Pest Megyi Hírlap, 1981. április (25. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-19 / 92. szám
VEcrrr W xMmtw 2 1981. Április 19., vasárnap Tizenötször nem elég? immár hagyományossá vált, hogy a húsvéti ünnepek alatt minden esztendőben, Angliában és Nyugat-Európa több országában békemeneteket tartanak. A felvonulók tömegei az atomfegyverkezés ellen tiltakoznak, az ellen, hogy országaikban nukleáris robbanófejekkel felszerelt amerikai szárazföldi telepítésű rakétákat helyezzenek el, s kikötőiket pedig olyan támaszpontokká változtassák, amelyek atomfegyverekkel felszerelt tengeralattjárók bázisai. Az idén ezeknek a tüntetéseknek különös jelentőségük van. Az Egyesült Államokban új kormányzat, a Reagan-ad- minisiztráció van január óta hivatalban. A köztársaságpár- ti elnök azzal kezdte elnökségét, hogy az Egyesült Államok, Carter volt elnök által amúgyis megemelt, hadi'költ- ségvetését az 1981-es esztendőre tovább növelte, s 1982-re újabb nagy emelést terjesztett elő az amerikai törvény- hozásnak. Így először fordul majd elő az Egyesült Államok történetében; hogy a ha- diköltségvetés összege felülmúlja majd a 200 milliárd dollárt, s a növekedés aránya két esztendő alatt meghaladja majd a 16 százalékot. Ezt az összeget persze elő kell teremteni valahonnan. Reagan re- ceotie egyszerű; a szociális és jóléti kiadások alapos megnyirbálásával akaria az állam- kincstárt megfelelő dollármil- liárdokhoz juttatni. A fegyverkezési versenyben a legnagyobb összegeket természetesen a hadászati nukleáris fegyverek további kifejlesztésére szánnák. De bőven jut úgynevezett hagyományos fegyverzetre, tankokra, új repülőgépekre, nukleáris meghajtású tengeralattjárókra, repülőgép-anyahaj ókra és cirkálókra is. A reagani recept szerint így lehet kijutni majd a gazdasági válságból, hiszen a fegyverkezési verseny újabb fordulója élénkítőleg hat majd a recesszió sújtotta amerikai gazdaságra, legalábbis a washingtoni gazdasági szakértők véleménye szerint. S ugyanezt a receptet ajánlja az amerikai kormányzat a NATO nyugat-európai tagállamainak is, amelyeket szintén rendkívül sújt a tőkés világ gazdasági válsága. A munkanélküliek száma már most, 1981 elején a fejlett tőkés országokban meghaladja a 19 milliót, s ez a szám az év végéig az előrebecslések szerint tovább emelkedik majd. hacsak nem következik valamilyen „csoda”. Ezt a „kiutat” ajánlgatta Káig, amerikai külügyminiszter és Weinberger hadügyminiszter nemrég befejeződött nyugat-európai látogatása során. Mindketten arra hivatkoztak, hogy érvényben van a NATO miniszteri tanácsának az az 1977-ben elfogadott határozata, amely kötelezővé teszi a tagállamok számára, hogy évente az infláció mértékétől függetlenül, reálértékben leg- tlább három százalékkal növeljék katonai költségvetésüket. Haig és Weinberger azért követtek el mindent, hogy e határozat betartáséra ösztönözzék az Egyesült Államok szövetségeseit, mert a legtöbb ország közölte, a gazdasági válság amúgyis rendkívül terhein úgy kíván valamelyest enyhítem, hogy nem tesz eleget ennek a határozatnak, legalább az idei esztendőben. Nyugat-Némstország jelezte, hogy csupán 1,75 százalékkal lesz képes megemelni hadikiadásait Hollandia pedig az úgynevezett „nulla megoldást” fogadta el a parlamentben, amely 1 szerint az idén egyáltalán nem növelik a katonai kiadásokat. Angliában, amelynek kormányzata néhány hete kapott „dicséretet” Washingtonból amiatt, hogy igyekszik a szociális és jóléti kiadások drasztikus csökkentésével, a hadikiadások növelését fenntartani, most mégis azt kapta leckének a hadügyi tárca, hogy próbálja meg „realisztikusabban megközelíteni a helyzetet” annak fényében, hogy a munkanélküliség 2,5 millióra növekedett, s ezt semmiféle fegyverkezési versennyel nem lehet ellensúlyozni. Persze, Thatcher kormányzata azt szeretné, hogy ha hadügyminisztere csupán nagyobb takarékosságot tanúsítana, s úgy faragna le a katonai kiadásokból, hogy közben az Egyesült Királyság katonai potenciálja tovább emelkedhetne. Csakhogy, mint ezt a hadügyminisztériuimi körökből is jelezték, olyan, mintha fából vaskarikát akarnának elkészíteni... Haig és Weinberger azzal próbáltak érvelni nyugat-európai útjuk során, ami az amerikai kormányzat hazai szólama is a közvélemény felé a fegyverkezési verseny újabb fordulójának „megin- doklására”. Azért van minderre szükség — hangzik a washingtoni propaganda —, mert a Szovjetunió az elmúlt esztendőkben „jelentősen megemelte katonai erejét”, s a Nyugat „gyengébb helyzetbe” került emiatt, s ez volt állítólag az oka annak, hogy nem lehetett eredményes tárgyalásokat sem folytatni a szocialista közösség országaival a fegyverzetcsökkentésről. „ Hiszen ha Nyugat „egyenlőtlen katonai helyzetben” van — hangzik a washingtoni magyarázkodás —, akkor nem jöhet létre méltányos fegyverzetkorlátozási sízerződés a Szovjetunióval, mivel a Szovjetunió van az „erő helyzetében”. Ha tehát ezt „kiegyenlítik” a Nyugat visszanyeri kezdeményezőképességét, s újra „egyenrangú helyzetből” tárgyalhat a szocialista közösség országaival. Hogy ezt a hangzatos ér. velést kellően alátámasszák, Washingtonban egyszerűen meghamisították a NATO és a Varsói Szerződés katonai viszonyairól szóló adatokat^ Olyan torz képet festettek a nyugati közvélemény elé, amely szerint a kialakult katonai erőegyensúly állítólag „megbomlott volna”, s ennek „helyreállításától” függne a béke sorsa. Valójában természetesen nagyon is ravasz propagandahad járatról van szó. Hiszen nem igaz, hogy a Szovjetunió „megbontotta volna fegyverkezésével” a katonai egyensúlyt. Ez az egyensúly jelenleg nemhogy létezik, hanem éppen ezen alapult az enyhülés eddigi irányzata. Washington valójában a fegyverkezési verseny újabb fordulójával a maga javára szeretné billenteni a mérleget, hogy ily módon egyoldalú előnyre tegyen szert, s a „katonai fölény birtokában” diktálhasson a szocialista közösség országainak. Vagyis olyan fegyverzetcsökkentést szeretnének az Egyesült Államokban, amely az Egyesült Államok és NATO-szövetségesei érdekeinek felel meg, s azt, hogy a szocialista közösség országai „hajoljanak meg” a nagyobb amerikai katonai erő láttán és fogadják el mindazokat a feltételeket, amelyeket Washington diktál. Tekintsünk most itt el attól, hogy ez azért is illúzió, mert a szocialista közösség országai sohasem tesznek elvi engedményeket, soha sem hagyják magúikat zsarolni, s nem engedik veszélyeztetni békés alkotó munkájuk biztonságos körülmények közepette való folytatását. Túl ezen érdemes megjegyezni azt is, hogy akkor, amikor az Egyesült Államoknak megvolt bizonyos katonai fölénye az ötvenes években a szocialista közösség országaival szemben az „erőpolitika” alkalmazása akkor is csődöt mondott, megtört a szocialista közösség népeinek állhatatosságán és ösz- szefarrottságán, népi-nemzeti egységén. Most azonban, amikor mind a két oldal katonai tervezőinek asztalán ugyanazok a fegyverzetek várnak kifepesztésre csupán döntés kérdése, hogy ezeket legyárt- siV-e és hadrendbe állítsák. Mint Leonyid Brezsnyev az SZKP XXVI. kongresszusán elmondott előadói beszédében hangsúlyozta: szovjet részről már a SALT-tárgyalások során javasolták az Egyesült Államoknak, hogy ne fejlesz- szék ki az Ohio típusú Trident rakétákkal felszerelt atom- meghajtású tengeralattjárókat, s cserébe a Szovjetunió sem teszi meg az ennek megfelelő korszerűsítést, amely szintén már túl van a tervezés állapotán. Washington azonban elzárkózott ettől, s így az Egyesült Államok hozzálátott az Ohio és a Szovjetunió pedig ellenlépésként az ehhez hasonló saját Tájfun típusú tengeralattjárók gyártásához. Leonyid Brezsnyev javasolta: Washington szüntesse meg az Ohiók további gyártását és szolgálatba állítását, s Moszkva hasonlóan abbahagyja a Tájfun további kifejlesztését. Mint ez a példa is bizonyítja: a józan ész azt diktálja, hogy ne a fegyverkezés fokozásához, hanem korlátozáshoz folyamodjanak. Hiszen, ha Washington megbontja új fegyverrendszerek szolgálatba állításával a kialakult katonai erőegyensúlyt, a Szovjetunió is ellenlépésre kényszerül, s magasabb szinten, a korábbinál nagyobb mennyiségi és minőségi formában helyreáll újra a katonai erők egyensúlya. Ez történne egyébként akkor is. ha megvalósítanák a NATO minisztertanácsának 1979. december 12-i határozatát. Ez kimondta, hogy az Egyesült Államokban kezdjék meg 542 Persihing—2 és számyasrakéta gyártását, amelyet 1983-ig bezárólag Nyugat-Európa több országába telepítenének. Igaz, ez a határozat képmutató módon azt is tartalmazta, hogy e gyártással és telepítéssel egyidőben a Nyugat kész tárgyalásokat folytatni a kö- zéph a tótávolságú nukleáris rakétafegyverek (eziek közé tartozik a Pershing-—2 és a szárnyasralkéta is), csökkentéséről. De hát hogyan is lehetne addig komolyan tárgyalni, amíg ez a fegyverkezés folytatódik? Ezért ajánlotta a Szovjetunió, hogy kész tárgyalásokra, de csakis abban az esetben, ha időközben befagyasszák a középhatótávolságú rakéták mennyiségét, s nem kerül sor új telepítésre. Az Egyesült Államok azonban meghamisítva a tényeket, azt állítja, hogy az ötvenes évek óta szolgálatban tartott, azóta már sokszorosan elavult szovjet rakéták új típusokra való kicserélése „tette szükségessé” a NATO 1979-es rakétatelepítési döntését Holott — mint nyugati katonai szakértők elismerték —, a NATO azóta többször cserélte ki korszerűbbekre Nyugat-Európában levő rakétáit, s mennyiségileg növelte azok számát. Úgyhogy a jelenleg folyamatban levő szovjet korszerűsítés csak erre való ellenlépés, amely biztonsági célokat szolgál. Szoviet részről nem egyszer mutattak rá: ha a NATO mégis ragaszkodik ahhoz, hogy az 1979. decemberi döntését a telepítésről végrehajtsa, szovjet részről megfelelő ellenlépésre kényszerülnek, hogy a megbomlott európai katonai egyensúlyt helyreállítsák. S vajon mi végre van arra szükség — vetik fel —, hogy egyre nagyobb pusztító erejű fegyverzeteket helyezzenek el egymás területeinek célpontjaira irányítva? Hiszen — jegyzik meg —, már eddig is mindkét oldalon annyi tömegpusztító fegyver halmozódott fel, amely földünk tizenötszörös elpusztítására elegendő. Miért van arra szükség, hogy hússzoros vagy harmincszoros elpusztításra is elegendő legyen a fegyverzetarzenál? Vajon nem volna-e inkább ésszerű, hogy ha elindulna a világ — mint békeszerető erők köreiben megfogalmazták —, e „túlgyilkoló erő” fokozatos csökkentése felé? Arkus István Az NSZEP X. kongresszusának szellemében A népgazdaság irányelvei Berlinben nyilvánosságra hozták az NDK 1981—85-ös népgazdaság-fejlesztési tervének irányelveit, amelyeket az NSZEP csütörtökön véget ért X. kongresszusán hagytak jóvá. Az irányelvek az NDK gazdasági erejének folyamatos és dinamikus fejlesztését tűzik ki célul, összhangban a fejlett szocialista társadalom építésének az NSZEP IX. kongresszusa által 1976-ban elfogadott programjával. Az irányelvek az ország hosszú távú stratégiai irányvonalának minősítik azt — a pártkongresszus által megszabott — fő feladatot, hogy az életszínvonalat a termelés magas fejlesztési üteme alapján kell növelni. A nemzeti jövedelem gyors emelésének és a gazdaság anyagiműszaki bázisa további erősítésének fő útja az intenzív fejlesztés erősítése, ami magában foglalja a termelés minőségi elemeire fordítandó minden korábbinál nagyobb figyelmet is. 1981—85-ben 28—30 százalékkal kívánják emelni az NDK nemzeti jövedelmét, oly módon, hogy az ötéves tervidőszak összesített nemzeti jövedelme első ízben meghaladja az 1000 milliárd márkát. 28—30 százalékkal növekszik az ipari árutermelés és az ipari munka termelékenysége is. A fajlagos energia- és anyagfelhasználásnak évi 5 százalékkal kell csökkennie. A mezőgazdasági növénytermesztésnek — gabonában számítva — 43,2—43,7 mázsát kell elérnie hektáronként. Szociálpolitikai területen ebben az 5 éves tervben is a lakásépítés áll az első helyen: 1985-ig 930—950 ezer lakást építenek, illetve korszerűsítenek az NDK-ban, ami mintegy 2,8 millió ember lakáskörülményeinek javítását teszi lehetővé. Az egy főre jutó reál- jövedelem 21—23 százalékkal növekszik. A munka hatékonyságának fokozása érdekében 5 év alatt 600 millió munkaórát kívánnak megtakarítani s a felszabaduló munkaerőt más, a termelést szolgáló feladatokra csoportosítják át. A kutatási és fejlesztési munkákat a hazai barnaszén ésszerűbb fel- használására és az atomenergia fokozott alkalmazására, a nyersanyagok magasabb hatásfokú hasznosítására, a másodlagos nyersanyagok maximális mértékű alkalmazására, a mikroelektronika széles körű elterjesztésére, a nagy devizahozamot biztosító magas színvonalú gépek és berendezések gyártásának fokozására, az igényeknek megfelelő fogyasztási cikkek termelésének fejlesztésére, gyógyászati kutatásokra, növénytermesztésre és állattenyésztésre összpontosítják. Áz irányelvekről országos vitát folytatnak, majd ennek alapján készül el az 5 éves tervtörvény végleges javaslata, amelyről a június 14-én megválasztandó új népi kamara dönt. Brezsnyev békefavosloiai . Nyugat-európai válaszok Újabb két nyugat-európai állam válaszolt hivatalosan arra a levélre, amelyet Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke intézett március elején számos tőkés ország vezetőjéhez a középhatótávolságú nukleáris rakétaeszközök moratóriumáról, diplomáciai csatornákra terelve az SZKP XXVI. kongresszusán elhangzott indítványait. Arnaldo Forlani olasz miniszterelnök válaszát — amint az AFP hírügynökség jól érZamjotym nyilatkozata Időszerű kérdésekről Az Egyesült Államok politikája a konfrontáció növelése irányában tolódott el — jelenítette ki Leonyid Zam- jatyin, az SZKP KB nemzetközi tájékoztatási osztályának vezetője, az ismert szovjet külpolitikai' szakértő a szovjet televízióban tegnap. Zamja- tyin nemzetközi kérdésekről beszélt, s foglalkozott a kommunista és munkásmozgalom időszerű eseményeivel is. Az amerikai politikáról szólva megállapította: a jelenlegi kormányzat, elődjéhez hasonlóan, nem a szovjet— amerikai kapcsolatok megjavítására, a kölcsönös bizalom megteremtésére törekszik, hanem arra, hogy nyomást gyakoroljon a Szovjetunióra. A szovjet politikai szakértő kitért Lengyelország gazdasági és politikai helyzetére, hangoztatva, hogy az továbbra is bonyolult. A LEMP vezetése és az ország kormánya minden lehetségest megtesz a helyzet stabilizálására, a nyíltan ellenforradalmi erők azonban akadályozzák az ország életének, munkájának normalizálását. Ezeknek az erőknek a KOR, az úgynevezett társadalmi önvédelmi bizottság a vezető szervezete, s a KOR képviselőinek változatlanul vezető szerepük van a „Szolidaritás” szervezetében. Az SZKP KB nemzetközi tájékoztatási osztályának vezetője végezetül szólt a Bulgáriában, Csehszlovákiában és az NDK-ban a közelmúltban CSAK RÖVIDEN. ORSZÁGOS kommunista szombatot tartottak a Szovjetunóban: a sokéves hagyománynak megfelelően Lenin születésnapja előtt milliók vállaltak egynapos önkéntes munkát az országban. EGY ÜJ KORZIKAI szeparatista szervezet, a „Korzikai Szabad Harcosok és Partizánok” (FTPC) vállalta magára a csütörtökön Giscard d’Es- taing köztársasági elnöknek a szigeten történt tartózkodása idején megkísérelt merényletet. megtartott pártkongresszusokról isy megállapítva, hogy e tanácskozások. az említett országok kommunistáinak mély internacionalizmusáról, _ a Szovjetunióval való akcióegységükről tanúskodnak. tesült forrásokra hivatkozva jelenti — Walter Macotta, Olaszország moszkvai nagykövete továbbította. Ez a válaszlevél kifejti, hogy a NATO- tagországoknak korszerűsíteniük kell nukleáris fegyverzetüket, mivel a Szovjetunió javára — az olasz kormány értelmezése szerint — „jelenleg egyenlőtlenség alakult ki”. A szovjet javaslatban szereplő bizalomerősítő intézkedésekkel kapcsolatban az olasz miniszterelnök levele a helsinki dokumentum szellemében történő cselekvés, valamint a népek közötti együttműködés mellett foglalt állást. Anker Jörgensen dán miniszterelnök pénteken Koppenhágában nyilvánosságra hozott válaszlevelében üdvözölte az--európai egyenlő biztonság elvének betartására vonatkozó szovjet javaslatot, ugyanakkor egyoldalú lépéseket sürget a szovjet nukleáris hadszíntéri fegyverek moratóriumának megkezdését illetően. Palesztiaai Nemzeti Taaács ülése A hadsereg egyesíti erőit Befejezéséhez közeledik a Palesztinái Nemzeti Tanács Damaszkuszban egy hete tartó 15. ülésszaka, amely tegnap az albizottságokban kidolgozott ajánlások vitájával, jóváhagyásával folytatta munkáját. A száműzetésben működő palesztin parlament magáévá tette, támogatásáról biztosította az SZKP XXVI. kongresz- szusán előterjesztett szovjet javaslatot, hogy valamennyi érdekelt fél részvételével hívjanak össze nemzetközi konferenciát az átfogó közel-keleti rendezés előmozdítása végett. Jasszer Arafat, a PFSZ elnöke felhatalmazást kapott, hogy tegyen megfelelő lépéseket a palesztin felszabadítási hadsereg erőinek egyesítésére és arra, hogy ezeket az erőket helyezzék a PFSZ parancsnoksága alá. (Mint ismeretes a palesztin felszabadítási hadsereg egységei mindenkor az illetékes arab ország katonai irányítása alá tartoztak — a Libanonban állomásozó alakulatok például a sziriai csapatok kötelékében teljesítenek szolgálatot.) A nemzeti tanács megerősítette a fegyveres felszabadító harc kiszélesítését és eszkalációját előíró korábbi határozatait és felszólította a PFSZ Végrehajtó Bizottságát: tegyen erőfeszítéseket annak érdekében, hogy nyissák meg valamennyi arab frontot az izraeli megszállás ellen küzdő palesztin harcosok előtt. Iraki—Irúai konfliktus Élénk a harci Továbbra is élénk harci tevékenység folyik az iráni— iraki hadszíntéren. Teheráni hadijelentések arról számolnak be, hogy az iráni erők a front északnyugati részén, Kholei- neh térségében péntekre virradóra visszavertek egy iraki támadást. Az irakiak e jelentések szerint halottakban és sebesültekben összesen 300 embert vesztettek a különböző frontszakaszokon. Ugyancsak egy teheráni hadi jelentés számol be arról, hogy az iraki messzehordó tüzérség lőtte a khuzisztáni Abadant és az attól északra fekvő területeket. A bagdadi rádió által közölt hadijelentés szerint ugyanezen időszakban az iraki erők 19 iránit tettek harcképtelenné, maguk pedig négy katonát vesztettek. A nyugat-iráni Hamadan városban a hét közepén jelentős összecsapás zajlott le a Baniszadr elnököt támogató Mudzsahedin fegyveresek és az Iszlám Köztársasági Párt hívei között. Az összetűzésről az Iszlám Köztársaság című napilap tegnapi számában adott hírt. A közeljövőben 200 millió dollár -értékű olajat vásárol külföldön Irán, amely nemrég még a világ egyik legjelentősebb olajexportáló országa volt. A teheráni kabinet tegnap döntött arról, hogy a belföldi szükségletek kielégítése céljából elfogadja az olajipari minisztérium javaslatát tüzelő-, dízel- és motorolaj-behozataláról.
