Pest Megyi Hírlap, 1981. április (25. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-23 / 94. szám
1981. ÁPRILIS 23., CSÜTÖRTÖK Secrn « v/aw cm Pihentető papucsok Akhüesz és Vera A lakosság jelentős részének lábpanaszai vannak. A kevés mozgás, a divatos cipők károsító hatására gyengül a lábijomzat, elfárad a láb. A fapapucs feladata, hogy munkára kényszerítse az ujj- hajlító izmokat, és így a láb aktívan vegyen részt a járásban. A Kiskunlacházai Vegyesipari Szövetkezet fapapucs gyártó részlege már tizenkét év óta sorozatban gyártja az Akhilesz elnevezésű női és férfi papucsait, melyek részben a szegedi Komplett Ruházati Vállalat, részben a fővárosi Szivárvány Áruházak üzleteiben kerülnek forgalomba. Szendi Gábor részlegvezető tájékoztatása szerint, ez évben mintegy 18 000 pár papucsot értékesítenek. A du- mavarsányi Petőfi Termelőszövetkezet fafeldolgozó üzeme szállítja a nyárfa és égerfa- talpakat; Kiskunlacházán mik- rogumi kerül a talp alá, majd csiszolás és lakkozás után a felsőrész szerelésére kerül sor. A hagyományos női és Vera elnevezésű papucs drapp, piros és kombinált színben, 35—40-es méretben, míg a férfi papucsok 40—44 cipőméretben készülnek. Az elkészült lábbelik folyamatosan kerülnek a kereskedelmi vállalatokhoz, és hogy viselésük célszerű, azt a Budapesti Orvostudományi Egyetem Orthopédiai Klinikájának munkaközössége is igazolja, alkalmasnak találva a láb tomáztatására, pihentetésére. A. I. A munkamegosztás hiánya Félvállra! kezelt ügyfelek Nemrég voltak az általános iskolákban a beiratkozások. A beiratkozásnak meg van a maga rendje. Ez így helyes. Ha egy hétéves gyereket, mondjuk, a szülők munkahelye miatt más körzetben kívánnak beiskolázni, mint ahová a körzetfelosztás alapján tartozik, körzetátlépési engedélyt kell kérni a területileg illetékes tanács művelődési osztályától. Jogos, mert rendnek kell lenni. Az elmúlt években, de napjainkban is cikkek tucatjai foglalkoztak és foglalkoznak azzal, hogy javítani kell a tanácsi ügyintézés munkájának színvonalán. Ez azt jelenti, hogy nem egyszerűen többet, hanem jobban kell dolgozni. Az állampolgár saját tapasztalatai alapján alkot véleményt. Adott esetben az érdi tanács művelődési osztályának munkájáról is. • Türelmes várakozás Egy iskolai körzetátlépési engedély ügyintézése alapjában véve egyszerű folyamat. Kell írni egy kérvényt, azt meg kell címezni a tanács művelődési osztályára, azt személyesen be kell vinni, vagy postázni és harminc napon belül várható a válasz. Baj csak akkor van, ha a személyesen bevitt levelet két hét alatt képtelenek egyáltalán iktatni az adott osztályon. Ez történt akkor is, amikor telefonon az érdi városi tanács művelődési osztályvezetőjével találkát beszéltem meg. — Jöjjön be szombaton, akkor van fogadónap — s az osztályvezetőnő tanácsát megfogadva letettem a kagylót. Két nappal később, szombaton reggel kilenc órára bementem. Reggel indulnak a buszok Ingajárat az iparba Társadalmi munka: a hét végén Páty nem tartozik a nagyközségek sorába. Az utolsó népszámlálás adatai szerint 3982 ember lakja. Ebből a munkaképes — nem iskolás — fiatalok száma 700—800- ra tehető. Kisközség, még- kisebb lehetőségekkel. Legalábbis, ami a fiatalok munkavállalási lehetőségeit illeti. — Valóban nem nagy a választék — mondja S. Nagy Imre, a községi tanács elnöke. — Az egyetlen, a helybéli Lenin Mgtsz. — Kellemes helyzetben lehet a szövetkezet... — Ne gondolja. Az említett, csaknem 800 fiatalból évente jó, ha 2—3 jelentkezik a téeszbe. A többiek bejárnak Pestre, a2 üzemekbe dolgozni, és a különféle iskolákba tanulni. A fiatalokat tekintve ez egy „bejáró falu”. — Pedig Pátyon hagyományai vannak a földművelésnek. — Ahogy mondja, ösma- gyar település, ahol régen elsősorban a mezőgazdaságból éltek az emberek. Aztán elfordultak az ipar felé. — Mi ennek az oka? — A magyarázat egyszerű: régen, amikor megalakítottuk a termelőszövetkezetet, az egyéni gazdálkodók tele voltak kétkedéssel. Gyerekeiket — akkor még leginkább a biztosabb megélhetés reményében — más pályára irányították. Ez sokáig kihatott még a gyerekeikre is. — Ha valaki a városban tanul, nem töri magát, hogy ide visszakerüljön. Pedig a téesznek 8—10 vagy még több fiatalra is szüksége lenne évente. Most úgy próbálunk ezen változtatni, hogy az általános iskola és a termelőszövetkezet szerződést kötöttek egymással. Ennek értelmében a gazdaság üzem- látogatásokat, találkozókat szervez az általánosban most végző gyerekeknek. így próbálják megismertetni, megszerettetni velük ezt a munkát. — Hogyan lehet az ifjúságot bevonni a községszépítő, építő akciókba? — Az eljárók reggel mennek, és csak délután vagy este jönnek meg. Ennek ellenére együtt „lélegzőnk”. Bizonyíték erre a tavalyi szép eredmény is. A helyi KISZ- szervezet mozgósítására a fiatalok 1980-ban is rendszeresen ott voltak, a társadalmi munkákban. Elsősorban természetesen szombaton és vasárnap. L. J. — Egy körzetátlépési engedély ügyében jöttem — mondtam köszönés után a legszimpatikusabb ügyintézőnek. A négy közül, mert négyen voli tak a szobában, annak, áld I félfogadás alatt nem .kávézott, I nem reggelizett, nem olvasta az újságot. ! — Az iskolakörzet-átlépési ügyek az osztályvezető elvtársnőhöz tartoznak. Fáradjon a belső szobába. — S így egy szobával beljebb jutottam, ahol egy fiatal tanácsi dolgozó ült ügyiratokkal, aktákkal telezsúfolt íróasztala mögött. — Foglaljon helyet. A főnökömnél vannak. — Türelmesen leültem, vártam a soromra. Elolvastam az aznapi újságot, és arra is volt időm, hogy átlapozzam az Élet és Irodalmat. Amikor végképp elkezdtem unatkozni, figyeltem, hogy mit csinál az ügyintéző: — Megkaptam maguktól az idézést — mondta egy fiatalember, miután illedelmesen köszönt. — Azért kértük, hogy jöjjön be, mert szeretnénk megtudni, hogy van-e már munkahelye, hogyan rendezte az életét, amióta fe1 tételesen kiengedték? — hangzott el az összetett kérdés. — Most egy cirkusznál dolgozom. Udvarolok. Talán el is veszem a lányt, de előbb valamilyen albérletet kell szereznem. Múlik az idő Majd újabb ügyfél érkezett. Egy fiatalasszony. — A lányom óvodai elhelyezése és a fiam iskolakörzet-átlépési engedélye miatt jöttem. Már rég beadtam a kérvényt. Ha nem veszik fel a lányomat és a fiamat, akkor nem tudok elmenni dolgozni. Kár lenne, mert kellene a pénz. Tudja, a férjem iszik, az ő fizetése olyan, mint a kutya vacsorája, de nekünk azért élni kell. — Sajnálom, hogy nem tudok segíteni. Meg kellene várni az osztályvezető elvtársnőt, de ő most épp tárgyal. Az úr is őrá vár. Ám én nem úrnak, hanem kiszolgáltatott ügyfélnek éreztem magam. Az asszony nem várt.. Ezután belépett egy újabb vendég. — A gyűjteményemet ajánlottam volna fel a városnak, de csak akkor, ha garantálni tudják ezeknek a kincseknek a védelmét. No, nem úgy, hogy elzárják valahol. Ezt meg tudom tenni én is. A lakosságnak be kellene ezeket mutatni. Csak így válhat köz- kinccsé — mondta egy negyven év körüli ember. Nem tudom... — Kérem, legyen még egy kicsit türelmes. Meg kell várnom, amíg a főnökeim állást foglalnak az ügyben. Addig én nem ígérhetek semmit. Felelőtlenség lenne — s a férfi, HUNGAROCAIVIION a HVNCABOCBMION Nemzetközi Autóközlekedési Vállalat nemzetközi gépjárművezetői munkakörök betöltésére PÁLYÁZ HTOT HIRDET Az alkalmazás feltételei: erkölcsi bizonyítvány, budapesti vagy Budapest környéki lakás, autószerelői vagy gépjárművel kapcsolatos más szakmai képesítés, így gépjárművezetői és karbantartói _ (309.) szakmunkás bizonyítvány, négyéves gépjárművezetői gyakorlat, illetve, ha a jelentkezőknek nincs szakmai képesítése, ötéves gépjárművezetői gyakorlat. Nyelvtudással rendelkezők előnyben. A vállalat segítséget nyújt nemzetközi közúti fuvarozási ismeretek elsajátításában. Jelentkezés személyzeti felvételi csoportunknál: Budapest XVII., Cinkotai út 34. Telefon: 575-111 Felveszünk továbbá autó- és motorszerelőket, autóvillamossági szerelőket, gépjárműkarosszéria-lakatosokat és forgácsoló szakmunkásokat. Jelentkezés Járműfenntartási Főosztályunknál: Budapest XVII., Cinkotai út 34.Telefon: 575-111, 118-as mellék. akinek már láthatóan fogytán volt a türelme, azért illedelmesen kezet nyújtott és megígérte, hogy a jövő héten ismét érdeklődni fog. Másfél óra telt el. Az osztályvezetői szobában még mindig tárgyaltak. A tanácsi ügyintéző visszaült az asztalához, papírokat vett elő és jegyzetelni kezdett. — Mit csinál? — kérdeztem. — A hosszú távú tanácsi ifjúságpolitikai tervet kell megcsinálnom. Ezt bízták rám. Határidős. — És tessék mondani, ha nem titok, ki az, aki az osztályvezető elvtársnőnél bent van? — A városi úttörővezető. —. Miről tárgyalnak? — Azt nem tudom. — Miért nem lehet ezt elintézni máskor. Miért kell ezt pont a fogadónapon? — Azt sem tudom. Hetek teltek el a szombati fogadónap után. A harminc nap is letelt, választ sem kaptam, az osztályvezetőnőhöz sem tudtam bejutni. Azóta is dühít néhány dolog. Ha az osztályvezetőnő elfoglalt, akkor miért nem adja át az intéznivalókat a beosztottjainak. Elhiszem, hogy egyes tanácsi dolgozónak nagyon sok a munkája. De legtöbbször ez a munkamegosztás hiányából fakad. Az mégsem állapot —és ezzel egyetértett a városi tanács elnöke is —, hogy az osztályvezetőnőhöz fogadónapon nehezebben lehessen bejutni, mint például egy miniszterhez. A félfogadás legyen félfogadás. A fogadónaipon ne érezzem magam kiszolgáltatottnak. Ne kezeljék az ügyfeleket félvállról. Ambrus Sándor Az utolsó simítások Az észak-déli metróvonal épülő Arany János utcai mélyállomásában a szakemberek és a szakipari vállalatok dolgozói fektetik a síneket a vonalalagutakban, szerelik a világítótesteket, készül a mélyállomás padlóburkolata. Kétszer annyi szigetelő Bazaltgyapotüzem épül A bazaltgyapot szigetelőanyaggal tonnánként fél-egy tonna fűtőolaj . takarítható meg az épületelemek, csőhálózatok, kazánok gondosabb hő- szigetelésével. A hazai termelés nem fedezi azonban a szükségletet, s ezért a Köny- nyűbeton- és Szigetelőanyag- gyár tapolcai telepén a régi bazaltgyapotüzem mellett új gyáregységet építenek. A szerződések szerint a tereprendezéssel és az építők felvonulási telepének berendezésével májusban kezdődik meg Tapolcán az új beruházás, összesen 30 hónapot terveztek a munkálatokra, s így 1983. október 1-ig üzembe helyezik az új gyáregységet, amely évente 18 ezer tonna bazaltgyapot szigetelőanyagot ad az országnak, tehát több mint kétszeresére növeli a hazai termelést. Gombó Páli artaHom---- CfijörnöSzoPve VÍ SSZ3t6riíntV6 néhány általaim részben örvendetesen, részben sajnálatosan átélt évtizedre, megkockáztatok egy kategorikus állítást: — Életünk egyre tartalmasabb! Bizonyítsak? Tessék. Itt van, először is, a fejünk. Mi van benne? Amerikai elnök, pisztoly, ajatollahok, űrrepülőgépek, batiszkáfok, Namíbia, tegnap kigyulladt egy áruház, vagy Belgiumban vagy Zairében, Kínában teng a Teng, összeeszká- báltak egy gént, amelytől a gyűrűsféreg sárga lett, Szomáliában egy kétfejű oroszlán felfalt egy négyfarkú krokodilt, a füstköd fullasztja a környezetvédőket, az olajat nagy tankhajók szállítják, a tankhajókból kiömlő o.ttj megmérgezd a halakat, a halakat megeszi a japán, és hipp-hopp, már ő is meg van mérgezve, miközben az ország újrafegyverkezik, hogy kevesebb autót exportáljon Arizonába, ahol egy geng tízmilliárd dolláros vagyon után adózik, holott kezdőtőkéjét ve- rítékes szorgalommal bérgyilkolásból gyűjtötte össze, de azután áttért a tisztességes szerencsejátéküzletre, amely íme kifizetődött, ettől a szabadságtól meghatódik még egy olyan kemény nő is, mint Thatcher asszony és pont Indiában hélyesli Pakisztán felfegyverzését, hogy támogassa az afgán bandákat. Többet nem Is mondok, ennyiből is nyilvánvaló, hogy hála a rádiónak és a tévének, amelyek minden magyar fülét és szemét bejáratnak tekintik a tudatához, olyan tartalmasak vagyunk, hogy még no. Mi volt néhány évtizeddel ezélőtt, viszont? Akkor nagyjából csak azt tudtuk — de azt tudtuk —, hogy a szomszéd jó állást kapott a köztisztaságinál, és hogy neje új kötényt vett valódi nylonból. Ma viszont azt se tudjuk, ki a szomszéd, csak azt, hogy gyereke bőgeti a magnót, abban is bizonytalanok vagyunk, hogy tisztít-e utcát a Közterület Fenntartó Vállalat, mindent nem tudhat az ember, de tudata kétségtelenül kitágult. Ám az élet tartalma ennél többet jelent, például azt is, hogyan élünk. Én emlékszem arra, amikor csak tőkés módra élhettünk, aminek két oldala volt, egyfelől a vagyon és szerzése, meg költése, másfelől munka látástól vakulásig, minek fejében jutalmul akárki tagja lehetett a magyar nemzetközösségnek, kivéve, aki nem. Éltünk továbbá később szocialista módra, meglehetős egyenlőségben, feltaláltuk a társbérletet és a békekölcsönt és örültünk az új dunai acélműnek. Most kérem, sokkal tartalmasabb az életünk, mert élhetünk kvázi így és kvázi úgy, kastélyo1 kát ugyan nem rakhatunk meg személyzettel, de egy-két milliócskát könnyedén be lehet fektetni, ám kapha/tunk kiváló munkáért oklevelet, sőt prémiumot is, kinek mi tetszik jobban. A tartalom számtalan egyéb vonatkozása közül még csak egyet: az időbeli tartamot, amelyet felölelünk. Azelőtt, kérem, volt a múlt, korlátozottan, a jelen korlátoltan és a jövő alaktalanul. Mostanra a múlt alaposan kiterjedt és sokkal, de sokkal változatosabbá vált. Már nemcsak Kossuth jó, hanem Görgey is, ennek is igaza volt, annak is. Mohácson, ki tudja, ha nem is győztünk, de nem is vesztettünk igazából, még egyenlíthettünk volna, ha jobb a csapat összjátéka. Vitéz nagybányai Horthy Miklós pedig megám ya- lódott, immár csak haloványan orgoványi hóhér, erőteljesebben tán gyenge, de jószándékú védelmezője a nemzeti függetlenségnek a Kormányzó Úr, sajnos. A jelen kiterjedtségéről esett már szó, most még csak annyit, hogy immár pontosan tudjuk értékelni, mert erre szakosodott kommentátorok aznap mindig mindenről ugyanazt mondják. A másnap más kérdés, mert közben megjelenik a Washington Posit új száma. Ami pedig a jövőt illeti, ott a legnagyobb a fejlődés, bárki láthatja és beláthatja, sőt érzékelheti, hogy a jövő elektronikus lesz, hatalmas erőfeszítéssel odáig fejlesztjük a technikát, hogy a természettel kölcsönösen egymás igájába hajtjuk a fejünket, amelyet műanyag hajfonatok fognak díszíteni. A zűr főként az űrben támad, ahonnan értelmes békák, villódzók, emberszabású idegenek és burjánzó sejttengerek fognak minket serkenteni, mert akár ilyenek,: akár olyanok, az biztos, hogy veszélyesek lesznek. Ilyen tartalmas, bizony, a mi életünk, tudatunk, világképünk, életformánk, életmódunk, hála Istennek, Természetnek. Társadalmi törvényeknek, Matematikának, Biológiának, Kriminalisztikának, Irodalomnak, Film- művészetnek. Kommunikációvá előléptetett híradásoknak. És hogy ez jó-e, vagy rossz? Ez az egyetlen, amit a kommentátorok nem egészen tudhatnak, mert hol így beszélnek, hol úgy. Tudatunk tartalma szerint hihetjük azt is, hogy azok a bizonyos emberbőrbe bújt idegenek, megpillantva a mi valóságunkat, könnyekre fakadnak és azt mondják: „ez a lehetséges világok legjobbika!” De hihetjük azt is, hogy pocsékok vagyunk, minden csupa baj és oktalanság. Csak azt ne higgyük, hogy az emberi tudat és az emberi életmód befogadó- képessége nem korlátlan, választani és dönteni keli, amihez persze előbb elképzelés kellene a kívánatosról — csak azt ne higgyük, mert rohadt reakciósokká válunk, akik valamit korlátozni is akarnak, holott minden korlátlan, korlátlan, korlátlan, aki pedig idegbajt kap, magára vessen, jobb ha elha- lálozik szívinfarktusban, az úgyis éppoly divatos, mint tegnap egy pedigrés eb, ma egy bérbe adható balatoni villa, holnap..., holnap?
