Pest Megyi Hírlap, 1981. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-31 / 126. szám

KÁDÁR JÁNOS FELSZÓLALÁSA A KISZ X. KONGRESSZUSÁN gondoljunk a mezőgazdasági dolgozók helytállására. Tavaly a mostoha időjárás miatt ké­sett az érési folyamat, össze­torlódtak a munkák. Mindezek tetejébe szokatlanul korán állt be a tél. Amit az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek dolgozói a múlt év őszén és a keserves hosszú telet követő tavaszon végeztek, azért min­den elismerést megérdemel­nek. Le a kalappal előttük! Becsülettel, erőfeszítéssel az összes időbeli hátrányt leküz­dötték és most a mezőgazdasá­gi munkák előbbre tartanak, mint más években. Ebből is látható, hogy ha valami raj­tunk múlik, akkor az igyeke­zet és a szorgalom meghozza az eredményét. Érvényes ez a termelésre és sok más terület­re is, így például a politikai munkára, a tudományra, az oktatásra, a kultúrára és min­den alkotó tevékenységre. A becsületes igyekvésnek is köszönhető, hogy bár a nem­zetközi gazdasági körülmények tovább romlottak az utóbbi másfél évben, az életszínvona­lat eddig sikerült tartanunk, s ha a jövőben kicsit még job­ban dolgozunk, akkor tartani is tudjuk. Az életszínvonal megőrzése és megszilárdítása nagyon komolyan vett progra­munk. Ezzel kapcsolatban hangsú­A MUNKÁSOSZTÁLY A EGÉSZSÉGES BÁZISA A Kommunista Ifjúsági Szö­vetség a párt ifjúsági szerve­zete, s e minőségében betölti funkcióját. Kereken 850 ezer tagja van, s ezenkívül — he­lyes, hogy itt erről szó esett — egymilliós az úttörők mozgal­ma. A KISZ az úttörőktől kap­ja az utánpótlást, a párt pe­dig a KISZ-től. A pártnak más utánpótlási forrásai is vannak, gondolok a szocialista brigádmozgalomra, a munkás­őrségre és a népfrontra, de je­lenleg áz új'jiárttagók 75'-szá­zalékát felelős KISZ-ajánlásra veszik föl a pártba. A KISZ mint az ifjúság tö­megszervezete is betölti funk­cióját. Magában foglalja a tár­sadalmilag aktív ifjúság na­gyobbik felét, politizál velük, képviseli érdekeiket. Hogy hol és hogyan kell javítani a munkán, ezt a KISZ-esek ná­lam jobban tudják. A KISZ- nek természetesen minden if­júsági rétegre nagy figyelmet kell fordítania, de különösen a munkás ifjúságra. Azért eme­lem ki ezt, mert pártunk — a forradalmi élcsapat — a mun­kásosztály programját hirdeti és valósítja meg. Legfontosabb utánpótlási forrása a munkás ifjúság, minthogy a munkás- osztály egésze az a bázis, amely nélkülözhetetlen a párt egészséges továbbépítéséhez. Mint önök is tudják, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt és a Kommunista Ifjúsági Szö­vetség elnevezésnek történelmi előzményei vannak. Ebből egyes KISZ-isták, akikkel vi­tatkoznunk kellett, arra a hi­bás következtetésre jutottak, hogy szűk, elit ifjúsági szövet­séget kell szervezniük, és ezért alig akartak felvenni fia­talokat. Vitákban tisztáztuk ezeket a kérdéseket. Az ifjú­ság soraiból a jelenleginél szélesebb körű KISZ-tagságra van szükség. Az az egészséges, ha a KISZ minél több fiatalt tömörít, hogy kommunistákat neveljen belőlük. A szocialista építés kezdeti időszakában Magyar- országon volt egy hibás felfo­gás, amit úgy nevezhetünk, hogy kommunista gőg. Voltak olyan párttagok, akik min­denkinél különbnek tartották magukat. Ez hiba yolt, és ilyenre nincs szükség sem a pártban, sem a KISZ-ben. Meg kellett magyarázni, hogy min­den ember ■pártonkívülinek születik és azután lesz valami­lyen úton-módon kommunista. E tekintetben tehát az embe­rek egyformák. De amikor a KISZ a párt­nak utánpótlást nevel, akkor gondoljon arra. hogy mégis van valami, ami csak a kom­munistát jellemzi. Ez pedig alapvetően az, hogy a kom­munista a szocializmus, a kommunizmus eszméjére teszi fel az életét, és számára a kö­lyozni szeretném, hogy a jövő­ben jobban kell érvényesíteni a teljesítmény szerinti elosztás elvét. Népünk túlnyomó több­sége becsülettel, tisztességgel dolgozik az iparban, a mező- gazdaságban, a közlekedésben, a szolgáltatásban és más terü­leteken. De még nem minden­ki ^.végzi így a munkáját. Ahogy ez a nagyobb menete­lésnél lenni szokott, vannak, akik húzzák és tolják a ko­csit, és vannak, akik közben fenn üldögélnek a vendégolda­lon és vitetik magukat. Ez így nem megy! Az embereknek a teljesítmény alapján kell az anyagiakból részesülniük. Tár­sadalmi méretekben jobban és hatékonyabban kell érvényt szerezni a szociális igazságnak és a szocialista erkölcsnek, amelynek legfőbb követelmé­nye, hogy a mi társadalmunk a munka társadalma, itt dol­gozni kell, ha valaki boldogul­ni akar, mert a nép is ezt te­szi. Belpolitikai törekvéseinket illetően jó programunk és he­lyes politikánk van: sikeresen építjük a fejlett szocialista tár­sadalmat és védelmezzük a békét. A mi programunk: a szocia­lizmus és a béke — a haza felvirágoztatása. Ebben bízni kell, ezért dolgozni kell, és az eredmények nem maradnak el. PÁRTÉPÍTÉS zösség érdeke és boldogulása, a dolgozó osztályok és a nagy közösség, a nemzet felemelke­dése a legfontosabb. Hazánkban a szocialista közgondolkodás tért hódít, erő­södik a szocialista öntudat és áldozatkészség. Erről tanús­kodnak a szocialista brigád­mozgalom és munkaverseny eredményei is. De ezzel egy­idejűleg — aminek bizonyos társadalmi okai is lehetnek — erősödött az egyéni gyarapo­dásra való hajlam, az önzés. Ugyanaz az ember néha a kollektívában szo­cialista módon, a saját szű- kebb körében viszont egoista módon gondolkodik. Amikor társadalmi, közösségi célokról és érdekekről van szó, bizony akadnak, akik megkérdezik: mit kapunk érte? Ez így nem jó! A kommunista számára az eszme és a közösség az elsőd­leges, és annak rendeli alá sa­ját egyéni érdekeit, céljait, életmódját, életstílusát. Erre kell nevelni azt a fiatalt, aki­ből azt akarjuk, hogy valóban kommunista legyen. Remélem, hogy a KISZ a továbbiakban is ennek szellemében végzi munkáját. Az ifjúság életkörülményei és életszínvonala elválaszt­hatatlan a nép ‘ életkörülmé­nyeitől és életszínvonalától. Magyarországon az életszín­vonal nem alacsony és az életkörülmények nem rosszak. Ezt állapítják meg a külföl­diek is, akik szép számmal jönnek-mennek, s egyöntetűen azt mondják, hogy nem élünk rosszul. Ez vonatkozik a fia­talságra is, hiszen van enni­valója, tud öltözködni, van munkája. Nem akarom a kapitaliz­mussal ijesztgetni az ifjúságot, mert hazánkban soha többé nem lesz kapitalizmus. De a fiatalok utaznak és látnak ele­get, s nézzék meg, hogyan él­nek kortársaik a tőkés világ­ban. A munkanélküliek között igen magas a fiatalok aránya, s munka nélkül nincs igazi élet. A mi fiataljainknak biz­tosított a munkalehetőség, és ha dolgoznak, akkor megfelelő bért kapnak, amiért vásárolni is tudnak. A fiatalnál a műveltség megszerzése nem ugyanazt je­lenti, mint a felnőtt ember­nél. Számára a tanulás egy életre szóló beruházás, amely- lyel a saját jövendőjét építi. Hazánkban az általános isko­la nyolc osztályát az adott korosztály szinte teljes egészé­ben elvégzi. Középfokú kép­zésben a megfelelő korosztály 9fi százaléka részesül, amihez mindjárt hozzáteszem, hogy a középiskolai tanulók száma most a hétszerese, az egyetemi és a főiskolai hallgatóké pedig csaknem a tízszerese annak, amennyien a Horthy-rendszer- ben voltak. Ez is mutatja, hogy ifjúságunk birtokába ve­szi a műveltséget, a kultúrát. Mint tudják, a pártkong­resszus is foglalkozott az ifjú­ság problémáival. Ezek közül kettőt említenék: az egyik a lakáskérdés, a másik a pálya­kezdés. Mindkettőt napirenden tartja a párt, a kormány és á társadalom, és mindnyájan ja­vítani szándékozunk a hely­zeten. De a lakásgondokról szólva azért ne felejtsék el, hogy a tanácsi lakások 57 százalékát ifjú házasok, fiatal családok kapták, öt év alatt 200 ezer fiatal család költözött új la­kásba. Mindemellett jogos igény, hogy javuljon a hely­zet, s üdvözlöm a KISZ-nek azt a szándékát, hogy maga is próbál kezdeményezni. Nem ismerem annyira a mai ifjúság gondolkodását, mint maguk a fiatalok. De annak idején szó­ba sem kerülhetett, hogy mindjárt kétszobás, összkom­VITÁKBAN EDZŐDIK A SZILÁRD ESZMEISÉG A jogos igényeket számon- tartjuk, és azok teljesítéséi« törekszünk. Ezért dolgozik a párt, a kormányzat és a tár­sadalom is. Egészében véve — azt hiszem — ifjúságunk hely­zete, jelene elfogadható, jö­vője szép és biztos. ifjúságunk erkölcsi, politi­kai állapota megfelelő. A fia­tal korosztályok óriási több­sége tanul, dolgozik. Részt vesznek a szocialista munka- versenyben és brigádmozga­lomban, önkéntes építőtábo­rokban. Itt már szóba hoz­ták a védnökségeket, ame­lyek nagyon. fontos segítői a szocializmus építésének. Meg­említem Pafcsot, bár sok más példa is van a jó válla­lásokra. Pasztuhov elvtárs is szólt arról, hogy fiataljaink Uszty-Ilimszkben és az Oren­burg! vezeték építésében is becsületet szereztek a ' ma­gyar névnek. Sőt, van Olyan tapasztalat, hogy a magya­rok külföldön jobban igye­keznek és a nemzet becsü­letére többet adnak, mint itt­hon. A világban sokfelé dol­goznak magyar munkások, és általában dicsérik a munká­jukat. De jó lenne, ha itthon is mindenütt ugyanezt te­hetnénk ! Eleget tesznek a fiatalok honvédelmi kötelezettségeiknek is. És ez nagyon fontos, mert megfelelő színvonalon kell tartani hazánk és a szocialis­ta orsizágok védelmi erejét. Nem engedhetjük meg, hogy a kapitalisták fölénybe kerül­jenek és a maguk akaratát erőszakolják rá az emberiség­fortos lakásban induljon a családalapító fiatalember éle­te. Akkor az volt a fiatal vá­gya — talán még most is az —, hogy akármilyen kicsiny, de saját otthona legyen, ahová mint fiatal házas hazamehet. Ezt kell nekünk mindenkelőtt elősegíteni többféle módon és formában, mert ez jogos igény. De ezeket a jogos igényeket is helyesen kell értelmezni. Elhiszem, hogy egy fiatalem­ber önálló komfortos lakást szeretne, autóra és külföldi utazásra vágyik. Ezek jogos igényei lehetnek egy fiatal­embernek, de ne felejtsék, hogy ezt így egy csapásra egyetlen társadalom sem tud­ja megadni. Lehetetlenség, hogy mi egy fiatalembernek húsz- vagy huszonegy éves korára garantáljuk a lakást, a gépkocsit, a külföldi utazáso­kat. Nem mondhatjuk neki: ülj be, testvér a készbe, él­jen a szocializmus. Ez így nem megy, ezért neki is kell valamit tennie. re. A népek már tud ják, hogy mit várhatnak a kapitalizmus­tól és az imperializmusitól. Mindent meg kell tennünk és meg is teszünk a megfelelő színvonalú honvédelemért. A fiatalokat is ilyen szellemben kell nevelnünk. Minél erősebb védelmi képességünk, annál inkább elejét vehetjük az im­perialisták mindenféle vér­mes reményeinek és kalandor akcióinak. Ez is a béke szol­gálata és védelme! Mindent összevetve én a szerény megfogalmazás híve vagyok: az ifjúság általános helyzete, anyagi, erkölcsi és politikai állapota jobb még lehet, rosszabb ne legyen so­ha! A KISZ feladatai között az első helyre teszem az eszmei­politikai nevelést, tudományos világnézetünk, a marxizmus— leninismus terjesztését és a párt politikájának megvalósí­tását. Sok vita volt annak ide­jén a pártban is arról, hogy mikor erős a párt, és milyen szerepe van ebben a taglét­számnak. Mi úgy véljük, hogy a párt ereje valamilyen területen — bár nem teljesen független a taglétszámtól — elsősorban ott mutatkozik meg, ahol politikája érvénye­sül. Ez bizonyos értelemben az ifjúsági munkára is érvé­nyes, vagyis a KISZ a maga jó munkájával is elősegítheti, hogy a párt politikája min­den kérdésben és mindenhol megfelelően érvényesüljön. Ennek érdekében elveink, rendszerünk, eszméink mel­lett ki kell állni. A KíSZ-kongres&zus elé terjesztett jelentés és az elnö­ki megnyitó is említést tett arról, hogy á tanácskozást megelőzően helyenként éles, élénk viták voltak. Itt hozom szóba azt a jelenséget, hogy a párt politikájának helyeslé­se, a széles körű egyetértés nyomán a felnőttek egy része elszokott a vitától, attól, hogy szembeszálljon a zavaros né­zettel, rámutasson, az igaz­ságra. A felnőttek és a fiatalok határozott kiállására van szük­ség, a helytelen nézetekkel vi­tatkozni és velük szemben érvelni kell. Ezek között ta­lálható olyan, ami a nyu­gati világból származik, tő­lünk idegen, sőt, esetenként ellenséges. A fiatalokat kü­lönösképpen segíteni kell ab­ban, hogy ismerjék fel az el­lenséges, antikommunista, an- tiszocialista nézeteket. Hiszen előfordulhat, hogy valamely nézet ellenséges tartalmát az a fiatal sem ismeri fel, aki azt terjeszti, hát még az, aki hallja. Meg kell tanulni szi­lárdan kiállni és vitatkozni, érvelni és meggyőzni. A tanulás, a munka, a hon­védelem, a művelődés, a sport nemcsak a társadalomnak, ha­nem elsősorban magának a fiatalnak az érdeke. Hallani olyan esetről, hogy a tizen­éves gyerek kijelenti az ap­jának, nem tanulok neked tovább, Az ilyen fiatalnak meg kel] magyarázni, hogy végső soron nem az apjának, nem a pártnak, nem a KISZ­nek, hanem elsősorban saját magának tanul. S nemcsak a társadalomnak, hanem önma­gának is dolgozik, saját jövő-, jét is építi. Ugyanígy a hon­védelmi kötelezettség becsüle­tes teljesítésével saját életét és jövőjét is védelmezi. Az eszmei, erkölcsi neve­lésben nagy szerepe van a családnak, az iskolának, a társadalomnak, amibe termé­szetesen beleértem a pártot és a KISZ-t is. Amikor az em­ber világra jön, nem több, mint egy természeti lény. Ah­hoz, hogy emberré váljon, hogy az emberi magatartási normákat megtanulja, a tár­sadalom hatása szükséges. Az első, aki neveli, tanítja, a szülő; a második a tanító és a tanár; a harmadik a KISZ, a párt, a felnőtt társadalom, az idősebb nemzedék. Az embe­reket szocialista öntudatra, ha- zafiságra és internacionaliz­musra, a munka megbecsülésé­re, px>litikal és erkölcsi igé­nyességre, bátorságra kell ne­velni. A fiatal ebben az érte­lemben legyen „idealista” és harcoljon az eszmék tiszta ér­vényesüléséért. Később rá fog jönni, hogy ez nehéz do­log, sokat kell érte küzdeni. A nevelésben nagy a példa ereje. Mert, ha valaki nem úgy él és nem úgy cselekszik, ahogy azt hirdeti, akkor sza­vának nincs hitele. S rendkí­vül fontos nevelési módszer, hogy a fiataloknak feladato­kat adjunk, s bízzunk ben­nük. Ha a fiatalemberben ambíció van, arra építeni le­het, mert többre képes, mint az előző nemzedék. Már az indulásnál nagyobb az alap- műveltsége, több az ismerete, a tárgyi tudása. MÉLTÓ NEMZEDÉK ÁEL AZ IDŐSEBB GENERÁCIÓ HELYÉRE A KISZ X. kongresszusának eredményes, jó munkát kívá­nok. Ügy gondolom, hogy miként a párt XII. kongresz- szusa, az országgyűlési és ta­nácsi választások, majd a szakszervezeti és a népfront- kongresszus, akként a KISZ X. kongresszusa is bizonyítja belső helyzetünk szilárdságát, ifjúságunk tettrekészségét és újabb lendületet ad a szocia­lista építéshez. Amit eddig itt láttam és hallottam, az biz­tató. A pártszervezetek eddig is segítették és a jövőben is segíteni fogják a KISZ mun­káját. Államunk, az egész társadalom is támogatja a KISZ nemes célkitűzéseit. Az idősebb generációnak “ nagy öröm, hogy méltó nemzedék állt, s áll a helyére. Az MSZMP Központi Bi­zottsága nevében kijelenthe­tem — s gondolom, Lázár elv- társ is egyetért vele —, hogy a KISZ a jövőben is bizton számíthat a pártra és a kor­mányra a magyar ifjúság ne­mes céljainak valóra váltásá­ban. Azt kérem a Kommunis­ta Ifjúsági Szövetség tisztség- viselőitől, KISZ-tagjaitól, va­lamennyi fiataltól, hogy dol­gozzanak becsülettel, s bízza­nak abban, hogy a szocializ­mus és a béke győzni fog. A magyar nép ennek jegyében él és dolgozik, s ifjúságunknak is ezek az eszmék teremtik meg a boldog életet. 1 Politizáló, gondolkodó közösségek Három napro megfiatalodott az Épí­tők Háza, a KISZ X. kongresszusának színhelye. A falakra az ifjúsági mozga­lom és az úttörőélet eseményeit meg­örökítő fényképek kerültek, a termek­ben, a folyosókon a KlSZ-kongressizus tanácskozására összesereglett küldöttek cseréltek véleményt Szombat délelőtt azonban elcsende­sedett az épület. A kongresszus előző napú plenáris ülése után e korai órák­ban a főváros különböző helyein hat — a munkás, a mezőgazdasági, az ér­telmiségi, a középfokú, a felsőfokú tan­intézeti, valamint a fegyveres erők és testületek fiataljainak — szekcióiban tették szóvá a mozgalmi munka ered­ményeit és gondjait a küldöttek. A hozzászólásokból, a vitákból kiderült: az ifjúsági mozgalom tagjai reálisan értékelik helyzetüket, ismerik a fel­adatokat, a gondokat. A szekcióülések aktív résztvevői vol­tak a Pest megyei küldöttek is. Paczelt Csilla, a váci közgazdasági szakközép­iskola tanulója, a középiskolások szek­ciójában az állami gondozottak helyze­tével foglalkozott. Elmondta, hogy meg kellene szüntetni az előítéleteket, sokkal többet kellene tenni azért, hogy a nehéz körülmények között felnövő fiatalok könnyebben beilleszkedjenek az életbe aktív, tevékeny részesei le­gyenek a társadalomnak. Hozzászólá­sára reagált Hanga Mária művelődési miniszterhelyettes is. Hangsúlyozta: el­sősorban a mai fiatalokat kell arra nevelni, hogy felelősségteljes szülők le­gyenek. Ugyanebben a szekcióban vett részt a tanácskozáson Nemoda István, a Magyar Úttörők Szövetsége Pest me­gyei elnökségének elnöke is. — Érdekes volt hallgatni a fiatalok véleményét a tanulmányi versenyekről, azoknak értékelési rendszeréről, a pe­dagógusok és diákok viszonyáról — válaszolta kérdésünkre a délutáni ple­náris ülés szünetében. Azért vettem részt ennek a szekciónak a munkájá­ban, mert jól lemérhettem: a diákok hasznosítják az úttörőmozgalomban szerzett ismereteiket később az okta­tási intézmények ifjúsági szövetségé­ben is. Az értelmiségi fiatalok szekciójában Kuháriné dr. Fodor Mária járásbíró ar­ra figyelmeztetett, hogy a KISZ vál­laljon még nagyobb szerepet az ifjú­ság nevelésében. Nem szabad bezárul­ni a nem KISZ-tag fiatalok előtt. Hétköznapi munkájának tapasztala­taiként említette: sok fiatal kerül a társadalom perifériájára, akiknek éle­te alakulását jó szóval, neveléssel ko­rábban befolyásolni lehetett volna. A tanácskozás szünetében még hozzátet­te: — A KISZ-alapszervezetek, az ifjú­sági mozgalom tagjai lakóhelyükön, iskolájukban, munkahelyükön figyel­jenek fel a veszélyeztetett fiatalokra. Vonják be őket a mozgalmi munkába, a közéleti tevékenységbe. Ragadjanak meg minden lehetőséget, hogv belőlük Is értelmesen gondolkodó, politizáló, a közösségért tenni akaró fiatalok vál­janak., Az a véleményem, hogy az if­júsági szövetség tagjai részt vállalhat­nak például a börtönből szabadult fia­talok utógondozásában. Ilyen társadal­mi utógondozóként a huszonéves KISZ- tagok jól segíthetik e megtévedt fia­talok beilleszkedését a társadalomba. Kiss Jenő, a Gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetem hallgatója a felsőfokú tan­intézetek fiataljainak szekcióülésén vett részt. Az egyetemi KlSZ-szervezetek érdekvédelmi munkáját és szervezeti életének kérdéseit elemezte. Kiemelte, hogy nem mindig van meg az egység az egyetemi vezetők és a felsőoktatási intézmények ifjúsági mozgalma kö­zött. Beszámolt arról is, hogy a Gödöl­lői Agrártudományi Egyetemen ötven- oldalas füzetet szerkesztettek, mely tartalmazza a hallgatók jogait és köte­lességeit. Ezt valamennyi tanszék és a KISZ-alapszervezetek titkárai is meg­kapják. A kiadvány segítséget nyújt i az eligazodáshoz, a tanulmányi és a mozgalmi ügyekben. A kongresszus szünetében Kiss Jenő az értelmiségi fiatalok szekcióülésének fegyik érdekes hozzászólását elevenítet­te fel: — A fővárosi egyetemek képviselői egységes tervezettel álltak elő. Azt ja­vasolták, hogy belátható időn belül hozzanak létre az egyetemeknek kerü­leti joggal rendelkező KISZ-bizottságot Az jobban segíthetné az egyetemek if­júsági mozgalmának egységes irányí­tását. A szekcióülések munkája és a dél­utáni plenáris ülés felszólalásai egy­aránt jól szolgálták a Magyar Kommu­nista Ifjúsági Szövetség tevékenységé­nek elemzését, a problémák feltárását. V. F. | k U k

Next

/
Thumbnails
Contents