Pest Megyi Hírlap, 1981. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-21 / 117. szám

1981. MÁJUS 21., CSÜTÖRTÖK A BESSZ X. kongresszusán Pest megyét képviselik A mai naptól kezdve folyamatosan közöljük a megyei K1SZ- küldöttek portréit ».w, forw-'y­WmáÁ Adamovich And­rea, a Rákosme­zeje Tsz állat­egészségügyi tech­nikusa. Aknay János, a Dunamenti Re­gionális Vízmű gépésze. Balassi Jenőné, a Mechanikai Mű­vek abonyi gyá­rának anyag-elő­készítője. Darányi Csilla, a ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium negyedikes tanu­lója. Deák Annamá­ria, a Dunamenti Hőerőmű Válla­lat vízlágyító ke­zelője. Dinka Károly, a dunakeszi Me­chanikai Labora­tórium műszeré­sze. Olasz kitüntetés Alessandro Pertini, az Olasz Köztársaság elnöke az Olasz Köztársaság Érdemrend Lovag­ja címet adományozta a két ország közötti kulturális kap­csolatok fejlesztésében szerzett érdemeiért Dósai Istvánnak, a Hungarofilm igazgatójának, Fogarasi Miklósnak, a nyelv- tudományok doktorának, a József Attila Tudományegye­tem tanszékvezető tanárának, Klaníczay Tibor akadémikus­nak, az MTA Irodalomtudo­mányi Intézete igazgatóhe­lyettesének, Nemeskürty Ist­vánnak, az irodalomtudomá­nyok doktorának, a Mafilm Budapest Játékfilmstúdió igaz­gatójának, Sallay Gézának, az irodalomtudományok kandidá­tusának, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékve­zető tanárának, Telegdi Pol­gár István műfordítónak, Tom- bor Tibor művészettörténész­nek, Váyer Lajos nyugalma­zott egyetemi tanárnak, Zsám- boki Zoltán műfordítónak. A kitüntetéseket Giulio Bi- lancioni, az Olasz Köztársa­ság budapesti nagykövete teg­nap adta át. A kitüntetésiek átadásánál jelen volt Szarka Károly külügyminiszter-helyet­tes. Körséta a tavaszi vásáron és állami vezetők látogatása a BNV-n A BNV megnyitója után — amelyről lapunk első oldalán számolunk be — a párt- és. állami vezetők megtekintették a vásárt. Első útjuk a vegy­ipart és bányászati terméke­ket bemutató pavilonba ve­zetett. A Borsodi Vegyi Kom­binát vezetői elmondták: a vá­sáron új fájdalomcsillapító gázzal szerepelnek, amelynek alkalmazásához sem műszerek, sem pedig különleges szakér­telem nem szükséges, ugyan­akkor kedvezőtlen mellékha­tásai sincsenek. Ugyancsak a BVK terméke az a PVC-profil, amelyből a Pest megyei Ve­gyi- és Divatcikkipari Válla­lat műanyag ajtói, ablakai és válaszfalai készülnek. A Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat több új g^ártmány- nyal, többek között a hagyo­mányos azbesztcsöveket he­lyettesítő műanyag vezetékek­kel jelent meg a vegyipar be­mutatóján. A hazai építőipar állandó kiállításán a sok érdekesség között sikert aratott az 'a fé­lig elkészült ház, amely űj építőanyagok használatát mu­tatja be, így többek között a pilisvörösvári Terranova ne­mesvakolatot. Külföldi kiállítók között A vendégek az A-pavilon- ban elsőként a Medicor ter­mékeivel ismerkedtek meg. A vállalat vezetői külön is fel­hívták a figyelmet a mikro­számítógéppel vezérelt orvosi műszerekre és a továbbfej­lesztett diagnosztikai táskákra, amelyeket már nemcsak a magyar orvosok használnak* hanem négy világrész orszá­gaiba is szállítanak. Ezt kö­vetően a bolgár elektronikai műszerújdonságokat tekintet­ték meg, majd Ausztria ki­állítását keresték fel, ahol ar­ról tájékoztatták a körséta résztvevőit, hogy idén 190 osztrák cég jött el Budapest­re, ami rekordot jelent. Az NSZK kiállításán elmondták, hogy háromszáz vállalatuk többsége kollektív bemutatót szervezett a BNV-n. Csehszlovákia kiállítói arról informálták a magyar párt­ós állami vezetőket, hogy a szomszédos ország külkereske­dői arra számítanak: a vásár ideje alatt több olyan szerző­dést kötnek majd, amelyekkel kitöltik az ötéves tervidőszak­ra szóló keretmegállapodáso­kat. Ezután az NDK kiállítása következett, ahol 2 ezer négy­zetméteren tíz külkereskedel­mi vállalat mutat be többek között optikai, tudományos és számítástechnikai műszereket. Ugyancsak számítástechnikai berendezéseket hoztak Buda­pestre a román kiállítók. A Szovjetunió kiállítási te­rületén a vendégek megismer­kedtek a fotódokumentációs bemutatóval, majd arról kap­tak tájékoztatást, hogy tizen­négy szovjet külkereskedelmi egyesülés, kétezer olyan gyárt­mánnyal szerepel a BNV-n, amelyeknek nyolcvan százalé­ka most látható első ízűén. Nagydíjas Ikarus-busz Ezt követően az A-pavilon előtti szabad területre veze­tett a látogatók útja, ahol. az amerikai exportra gyártott nagydíjas Ikarus-autóbuszt vettek szemügyre. Az új jár­műből — amelyhez a Csepel Autógyár készíti az önjáró padlóvázakat — mór több, mint százat adtak el az USA- ba, s legalább mégegyszer ennyire, van szükség. Ismét a külíöldi’ kiállítók standjai kö­vetkeztek. A lengyel iparvál­lalatok bemutatóján egyebek közt az Unitra vácuum- és vi­lágítástechnikai eszközei, va­lamint a Pezetel cég új, a korábbiaknál nagyobb' teljesít­ményű mezőgazdasági repülő­gépeiről, helikoptereiről, vitor­lázó repülőiről szóló tájékoz­tató keltette fel a körséta résztvevőinek érdeklődését. Az olasz kiállítók harmincnégy céggel képviseltetik magukat a vásáron, míg Jugoszlávia huszonhat vállalatának gaz­dag bemutatója többek között NC-szerszámgépeivel hívja fel magára a figyelmet. A japán műszaki újdonsá­gokról tájékozódva a vendégek megnézték a világhírű Sony cég világszínvonalú diktafon­jait és videó-készülékeit is, majd a nyolcvan céget kép­viselő svájci bemutatón ipari célokra használható mérőmű­szerekről, órákról, laboratóriu­mi berendezésekül kaptak is­mertetést. A vásámyitó kör­séta az F—2-es pavilonban, a finn fafeldolgozó- és papír- iparigép-gyá-rtók kiállításánál folytatódott, majd Nagy-Bri- tannia következett a C-csar­nokban. A hazai kiállítók közül a Csepel Művek Szerszámgép­gyárának vásárdíjas CNC-ve- zérlésű esztergagépeit tekin­tették meg azután a vendé­gek. Az új konstrukcióból hu­szonöt hagyja el a gyárat, töb­bek között NSZK-beli és ame­rikai cégek megrendelésére. Ezerötszáz pályamunka A körséta a 23-as pavilon­ban fejeződött be, ahol az Al­kotó ifjúság kiállítást tekin­tették meg. A pályázat díjait egyébként ugyancsak tegnap, Szekér Gyu­la, az OMFB elnöke nyújtotta át. Hatan első díjat, tízen második és tizennégyen har­madik .díjat kaptak. Az Al­kotó ifjúság pályázatra ösz- szesen 1500 pályamunka érke­zett be. Délután 2 órakor a nagy­közönség számára is megnyílt a Budapesti Nemzetközi Vá­sár. M&B-vÍMsgálal a gépek kehaszrsáiásm'éí Mennyit eszik a dominátor? Néhány holdnyi szántaniva- lóval még csak-csak megbir­kózott a lóvontatta eke, a sok­ezer hektáros gazdaságban ma már létkérdés a nagy teljesít­ményű, sokat tudó erőgép, a hozzákapcsolható munkagé­pekkel egyetemben. Fogyatko­zó energiakincsünk, no meg a szorosabbra húzott népgazda­sági nadrágszíj miatt cseppet sem mindegy, hogy a szántó­földek milliókat érő dinoszau­ruszait miként használják ki a gazdaságok, mennyit eszik a dominátor, miközben véget nem érő útját rója a gabona­táblákon ... A megye 16 ter­melőszövetkezetében, állami gazdaságában a Pest megyei Népi Ellenőrzési Bizottság cso­portjai azt kutatták, ebben a népgazdaság egészét érintő fontos kérdésben mit tettek, s tesznek a jobb gépkihaszná­lásért, a csökkenő üzemanyag- fogyasztásért, e kulcsfontossá­gú ágazat jelentőségének meg­felelő helyet tölt-e be a szö­vetkezetek, állami gazdaságok életében. Öreg traktor, nem vén... A vizsgált termelőszövetke­zetek, állami gazdaságok 1,4 milliárd értékű géppel rendel­keznek a földek megművelésé­re, s az alaptevékenységen kí­vüli feladatok ellátására. Rá­ba Steigerek, Class dominá- torok, IFA-k... a legkorsze­rűbb, legtöbbet tudó gépek csaknem valamennyi gazda­ságban megtalálhatók, mégis a traktorok, az erő- és munka­gépek elhasználódása a leg­több helyen aránytalanul ma­gas. A behatárolt fejlesztési lehetőségek miatt, s a traktor- beszerzéshez nyújtott állami támogatás mérséklése követ­keztében alaposan öregedett a gazdaságok gépparkja. Las­sacskán igazolják az öreg trak­tor, nem vén traktor kétes böl­csességét, hiszen a traktorok csaknem 40 százaléka, a kom­bájnok egyötöde, a tehergép­kocsik 15—20 százaléka telje­sen elhasználódott. Mégis a nullás — azaz érték nélküli — masinákat is kénytelenek mun­kába fogni, a szántóföldekre küldeni. A kampánymunkák, olykor a mostoha időjárás miatt persze a többi gép is nagy igénybevételnek van ki­téve, elhasználódása gyorsabb. Nem kétséges tehát, hogy ebben a helyzetben alapvető szerep jut a szövetkezetek ja­vítóüzemeinek, az üzemeltetés és fenntartás körültekintő megszervezésének. Itt azonban,- az ahány ház, annyi szokás elve dominál. Magyarán: a leg­különfélébb módszerekkel és szervezeti keretek között igye­keznek a gépüzemek munkáját összefogni, irányítani. Nagyobb­részt saját maguk a gazdasá­gok rendezkedtek be a javí­tásra, de találkoztak a jövő útját meghatározó módszerek­kel is a népi ellenőrök. A ceglédi Magyar—Szovjet Ba­rátság Tsz a gépeket főjavítás­ra az IKR-rendszerben műkö­dő javítóbázisra viszi el, ugyanígy a pilisi Aranykalász Tsz, amely a gödöllői búza, borsó termelési rendszer tag­ja, s az erőgépek szervizmun­káira is a rendszeren belül kerül sor. Háromból - egyet Hiába a legtökéletesebben szervezett javítóüzem, ha a krónikus alkatrészhiány miatt vesztegelnek napokat, heteket a gépek éppen akkor, amikor a legnagyobb szükség lenne azokra, vagy az anyagbeszer­zők több ezer kilométert tesz­nek meg hiába egy-egy alkat­részre vadászva. Így aztán gyakorlattá lett, hogy a selej­M hőnyi munkanapok A megszemélyesített határ Sokféleképpen juthat el egy termelőszövetkezet az országos de legalábbis a megyei hír­névig. Merész vállalkozások, rekordok, fényes mutatók egyengethetik az utat az elis­merésig. S bár a legtöbb he­lyen sietve hozzáteszik, a kollektíva áldozatkészsége nél­kül az eredmény sem szüle­tett volna meg, a megállapí­tás gyakran inkább udvarias szólamként hangzik, mintsem a közösség értékeinek valódi megbecsüléseként. Az abonyi József Attila Tsz sincs híján a szakmai közvélemény elis­merésére méltó termelési szá­moknak, esetükben a mázsák, tonnák, literek csak elmosó­dott körvonalak az emberi tel­jesítmények léles kontrasztjá­hoz képest Érről győződtünk mag tavaly nyáron is, amikor néhány napot a rekkenő nyá­ri hőségben az aratók között töltöttünk, és most a napokban is. Kontárok vagy mesterek Az első érvet a robogó autó ablakából az abonyi határban a látómezőbe hirtelen belépő látvány szolgáltatja. Takarosán elmunkált tábla, egyenletesen kelő napraforgótenger szélé­ben neveket pillantottunk meg cövekre erősített táblákon. Plangär László, Pásztor József, Mucsányi József, Retkes Jó­zsef, olvashatjuk le a négyes út jobb oldalán. Egyszersmind ar­ról is tudomást szerezve, a munkát vállalja gazdája, s a megszólást is, ha foghíjas az ültetvény. — Három esztendeje, hogy megszemélyesítettük a kihalt mezőt s ez idáig gépészeinknek aligha kellett szégyenkezniök — mondja Pásztor Pál, a Jó­zsef Attila Tsz elnöke. Majd így folytatja. — Sokat változtak az embe­rek, igényesebbek lettek ön­maguk iránt. — Nem csupán vezetői be- leérzés ez? — kérdezem — az ellentmondás szándékával. Fa­nyar mosoly a válasz. — Ha ezt tizenegy éve kér­dezi, meglehet igazat kell adjak. Akkor ugyanis veszte­séggel zártunk. S még valami, nem mindenki angyal itt ná­lunk sem. De a kulcsfontos­ságú szakmunkások többet ad­nak magukra, mint némely helyen az irányító mérnökök. Hadd mondjak el egy mostani esetet. Jó egy hete, hogy gyomirtóztuk a kukoricát. A munkát lényegében két ember, Szabó András és Vincze Jó­zsef végezte el. Amikor úgy gondolták, hatott a szer, el­mentek megnézni az ered­ményt. Talán azért, jobb, ha saját szemükkel győződnek meg mire jutottak, mintha a munkatársak minősítik őket. Igaz, ettől függ jutalmuk is, de hát az sem mindegy, kon­tároknak tartják-e őket vagy mestereknek — mondja az el­nök —, akinek nagy szerepe van abban, ha a zenekar tag­jai jól megtanulták az össz­hangzattant. Akárhogy is van, a József Attila Tsz kikötőjében nagyon sok kiváló szakember vetett horgonyt. Ügyeltek arra, hogy ne ússzanak el partjaik mellett az értékek. A tavalyi paradi­csomcsődnek csak híre jutott el hozzájuk. Az ágazat soha nem látott nyereséget, kiemel­kedő termésátlagot hozott. Ami a kezünkben van... — Felfigyeltünk egy, a ré­szes paradicsomművelésből nagy jövedelmet szerző vállal­kozóra, aki a szomszéd tsz-ben elsőként foglalkozott e zöld­ségfélével. Nálunk is bizonyí­tott aztán. Rábeszéltük, vállal­ja a kertészet irányítását. Ér­ti a dolgát: a paradicsom a korai hideg ellenére beérett, most az egész mennyiséget ér­tékesíteni. tudtuk. — Hogyan? Kitűnően szervezte a szedést, korai fajtákat vont termesztés­be és vegyszerrel gyorsította a pirosodást. És itt álljunk meg egy pil­lanatra. A külső tényezők sze­repénél. Az abonyi József At­tila Tsz-ben ugyanis sem a vezetőségi ülésen, sem más fó­rumokon nem szoktak időjá­rásra, objektív tényezőkre hi­vatkozva magyarázatot gyárta­ni sikertelenségeikre. Pedig Bárány Pálnak ugyancsak len­ne oka rá. Az idén — a ha­vat is beleszámítva — összesen 46 milliméter eső esett. Az el­múlt hónapban nem hullott mérhető csapadék. A búzák mégis biztatók. — Az ősszel eddigi történel­münkben talán legszebben el­munkált földbe került a ke­nyérnek való magja. A gereb- lyével, kézzel elmorzsolt kis­kert földje sem volt különb a mi határunknál — mondja az elnökkel egykorú fiatal szak­ember. ö is azt az elvet vall­ja: kár a tőlük független ba­jokon siránkozni, ami a ke­zükben van azokon kell vál­toztatni. Búcsú a kombájntól S hogy ez nem csupán szé­pen hangzó frázis, hallgassuk csak Pásztor Pált: — Tavaly 147 hektáron ja­vítottuk meg a legelőt, a hul­ladék fűtőanyagként való hasznosítására szerződést kötöt­tünk a Láng Gépgyárral. A nyáron üres istállókban 30 ezer libát hizlaltunk... Szorgalmasam jegyzem a ta­lálékonyság, a Kiváló szövet­kezet cím tényleges bizonyí­tékait. S bár imponálóak a számok, figyelmem újra és új­ra elkalandozik. Az 1980-as és a többi forró aratás és az idei betakarítás munkásainak arca jelenik meg előttem. Meg, amit az elnök Dobozi László abonyi kombájnbaj­nokról mondott. A megrom­lott egészségéről. Hogy a nyá­ron már lentről, a tarlóról né­zi a sárguló kalászt. Szerelő lesz, és egyben oktató. Kezdő kombájnosokat szok­tat és tanít majd a mesterség­re. Valkó Béla tezés után a még használható alkatrészeket összegyűjtik, fel­újítják. Csakhogy, a szaksze­rű és hatékony karbantartás feltételei rosszabbak, mint a gépjavításé. A vizsgált 16 üzemből csak két állami gaz­daságnál és négy tsz-nél van önálló szervizműhely, ezek műszerezettsége hiányos, ala­csony színvonalú. Márpedig a hibát megelőzni csak megfe­lelő műszeres vizsgálatokkal lehet! Nem kétséges, hogy sok mil­liós értékek esetében óriási jelentőséggel bír, miként hasz­nálják ki, s főként mekkora költséggel, üzemeltetik szállí­tójárműveiket, erő- és munka­gépeiket a gazdaságok. Termé­szetesen a javítási tervekhez hasonlóan igyekeznek a szállí­tást és az üzemeltetést is terv­szerűvé és szervezetté tenni. A legkorszerűbb a gödi Duna­menti Tsz-ben, de ez indokolt is, hiszen 234 tehergépkocsi­ja van a gazdaságnak. A legkülönbözőbb módokon próbálják az üzemanyag-fo­gyasztást a kívánatos határok közé szorítani: a Soroksári Tangazdaságban a készpénzes elszámolás, a Rákosmezeje Tsz-ben a teletankos rendszert vezették be. A bugyi Tessedik Sámuel Tsz-ben a diesel üzemű járművek üzemanyag-megta­karítására is kidolgozták a ju­talmazást. A sok helyes kez­deményezés mellett gyakran tapasztalták a népi ellenőrök, hogy a kilométerórák és a meghajtóspirálok lezárását nem mindenütt alkalmazzák, s az egyes IFA-típusokra a ren­deletben előírt fogyasztási normákat egyszerűen .nem tud­ják betartani... Drága tudatlanság Hatékonyan működő és jól szervezett gépüzemeltetéssel találkoztak a vizsgálatban résztvevők a már említetteken kívül a bugyi Tessedik Tsz- ben és a nagykátai Magyar- Koreai Barátság Tsz-ben. Itt azt bizonyították, hogy az át­lagosnál jóval öregebb gép­parkkal is lehet jó teljesít­ményt elérni, ráadásul kis költségekkel, ha a szervezés­ben nincs hiba. Ellenpélda a ceglédi Magyar—Szovjet Ba­rátság Tsz, ahol a legnagyobb traktorkapacitást a legkisebb hatékonysággal üzemeltetik, s az átlagnál 100 forinttal ma­gasabb költséggel. Ezek oka pedig nem egyéb, mint az, hogy a műszaki ad­minisztráció korántsem áll helyzete magaslatán a gazda­ságok egy részében. Ha nyil­ván is tartják a teljesítménye­ket, a költségeket — a vizs­gált tsz-ek felében —, az ér­tékelés már elmarad. Egyszó­val, nem derítik fel ezekből az adatokból az átlagosnál na­gyobb fogyasztást, az indoko­latlanul magas költségeket, s persze az intézkedések is el­maradnak. Nem segít a dolgon az a sokrétű jelentéskötelezettség sem, amely a gazdaságokra hárul. A Központi Statisztikai Hivatal, a minisztérium, a KPM más-más szempontok alapján kér információt ugyan­arról — teljesítmény, kihasz­náltság stb. —, de sok eset­ben még az azonos mutatót is más mértékegységben határoz­za meg. Az összehasonlítás, a következtetések levonása — lehetetlen. Adatok, tények, tapasztala­tok híján pedig a gazdaság- vezetés képtelen arra, hogy az ésszerűbb üzemeltetés feltéte­leit megteremthesse. Ez a tu­datlanság azonban nagyon is sokba kerül, ha jól belegon­dolunk, többe, mintha a meg­felelő nyilvántartást, infor­mációs rendszert kialakítanák Hosszan sorolhatnánk még. hol tárt fel követésre méltó példákat, avagy hiányosságo­kat a vizsgálat. Az előttünk álló hónapok feladata, hogy a szükséges következtetéseket a tapasztalatokból a gazdasá­gok levonják, azok is ahol nem jártak a népi ellenőrök, s a d ominá torok -étuági/áí megfé­kezzék, rendet teremtsenek erőgépeik, szállítójárműveik háza táján. Gáspár Mária l A I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents