Pest Megyi Hírlap, 1981. április (25. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-19 / 92. szám
6 KlSrr ff v/tmoi) 1981. ÁPRILIS 19., VASÁRNAP Fehér hangyák Geológus termeszek A zimbabwei Bill West bányamérnök sok éves megfigyelés után arra a következtetésre jutott, hogy a termeszek, vagy ahogy még nevezik őket, a fehér hangyák, segítséget nyújthatnak az embernek az ásványkincskutatásban. Arról van sző, hogy ezek a rovarok, amikor a saját mé- reteikhez képest óriási lakótornyok építéséhez anyagot termelnek, mélyen belevájnak a földbe. A fémek és az ércek természetesen nem a fogukra valók, ezért körüljárják a kemény rétegeket, járatokat alakítanak ki a puhább kísérő kőzetekben. Ennek során a kis geológusok mintákat hoznak a felszínre, amelyek alapján meg lehet ismerni a mélyebb rétegek ásványi összetételét és szerkezetét. Az állatok és fészkeik tanulmányozása kimerítő választ ad arra a kérdésre, hogy milyen ásványok rejlenek a föld mélyében. ' Háromféle típus Gyógyítható vizsgadrukk Bármilyen sokféle vizsgadrukk létezik is — csaknem valamennyit orvosolni lehet. Erre az eredményre jutott Heinz Prokop osztrák elmegyógyász (Innsbruck) az egyetemista tanácsadás területén folytatott tízéves gyakorlata alapján. Prokop szerint a vizsgadrukk jelentkezése csaknem mindig összefügg azzal, hogy a diák a vizsgákra felkészülés során nem tudja idejét beosztani — ez a hiányosság többnyire már a gyermekkor közepén megnyilvánul. Prokop vizsgálatai szerint a vizsganeurózisban szenvedőknek három fajtája van: Az a típus, aki a vizsgaszituációban különösen erős fé- lelmi reakciókat tanúsít, rendszerint különösen kellemetlennek tűnik a vizsgáztató számára; ennek a típusnak, ha azt akarja, hogy sikerüljön a vizsgája, sokkal jobban fel kell készülnie, mint magabiztos kollégáinak. A második típus az, aki hajlamos arra, hogy gyorsan feladja a harcot; nem tud küzdeni és hamarosan beletörődik vereségébe. A harmadik típushoz tartoznak a halogatók. Ezek között nagyon gyakran találhatók egykori kiváló tanulók. Ezek, ha egyszer kudarcot vallanak egy vizsgán, újra meg újra elhalasztják a pótvizsgát, ami évekig tartó halogatásokhoz vezethet. Prokop meg van győződve arról, hogy a vizsgadrukk célzatos leküzdésével a jövőben csökkenteni lehet a tanulmányaikat megszakítók magas hányadát. Legalábbis Prokopnak mindenesetre sikerült pszichoterápiái módszerekkel a kezelt egyetemisták 90—95 százalékát megszabadítania a vizsgadrukktól. Egy fii Sért sem kaptak Ha egy vétség tisztázatlan Az kiabál, akinek a háza ég. így tartja a szólásmondás —, de a folytatása, melyet a mi vidékünkön gyakran mondogattak, szintén igaz: Az hallgat, aki meggyújtotta. Jelen esetünkben mindkét szólásmondást érdemes latolgatni, mert van egy panaszos, azaz kettő, s akik erről hallgattak — akik a kiabálást kiváltották. De vegyük sorjába. Az ácsai áfész két szobafestőmázoló szakmunkása levelet írt szerkesztőségünknek: a legutóbbi fizetésemelésnél bizony ők egy fillért sem kaptak. Az eljárást méltánytalannak érzik! s ’ Kérdőjelek sora — Nem tudok arról, hogy férjem munkájával bármikor is baj lett volna — vélekedik Ballá Jenőné, az egyik festő felesége. Mondja azt is, hogy a két másik festő — aki az emelést kapta — férje tanítványa volt. — Most ennyivel jobbak lennének? — szegezi nekem a kérdést. A választ levélíróinktól várom. Igaz, nagy munkában vannak, festik a gyáli 34-es élelmiszerboltot. Az üzlet vezetője — mint megtudom — dégeriet- munkájukkal. — Bárhol meg lehet kérdezni, hogyan dolgoztunk — vallják a szobafestők. — Velünk senki nem volt elégedetlen. Mégsem ez az első eset, hogy így jártak el velünk. — Sejtjük mi azt is, hogy miért — szúrja közbe Vrábel Ottó — mivel mi nem hagytuk szó nélkül az igazságtalanságokat. — Vagy talán azért, mert mi nem jár- tunk a főnökökhöz svarcba dolgozni — toldja meg Ballá Benő. Panaszkodnak,' meggondolatlanul vádaskodnak is, mert szerintük rájuk járt a rúd. őket jó néhányszor segédmunkára is beosztották, olyankor is, amikor pedig lett volna éppen mázolni való! De nem! A festésre inkább kisiparosokat fogadtak fel. Hogy azok mennyit kaptak, nem tudhatni. De bizony, mindenképpen furcsa, s az is, hogy a másik két kedvenc nem volt beosztva soha kutat ásni, szállítók mellé segédkezni. Hol itt az igazság? — kérdik. Nem vagyok rest keresni. Üticélom az új, épülő ábécé Gyálon. A helyszínen két festőt találok: Meizinger Mihályt és Wágner Pált, akik Udvarev István dunavarsá- nyi kisiparos alkalmazottai. Ügy mondják, hárman vannak, csak a harmadik családi ok miatt távol maradt. Arra a kérdésemre, hogy kinek dolgoznak, egyértelműen az ócsai áfészt jelölik meg. Nem ez az első eset, hogy munkát kaptak az ócsai áfésztől: dől. goztak az italboltban, a preszszóban is. Kérdőjelek? Az áfész alkalmazásában levő négy szobafestő mellé miért kell alkalmazni kisiparost? Kinek éri meg? Gyorsabbak az autónál? Az újabb felhalmozódott kérdőjelek most már végleges választ várnak. Az áfész irodájában barátságosan fogad az új elnök, Sipos Péter. Mindössze két hónapja irányítja az áfész szekerét. így azután némi mentegetőzéssel mondja: — Nem ismerem ezt az ügyet, de harmincnégy gyűlésen kellett azóta részt vennem, mióta itt vagyok. Ügy hiszem, elég érv arra, hogy esetenként hiányos a tájékozódásom. így azután az elnöki szobában Tóth Andor párttitkár, Farkas József kereskedelmi osztályvezető, Szűcs Károly csoportvezető, valamint Kan- csőr Károly bizalmi a beszélgető partner. A beszélgetés kezdetén — fél órával a panaszosokkal való találkozás után — már elhangzik az első vád: a kocsmában most találkoztak velük. — Hol? — kérdem. — Hát itt, Öcsán, a kocsmában! Csendben közlöm, hogy éppen a gyáli üzletből jövök, ahol a két ember dolgozott. Gyorsabbak lennének az autó. nál? Zavart hallgatás, majd kis próbálkozás: Tegnap ^is kora délután a kocsma előtt 1 3 ff pír /slrznf Kétkedem az állítás valódiságában, az elém rakott, fél évre visszatekintő papírok, amelyek az órákat és a mun. kákát igazolják, rendben vannak. Nem felejtette el — Már sokszor latolgattuk, hogy elküldjük őket — mondja Farkas József. — Ezért is nem kaptak fizetésemelést. Egyébként a munkahelyi vezető joga egy személyben eldönteni: ki mennyit érdemel. Ez nálunk így van. Amikor másodszor is kérdem, már nem ilyen egyértelmű egyszemélyi döntésnek tu. lajdonítja a bérek megállapítását. Vagyis elmondja: a párt, a szakszervezet jóváhagyásával dönthet a vezető. — Igaz, akkor a párttitkár szabadságon volt... Most hát a bizalmit kérdezem: hogy is született a döntés? — Sajnálom is őket — mondja Kancsár Károly —, mivel az elnök (a régi) nagyon megharagudott rájuk. Ellenőrizni voltunk, s nem találtuk őket a munkahelyükön. S ez éppen a fizetésemelés előtt történt. Persze, hogy nem felejtette el. Be sem jöttek, hogy tisztázzák magukat. A szállításon? Ragyogóan dolgoztak, míg a másik két festő vállat vont, amikor oda kellett volna menni. De az már régebben volt... Azt a bizonyos ellenőrzést a két festő is elmesélte: éppen ebédeltek, de betelefonáltak Szűcs Károlynak: az elnök hivatta őket, jöjjenek-e? Mire főnökük azt mondta, nem kell, majd elintézi. — Hát, nem intéztem el sehogy, csupán letoltam őket — mondja Szűcs Károly —, de más mulasztásokért nem javasoltam fizetésemelést. Az elnök valóban nagyon haragudott rájuk... — Ha nem lett volna az az eset, akkor nekik kettőt, > a másikaknak három forintot szavaztam volna — mondja Kancsár Károly. — De így nem lehetett, a munkahelyi vezetőjük semmit sem javasolt. Okulunk ebből is! Arról kevés sző esett, hogy mennyire esett a latba a többiek véleménye. Nyitott kérdés maradt. Tény, hogy sem. miféle figyelmeztetésnek, szabálytalanságnak nyoma sem volt, sőt, amint a bizalmi ma. ga is bevallotta: kaptak volna, ha nem lett volna az a botlásuk, amiért a volt elnök annyira megharagudott. Sipos Péter, az új elnök, aki az ellentmondásokkal teli beszélgetést végighallgatta, a következőket mondta: — A panaszosoknak a papírforma szerint igazuk lehet. Ismerni kellene őket, munkájukat ahhoz, hogy véleményt mondjak róluk. Tény az, hogy úgy jöttem ide, előttem minden ember fehér, csupán akkor lesz fekete, ha önmagát befeketíti. E hó végén visszatérünk erre a kérdésre. Azt, hogy a szerkesztőséget keresték fel panaszukkal és nem engem, sajnálom, de így legalább többen is okulnak ebből az esetből. Szalai Mária Radarpisztoly és trafipax Néhány centiméter és már katasztrófa = A szirénázó, tülkölő mentő- E kocsik hangja, a száguldó E rendőrautók látványa úgy- = szólván hozzátartozik minden- 5 napjainkhoz. Már-már a ro- = hanó élettempó, a motorizáló- E dó világ szükségszerű kegyet- = len velejárójaként könyvel- E jük el magunkban a baleseti teket, az országúti, a közúti E halált. Az elmúlt két eszten- | dobén, hosszú idő óta elő- E szőr, csökkenő tendenciát mu* E tatott a statisztika. Kevesebb E volt a baleset, s közöttük = csökkent a halálosak, a súlyos = kimenetelűek száma. Az idei E első negyedév azonban ismét E figyelmeztet. Meg kell ezt már E említenünk az év elején, most, = az áprilisi fokozott közúti el- E lenőrzés Idején, amikor a E rendőrség és önkéntes segí- E tőik, a felvilágosítás, a figye!- = meztetés, más esetben a bír- E ságolás, büntetés eszközével E igyekeznek fellépni a szabályit talankodókkal szemben. Szomorú statisztika — Valóban, az év kedvezőtlen előjelekkel indult — tájékoztatott Pataki Péter százados, a Pest megyei Rendőrfőkapitányság közlekedési alosztályvezetője. — A tavalyi évkezdethez képest -*- előzetes statisztikáink szerint — tíz százalékkal emelkedett a balesetek száma. Különösen elszomorító, hogy a tavalyi első negyedévhez viszonyítva 64 százalékkal több volt a halálos baleset. Sajnos, most az első negyedévben minden 7—8-ik baleset halálos áldozatot szedett Pest megyében. — Az ok a legtöbb esetben a korábbi esztendőkéhez hasonló. Első helyen szerepel a gyorshajtás, mely rendszerint az út- és látási viszonyok figyelmen kívül hagyásával jár. Elszomorító ugyancsak, hogy a balesetek 20 százalékának — azaz minden ötödiknek — az előidéző okai között szerepel a szeszes ital hatása. E bevezető után indultunk kőrútunkra, melyen a tavaszi megyei közúti ellenőrzés tapasztalatait, eredményességét vizsgáltuk. A Soroksári út országutakra vezető fővárosi szakaszán is nagy tempót tapasztaltunk. Szinte alig akadt olyan jármű, mely ne lépte volna túl a lakóterületen megengedett haladási se- bességet. Az ÉPFU 13—84 rendszámú teherautójának vezetője, Kiss István például személyes sértésnek érezte, amikor a rendőrség, ezúttal sárga, RA-jelzésű gépkocsija másodszor is leállította. Először figyelmeztetéssel megúszta, mivel a háromsávos úton huzamosan a belső sávon hajtott. Most 70—75 kilométeres városbeli sebességét feljelentés követi