Pest Megyi Hírlap, 1981. április (25. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-19 / 92. szám

VEcrrr W xMmtw 2 1981. Április 19., vasárnap Tizenötször nem elég? immár hagyományossá vált, hogy a húsvéti ünnepek alatt minden esztendőben, Angliában és Nyugat-Európa több országában békemenete­ket tartanak. A felvonulók tömegei az atomfegyverkezés ellen tiltakoznak, az ellen, hogy országaikban nukleáris robbanófejekkel felszerelt amerikai szárazföldi telepíté­sű rakétákat helyezzenek el, s kikötőiket pedig olyan tá­maszpontokká változtassák, amelyek atomfegyverekkel felszerelt tengeralattjárók bá­zisai. Az idén ezeknek a tünteté­seknek különös jelentőségük van. Az Egyesült Államokban új kormányzat, a Reagan-ad- minisiztráció van január óta hivatalban. A köztársaságpár- ti elnök azzal kezdte elnöksé­gét, hogy az Egyesült Álla­mok, Carter volt elnök által amúgyis megemelt, hadi'költ- ségvetését az 1981-es eszten­dőre tovább növelte, s 1982-re újabb nagy emelést terjesz­tett elő az amerikai törvény- hozásnak. Így először fordul majd elő az Egyesült Álla­mok történetében; hogy a ha- diköltségvetés összege felül­múlja majd a 200 milliárd dollárt, s a növekedés aránya két esztendő alatt meghaladja majd a 16 százalékot. Ezt az összeget persze elő kell terem­teni valahonnan. Reagan re- ceotie egyszerű; a szociális és jóléti kiadások alapos meg­nyirbálásával akaria az állam- kincstárt megfelelő dollármil- liárdokhoz juttatni. A fegyverkezési verseny­ben a legnagyobb összegeket természetesen a hadászati nukleáris fegyverek további kifejlesztésére szánnák. De bő­ven jut úgynevezett hagyomá­nyos fegyverzetre, tankokra, új repülőgépekre, nukleáris meghajtású tengeralattjárók­ra, repülőgép-anyahaj ókra és cirkálókra is. A reagani recept szerint így lehet kijutni majd a gazdasá­gi válságból, hiszen a fegy­verkezési verseny újabb for­dulója élénkítőleg hat majd a recesszió sújtotta amerikai gazdaságra, legalábbis a washingtoni gazdasági szakér­tők véleménye szerint. S ugyanezt a receptet ajánlja az amerikai kormányzat a NATO nyugat-európai tagállamainak is, amelyeket szintén rendkí­vül sújt a tőkés világ gazda­sági válsága. A munkanélkü­liek száma már most, 1981 elején a fejlett tőkés orszá­gokban meghaladja a 19 mil­liót, s ez a szám az év végéig az előrebecslések szerint to­vább emelkedik majd. hacsak nem következik valamilyen „csoda”. Ezt a „kiutat” ajánlgatta Káig, amerikai külügyminisz­ter és Weinberger hadügymi­niszter nemrég befejeződött nyugat-európai látogatása so­rán. Mindketten arra hivat­koztak, hogy érvényben van a NATO miniszteri tanácsának az az 1977-ben elfogadott ha­tározata, amely kötelezővé te­szi a tagállamok számára, hogy évente az infláció mértékétől függetlenül, reálértékben leg- tlább három százalékkal nö­veljék katonai költségvetésü­ket. Haig és Weinberger azért követtek el mindent, hogy e határozat betartáséra ösztö­nözzék az Egyesült Államok szövetségeseit, mert a legtöbb ország közölte, a gazdasági válság amúgyis rendkívül ter­hein úgy kíván valamelyest enyhítem, hogy nem tesz ele­get ennek a határozatnak, legalább az idei esztendőben. Nyugat-Némstország je­lezte, hogy csupán 1,75 száza­lékkal lesz képes megemelni hadikiadásait Hollandia pedig az úgynevezett „nulla megol­dást” fogadta el a parlament­ben, amely 1 szerint az idén egyáltalán nem növelik a ka­tonai kiadásokat. Angliában, amelynek kormányzata né­hány hete kapott „dicséretet” Washingtonból amiatt, hogy igyekszik a szociális és jóléti kiadások drasztikus csökken­tésével, a hadikiadások növe­lését fenntartani, most mégis azt kapta leckének a hadügyi tárca, hogy próbálja meg „realisztikusabban megközelí­teni a helyzetet” annak fényé­ben, hogy a munkanélküliség 2,5 millióra növekedett, s ezt semmiféle fegyverkezési ver­sennyel nem lehet ellensúlyoz­ni. Persze, Thatcher kormány­zata azt szeretné, hogy ha hadügyminisztere csupán na­gyobb takarékosságot tanúsí­tana, s úgy faragna le a ka­tonai kiadásokból, hogy köz­ben az Egyesült Királyság ka­tonai potenciálja tovább emelkedhetne. Csakhogy, mint ezt a hadügyminisztériuimi kö­rökből is jelezték, olyan, mintha fából vaskarikát akar­nának elkészíteni... Haig és Weinberger azzal próbáltak érvelni nyugat-eu­rópai útjuk során, ami az amerikai kormányzat hazai szólama is a közvélemény fe­lé a fegyverkezési verseny újabb fordulójának „megin- doklására”. Azért van mind­erre szükség — hangzik a washingtoni propaganda —, mert a Szovjetunió az elmúlt esztendőkben „jelentősen meg­emelte katonai erejét”, s a Nyugat „gyengébb helyzetbe” került emiatt, s ez volt állító­lag az oka annak, hogy nem lehetett eredményes tárgyalá­sokat sem folytatni a szocia­lista közösség országaival a fegyverzetcsökkentésről. „ Hi­szen ha Nyugat „egyenlőtlen katonai helyzetben” van — hangzik a washingtoni ma­gyarázkodás —, akkor nem jö­het létre méltányos fegyver­zetkorlátozási sízerződés a Szovjetunióval, mivel a Szov­jetunió van az „erő helyzeté­ben”. Ha tehát ezt „kiegyenlí­tik” a Nyugat visszanyeri kez­deményezőképességét, s újra „egyenrangú helyzetből” tár­gyalhat a szocialista közösség országaival. Hogy ezt a hangzatos ér. velést kellően alátámasszák, Washingtonban egyszerűen meghamisították a NATO és a Varsói Szerződés katonai vi­szonyairól szóló adatokat^ Olyan torz képet festettek a nyugati közvélemény elé, amely szerint a kialakult ka­tonai erőegyensúly állítólag „megbomlott volna”, s ennek „helyreállításától” függne a béke sorsa. Valójában termé­szetesen nagyon is ravasz propagandahad járatról van szó. Hiszen nem igaz, hogy a Szovjetunió „megbontotta vol­na fegyverkezésével” a kato­nai egyensúlyt. Ez az egyen­súly jelenleg nemhogy létezik, hanem éppen ezen alapult az enyhülés eddigi irányzata. Washington valójában a fegy­verkezési verseny újabb for­dulójával a maga javára sze­retné billenteni a mérleget, hogy ily módon egyoldalú előnyre tegyen szert, s a „ka­tonai fölény birtokában” dik­tálhasson a szocialista közös­ség országainak. Vagyis olyan fegyverzetcsökkentést szeret­nének az Egyesült Államok­ban, amely az Egyesült Álla­mok és NATO-szövetségesei érdekeinek felel meg, s azt, hogy a szocialista közösség országai „hajoljanak meg” a nagyobb amerikai katonai erő láttán és fogadják el mind­azokat a feltételeket, amelye­ket Washington diktál. Tekintsünk most itt el at­tól, hogy ez azért is illúzió, mert a szocialista közösség or­szágai sohasem tesznek elvi engedményeket, soha sem hagyják magúikat zsarolni, s nem engedik veszélyeztetni békés alkotó munkájuk biz­tonságos körülmények köze­pette való folytatását. Túl ezen érdemes megjegyezni azt is, hogy akkor, amikor az Egyesült Államoknak megvolt bizonyos katonai fölénye az ötvenes években a szocialista közösség országaival szemben az „erőpolitika” alkalmazása akkor is csődöt mondott, meg­tört a szocialista közösség né­peinek állhatatosságán és ösz- szefarrottságán, népi-nemzeti egységén. Most azonban, ami­kor mind a két oldal katonai tervezőinek asztalán ugyan­azok a fegyverzetek várnak kifepesztésre csupán döntés kérdése, hogy ezeket legyárt- siV-e és hadrendbe állítsák. Mint Leonyid Brezsnyev az SZKP XXVI. kongresszusán elmondott előadói beszédében hangsúlyozta: szovjet részről már a SALT-tárgyalások so­rán javasolták az Egyesült Államoknak, hogy ne fejlesz- szék ki az Ohio típusú Trident rakétákkal felszerelt atom- meghajtású tengeralattjárókat, s cserébe a Szovjetunió sem teszi meg az ennek megfelelő korszerűsítést, amely szintén már túl van a tervezés állapo­tán. Washington azonban el­zárkózott ettől, s így az Egye­sült Államok hozzálátott az Ohio és a Szovjetunió pedig ellenlépésként az ehhez ha­sonló saját Tájfun típusú ten­geralattjárók gyártásához. Leonyid Brezsnyev javasolta: Washington szüntesse meg az Ohiók további gyártását és szolgálatba állítását, s Moszk­va hasonlóan abbahagyja a Tájfun további kifejlesztését. Mint ez a példa is bizonyít­ja: a józan ész azt diktálja, hogy ne a fegyverkezés foko­zásához, hanem korlátozáshoz folyamodjanak. Hiszen, ha Washington megbontja új fegyverrendszerek szolgálatba állításával a kialakult katonai erőegyensúlyt, a Szovjetunió is ellenlépésre kényszerül, s magasabb szinten, a korábbi­nál nagyobb mennyiségi és minőségi formában helyreáll újra a katonai erők egyensú­lya. Ez történne egyébként akkor is. ha megvalósítanák a NATO minisztertanácsának 1979. de­cember 12-i határozatát. Ez kimondta, hogy az Egyesült Államokban kezdjék meg 542 Persihing—2 és számyasrakéta gyártását, amelyet 1983-ig be­zárólag Nyugat-Európa több országába telepítenének. Igaz, ez a határozat képmuta­tó módon azt is tartalmazta, hogy e gyártással és telepítés­sel egyidőben a Nyugat kész tárgyalásokat folytatni a kö- zéph a tótávolságú nukleáris rakétafegyverek (eziek közé tartozik a Pershing-—2 és a szárnyasralkéta is), csökkenté­séről. De hát hogyan is lehet­ne addig komolyan tárgyalni, amíg ez a fegyverkezés foly­tatódik? Ezért ajánlotta a Szovjetunió, hogy kész tár­gyalásokra, de csakis abban az esetben, ha időközben be­fagyasszák a középhatótávol­ságú rakéták mennyiségét, s nem kerül sor új telepítésre. Az Egyesült Államok azonban meghamisítva a tényeket, azt állítja, hogy az ötvenes évek óta szolgálatban tartott, azóta már sokszorosan elavult szov­jet rakéták új típusokra való kicserélése „tette szükségessé” a NATO 1979-es rakétatelepí­tési döntését Holott — mint nyugati katonai szakértők el­ismerték —, a NATO azóta többször cserélte ki korszerűb­bekre Nyugat-Európában levő rakétáit, s mennyiségileg nö­velte azok számát. Úgyhogy a jelenleg folyamatban levő szovjet korszerűsítés csak er­re való ellenlépés, amely biz­tonsági célokat szolgál. Szoviet részről nem egy­szer mutattak rá: ha a NATO mégis ragaszkodik ahhoz, hogy az 1979. decemberi döntését a telepítésről végrehajtsa, szov­jet részről megfelelő ellenlé­pésre kényszerülnek, hogy a megbomlott európai katonai egyensúlyt helyreállítsák. S vajon mi végre van arra szük­ség — vetik fel —, hogy egy­re nagyobb pusztító erejű fegyverzeteket helyezzenek el egymás területeinek célpont­jaira irányítva? Hiszen — jegyzik meg —, már eddig is mindkét oldalon annyi tö­megpusztító fegyver halmo­zódott fel, amely földünk ti­zenötszörös elpusztítására ele­gendő. Miért van arra szük­ség, hogy hússzoros vagy har­mincszoros elpusztításra is elegendő legyen a fegyverzet­arzenál? Vajon nem volna-e inkább ésszerű, hogy ha elin­dulna a világ — mint béke­szerető erők köreiben megfo­galmazták —, e „túlgyilkoló erő” fokozatos csökkentése fe­lé? Arkus István Az NSZEP X. kongresszusának szellemében A népgazdaság irányelvei Berlinben nyilvánosságra hozták az NDK 1981—85-ös népgazdaság-fejlesztési tervé­nek irányelveit, amelyeket az NSZEP csütörtökön véget ért X. kongresszusán hagytak jó­vá. Az irányelvek az NDK gazdasági erejének folyamatos és dinamikus fejlesztését tűzik ki célul, összhangban a fej­lett szocialista társadalom építésének az NSZEP IX. kongresszusa által 1976-ban el­fogadott programjával. Az irányelvek az ország hosszú távú stratégiai irány­vonalának minősítik azt — a pártkongresszus által megszabott — fő feladatot, hogy az életszínvonalat a ter­melés magas fejlesztési üteme alapján kell növelni. A nem­zeti jövedelem gyors emelésé­nek és a gazdaság anyagi­műszaki bázisa további erősí­tésének fő útja az intenzív fejlesztés erősítése, ami ma­gában foglalja a termelés mi­nőségi elemeire fordítandó minden korábbinál nagyobb figyelmet is. 1981—85-ben 28—30 száza­lékkal kívánják emelni az NDK nemzeti jövedelmét, oly módon, hogy az ötéves terv­időszak összesített nemzeti jö­vedelme első ízben meghalad­ja az 1000 milliárd márkát. 28—30 százalékkal növekszik az ipari árutermelés és az ipari munka termelékenysége is. A fajlagos energia- és anyagfelhasználásnak évi 5 százalékkal kell csökkennie. A mezőgazdasági növényter­mesztésnek — gabonában számítva — 43,2—43,7 mázsát kell elérnie hektáronként. Szociálpolitikai területen ebben az 5 éves tervben is a lakásépítés áll az első helyen: 1985-ig 930—950 ezer lakást építenek, illetve korszerűsíte­nek az NDK-ban, ami mintegy 2,8 millió ember lakáskörül­ményeinek javítását teszi le­hetővé. Az egy főre jutó reál- jövedelem 21—23 százalékkal növekszik. A munka hatékonyságának fokozása érdekében 5 év alatt 600 millió munkaórát kíván­nak megtakarítani s a felsza­baduló munkaerőt más, a ter­melést szolgáló feladatokra csoportosítják át. A kutatási és fejlesztési munkákat a ha­zai barnaszén ésszerűbb fel- használására és az atomener­gia fokozott alkalmazására, a nyersanyagok magasabb ha­tásfokú hasznosítására, a má­sodlagos nyersanyagok maxi­mális mértékű alkalmazására, a mikroelektronika széles kö­rű elterjesztésére, a nagy de­vizahozamot biztosító magas színvonalú gépek és berende­zések gyártásának fokozására, az igényeknek megfelelő fo­gyasztási cikkek termelésének fejlesztésére, gyógyászati ku­tatásokra, növénytermesztésre és állattenyésztésre összponto­sítják. Áz irányelvekről országos vitát folytatnak, majd ennek alapján készül el az 5 éves tervtörvény végleges javasla­ta, amelyről a június 14-én megválasztandó új népi kama­ra dönt. Brezsnyev békefavosloiai . Nyugat-európai válaszok Újabb két nyugat-európai állam válaszolt hivatalosan arra a levélre, amelyet Leo­nyid Brezsnyev, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa El­nökségének elnöke intézett március elején számos tőkés ország vezetőjéhez a közép­hatótávolságú nukleáris raké­taeszközök moratóriumáról, diplomáciai csatornákra te­relve az SZKP XXVI. kong­resszusán elhangzott indítvá­nyait. Arnaldo Forlani olasz mi­niszterelnök válaszát — amint az AFP hírügynökség jól ér­Zamjotym nyilatkozata Időszerű kérdésekről Az Egyesült Államok po­litikája a konfrontáció nö­velése irányában tolódott el — jelenítette ki Leonyid Zam- jatyin, az SZKP KB nemzet­közi tájékoztatási osztályának vezetője, az ismert szovjet kül­politikai' szakértő a szovjet televízióban tegnap. Zamja- tyin nemzetközi kérdésekről beszélt, s foglalkozott a kom­munista és munkásmozgalom időszerű eseményeivel is. Az amerikai politikáról szólva megállapította: a je­lenlegi kormányzat, elődjéhez hasonlóan, nem a szovjet— amerikai kapcsolatok megja­vítására, a kölcsönös bizalom megteremtésére törekszik, ha­nem arra, hogy nyomást gya­koroljon a Szovjetunióra. A szovjet politikai szakér­tő kitért Lengyelország gaz­dasági és politikai helyzetére, hangoztatva, hogy az továbbra is bonyolult. A LEMP veze­tése és az ország kormánya minden lehetségest megtesz a helyzet stabilizálására, a nyíltan ellenforradalmi erők azonban akadályozzák az or­szág életének, munkájának normalizálását. Ezeknek az erőknek a KOR, az úgyneve­zett társadalmi önvédelmi bi­zottság a vezető szervezete, s a KOR képviselőinek változat­lanul vezető szerepük van a „Szolidaritás” szervezetében. Az SZKP KB nemzetközi tájékoztatási osztályának ve­zetője végezetül szólt a Bul­gáriában, Csehszlovákiában és az NDK-ban a közelmúltban CSAK RÖVIDEN. ORSZÁGOS kommunista szombatot tartottak a Szov­jetunóban: a sokéves ha­gyománynak megfelelően Le­nin születésnapja előtt milliók vállaltak egynapos önkéntes munkát az országban. EGY ÜJ KORZIKAI szepa­ratista szervezet, a „Korzikai Szabad Harcosok és Partizá­nok” (FTPC) vállalta magára a csütörtökön Giscard d’Es- taing köztársasági elnöknek a szigeten történt tartózkodása idején megkísérelt merényle­tet. megtartott pártkongresszusok­ról isy megállapítva, hogy e tanácskozások. az említett or­szágok kommunistáinak mély internacionalizmusáról, _ a Szovjetunióval való akcióegy­ségükről tanúskodnak. tesült forrásokra hivatkozva jelenti — Walter Macotta, Olaszország moszkvai nagykö­vete továbbította. Ez a válasz­levél kifejti, hogy a NATO- tagországoknak korszerűsíte­niük kell nukleáris fegyverze­tüket, mivel a Szovjetunió ja­vára — az olasz kormány ér­telmezése szerint — „jelenleg egyenlőtlenség alakult ki”. A szovjet javaslatban sze­replő bizalomerősítő intézke­désekkel kapcsolatban az olasz miniszterelnök levele a helsinki dokumentum szelle­mében történő cselekvés, va­lamint a népek közötti együttműködés mellett foglalt állást. Anker Jörgensen dán mi­niszterelnök pénteken Kop­penhágában nyilvánosságra hozott válaszlevelében üdvö­zölte az--európai egyenlő biz­tonság elvének betartására vo­natkozó szovjet javaslatot, ugyanakkor egyoldalú lépése­ket sürget a szovjet nukleáris hadszíntéri fegyverek mora­tóriumának megkezdését ille­tően. Palesztiaai Nemzeti Taaács ülése A hadsereg egyesíti erőit Befejezéséhez közeledik a Palesztinái Nemzeti Tanács Damaszkuszban egy hete tar­tó 15. ülésszaka, amely teg­nap az albizottságokban ki­dolgozott ajánlások vitájával, jóváhagyásával folytatta munkáját. A száműzetésben működő palesztin parlament magáévá tette, támogatásáról biztosítot­ta az SZKP XXVI. kongresz- szusán előterjesztett szovjet javaslatot, hogy valamennyi érdekelt fél részvételével hív­janak össze nemzetközi konfe­renciát az átfogó közel-keleti rendezés előmozdítása végett. Jasszer Arafat, a PFSZ el­nöke felhatalmazást kapott, hogy tegyen megfelelő lépése­ket a palesztin felszabadítási hadsereg erőinek egyesítésére és arra, hogy ezeket az erőket helyezzék a PFSZ parancsnok­sága alá. (Mint ismeretes a palesztin felszabadítási had­sereg egységei mindenkor az illetékes arab ország katonai irányítása alá tar­toztak — a Libanonban ál­lomásozó alakulatok például a sziriai csapatok kötelékében teljesítenek szolgálatot.) A nemzeti tanács megerősí­tette a fegyveres felszabadító harc kiszélesítését és eszkalá­cióját előíró korábbi határo­zatait és felszólította a PFSZ Végrehajtó Bizottságát: tegyen erőfeszítéseket annak érdeké­ben, hogy nyissák meg vala­mennyi arab frontot az izraeli megszállás ellen küzdő palesz­tin harcosok előtt. Iraki—Irúai konfliktus Élénk a harci Továbbra is élénk harci te­vékenység folyik az iráni— iraki hadszíntéren. Teheráni hadijelentések arról számolnak be, hogy az iráni erők a front északnyugati részén, Kholei- neh térségében péntekre vir­radóra visszavertek egy iraki támadást. Az irakiak e je­lentések szerint halottakban és sebesültekben összesen 300 embert vesztettek a különböző frontszakaszokon. Ugyancsak egy teheráni hadi jelentés szá­mol be arról, hogy az iraki messzehordó tüzérség lőtte a khuzisztáni Abadant és az attól északra fekvő területe­ket. A bagdadi rádió által kö­zölt hadijelentés szerint ugyan­ezen időszakban az iraki erők 19 iránit tettek harcképtelen­né, maguk pedig négy kato­nát vesztettek. A nyugat-iráni Hamadan városban a hét közepén je­lentős összecsapás zajlott le a Baniszadr elnököt támogató Mudzsahedin fegyveresek és az Iszlám Köztársasági Párt hívei között. Az összetűzés­ről az Iszlám Köztársaság cí­mű napilap tegnapi számában adott hírt. A közeljövőben 200 millió dollár -értékű olajat vásárol külföldön Irán, amely nem­rég még a világ egyik legje­lentősebb olajexportáló orszá­ga volt. A teheráni kabinet tegnap döntött arról, hogy a belföldi szükségletek kielégí­tése céljából elfogadja az olajipari minisztérium javas­latát tüzelő-, dízel- és motor­olaj-behozataláról.

Next

/
Thumbnails
Contents