pest Megyi Hírlap, 1981. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-31 / 126. szám

KÁDÁR JÁNOS FELSZÓLALÁSA A KISZ X. KONGRESSZUSÁN (Folytatás az 1. oldalról) kért küzdő latin-amerikai né­pek, a nicaraguai, a Salvadort nép elleni agressziót. Odáig elmennek, hogy a haladó erők, a népek szabadságtörek­véseit is terrorizmusnak bé­lyegzik. Sokszor burkoltan, át­tételesen és közvetve, máskor nyíltan lépnek fel Lengyelor­szág szocialista rendszere és vívmányai ellen. A helyzet reális vizsgálata alapján állíthatjuk, hogy az imperialisták tervei, újabb keletű mozgolódásai, kampá­nyai — bár nagy veszélyeket hordoznak — teljes kudarcra vannak ítélve. A tőkések ar­ról álmodoznak, hogy, mint egykoron, újra a világ urai le­hetnek. De ez nem lehetséges többé, mert a világ megválto­zott. Ez a változás történel- rri.eg a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom győzel­mével, az imperializmus vi­láguralmának megszűntével kezdődött. A szovjet hatalom, a világ első szocialista országa min­den megpróbáltatást kiállt, erőssé és legyőzhetetlenné vált. A szocialista társadalmi rend világrendszer lett. Az utóbbi évtizedben egész sor újonnan felszabadult ország hirdette meg, hogy a szocializmus út­ján haladva kívánja megta­lálni népe boldogulását. A NEMZETKÖZI POLITIKA ESZKÖZE: TÁRGYALÁS A VITÁS KÉRDÉSEKBEN Ilyen a világ, és ezt min­denkinek a valóságnak meg­felelően kell látnia: a világ- politika alapvető erőviszo­nyai a haladás és a béke ja­vára változtak. De továbbra is küzdeni kell, most különö­sen szükség van a népek éber­ségére, országaink védelmi ké­pességének erősítésére, a ha­ladás és a béke minden hívé­nek aktivitására. Az enyhü­lés eredményeit meg kell vé­deni, amelyek jelentős ténye­zői a világpolitikának. Ezek az eredmények annak is kö­szönhetők, hogy a haladás erői, a béke őszinte hívei mellé áll­tak olyan polgári politikusok, akik megértették: korunk­ban a különböző társadalmi rendszerek fennállása idején nincs más út, mint az orszá­gok békés egymás mellett élé­se. Az emberiség perspektívá­ja nem is lehet más, mint a béke és a társadalmi haladás.* Az imperialista vezető kö­rök azonban kitérnek a tár­gyalások elöl és csökönyösen ragaszkodnak az amerikai ra­kéták Nyugat-Európába tele­pítésének tervéhez. Az Egye­sült Államok elnöke a napok­ban azt mondotta, hogy tár­gyalni szándékozik a Szov­jetunióval, .de az erő pozici ól­jából. Ez a szándék a világ valóságos helyzetének félre­értésén alapszik. A Szovjet­unióval, a szocialista orszá­gokkal az erő pozíciójából nem lehet tárgyalni, és nem diktál­hat senki. Velük tárgyalni csak az egyenjogúság, a közös felelősség alapján és a meg­egyezés szándékával lehet. Ennek megértése szükségsze­rű, ezt előbb-utóbb be is fog­ják látni. Az sem ártana, ha a nyugati világ vezetői jobban hasznosítanák a történelmi ta­pasztalatokat. Hiszen a máso­dik világháború óta az impe­rialisták többször meghirdet­ték, hogy fel kell számolni, blokád alá kell venni a kom­munista rendszereket — de aztán mindig kénytelenek voltak rájönni, hpgy a való­ságos viszonyokat nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az imperialistáknak azt is tudomásul kell venniük, hogy a népek — s elsősorban a Szovjetunió és a többi szocia­lista ország népei — az elért vívmányokról nem mondanak le, azokból nem engednek. Az emberek, a nemzetek elvitat­hatatlan joga, hogy megsza­baduljanak az elnyomástól, a kizsákmányolástól és a gyar­mati rendszer maradványai­tól. A népek addig nem nyug­szanak, ameddig bem rendel­kezhetnek saját sorsuk és ha­zájuk kincsei felett. Ez a vi­lág fejlődése, az emberiség, az élet egyetlen útja — más út nincs. Napjainkban — s ezt a ma­gunk számára is mondanunk kell — a haladás, a béke min­den hívének nagyobb aktivi­tására van szükség. Egyesíte­nünk kell erőinket, hogy az emberiséget megóvjuk a há­borútól. Fontos, hogy a tőkés országok kormánykörei ugyan­úgy politikai józanságot és felelősségtudatot tanúsítsanak, mint a szocialista országok ve­zető tényezői. Ebben a helyzetben a mi politikánk változatlan. Vall­juk, hogy a nagy nemzetközi kérdések közül az első és a legfontosabb, amelyben az egész emberiség, a világ ösz- szes népe érdekelt: a világhá­ború elkerülése. Ennek lehe­tősége adott, s ez nem más, mint a béke megszilárdítása, az kapcsolatos szovjet állásfogla­lások. Különösen nagyra értékel­jük, hogy az utóbbi időben durvább imperialista propa­ganda ellenére az SZKP kong­resszusának hangvétele nyu­godt, magabiztos, józan és mér­sékelt volt, s ilyen hangú volt Brezsnyev elvtárs legutóbbi, grúziai beszéde is. A Varsói Szerződés többi tagállamának is vannak vál­tozatlanul érvényes és tárgya­lást igénylő javaslataik. A szé­les közvélemény — nemcsak a szocialista, hanem a kapi­talista országokban is — tud­ja, hogy az emberiség alap­vető érdekét, a békét érintő kérdésekben most az Egyesült Államokon, a NATO-országo- kon, a kapitalista világ veze­tő tényezőin van a sor, nékik kell a Szovjetunió, a szocia­lista országok javaslataira mél­tó választ adniuk. Pártunk, kormányunk, va­lamint országunk közvéle­ménye melegen üdvözölte és teljes mértékben támogatja a szovjet javaslatokat. Hazánk a Varsói Szerződés országai­val, a haladás és a béke ösz- szes erőivel együtt dolgozik és küzd ezeknek a javaslatok­nak a megvalósításáért.* En­nek szellemében lépnek fel képviselőink az Egyesült Nem­zetek Szervezetében, a mad­ridi tanácskozáson, a bécsi tár­gyalásokon és a kétoldalú kap­csolatokban is. Pártunk, kor­mányunk e célokért, ebben a szellemben folytatja nemzet­közi tevékenységét. Joggal mondhatjuk, hogy népünk tel­jes mértékben támogatja eze­ket a külpolitikai célokat. Bí­enyhülés elmélyítése és kiter­jesztése. A konkrét feladat a fegyverkezési verseny meg­fékezése, a békés egymás mellett élés és a kölcsönösen hasznos, gyümölcsöSő kapcso­latok fejlesztése. El kell érni, hogy a nemzetközi politika fő eszköze minden vitás kérdés­ben a tárgyalás, valamint az érintett felek érdekeinek meg­felelő megállapodás legyen. A szocialista országok be­csületes, korrekt politikát foly­tatnak. Azt vallják, hogy az államok egyenlő biztonságát a fegyverzet alacsonyabb szint­jén kell megvalósítani. Ez volt politikánk lényege eddig, és ez lesz a továbbiakban is. Nagyszerűen kifejezték ezt az SZKP XXVI. kongresszusán Brezsnyev elvtárs gXtal előter- zunk abban, hogy meg tudjuk jeszlett széles körű tárgyalá­si javaslatok, s a legfontosabb nemzetközi kérdésekkel, a há­borús veszély elhárításával akadályozni az új világhábo­rút, a nemzetközi helyzetben folytatódik az enyhülés, és megőrizzük a békét. LEGNAGYOBB ERŐNK A SZOCIALISTA NEMZE Szólni szeretnék néhány ha­zai kérdésről is. Belpolitikai helyzetünk ' kiegyensúlyozott, a párt' és a nép Összeforrott, együtt dolgozik, erősödik a szocialista nemzeti egység, társadalmunk politikai, gazda­sági alapjai szilárdak. A gaz­dasági, kulturális építőmun­kában jelentős eredménye­ket értünk el. Ezek jellemzik belső helyzetünket, s ezt tud­ják barátaink, sőt, bizonyos mértékben a velünk szemben­állók is. Rendszerünk szilárdságát több nagy társadalmi meg­mozdulás is bizonyítja. Első­ként említem a XII. kong­resszus kedvező fogadtatását. Ezt követték az országgyűlési és tanácstagi választások, a szakszervezeti kongresszusok, a Hazafias Népfront kong­resszusa — és ez a mostani kongresszus is. Az itt felszóla­ló fiúk és lányok —, csakúgy, mint a korábbi fórumok részt­vevői — a valóságos helyzet­ről és tennivalókról szóltak, TI EGYSÉG teljes felelősséggel és bizako­dással Ahhoz, hogy eredmé­nyesén dolgozhassunk, sok mindenre; egyebek közt anyagi eszközökre is szükség van. De a legfontosabb és leg­nagyobb erőnk a szilárd bel­politikai helyzet és a szocia­lista nemzeti egység. A legutóbbi tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy ■ egy or­szágban szocializmust építe­ni, sikerrel előrehaladni csak akkor lehet, ha a társadalom erőit olyan forradalmi élcsa­pat vezeti, amelyet tudomá­nyos elmélet irányit, s amely valódi programot tud adni az ország népének; ha van olyan szilárd népi hatalom, amely érvényesíteni tudja a szocia­lista törvényességet és képes önmagát megvédeni; ha a tö­megek támogatják a pártot és a népi hatalmat S további fontos tényező, hogy dolgozni kell! Ez a fontos, s nem az el­osztásra kell új szervezeteket kitalálni. Az elosztást persze mindenki szívesen vállalja magára, legyen az a párt Köz­ponti Bizottsága, a szakszer­vezet, a KISZ, vagy egy vál­lalatvezető. De elosztani csak azokat az anyagi és kulturális javakat lehet, amelyeket a nép létrehozott. Tehát: erős, jól vezető párt, szilárd népi ha­talom, tömegtámogatás és munka. Ezek a tényezők a Magyar Népköztársaságiján megvannak, működnek és to­vább fognak erősödni! Most ilyenek a viszonyok nálunk. Ennek ellenére az utóbbi években, részben „ön­erőből”, részben nemzetközi ha­tások alapján többfelé kicsit kritikusabb nézetek is jelent­keznek. Ezzel kapcsolatban csatlakozom az előttem szó­lókhoz, Fejti elvtárshoz és a többiekhez, mert úgy igaz, hogy nekünk minden kende­zés és mellébeszélés nélkül a valódi problémákat kell napi­rendre tűznünk. És ha vala­mi javításra szorul, akkor cse­lekednünk kell. Ez a mi viszonyunk a hi­bákhoz, a hiányosságokhoz, fejlődésünk gondjaihoz. S szí­vesen veszünk minden olyan bírálatot, vitát, amely előbbre viszi ügyünket. Az ilyen épí­tő szándékú viták és bírála­tok mellett különböző helye­ken és területeken pesszimis­ta nézetekkel is találkozunk. Nemrégiben kezembe került egy előadássorozat a halálról. Ez a probléma tudományos — orvostudományi, pszicholó­giai, vagy filozófiai — szem­pontból érdekes. Szívesen hoz­záírtam volna egy bekezdést arról, hogy én egész életem­ben az élet problémáival fog­lalkoztam. Tudom, vannak olyanok, akik állandóan a ha­lálra készülnek, de az embe­rek többsége nem ilyen, ha­nem az élettel törődik, mint ahogy népünknek is az élet, az előrehaladás a fontos. A helyenként jelentkező pesszimista hangulatok miatt nem fölösleges vívmányaink­ról is szólni. Ez nem a hiá­nyosságok elhallgatása. Azért beszélünk az eredményekről, mert tudnunk kell, mit ér­tünk el azon .az úton, ame­lyen népünk évtizedek óta ha­lad. Hatalmas történelmi vív­mányaink vannak, Magyaror­szágon, miután a szovjet had­sereg felszabadította hazánkat a hitlerista megszállás alól, népi hatalom jött létre. Le­raktuk a szocializmus alapjait, eljutottunk a fejlett szocialis­ta társadalom építésének sza­kaszába. Ez azt jelenti, hogy felszámoltuk a feudalizmust, a nagybirtokrendszert, a ka­pitalizmust és mindent, ami azzal jár. Megszüntettük az embernek ember által való kizsákmányolását. Népünk bebizonyította, hogy a köztulajdonban lévő ter­melőeszközökkel, a közös gazdálkodással az iparban és a mezőgazdaságban hatalmas alkotásokra képes. Ugyan­ilyen történelmi vívmány a volt uralkodó osztályok mű­veltségi monopóliumának meg­szüntetése. Köztudott, hogy Magyarországon nagy volt az analfabétizmus, a gyermekek közül sokan még az elemi is­kola padjába sem jutottakéi, a középiskoláról és a főisko­láról nem is beszélve. Azóta nemzetünk birtokba vette a kultúrát: műveltté vált a ma­gyar nép! A felszabadulásunk óta el­telt 36 évben történelmi el­maradottságot küzdöttünk le. Bár ezekben az esztendőkben éles harcot kellett vívnunk a hatalomért, azért, hogy kinek épüljön ez az ország, s nem kevés hibával kellett megküz- denünk, mégis elmondhatjuk: évszázadnyi elmaradást hoz­tunk be, népünk elérte mind­azt, amit a kapitalizmus nem tett lehetővé. Sőt még ennél is többet: tovább ment a szo­cialista fejlődés útján. Történelmi vívmányunk az is, hogy a világban helyreál­lott a magyar nép és Magyar- ország becsülete. Népünk fel­zárkózott az élen haladókhoz és biztos jövendőjét a szocia­lista társadalmi rend kereté­ben építi. Ezek a mi történel­mi vívmányaink, amelyeket az idősebb nemzedék számon tart. A fiatalok azonban nem na­gyon ismerik ezeket, de kér­I jük; néha gondoljanak arra, hogy ami ma nekik a világ legtermészetesebb dolgának tűnik, az néhány évtizeddel ezelőtt a mi számunkra, akik akkor hasonló korú ifjúmun­kások voltunk, még vágyálom­nak tűnt. A párt távol óll attól, hogy a helyzetünket idealizálja. Nem állítjuk, hogy ami ma nálunk van, az már maga a tö­kéletesség, hogy nincsenek hi­báink és gyengeségeink. Ilye­nek bőven vannak, s nyíltan szoktunk róluk beszélni. Pár­tunk szembenéz a valósággal, s ennek alapján dönt arról, mit tegyen, s hogyan haladjon tovább. A párt XII. kongresz- szusa is teljes valóságukban tárta fel gyengeségeinket és problémáinkat, valamint szám­ba vette azt is, milyen terve­ket tudunk most magunk elé tűzni. Mind a kongresszus, mind a VI. ötéves terv szigorú programot hirdetett meg, mert a valóságos helyzetből indult ki. Mérsékeltebb növeke­dési ütem mellett óriási fel­adatokat jelölt meg a termék­szerkezet korszerűsítésében, a gazdasági munka és a kultu­rális tevékenység javításában, valamint az emberek alkotóké­pességének kibontakoztatásá­ban. A TELJESÍTMÉNY SZERINTI ELOSZTÁS ELVÉT VALLJUK Nyíltan beszéltünk arról is, hogy az életszínvonallal kap­csolatban jelenleg felelősen és tisztességgel csak azt tudjuk az ország népének mondani, hogy most az elért szint tartá­sa és megszilárdítása a köz­ponti feladat, s a legközelebbi években új erőt kell gyűjte­nünk az életszínvonal további emeléséhez. A következő esz­tendőkben tehát hatékonyabb gazdasági munkára, jobb tudo­mányos, közoktatási, kulturá­lis tevékenységre van szükség és fokozottabban kell mozgó­sítani az emberi tényezőt, mert bonyolult világpolitikai helyzetben, számunkra kedve­zőtlen nemzetközi körülmé­nyek között élünk. Erről is őszintén beszélünk, nem idea­lizáljuk viszonyainkat, s a helyzet megkövetelte feládato- kat tűzünk magunk elé. S amikor azt mondjuk, hogy szi­lárd nálunk a belpolitikai helyzet, akkor ebbe beletartozik az is, hogy nagyot léptünk előre helyzetünk reális megíté­lésében, népünk ismeri a való­ságos helyzetet és ennek alap­ján adta támogatását a XII. kongresszuson kitűzött felada­tok megvalósításához. A valósághoz az is hozzátar­tozik, hogy a munka haté­konysága nem kielégítő. Ez egyaránt vonatkozik a politi­kai, a gazdasági és a kulturá­lis munkára, s a tudat fejlesz­tésére. , Eredményeink elma­radnak mind a szükségletek, mind a lehetőségek mögött. A vezetésnek is vannak hiá­nyosságai. Én ennek tartom Délután plenáris üléssel folytatódott a munka döntési rendszerünk nehézkes­ségét, lassúságát és a bürok­ratikus vonásokat, amelyekkel különböző területeken még ta­lálkozhatunk. Ilyen továbbá a felelősség elmosása, amelyből számos hiba adódhat, s ide so­rolom a rendelkezésre élló eszközök nem megfelelő ki­használását. A vezetés e hibái­ról szólva nemcsak a Központi Bizottságra és a kormányra gondolok, hanem a legkisebb egység vezetőire is. Mindenki­nek meg kell tanulnia, hogyan küzdje le ezeket a hibákat. Ki­váltképpen azért, mert a szo­cialista építés olyan szintet ért el Magyarországon, amelyről a további fejlődésért már na­gyon meg kell dolgozni. Ko­rábban, amikor az alapokról indultunk, tervezhettük az ipari termelés évenkénti 15 százalékos növelését, s ezt meg is lehetett valósítani. De ami­kor egy bizonyos fejlettségi szintet elérünk — és ez nem­csak az iparra vonatkozik —, akkor az eredményekért már nagyobb erőfeszítéseket kell tenni. Önök nagyon jól tudják, hogy a sportolók eleinte köny- nyen javítják meg korábbi eredményeiket, de utána már a századmásodpercekért is vért kell izzadni. Ez egy kicsit így van a társadalom fejlődé­sében is. Világosan kell tehát látnunk, hogy mi is elértünk egy olyan fejlettségi szintet, amely után — a további előrehaladásért — alaposan meg kell küzdeni Talán keményebben és jobban, mint eddig. Ugyanígy tudatá­ban kell lennünk annak is, hogy a bonyolult nemzetközi viszonyok és a kedvezőtlen vi­lággazdasági körülmények kö­zött hiányosságaink és nehéz­ségeink erőteljesebben érezte­tik hatásukat. Meg vagyok győződve arról, s pártunk Központi Bizottsága is azt vallja, hogy — miután az utóbbi két évben szigorúbb követelményeket állítottunk magunk elé — most kicsit jobban dolgozunk. Bizonyos eredmények már mutatkoznak, s ez azt bizonyítja, hogy erő­feszítéseinknek megvan az ér­telme. Továbbra is követnünk kell azt a gyakorlatot, hogy problémáinkkal szembenézünk, új és korszerű megoldásokat kutatunk fel, keményen és fegyelmezetten dolgozunk hi­báink és hiányosságaink fel­számolásáért, nagy terveink megvalósításáért. Ezek a ter­vek öltenek testet a párt programnyilatkozatában, a XII. kongresszus határozatai­ban és a VI. ötéves tervben. A VI. ötéves terv jó és fon­tos terv. Az eredmények még kezdetiek, de azt már elmond­hatjuk, hogy az indulás bizta­tó volt. Sok területen mutat­koznak máris az ésszerű mun­ka eredményei, s megvan a re­ményünk arra, hogy tovább tudunk haladni a fejlődés út­ján. Az eredményekről szólva I

Next

/
Thumbnails
Contents