majd. A sofőrt azonban ez sem győzte meg. — Nekem futnom kell a pénzemért — mondta meglehetősen ingerülten —, ki figyel ilyenkor mindenféle szabályra ... A rend őreit a mai technika egyre korszerűsödő eszközei is segítik. A ráckevei járási rendőrkapitányság kis- kunlacházi közlekedési alosztályának két munkatársa, Csorna Károly és Puskás Antal zászlósok a legújabb sebességmérő eszközzel, a radarpisztollyal igyekeznek megregulázni az országúti szabálytalankodókat. — Háromnegyed óra alatt Dömsöd határában — lakott területen — hét szabálytalankodót bírságoltunk meg — mondta Csorna Károly. — Közülük ketten majdnem 80 kilométeres sebességgel haladtak. A radarpiszíoly már száz méter távolságban beméri a járművek sebességét, ötven, hatvan méteres távolságból azonban teljes biztonsággal megállapítható az iram. A fokozott ellenőrzés idején naponta többször is rendszeresen járőrözünk a járásban. A csúcsidőkben, de különösen a hétvégeken sok a szabálytalankodó. Kétszáz forint árán Segít a rendőröknek a trafipax is. A Zsiguliba szerelt készülék százszázalékos biztonsággal regisztrálja a sebességet. Az autóban ülő rendőr rádió adó-vevővel értesíti a pár száz méterrel távolabb posztoló társát. Ezúttal a Pilisi Állami Parkerdő Gazdaság vegyes használatú, AX 52—22 rendszámú gépjárművét “állította meg Puskás Antal zászlós. Amikor a 63 kilométeres óránkénti sebességet jelentős túllépésnek állapította meg a rendőr, az autó vezetője, B. József meglepődött: — Nem értem, két-három kilométerrel léptem csak túl a megengedett sebességet. Harminc éve vezetek, soha nem volt még hasonló esetem. — A vegyes használatú jármű azonban teherautónak minősül, mely 50 kilométeres sebességgel haladhat lakott Bemér a radarpisztoly területen —? magyarázta a forgalmi könyv alapján a vezetőnek Puskás Antal. A férfi széttárta a karját, öt sze. mélygépkocsi-vezetőnek vették fel — mondta, ilyen fizetést is állapítottak meg nála. Most 200 forint árán tanulja meg ezt a KRESZ- szabályt. Feketefuvar, hamisítás Közben nagy munkában voltak Kiskunlacházán a KPM ellenőrei is. Sorban ál. lítotiták le, s ellenőrizték a teherautókat. Sok volt a szabálytalankodó. — Az ilyenfajta szabályta- larnkodás mindannyiunk rovására, kárára megy — szólalt meg Farkas István, a KPM főelőadója. — Ma már lefüleltünk egy feketefuvart, találkoztunk olyan szállítóval, aki a kilométerállást hamisította meg. Az egyik teherautón kikapcsolták á kilométerórát. A következő pillanatban a Kiskunsági Állami Gazdaság FR 09—51 rendszámú teherautóját intették le a KPM-el- lenőrök. Tipikus példának lehettünk szemtanúi. A gazdaság vezetői az útvonal meghatározása nélkül állították ki a menetlevelet. Ismét Budapest felé haladtunk. Meglepő, hogy milyen sokan szegték meg a közlekedés alapvető szabályait. Pedig néha egy pillanatnyi kihagyás, figyelmetlenség, vagy fegyelmezetlenség beláthatatlan következményekkel járhat. Legalábbis már az év kezdetén ezt bizonyítja a statisztika. Ezúttal figyelmeztetés És lám, mintha csak igazolná a gondolatot a valóság. Pótkocsis teherautó előzött Taksony határában egy oldalkocsis motorkerékpárt. A teherautó platóján tehenek tekingetek a külvilágba. Amikor az FO 90—44 rendszámú teherautó visszaállt az előzésből, majdhogynem lesodorta az útról a motorkerékpárt. Csak néhány centi a híja a katasztrófának. A rendőr járőr leállította a teherautót, a vezető — középkorú ember, régi autós — elismerte hibáját, figyelmetlenségét. Ezúttal figyelmeztetéssel megúszta. Virág Ferenc Halmégyl Péter felvételei m Munkában a trafipax Kérem ellenőrzésre az iratokat! i 4
