Pest Megyi Hírlap, 1981. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-17 / 114. szám

1981. MÁJUS 17., VASÁRNAP

Termi klovagok

Fókák a levegőben

•. • aztán a bal forduló. Bara nyal István, Fehér József és Ma* tűz István felszállás előtti utolsó megbeszélése.

Szabad szombaton a Hár- mashatár-hegyen, a vitorlázórepülők között bámészkodunk.

Délelőtt 11 óra. A gépek már a starthelyen várják, hogy megkezdődjön az üzem.

Még néhány elengedhetetlen ellenőrzés, s amikor minden rendben ialáltatik, a motoros vontató kötélvégre kapja az új -román gyártmányú büszkeséget, az IS 28 B2-t.

— lzíéígetjük, kóstolgatjuk s egyelőre — mondja Matúz István, aki már régi pilóta a társaságban. Szabad idejének 80 százalékát itt tölti a repülőtéren, pedig Gödöllő nincs túl közét Amíg a motorosgép eléri az 1500 méteres magasságot, addig a többiek a gyakorló géppel, a közkedvelt Góbéval a szokásos iskolaköröket róják.

Egy felszállás — 4—5 perces tartózkodás a levegőben. Ám ennyi is elég ahhoz, hogy az oktató ellenőrizhesse tanítványainak felkészültségét. Láthatóan nagy az izgalom, amíg újra sorra kerülhetnek. A csörlő megállás nélkül röpíti levegőbe — 250—300 méter magasra — a gépeket. A társaság vegyes: felszállásra vár a bajnok fodrász éppen úgy, mint a főiskolás diák, az anyagbeszerző, vagy a gépész- technikus. Repülni csodálatos — vallják valamennyien.

Baranyai István repülőtérparancsnok nem csupán a „reptérgazda”, hanem egyben nagy tudású oktató is. Éppen úgy, mint Galló Béla vagy Fehér József. A motorosgép pilótája, Nagy Sándor is harminckettedik éve repül,

2000 óránál többet töltött a levegőbeli.

Hétvégeken benépesül a repülőtér. Negyvennél többen járnak ki rendszeresen a 80 tagot számláló vitorlázó szakosztályból. Fehér József — ó is túl van a levegőben töltött 1000 órán —, kedvencére, a lengyel gyártmányú Fókára

Indulás előtt a műszereket is ellenőrizni kell.

Balogh István felvételei

esküszik. Amikor csak teheti, megúsztatja a légtérben.

Késő délutánba hajlik az idő.

— Amíg látunk, repülünk — mondja a parancsnok. — Aztán, amikor sötétedni kezd, elcsendesedik minden. Nyugovóra tér gép és ember.

Majd csak szombat lesz megint! Látó János

:„ -hí’’

csv ■ * safe /> . ;<■■! * < K $ V 4 ■ i . '

Dobáson nincs széthúzás

Mindig kettőn áll a vásár

Való igaz: amiről nincsenek megbízható ismereteink, amiről csak úgy félig-meddig tudunk, hallunk, arról hajlamosak vagyunk elhamarkodott, s így többnyire téves véleményt alkotni. Nemrégiben véletlenül tanúja voltam egy beszélgetésnek, amelyben valaki így fűzte a szót:

... mert ugyebár kitalálták, hogy beruházásaira, felújításaira, meg egy csomó más ügy intézésére a tanács gondoskodjon magának saját kivitelezőkről. De mi történt? A költség- vetési üzem fut a maga külső üzletei után, mert kell a nyereség, a tanácsi megbízásokból ugyanis nem lehet megélni.

Saját

munkásgárdával

Vajon mi a valóság? Először nézzünk néhány tényt!

A tanácsoknak 1968-ban nyílt lehetőségük arra, hogy részben helyi forrásokból, részben megyei támogatással költségvetési üzemeket hozzanak létre. Pest megyében már 1968-ban öt ilyen üzem alakult, 1980-ig pedig 24-re emelkedett a számuk. A települések fejlődésével párhuzamosan sokasodtak ugyanis a tanácsok beruházási, fenntartási, felújítási, folyamatos karbantartási s egyéb kommunális feladatai. így vált szükségessé a saját munkás^ gárda — elsősorban a városokban és a nagyközségekben.

A költségvetési üzemek az illető tanács fennhatósága alá tartoznak, jogi önállóságuk nem azonos a vállalatokéval. Éves feladatterv készítésére kötelezettek, melyet a tanács ellenőriz. Minden tanácsi feladatot, kommunális tevékenységet konkrétan meghatároznak. Sőt, az éves terv tartalmazza — a fennmaradó szabad kapacitás terhére —a kisebb lakossági megrendeléseket is. Ezen túlmenően a külső megbízások vállalásához ugyancsak a tanács vb jóváhagyása szükséges.

• Elvben tehát a költségvetési üzemek kifogástalanul funkcionálnak, megfelelnek a célnak. Az elvek azonban mindig a gyakorlatban méretnek meg. Nézzük tehát a kérdést konkrét oldaláról.

Szándékosan olyan együtt- ' működő partnereket kerestem fel, akik több éves tapasztalattal rendelkeznek, és bizonyítottan jó eredményeket mondhatnak magukénak. Hogy miért? Általában elfogulatlanabbak, s a negatívumokat is tisztábban látják ott, ahol a döntő kérdésekben nincs széthúzás. Dabas

Nagyközségi Tanács költség- vetési üzeme kiváló vállalat. Először Pétiké Jánosné dr. tanácselnökkel beszélgettünk. Rögtön afelől érdeklődtem: elképzelhető-e, hogy költség- vetési üzemük nem teljesíti a rá rótt feladatokat?

Részmegoldásokba nem szólnak bele

— Saját gyakorlatomból erre a kérdésre kizárólag nemmel válaszolhatok, de elképzelhető! A disszonanciának egyetlen óka lehet: az összehangolt munka hiánya. Ha az éves terv előkészítésekor a tanács nem tudja pontosan meghatározni a feladatokat, akkor a kivitelezésben dolgozók folyamatos munkaellátását más területeken kell biztosítani, így aztán, ha közben, terven kívül beugrik a tanács részéről valamilyen nem várt követelés, megeshet, a költség- vetési üzemnek már nincs szabad kapacitása.

— Milyen módszernek köszönhető eredményes együttműködésük?

— Először is megvan rá a jogi garanciánk, amivel természetesen úgy kell élnünk, hogy az üzem vezetőségének saját szakmai területén teljes önállóságot biztosítsunk. Az általános feladatokat megbeszéljük, a részmegoldásokba azonban nem szólunk bele. Fontos az állandó, rendszeres kapcsolattartás. Kéthetenként együttes megbeszélést tartunk, havonta közösen megtekintjük az épülő beruházásokat.

— Szükségesnek tartja a költségvetési üzemet?

— Feltétlenül. Egy ilyen nagyközség, mint Dabas (15 ezer lakos), ma már nem is létezhetne nélküle. Nemcsak építőipari tevékenysége nélkülözhetetlen. hanem a kommunális feladatok ellátásában, úgy, mint köztisztaság, parkok gondozása, tanácsi házkezelés, temetőfenntartás stb., ugyancsak hiányozna.

Vörös Ferenc, a költségvetési üzem vezetője: — Alakulásától, 1969 óta vezetem az üzemet. A kérdés föl sem vetődhet úgy, hogy együttműködés vagy egymás éllen működés, hiszen tökéletesen egymásra vagyunk utalva. ök mondják a mit, mi meg a hogyant.

— Nincs érdekösszeütközés a tanácsi kötelező munkák és a külső, jóval pénzesebb megrendelések között?

— Lehet, hogy meglepődik, de nem olyan nagyon gazdaságos a külső munka. A tanácsi megbízások után ugyanis nem kell termelési adót fizetnünk. Egyedül a szabadáras munkák kifizetődők, de azokra mindig marad kapacitásunk.

— Azt hallottam, hogy a költségvetési üzemek gyenge szakembergárdával rendelkeznek. mert nagyon alacsony béreket fizetnek.

Kevesebb bérért, de helyben

— A bérek valóban alacsonyabbak, szakembergárdánk viszont nagyon jó. Tehát ez sem általánosítható. Igaz, ennek szubjektív okai is vannak. Munkásaink többsége dabasi. Inkább vállalja azt a nagyjából ezerforintos mínuszt. amivel kevesebbet keres az ingázóknál. Azonkívül belső intézkedésekkel is igyekszünk megtartani dolgozóinkat. Sajnos, átlagbérszínvonalunk alaposan -elmarad más vállalatok — üzemek, termelőszövetkezetek — mögött. S félő, hogy nyugdíjba készülő szakmunkásaink helyébe mi Is nehezen találunk majd megfelélő utánpótlást, mivel a fiatalok inkább vállalják az ingázást, a több kereset reményében.

Így fest tehát a valóság. A költségvetési üzemek működésében adódhatnak — adódnak is — kisebb- nagyobb zavarok, de ezeknek az okai jó munkaszervezéssel, átgondolt tervezéssel áthidalhatók.

S. Horváth Klára

A tápiógyörgyeiek

Sajátjuk a község

Amikor a faluház nagytermében Kovács Antalné, a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottságának titkára átadta a vándor zászlót és az oklevelet a 450 ezer forintos pénzjutalommal, mindany- nyíunk szívét melegség járta át. Hiszen ez azt jelentette, hogy a tápiógyörgyeiek nyerték a kisközségek település- fejlesztési versenyét Pest megyében.

Az ünnepség után Varró István tanácselnökkel a sikerhez vezető útról beszélgettünk.

— Büszkék lehetünk erre. a győzelemre — vélekedett a tanácselnök —, mivel ez is azt igazolja, hogy a lakosság magáénak érzi a községet. Tavaly az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke elérte a 2283 forintot; társadalmi munkában készült el például a zeneiskola koncertterme és lambériázása, az általános iskola orosz nyelvi laboratóriuma, több kilométer hosszú járda és útfél töltés, s kiásták az úszómedence helyét is.

— Nem hiába kértük a lakosság segítségét a községük parkosításához sem — kapcsolódik a beszélgetésbe Gál László vb-titkár —, Tápiógyörgye apraja-nagyja virágot és fát ültetett. Társadalmi segítséggel építettük a gép- kocsimosót, akárfeak a tanácsa lakásokat, közreműködtek a fűtésszerelésnél • és a közvilágítás rekonstrukciójánál.

Józsa Gyuláné, a községi tanács gazdálkodási főelőadója dokumentumokkal bizonyítja, hogy tavaly 8 millió 300 ezer forint értéket teremtettek a községben társadalmi munkával.

Tápiógyörgye vezetői és a lakosság egyetértenek abban, hogy az örvendetes elismerés után sem ülhetnek ölhetett kézzel. Sort kell keríteni a 10x25 méteres uszoda betonozására, az óvoda bővítésére és folytatják a fásítást, járdaépítést is. Egyszóval: tovább dolgoznak azért, hogy a községük valamennyitik mind kellemesebb, korszerűbb, közös otthona legyen.

Molnár József

Ételbárból bolti áron

Már három perc alatt tálalható

Tavaly kora ősszel, amikor még csak épült a budaörsi ételbár, Csányi Istvántól, a Pest megyei Vendéglátó- ipari Vállaltat kereskedelmi igazgatójától megkérdeztük, hogy elvihetik-e majd a vendégek onnét a mélyhűtött ételt. A válasz így hangzott:

■ O.WAWWWWí

ͧ4~ . <r J

••■**<*:S 0

KJ

Páros repülés.

A start előtti pillanat..«

Ismét főidőn az új büszkeség.

Eddig erre nem gondoltunk, de megteremtjük a feltételeit. Technikailag megoldható, csupán az értékesítés elszámolásának a módját kell. kidolgoznunk. Olyan csomagolásban is tartunk majd egy- és kétadagos gasztrofol ételeket, amilyeneket az élelmiszer-kiskereskedelemnek eladunk. Otthon a tűzhely sütőjében könnyen , felmelegíthatőek. (Pest megyei Hírlap, 1980. szeptember 20.)

Közmegel égedésre

Az ételbárt hónapokkal ezelőtt megnyitották — köz- megelégedésre. Etelforgalma viszonylag nagy. A kedves vendég helyben fogyasztható gasztrofol-ételt is rendelhet —, természetesen III. osztályú áron. De vajon aki otthon kívánja elkölteni ebédjét vagy vacsoráját, megveheti-e, természetesen bolti áron? — kérdeztük a Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat illetékes vezetőitől, szembesítve őket a tavalyi ígéretükkel.

— Természetesen megvásárolhatja — mondta Ber- hardt László kereskedelmi igazgatóhelyettes. — Néhány hete az ételbárban is árusítunk gasztrofolt, s ugyanany- nyiért, mint azokban az élelmiszerboltokban, ahová ugyancsak mi szállítunk.

Melegít a Toshiba

Ilyenek különben a Nyugat- Pest megyei, a Cegléd és környéke, valamint a Vác és környéke Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat, a Budai járási, a Szentendrei járási és a Dabas és Vidéke Afész üzletei. Gasztrofol étel pedig a

Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat csaknem valameny- nyi éttermében, vendéglőjében fogyasztható. A bisztró- sitási program keretében tizenhat italboltból átalakított bisztrót is felszereltek Toshiba mikrohullámú melegítőkkel, amelyek három perc alatt biológiai károsodás nélkül felmelegítik a mélyhűtött ételt.

— S az a gasztrofol, amelyet otthon melegítünk fel, az sem károsodik?

— Nem, mert hőállő polietilén tagakban van. Egyszerűen úgy, ahogy van, forró vízbe kell tenni. Felmelegedés után a vízből ég a tasak- ból kivéve azonnal fogyasztható.

Drága, de...

Megnéztük a budaörsi ételbár választékát is. Éppen tízfélét kínáltak. Az ára ugyan borsos (egy adag bolti áron, tehát nem helyben fogyasztva, 15—25 forintba kerülj, kétségtelen azonban, hogy se-, gít a sietős háziasszonyokon, megkönnyíti a második műszakot. Az ételbár vasárnap is nyitvatart (mindennap 9- től 20 óráig), tehát ilyenkor sem okozhatnak gondot a váratlan vendégek.

— Mikortól árusítanak majd bolti áron gasztrofolt azokban az egységeikben, ahol helyben már most is fogyasztható?

— Talán már az idén. Budaörsön felmérjük az igényeket. s az itt nyert tapasztalatok alapján vezetjük be másutt is az utcán át történő értékesítést.

Sz. P.

*