Pest Megyi Hírlap, 1981. április (25. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-15 / 88. szám

\JCíriav i98i. Április is., szerda TÁRSADALMI VEZETŐSÉGEK Ami van: kezdetnek jó! Közművelődés. Kéttagú, egyenrangú szóösszetétel, nyelvtani szétválasztása a törvény lényegét adhatja. De nem mint a köz művelődése, hanem abban az értelemben, hogy a művelődés közös, pon­tosabban: társadalmi ügy. En­nek az elvnek a sok egyéb megvalósulási formája mel­lett a gyakorlatban minden bizonnyal a legfontosabb ré­szét a művelődési házak tár­sadalmi vezetőségének inten­zív működése eredményez­heti. Tapasztalat, hogy az iga­zán jól funkcionáló közműve­lődési intézményekben már sok éve létezik a társadalmi vezetőség, tavaly óta pedig rendelet írta elő megalakítá­sukat minden településen. Ki- sebb-nagyobb késéssel Pest megye valamennyi művelődé­si házában megalakították a társadalmi vezetőségeket. Szervezeti forma Nem érdem hát, hogy a ren­deletnek megfelelően az intéz­mények többségében szabály- szerű összetételben jöttek lét­re ezek a testületek. Hiszen ez nem jelent többet, mint hogy a helyi tanácsok megfelelően eleget tettek feladatuknak. Fontosabb kérdés: működ- nek-e, s miként éreztetik te­vékenységük hatását a műve­lődési házak munkájában? Hiába próbálkozunk az egy­értelmű felelet megfogalmazá­sával. A kép ugyanis.— mint annyiszor — meglehetősen he­terogén, ezt néhány felszínes tapasztalat alapján is megál­lapíthatjuk. E véleményt erő­síti a megyei művelődési köz­pont módszertani osztályának néhány napja kezdődött vizs­gálata is. —■ A felmérések -még tarta­nak, az elemzéseknek pedig igazán az elején 'vagyunk mondta Várady Géza, a mód­szertani osztály vezetője. — Kétségtelen azonban, hogy a közművelődés egyik sarkala­tos problémájával állunk szemben, éppen ezért készí­tettünk előzetes összesítést a járási, illetve városi hatáskö­rű művelődési házaiktól szer­zett információink alapján. Fontos és örömteli tapaszta­lat; a művelődési házak arra törekedtek, hogy ne protokol­láris szabályok alapján hoz­zák létre a társadalmi veze­tőségeket, hanem olyanokat igyekeztek kiválasztani, akik tényleges munkájukkal segít­hetik az intézmény tartalmi tevékenységét. De látni kell a negatív jelenségeket: előfor­dulnak túlzottan nagy létszá­mú vezetőségek, például Po- mázon negyventagú — ekko­ra területet lehetetlen a gya­korlatban aktivizálni; Ör­kényben már újjá kellett ala­kítani a vezetőséget, mert tag­jai passzívak voltaik; hasonló volt a helyzet Bagón. Máris Jól működik a társadalmi ve­zetőség viszont Vácott, Mono­ton és Vácszentlászlón. Mit értünk a jó működés alatt? Jelenleg nem többet, minthogy a művelődési házak társadalmi vezetősége két- három havonként ülésezik, ezen alkalmakkor megtár­gyalja az intézmény munka­tervét, esetleg konkrét prog­ramját. S a mérlegelés alap­vető szempontja, hogy a mű­ködés konkrét formái meny­nyire vannak összhangban az intézményhez kapcsolódó mun­kahelyek és lakóterület igé­nyeivel. Útmutató a gyakorlathoz Jót, s rosszat egyaránt idéz­tünk a módszertani osztály előzetes összefoglalójából. El­gondolkodtató, hogy a járási, városi művelődési házak tár­sadalmi vezetőségeinek mun­káját, tevékenységük irányí­tását sem ítélhetjük megfele­lőnek. Legalábbis általában nem. Mit várhatunk akkor a közművelődésben egyébként is rosszul ellátott településeken szerezhető tapasztalatoktól? Valószínűleg a kezdetek gyer­mekbetegségeit. Pedig a jelen­leg támasztott igények meg­lehetősen szerényéi, mert egy­értelműen testületi jellegűek. Nos, mit is értünk e megál­lapítás tartalmán? Azt, hogy bármennyire fontos, de a