Pest Megyi Hírlap, 1981. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-24 / 120. szám
6 x/m, fW 1981. MÁJUS 24., VASÁRNAP Razzia Vácott Seftiül, panziók, síberek Akik külön is sápot szednek Csempészholmik. Irány a vámáruraktár ! Reggel kilenc felé elindultak a rendőrök. „Lábujjhegyen”. Csak semmi feltűnés. Egy razzia annál többet ér, minél tovább marad titokban. A váci kapitányság hátsó kijáratán kettesével léptek ki a nyomozók. Civilben a tisztek, egyenruhában a tiszthelyettesek. Terepjárók, szirénás járőrautók indultak el csendben, kisebb időközökkel, óvakodva a krimikből ismert látványos jelenetektől. A szórakozottabb polgárok az egész mozgolódásból feltehetően semmit sem vettek észre. Csak egy idős asszony arcán futott végig szelíd csodálkozás, amikor a templomból kilépve az előbb még zsúfolt Szentháromság téren mindössze egyetlen kocsit talált, a Temetkezési Vállalat fekete furgonját. Susogó kofák Péntek volt, piacnap. Kilenc óra húsz perckor egy- egy őrmester lezárta a piackapuikat. Aztán lassan a laci- konyhás bódék körül záródni kezdett a pénzügyőr—rendőr harapófogó. De egyszercsak kiáltás hallatszott: Pólicej! A sütödék sarkán, a piac egyik legjobban rejtett zugában íel- bolydult a 30—40 emberből álló sűrű .képződmény, a csepószpiac. Tétova lépések után gyorsan oszlani kezdett a tömeg. Az egyenruhás gyűrű szűkebbre zárult, de egykét szatyros ember még átjutott az ellenőrzési láncon. Végül négy árus, négy külföldi seítelő és az akciót kur- jantással megzavaró sötétkék munkáisruhás magyar férfi indult el a nyomozók előtt a kapitányság felé. A piac néhány pillanatra valamelyest elcsendesedett. A kofák összesúgtak, egy lacikony'hás kezében villával derékig kihajolt az ablakon, a szeméttároló, előtt tanyát vert egyszemélyes bolhapiac matrónája pedig magához húzott egy széttaposott, villamossárga órthopédcipőt, ahogy elhaladt előtte a különös menet. — • Egy -egy piaci razzia után a seftelők percek alatt szétszóródnak a városban — mondta a százados. Nemsokára megjelennek majd a Posta parkban, a vasútállomáson és a Volán-pályaudvaron. Ha ott is megzavarjuk őket, visszahúzódnak a szállásukra. De már tudjuk, hogy a feketézők általában hol alszanak, úgyhogy időnként rendőr fogadja őket a sötét szobákban. Igaz, a legrutinosabbak már ezt a trükköt is ismerik, így előfordul, hogy késő éjszakáig a városban kódorog- nak.* Mert meg kell hagyni, rendkívül tanulékonyak. Négy-öt éve sokan még a teljes cuccal lebuktak. Mára kialakult a családi munka- megosztás, a nő árul, közben a férfi pár lépésre figyel, s ha elfogy az áru, elhozza az újabb holmit. Olcsó bóvlik A kapitányság egyik irodájában munkába állt az elszámoltató csoport, megkezdődött a koffervizit A tolmács egy bőrdzsekis, rezzenéstelen arcú fiatal nőnek ismételgeti a pénzügyőrtiszt kérdéseit. Mérsékelt sikerrel. — Újra a szokott szöveg. Igazolvány nincs, hozzátartozó nirtcs, váci lakás nincs és persze éppen tegnap érkezett Magyarországra. Már csak az van hátra, hogy bemondjon egy „vak” nevet. Nemrég fogtunk el egy ugyanilyen „magányosan” seftelő asszonyt. Csak annyit mondott, hogy valahol Pesten lakik. Nem lehetett mit tenni, lefoglaltuk a holmikat, de az ilyenkor szokásos bejegyzést, az országból történő kiutasítást egyszerűen nem volt hova bevezetni. Egy darab okmánya nem volt. Elengedtük tehát a nőt, de közben figyeltük, hová tart. És néhány perc múlva, ahogy sejteni lehetett, becsengetett egy IBUSZ-laikásba. Ott találtuk még a férjét is. A párnából pedig 19 ezer forint került elő. Közben az íróasztalt ellepték a pesti zugpiacokról jól ismert cikkek: Bic moss kölnik, merülő forralok, elektromos hajsütők, több száz matrica, táskarádiók, s 60-as évek divatját* idéző női blúzok és pulóverek. Többségében olcsó bóvlik. — A nagyban utazó csempészek persze másképp Csinálják. Űk háromszorosan forgatják meg a befektetett tőkét. Először a Szovjetunióba utaznak, majd onnan érkeznek' műszaki, cikkekkel Magyarországra. A hazai feketepiacokon a fúrógépekért és szerszámkészletekért kapott forintot illegálisan dollárra, márkára váltják, s ezzel térnek.haza. Az ilyen vállalkozások rendkívül jövedelmeznek, nem egy síber bérautóval érkezik. Lodzból, Radomból Vácra. A közelmúltban egy megbukott csempész elmesélte, hogy nyolc-kilenc ilyen körúttal megkeresi egy Polski Fiat árát. Harminc nap ahol a hivatalosan engedélyezett négy-hat személy helyett időnként tizenöt külföldit is találnak. A váci feketekereskedelemből több szállásadó is leszedi a maga privát sápját, a szokásjog szerint, „aki nagy csomagokkal érkezik, 120—150 forintot külön fizet”. Dohos IBUSZ-lakás, néhány percre a bi^zpályaud vartól, egy kiskocsma szomszédságában. Az asztalon konzerv hamutartók. Egy éjszaka itt személyenként 60 forintba kerül. A házinéni esküdözik, hogy csak ketten töltöttéit itt az éjszakát. A másik három megvetett ágy „jő lesz majd a következőknek”. A lakásban azonban nem kettő, nem öt, hanem kilenc külföldi tartózkodik. „Eziek csak épp most jöttek be egy teára”. Egy csésze tea ezen az ápo- rodott átmeneti szálláson 20 forint. Ehhez képest a madám meglehetősen barátságtalan. — Ügy utálom őket, tessék elhinni, összepiszkolják nekem a lakást. A szomszéd- asszonyok kérdezik is, hát kell ez neked? Nem, dehogy kell. Abbahagyom. Én át sem engedném őket a határon. Szegény házinéni. Egy-egy ilyen napon 300—400 forintot keres. Babus Endre Tűzoltók — készenlétben Mielőtt a csengő megszólal A rendőrségi akció „közönsége” Láttam már őket felvonuláson díszes egyenruhában; ügyességi versenyen, ahol csak a stopperóra volt az ellenfél; szirénázva száguldó riadókocsin bevetésre készen, és néztem, amint veszélytől nem félve kúsztak a létrán a lángok megfékezésére. Hányunknak volt gyerekkori vágya tűzoltónak lenni? De milyenek is valójában? Csendes az ügyelet — Mint bárki másnak, nekünk ez a hivatásunk — mondja Nyirő Dezső százados, a Pest megyei Tűzoltóparancsnokság központi ügyeletén. — Hogyan lett tűzoltó? — Tolna megyei vagyok. Egy alkalommal otthon öt ház leégett egymás mellett. Borzalmas volt nézni is. Talán ott, akkor határoztam el, hogy jelentkezem a felhívásra. Mindez 32 éve történt. Hosszú ideig a közvetlen tűzoltásban vettem részt, öt éve vagyok ügyeletes tiszt a megyei pa- rancsn oks ágon. — Sok a munkájuk? — Sajnos, gyakran csörren a telefon. — Mi történik ilyenkor? — A bejelentő elmondja a telefonon, mit észlelt. Nagyon fontos a pontos hely meghatározása, és az, hogy emberi élet van-e veszélyben. Aztán a lehetőségekhez képest a tűz nagyságáról is tájékoztassanak, mert az már komoly segítség. Ebből az ügyeletes tudja, hogy kiket, mekkora és milyen apparátust mozgósítson. A jelző személy nyugodtan mondjon el mindent, mert közben a riasztás már megtörténik a fővárosi és a megyei ügyeleteken egy időben. Hat nagyobb egységünk van a megyében, és a mindig nagy segítséget nyújtó helybeli önkéntesek. Hozzáértésükhöz és tettrekészségükre nem kis dicséret, ha azt mondom, nem egy esetben előfordult, hogy amikorra mi odaértünk, ők már megfékezték a tüzet. — A gyorsaság életet, olykor milliós értékeket menthet. — Nincs annál borzasztóbb, mint amikor az ember már tehetetlen. Éppen ezért, ha a riasztócsengő megszólal, nincs vesztegetni való idő. Nappal 60, éjjel 90 másodperc az az idő, ami alatt bevetésre készen kell kiállni az alakulatnak. Attól függetlenül, hogy akkor éppen mit csinál: ebédel vagy alszik? — Túl szigorúan hangzik. És ha nincs esemény, mivel telik az idő? — Nézzük meg! Sikeres próbariadó Néhány perc múlva már Százhalombatta félé visz a tűzpiros színű, szirénákkal és villogókkal is felszerelt parancsnoki kocsi. Ellenőrzésre megyünk a megye egyik legnagyobb egységéhez. Ebédidő van éppen, amikor felberreg a riasztást jelző csengő érces hangja. Félbe marad a leves, az izgalmas regény, másodpercek alatt megelevenedik az addig csendes épület. Csizmák koppannak, csatok záródnak, sisakok kerülnek a fejekre és a garázsban már fel is dübörögnek a riadókocsik motorjai. Mire a hatalmas ajtó kinyílik, már mindenki bevetésre készen ül a kocsin és várja a parancsot. A mostani próbariadó még a szokásosnál is jobban sikerült, 34 másodperc alatt az egész egység „kiállt”. Tóth Mihály őrnagy, a paMunkaügyi viták A nyugdíjas nem károsodhat — Vácnak szállodája nincs. a város hatvan IBUSZ-la- l4ásban fogadja a külföldieket. Ezért a seftelők és csempészek sohasem fognak panaszkodni. A hotelokban ugyanis adminisztráció folyik, s a feketézőknek a nyilvántartás általában nem kedvez. A jogszabályok szerint csak harminc napot tartózkodhatnak az országban, s ezt a nyilvántartásokból nem volna nehéz ellenőrizni. Az IBUSZ-lakások tengerében viszont nehezen tarthatók számon. Többek közt ezért akadhatnak külföldi ügynökök, akik másfél-két évig is az országban tartózkodnak. Ezek kiépítik a maguk üzleti hálózatát, megszervezik az áruk utánpótlását, az értékesítést pedig nemritkán to- vábbeladókra bízzák. Vácon több IBUSZ-lakásos család tartós kapcsolatot épített ki a seftelő céhhel. Az idegenforgalmi razziák során a rendőrök biztos kézeel nyitnak be e maszek panziókba, Egy kisipari szövetkezet vezetősége határozatot hozott, amely szerint a magas órabérrel besorolt nyugdíjasok munkaviszonyát — a szövetkezeti dolgozók átlagos munka- bérszínvonalának emelése ér- ' dekében — megszünteti. Erre hivatkozással egyik nyugdíjasuknak, akit 35 forintos óra- ! bérrel, mint belső ellenőrt' foglalkoztattak, felmondtak. ! Közölték vele, hogy hét nap ' szabadságot vegyen ki, s en- S nek letelte után a további munkakötelpzettség alól fölmentik. A felmondás miatt a nyugdíjas a szövetkezet ellen pert indított. Ebben arra hivatkozott, hogy nem hét, hanem 12 nap szabadság illeti meg, majd ennek lejárta után nyolcheti felmondási idő. A munkaügyi bíróságnak a keresetet elutasító ítélete ellen emelt törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság a következőket mondta ki: — A munkaügyi bíróság ítélete a felmondási idő vonatkozásában megalapozatlan, mert elmulasztotta annak megállapítását, hogy a nyugdíjas — a jogvita keletkezésekor hatályban volt jogszabályok és a szövetkezet szabályzata értelmében — olyan munkakört töltött-e be, ami a nyereség alakulására jelentős befolyást gyakorolt. Ennek ismerete nélkül ugyanis nem lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy a nyugdíjast megillető felmondási idő mennyit tesz ki, vágyás a munkaviszonya mikor szűnt meg. Ennek tisztázására a felmondási időre járó munkabér összegének megállapítása, valamint a munkakönyvi bejegyzésre vonatkozó kérelem elbírálása miatt is szükség van. — A munlcaviszonyban álló nyugdíjas mindazokra a járandóságokra jogosult, amelyek azonos feltételek mellett a nem nyugdíjas dolgozókat megilletik — hangzik a további határozat. A nyugellátás folyósítására vonatkozó rendelkezések szerint a munka- viszonyban foglalkoztatott öregségi nyugdíjas nyugdíját mindaddig folyósítani kell. amíg alkalmaztatási ideje a naptári év folyamán a foglalkoztatási keretet nem haladja meg. Ellenkező esetben az előírt mértékben és módon a nyugdíjat szüneteltetni kell. — A munkaviszonyban álló nyugdíjasnál csak a nyugdíja folyósítása vonatkozásában van korlátozás, de a foglalkoztatása alapján őt megillető járandóságokat ez nem érinti. Ezek ugyanúgy megilletik, mint az azonos munkaidőbeosztás és egyéb feltételek mellett alkalmazott nem nyugdíjas dolgozókat. Mindezekből következik, hogy — a munkaügyi vita keletkezésekor érvényben volt miniszteri rendelet értelmében —, munka- viszonyának jogszerű megszüntetése miatt a felmondási időre járó munkabér megilleti és ugyanúgy igényelheti a munkáltatónál eltöltött idővel arányos szabadság pénzben! megváltását, mint a nem nyugdíjasként alkalmazott dolgozók. Tekintve, hogy a munkaügyi bíróság ítélete ezekben a vonatkozásokban részben megalapozatlan, részben törvénysértő, hatályon kívül kellett helyezni, és új eljárást, valamint új határozat hozatalát elrendelni. rancsnok elégedett a látottakkal: — Állandó készültségben vagyunk. Ez a mostani riadó lehetett volna éles is, ezért nem lehet egy pillanatnyi lazaság vagy kihagyás. — Mennyi a csúcsidő? — Nincs olyan. Az csupán a versenyeken van. Egy perc alatt ki kell állni, akár éppen tornafoglalkozás van, vagy bármi. — És amikor az sincs? — Akkor otthon vagyunk szabadságon. Bent reggel először is a milliós értékű felszerelések átvétele és ellenőrzése az első feladat. Aztán egy fél óra reggeliidő következik, majd kiképzéssel folytatódik a délelőtt egészen az ebédig. Aztán sport és kötetlen foglalkozás, valamint a felszerelések karbantartása zárja a napot. — Ügy tudom, önöknél volt az ország első tűzoltó szocialista brigádja. — Nem is akármilyen. Többségében a városban lakunk. Tavaly, elsősorban a városért végzett társadalmi munkáink eredményeként ötödikek lettünk. Ez komoly eredmény, ha figyelembe vesz- szük, hogy Százhalombattán milyen sok szocialista közösség van. Az egy emberre jutó tár- sadalmimunka-érték meghaladta az ezer forintot. Robbanás a raktárban Kora délután van, amire visszaérünk a megyei ügyeletre. Sári János telefonügyeletes esemény nélkül fogad. — Huszonegy éves tapasztalatom, hogy inkább a délutáni és az esti órák a mozgalmasabbak. Ekkor sokkal több bejelentés érkezik. — Volt-e már szükség otthon a „szaktudására”? — Egy esetben volt egy kis kéménytűz abban a régi bérházban, ahol korábban laktunk —- mondja Nyirő Dezső —, a szomszédok szóltak. Nem volt komoly ügy. — Én kioktattam a családot, amikor megvettük az olajkályhát — meséli nevetve Sári László. — Munka közben kerültek-e már életveszélybe? — Megesik — veszi vissza a szót a százados —, egyszer egy raktártűznél vízsugárral behatoltunk a pincébe és oltás közben egy nyitott hordóban kis lángú égést láttunk. Az egyik sugarat ráirányítottuk, és abban a pillanatban bekövetkezett egy óriási robbanás. Én egy láda mögött feküdtem, amikor a többiek odajöttek. Szerencsére nem történt végzetes baj. A későbbi vizsgálatok szerint vízre érzékeny anyag bomlott és a közben levő lángoktól berobbant a gáz. Volt még néhány, de ez hozzátartozik a munkánkhoz. Szinte állandó veszélyben dolgoznak, mégis vallják, hogy inner) mennek nyugdíjba. Ezen a napon csendes volt az ügyelet. De most az egyszer igazán nem bánom, hogy elkerült a riporterek jószerencséje és esemény nem történt. Látó János
