Pest Megyi Hírlap, 1981. április (25. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-23 / 94. szám

'é/?r V Kfknav 1981. ÁPRILIS 23., CSÜTÖRTÖK NEM CSÖKKEN A KERET A kulturális ágazat forintjai Az ellentmondások tudomá­sulvétele, a feszültségek okai­nak vizsgálata a fejlődést segí­ti. íme egy tisztességgel vég­zett elemzés megállapítása: a feszültségek nem csökkentek jelentősen a kulturális ágazat­ban az elmúlt ötévi erőfeszí­tések ellenére sem. Ha nem mondjuk ki ezt, akkor is érez­zük a mindennapokban. Az idézett mondat Pest megyei vizsgálatok alapján fogalma­zódott meg, bár igaz az orszá­gos állapotokra is. Legfeljebb szűkebb hazánkban az egyes részterületek viszonya sajáto­san motiválja a helyzetet. Égető gondok A megyei tanács művelődés- ügyi osztályának gazdasági csoportja által készített összeg­zés, s az idén indult középtávú terv koncepciójának megfogal­mazása tartalmaz néhány olyan adatot, amelyet az okta­tás, a közművelődés és a kul­turális életünk más területén dolgozó szakemberek közül is kevesen ismernek. Pedig a számok befolyásolhatják véle­ményük alakulását. Egy rész­adat: tavaly a kulturális ága­zat intézményeinek fenntartá­si, illetve, működési kiadásai meghaladták az 1 milliárd 624 millió forintot. Ez az összeg a Pest megyei Tanács múlt évi kiadásainak 41,1 százalékát tette ki. Jogosan említi hát az idézett megállapítás a jelentős erőfe­szítéseket. Ennél is tqbbet mond azonban, hogy a fenti összeg mellett körülbelül 2 milliárd forint volt az ágazat beruházási költsége. De a fo­rintokat úgy felszívta a szük­ség, a gyakran égető gondok megoldása, mint szikes föld a májusi záport. S való igaz: lé­nyegében nem csökkentek a feszültségek. Pedig az elmúlt öt ,év alatt 9 ezer 988 hellyel emelkedett az óvodák befoga­dóképessége, csakhogy az ap­róságok létszáma 45 ezerről 60 ezerre növekedett. Nem sok­kal jobb az eredmény az álta­lános iskolai oktatásban. A tervet alaposan túlteljesítve 826 tanterem épült, de elavult­ság vagy életveszély miatt 302 helyiséget le kellett bontani, s ráadásul még. tetemesen gya­rapodott a tanulók serege. így a tanterem-ellátottság a való­ságban csak 4 százalékkal ja­vult és ezzel is összefügg, hogy az országban nálunk járhat legkevesebb diák tanulószobai foglalkozásra. Kétségtelen, hogy a társa­dalom alapellátásának egyik sarkalatos pontja az oktatási intézményhálózat színvonala. Ezzel indokolható, hogy a kul­turális ágazat kiadásainak majdnem 85 százalékát az is­kolákra fordították. Az elosz­tás aránya kényszerhelyzetből ered. Mert a számszerű fejlődés vi­tathatatlan. Az elmúlt közép­távú tervidőszakban sikerült elérni, hogy a megye vala­mennyi településén működik már könyvtár. Üj művelődési házat avattak például Ecseren, Pándon, Nagykovácsiban és Tápiógyörgyén, s lényegében az elmúlt időszak költségveté­sét terhelte nagyobbrészt a közelmúltban átadott gödöllői és a május elsején megnyíló pomázi művelődési ház. Ugyanakkor néhány további, nagy művelődési ház építése is folyamatban van. — Mit ígér a VI. ötéves terv előirányzata? — Ismét kiemelt hangsúllyal foglalkozunk az óvodai és az iskolai területtel, mert itt a legnagyobbak a feszültségek — válaszolt Szerémi Zoltán, a művelődésügyi osztály gazda­sági csoportvezetője. — A me­gyében 1986-ig 6 ezer hellyel bővül az óvodai hálózat, így — figyelembe véve a demográfiai hullám csökkenő tendenciáját — csaknem optimálissá válik az ellátottság. További 700 is­kolai tanterem építését tervez­zük, ez azonban még most sem hoz majd alapvető változást, mert a diákok száma 14 ezer­rel fog növekedni — ezek a gyerekek most óvodáskorúak. — A demográfiai hullám a közeljövőben eléri a középfokú iskolákat, s félő, hogy ez sú­lyos gondokat okoz. Ismét az oktatás — Továbbtanulásban jó eredményt értünk el: a fiata­lok 94—96 százaléka — ez évente változik — nem hagyja abba az iskolát. Szeretnénk, ha megmaradna ez az arány. Éppen ezért 36 középiskolai és 22 szakmunkásképző intézeti tantermet kell felépíteni. De így is a tanulóknak mintegy fele kénytelen lesz Budapest­re, vagy más megyébe járni. — Mi várható a közművelő­dési hálózatban? — Egyetlen nagy beruhá­zást tervezünk: Cegléden fel­épül az új könyvtár. A már megkezdett építkezések azon­ban kivétel nélkül befejeződ­nek: Budakeszin, Dánszent- miklóson és Százhalombattán birtokba vehetik az új műve­lődési házat. Ugyancsak elké­szül majd — jelentős ráfordí­tással — a ceglédi művelődési központ színházterme. Az el­képzelések között szerepel, hogy megkezdjük Dabason egy komplex intézmény létrehozá­sát, de valószínű, hogy a terv­időszakban csak az iskolai részt tudjuk felépíteni. — Gödöllőn és Érden mél­tatlan körülmények között működik a könyvtár. — A váci példát kell emlí­tenem. Hasonló megoldás kí­nálkozik: korábban más célra használt és megüresedett vagy szabaddá tehető épületek át­alakításával lehet segíteni. — Növekszik vagy csökken a kulturális ágazat költségve­tése a VI. ötéves tervben? — Nagyjából változatlan marad. Fejlesztésre elsősorban az oktatási terület számíthat, máshol egyetlen lehetőségünk, tartsuk a jelenlegi színvonalat. Helyi összefogással Akadnak községek, ahol a jelenlegi helyzetbe nem lehet belenyugodni, ahol tenni kelle­ne a párt- és állami vezetők­nek, a népművelőknek. A kis települések részére a járási hivatalokban képezhető felújí­tási alap olyan csekély, hogy abból csak egy-két helyen le­het segíteni, akkor is, ha már 50, vagy 100 ezer forinttal megszüntethetnék az alapvető hiányokat. Hatalmas szerepet játszhat a közművelődési in­tézmények életében a lakosság társadalmi munkája és a kö­zös fenntartásban részt vevő üzemek — nemcsak pénzben — gyakorlatban adott segítsé­ge. Kriszt György SZOVJET KULTÚRA Gyermekrajzok Szerdán tartották meg a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában az „Orion-expedíció- val a föld körül” című gyer- mekrajzpályázat díjkiosztó ün­nepségét. A Jurij Gagarin űr­repülésének 20. évfordulója alkalmából meghirdetett or­szágos pályázatra több mint 12 ezer alkotás érkezett. Az út­törő kategória első díját — a kéthetes szovjetunióbeli nyári táborozást — Leitner Barna 6. osztályos kaposvári ' kisdiák­nak ítélték; az ezüstérmet Ru­mi Ferenc 8. osztályos gyön­gyösi, a bronzérmet pedig Nyirati Zsolt ugyancsak 8.-os egri pajtás kapta. A tavaly ősszel meghirdetett pályázatra beérkezett művek közül a legsikeresebbnek ítélt hatszáz rajzot kiállításon mu­tatják be a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. A gyermekek képzelőerejét, fan­táziáját megmozgató témában rajzaikkal arról vallanak a kispajtásak: milyennek látják az ember űrutazását, milyen­nek képzelik el saját űrutazá­sukat a világűrben, s miként látják a jövőt, az életet az űr­hajózás elterjedésével. A kiállítást egy hónapig te­kinthetik meg az érdeklődők. Találkozó Szentendrén Az év végi vizsgákra és a művészeti főiskolák szentendrei találkozójára készül az Állami Artistaképző Intézet 86 növen­déke. Zsonglőrök a golyón. SZÍNHÁZI kapcsolatok Kölcsönös látogatások Több szocialista ország szín­házművészeti szövetségével kötött öt évre szóló együtt­működési megállapodást a Magyar Színházművészeti Szö­vetség. A szerződésekben, többek között, a művészeti ág új eredményeinek kölcsönös RÄD1ÖNAPLÖ. Nincs olyan korosztály, melynek tagjait valamiképpen ne érintené az általános iskolai oktatás peda­gógusok és szülők által oly sokat vitatott helyzete. A Rá­diónapló legutóbbi vendége dr. Pozsgai Imre kulturális miniszter volt, akit Bölcs Ist­ván és Horváth Ida szerkesz­tők, műsorvezetők éppen en­nek az iskolatípusnak jelené­ről és jövőjéről faggattak. Ha visszaemlékszünk a ma­gunk húsz-harminc esztendő­vel — a régebbiekről nem is szólva — ezelőtti kisiskolás éveire és összevetjük gyerme- keink-unokáink óvodai nagy­csoportjában tartott foglalko­zásokéval az akkor tanult anyagot, elámulhatunk. Ami­kor a minap az óvodában rendezett nyílt napon — an­nak idején bemutató tanítás­nak nevezték — a matemati­kafoglalkozáson egyenlőségről, különbözőségről, arányokról hallottunk tőlük (s milyen könnyen dolgoztak a halma­zokkal), már csak aggódni tudtunk, mi lesz velünk (!) szeptembertől, amikor gyer­mekeink iskolába mennek? Az ilyen aggályokból fakadó kérdéseiket tették fel gyakorló szülők telefonon a miniszter­nek. Valamennyi kérdés szin­te kivétel nélkül arra vonatko­RÁDIÓFIGYELŐ zott: jó-e ez a ma már nem reformnak számító tanterv, elsajátítható-e a tananyag, okosabbak a mai gyerekek, mint „őseik” voltak? A kér­dések zöme a matematika- oktatásra, az új tanterv neu­ralgikus pontjára vonatkozott. A miniszter válaszai nem­csak a feltett kérdésekre szo­rítkoztak, hanem betekintést nyújtottak az alapfokú oktatás hazai rendszerének jövőjébe is, melynek lényege: tovább a megkezdett úton, csak jobban, magasabb színvonalon. Ehhez azonban arra is szükség van, hogy a pedagóguspálya egy­koron oly magas társadalmi presztízse ismét visszaálljon. Mert abban valószínűleg töké­letesen igaza van az ágazat el­ső számú vezetőjének, hogy ma is vannak kiválóan kép­zett, elhivatott, gyermekszere­tő, hivatástudattal telített ta­nítók, tanárok, ők vannak többen e pályán, csak a múltbélinél sokkal kisebb köz- megbecsülést élveznek. Amint a pedagóguspálya (s nyugodtan ideérthetjük már a bölcsődék gondozónőit is, noha ágazatilag az egészség­ügy irányítása alá tartoznak) társadalmi elismertsége, meg­becsülése nő, ha tanítóknak, tanároknak nem azok jelent­keznek, akiket más egyetem­re nem vettek fel, akkor na­gyobb rangja lesz a tanítók, általános iskolai tanárok ne­velő-oktató munkájának. reggeli párbeszéd. Kálmayer Ferenc építésszel készítettek interjút annak kapcsán, hogy az Építőművé­szek Szövetségében vitát ren­deztek arról az új tizenhat tantermes iskolatervről, mely­nek közös helyiségeit nem is­kolai célokra is hasznosítani lehet. A kérdés időszerűségét az adja, hogy oktatáspolitikánk jelenlegi legsúlyosabb és a leg­sürgősebben megoldásra váró gondja az égető tanterem- hiány megszüntetése. Tizenhat elkészült már ebből a — gye­rekeik Lego játékának sziszté­májára emlékeztető — típus­tervből, melynek lényege, hogy az elemek kívánság és szük­ség szerinti átrendezésével lehet kisebbíteni-nagyobbítani a tereket, s megteremteni a lehetőséget a több célú fel- használásra. Például a lakóte­lepek kulturális és könyvtár­igényeinek kielégítésére. B. H. megismerését szolgáló látoga­tások, tapasztalatcserék, közös szakmai tanácskozások, ren­dezvények szervezése szerepel. Miként Szűcs Miklós, a Színházművészeti Szövetség ügyvezető titkára elmondotta, a szocialista országok színhá­zi szakembereivel kialakított eredményes kapcsolatok to­vábbi elmélyítéséhez különö­sen kedvező lehetőséget ad­nak a Magyarországra, illetve a külföldi partnerek színházi központjaiba szervezett tanul­mányutak. A korábbinál több küldöttség kölcsönös látoga­tására kerülhet sor a követke­ző években. A hazánkba ér­kező művészek továbbra is elsősorban a budapesti művé­szeti hetek bemutatóprogram­ja idején tanulmányozzák színházaink alkotó tevékeny­ségét, illetve egy-egy vidéki társulat műhelymunkájának alaposabb megismerésére is lehetőséget ad majd a szövet­ség. Folytatják azt az elmúlt esztendőkben kialakult gya­korlatot, amely szerint a nyári szabadtéri játékokra is meg­hívják a partnerszervezetek képviselőit, hiszen Gyulán, Pécsett, Szegeden, Szentendrén, vagy a fővárosban egyaránt számos figyelemre méltó elő­adást tekinthetnek meg ilyen­kor a vendégek. A mai magyar dráma új al­kotásainak megismertetésében is részt vállal a szövetség. A látogatások alkalmával tájé­koztatást adnak a legfrissebb hazai darabokról, rendszere­sen eljuttatják a partnerszer­vezetekhez a különböző infor­mációs kiadványokat, s a kül­földi bemutatásra kiválasztott művek színpadra állításához is szakmai segítséget nyújtanak. HETI FILMJEGYZET Piedone Egyiptomban Bud Spencer (Piedone) és Enzo Canaiavale (Caputo) a Piedone Egyiptomban egyik jelenetében Legutóbb Afrikában talál­koztunk vele, ahol is helyre­rakta (helyrepofozta) a gaz gyémántcsempészeket és né­pes segédcsapataikat, mintegy szórakozásból, unaloműzésből, s ezenközben még a haja sem kócolódott össze, bele se iz­zadt az ingébe (pedig Dél-Af- rikában elég meleg van, plá­ne verekedés közben), egyet­len folt sem esett a nadrág­ján, és miközben többszörö­sen és módszeresen hülyére verte gyémántcsempészkéimet, azoknak sem kócolódott ösz- sza a hajuk, az ő ingük is tiszta maradt, a hatalmas "erejű Ökölcsapásoktól és má­zsás pofonoktól még egy kis horzsolás sem keletkezett az arcukon, nem tört be az or­ruk, nem repedt föl a szájuk széle, nem dagadt be a sze­mük. Most pedig ' Egyiptomban csinál rendet a derék nápolyi felügyelő, a hegedűtök mére­tű cipőket viselő, s emiatt Piedonénak, Nagylábúnak be­cézett Rizzo, valamint hű, ámde kissé ügyefogyott társa, Caputo őrmester. No és az Afrikából potyautasként Ná­polyba érkezett zulu fiúcska, Bodo, akiben több ravaszság lakozik, mint hat gyémánt­csempészben és kilenc nápo­lyi rendőrfelügyelőben együtt­véve. Egyiptomban többrétű feladatot kell Piedonénak és társainak, megoldaniuk. Egy: meg kell találni az elrabolt bogaras bogarászprofesszort. Kettő: meg kell találni az el­rabolt csinos, ifjú olajmillio­mos leánykát. Három: fentiek­ből kifolyólag hülyére kell verni a) egy népes beduin­tábort; b) egy szakasznyi, fes­tői hacukába öltözött szolgát, őrt, gengsztert; c) egy Svéd­nek becézett főgengsztert (nem neki veszett nyoma Bu­dapesten), aki mellesleg el- nyűhetetien, mert Piedone minimum harmincnégyszer keni fel a falra, dolgozza bele a padlóba, törli fel vele a lép­csőházat, dobja ki széles ív­ben ajtón, ablakon, szekré­nyen, rácson, mellvéden, sa­többi; d) egy gonosz vigyorú és fülsértő röhögésű törpét, aki szintén elnyűhetetlen, mert miközben Piedone csak úgy puszta kézzel több ízben palacsintává püföli, törpénk mindahányszor feltámad, s persze neki sem — mint ahogy senki másnak sem — kócoló- dik össze a szép afro-look fri­zurája, nem szakad él a ru­hája, nem esik folt a nad­rágján (mely természetesen össze sem gyúródik). Mindezekből látható, hogy a Steno rendezte filmben az ősz mester a sokadik Piedone- sztoriban is a bevált fogásokat alkalmazza: egy hatalmas hústorony szabályos időközök­ben szétveri a berendezést és a bent tartózkodókat, s ami­kor a film eléri a szokásos terjedelmet, még egy utolsó nagy verekedés véget vet a dolognak. A sztori épkézláb volta, a figurák vagy a szi­tuációk hitelessége teljesen mellékes; Stenót kielégíti a kifogástalanul megoldott, pon­tosan megkoreografált és igen jó kaszlcadőrökkel eljátszatott verekedések sora, megelégszik a jó tempóval, a látványos tá­jakkal (ezúttal természetesen Egyiptom szépségeit látjuk), a jópofa bemondásokkal és a többi, biztos hatást garantáló eszközzel. Ami persze nem baj: az ilyenfajta szórakoztató filmekben épp ezeket a jó mesteremberi kézzel megcsi­nált dqlgokat kell becsülni. Aki pedig aggódna, mi lesz Piedonéval, megnyugtathat­juk: a világ számos országá­ban nem járt, nem vereke­dett még a derék felügyelő, tehát még sok folytatás vár­ható ... Dollárpapa Ha egyszer egy filmet jól megcsináltak, szereplői jól játszották ed szerepeiket, s ráadásul még nevetni is le­het rajta, akkor ez a film bát­ran nézhet az időnkénti fel­újítások elé. A Dollárpapa, Gertler Vik­tor 1956-ban rendezett filmje ilyen. A Gábor Andor 1917- ben megjelent regényéből ké­szült komédia nemcsak a haj­dani urambátyámos világot fi­gurázza ki, hanem ma már olyan felhangokat is kihallunk belőle, amelyek az „idegenbe szakadt hazánkfia”-mániát gú- nyolják-csípkedik. A millio­mosnak hitt, ámde hóttsze- gény amerikai nagybácsi, Hoffmann tata, akár ma is beállíthatna az örökségre spe­kuláló rokonokhoz, s történe­te kis módosításokkal akár ma is lejátszódhatna. Ám a filmet elsősorban mégis a színészi játék élteti. Darvas Iván elragadóan svi- hák Szekeres Jenője nemcsak a régi úri világ egy jelleg­zetes figurája; kicsit minden korok szélhámos, ámde remek svádájú életművészét benne láthatjuk ebben az alakítás­ban. Remek a Hoffmann bá­csit játszó Rajz János, vagy a korrupt főispán szerepében Uray Tivadar. Jól szórako­zunk, de közben elszorul a szívünk, annyian nincsenek már az élők sorában a film szereplői közül. A pénz bűvöletében A Jakim Jaklmov bolgár rendező készítette film egy már-már a hülyeségig becsü­letes kisvárosi fényképészről, Lukéról szól, aki valamikor a múlt század vége felé élt. Ke­vesen ismerik harcos múltját; Luka hajdanán a törökök el­leni egyik szabadcsapatban harcolt. Amikor régi bajtársa felkeresi, és egy bőröndre való pénzt bíz rá, Luka be­csülete lesz a pénz legjobb őre. De aztán a barát elesik, a pénz ottmarad, s kísértésbe hozza a becsületes fotográfust, ö ugyan nem nyúl hozzá, de életrevaló felesége igen. Egy­szeriben vége a nyomorgói­nak. — de a becstelenséget Luka nem tudja elviselni, s a roskadásig terített asztal mel­lett, a beköszöntő jólét első óráiban, belehal a szégyenbe. A film, témája után, akár kitűnő is lehetne, hiszen Luka becsületessége és a világ becstelensége elég alap egy kiadós konfliktushoz. Am Ja- kimovtól nem telik több, mint a történet felmondása, ami viszont egy idő után tökéle­tesen érdektelenné válik és csöndes unalomba fullasztja a filmet. Takács István

Next

/
Thumbnails
Contents