tes­tületi működési jelleg első­sorban elvi; elméleti támo­gatást jelent. Nem kívánjuk lebecsülni ezt a funkciót, de az intézmények eddig is meg­lehetősen sok elvi támogatást kaptak. Gyakorlati segítség kellene. Miközben a művelődési há­zak társadalmi vezetősége mintegy közvetíti a helyi igé­nyeket, összekötő kapocsként működik, az üzemek, lakóte­lepek, iskolák és a itömegszer- vezetek képviselőjeként, a ta­gok — az általuk képviselt területeken — legyenek szó­szólói a művelődés terjeszté­sének! Ennek áldozatkész megvalósítása jelenti a társa­dalmi vezetőségek működésé­nek valóságos vizsgáját. S eh­hez adjon — sürgősen — mód­szertani útmutatást a Pest megyei Művelődési Központ. A gyakorlati munka ele­meinek kidolgozásakor fel­tétlenül figyelembe kellene venni a társadalmi vezetősé­gek működésének kettős kö­vetelményét Részben a terv­szerű testületi munkát; rész­ben pedig azt, hogy a vezető­ség tagjainak — nemcsak ne­gyedévenkénti ülések idején — rendszeresen meg kellene fordulnia az intézményben, jelenlétükkel, példaadásuk- kail és effektiv közművelődé­si munkájukkal kellene segí­teniük a művelődési házak, a népművelők tevékenységét Erre is akad már jó példa, említhetjük az érdi művelő­dési központot, s a nem járá­Partitúrdk a kottanyomdából si jellegű nagybörzsönyi mű­velődési házat rajtuk kívül talán az új vezetés új mun­kamódszereket honosít meg Pomázon is. Ez utóbbi köz­ség lehet még példamutató; erre enged következtetni a községi tanács vezetőinek jó közművelődési szemlélete. Említsünk még egy sok gond­dal küszködő településköz­pontot: Gödöllőt. Ennek a já­rásnak jellemzője a kiugró el­lentmondásosság, de a nemré­gen átadott új művelődési központ, a klasszissal jobb feltételek között, megoldhat­ja a feszítő gondokat is. A Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár mód­szertani osztályának előzetes összesítő elemzése reálisan tárja fel a művelődési házak társadalmi vezetőségeinek működése körüli nehézsége­ket. S a megalapozott, szak­szerű helyzetelemzés a meg­oldást ígéri. Vitatkozni csak a megoldás szándékolt üte­mével lehet és kell: a to­vábblépést segítő elméleti és gyakorlati útmutatást 1982- re tervezik egy újabb vizsgá­lat alapján. Gyanúnk szerint ez a felmérés és elemzés aligha fog új, még ismeretlen tapasztalatokat eredményez­ni. Fontos lenne Ráadásul a módszertani osz­tály már megfogalmazott ész­revételei sürgető megoldást kívánnak, még akkor is, ha elsősorban a testületi munkát akarják segíteni. Íme, né­hány az észrevételek és ter­vek közül: „... szempontokat ikellene kidolgozni a társadal­mi vezetőségek eredménye­sebb működéséhez;......... .... me g lehetne szervezni a tár­sadalmi vezetőségek elnökei­nek találkozóját...", „... el­képzelhető egy módszertani ajánlás vagy levél kiadása e terület részére...”. Mindez bizony nemcsak elképzelhe­tő, hanem fontos is lenne. S van mit hozzátenni ehhez a javaslatsorhoz. Mindenek­előtt a közművelődési tör­vényhez visszatérve, amely megállapítja, hogy a közmű­velődés állami feladat: talán nemcsak a társadalmi vezető­ségek elnökeit kellene meg­hívni tájékoztatóra, hanem a tanácsi vezetőket is. Legalább ennyire fontos lenne, hogy az elvi és gyakorlati tennivalók­ról a települések vezetőit tá­jékoztassák, mint ahogy fon­tos a népművelők szakmai, módszertani továbbképzése a művelődési házak társadalmi vezetőségének aktivizálása ér­dekében. Kriszt György Árpád-kori leletek A lakosság bejelentése nyo­mán ásatások kezdődtek a Csongrád megyei Derekegyhá- za határában. A régészek alig egy hót alatt feltárták egy Árpád-kori templom agyag­alapjait és az épület egykori téglafalának maradványait. A templomban és. környékén ti­zenhárom — a tizenegyedik és a tizenkettedik századból va- ió —, koporsós temetkezésű sírra bukkantak. Ezekből kü­lönféle rézékszerek, például hajkarikák, bronzhuzalból so­dort gyűrűk és nyakperecek is előkerültek. Találtak három pénzérmet is, amelyek pontos kora tisztításuk és restaurá­lásuk után lesz megállapítha­tó. A templom környékén tar­tott terepszemle alkalmából a közelben egy Árpád-kori falu maradványait is föllelték. 35 EZREIN NEMZETISÉGI NYELVEN Több lesz az első osztályos Tovább gyarapszik az álta­lános iskolai tanulók száma a következő években: az 1981— 82-és tanévben 53 ezerrel, az 1986—87-es tanévben pedig 134 ezerrel lesz nagyobb a je­lenlegi 1 millió 162 ezernél. A Művelődési Minisztériumnak a napokban megjelent statisz­tikai tájékoztatója jelzi, hogy legnagyobb a növekedés az első osztályban: 16 ezerrel, vagyis több mint 10 százalék­kal több a tanuló, mint amennyi 1979-ben volt. Az el­sősök csaknem mindannyian részt vettek óvodai vagy isko­lai előkészítő foglalkozáson. A következő tanévben az ideinél 25 ezerrel, vagyis 14,5 száza­lékkal több lesz az elsős., ÚJABB EMLÉKEK A NEMZETI MÚZEUMBAN Arany laka; díszbilincs, ezüst tok Kossuth Lajossal kapcsola­tos emlékkel gazdagodott a napokban a Magyar Nemzeti Múzeum újkori osztálya. Kos­suth Lajos 1851—1852-ben Amerikában tartózkodott, ahol szabadsághősnek kijáró tisz­telettel ünnepelték. Több vá­rosban — így Washingtonban, Philadelphiában —. emlék­tárgyat kapott, Baltimore vá­rosa pedig díszpolgárává avat­ta. E tényt bizonyítja az az 55 centiméter hosszú, henger alakú ezüst tok — egyik végén leemelhető zárókupakkal —, amelyet vésett növényi indás díszítés borít. A tok közepén egy sas tartotta babérkoszo­rúban ez olvasható: The city of Baltimore to Louis Kossuth, vagyis Baltimore városától Kossuth Lajosnak. A múzeum eddig csak a diplomatartó to­kot tudhatja magáénak, de tovább keresd annak tartal­mát. A múzeum másik új szer­zeménye is a szabadságharc leverését követő korból szár­mazik: egy rendkívüli méretű, egyedi készítésű, úgynevezett lakatékszer. Az ötvösmunka négy centiméter széles, ívesen hajlított sima aranylemez, két végén egy-egy kerek nyílás­sal, melybe vastag aranylánc fűzhető. A karkötőnek látszó ékszert azonban más rendelte­téssel is használta egykori tu­lajdonosa, Pécsújfalusi Pechy Katalin a Bach-korszak kez­detén, 1850-ben feltehetően Bereg vármegyében egy bálon viselte, ahol a hölgyek az el­nyomás elleni tiltakozásul kékfestő ruhában és bilincs­ékszerekkel jelentek meg. ugyanis ekkor lép iskoláskor» ba az utóbbi évek legnépesebb korosztálya. Ezt követően fo­kozatosan csökken az első osz­tályosok száma. A tanköteleskorúak 99 szá­zaléka jár jelenleg iskolába. Az általános iskolai tanulók csaknem mindannyian szak­rendszerű oktatásban részesül­nek. Szakosított tantervi osz­tályokban tanul több mint 100 ezer gyermek, a tanulók _ 9,4 százaléka. E tanulók 30 száza­léka testnevelés, 29 százaléka ének-zene, 24 százaléka orosz szakosított tantervű osztályba jár. Az angol, a francia és a német nyelv oktatására ösz- szesen 146 iskolában szervez­tek szakosított tantervű osz­tályokat. Ezekben 16 ezren tanulják a három idegen nyel­vet. Több mint 35 ezer tanuló nemzetiségi nyelvoktatásban részesül a 20 nemzetiségi tan­nyelvű és a 282 nemzetiségi nyelvet oktató iskolában. A VIII. osztályt minden tíz ta­nuló közül nyolc végzi el 14 éves korig. Ebben a tanévben, a korosztály mintegy 95 szá­zaléka fejezi be alsófokú ta­nulmányait. A tanulói létszám növeke­désére számítva az ország sok településén fejlesztették az is­kolahálózatot. Az utóbbi öt évben iskolaépítés vagy -bőví­tés révén négy és fél ezerrel gyarapodott a tantermek szá­ma. Mintegy 500 ezren — a tanulók 38 százaléka — része­sülnek napközi ellátásban. Az általános iskolákban ok­tató pedagógusok száma 75 ezer, kétezerrel több, mint ta­valy volt, mivel ebben a tan­évben több mint ezer tanító, s ugyanannyi tanár kezdte meg hivatásának gyakorlását az alsófokú oktatási intéz­ményekben. A képesítés nél­küli pedagógusok aránya az előző évi 5,1 százalékról 3,8 százalékra csökkent. „sflt'äjige« ,xnw* : a ap* pgcf a ppirertoj 1 : Békésen szemléli a világot Tavály nyáron irt nekünk először egy felháborodott hangú levelet. Nem ránk haragudott, hanem egy sor in­tézményre, amelyhez szintén levélben fordult észrevé­teleivel, írásaival, de választ nem kapott. Így ismerked­tünk meg, s azóta elégg'é gyakran váltunk levelet; van úgy, hogy havonként többször is írunk egymásnak. Már a borítékról megismerni levelét. Gyakorlottan bánik a tollal, látszik, hogy sokat for­gatta. A borítékon Gyömrő bé­lyegzője látható, első leveleit pedig úgy írta alá: Senkei György, gondozott. A gyömrői szociális otthonban él 1974 óta, előtte egy évig volt Gyulán, hasonló intézetben, de ott nem érezte jól magát, s kérte, he­lyezzék át. Gyömrőn kedve­zőbb körülményekre talált, er­re egyik levelében is kitér: ... oz itt dolgozók igyekeznek barátságossá, kellemessé vará­zsolni feltehetően utolsó lakhe­lyünket. A mögötte lévő évtizedek nagy részét egyedül élte le. Itt azonban most már biztonság­ban van, gondoskodnak róla, s rengeteg idő jut gondolkodásra, Hogy mennyire nem hiába te­lik az idő, az azok az életböl­csességek bizonyítják, amelyek itt-ott felbukkannak verseiben. Elfogulatlanul nézi saját korát, barátjához írt verses levelében ezt olvashatjuk: Éveid elhagy­A Zenemű Kiadó Vállalat nyomdaüzemében készítik a kottanyomatokat, a partitúrákat, a kórusműveket és a könnyű­iénél kiadványokat. Magyarország egyetlen kottanyomdája Bu­dapesten évente ezer kiadványt készít bel- és külföldre. RÁDIÓFIGYELŐ SAJTÓKONFERENCIA — a Legfelsőbb Bíróságon. Ezúttal Petress István vezette a pergő egy órát a Legfelsőbb Bíró­ságról, ahol dr. Szilbereky Je­nő elnök a büntető-, polgári, gazdasági- és munkaügyi kol­légium vezetőinek társaságá­ban válaszolt a meghívott új­ságíróik és a telefonon jelent­kező hallgatók kérdésedre. Jogászkodó nemzet vagyunk. Szemléletesen bizonyította a garmadával érkezett jó kérdés, melyeket — előre közölték, hogy konkrét ügyekkel, most folyó perekkel kapcsolatos kér­désekre nem adnak választ — a hazai jogélet elveivel és gya­korlatával kapcsolatban tettek fel a vendéglátóknak. Hasznos volt és a legjobb értelemben vett jogi ismeret- terjesztést szolgálta Szilbereky Jenő, a Legfelsőbb Bíróság szerepét, jogkörét, jól ismer­tető bevezetője, mely után min­den hallgató tudhatta, kérdé­seire kitől, melyik kollégium felelős vezetőjétől kap választ. A legtöbb kérdés a várako­zással ellentétben nem a bün­tető ítélkezéshez kapcsolódott (noha voltak telefonálók, akik 'közül sokan enyhének találták a büntető bíróság ítéleteit), hanem a polgári perek egy-egy jelentős fajtájával, minde­nekelőtt a házassági bontópe- rekkel, az apasági keresetek­kel, a gyermekelhelyezési és láthatási ügyekkel foglalko­zott, megmutatva, hogy e per- fajták és gyökereik, az adott élethelyzetek néhány csa­lád életében okoznak válsá­got. Dr. Csiky Ottónak, a pol­gári kollégium — a TV jogi eseteinek korábbi adásaiból jól ismert — vezetőjének alapos és közérthető válaszai nem­csak azért kelthettek érdeklő­dést, mert rendkívül szakszerű mondandóját roppant egysze­rűen fogalmazta meg, hanem mert.eközben beleszőtte a ma­ga és a bírói kar erkölcsi íté­letét is a házasságok felbon­tásához vezető okokról, hely­zetekről, jelenségekről. Eköz­ben elhangzott egy nem jogi, hanem erkölcsi fogalom: az anyaszívű apáké, akik — saj­nos — egyre többen alkalma­sabbak a gyermek nevelésére az elvált anyánál. A rádió sok sajtókonferen­ciája közül az egyik legérde­kesebbet hallottuk egy száraz­nak vélt területről. A számta­lan megválaszolatlanul maradt kérdésre írásban adják meg a válaszokat a terület szakértői. Jó REGGELT! Korai ven­dége volt tegnap ismét Pintér Dezsőnek, aki legutóbb Urbán Lajos közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettest, most Jant- ner Antalt, az építésügyi és városfejlesztési miniszter he­lyettesét hívta meg, hogy a három és fél órás reggeli mű­sorban a saját és a hallgatók kérdéseire számos közérdekű választ kapjon a terület egyik vezetőjétől. Szó esett a lakó­telepekről, a családiház-épí- tés jövőbeni fokozottabb tá­mogatásáról — ebben a terv­ciklusban a felépülő lakások negyven százaléka lesz csa­ládi ház —, az építőiparban uralkodó munkaerkölcsről és sok egyébről. Minden élő beszélgetés iz­galmas, mert ad hoc kérdé­sekre kell — s igazán rövid időt hagyva a gondolkodásra — válaszolnia a megkérdezett­nek. Janter Antal kellemes társalgó, őszinte ember, sok személyes tapasztalattal, ez érezhető volt, akár a példa­ként szolgálható lakótelepek­ről, akár az építőmunkásak moráljáról kérdezték — meg­győző válaszokat adott. Véletlenül került két tele­fonos műsor egymás mellé a mai rádiófigyelőben. Idekíván­koztak; frisseségük, demokra­tizmusuk, a nem hagyomá­nyos ismeretterjesztés szolgá­lata okán. B. H. ták régen a félszázat, / Ilyen­kor az ember már hiába lázad... Az itt tanácsolt belenyugvás­hoz ő már eljutott látszólag, de ez a lemondás fájdalmas: Éle­tem alkonyán, / Mindenki el­hagyott. / Magam maradtam / Árván, önmagámmal. A múlt emléke gyakran fel- idéződik, mint valami régi, ré­gi dallam, melyben valahol ott cseng az elmúlás sejtelme is: ... Aztán a hegedűn / Egy ócs­ka húr pattan, / S az elfáradt szív is / Majd utolsót dobban. Minden sor azt sugallja, hogy az ember csak szeretne bele­nyugodni a változtathatatlan- ba, de erre egészen nem képes. Nem bocsáthat meg a sorsnak, ha az különös kegyetlenséggel bánt el vele: Olyannak szület­tem, mint a többi gyermek, / Aztán rossz kedvében a sors bottal vert meg. f De a sújtó botot a kezembe adta, / Ha a földre jöttem, járni tudjak raj­ta. / Mert lábam béna lett: akár van, akár nincs, / Rosz- szabb volt ez nékem, mint sú­lyos rab-bilincs, / Azt — ha úgy adódik — talán lerázha­tom, / Ez meg végigkísér ax életutamon. Mozgássérült — bár ő nem szereti ezt a szót, mert vélemé­nye az, hogy a kifejezés ma­gyartalan, s nem is találó. He­lyesebb lenne szerinte a rok­kant szót használni, ez kifeje­zőbb, s nem megalázó, mint a régebben alkalmazott nyomo­rék jelző. A kérdésre, hogy költőnek tartja-e magát, nemmel vála­szol. Míg dolgozott, bőrdíszmű­ves volt, most sem reméli, hogy nevét a halhatatlanok közt említik majd. Pusztán szükségét érzi annak, hogy le­írja, ami benne munkál, a ver­sei elsősorban saját magának szólnak. Poézisét sokan találhatják szépnek, de valódi szépségét az értheti meg igazán, aki ismeri őt, s ismeri azt a valóságot, amelyben él. Némelyik versé­ben költői képet fest, de képei­nél is költőibb az a béke, amellyel szemléli a világot, s amelynek segítségével hinni tud az élet értelmében. Pável Melinda I *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents