Pest Megyi Hírlap, 1981. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-21 / 117. szám
1981. MÁJUS 21., CSÜTÖRTÖK av Könnyűszerkezet Kiskunlacházi siker Országszerte nyolcvannál több kisebb-nagyobb létesítmény — egyebek közit emeletes iskola, óvoda, bölcsőde, ABC-áruház — született az Építéstudományi Intézetben kialakított első magyar köny- nyűszerkezetes rendszer elemeiből. A kiskunlacházi ÉGSZÖV mint rendszergazda hangolja össze azoknak az egymáshoz kapcsolódó vállalatoknak a tevékenységét, amelyek az ÉTISZERK rendszerbe tömörülve dolgoznak. A magyar könnyűszerkezetes rendszer belföldi sikeres szereplése után mint exporttermék is egyre szélesebb körben válik ismeretessé. A közelmúltban már el is készült Berlinben az első ÉTISZERK rendszerű, ötezer négyzetméter alapterületű gépkocsivizs'gáló üzemcsarnok és szervizállomás. K. Z. Milyen céljaik, vágyaik vannak? Egy délután a lakótelepen Hogyan élnek a mai fiatal házasok, hogyan alkalmazkodnak a realitásokhoz, milyen anyagi lehetőségek birtokában és hogyan tervezik családi együttesüket, milyen materiális célok mozgatják őket? Mindezekről születtek már sztereotip vélemények, de kezdjük az elején. Szerencsések A budaörsi lakótelep egyik tanácsi tízemeletes bérházában, szinte minden ajtó előtt babakocsiba ütköztem. Mint később megtudtam, a lakók 80 százaléka fiatal házas. Beszélgető partnereim valamennyien hasonló korúak (25—30 év között) egy, vagy két kisgyermekkel (egy házaspár kivételével) külső körülményeik is annyiban azonosak voltak, Új módszerrel Dinnye síkfóüa alatt „ iík í5|s. ks * Wkmm&Q ■■■■■■ ■■■■:■■ ■: , •; ■ír 1» ■ A hevesi Rákóczi Tsz-ben hagyománya van a dinnyetermesztésnek. Most az a céljuk, hogy az érési időt előbbre hozzák, ezzel a dinnyeszezon mintegy két héttel hosz- szabb lehetne. Az elképzeléshez jó megoldást kínál a síkfóliás rendszer, vagyis a palánták korai kiültetése perforált síkfólia alá. Így az időjárás viszontagságaitól védve fejlődhet a korán érő, ízletes gyümölcs. Az évek óta tartó kísérletek eredményeként idén már 25 hektáron ültettek ki palántákat síkfólia alá. A kifutópályán Zúzalékbeton, repülőknek A Ferihegyi repülőtér ú; kifutópályáinak betonjáho: uzsabányai bazaltot és nagy' harsányi mészkövet szállít a Dél-dunántúli Kőbánya Vállalat. A repülőtéri beton anyagába azért kevernek meghatározott keménységű és szemnagyságú zúzott kőzetet, mert a kőzúznlékkal készített beton szilárdabb és kopásállóbb a hagyományos kavicsbetonnál. A nagy megterhelésnek kitett fel- és leszállópályák nyomószilárdságát előnyösen növeli a jó minőségű, kemény uzsai bazaltkő. Szeptember közepéig összesen több mint százezer tonna bazaltot és mészkövet küldenek az új kifutópályák betonozásához a Délkő uzsai és magyharsányi bányájából. hogy a szerencsések táborába tartoztak, viszonylag rövid várakozás után tanácsi lakáshoz jutottak. Volt közöttük pedagógus, szállítómunkás, kirakatrendező, autószerelő, adminisztrátor. Kérdéseimet nagyjából a következő csoportosításban tettem fel: — Mennyi a havi jövedelmük; készítenek-e rendszeres havi költségvetést; takarékoskodnak-e; mi a véleményük erről; ha gyűjtenek, mire; milyen távlati materiális céljaik vannak; ha váratlanul nagy összeghez jutnának, mit tennének azzal? Íme néhány válasz. Kertes házba Hegyi Ágota pedagógus: — A havi jövedelmünk most, hogy gyesen vagyok 5600 forint. Ebből az állandó kiadás 1300—1400 forint. Én kezelem a pénzt, költségvetést nem készítek, hiszen a pénzünk éppen csak arra elég, hogy megéljünk. Nem tudunk félre tenni. Takarékosság? Az a véleményem, hogy nem érdemes güzü módon spórolni. Csak a hasunkon és kulturális igényeink feladásával tudnánk, nem éri meg. Talán majd, ha dolgozom, mi is gyűjtünk, de csak utazásra, egy vágyam van, minél többet látni a világból. Nincs kocsink, nem is érdekel, persze, ha nagyon akarnánk, összerakosgathatnánk a pénzt. Ha váratlanul sok pénzem lenne? Rögtön elköltöznék egy kertes házba. Nem vagyok elégedetlen, Szokán Tibor, szállítómunkás, a felesége irodában dolgozik. Mind a kettőjüket otthon találtam. — Feleségen! a pénztáros, ő majd mindent elmond — adta át a nyilatkozat jogát a férj. — Hamarosan jön a második gyermekünk. Most még 65-00— 7000 forint a jövedelmünk. Megpróbálom beosztani minden hónap elején, még úgy 1000 forintot félre is teszek egy külön borítékba, aztán persze a hónap végén csak elő kell vennem. Három éve lakunk itt, minden bútort azóta vettünk. Pénzt nem tudunk félre tenni, ha valami megmarad, azon vásárolunk, sok minden kell még a lakásba. Mi a véleményem a takarékoskodásról? Csak nagyon sok pénzből érdemes. Nincsenek nekünk nagy vágyaink. Kocsi? Soha nem kuporgatnánk arra, nem mondom, ha ingyen kapnánk, akkor esetleg. Kijövünk a keresetünkből, természetesen, ha négyen leszünk ösz- szébb kell húzni magunkat. Mire gyűjtenénk? Hogy elmehessünk a hegyekbe, beutazhassuk az országot, még soha nem voltunk nyaralni, mindig csak tervezgettük. Ha nagyon- nagyon sok pénzem lenne? Vennék egy kertes házat. Jó, j<£ meg összkomfortos ez a lakás, de olyan borzasztóan bezárt, T akarékoskod ni ? Nagy Tibor kirakatrendező: — Feleségem kezeli a pénzt, a kettőnk keresete 6400 forint. Ráhagyással gazdálkodunk. A muszáj dolgokra, a pénzt rögtön félretesszük, azon kívül még 1600 forintot a váratlan kiadásokra, a többit pedig feléljük. Takarékoskodni? Isten őrizz! A hasunkon lehetne spórolni, meg azon, hogy nem megyünk el szórakozni, nem hívunk haverokat, nem veszünk lemezeket. Egyetlen egyszer raktunk félre tervszerűen pénzt egy várnai utazásra. Egyikünk sem spórolós. Jól élünk, persze lehet, hogy azért is, mert nem vagyunk maximalisták. Én például — olyan a szakmám —, mellékesen is tudok keresni, de mindig csak annyit vállalok, amit kényelmesen meg tudok csinálni. Inkább legyen szabad időm, mint sok pénzem. Ha váratlanul nyernénk mondjuk a lottón? Elutaznám. Minden vágyam ez, utazni, bejárni a világot. És a lakásomat úgy rendezném be. ahogy megálmodtam, egyelőre erre nincs pénzünk. Igen, jól érzem magam minden szempontból. Filozófiám a közmondás: az ember addig nyújtózkodjék, ameddig a takarója engedi. Többet jelent Naszrai Jánosné egészség- ügyi dolgozó: — Gyermekünk ■még nincs. Elég szép a kettőnk jövedelme, 7500—8000 között, de van OTP-kölcsönünk, meg a rezsi, a kosztpénz, a zsebpénz, és amikor ezt így elosztom, marad talán 500 forintunk. Ez a váratlan kiadásokra kell. Félre nem teszünk. Szerintem, jól beosztjuk a pénzünket. Amire nagyon kell, az-ra jut is. Mire gyűjtenék? Azt hiszem, nem gyűjtenék, csak ha nagyon nagy jövedelmünk lenne, akkor esetleg kocsira, és utazásra. Takarékosság? Buta dolog a pénz, eltorzítja az embert. Azért, ha egyetlen egyszer váratlanul sok pénzhez jutnék, elmennék innét egy kertes házba és lehetőleg vidékre. Ott barátságosabbak, nyugodtabbak az emberek. Nem idézek több példát, valamennyien nagyjából ugyanezeket mondták. És éppen ez volt a meglepetés, a hasonlóság. És még valami, ami talán az idézetekből egyértelműen nem derült ki; viszonylagos kiegyensúlyozottságuk, reális megelégedettségük, a tárgyak, a szerzés bűvöletétől ' mentes életszemléletük. Az okok közül, egy biztos — és ezt Nagy Tibor fogalmazta meg a többiek helyett is. — Mi szerencsések voltunk, viszonylag 'hamar és különösebb gürcölés nélkül lakáshoz jutottunk, és ez mindennél többet jelent. Egy barátom tíz hónap után elvált, mert nem volt lakásuk, lehet, hogy mi sem lennénk már együtt olyan körülmények között. A megállapítás igazát ezek a fiatalok úgy tűnik, bizonyítják, három-négy-ötéves házasok valamennyien. S. Horváth Klára Öreg épület idős mestere A cukorfokok leméretnek Akárha ital árt meg valakinek, úgy áll az épület, de azért tartja magát Csővár közepén. A bágyadt napfényből alig jut át valami a piciny ablakon. A nyitott ajtónál a gazda vési gmér, aztán bel- íebb invitál. — Ki megbízásából, merthogy nem ismerős — mutat helyet az átható szagú helyiségben. Üst, rézcsövek,, fonott korsók, gúlába rakott hasáb- fák árnyékában mondom, hegy senkiéből, csak úgy... Sürgetés kizárva — Nem lehet itt sürgetni, ha jót akar ettől — mutat körbe a látszatra kettőnk együttes életkorát is meghaladó épületben Juhász János. — Még az ötvenes évek elején épült. Lassan teljesen tönkremegy, megeszi a gőz. Eres kezeit maga előtt pihenteti az asztalon. Barázdált arca sem a semmittevésről árulkodik. — Mióta csinálja? — Régen. Most jobbára magánszemélyeknek főzök. A mostani adagot nyolc hónapja kezdtem el, azóta folyamatos az üzemelés. Egyébként már huszonegy éve vigyázom a minőséget. Nem volt igazán jó a tavalyi termés. Mennyiségre mék csak-csak, de a cukorfoka alig valami. Erre felé mindenkinek van gyümölcse, úgy számítom a mostani még kitart 2—3 hónapig. — Aztán? — Kapálgatok otthon a kertben, meg a szőlőmben. Van belőle 200 négyszögöl, a háztájiban meg krumpli. — Ezért mennyi a fizetség? — Nyáron nem sok, télen úgy 3000 forint körüli, de akkor munka is van bőven. — Magának főz-e? — Tán 30—40 liternyi szilvám van, meg a törköly. Én inkább a szőlővel bíbelődöm. — Van-e titka a szeszfőzésnek? — Hát... minél lassabban csináljuk, annál jobb. Öregek hagyatéka — Kitől tanulta? — öregektől, meg aztán volt idő kitapasztalni a dolgokat Egy időben néhányan máshol főzettek, mivel ott nagyobb az üst. Aztán csak visz- szajöttek. Én bíz’ leveszem a rezelejét, és reggelente meg vízzel mosom át a csövet. Nem ravaszkodok. — Lehet? — Persze. Van fortélya, de megéri? — Néha az ember a mércén véletlenül elmér egy keveset. De nekem se’ töbo- let, se’ hiány! — Meddig bírja még? — Én vagy a ház? ; — Ketten. — Nem tudom kipofozzák-e az idén a tetőt. A tanácsé, a községé ez az egész. Ha megjavítják, akkor tán’ elszolgálna még vagy tíz évet, bár a felszerelés is öreg már. Arra aztán végképpen nincs pénze a tanácsnak. — Akkor mi lesz? — Megyek a többiekkel kapálni a határba. Reggelente, amikor látom, hogy elindulnak a népek, szinte irigylem őket. Bár már megszoktam itt, aztán — úgy gondolom, — értek is hozzá egy keveset. Gyógyszernek mondják — Akkorhát magának is ízlik a főzet je? — Megkóstolom muszájból, de... Rágyújt, hallgatunk, aztán egy üvegért nyúl: — Ezt kóstolja meg, mai főzés. Még az orvos is gyógyszernek mondja az én törkölyömet. Érti a munkáját, bár az útóbbi időben elment a kedve. Fiát temette nem régen, aki túl sokat szedett a gyógyszeréből. Látó János GOMBO PÁL: J u Á emjóecf on tj ei 'Tapasztalataim a feledékenység következ- menyeiről bőven vannak, hiszen ezzel a hitoával-erénnyel éppúgy rendelkezem, miként az elefánt a súlyossággal. Meg kell vallanom, hogy eleinte jómagam is, miként embertársaim többsége, a hátrányokat vettem észre. Ebben főként az akkori iskolarendszer volt a ludas (amelytől gyanúm szerint elvileg nemigen különbözik a mai sem), ugyanis megemészthetetlen salakkal töltötte meg az emltl azetet. Hogy pontosabb legyek: olyan ismeretekkel, amelyeknek tárolására lexikonok az alkalmasak, nem a fejek. Namármost: míg egyfelől bánkódtam, mert hiányos memóriám miatt szekundába pónálit engem sok szamár professzorom, másfelől éppen érettségim alkalmából először felvillantak bennem a feledékenység előnyös voltának lehetőségei. A szóban forgó matúra alkalmával ugyanis megkérdezte tőlem a tekintélyes bizottság, hogy mi az ötszög területi (vagy kerületi?) képlete, amiről fogalmam sem volt, de levezettem valamit, ami nem stimmelt a hivatalos képlettel, mire matematika tanárom közölte, hogy megbuktam. S mit tesz isten, illetve a bizottság elnöke? Az utóbbi ellenőrizte a levezetést, majd azt moftdta: fiam, maga ugyan nem tdnulta meg a képletet, hanem' a négytagú sinus (vagy tangens? — mondom, feledékeny vagyok) tétel helyett egy háromtagú cosinus (vagy ko- tangens?) tételt dolgozott ki. Ekkor felismertem, hogy bizony, bizony, egész életemben gondot £og nekem okozni a böngészgetés a forrásokban, valahányszor dolgom lesz, mondjuk a metilalkohol vegyi képletével, vagy Tompa Mihály születési helyével, ezzel szemben marad a fejemben szabad kapacitás eredeti gondolkodási műveletekre. Ebben a hitemben megerősített később Szent-Györgyi és Selye professzor, ami persze nem gátolt abban, hogy számos esernyőt, kesztyűt, golyóstollat és pipát hagyjak el titokzatos helyeken. Az évek során kifinomultabb tapasztalatok arzenáljára tettem szert a feledékenység hátrányairól és előnyeiről. Hosszú ideig egyébként a kétértékűség jellemezte felismeréseimet. Például számos személyt, főként nőket sértettem meg, mert nem köszöntem nekik. Mármost ez a hátrány sem nevezhető abszolútnak, hiszen a számos’ nagyobbik részének sértődöttsége egyenesen mentesített engem ismeretségük terhétől. Hanem mégis néhány eseit igen kellemetlen következményekkel járt, például amikor akkori szerkesztőm üldözni . Kezdett, ugyanis frissen szerzett feleségét régebbi szeretőjének nevével illettem. Az összegyűlt visszásságok végül is elhatározásra késztettem, mégpedig Kettősre: 1. én bizony attól kezdve a neveket kerül- •tam, a terxiaKat keoves baratonmaK, a nőket tréfás hangsúllyal, szepasszonynaK szőkítő ttam; 2. minden ismerősnek tetsző nőnek előre köszöntem. Ez utoobi azután azzal az egyértelműén kellemes kovetkezmennyel járt, hogy számos — igenis számos kellemes isméi etségre .tettem szert, melyeknek jelleget ugyeoar, fedje a feledés homálya. Azután egyre újabb terrénumokat vett birtokba a rossz memória jótékony oldala. Tapintatos ember hírébe keveredtem, mert sohasem kérdeztem meg kollégáktól, hogy miért rúgták ki őket, sót azon sem sajnálkoztam hogy milyen botrányba keveredtek. Melegszívűnek tartottak, mert a velem szóba elegyedő- ket hallatlan érdeklődéssel kérdezgettem dolgaik felől; noha azért tettem, mert reméltem, hogy beszélgetés közben kiderül, kicsoda is az én kedves barátom. A feledékenység legszebb virágai azonban akkor bomlottak ki, amiKor mar tudatosan tettem a hibát erénnyé, a negatív űrt, hiányt számítások tartópillérévé. Amúgy kedves kollégáimnak ritkán mulasztom el megemlíteni, hogy olvastam egy ragyogó cikküket, de íe- lectekeny vagyok, emlékeztessenek rá, melyik is volt az. Soha sem akadj akinek ne jutna tüstént eszébe egy figyelemre méltó írása és amikor ismerteti tartalmát/ felcsillanó szemmel biztosítom, hogy persze, éppen arra gondoltam ... Általában: táplálom feledékenységem hírét, igy azután ha egy értekezleten nem jelenek meg — ami tiszta haszon —, mindig mondhatom, hogy azt hittem, holnap lesz; ha egy cikket lustaságom folytán nem írok meg, állíthatóim, hogy sajnos, nem jutott eszembe a vállalás, majd a következő szám-' ra megkomponálom. Ha ki akarom tapogatni valakiről partnerem véleményét, csak azt mondom: mit is hallottam az illetőről, már elfelejtettem — mire ő felvázolja, mit kellett volna hallanom. J-l íven feledékeny híremhez, ezért elmulasztom terjeszteni azokat, ami miatt is egyfelől diszkrétnek, másfelől jól informált- nak tartanak, hiszen, ha valaki netán mégis szóba hozná a híreszteléseket, jelzem, hogy azokról már tudok, minthogy tudok is, mert, ha újra mondják őket, tüstént eszembe jutnak. Most pedig befejezem az ismertetést. Három okból. Először, mert a terjedelembe több nem fér. Másodszor, mert minden titkomat azért ki nem adom. Harmadszor pedig azért, mert feledékeny vagyok, már nem jut eszembe ennél több. í 1 I
