Pest Megyi Hírlap, 1981. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-13 / 110. szám

Sok hozzászólás A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA Az évforduló alkalmából Ünnepi taggyűlés A Vöröskereszt Vác városi II-es számú alapszervezete május 14-én, csütörtökön dél­után 5 órakor ünnepi taggyű­lést tart a Köztársaság úti Ál­talános Iskolában. Takács Istvánná, a KAEV üzemi vöröskeresztes titkára megemlékezik a Vöröskereszt 100. évfordulójáról, majd ba­ráti beszélgetés, tombola kö­vetkezik. XXV. ÉVFOLYAM, 110. SZÁM 1981. MÁJUS 13., SZERDA IVSoziműsor Harmincéves a Fóti MUFA Már új termékekkel a piacon Kultúr Filmszínház (Lenin út 58.) május 14-től 17-ig dél­után 4 órakor: Robotokkal a Saturnus körül (színes lengyel tudományos-fantasztikus film) — este 6 és 8 órakor: A férfi, aki szerette a nőket (francia filmszatíra. II-es helyáron, csak 16 éven felülieknek!). Ebben az esztendőben ün­nepelte alapításának harmin­cadik évfordulóját a Fóti Mű­anyag- és Faipari Szövetkezet. A jubileumi közgyűlést a he­lyi művelődési házban tartot­ták, de bizony a terem igen­csak szűkösnek bizonyult, mert eljöttek a nyugdíjasok, s a régebbi tagok is. Köztük volt Jámbor Károly, aki öt esz­tendeje vonult nyugdíjba, s adta át az elnöki teendőket utódjának, miután negyedszá­zadon át kormányozta az egy­re gyarapodó szövetkezetét. A megemlékezések a múltat idézték, azokat az időket, ami­kor néhány kisiparos összefo­gott, s kezdetben nagyon nehéz körülmények között dolgozva, létrehozták közösségüket. Az épületek nagy részét maguk építették, s gépek híján, job­bára kézi erővel végezték jó ideig a munkát. r Uj vezetőség A fejlődés azonban megle­hetősen egyenletes volt, s a legnagyobb buktatót csak most, a közelmúltban élte át a szövetkezet: Jámbor Károly nyugdíjba vonulása után kü­lönböző bel villongások okoz­tak nyugtalanságot, s ez 1978- ban érte el a tetőpontját. Ám szerencsére nem tartott sokáig, mert most már új vezetőség irányítja a munkát, s az eddi­gi eredményekből látszik, hogy hozzáértéssel. Tavaly már mintegy há­rommillió forintot költöttek a telepek felújítására, s így nagymértékben javultak a munkakörülmények. A telje­sítménybérezés kiterjesztésé­vel pedig a fizetések egyre jobban tükrözik a végzett munkát: 1980-ban egy-egy dolgozó átlagos keresete meg­haladta az évi negyvenezer forintot. Sok területen nőtt a terme­lékenység, a gombüzemben például az egy főre számolt termelési érték mintegy hat­van százalékkal emelkedett. Átszervezték az irányító appa­rátust is. Létrehozták a mű­szaki osztályt, s a szakembe­rek segítségével felülbírálták a bér- és anyagnormákat. A dolgozók jobb tájékozta­tása érdekében konkrét terme­lési programokat készítenek havi lebontásban, s a helyzet­ről rendszeresen informálják •z érdekelteket. A fóti szövetkezet talán a legnagyobbat a termékszerke­zet átalakításban lépett előre. Alig két esztendő alatt a ré­gebben gyártott termékek csaknem egynegyedét szüntet­ték meg, s helyettük új, gaz­daságos árukkal kísérleteznek. Ezek közé tartozik a metál- plasttal bevont forgácslap, amely iránt már az előzetes felmérések szerint is rendkí­vül nagy a hazai és a külföldi kereslet. Van rá igény Az ezekből az anyagokból készített egészségügyi labora­tóriumi bútorok az eddigi be­mutatkozások alkalmával — a szövetkezet már több kiállítá­son jelentkezett termékével —, nagy sikert arattak. Szintén az újdonságok kö­zött említhetjük, hogy koope­ráció keretében gombfazonozó üzemet is építenek. Ezenkívül Foton gyártják egyebek kö­zött az inkubátorok buráit, a dia tárolására alkalmas dobo­zokat, s több feliratos reklá­mot is. Az ünnepségen sok szó esett tehát a gazdasági munkáról, de végül is a jókedv és a vi­dámság kerekedett felül. Taps­sal köszöntötték például a je­lenlévők a kitüntetetteket: Mike Józsefnét, a gombüzem meójának vezetőjét, aki a szö­vetkezeti ipar kiváló dolgo­zója, Hajdú Árpádnét, a gombüzem öntőjét, Lipták Elemért, a faipari részleg asz­talosát, Szentes Jánosnét, a műanyagüzem összeszerelőjét és Máté András gépkocsiveze­tőt, akik a kiváló dolgozó el­ismerésben részesültek. Töb­ben kaptak törzsgárdajutal- mat is. Tömegsportnap A harmincesztendős fennál­lás ünneplése ezzel azonban nem ér véget. A szövetkezetiek az év folyamán még több sportrendezvénnyel emlékez­nek az alapításra. Ezek közül kiemelkedik a május 16-án a Fóti Tsz SK-val közösen meg­rendezésre kerülő tömegsport- nap, amelynek keretében a KSI és az FTC nemzetközi ifjúsági kerékpárosversenyt is rendez. MÜFA ezenkívül az iga­zolt serdülő és úttörő verseny­zők részére különdíjat aján­lott fel. A rendezvényt egybe­Nem sérült meg senki Szerencsés kimenetelű baleset történt tegnap a délutáni órák­ban a 2-es számú főútvonal Sződligeti út kereszteződésében. A Budapest felől érkező UF 62—25 frsz. Zsiguli összeütközött az előtte bekanyarodó PA 11—90 frsz. Wartburg személygép­kocsival és azt a kikanyarodásra váró Zsiguli személygépkocsi­nak lökte. Személyi sérülés nem történt, a rendőrségi vizsgálat még tart. Barcza Zsolt felvétele kötik egy tehetségkutatással is: ezen a felmérésen indulhat bármely 10—14 éves iskolás fiú és leány, aki saját kerék­párral rendelkezik. F. Z. Madách Filmszínház (Lenin út 63.) május 15-én: Walt Dis­ney állatbirodalma (színes, amerikai természetfilm) — május 16-án: Revans (izgalmas román kalandfilm). Ady hangjaira A versek és Egy képet tartok a kezem­ben, amely Oláhné Bartos Mártát és kilenc tanítványát ábrázolja. Egy irodalmi szín­pad tagjait és vezetőjét látom. Eddig semmi különös nincs a dologban. Ezek a tanulók azonban a dolgozók általános iskolájának hallgatói, akik ne­héz múlttal, kisegítő iskolák­ból és faluról kerültek az in­tézménybe. — Egyetlen szereplőgárda ez a megyében, amely ennek az iskolatípusnak a hallgatóiból verbuválódik. Most Ady-verssel ismerked­nek. Oláhné Bartos Márta: A tanév elején kezdte a műkö­dését az együttes. Osztályom tanulói a szereplők. Főiként pedagógiai meggondolások késztettek az útkeresésre. Ha­sonló korúak, 15—17 évesek, nagyjából azonos képességűek. Már dolgoznak, de gondok, gyermeknevelés nem köti őkét. Minden héten egy fog­lalkozásunk van, melyre szí­vesen beutaznak vidékről is. Nagy dolognak tartom, hogy ezek a gyerekek Somlyó György, Zelk Zoltán, Ady Endre és mások verseit sza­valják, dalokat tanulnak. Az iskola összes hallgatója előtt szerepeltek a fenyőfaünnepé­lyen, a farsangon és április negyedikén, most pedig a pe­dalok világa dagógusnapra és a vakáció­köszöntésre készülnek. Parda- vi Márta az egyik mozgatója a társaságnak. — Sokat segít ez a munka az olvasástanulásban a helyes­írási készség fejlesztésében, a színpadi mozgás elsajátításá­ban. Csukáldi Józsefnek hiá­nyozna az irodalmi színpad. Érdekli amit csinál, s von­zónak is találja. Nemes Nagy Ágnes azóta szívesebben jár a tanítási órákra -is, amióta szerepel — ennyit dióhéjban néhányuk véleményéből. A beszélgetés Berkó Árpád igazgató szobájában folytató­dik. — Az iskolatípus egyetlen irodalmi színpada ez a me­gyében. Milyen szerepet szán­nak neki? — Egyrészt az iskolai ün­nepségeken adunk műsorokat. Nagy a csoport kohéziós ere­je. Másrészt az iskola nyitott­ságát segítik elő azzal, hogy másutt is fellépnek. Mert a tágabb horizontra kitekintve: nekünk is közelítenünk kell a nappali képzés formáihoz. Jó lenne zenei, képzőművészeti szakkör is, de ezek a később megvalósuló elképzelések ... — A szakfelügyelő is meg­lepődött a szereplésük láttán. — Igen. Jó ötletnek, köve­tendő példának találta. Vicsotka Mihály Nyugodj békében, fiam! Nem évül el a bűn s Parassapuszta felé vesszük az irányt, mert arrafelé jobb az út, gyorsabban haladhatnak a gépkocsik. A nógrádi erdős, dombos táj széléből kimetszve egy darabot, Pest megyéből ismét Pest megyébe jutunk, az ország- és a megyehatár szélén fekvő, egykor véres harcokat látott Kemencére. Furcsa érzés. Klik Nyiko- laj Fedoszejevicsnek magya­rázni szeretném az útvonalat, felhívni a figyelmét a megej- tően szép táj részleteire. De vajon miért? Talán, hogy lás­sa: ilyen a mi kis hazánk egy darabja, s ez a táj, ahol szabadságunkért fia elesett. Nem hihetem, hogy az utá­nunk robogó Volga típusú gépkocsiban akár az idős pe­dagógus, akár lánya, Tavanec Larisza Nikolajevna, vagy 16 éves unokája, Tavanec Nata­sa most épp a mellettünk el­suhanó tájban gyönyörködne. Gondolataikban most a majd­nem négy évtizede élő emlék éled fel, fájdalommal és izga­lommal vegyes érzések erő­södnek egyre, ahogy közele­dünk. A kemencei tanácsházán Volonter Tibor községi párt­titkár fogadja a csoportot. A családtagokon és az őket kí­sérő barátokon kívül Vere- bicsné Sztyepanova Tamarát, aki Magyarországon kötött há­zasságot, s most a Magyar— Szovjet Baráti Társaságot képviseli, s egyben a tolmács szerepét is betölti. Velük és Elek Ilonával, az MSZMP váci járási bizottságánák osz­tályvezetőjével együtt indu­lunk aztán a falu szélén fek­vő temetőbe, a szovjet hősök közös emlékművéhez. Nyikolaj Fedoszejevics, akit ide temettek el bajtársaival együtt, csak 17 évet élt. Apja már a fronton harcolt akkor, amikor nyolcadmagával ön­kéntesnek jelentkezett a fa­siszták elleni harcra. Kemen­céért és a Börzsöny alján fekvő vidékért 1944 őszén folytak súlyos harcok. A falu december 26-án szabadult fel. A fiatal hős itt kapott súlyos sebet, s a kórháznak beren­dezett iskola épületében már nem tudták megmenteni az életét. A tragikus hírt már akkor megkapta a család, de arra, hogy fiuk hol pihen, csak nemrég derült fény a magyar és a szovjet Vöröskereszt együttműködése eredménye­ként. Apja harcedzett emberként élt, s hozzászokhatott volna a háborús veszteségekhez, hi­szen, mint mondja, 1903-ban született, s szinte gyerekként harcolt a forradalom idején Bugyonnij seregében. A há­ború alatt német fogságba ke­rült, majd szabotázsért kon­centrációs táborba, ahol angol baj társaival együtt két évig Az első beszámolók Új lakóbizottságokat választanak A hét elején Vácott meg­kezdődtek az idei tanácstagi beszámolók. Hétfőn és kedden 22 választókerületben találkoz­tak a tavaly megválasztott tanácstagok a választóikkal. Az elnöki tisztet mindenütt a városi népfrontbizottság képviselője látta el. Ezután sor került az V. ötéves terv várospolitikai eredményeinek, gondjainak ismertetésére. A tanácstagok elmondták, hogy a város lakossága és a Vác városi Tanács eredményekben gazdag ötéves tervidőszakot zárt le. A kitűzött feladatokat csaknem minden területen teljesítették és a szorgalmas munka, a sikeres összefogás eredményeként tovább gyara­podott és fejlődött a Dunaka­nyar ipari centruma, Vác, az iskolaváros. Bővülő úthálózat A tervidőszakban felhasz­nált egy milliárd 177 millió fo­rintos kötségvetés biztosította az intézmények zavartalan működését. Szociális és egész­ségügyi ellátásra 548 milliót, kulturális kiadásokra 315 mil­liót fordítottunk az elmúlt öt év alatt. A tanácstagok el­mondták, hogy jelentős volt, 72 millió forint, a lakosság társadalmi munkájának az összértéke is. 1976 óta felépült 1382 lakás; itt 294 lakás a le­maradás, mert a kivitelező vállalatok többsége nem telje­sítette a vállalt kötelezettsé­gét. Megépült 18 kilométer közút és 12 kilométer járda. A vízhálózat 8 kilc méterrel, a csatornahálózat 6 kilométer­rel és a gázvezeték-hálózat 6 kilométerrel bővült. A város kereskedelmi ellátá­sa kiegyensúlyozott és egyen­letes, de megoldatlan a Föld­vári téri lakótelep és a kórház környékének az ellátása. Az üzlethálózat alapterülete 7800 négyzetméterrel bővült. Javult az építőanyag-ellátottság az új TÜZÉP-telep átadásával. A lakossági szolgáltatást ja­vította a GELKA-szerviz a színes tv-készülékek hibaelhá­rításának vállalásával. A Du­nakanyar Ktsz személyi szol­gáltatásainál is emelkedett a színvonal. A kórházi ágyak száma 194-gyel növekedett, az új szakorvosi rendelőintézet korszerűbb lehetőséget biztosít a járóbetegek ellátásában. Végül ismertették a beszá­molók a bölcsődei, óvodai fé­rőhelyek kedvező növekedését. Általános iskoláinkban a ta­nulók száma 24' százalékkal meghaladja az 1976. évi diák­létszámot. Üj otthont kapott a Hajós Alfréd Űttörőház, a szi­geten úttörőtábor létesült és új otthonba költözhetett a 90 ezer kötetet gondozó Városi- járási könyvtár. Az igazolt sportolók száma kétszeresére emelkedett. Javaslatok A város egészét érintő ismer­tetéseket kiegészitették min­denütt a városrész s az érintett választókerület fejlesztéséről s a jövő terveiről szóló tájékoz­tatóval. Az 1980. évi tanácstagi választások során a váci vá­lasztókerületek száma 80-ról 70-re csökkent, s jelentősen megváltozott egyes választó- kerület területi beosztása. En­nek megfelelően szükségessé vált a meglevő lakóbizottságok kiegészítése, s — ahol 'kellett — új lakóbizottságok megvá­lasztása. Szót kaptak a választópol­gárok is a tanácstagi beszá­molók kapcsán, sok közérdekű javaslat elhangzott már az első összejöveteleken. Bírálták a közutak tisztaságát, szóvá tet­ték egy népszerű Zrínyi utcai labdarúgó-kispálya megszünte­tését. Sürgették a lassú tempó­ban készülő CEMÖV-székház befejezését. Papp Rezső Szennyvizhasznosítás Csepegtető öntözés Az üdülőövezetben keletke­zett szennyvizek szőlészeti hasznosítására kezdtek kísér­letet a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet badacsonyi ál­lomásán. A kutatók arra ke­resnek választ, hogy a Baia- ton-parti üdülőtelepeken ke­letkezett szennyvizek egyszeri tisztítás után alkalmasak-e a szőlők öntözésére. Nem tartal­maznak-e olyan anyagokat, amelyek a talaj mikrovilágát vagy a növényt károsítják. A kísérleteknek az ad kü­lönös jelentőséget, hogy épp a szennyvizet az üdülőkörze­tekhez viszonylag közel és ugyanakkor a környezet és főleg a Balaton szennyezése nélkül, hasznosíthatnák. a fájdalom készültek a szökésre, s kalan­dos úton eljutva a Harkov alatt harcoló szovjet csapat­testhez, újra a harcot vállal­ta, felszabadítóként haladva nyugat felé. Állunk a megrendítő talál­kozás színhelyén. A filmeken ilyenkor hallgat el a kísérő­zene. Valahol a magasban pa­csirta énekel, s köröskörül sarjadó élet a sírok fölött, s túl a temetőn. De ez, sajnos, a szomorú valóság. Az apa szívében most szakad fel a hosszú évtizedek fájdalma, s vele együtt borulnak le a ma­gas kőoszlop előtt a családta­gok sírva, zokogva. Kezünk­ben a vörös szegfűcsokrok, a kék színű nefelejcs, amit oroszra is pontosan így kell fordítani. Zavartan tanácsko­zunk, hogy melyik pillanat­ban. ki is tegye oda közülünk a tömegsírra. Mintha a táj fölé magasodó falutorony is minket bámulna óraszemeivel, megdöbbenten, némán, s nem kondul harangja. Orosz szokás szerint vodkát iszunk az elhunyt emlékére, akinek ilyenkor azt kívánják: legyen puha az a föld, amely­ben nyugszik. A megtört apa most fegyelmet erőltet magá­ra, s köszöntőt mond: azt kí­vánja, hogy soha többé ne le­gyen háború, hogy ragyogjon felettünk a nap, ne legyen okunk szomorúságra és min­dig tiszteljük egymást. Aztán ismét búcsúzik a sír­tól: talán azt mondhatta el- csukló hangján: — Nyugodj békében, fiam! Egy pohár vodkát és egy szelet kenyeret tesznek az emlékmű talapza­tára is. Indulunk a gépkocsik felé, de először még megnéz­zük az iskolát, amelyben ma vidám gyerekhad zsibong, s a tanárok büszkén mutogatják a különböző kabinetek oktató­termeit. Valami kényszerít, hogy mondjam, kérjem, hogy tolmácsolják: errefelé magyar partizánok is harcoltak a né­metek ellen, azok legjobbjai, akik sohasem akartak háborús áldozatokat, s még hozzáte­szem; minket, magyarokat két­szer is az önökkel szemben­állók mellé kényszerítettek. — Ismerem a történelmü­ket — mondja a vendég, s ér­tem is, hiszen történész va­gyok. Nehéz a sok szép emlék kö­zül a legmaradandóbbról be­szélni — homályosul el a Dnye­per ' mellől érkezett idős ven­dég szeme később is,' ebéd közben a verőcemarosi Vén Duna étteremben. De Larisza, a fiú húga, aki a háború alatt még csak hároméves volt, mintha mindenre emlékezne. A legjobban egy szüntelenül fel-felbukkanó képre, amint ülnek az asztalnál és krump­lit esznek ebédre. Nyikolaj Fedoszejevics nyolc társa közül egyetlen egy tért haza, fél lábbal, ö se­bészorvos lett. Háború! Élők és holtak soha be nem gyó­gyuló sebei, fájdalmas emlé­kei. Kovács T. István ISSN 0133-2759 (Váci Hírlap) I 1 i

Next

/
Thumbnails
Contents