Pest Megyi Hírlap, 1981. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-03 / 102. szám

VAGI ^/twigp A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI E'S VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 102. SZÄM 1981. MÁJUS 3., VASÁRNAP Az orvos vár a betegre , A nyugdíjasok délelőtt jönnek? Az utóbbi esztendőben szá­mos, a közgazdaságtan köré­be tartozó új fogalommal kényszerültünk megismerked­ni. Ezek közül talán a leggyak­rabban hallott kifejezés a gaz­daságosság, amely — a lexi­konból citálva a meghatáro­zást — „a gazdasági tevékeny­ség minőségi jellemzője, az eredmény és a ráfordítások optimális viszonya”, ám oly­kor az ökonómiától látszólag távolabb álló területeken is használjuk az ott végzett mun­ka mércéjeként állítva. S eb­ben az esetben a látszólagos- ságon van a hangsúly, mert életünk ezernyi szállal kötő­dik a társadalmi felépítmény alapját képező gazdasághoz. Nem kell különösebben el­mélyülnünk a tudományokban, s bonyolult számításokat vé­geznünk, hogy felismerjük: a legfőbb érték az ember. Te­gyük hozzá azonnal: az egész­séges, munkaképes ember. S hogy a kór gyakran kerülgeti a hazai lakosságot, álljon itt néhány adat. A tavalyi statisz­tika szerint Magyarországon tízezer emberre átlagosan 27,7 orvos jut, a kórházi ágyak száma pedig az 1975-ös 85,3- ról 86,8-re emelkedett. A járó­betegek szakorvosi ellátását mintegy 210 rendelőintézetben és szakrendelőben, csaknem félezer gondozóintézetben vég­zik. S egy eléggé szemléletes adat: a .különböző rendelők­ben évente 148 millióan for­dulnak meg, ami ugye azt je­lenti, hogy egy-egy magyar állampolgár, a csecsemőket és a nyugdíjasokat is beleszámít­va, évente átlag tizenötször keresi fel az orvosát. Kétszer utazni... Ha az egészségügy utóbbi tízesztendei fejlődését vizsgál­juk, szembetűnő a minőségi változás. Egy sor új, korsze­rűen felszerelt intézményt ad­tak át, mint például legutóbb megyénkben, Kerepestar csán. De ezek közé sorolhatjuk a váci Szőnyi Tibor Kórházat is, amely napjainkra valóságos egészségügyi központtá tere­bélyesedett: az elmúlt évek­ben több új pavilon épült, s így az ágyak száma megkét­szereződött. Tavalyelőtt fel­avatták a társadalmi összefo­gással épült harminckét mun- «ahelyes rendelőintézetet is, ebben az ötéves tervben pedig várhatóan végre elkészül az új mentőállomás is. Az ilyen gyógyító központok kétségtelen előnyeit nemigen kell részleteznünk, hiszen elég, ha csupán azt emeljük ki, hogy ezekben a centrumok­ban lehetőség van a beteg ál­lapotának folyamatos figye­lemmel kísérésére, egységesít­ve a különböző, nagyon fon­tos nyilvántartásokat, köztük a leletek, orvosi szempontból elengedhetetlen adatok táro­lását. Ám hátrányként említ­hetjük, hogy például a beteg­irányítás még nem vált olyan széles körűvé, mint arra szük­ség lenne. S itt hivatkozha­tunk ismét a gazdaságosságra: kidobott pénz az emberek fe­! lesleges küldözgetése, hiszen mondjuk Vámosmikoláról be­utazni Vácra s vissza leg­alább félnapos, ha nem egész­napos elfoglaltsággal jár. S jobbára munkaidő alatt... Kevés az idő A helyzet javítására még 1979-ben, az új rendelőintézet átadása előtt felmérést végez­tek városunkban. A betegfor­galom részletes elemzéséből kiderült, hogy az egyes szak- rendelések terheltsége megle­hetősen eltérő és egyenetlen. Egy-egy betegre átlagosan 1— 6 perc idő jutott, holott pél­dául a belgyógyászaton leg­alább 25, a reumatológián 10, a sebészeten pedig 8 percre lenne szükség az orvos rész­letesebb tájékozódásához. Ugyancsak meglepő, hogy a késő délutáni órákban, 16 és 19 óra között az emberek csu­pán a legritkább esetben kere­sik fel a rendelőt, döntő több­ségük 8 és 12 óra között ér­kezik. A vizsgálatot végzők­nek feltűnt az is, hogy a nyug­díjas betegek 80 százaléka szintén a délelőttöt részesíti előnyben. Magasnak találták a beutaló nélkül érkezettek ará­nyát is. Nem soroljuk tovább, de még egy adatot hadd említ­sünk: a zsúfoltabb korai idő­ben nem egyszer több mint három órát kellett várakoznia a rászorulónak, míg délután egy-egy beteg megvizsgálására olykor 40—200 (!) perc is ju­tott. Vagyis ez azt jelenti, hogy az orvos várt a páciens­re! Az új rendelőben a tapasz­talatok alapján már hozzá­kezdtek a betegirányítási rendszer kidolgozásához és al­kalmazásához. Legelőször is a feltételek megteremtésében léptek előre: a legterheltebb szakrendelések közé számító baleseti sebészet rendelési ide­jét hat órával megtoldották, a szemészeti ellátás javítása ér­dekében pedig egy orvost szakvizsgára küldtek. A reu- matológusok munkájának könnyítésére új állást hirdet­tek. Ezek után fogtak hozzá a tulajdonképpeni betegirányí­tás kialakításához. A körzeti orvosokkal egyetértésben úgy döntöttek, hogy a vizsgálatra visszarendeltek csak délután jöhetnek, s a táppénzesek fe­lülvizsgálata is csak ezekben az órákban történhet. Terve­zik, hogy június 1-től a bal­eseti sebészetet kettéválaszt­ják: az utókezelésre szorulók nem a kórházba, hanem a ren­delőbe jönnek majd. Kidolgoz­ták a berendelést rendszert is, amelyről eddig vegyes tapasz­talatok alakultak ki. A lénye­ge: a körzeti orvos a beutalót már úgy adja a betegnek, hogy egyben azt is közli, melyik nap, hány órakor várják Vá­cott, a rendelőintézetben. A szemészeten ez bevált, az 1. számú belgyógyászaton azon­ban nem hozott megfelelő eredményt. Dr. Gecseg Gyula járóbeteg-ellátást irányító Heti orvosi ügyelet Május 4-től, hétfőtől az alábbi orvosok tartanak éjsza­kai ügyeletet a városban. Hét­főn dr. Afra Tamás, kedden dr. Hajmer Viktória, szerdán dr. Kiss Péter, csötörtökön dr. Kovács Pál, pénteken dr. a 11-525-ös hívni. telefonon lehet A váci Dunakanyar Eszpe­rantó Klubban május 8-án, pénteken, 17 órakor magyar _______ nyelvű előadást és filmvetítést Csö mör Pál, szombaton és va- tart, személyes ecuadori él­sárnap dr. Gulyás Zoltán. Az ügyeletet a régi kórház épüle­tében (Vác, Március 15. tér 9.), ményeiről számol be Kapitány Lajosné dunakeszi eszperan- tista. igazgatóhelyettes szerint ebben ludasak egy kicsit a körzeti orvosok is. Az idei tervek közé tartozik még egy dokumentációs köz­pont kialakítása is. Az új nyil­vántartási rendszerben egy helyen tárolják majd a kórhá­zi zárójelentéseket, a diagnosz­tikai papírokat és más jegy­zeteket, s ezekhez bármely, a beteg gyógyítását végző orvos hozzáférhet. Májustól újfajta beutalókat adnak ki, s néhány hete vezették be az új beuta- lási rendszert is. Rövidesen felállítanak egy diszpécser központot, amely napra készen nyilvántartja, jelzi, a szakren­delések és a kórházi ágyak terheltségét. Naponta ezren A változások hatásai már érezhetőek. Meggyorsult a be­tegforgalom, ám a .felesleges átfedések kiszűrése még to­vább tart. A helyzetet nehe­zíti, hogy az új rendelőben nőtt a betegforgalom, egy márciusi felmérés szerint na­ponta csaknem ezer ember keresi fel az ottani orvosokat. Csak hát rajtuk is sok múlik, mert a szakemberek nemigen találnak arra magyarázatot, vajon miért magas a folyo­sókon csellengők száma, akik semmiféle kezelésre nem szo­rulnak, legfeljebb hozzátarto­zóikat kísérik, bár nem biz­tosi hogy azoknak szüksége van erre. Vagy talán annyira ráérünk? Furucz Zoltán Tarka műsor a Duna-parti sétányon A nap rangjához illő módon Mint arról lapunk más he­lyén is beszámolunk, Vác la­kossága is lelkesen köszöntöt­te a felszabadulásunk utáni, 37. szabad május elsejét A Köztársaság út felső szakaszán gyülekeztek az ünnepi menet­ben résztvevők, s ugyanazon az útvonalon haladtak végig, mint 1919. és 1945. emlékeze­tes május elsején. Megszólalt az ismert váci szignál, majd a Rákóczi-induló. Népviseletben Hangszórón, köszöntötték a felvonulókat, az élen haladó ifjú gárdistákat, majd az is­kolások népes, színes cso­portjait. ötletek sora követ­te egymást. A deákváriak kü­lön csoportja a Bartók Béla- évfordulót idézte. A Radnóti úti általános iskola 740 tanuló­ja jött a menetben. Hozták a városi pártbizottság vörös vándorzászlaját. A kisváci is­kola úttörőcsapata a névadó Földvári Károlyra emlékezett vörössipkásaival. A Hámán Kató Általános Iskola elsősei kalocsai népviseletben, má­jusiéval jöttek. Kis szünet után közeledett a KISZ KB vörös vándorzászló­ját elnyert 204. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet. A váci mezőgazdasági szakkö­zépiskolában virágzik a sport­élet: ezt bizonyította a dísz­tribün előtt bemutatott, pár perces ügyességi gyakorlat. A Géza király téri egészségügyi szakközépiskola tanulói kék­fehér színű formaruhájukkal fejezték ki az egészségügyi pá­lyára való hivatottságukat. Következett az üzemek hosz- szú menetsora. Elöl a váci Kötöttárugyár, majd a városi tanács Kommunális és Költ­ségvetési Üzeme hozta a vá­rosi pártbizottság vörös ván­dorzászlaját A nagyüzemek dolgozóival együtt ünnepeltek és vo­nultak fel idén is az egészség- ügyiek, az igazságügyiek, a kisiparosok. Taps köszöntötte a közlekedési vállalatok, a posta, a kiskereskedelem egy- egy csoportját. — Felejthetetlenül szép volt az idei felvonulás — mondta Kovács István, a párt öreg harcosa — méltó a nemzetközi munkásmozgalom nagy napjá­hoz. Elismerését fejezte ki Fo­dor László, a szakszervezetek megyei tanácsának képviselő­je is. A felvonulást követő órák­ban a Duna-parti sétányon változatos kulturális műsor várta az érdeklődők sokaságát. Szép környezetben Tulajdonképpen kétszer vo­nult fel a kisnémedi Arany­kalász Termelőszövetkezet Ságvári szocialista brigádja. Igaz, az első kevésbé volt ün­nepélyes, hiszen akkor a vác- hartyáni sportpálya környékét rendezték társadalmi munká­ban, hogy méltó környezetben ünnepelhessenek a váci járás dolgozói. S egy meglepetés is érte őket: a nagygyűlésen Krima János, a járási pártbi­zottság első tátikára adta át Galgóczy Tibornak, a brigád vezetőjének a váci járás fej­lesztéséért végzett kiemelkedő tevékenységért az emlékpla­kettet és az oklevelet. — Hogyne lett volna meg­lepetés, hiszen amikor az em­ber dolgozik, nem azt szá­molgatja, milyen erkölcsi el­Kettős forduló hét végén Vasárnapi sportműsor A járási I. osztály nyolcadik fordulóját az ifi csapatok 15 órakor, a felnőtt csapatok 16.30-kor játsszák. Váchartyán—Dunakeszi (ve- vezeti: Illyés, Pusztai), Galga- völgye—Szob (vezeti 13. ke­rület), Nagymaros—Letkés (Ferenc K., Linszerer). Má- rianosztra—Vácduka (Lozs, Jegyzet Aki pótolhatatlan Anyu egy napra elutazott. A bölésiből keresztmama vitte haza a gyereket. Ját­szottak a kertben, virgonc- kodtak a gyerekszobában az övéivel. Aztán apa ment ér­te, hogy hazavigye aludni. A kedvében járt, mindent meg­engedett. A csilingelő nevetés mégis minduntalan megtört, ha csak egy árnyalatnyi ellen­kezést is érzett az apja ré­széről. Mikor cipőstöl akart a rekamiéra mászni, mikor nem engedte, hogy a ceruza­hegyezővei a szőnyegre sze­meteljen, azonnal ez a szó buggyant ki a görbülő szájacs- káján; — Anyuka! A szom­szédasszony segített fürdetni. Máskor neki is azonnal a nya­kába ugrott, sírt, ha hazain­dult, kérte, hogy maradjon még. De most az sem tudta magát megkedveltetni. Este 10- kor felriadt az első álmából, s újra a szót ismételte sírva; Anyuka! Ki