Pest Megyi Hírlap, 1981. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-21 / 117. szám
1981. MÁJUS 31., CSÜTÖRTÖK Fotósoknak A félévben a legjobb A Pest megyei fotószakbi- zottság pályázatot hirdet fekete-fehér és színes papírké- pekből, témától függetlenül. E pályázaton részt vehet minden olyan fotós (amatőr), aki Pest megye területén lakik, dolgozik, illetve az e területen működő fotóklub vagy szakkör tagja. Beküldhető, vagy személyesen a zsűrizésre beadható 10 olyan fekete-fehér és színes kép, melynek a hosszabbik oldala 24 cm. A képek hátoldalán kérik feltüntetni a szerző nevét, lakcímét, fotóklubjának nevét, a képek címét és sorszámát. A fotók beküldésének határideje egybeesik a nyilvános zsűrizés időpontjával. I. félévi képbírálat: június 14. II. félévi képbírálat: december 13. A zsűrizés helye: Madách Imre Művelődési központ. 2600. Vác, Lenin út 63. 1. Madách Imre Művelődési Központ 2601. Vác, Pf. 113, Teknős Erzsébet vizuális művészeti előadó, 2. Dunakanyar Fotóklub, 2601. Vác. Pf. 105. Színes diapozitívek A pályázaton részt vehet minden olyan fotós (amatőr), aki. Pest megyé vagy Budapest területén lakik, dolgozik, es e területen működő fotóklub vagy szakkör tagja, amit feltétlenül kérünk feltüntetni a nevezési lapon. A fotó klubok kollektív anyaggal is pályázhatnak. Beküldendő, beküldhető szerzőnként 10 5X5 centiméteres, az ISO/TC nemzetközi szabványnak megfelelő kere- tezésű színes diapozitív. Beküldési határidő: augusztus 15. Előzsüri augusztus 30. Értesítés az elfogadásról: szeptember 4. Bemutató vetítés és nyilvános zsűrizés: szeptember 6. 15 órakor. Vácott a Madách Imre művelődési központban, a színházteremben. A diákat a következő címre kérjük küldeni: Teknős Erzsébet vizuális előadó, Pest megyei fotó szakbizottság vezetője, 2600 Vác, Lenin út 63. művelődési központ. Tartóssá lett az ideiglenesség MUNKA ÉS KÖRÜLMÉNYEK A MONORI JÁRÁS KÖNYVTÁRAIBAN Sajnálkozva gondol néha önmagára a fővárostól távoli település lakója, mondjuk az, aki az Ipoly folyó mellett él. Ott Pest közelében bizony egészen másak a lehetőségek — mondja —, a művelődést, a szórakozást illetően is. Valljuk be, nem egy szempontból igaza is van. Nehezen jut el színházba, aki a fővárostól nyolcvan-száz kilométerre él, ritkán hallhat élőben színvonalas zenei műsorokat, láthat rangos képzőművészeti alkotásokat. Az már kevesebb embernek jut az eszébe, hogy a Budapest közvetlen közelében lévő települések is gondokkal küzdhetnek, s nem is csupán a közművelődést illetően, A korábbi évtizedekben nem fejlesztették megfelelően az agglomerációs községek művelődési házait, könyvtárait — hiszen úgyis olyan közel vannak Pesthez! Az alapintézményeket azonban mindenütt helyben kell megteremteni. Színházba még beutazunk a fővárosba, klubot, szakkört, jól működő közösséget keresni azonban már nem. S a napi munka végeztével aligha ülünk autóbuszra, vonatra, hogy olvasnivalóhoz jussunk. Elavult bibliotékák Az olvasás feltételeinek megteremtése tehát szinte a legfontosabb feladat, a következő generációk műveltségét is alapvetően meghatározza. S minél jobb körülményeket biztosítunk a könyvkölcsönzéshez, a szakirodalom böngészéséhez, a könyvtári csoportok működéséhez, annál többet teszünk a gazdasági, társadalompolitikai célokért belső meggyőződésből munkálkodó embertípus megteremtéséért Hogy miért kell ezt ilyen hangsúlyozottan említeni ? Például azért, mert van a fővárostól keletre egy százezer lakosú járás, ahol a helyi vezetők, közművelődési szakemberek erőfeszítései ellenére, még mindig igen kedvezőtlenek az olvasásra nevelés körülményei. Ahogyan a járás székhelyén, Monoron, s azide tartozó községekben a közelmúltban tartott szakfelügyeleti vizsgálat megállapította, a bibliotékák működési feltételei aggasztóan rosszak. Helyi erőforrásokból fejlesztették ugyan a könyvtárakat — a nagy községi-járási könyvtár helyzete azonban a hasonló intézmények között a iegrosz- szabb. A gyermekrészleg elhelyezése pedig nem egy járási székhelyhez, hanem egy kisközséghez képest is méltatlan. ,. Igen nagyok a gondok a járás más településein is. Helyi erőből létrehozták ugyan a korszerű üllői, pilisi könyvesházat; fejlesztették bibliotékájukat, s a berendezéshez megyei segítséget kaptak más , községek, de például az igen nagy lélekszámú^ Vecsé- sen sürgősen korszerűbb körülményeket kellene teremteni a munkához. Igen túlzsúfolt a maglódi könyvtár, az épület nedvessége itt egyenesen a könyvek épségét veszélyezteti. Hasonlóan kedvezőtlenek a körülmények a mendei könyvtárban is. Az említett szakfelügyeleti vizsgálat kiterjedt az iskolai, a szakszervezeti és a műszaki könyvtárak hálózatára is — és megállapította, hogy az előbbiek közül egyedül anionon József Attila Gimnázium rendelkezik megfelelő helyiséggel. Az iskolákban nagy gondot jelent az is, hogy az állományt tervszerűtlenül gyarapították. Abszurd a példa de talán így lehet a legmeggyőzőbb: mindannyiunk TANÁCCSAL SZOLGÁL A PETI Korai lenne az aggodalom A középiskolai és egyetemifőiskolai felvételek idejét éljük. Idén sokan a tavalyinál is többen — vannak, akik a válaszborítékot felnyitva elkeserednek az elutasító szavak láttán. Mit tegyenek? Aki, válaszol: Szabó Sándorné, a Pest me- megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet igazgatóhelyettese. Még nem ok — Valóban gyakoribb mostanában az elutasítás, de ez még nem ok az elkeseredésre. Évek tapasztalata bizonyítja, hogy valamennyi eloszöfre vagy másodszorra hiába próbálkozó fiatalnak sikerülhet az intézetünkben megfelelő iskolát, munkát keresni. — Kezdjük a nyolcadik osztályt idén végzőkkel. A mindkét továbbtanulásra megjelölt iskolából elutasított gyerekek jelentkezési lapjai kivétel nélkül hozzánk kerülnek. Akad persze, akiét még nem hozta a posta, s aki maga is csak május végén értesül az örvendetesnek aligha nevezhető döntésről. Idén 800— 1000 kettős elutasítás * miatti ügyre számítunk, másfélszer annyira, mint a korábbi években. — Elsősorban a szülők megnyugtatására: minden család a lakáson veheti át intézetünk, a PETI levelét, amelyben értesítjük a gyerekeket és hozzátartozóikat a tanácsadás idejéről és helyéről. Kérjük is — a torlódást elkerülendő —, hogy a megadott időben jöjjenek hozzánk. Itt kaphatnak tájékoztatást a tanulók és kísérőik a még szabad továbbtanulási helyekről, középfokú iskolákról, s együtt igyekszünk kiválasztani a fiatalok érdeklődésének, tudásának i legmegfelelőbb pályát, szakmát, s a tanintézetet, ahol ezt ' el is sajátíthatják — S vajon mindig sikeres-e ez a próbálkozás? — Az elmúlt két esztendőben minden hozzánk jorduló gyereknek találtunk olyan megoldást, amelyet ő is elfogadott. Tény, azonban, hogy az eredeti elképzelést gyakran meg kell változtatni. Például, ha a tanuló választása nincs összhangban az osztályzataival, vagy ha az iskola, ahová felvételét kéri, túljelentkezéssel küszködik, mint például az óvónői, egészségügyi, elektrotechnikai vagy közlekedési szamákat oktató intézetek. A tapasztalatunk szerint nem ritkán itt derül ki, hogy a gyereket könnyebb eltéríteni eredeti szándékától, mint a szülőket túlzó vágyaiktól, amelyek az első kudarcot okozták. Módosítani kell — A tanácsot kérőknek arra is számítaniuk kell, hogy bár a gimnáziumot vagy a szakközépiskolát vették célba elsőként, mi például szakmunkásképző intézetet javasolunk számukra. Az ok egyszerű: a tanácsadás már a pályázat harmadik fordulója, s a keresettebb iskolákban a helyek többségét már az első körben elfoglalták a jelentkezők. — Még egy — nem éppen lényegtelen — apróság. Aki gimnáziumba vagy szakközép- iskolába készült, s most szakmunkásképző intézetbe kerül, át kell hogy essen az egészségügyi alkalmassági vizsgálaton; ez utóbbinak az eredménye pedig még a harmadik elképzelést is kiszoríthatja a megoldások sorából. — S akik az egyetemi, főisegykori kedvence, Beecher— Stowe: Tamás bátya kunyhója, hét iskola könyvtárában egyetlen példányban sincs meg. Nem kérdezem meg ezek után, hogyan lehet mégis, hogy a járás legtöbb könyvtárában szakmai szempontból jó, néhol példamutató a munka — nyilvánvaló ugyanis, hogy a lelkesedés pótolja a tárgyi feltételeket. Inkább azt a kérdést boncolgatjuk Tóthné Fiel Mariannái, a járási pártbizottság reszortvezetőjével, Lukács Bélával, a járási hivatal közművelődési felügyelőjével és Mészáros Jánossal, a járási könyvtár vezetőjével, hogyan alakult ki ez az ellentmondásos helyzet, s még inkább azt, hogy milyen módon igazíthatjuk, ha nem is a gombhoz a kabátot, de a feltételeket az elért szép eredményekhez. Csak saját erőből — Ebben a ma is egyre növekvő lakosságú járásban alapvetően kommunális gondokat kellett megoldani — mondja Fiel Mariann. — A lakosság nagy része bejáró, a fővárosi üzemek nem adnak pénzt a lakóhelyi művelődési lehetőségek szélesítésére. A járási pártbizottság végrehajtó bizottsága 1977-ben elemezte a könyvtárak helyzetét, hozott határozatot, s ennek szellemében sok helyen előreléptek, de a saját erő kevés. Ráadásul a járás üzemei az elmúlt években sokat fejlődtek, de az együttműködési szerződések értelmében ma is csak annyi támogatást adnak, mint öt-hat évvel * ezelőtt Mészáros János arról beszél, hogy az elmúlt évtizedben 18 önálló könyvtár és 4 fiókkönyvtár kapott korszerű berendezést a helyi erőfeszítéseknek és a megyei segítségnek köszönhetően. Ám még mindig megoldatlan például az egyik hatezer lakosú monon településrész könyvtári ellátása, és számos helyen főállású könyvtárosra lenne szükség. Így valósulhatna meg a különböző intézmények közötti együttműködés, így lehetne igazán célszerűen felhasználni az üzemek adta támogatást is. — Nemrégen készült el az iskolai és tanácsi könyvtárak megyei együttműködési terve — mondja Lukács Béla —és, bár számos rendelkezés akakolai félvételi után kerülnek hasonló helyzetbe? — Bizonyos, hogy az érettségizettek közül is szép számmal lesznek idén, akik a hely hiánya, vagy a gyenge felvételi vizsga miatt nem juthatnak a felsőoktatási intézményekbe. Nekik — körülbelül a jelentkezők felének — szintén szolgálhatunk segítséggel. Elkészült a lista — Ebben az esztendőben körlevélben kértük a Pest megyei munkáltatókat, küldjék el az állások listáját, azo- két, amelyekre érettségizetteket várnak. Május végéig minden »Pest megyei gimnázium és szakközépiskola megkapja a listát, s ez tartalmazza a munka melletti továbbtanulási lehetőségeket is. Megjelent már a PETI-füze- tek sorozatának hetedik darabja is, éppen ilyen állásokat kínál a füzetben bemutatkozó Pest-Komárom—Nógrád megyei Élelmiszer Nagykereskedelmi Vállalat, — Végezetül egy gyakorlati tanács: akik jövőre ismét megkísérlik a főiskolára-egye- temre jutást, nem árt, ha olyan állást keresnek, amelynek jellege hasonló a választott hivatáséhoz. Így az orvosegyetemre pályázóknak javasoljuk, hogy az egészség- ügyi intézményekben helyezkedjenek el, azoknak, akik agráregyetemre készülnek, a mezőgazdasági munkahelyeket ajánljuk. Ilyen ügyekben egyébként a munkaszerződés megkötéséig segíthetünk, s többnyire sikerül elérnünk, hogy a munkahely vbzetői a szerződésbe Írják: hozzájárulnak a későbbi továbbtanuláshoz, ha a fiatal megfelel a felvételi vizsgán. V. G. P. dályozza ma a közös munkát. a jövő egyetlen útjának a kétféle intézményrendszer összeolvadását látjuk. Erre persze csak fokozatosan, több év alatt kerülhet sor. Mi erre konkrét tervet készítettünk. Megyei támogatás nélkül azonban semmiképpen nem tudjuk behozni az átlagosnál nagyobb lemaradást Egyet tehetünk: továbbra is a mai színvonalon dolgozunk, kielégítjük, sőt, befolyásoljuk az olvasók igényeit bizonyítjuk,- hogy vagyunk. Támogatásra érdemes A közművelődési felügyelő szerint tartóssá lett ideiglenességre kell berendezkedniük a járás könyvtárosainak. A kifejezés igazán találó, de reméljük, hogy az első felét nem kell igazán komolyan vennünk. Reményünket halványítja, hogy eddig nem kap'tak igazán komoly segítséget a járás bibliotékái, hogy hiába szerettek volna korszerű, komplex intézményt építeni a székhelyen. Megerősíti viszont a reményt hogy olyan járásról van szó, amelynek lakói az elmúlt ötéves tervidőszakban 140 millió forint értékű társadalmi munkát vállaltak, olyanról, amelyben a könyvtárosok többsége lelkesen, szakértelemmel tevékenykedik. Ha valahol gondot kell fordítani a hátrányos helyzet megszüntetésére, úgy a monori járásban bizonyo saru P. Szabó Ernő HETI FI LM JEGYZET Nyári rét Sally, aki semmiről sem tohet — a Nyári rét című ausztráliai filmben Nem szeretem, ha egy film becsap (abbén aligha vagyok egyedül). A bosszúságon túl ilyenkor még kiszolgáltatottnak is érzem magam, hiszen nekem semmi esélyem nincs a filmmel szemben, minden adu nála van, s én csak tétlenül figyelhetem, mint játsz- sza ki őket sorban — ellenem. És olyan érzésem is keletkezik, há<iégy film becsap, hogy engem itt valakik hülyének néztek — s ez ellen sem tudok védekezni, tiltakozni. Legfeljebb kijöhetek a moziból, ha egyszerű néző vagyok, mert végtére is nem kötelező végignéznem azt, ami nem tetszik, ami idegesít, felháborít, bosszant, kiröhög, De ha az a feladatom, hogy bíráló szemmel nézzem a filmet, félre kell tennem magánfelháborodásomat, bosz- szúságomat, kínos érzéseimet, s akkor is végig kell néznem a művet, ha érzem, hogy becsap, átejt, hülyének néz, stb. Hogy azitán megpróbálom elmondani, miért is éreztem becsapva magamat, az természetes; ez a dolgom. Nos, akkor most megpróbálom elmondani, miért csapott be a Nyári rét című ausztrál film, amely egyébként angolul a Summerfíeld címre hallgat, s ez a cím egyben egy név: a paradicsomi szépségű dél-ausztrál tengerpart egy kies kis zugát, egy magántulajdonban levő szigetet jelöl. (Ha nagyon akarom, a Sum- merfiald fordítható nyári rétnek is, de ez olyan, mintha mondjuk, egy magyar Félegyházit németül Halbein- hausernek neveznénk...) A film, Ken Hannam rendező alkotása, úgy indul, mint egy szociológiai tanulmány az isten háta mögötti településre érkező tanítóról, akinek természetesen nehézségei vannak az új helyen. De aztán jön az első — és még enyhe — átejtés: a tanító tulajdonképpen egy rejtélyes bűntény árnyékában kezdi a munkáját, mivel elődje, a fiatal tanító nyomtalanul eltűnt. Szóval ez mégis bűnügyi történet lesz — gondolom. Aztán egy újabb átejtés: a lassúbb agyú nézőnek is rá kell jönnie, hogy bűntény aligha történt. Tehát mégsem krimi. Jó, akkor egy halvány love story, hiszen a tanítónak egy- szercsak feltűnően tetszeni kezd az egyik tanítványának a mamája, aki azon a bizonyos Summerfíeld nevű szigeten él. Aha, szóval románc a tengerparton, amelyet csak érdekesebbé tesz, hogy a tanító szállásadónője, a júnói termetű, yérbő és kielégítetlen fiatalasszony, némiképp megerőszakolja a deltas tanítót. Szóval egy kis szexuális háromszög — gondolnám, de máris kiderül, hogy a szép anyuci nem egészen az, akinek látszik, a lányát valahol távol szülte meg, pater igno- tus, azaz nem tudni, ki volt az atya. Huh, újabb románc! Netán a régi tanító a tettes? De nem, mert időben nem stimmel a dolog. Szóval mégis krimi? Igen is, nem is; a szép anyuciról és mogorva bátyjáról egy óvatlan pillanatban kiderül, hogy nem egészen testvéri módion szeretik egymást (gyengébbek kedvéért mindez szép alaposan be is mutattatik), s azt is felismeri a testvérek szerelmét véletlenül kileső tanító, hogy Sally, a kislány e testvéri nász gyümölcse. Aha, aha: szexuálpatológiai dráma, ez is nagyon- kelendő cikk. No, de amikor a testvérek észreveszik a vétlenül tanúvá lett tanítót, akkor jön ám a java: a fivér, aki húga bátyja és férje, valamint húga lányának nagybátyja és atyja, fegyvert ragad, s agyonlövi először a húgát (azaz a feleségét), aztán a lányát (azaz az unokahúgát), majd magát (azaz magát). Szép naturális képek a szétlőtt főkről, satöbbi, mert hogy van, aki szeret idegsokkot kapni a moziban (én nem). És hogy még egy nagy átverés legyen: előkerül a halottnak hitt tanító (az előd), aki csak elment egy kicsit, mert néki is tetszett a szép anyuci, és ő is rájött a fura húg—báty kapcsolatra, s nem akarta, hogy a báty esetleg az 6 fejét lője szét olyan szép cakkosra. Szóval ez a film becsap egyszer a sztori ötpercenkénti oda-vissza-megvissza csavarásával, azzal, hogy vagy hatféle műfajt indít és egyet sem visz végig. Aztán becsap azzal, hogy ezt a véres melodrámát úgy tálalja, mintha maga az Elet jelenne meg, így, nagybetűvel, holott csak a vulgáris szexuálpatológiai ismereteit mondja fel. És becsap azzal is, hogy az ausztrál filmművészet reprezentánsának tünteti fel magát, jóllehet akaratlanul — de hát mi egyébnek tűnhetne, amikor több év is, eltelik, mire egy ausztrál filmet látunk, s akkor jön egy ilyen példány, és az ember esetleg azt hiszi, hogy ez, és ilyen az ausztrál filmművészet, pedig nem. Ami mégis üdítő, az a valóban paradicsomi ausztrál tengerparti táj. Kissé édeskésen fényképezett, de ez azért legalább nem csap be: a fák fák. a hullámok hullámok, a sziklák sziklák, a homok homok, a napfény napfény. És: a táj éppúgy nem tehet a filmről, mint szegény kis Sally arról, hogy kiknek a gyereke. Éjjel-nappal énekelek És - valóban úgy is van: a jugoszláv popzene extázisba torkolló módon körülrajongott sztárja éjjel-nappal énekel, legalábbis a filmen, amelyben minden kellék együtt található, ami a hasonló zenés filmekben kötelező. Hogy aztán Zdravko Colic tulajdonképpen mit is énekei, azt legfeljebb csak a dalszövegek megjelenő felirataiból tudjuk, hallani ugyanis a koncertek közben produkált rettenetes üvöltözéstől csak nyomokban hallunk valamit. Hét januári nap Juan Antonio Bardem spanyol rendező ezzel a spanyol neofasizmusról szóló filmjével két éve nagydíjat nyert a moszkvai filmfesztiválon. A téma kétségtelenül igen jelentős, ám megfilmesítése elsősorban a tempótlanság, a túl- méretezettség és a publiciszti- kus megoldások miatt már korántsem ilyen dicséretes. Takács István I I
