Pest Megyi Hírlap, 1981. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-24 / 120. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI E'S VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 120. SZÁM 1981. MÁJUS 24., VASÁRNAP A malomban búzát őrölnek Megvalósult nagybörzsönyi tervek Az öreg, roskatag deszkake­rítés kapujának nyikorgására idős asszony bújik elő a vá­lyogház kis konyhájából. Mi­kor meglát minket, szigorú pillantása megenyhül: isme­rősök jöttek. Horváth András, a sok nagybörzsönyi lokálpat­rióták egyike, elhozott minket, nézzük meg a' vízimalmot. Az öreg. építmény meglehetősen elhanyagolt állapotban van, a hatalmas vizikerék a fanyűvő tetvek munkájának eredmé­nyeként málladozik, a sár egyébként is félig betemette. Idegenforgalom Beljebb, a malomtérben jel­legzetes eger- és patkányszag csiklandozza friss levegőre át­állt orrunkat, s a valaha ola­jozottan működő szerkezeteket vizsgálva látjuk, hogy az idő nagy pusztítást végzett. Ennek már . öt esztendeje. Horváth András, akkor a letkési terü­leti KISZ-bizbttság titkáraként arról beszélt nekünk, hogy meg akarják menteni az utó- - kornak a malmot. Csakhát pénz kellene, sok pénz. S aztán, amíg visszafe- , lé sétáltunk kocsinkhoz, sor­ra mutatta a változásokat, az elültetett facsemetéket, a szé­pen díszlő parkokat, meg az épülő, szépülő házakat, az egy. re rendezettebb utcákat. Ez is nagyrészt társadalmi munká­ban készült — kukkantottunk be egy pillanatra búcsúzóul a pinceklubba. Ezeket az emlékeket eszten­dőkről ezelőttről idézem em­lékezetembe. Most, néhány napja ismét Nagybörzsönyben jártunk, s hogy hiteles volt, amit a KISZ-titkár akkor me­rész álomként mutatott meg nekünk, bizonyítja: a malom ma már működik, kerekét patak vize forgatja, s a hen­gerszékek gabonát őrölnek. S nem is akármilyet, a hozzá­értőbbek errefelé azt mond­ják, jó kenyeret süthetnek be­lőle. Horváth András azóta az íróasztalt felcserélte a forgá­csológéppel, ám a közélettől most sem szakadt el: jelenleg a helyi tanács elnökhelyettese. S a lelkesedés sem apadt el benne, ma is ugyanolyan op­timizmussal beszél a falu jö­vőjéről. — Nemsokára megrendez­zük az immár hagyománynak számító nagybörzsönyi napo­kat. Ha minden összejön, most is sikerre számíthatunk. Sok népszerű együttest és előadót nyertünk meg erre a hétvé­gére, s reméljük, a járásból szintén sokan jönnek el eb­ben az esztendőben is hoz­zánk. A kulturális programo­kon kívül lesznek sportverse­nyek, és más, nem kevésbé vonzó műsorok is — sorolja az elnökhelyettes. Szerdán tárgyalta a tanács a település VI. ötéves tervét. Az írásos anyagot lapozgatva lát­szik, a helybeliek összefogásá­ra számítva a következő öt esztendőre is a dinamikus fej­lődést biztosító célokat ha.áro. zott meg a testület. 1981-ben például mintegy másfél miliió -forintot költenek útfelújítások­ra, s ebből a pénzből elsősor­ban a Rákóczi utcát hozzák rendbe teljes hosszában. Ám ennél sokkal fontosabb, hogy a környék nagyhozamú kútjaira támaszkodva meg­kezdik a vezetékes vízrend­szer kiépítését, egyelőre ter­mészetesen csak közkutak lé­tesülnek, de később, a víztár­sulat megalakítása után meg­kezdődhet a víz bevezetése.a lakóházakba is. / A falu szépítése, gyarapítá­sa ugyancsak fontos helyet foglal el a tanács tervében. A közművesítés mellett segítik a letelepedőket, a családi házak építéséhez rendezett, megfele­lően előkészített telkeket ad­nak. Számítanak a termelőszö­vetkezet és a Dunakanyar In­téző Bizottság támogatására is, hiszen az idegenforgalom fel­lendítésére egyebek között egy tájház létesítését tervezik a közeljövőben. * A társadalmi munkások a művelődési ház összekötő épületének építésé­ben segíthetnek, mert a hat­százezernyi forint értékű mun­ka elvégzésére csak a teljes összeg kétharmada áll rendel­kezésre. Szintén nincsen pénz sok más feladat elvégzésére, de a helybeliek azt mondják, amíg karjukban erő van, ezekből is megvalósulhat jó néhány. Mert akad még bőven tennivaló: nagyon rossz például a tele­vízió második műsorának vé­tele. Az öregek napközijében elkelne egy pihenőszoba, az iskolában, a művelődési ház­ban pedig több fontos techni­kai berendezés hiányzik. Ha összefognak Az is gondos előkészítést igényel, hogy az óvodában be­vezethessék a német nyelv oktatását, tekintettel arra, hogy Nagybörzsöny német nemzeti­ségű falu. Ugyancsak a kiseb­bekre gondoltak á tanács ve­zetői, amikor javasolták, vizs­gálják meg, hogyan lehetne megépíteni egy vegyes haszno­sítású tornatermet a község­ben, a bemeceiek példáját követve, természetesen döntő részt társadalmi munkában. A lehetőségek persze, min­den erőfeszítés ellenére, be­határoltak. Hiába az akarat, józanul felmérve a helyzetet, szinte bizonyosnak látszik, hogy a vízellátás véglegesen nem oldódik meg ebben az ötéves tervben. Az utak fel­újítását sem tudják minde­nütt elvégezni, s a villany- hálózat rekonstrukciójának egy része Is áthúzódik az 1985 utáni évekre. S még so­rolhatnánk tovább... Marad még munka Az adatokat ismerve, bizo­nyos, hogy a tervben foglal­taknál jóval több valósul majd meg öt esztendő alatt. A nagybörzsönyiek híresek voltak eddig is arról, hogy falujukért tenni is hajlandók, s ha most szintén mozdulnak a hívó szóra, várhatóan egyenként ezer-ezer forintér­tékű társadalmi munkával já­rulnak hozzá a fejlesztéshez. A mozgósításban a Hazafias Népfront, a tanácstagok és a KISZ vállalhat nagy szerepet. Horváth András azt mond­ja. biztosan így lesz, csak jöjjünk el gyakran, hogy lát­hassuk. hogyan boldogul Nagybörzsöny. Ezzel búcsú­zott öt esztendeje is, s most már tudjuk, igaza lett. Ak­kor mi okunk lehet, hogy ké­telkedjünk optimizmusában? Furucz Zoltán Évadzárás sok derűvel Érdemes a folytatásra A héten véget ért a Deák­vári esték idei rendezvényso­rozata. A havonta jelentkező élőújságszerű pódiumműsort 1979 februárjában. kezdemé­nyezte a Hazafias Népfront városi és körzeti bizottsága, a DCM társadalmi szervezetei­vel és a házigazda Ságvári Klub vezetőségével együttmű­ködve. Júniustól az idei év­hez hasonlóan mindig szünet következik, s szeptemberben folytatódik a havi eseményso­rozat. Ismétlések Ebben az évben több, ko­rábbi sikeres műsor ismétlé­sére, vendégszereplők ismételt meghívására került sor, s ke­vesebb volt a helyi érdekes­ség, az aktuális téma. Ismét kérte a közönség a váci dia- poráma műfaj képviselőit, új­ból nagy sikert aratott Pri- bojszki Mátyás citerás nép­művész, legutóbb pedig a DCM Kun Béla szocialista brigádja kérésére ismét fel­léptek, divatbemutatót ren­deztek a Váci Kötöttárugyár KISZ-fiataljai. A közönség kérésének ele­geteken tenni, s az ismétlés minőségi jele is a korábbi műsoroknak. Ám az némi gondot okoz a szerkesztőknek, hogy eredeti céljától kissé el­térve, így már kevésbé ere­deti, inkább a szokásos eszt- rádműsorok funkcióját telje­síti ez a forma. A cél vi­szont nem ez, hanem a város­rész lakosságának aktuális és helytörténeti tájékoztatása, a sokféle vidékről érkezett le­telepedők aktivizálása a ma­gukkal hozott kultúra köz­kinccsé tétele által. Ezt a célt akkor sikerült jól szolgálni, amikor olyan programokat tűztek műsorra, mint amilyen például Rózsa Endre Vácott élő költő bemu­tatása, az új váci könyvtár, a múzeum és a művelődési központ vezetőivel való talál­kozás volt. A kezdet kezdetén azt is elhatározták a rendezők, hogy széles körű propagandát foly­tatnak,, hogy ez a havi ta- lálkókás áz egész városrész lakosságának teremtsen alkal­mat. Sokféle objektív és szub­jektív ok miatt azonban a látogatók köre ma még min­dig többnyire a DCM dolgo­Vonzó a kereskedőszakma Tanulók a pultok túlsó oldalán Tanterem az ABC-ben Néhány évvel ezelőtt még iskoláról iskolára jártak a szervezők, hogy a kereskedő szakmát propagálják. Nagy szükség volt erre, hiszen a gomba módra szaporodó ABC-áruházak, a modern üz­letek egyre több szakembert vártak. Hogy a nyomasztó lét­számhiányon enyhítsenek, né­ha olyanokat is felvettek, akik már máshonnan kibuk­tak. Felmérés — Manapság azonban már más a helyzet — mondja Var- Oa Andrásné, a Kereskedelmi és Vendéglátó Szakmunkás- képző Iskola szakoktatója. — Idén többen jelentkeztek hozzánk, mint amennyi he­lyünk volt, ezért tesztlapos felméréssel állapítottuk meg, bogy kik a legrátermettebbek. Tanulóink megfelelően felsze­relt elméleti és gyakorlati tantermeinkben felkészülhet­nek választott szakmájukra, s ha már eleget tudnak, az üz­letekben különböző feladato­kat is kapnak. Módszeresen, fokozatosan jelöljük ki a gya­korlati feladatokat, s csak áz kap újabbat, aki az előzőt már kifogástalanul megoldotta. — Természetesen az üzlet­ben válik el, hogy ki lesz a jó kereskedő — kapcsolódik a beszélgetésbe Steinhäuser Fe­renc, az Élelmiszer Kiskeres­kedelmi Vállalat 10. számú ABC-boltjának igazgatója. — A szorgalom és a szakmasze­retet sokat jelent. Van jelen­leg is olyan másodikos tanu­ló, aki többet tud, mint eset­leg egy évvel idősebb társa. Nem mindegy, hogy ki, ho­Az árukészletek feltöltése napi feladat Diósi Imre felvétele­gyan bánik az áruval, s hogy miként foglalkozik a vevővel. Eladóterünk fölött van a jövő kereskedőinek tanterme. Itt a mérést, a számolást és minden olyant gyakorolnak, amit később az üzlet forgal­mában tudni kell. Mintegy 150-en járnak hozzánk. Mi szívesen foglalkozunk velük, s a múlt évben is öten marad­tak nálunk. A közelmúltban kilenc kis­kereskedelmi vállalat együt­tes versenyén vettek részt, s hatodikok lettek. Ügy érzem, hogy nincs szégyenkezni való­juk, hiszen komolyan veszik a nálunk hallottakat. Közlekedés — Az utánpótlás-nevelés nemcsak szakmai — hanem egyéniségnevelést is jelent — zárja a gondolatsort Havan Ferenc, az ABC igazgatóhe­lyettese. Figyelemmel kísér­jük a tanulók ügyes-bajos problémáit, s ahol lehet, segí­tünk. Ha kell tanácsot adunk, de ha éppen a vonathoz kell elengednünk valakit, azelől sem zárkózunk el. Sokan jár­nak be ugyanis a környező községekből, s a közlekedés nem igazodik az itteni tan­rendhez. Vizsgák — Sajnos, azonban még nincs minden összhangban a szakmunkásképző iskolával. Hozzánk 24 tanuló jár gya­korlatra, rendkívül sokat se­gítenek. Az ünnepek nagy forgalmában azonban teljesen magunkra maradunk, hiszen többnyire ezekre az időpon­tokra esnek részükre a szüne­tek és a vizsgák. Ügy gondo­lom pedig, hogy nekik sem ártana egy-egy csúcsforgalmi gyakorlat. Udvari Gábor zóiból áll, bár igaz, ők lak­nak a legközelebb a telepen, s a saját klubjukban zajlik az esemény. Előnyükre és szervezőik erényére vall az idén kiala­kult gyakorlat, hogy alkal­manként mindig más gyári szocialista brigád a házigaz­da, s többnyire az igényeik szerint alakul a műsor is. Ed­dig még közmegelégedésre. Bár olykor feladják a leckét a szerkesztőnek azzal, hogy mint az utóbbi alkalommal is, műfajokra és dramaturgiai szabályokra való tekintet nél­kül egy műsorban szerepelt a divatbemutató, a táncdal, az operett és magyarnóta éne­kes, egyetlen zongorakísérő közreműködésével. Mit tehet ilyenkor a műsorvezető, . ha többet akar elérni az egysze­rű szórakozás igényének a ki­elégítésénél? Házigazdák Be kell mutatni a brigád­vezetőt, meg kell szólaltatni a brigádtagot, s nagy nehezen kikerekíteni a brigádportrét, s lám ez is érdekli a közön­séget, amely több, mint ud­varias tapssal jutalmazza a pódiumhoz nem szokott va- gonrakókat, cementcsomagoló munkásnőket. A szép ruhák, s az azokat bemutató csinos manekenek megjelenése előtt villáminter­jút kell készíteni a Kötött­árugyár termékeiről, helyéről, szerepéről a hazai és a világ­piacon, s mint bebizonyosodik ez is nagyon érdekli az em­bereket. No, persze, ami ez­után következik, az ízléses, szép szabadidőruhák és divat­kelmék úgyszintén. Az esztrádműsor szokatla­nul megnyújtotta a máskor 60—70 percig tartó estét, de Radványi Barna kitűnő hu­morával, összekötő szövegével hamarosan felélénkítette a lankadó figyelmet, s a nézők ezután szívesen meghallgatták a jól ismert melódiákat is. Ez azonban már afféle ráadás­nak számított, műsoron és műfajon kívül, második feje­zetként. K. T. I. Jubileum Aranykoszorú, oklevél A TIT jubileuma alkalmá­val a kiváló ismeretterjesztő munka elismeréséül TIT arany koszorús jelvényt ka­pott Ágh-Bíró Béla (Vác) és dr. Selmeczi Lóránt (váci já­rás). Oklevéllel jutalmazták városunkból Zsebesi Istvánt és Kiss Sándort, valamint a járásból dr. Nősek Jánost és Gesztesi Albertet. Vasárnapi foci A járási első osztály 10. fordulóját az ifjúsági csapa­tok 15.30 órakor, a felnőtt csapatok 17 órakor játsszák. Váchartyán—Galgavölgye (vezeti: Tóth L. Linszter), Nagymaros—Dunakeszi (Toldi, Horváth), Márianosztra— Szob (Illés, Baksza), Kóspallag —Letkés (Huszár, Varjú II.), Vácduka—Ipolydamásd (Koz­ma, Wernke), Esze Tamás— Sződliget 10 órakor (Lózs, Tóth J.), Szokolya—Verőce­maros (XIII. kerület). A járási második osztály 9. fordulója. V eresegyház—Verőcemaros Fortuna (örbottyánban), (Strell, Pintér), Vámosmikola —Űrbottyán (Karsai), Főt II. —Perőcsény (Tóth J. Ferenc IX.), Szód—Galgavölgye II. (XIII. kerület), Rád—Püspök­szilágy (XIII. kerület), Kösd —Vácrátót elmarad. Orvosi ügyelet Május 25-től, hétfőtől az alábbi orvosok tartanak éj­szakai ügyeletet a Városban. Hétfőn: dr. Kreiner Lenke, kedden: dr. Bénik Gyula, szerdán: dr. Csorna János, csütörtökön: dr. Karádi Ka­talin, pénteken: dr. Bea Má­tyás, szombaton és vasárnap: dr. Kovács Pál. Az ügyeletet a régi kórház épületében, (Vác, Március 15. tér 9.), a 11—525-ös telefonon lehet hív­ni. A beosztás hét közben meg­változhat. Jegyzet Egy város van Vácról van szó, melynek dinamikus fejlődése során önálló vonású városrészek alakultak ki, s ezek közül is a legnagyobbakként a vasúton túli terület, melyet Deákvár néven ismerünk. A becslések szerint a város lakosságának egyharmada él ma már ezen a területen, s az utóbbi néhány évben mintha az emberek gondol­kodásában valamiféle vá­rosrészi patriotizmust is fel lehetne fedezni. E gondolkodásmód eddig tapasztalt pozitív megnyil­vánulásának tekinthető az emberek összefogása kör­nyezetünk csinosítása, az új lakóházak környékének kulturáltabbá tétele érde­kében. Az üzemek, különö­sen a DCM segítsége a szol­gáltatások tárgyi feltételei­nek előteremtésében, mely­nek szép példája a deákvá­ri piac létesítése, s a Petőfi Sándor Általános Iskola oktatóterméhez készíteti felszerelések. A közelmúltban lezajlott lakókörzeti tanácskozáso­kon s a tanácstagi beszá­molók alkalmával a sok jo­gos panasz és igény 'között több olyan is elhangzott, I amely a jelenlegi helyzet- ) ben túlzottnak minősíthető, s néhány esetben a város­ban már létrehozott szol gáltatások, közintézmények léte mellett fogalmazódott meg, hogy legyen olyan Deákvárnak is. Méltatlan­kodva kérdezték: miért nem a városrész kapta? Nem véletlen hát, hogy az egyik testületi ülésen el hangzott: vigyázzunk, csak egy város van a vasúton innen és túl. A várospoli­tika is egységes, s ami az egyik vagy másik területen épül, fejlődik, az minden­kié. A város, s feltehetően más kis- és nagyváros tör­ténelmében szinte a kezdet­től fogva létezett a helyi összetartozás tudata. Más társadalmi alapokon bár, de egykor mást jelentett kisvácinak lenni, mint kö­zépvárosinak, s az alsóvá­rost öntudat és összetarto­zás érzése a város proletár rétegének magatartását for­málta. Az elmúlt két évtizedben jelentősen megváltozott Vác társadalmi szerkezete, s a más vidékekről tömegesen idetelepülök változtattak kulturális arculatán is az­által, hogy részben az itt kialakult értékeket, normá­kat vették át, másrészt a magukkal hozott maradan­dó értékek integrálódtak. Az új otthont tefemtők, munkát vállalók főleg az új városrészekben települ­tek le, míg a történelmi városrészekben többségük­ben a régebben itt lakó ős­honos polgárai élnek. Ez átmenetileg különbséget is okoz, amit jócskán táplál­tak a korábbi olyan jelen­ségek, mint például az, hogy az egyik-másik mun­kahelyen 10—15 évvel ez­előtt a helybeliek némi el­lenszenvvel és féltékeny­kedve fogadták az ide tele­pülő új munkavállalókat, akik közül sokan hivatali pozíciókat is elfoglaltak. Nem véletlen, hogy ez erő­sítette a különtartozás érzé­sét, s erősítette a deákvá­riakéhoz hasonló magatar­tást. Az igényeket megkettőző álláspontot semmiképpen sem lehet helyeselni, mert nem azonos azok tudatával, akik életük egy-két évtize­dét alkotó, teremtő munká­val töltötték itt el, s joggal büszkék eredményeikre. Nem lehet elégszer hang­súlyozni azt a régi tapaszta­latot, hogy az alkotó cse­lekvésben megnyilvánuló haza- és városszeretet alap­jait a legkisebb sejtekben, lehet és kell építgetni. A családban, a közösségben, a lakónegyedben. A közös­séghez tartozó érzés egyik jele a lakótelepi patriotiz­mus is, mely értékes gyü­mölcsöt terem, a régi és mai város arculatából for­málja az újat, a térképet kettészelő vonaltól jobbra mindkét mező koordinátái­ban. Kovács T. István ISSN 0133—3759 (Váol Hírlap) » (

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents