Pest Megyi Hírlap, 1981. április (25. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-04 / 80. szám
A budaörsi lakótelep tovább gyarapodik. A több szintes épületek szomszédságában a zöldséget, gyümölcsöt árusító pavilon mellett ételbár nyílt. PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXV. ÉVFOLYAM, 80. SZÁM Ára 1,00 forint 1981. ÁPRILIS 4., SZOMBAT Ma: 2.-3. oldal: Felszabadulását ünnepli az ország, a megye M » a icsoda hír volt! Ma az ötven felettiek ér- i tik csupán, a töb- [bieknek ez idősebbek *kozül kell keresniük a különleges tolmácsot, hogy fölfejthessék a szavak mondandóját. A hír, amely a Szabadság című napilap 1945. március 24-i számában jelent meg, így hangzik: „A közellátási kormánybiztos elrendelte, hogy a húsvéti ünnepekre a rózsaszínű és zöld étkezési jegyek 4-es számú szelvényéra egyenként 50 dekagramm burgonyát, az 5-ös számúra egyenként 15 deka húst a 6-osra egyenként egy darab tojást, a tét, a 7. számú szelvényre egyenként egy darab tojást, a 8. szelvényre pedig egyenként 15 deka cukrot szolgáltassanak ki a kijelölt üzletek.” IVXár megint a bezzeg akkor, már megint a múlt? Ma az országban 6,2 millió ember negyvenéves vagy annál fiatalabb. • ők mellünknek szegezhetik a kérdést: mi közük hozzá, mi volt akkor, azelőtt, valamikor. Mellünknek AMI VAN. AZ NEM KEVÉS szögezhetik; mellünknek szögezik. Felelni kell rá. Talán kérdéssel a legjobb, így: elképzelhető-e, hogy nincs közük anyáik, apáik tegnapjához? Ne feledjék, egyszer maid az ő gyermekeik, unokáik néznek rájuk tágra nyíló szemmel, ha arról akarnak beszélni: a hetvenes évek mindent fölforgató nyersanyag- és energiaválsága közepette, a nyolcvanas évek éles kanyarokkal,' meredek emelkedőkkel és tág szakadékokkal teli világgazdasági terepén kellett fönnmaradniuk az e hazában addig elérteknek, s úgy, hogy közben ne kerüljön veszélybe a jövendő nemzedékek jogos öröksége, gyarapodó életük lehetősége szentnek érzett el- szánásaik harmatosán ártatlan, érintetlen csillogása. Minden nemzedék sző álmokat. S minden nemzedékNem mindegy, mi kerül a bevásárlókosárba. Mint ahogy arra is adunk, milyenek a vásárlási körülmények, Dunakeszi tágas ABC-áruházában van miből választani a vevőknek. nek szembe kell azután néznie a realitásokkal. Nem álmait föladva, hanem az álmokat és a tényeket elegyítve kell haladnia; egyik a másiknak legyen hű tükre, de soha ne váljon csábító szivárvánnyá. Nem a szivárványok esztendeit. éljük. Tudjuk? Belátjuk? Eljutottunk addig, hogy társadalmunknak mind nagyobb része ismeri föl: becsülni,» kell azt, ami megvan, amit elértünn, mert az nem kevés, s megtartása a majdani többhöz egyenesen elengedhetetlen. Ez a fölismerés alapvető politikai tényező, a társadalom közérzetének meghatározó eleme. Mert, aki tisztában van azzal, van mit féltenie, az tenni akar, az óvás, az őrzés nemes, mert közös, s ugyanakkor önérdekű szolgálatát vállalva. Leírtuk: ami van, az nem kevés. Hátunk mögött az újabb ötéves terv, előttünk a friss teendők összefoglalója. Ne kicsinyeljük nehézségeinket, tíe: ne nézzük zsugorító optikával az eredményeket sem, -azt se véljük csekélynek, ami van, amit — gyakran keservesen küszködve — például a legutóbbi öt esztendőben megteremtettünk. Évi átlagban ötszázzal több lakás épült, mint a megelőző középtávú tervben, s összesen 42,4 ezer új otthon került tető alá a megyében az 1976 és 1980 közötti időszakban. Huszonhárom település kapcsolódott be a közüzemi vízellátásba, a vezetékhálózat 1250 kilométer hosszúságú új szakaszokkal bővült. Az általános iskolai tantermek száma ötszázkilencvennel gyarapodott, s ma az egész megyében már csak négy olyan község van, ahol nincs óvoda. Mo- noron huszonkét, Százhalombattán tizenhét munkahelyes szakorvosi rendelő állt a lakosság egészségügyének szolgálatába, elkészült Vácott a rendelőintézet, 1979-ben fölavathattuk a kerepestarcsai kórházat. Másfajta tényekkel folytatva: a megyében az ipari termelés 18,5 százalékkal volt nagyobb 1980-ban, mint 1975- ben, a létszám ugyanakkor 3,2 százalékkal kisebbnek bizonyult. A mezőgazdasági üzemekben a búza termésátlaga évente több mint 700 kilogrammal emelkedett, a szövetkezetek jelentős része tagja valamelyik termelési rendszernek ... Furcsa helyzet. Egyetlen korábbi időszakban sem gyarapodott olyan folyamatos egyenletességgel a lakosság reáljövedelme — akár öt-, akár tíz- esztendős időhorizontra terjesztjük ki vizsgálódásunkat —, mint a hetvenes években, ugyanakkor a gazdasági hatékonyság növekedése és a termelési szerkezet átalakítása a tervezettnél kisebbnek, illetve lassúbbnak bizonyult; a gazdasági egyensúly jelentős romlása következett be. Megelőlegeztünk magunknak bizonyos életszínvonalbeli elemeket, tényezőke tj, $e ez akü- 'iöíi. egeá hitelezés ,ne;h mehetett állandó gyakorlattá; dfjjt kellett mondani. Ez történt 1979- ben, s amit elértünk, annak megőrzése vált elsődlegessé. A megőrzés: nem visszalépés! Nem visszalépés onnét, hogy ebben az időszakban vált természetessé az állampolgári jogon mindenkinek kijáró ingyenes egészségügyi ellátás; onnét, hogy az egy főre jutó húsfogyasztás 73 kilogramm; onnét, hogy a családok egy- harmadának van személygépkocsija. Valóban nem kevés az, amit elértünk, amit tehát meg kell tartanunk. Miért, hogy szinte észrevétlenül csak a gondok súlyát tartjuk számon, azt soroljuk, mi nem sikerült úgy, ahogyan szerettük volna? Miért, hogy köröttünk a tág világot nem látjuk olyannak, amilyen, hanem — véljük — hazánkat szigetnek hisszük egy háborgó — politikailag és gazdaságilag egyaránt háborgó — óceánban? Miért, hogy némelykor az árcédulák elfödni látszanak olyan, alapvető fontosságú tényezőket mint a létbiztonság, a teljes foglalkoztatás fönntartása, a változatlanul nagyarányú lakásépítés? Hisszük, nem tévedünk, ha azt állítjuk: éppen a szocializmus. a békés országépítés évtizedei plántálták belénk ennek a féloldalas — mert csak a fogyasztás, a felhasználás részterepére kiterjedő — magabiztosságnak a magvait. Ügy hittük, a tények is ezt látszottak igazolni, hogy sajátságos kollektív szerződést- kötöttünk a szocializmussal, járandóságainkról, jogainkról, terveink valóra válthatóságáról. Keserves volt ezért tudomásul venni azt, amit a nagyvilág adott és ad leckeként fel; megtanulni, miként illeszkednek fedezetek és források a tervekhez, hogyan kötnek szoros szövetséget kötelességekés jogok, teljesítmények és járandóságok. Ha kiábrándítóan hangzik is. leírjuk: nem kérdi senki tőlünk, hajlandók vagyunk-e mindezt megtanulni. Azt kérdik. értékelik, ismerik el, mit tudunk fölmutatni társadalom- és gazdaságépítésben, valós, d« meg nem fogható, s tárgyi alakot öltő teljesítményekben. Lehetnek panaszaink, magyarázataink, mentségeink, hivatkozhatunk objektív tényezőkre, de ez tökéletesen a magunk dolga, csakis olyan belső információ, melyet hiába ismételgetnénk partnereinknek. mert mit sem tudnak kezdeni vele. Legyünk tehát — mint hajlanak rá némelyek — pesszimisták? Riadtan üldögélve lessük, várjuk, miként gyűlnek vagy oszlanak szét fejünk felett a komor fellegek? Egy nép soha nem lehet sorsa szemlélője. Lehet viszont rossz vagy jó alakítója e sorsnak, befolyáso- lója az emelkedésnek vagy süllyedésnek, fordulatok bátor végrehajtója vagy bizonytalankodó elszalasztója, azaz történelmi szerepét így vagy úgy, de mindenképpen bé kell töltenie. Történelmi szerep s közna- pian egyszerű, akár szürkének is nevezhető munka? Összefér ez a kettő? Sok évtized távolából szól hozzánk a Lenin megfogalmazta, érvényességéből semmit sem vesztett útmutatás: „Nekünk minden munkát — írfa —, ha megannyira piszkos és nehéz is, oly módon kell megszerveznünk, hogy minden egyes munkás és paraszt úgy tekintsen magára: én — egy része vagyok a szabad munka nagy hadseregének.” A szabad munka: a kenyérkereset kényszerén már túllépő, az alkotó részvétel vonzását magába fogadó magatartás. Kimondhatjuk: a szocializmusban élő ember magatartása. Nem mindenkor, mindenben, de egyre többször, egyre több mindenben. Viszont: nem állunk magunkban. Országok testvéri közösségének tagjai vagyunk. Nem állunk védtelenül a viharban. Kipróbálhattuk, s kipróbáltuk ezeregy dologban A Duna Tsz üvegházában fürge, dolgos kezek nyomán erőre kapnak a palánták, a dísznövények (balra, fent). A Csepel Autógyár óriási szerelőcsarnoka (jobbra fent). erőnket, a szocializmus címszavával jelzett társadalmi, gazdasági erőforrásokat. Csakhogy: nem vaktában indulunk az útnak, majd csak eljutunk valamerre. Szerény, de. végrehajtható terveinket magunk készítettük, magunk csináljuk. Seregnyi jele, kezdeti bizonyítéka van annak, tudunk másként, jobban dolgozni, mint eddig. Képesek vagyunk a minőségben többre, értékesebbre, gazdaságfejlesztésben éppúgy, mint társada- lomépításben. Nem optimizmusunk ezeknek a szülője, hanem ezek a tények szülik optimizmusunkatF elszabadulásunk évfordulóját köszöntjük. Ünnepelünk ma. Talán nem annyira felnőtle- n.ül, mint megszokottan, sok éven át, mert a megszokottnál jóval több feszültséget hordoz magában a világ, a politika, a nemzetközi kapcsolatok, a gazdasági tevékenység terepén egyaránt. Nem optimizmusunk mondatja velünk, hanem a történelmi tapasztalatok fogalmaztatják meg az optimista állítást: a társadalmi fejlődés folyamata megállíthatatlan, alapvető törvény, nem függ senkinek, egyetlen hatalmi csoportnak sem a szubjektív elhatározásától. A nép a szocialista építés eredményeiben látja munkája értelmét — mondotta Kádár János a Hazafias Népfront VII. kongresszusán. Ami van, az nem kevés; munkánk értelme öltött testet ebben a nem kevésben. Munkánk a megőrzője ennek a nem kevésnek. Munkánk az alapja annak, hogy e nem kevésre ráépüljön majd a gyarapodás sokféle eleme. így számontar- tani munkánk értelmét, ezt tudva és így cselekedni: közös és egyéni holnapok szilárd ' foglalataMészáros Ottó ÉLJEN ÁPRILIS 4.! Az érdi új iskolában az olvasókönyv lapjait forgatják, a holnapi leckét tanulják a kisdiákok. Dabas büszkesége az új szakorvosi rendelő. A hozzá vezető út utolsó simításait kaptuk lencsevégre. Bozsán Péter felvételei 6. oldal: Kisfizetésűek ügyvédsége 7. oldal: Korunk parancsa 8. oldal: Új élet a lapokon Ismét őröltek a malomkövek