magyarázhatja meg? Így vagyunk ezzel minden család­ban, s szinte lehetetlen fel­adatra vállalkozunk ezen a napon, ha méltó köszöntést akarunk megfogalmazni, az anyai hivatásról szólni, az ők életen át tartó, pótolhatat­lan szerepükről. Arról a meg- fogalmazhatatlan, személyisé­günket örökre meghatározó lé­nyegről, ami személyiségükből sugárzik. A modern édesanyák ma többet vállalnak mint a ré­giek. Igaz? Bonyolult. Bizto­sabb gazdasági alapon építik a családot, de több az elfoglalt­ságuk, s kötöttebb. A váci édesanyák egy részének azért is nehéz a helyzetük, mert más vidékről ide plántálódva, nem olyan terebélyesek még a Családi gyökerek, hogy min­den gond megoldásában se­gítsen a rokonság. A nagyik. a dédik, az unokatestvérek ott­hon maradtak a faluban. Ezért aztán kérni kell a szom­szédot, keresni kell a nyugdí­jas nénikéket, manőverezni kell a munkahelyen, ha elfo­gyott a szabadság, de épp most lett beteg a gyerek. Áldozat? Igen, s helytállás otthon és a munkahelyen. Mert a kiesett napokat pótolni kell a hiva­talban, a felgyülemlett intéz­nivalók feltornyosulnak az író­asztalon, s ha csak túlórával intézhetők el, az otthoni res­tanciák szaporodnak. Még ennek ellenére is tud­nak többet nyújtani a munka­helyükön, mint amennyit kér­nek tőlük. Mert mi mással ma­gyarázható a még mindig előt­tem lebegő húsvéti példa is. A bölcsődében kis kosárkákat készítettek a gyerekeknek, s abban mindegyik egy kis pi­ros tojást vitt haza, nagy örömmel. Igaz, félúton a tojá­sok kipotyogtak a még ügyet­len kezecskékből, s tojáshéj jelezte az útvonalat amerre haladtak, de az örömükért megérte. Másnap valóságos élő nyuszit mutattak be nekik gyermekgondozó-pedagógusok — akiket mi más, ha nem az anyai ösztön késztetett arra, hogy a magukén kívül a má­sokénak is örömet szerezze­nek. ök azok akik pótolják azt a hiányzó gyöngédséget, is, amiből a napi elfoglaltság, s az otthoni esti munkák miatt valamivel kevesebb jut. A tisztelet szava azoknak is szól­jon, akik gyermekeink neve­lésével napközben foglalkoz­nak, e gondot levéve a bál­iunkról. hogy az alkotó munka örömét is élvezhessük, j^em utolsósorban azoknak, 1 ' akikhez vonatok, autóbu­szok indulnak a mai napon. Messzetekintő falutornyok, fejkendős asszonyok háza fe­lé. Virágot veszünk a bolt­ban. Ügy illene, hogy ezen a napon adják a legolcsóbban. Kovács T. István Huszár), Kóspallag—Sződliget (Wirsinger), Ipolydamásd—Ve­rőcemaros (Tóth J., Varjú II.), Esztergom—Szokolya 10 óra­kor (Gödöllői járás). Járási II. osztály 7. forduló­ja. Szód—Verőcemaros Fortuna SC (Baksza, Karsai), Rád—Ör- bottyán (13. kerület), Veres­egyház—2. Vámosmikola 13 óra 30 perckor (Erdőkertesen), vezeti Tóth L., Kösd—Galga- völgye 2. (Davcso, Barnoki), Fót—Püspökszilágy (13. kerü­let), Perőcsény—Vácrátót (Wernke, Kozma). ismerés jár majd munkájáért Bár, azt tudtuk, hogy a ter­melőszövetkezet kollektívái között 32 tagú közösségünk — munkahelyünk a 2-es számú lakatosüzem — nem a leg­rosszabbak közé tartozik, még­is nagyon örülünk, hogy kez­deményezéseink híre túljutott a falu határain. Nagyszerű Legalább olyan boldog volt ezen a mostani május elsején Máté Mihály is, aki a Gaga­rin brigád vezetőjaként szin­tén a váci járás ünnepségén vehette át az emlékplakettet és az oklevelet. — Tizenhét tagú kollektí­vánk a 22-es Volán váchar- tyáni ipari üzemében dolgo­zik. Barkas kisteherautókat javítunk. Igaz, ahányan va- • gyünk, szinte annyifelől jöt­tünk, mégis nyugodtan. ál­líthatom, ma már közösséggé fejlődött kis munkacsapatunk. Hirtelen meg sem tudom mon­dani fejből, mennyi társadal­mi munkát végeztünk az üzemben meg a faluban. De higgye el, eléig egy szó, s már mozdul is mindenki. Az avatásoknak se szeri, se száma ilyenkor ünnep táján. Kemencén már nem volt szükség külön átadási ceremó­niára, hiszen a patakpartoo, a Dózsa György úton épült új játszóteret már néhány napja „próbálgatják” a gyermekeik. S az az egyöntetű vélemény, hogy: nagyszerű! Az óvodától alig kétszáz méterre kialakí­tott létesítményt az ünnepi megemlékezésen adták át hi­vatalosan is, megköszönve a falubeliek segítségét. A tanács vezetői úgy mondják, különö­sen az óvónők és a dajkák tet­tek sóikat: ha kellett, lapátol­tak, ha meg úgy adódott, tol­ták a talicskát. De mindez nem jöhetett volna létre, ha nem segít az erdészet és a helyi ipa­ri szövetkezet is. P. R.—F. Z. Könyvek az állomáson Május 4-től naponta 9—17 óra között állandó könyvtári szolgálatot teljesítenek a vas­útállomás úgynevezett kultúr- várótermében. A vonatra váró utasok elbeszéléseket, novel­lákat, verseket olvashatnak, amíg a szerelvény megérkezik. Később lexikonokkal is ellát­ják a fiókkönyvtárat. George Enescu emlékére Méltó, jubileumi kiállítás A váci Madách Imre Mun­kás és Ifjúsági Művelődési Központ a Művelődési Minisz­tériumtól kapta azt a meg­tisztelő feladatot, hogy a Bu­karestben megrendezett Bar­tók Béla-emiékkiállítás méltó viszonzásaként, a román zene­kultúra kiemelkedő személyi­ségéről, George Enescuról (1881—1955) készült fotódoku­mentációs kiállítással emlé­kezzen meg. A világhírű román hegedű- művész, karmester, zeneszer­ző és pedagógus születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett kiállításon a látoga­tók végigkísérhetik életútját. Rendkívül sokoldalú zenei tehetsége korán megmutatko­zott. Tanulmányait Bécsben és Párizsban kezdte, majd he­gedűművészként hosszú hang- versenykörútra indult. Csak­hamar korának legnagyobb előadóművészei közt tartották számon. Meleg tónusú, kristá­lyos formálása a klasszikus művek megszólaltatását tette felejthetetlenné. Különösen Bach-játéka aratott osztatlan elismerést és csodálatot a ze­nerajongók széles táborában. Közéleti munkásságával je­lentősen hozzájárult a román kulturális élet felvirágoztatá­sához. 1912-ben díjat alapított a román kompozíciók jutalma­zására, majd a Bukaresti Szimfonikus Zenekar vezeté­sében tevékenykedett, lasiban a róla elnevezett szimfonikus zenekart hozta létre. A háború után, már kar­mesterként, folytatta hang- versenykörútját. 1030-ban Bu­dapesten is nagy sikerrel sze­repelt. 1931-ben a Román Akadémia, 1936-ban az Ins­titut de France tagjává válasz­tották. 1920-tól a Román Zene­szerzők Szövetségének élén állt, és részt vett a román— szovjet baráti társaság alapí­tásában is. 1945-ben a Szovjet­unióban hangversenyezett, majd európai és amerikai tur­nék következtek, miközben fel­váltva élt Párizsban és Buka­restben. Hegedűpedagógiai te­vékenységét New Yorkban a Mennes Mucis Scholban, Pá­rizsban az Ecole Instrumenta- le-ban fejtette ki. Számos ki­váló tanítványa közt találjuk Yehudi Menuhint is, Zeneszerzői tevékenységének korai szakaszában született művei a moldvai népzenéből inspirálódtak, s a századvégi francia zene formanyelvén szólaltak meg. A szólamok tiszta vonalvezetését, a for­málás klasszikus logikáját ké­sőbb sem adta fel. Utolsó mű­vei a szeriális technika meg­hódításáról tanúskodnak. Rerméjük, hogy a látogatók körében éppoly érdeklődést vált ki a román művész életét bemutató kiállítás, mint ami­lyen elismerés és siker kísérte a Bartók Béla-emlékkiállitást Bukarestben. A kiállítás ünnepélyes meg­nyitására május 5-én 16 órai kezdettel kerül sor a művelő­dés központ emeleti galériájá­ban és máius 17-ig tekinthetik meg az érdeklődők. Teknős Erzsébet ISSN om-ma (vaui Hirmp) "■1 1 1 " i I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents