Pest Megyi Hírlap, 1981. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-24 / 120. szám

1981. MÁJUS 24., VASÁRNAP PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 7 Dánszentmiklóstél Mexikóig... Változatok egy alniáskcrtre i / Mézeshetek után A Dánszentmiklósra Albertirsa felől érkező utas, amikor sze­mével végigpásztázza a mértani rendben sorakozó gyümölcsfa­erdőt, ösztönösen arra gondol, egy nagy álmodozó műve, amit maga előtt lát. Az Alföldnek ezen buckás, homokos táján csak azt nem üti szíven a kép, aki gyermekkorában nem vágyott soha egy szép pirosló almára, nem harapott a tikkadt nyári melegben illatozó friss gyümölcs húsába. A magyar parasztság legszebb reményei valósultak meg itt maroknyi ember szorgalma, esze, türelme révén. S a kert, mely kezdetben Dánosnál véget ért, ma egyre terebélyesedik. A szomszéd gazdaságok felé járáson, me­gyén, országhatáron túl és a falvak portáinak palánkján belül is teret foglal. Mit jelent, mit adott a közösségnek, az egyénnek a dánszent- miklósi tsz az elmúlt esztendőkben és 1981-ben? Erre a kérdésre kerestünk választ írásunkban a teljesség igénye nélkül. ta — kezdi a beszélgetést Ménesi László tsz-tag, aki rokkantsága el­lenére nagy kedvvel és fantáziával foglalkozik almatermesztéssel. — Innen csak első osztályú, ex­port minőségű áru kerül ki. Egyéb­ként mindent pontosan kiszámol­tam. Azt például, hogy egy fa 6 éves» kortól 60 kilogramm termést ad, és 480 forint a teljes bevételem. Ha érdeklik a költségek, elárulha­tom, 2 forint 80 fillér kilogrammon­ként a kiadásom, s ebbe nem kalkuláltam bele a földet, a kerítés amortizációját és a munkadíjat sem. Egy szó mint száz, megéri a dolog. Meg aztán nem is bírnám ki tét­lenül — érvel Ménesi László. Köz­ben egyre-másra hívja fel figyel­memet újításaira: a benzinhordóból készült elnyűhetetlen szűrőre^ egész gépesített kis birodalmára, ahol még a permetező masinát sem kell a há­tára vennie. S beszél arról, ami még csak ezután jön, a fagy elhárításá­ra alkalmas szerkezetről. — Hétfokos hideg sem árt majd az almásomnak — mondja büszkén. S hinni kell neki, ennek a fárad­hatatlan falusi ezermesternek. So­kat kapott a dánosi t*z-től, s most úgy tűnik, szaporítani kívánja az ado­mányokat. Furcsa módon a nyilvá­nosság még sincs ínyére. Aztán ne­hezen kiderül az igazság. Ö és egyelőre jó néhányan a háztáji al­mások közül ódzkodnak a málnától. Pedig a tsz az épülő hűtőház szá­mára szeretné, ha minél többet te­lepítenének. De félnek, rájuk marad a gyümölcs, tartanak az értékesítés bizonytalanságaitól. Pedig szükség lenne a Ménesi Lászlók szorgalmá­ra. tudományára. Hogy a bogyósok legalább olyan pályáj fussanak be, mint egykor az alma. Dánszentmiklósi Micsurin Tsz. A közös gazdaság neve így került a szakmai, de a szélesebb közvéle­mény tudatába is. Most újra kell tanulnunk a közben házasságra lé­pett gazdaság vezetéknevét. Január elsejétől albertirsai Micsurin Ter­melőszövetkezetnek hívják. A frigy létrejöttét több minden indokolta. Azonkívül, hogy együtt kelleme­sebb, bizonyára az a körülmény is, hogy a mindössze 2140 hektárnyi birtokhatárú téesz a fúzió által 3500 hektárral gyarapodott. Megteremtő­dött a gépjavítás szakosodásának lehetősége és kettejük pénzéből az előkészületben lévő nagyberuházás­hoz, aiz Albertirsán épülő hűtőház­hoz is könnyebben előteremtik a fej­lesztésre szánt összeget. A hírek szerint csendesen teltek a mézes­hetek és Albertirsán is egyre inkább meggyőződnek a tagok arról, Dános nemcsak a nevét adta néhány hó­nappal ezelőtt. Ha 1983-ban meg­kezdi működését, 7500 tonna gyü­mölcs fagyasztására, hűtésére alkal­mas 700 millió forintba kerülő lé­tesítményben nemcsak a jelenlegi­nél jóval többen jutnak munkalehe­tőséghez, de Albertirsa egyben a hazai élelmiszerexport egyik felleg­vára is lesz. Startállomása á hatá­rokon túlra induló mirelit málná­nak, hűtőházi almának. Dánosi recept után Az export persze nemcsak terv. hanem már hosszú ideje a Micsurin Tsz gazdasági tevékenységének szer­ves része is. Tavaly például 193 vagon alma indult útnak a közös gazdaságból Csehszlovákiába, a2 NDK-ba és a Szovjetunióba. Ami a szellemi tőkekivitelt illeti, szintén számottevő. Legfiatalabb részlegük a csepegtető öntözés fejlesztésével, ter­vezésével és kivitelezésével foglalko­zó ü::emág munkája iránt egyre nö­vekvő érdeklődés nyilvánul meg Csehszlovákiában és az arab orszá­gokban is. Klincsok József műhelyvezető szakavatottan magyarázza a külön­böző berendezések a szűrők, spirá­lok, nyomáscsökkentők rendelteté­sét, kalauzol a csepegtető öntözés kellékeinek helyi gyárában. — Látja ez az új szűrőbetétünk. Anyaga Terfil, könnyen eltávolít­ható és szükség esetén lemosható — magyarázza a fiatal szakember. — Negyvenen dolgozunk a rész­legben. Két esztendő alatt 18 szak­munkást képeztünk ki. A legna­gyobb külföldi eredményt eddig Csehszlovákiában értük- el. A Duna- szerdahelyi Állami Birtok 250 hek. tár gyümölcsösében valósítottuk meg a dánosi csepegtető eljárást, partne­reink nagy megelégedésére. j- Önök is végezték el a munkát’ — Nem. csupán szakmai taná­csokkal láttuk el csehszlovák kollé­gáinkat, lényegében irányítottuk a kivitelezést. — Tervek? — Az idén úiabb 200 hektár ül tetvónyhez szállítjuk ki a berende­zést. De referencia — bemutató területünk van, Tunéziában, tárgya­lunk mexikói és egyiptomi vállalko­zókkal is. Falusi ezermester Egy eljárás, új módszer életre­valóságának mércéje az is lehet a mezőgazdaságban, hogy átveszik-e alkalmazzák-e a kistermelők. Vala­mi efféle történt évekkel ezelőtt ■Dánszentmiklóson is. Sorban tűntek fel a falu kertjeiben a fák törzsei között kígyózó fekete műanyag csö­vek, jelentek meg n legkorszerűbb módon metszett, úgynevezett kar­csúorsós almafák. — Sok mindenen változtattunk, egyszerűsítettünk az elmúlt tíz év­ben. De mi csak az izomza-tot rak­tuk rá a vázra, az alapot a tsz ad­Eódít a csodaeper Az új terjedésének útjában azon­ban nemcsak a bizalom hiánya áll­hat. A tájékozatlanság is lehet aka­dály. Az egyik Buda környéki fa­luban voltam akaratlan fültanúja a beszélgetésnek. A két kertet elvá­lasztó bodzafabokrok tövében vál­tottak szót a szomszédok. — Mit csinálnak? — Epret ültetünk.-T Most? Májusban? — Tudja, ez olyan csodaeper. Fa­gyasztott. Nemcsak augusztusban le­het palántázni, hanem ilyenkor is, és akár hiszi, akár nem, nyolc hét múlva már megkóstolhatja. Nála már csak azok érezhették e napon magukat szerencsésebbnek, akiket a gazda felesége néhány eperpalánta mintapéldányában részeltetett. De miről is van szó tulajdonképpen? — kérdezheti az olvasó. Hallgassuk meg az albertirsai Micsurin Tsz legutóbbi zárszámadási beszámolójá­nak egy rövid részletét: A frigó szamócapalántából 1980- ban 7 millió tövet értékesítettünk, 1,1 millió szál talált gazdára a kis­termelők körében, 1 milliót pedig saját telepítésre használtunk fel. Mennyi kelne el valójában? Ma még aligha lehet megmondani. A dánosi hűtött szamóca az idén min­denesetre újabb piacot hódított meg a Budai hegyek és a Pilis lábánál. Frigó szamóca és faiskola, hib­ridkukorica-termesztés és szőlészet, konzervüzem, gyümölcsvelőgyártás és hűtőházi tevékenység, sertéstartás és anigóranyúl-tenyésztés. Részvétel jó néhány termelési rendszer munká­jában — a saját gyümölcstermelési rendszer a Budafruct gazdasági tár­saság gesztori teendői. Közös 800 hektáros gyümölcsfa-telepítés mind­ez, egyetlen szövetkezet működési körében. De legalább ennyit, vagy inkább többet tesz ki a fel nem so­roltak listája. S ha ehhez hozzá­vesszük az ezerféle társadalmi funk­ciót. nem kell különösebben bizony­gatni Főző József, a Micsurin Tsz elnökének sincs sok szabad ideje. Ember legyen a talpán, akinek si­kerül őt elérni. Legfeljebb valame­lyik testületi ülés szünetében. Ak­kor is csupán annyi időre, hogy megtudja, pénteken Szabolcsba megy az elnök, az ottani almások­kal, hétfőn a bankkal tárával, ked­den a minisztériumba várják. Mit adott Dánszentmiklós Főző Józsefnek? Elképesztően sok fel­adatot, munkát. Különösen az utób­bi időben. Persze, mást is. Elisme­rést, Állami-díjat és most legutóbb az általa vezetett kollektívának egy újabb Kiváló szövetkezeti óimét. Kora reggel keresem őt telefonon. Gratulálok a kitüntetéshez, s köz­ben eszembe jut az év végi beszá­moló egyik mondata; az elmúlt esz­tendő nem úgy sikerült, ahogy sze­rették volna. Igaz, nyereségük 6 millióval volt több a tervezettnél, de gyengébben fizetett a kukorica, kevesebb lett az alma, fagy tizedel­te a szőlőt és a sertéstartás sem váltotta be a hozzá fűzött reménye­ket. Hogy lehettek mégis kiválóak? Ügy, hogy éppen e nehézségek el­lenére is az élmezőnyben tudtak maradni. A legjobbak között, mert önmaguknak magasabb mércét ál­lítottak, mint a hivatalos verseny­pályabírók. S hogy ezután is olyan bőséggel kínálják szellemi és anya­gi javaikat, mint eddig, egy jó tu­lajdonságuk a biztosíték rá. Közei­re, távolra egyaránt éleslátók. Adó­vevő készülékükön az 1981-es dátum olvasható, antennáik érzékelik a dá­nosi kistermelők, de távoli országok óriás gyümölcsbirtokainak rádióhul­lámait is. VALKÖ BÉLA KlSZ-kongresszus előtt Együtt, értük és általuk A fiatalokkal jobban kellene tu­datosítani, hogy a Magyar Kom­munista Ifjúsági Szövetség általuk és értük van. Ezzel a véleménnyel egyetértett Fejti György, a KISZ Központi Bizottságának első titká­ra, amikor egy beszélgetés alkalmá­val még a következőkkel egészítet­te ki: „Munkánkat ennek érdekében úgy kell továbbfejlesztenünk, hogy a KISZ-szervek és -szervezetek ér­zékenyebben reagáljanak a társada­lom és az ^ifjúság problémáira, kü­lönös tekintettel az egyes ifjúsági rétegek, csoportok érdekeire. Javíta­nunk kell a kezdeményezések, ja­vaslatok megvalósításának ellenőr­zésében való érdemi részvételünket. Jobban ki kell használnunk a szo­cialista demokrácia fórumait is, bát­rabban élve a kezdeményezés jogá­val. A demokrácia, a nyilvánosság erejével is támogatnunk kell az ön- tevékenységet, a kezdeményező, a céljaink elérése érdekében a konf­liktusokat is vállaló magatartást.” Formalitások nélkül Alapszervezeti taggyűléseken, kü­lönböző szintű küldöttgyűléseken na­gyon sok hozzászóló, felszólaló hangsúlyozta, hogy fiatalosabb, len­dületesebb munkára lenne szükség, de ennek sokszor önhibából is adó­dó akadályai vannak. Voltam olyan . KISZ-bizottsági ülésen, ahol a tit­károknak egy hónapra huszonegy határidős feladatot adtak. S ezek a különböző határidős munkák — amelyeknek felére valójában semmi szükség nem volt — „görcsöket.” okozták az alapszervezeteknél is. Sokat kellett adminisztrálni, s a ki­tűzött célokat, a tartalmas tevékeny­séget valójában csak papíron lehe­tett elérni. A megoldás látszólag egyszerű. „Nem kell sokat vállal­ni! A KISZ ne adja mindenhez a nevét! Ne akarjunk »mjni«-párt len­ni stb.” flyen és hasonló vélemé­nyek hangzottak el a különféle szintű küldöttértekezleteken. Csak­hogy sok helyen még olykor a je­lentések elkészítése, a határidők betartása alapján minősítettek egy- egy közösséget. Egy-egy látványos akcióval még könnyebb volt az el­ismerést kivívni még akkor is, ha ez valójában csak néhány aktív em­ber tevékenységét dicsérte, s a többség csupán passzív szemlélője volt a munkának. Nem tagadom; tetszett azoknak a párttagoknak a véleménye, akikben még élénken élt ifjúságuk emléke, s a tapasztalatok alapján joggal hangoztatták észrevételeiket. Például a Vas megyei pártbizottság első titkára is joggal vetette fel, hogy a KISZ-vezetőknek még jobban kel­lene építeniük a fiatalok öntevé­kenységére, mert valójában sok le­hetőség rejlik ebben. De ennek a készségnek a kibontakoztatására csak akkor lehet számítani, ha a mozgalom mielőbb, minden szinten megszabadul a formális programok­tól és akcióktól, ellenőrizhetővé vá­lik a kezdeményezések megvalósí­tásának módja. Tehát, ha érdemes mindenkor kezdeményezni. Nemcsak bírálni Makkos Fett Jolán műve A KISZ X. kongresszusát megelő­ző aktív felkészülési időszakban — a beszámolók, a küldöttgyűlések idején — olykor bírálták az ifjúsági mozgalom munkáját. Párttagok es pártonkívüliek, fiatalabbak és idő­sebbek. De egy-egy bírálat is csak akkor jogos, ha a segítő-, jobbító szándékkal párosul. A KISZ-nek to­vábbra is alapvető hivatása az ifjú­ság' szocialista szellemű nevelése. „Az igaz, hogy a KISZ nem párt, de elsősorban politikai szervezet” — mondta a Pest megyei küldöttgyű­lésen Cservenka Ferencné, a Pest megyei pártbizottság első titkára. — „Tagjai mindenekelőtt a magasabb színvonalú politikai gondolkodást sa­játítsák el. De azok, akik felelősséget éreznek az ifjúságért, ne csak bí­rálják, segítsék is a KISZ munká­ját.” Ezeken a mondatokon valóban érdemes elgondolkodni. Mert ott, ahol az ifjúságot érintő kérdésekről legfeljebb évente csak egyszer be­szélünk, ott gyökeres minőségi vál­tozást nem várhatunk. Egyetlen gazdasági vezető sem fe­ledkezhet meg arról, hogy az aktív keresők több mint harminc százalé­ka fiatal. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség nemcsak a KISZ- tagok, hanem a fiatalok, tehát a KISZ-en kívülié^ érdekében is vé­leményt alkot, reagál a társadalom és az ifjúság problémáira, egyes ifjúsági rétegek, csoportok sajátos érdekeire. .Mert például a pálya­kezdés, az otthonteremtés, a család- alapítás feltételeinek javítása az if­júság egészét érinti. Győrben, ahol a KISZ kongresszusi leveléről több gazdasági vezető mondott' véle­ményt, volt olyan igazgató, aki megállapította: „Ha azt akarjuk, hogy a fiatalok őszintén szóljanak erről vagy arról a kérdésről, akkor az ne formális kér de zz-felelek játék legyen. Figyelni kellene a vélemé­nyeikre, javaslataikra. Ne áltassuk magunkat: sok helyen csak az tör­ténik, hogy meghallgatják őket, és utána minden marad a régiben.” Ez igaz. De igaz az is, hogy a külön­böző fórumok adta lehetőségeket mindenütt ki kellene és ki lehetne használni. S ha a fiatalok kritikus szemmel vizsgálják maguk körül a világot, ha igényeseik, akikor önma­gukkal szemben is igényeseknek, kritikusoknak kell lenniük. Igényesen mindenhol A .mozgalomban sem léteznek örök érvényű módszereik és formák. Minden munkáról, így a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség munkájáról is érdemes időnként jó­zan, önkritikus mérleget készíteni. Ez történt az elmúlt hónapokban, s ez fog történni a KISZ X. kong­resszusán is. Miért? Mert csak így lehet elérni, hogy a következő öt évben fiatalosabb, lendületesebb, igényesebb feladatokat vállaljana% az ifjúkommunisták. A megyei küldöttgyűléseken a kongresszusi levél és a KISZ Köz­ponti Bizottság határozattervezeté­nek vitája y során sok jótanács el­hangzott. Ezeket érdemes mérlegel­ni, hiszen mindazok, akik az ifjúsá­gért felelősséget éreznek, jobbító szándékkal bírálták a mozgalmat, jobbító szándékkal adtak tanácso­kat. Különböző fórumokon sokan el­mondták, hogy ne „föntről” várják a fiatalok a feladatokat. Helyben, a munkahelyen, a lakóterületen, az iskolában, az egyetemen, a főiskolán kell tudni, hogy mi a tennivaló, fi­gyelembe véve az életkori sajátos­ságokat. Móron a járási pártbizott­ság első titkára így fogalmazott: „A különböző fiatalos akcióra, kez­deményezésekre az idősebbeknek Is jobban figyelniük kellene. S ha er­re kellő időben, és minden párt- alapszervezetben felfigyelnének a kommunisták, akkor még tartalma­sabbá válhatna az ifjúsági mozga­lom munkája.” Hogy is mondta a KISZ Központi Bizottságának első titkára? „Job­ban ki kell használnunk a szocia­lista demokrácia fórumait is, bát­rabban élve a kezdeményezés jogá­val.” Az elmúlt hónapok tapaszta­latai is azt mutatják, hogy érdemes élni a szocialista demokrácia fóru­mai által kínált lehetőségekkel, a kezdeményezés jogával. Érdemes: a fiatalokért, és nemcsak a fiatalo­kért. AMBRUS SÁNDOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents