Pest Megyi Hírlap, 1981. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-17 / 114. szám
’xmitrn 1981. MÁJUS 17., VASARNAP Hárman ültek az éjszakai kocsiban... Sofőr, társalkodóra, betörő Villon rossz életűeknek, a törvény visszaesőknek, a kriminalista hivatásos bűnözőknek mondja őket. De bárhogy is neveztessenek, a jog egyik örök kérdése: milyen sors jusson a bűnelkövetők kemény magvának, a konok törvénysértőknek. Magyarországon mindenesetre e társadalmi csoport körül a védelem sáncai magasabbra emelkedtek az elmúlt években. A szigor erősödött, a büntetések növekedtek, a legveszélyesebbnek minősített bűnözőkkel szemben pedig bevezették a hajdani dologház kései utódját, a szigorított őrizetet. Bottyán kettős élete Innen, az utolsó utáni büntetésvégrehajtási fokozatból szabadult 1979 áprilisában bizonyos Bottyán Mihály szolnoki elítélt, akit a Tisza-par- ti városból talán leggyakrabban szállítottak mostanában különböző fegyintézetekbe. Bottyán 32 évéből 9 és felet töltött eddig cellákban, bár nem voltak igazán nagy ügyei, a betörések és lopások rendkívül sűrűn követték egymást. Most legutóbb feltételesen szabadult, meglehetősen szoros magatartási szabályok közepette, új vállalatánál például elég lett volna hat nap hiányzás, hogy visz- saavigyék kitölteni a szigorított őrizetből maradt három évet. Így hát Bottyán a reá mindeddig legkevésbé sem jellemző türelemmel viseltetett sorsa iránt, rendesen dolgozni járt és összeköltözött feleségével, noha az asszonynak időközben mástól két gyereke is született. Esténként pedig természetesen ott volt a kártyások között a szolnoki Jászai téren. Ahogy teltek a hónapok, Bottyán egyre inkább megállapodott egzisztenciának számított, már-már jelképnek, aki végre sínre került. Arról persze, hogy szabadulása után a második napon (véletlenül éppen tríájus elsején) a Bács megyei Szabadszállás cukrászdájában már meg is csinálta első betörését, nos, erről senki nem tudott Az üres kézzel, tulajdonképpen alkalomszerűen végrehajtott akció, akárcsak a hamarosan elkövetkező második, rendkívül szerény eredménnyel zárult Talán ennek is tulajdanítható, hogy Bottyán a következő fél évben, mint srenker, valóban teljesen visszavonult Feltört flipperek > Hosszú hallgatás után tavaly egy januári éjszaka tűnt fel ismét, de most már újonnan készült két pajszerével. Ezúttal Szentmártonkátán járt,' felfeszítette az Iparcikkboltot s összesen 13 ezer forint’ értékű magnót, rádiót és készpénzt szállított el. A siker láthatóan visszaadta önbizalmát. Jogosítványa ugyan nem volt, de azért vásárolt egy használt Moszkvicsot, annak jobb első ülése alá már az első nap bekészítette a feszítővasakat, csavarhúzót, elemlámpát és kesztyűket. Az első éjszakai autóportya célpontja 1980 februárjában Törtei volt, «a Tulipán vendéglő feltörése kereken 10 ezer forintot jövedelmezett. És a Moszkvics, majd Bottyán második kocsija, egy öreg Renault egyre inkább kitágította a lehetőségeket. A férfi a következő hetekben-hónapokban Pest megye déli zónájában egymásután hajtott végre újabb és újabb sren- keket. Nyáregyházán és Örkényben egyedül a flipperek feltörésével közel 6 ezer darab kétforintost gyűjtött össze, Kocséron a falatozóiból elvitte a vendégek billiárdver- senyre összegyűjtött pénzét, de nem távozott üres zsebbel Mendéről, Pusztavacsról, Ka- kucsról sem. Az illegális vállalkozásokba egy idő után (500—1400 forint napidíjért) sofőrként bekapcsolódott Bottyán gépkocsivezető foglalkozású fél- testvére, Dobos Dezső is. Az új felállás kiküszöbölt egy régii veszélyforrást, amit tudniillik a jogosítvány hiáhya jelentett. Később pedig még tovább finomultak a módszerek. az éjszakai kiszállások al- •kalmával a kocsiban ott volt Bottyánná is, kizárólag azért, mert a tapasztalat szerint egy kései autó, női utassal sokkal kevésbé feltűnő. A nappal kifogástalan életű Boty- tyán tehát éjszakai életét is mind tökéletesebben kívánta elrendezni, s az igyekezet jó Ideig nem is volt hiábavaló. ■ A betörés helyszínére szállított, női szavak nyugtatta betörő egyre inkább lendületbe jött, volt olyan éjszaka, ami- tkor három-négy vendéglőt, borozót és presszót is kifosztott. A 10—15 ezer forintot jövedelmező grandiózus vállalkozások színhelye azonban •már nemcsak Pest és Bács- •Kisikun megye volt. Bottyán ‘Hajdú-Biharban, Békésben és Csongrádiban is számos lemezkazettát és pénzosztályo- zót kiforgatott. Szolnok, az tabu 1 Az üzlet • olyan jól ment, hogy június elején Dobos kilépett munkahelyéről, a főnök pedig betegszabadságra •vonult. Ezután a betörések •már másnaponként követték egymást. Bottyánnak szinte minden sikerült, noha előzetes szemle nélkül mindössze két helyen mondott csődöt, két trezornál, vagyis kudarcairól szólva elmondhatta: csak a széfre, emlékezem. Az igazsághoz tartozik persze, hogy a falba épített Kinizsiket és Botondokat az alvilágból mindeddig még senki sem ■nyitotta fel. A fúró eltörik és •a lángvágó is hatástalan az új páncélszekrényekkel szemben. Bottyánék nagy menetelése a hatodik megyében, Borsod-Abaúj-Zemplén, a 34. bűncselekménynél ért véget. Tiszabábolnán egy rutinellenőrzés után előállították a ■kocsiban féltestvérét váró Dobost. Így fejeződött be tehát a szolnoki hármak működése, akik feltűnő módon éppen Szolnokon egyetlen bűncselekményt sem követtek el, sőt egész Szolnok megyében is csak egyet, nyilván tévedésből. A szűkebb pátria tehát gyakorlatilag fehér folt maradt a bűncselekmény-sorozat térképén, ami annál érdekesebb, mivel nyilvánvalóan itt rendelkeztek a legnagyobb terepismerettel. De Bottyán a bűntettek kezdete és végpontja közöti eltelt 400 nap alatt mindvégig megtartóztatta magát, egyszerűen azon praktikus megfontolásból, hogy őt és stílusát a rendőrök már túlságosan is jól ismerik a környéken. ★ A többszörösen visszaeső Bottyán Mihályt a Pest megyei Bíróság dr. Barnaföldi János tanácsa 7 évi szabadságvesztésre és teljes vagyonelkobzásra ítélte, továbbá visszautalta a vádlottat a szigorított őrizetbe. A két bűntárs közül Bottyánná büntetése egyévi, Dobos Dezsőé két_ és fél évi börtön. A sofőrt' a szabadságvesztésein kívül 5 ezer forint pénzmellékbüntetésre és két év járművezetéstől eltiltásra ítélték. Babus Endre Virtuskodás? Balhé, hecc?... Halálos tréfa sűrített levegővel A majdnem baleseteket okozó tények Csupán ártatlan tréfának indult. De a táskában lapuló tömény alkohol, volt vagy négy liter, megakadályozta, hogy bárki bármit is már józanul mérlegeljen. Névnapot ültek az ország egyik nagy vasúti csomópontjának műhelyében. Az ünnepelt sikeresen becsempészte a pálinkával degeszre tömött táskát. Sűrűn eresztgették le torkukon a féldeeiket: az egészségedre, komám! Drága árat fizetett Aznap a műhelyben sűrített levegővel dolgoztak, a csúcsesztergát fújták le. De nem bírtak magukkal. Harsány nevetés kísérte a virtuskodókat. Először csak játékosan csapkodtak, pofozkodtak, később a sapkát ütötték le egymás fejéröl. A lakatos pedig, aki a tömlőt tartotta, a csőből kiáramló sűrített levegőt ékelődve az ünnepelt arcára irányította: ettől legalább kijózanodsz majd! Erre azonban már semmi remény nem volt. A mámor megtette a hatását. S a balhé kedvéért így vágott vissza társának: inkább az alsó felembe fújj! A lakatos pedig — mert ő is ivott —, eleget tett a felszólításnak. Jaj! — kiáltott fel amaz kétségbeesetten. A nagy röhögésben azonban már alig hallották panaszos nyögését: rosszul vagyok. Egy személyautón kórházba szállították. S másnap... meghalt A vizsgálat során harminchét dolgozó ismerte el: ivott azon a napon: ki-kj levonta önmaga számára a tanulságot, csak egyetlen ember nem tehette már; a jó heccért nagyon drágán, életével fizetett. Unatkozó szaki a töltés mellett Egyes munkahelyen olykor túllépik a jóízlés, a józan ész határát. A tréfák legtöbbször rosszul sülnek el. Évődésnek indulnak, de dulakodássá fajulnak. Még a jobbik eset, ha valamelyikük törött kézzel vagy törött lábbal megússza. Előfordul azonban, hogy a töltés oldalán unatkozó szaki dobálni, ingerelni kezdte társát, mígnem az dühödten vágott vissza — már korántsem jókedvből — egy követ. S kioltotta vele munkatársa sze- mevilágát. A munkavédelmi felügyelők tarsolyában bőven akad hasonló történet. Ámde a MÁV vasúti főosztályán a közelmúltban rendezett munkavédelmi tanácskozásán nem csupán felidézték, a legsúlyosabb eseteket, hanem megelőzésük módozatait kutatták, a felelősséget hangsúlyozták. A szabályokat emberek készítik, de betartaniuk is nekik kellene. Mégis, sokan könnyelműen megszegik. Tavaly az országban a vasút területén húsz halálos balesetből csupán egyet okozott műszaki hiányosság, tizennyolc baleset egyértelműen az emberi felelőtlenség, a szabályok megszegése miatt következett be. Hétszer okozott tragédiát az ittasság. Így azután nem csoda, ha a munkavédelmi tanácskozáson: az- emberek szemléletváltóztatásának szükségességén túl, a vezetők felelősségére apelláltak. Ahol fegyelmezetten dolgoznak, ritkán adódik baj. De ahol laza a fegyelem, szinte önmagátój kínálkozik a lehetőség a kisebb-nagyobb kihágásokra. S a dolog rendszerint a szirénázó mentőautóban ér véget. Feltérképezik a veszélyforrásokat A közvetlen vezetőt minden esetben figyelmeztetni, felelősségre kell vonni, ha bárki is megsérül. A vasút veszélyes üzem, a baleset elhárítása egyre több feladatot ró dolgozóira. A megtörtént esetekből levont következtetések mellé az idén januártól felsorakoznak azok az érvek is, amelyek a még be nem következett, de majdnem baleseteket okozó tényeket taglalják. A kvázi esetek tanulságait csokorba gyűjtve kívánják meghatározni a baleseti tényezőket, s ezek nyomán intézkedni. A veszélyforrásokat így kívánják még pontosabban feltérképezni, majd kiiktatni. Az ötödik ötéves terv időszakában a MÁV egyébként 12 milliárd forintot költött a munkakörülmények javítására. Hatása már mutatkozott, hiszen huszonnégy százalékkai csökkent a balesetek száma. Ezzel azonban mindaddig nem lehetnek elégedettek, amíg előfordulhatnak olyan esetek, amikor a jó balhé kedvéért egyesek emberéleteket visznek vásárra. Szalai Mária
