Pest Megyi Hírlap, 1981. április (25. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-12 / 86. szám
1981. Április 12., vasárnap PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN KÖZÖS OTTHONUNK Tavaszi nagy takarít ás Közelebb a gyakorlathoz Ai öntudat nem elegendő hajtóerő Vágy két tetőcserepet, helyezd a gázsütő aljára, s máról holnapra megjavul az eddig sokat szidott tűzhely. Szebben kel a tészta, egyenletesebben pirul a hús. Ilyen meglepő, pofonegyszerű felismerésre is juthat a tudományos kutató munkája során. Ez a gyakorlati tapasztalat egy komoly kutatási program mellékterméke. A százhalombattai központú Magyar Szénhidrogénipari Kutató-Fejlesztő Intézet többek között a háztartási gázkészülékek hatékonyságát, minőségét vizsgálja. Új szervezetben A népszerű technikai újdonságok között tartjuk számon az intézetben kikísérletezett kiváló korrózióvédő anyagokat, amelyek alaposan meghosszabbítják a járművek élettartamát. Már-már szenzációszámba mennek azok az üzletben egyelőre nem kapható kenőolajok, amelyek egyszeri feltöltéssel sok tízezer kilométeren keresztül karban tartják a motort. Sőt a legújabb ezek közül gyakorlatilag örökéletű. Az intézet munkatársai készítik el a kőolaj- és földgázmezők művelési terveit, s azokat az eljárásokat, amelyek segítségével ki lehet emelni a ■hagyományos módszereknek fittyet hányó nyersolajat is. ötleteik alapján nő a kazánok hatékonysága, s csak az elmúlt esztendőben három új növényvédőszer alapanyagra (fél- gyártmányra) kapták meg a szabadalmi engedélyt. A felsorolt néhány pélpla csupán szemlélteti a korábbi intézet' összevonása után tavaly január elsejétől működő, kutatással és fejlesztéssel foglalkozó vállalat tevékenységét. Az említett újdonságok azonban azt is sejtetik, hogy dr. Doleschall Sándor igazgatótól talán felesleges is a kutatás és a gyakorlat kívánatos, szoros kapcsolatáról, az intézet eme gondjairól érdeklődnünk. Még vitatható — Az Országos KŐölhj- és Gázipari Tröszt egyik vállalata vagyunk. Elsőrendű feladatunk éppen az, hogy az olajipar eredményes munkáját, a műszakid fejlesztést, az új, az eddigieknél gazdaságosabb, jobban értékesíthető gyártmányokkal, illetve azok termelésbe állításával segítsük. Az előd-intézetek összevonása is ezt a célt szolgálta. Hogy ez a jelenlégi szervezeti forma beváltotta a hozzá fűzött reményeket, még aligha lehet bizonyítani. Mi mindenesetre bízunk benne. De vajon mérhető-e, s hogyan a kutatómunka eredményessége, hatékonysága egy-egy tudományos műhelyben? Erre a kérdésre -szokás a megjelent „egy kutatóra jutó” publikációk számávál válaszolni. Egy-egy kutató, tudományos intézet hazai és nemzetközi elismerését jelenti, ha tanulmányaikra sokszor hivatkozik az irodalom. Ez a módszer azonban aligha fordítható a forintok nyelvére, s éppen azért inkább csak az elméleti, az- alapkutatások megítélésére való. Jobban közelít a gyakorlathoz, ha azt vesszük számba, hány eljárásuk, találmányuk valósul meg a gyakorlatban,' mennyiből lesz sorozatban készített termék. Csakhogy ez a módszer is csalóka. Nem ad választ ugyanis arra, kell-e a gyakorlatnak, az üzemeknek, a gyáraknak az újdonság, milyen a termelők fogadóképessége, technikai felszereltsége. Ilyen okok miatt a kutatók szívesebben ítélik meg saját eredményeiket aszerint, hogy az adott körülmények között hány elvileg hasznos, befejezett, alkalmazható találmányuk, szabadalmuk, eljárásuk született. Mielőtt az előbbiekben már jelzett ellentmondásokról beszélnénk, idézzünk egy tavaly megjelent tanulmányt: „Magyarország a fejlett ipari államokhoz képest a kutatási eszközállományt, a kvalifikált kutató-fejlesztő gárdát tekintve alig van hátrányban, de a kutatási eredmények hazai hatékony alkalmazása még vitatható." A kontraszelekció elve Hogy vitatható, ebben kevesen kételkednek. Az igazgató azonban nem ért egyet a megállapítás első felével. Meszeszsák és szemetesszatyor az érdi út mentén Szentendrén, az ABC-áruház szomszédságában — Korábban a Központi Fizikai Kutató Intézetben dolgoztam, Moszkvában és Párizsban szereztem gépész-, illetve olajmérnöki diplomát, s jelenlegi beosztásomban is meglehetősen sok információhoz jutok. Meggyőződésem, hogy nemcsak a fejlett országokhoz, hanem például sok tekintetben Romániához, vagy Bulgáriához képest is hátrányban vagyunk. A korszerű kutatómunka elengedhetetlen feltétele például a korszerű számítógép. Ilyet utoljára az Országos Tervhivatal és a KFKI közösen, 1966-ban, majd ezután 1980- ban kapott a magyar tudomány. Nem rossz a helyzet ami a kutatófejlesztő’ gárdát illeti. De lehetne sokkal jobb is. A kiválasztásban ugyanis — nem csak nálunk, hanem szerte a világon — bizonyos kontraszelekció érvényesül. Azaz jövedelmezőbb iparban dolgozni, mint kutatással foglalkozni. Például, az egyik általam Ismert londoni Nobel- díjas egyetemi tanár 30—40 százalékkal kevesebbet keres, mint egy szintén londoni kétszáz fős vállalat reklámfőnöke. S bár pont ilyen magyar példával nem szolgálhatok, a helyzet nálunk is hasonló. Olyan formában, hogy a jövedelmi viszonyok — és ez különösen igaz a pályakezdőre — nem arra ösztönöznek, hogy a kutató-fejlesztő munkára alkalmasabbak ezen a területen találják meg számításukat. Ez nem jelenti azt, hogy a kutató-fejlesztő intézetekbe a műszaki „elitnek” kell kerülnie. Vannak kiváló koponyák, akik nem alkalmasak kutató-fejlesztő tevékenységre, az iparban viszont pótolhatatlanok. És ez fordítva is igaz. — összegezve tehát — ha lehetne is jobb a helyzet — ész dolgában azért nem állunk rosszul. A tudománypolitikai határozat nyomán korszerűsödnek a szervezeti formák, s javul a tudományos munka megítélése. De vajon ezek lennének az igazi okai a kutatásban és fejlesztésben tapasztalható lépéshátránynak? — A hazai ipar meglehetősen el- kényelmesedett. Ezt bizonyítja az is, hogy a párt Központi Bizottsága, sőt a XII. kongresszus is határozatot hozott á termékszerkezet korszerűsítéséről. Ezek a törekvések azonban nem érnek be olyan gyorsan, mint szeretnénk. Nagyon leegyszerűsítve: a gyárak még mindig nem kapkodnak az újdonságok után, s mert a kereslet nem eléggé ösztönző, egyelőre még a hazai kutató és fejlesztő tevékenység sem az optimálisát nyújtja. Csepp a tengerben — Ez így túlságosan elméletinek látszó megállapítás. — Való igaz, hogy a napi munkában ezek a problémák összetett módon jelentkeznek. Például úgy, hogy a szabadalmi törvény nem teszi lehetővé, hogy a kutatóintézetek honorálják a találmány, az új' eljárás bevezetésén munkálkodó gyári szakembereket, közreműködőket. Pedig nélkülük a megvalósítás lehetetlen. És az öntudat, sajnos, nem mindig elegendő hajtóerő. így aztán egy ilyen, látszatra apró bukkanón sok újdonság bukik meg. Nagyot lendíthetne a műszaki fejlesztési, kutatási eredmények gyakorlati hasznosításán egy olyan szerződéses forma, amikor a kockázatból, de a várható haszonból is egyaránt részesedne a termelő és a kutató bázis. Természetesen ez a két példa csak csepp a tengerben, de mindenesetre jelzik, hogy sok még a megoldásra váró kérdés. — Evezzünk hazai vizekre. Hogyan igyekszik, közelíteni az ideális állapothoz a Magyar Szénhidrogénipari Kutató-Fejlesztő Intézet? — Nekünk az elmúlt esztendőben kettős feladaton kellett úrrá lennünk. Egyrészt biztosítani a folyamatos — lehetőleg a korábbinál magasabb színvonalú és eredményesebb — kutató-fejlesztő tevékenységet, másrészt megteremteni az új szervezetet, az irányítási rendszert. Ez utóbbi már csak azért sem könnyű, mert az elődök különböző területeken dolgoztak, s helyileg szétszórtan működtek. Százhalombattán kívül Budapesten . hat helyein, ezenkívül Miskolcon, Tatabányán, Szolnokon, Pétfürdőn, Szegeden, Zalaegerszegen és Nagykanizsán is működik egy-egy részlegünk. Valamennyi más-más hagyományokkal, szokásokkal. A legfontosabb az volt, hogy megszüntessük, helyesebben koncentráljuk a párhuzamos kutatásokat, teremtsünk szakmailag egységes feltételeket és követelményeket. Az eredmények azt bizonyítják, hogy az átszervezések nem okoztak a tudományos munkában visszaesést, sikerült bizonyos mértékig a kutatásokat a gyakorlat igényeihez igazítani. Sikerült kialakítani a megfelelő irányítási rendszert is. Máris hasznát látjuk abban, hogy jobban kihasználhatjuk műszereinket, s megvásárolhatjuk azokat a berendezéseket, amelyekre külön-külön az elődöknek nem futotta volna. Biztató jelek *— De hiszen az előbb ön éppen ennek az ellenkezőjére panaszkodott — Nincs ellentmondás. Jelenlegi felszereltségünk gyenge. De remélem, hogy e területen sikerül az iparág segítségével előre lépni. Tröszti vállalatként működünk, és ez a mi esetünkben szerencsés megoldásnak tűnik. Egyfelől most már az eddiginél több beruházási lehetőséget kapunk a korszerű, a magas színvonalú kutató munkához elengedhetetlen berendezések megvásárlására, másrészt mi sem az elérhető maximális haszonra, hanem arra törekszünk, hogy találmányaink, módszereink minél gyorsabban meghonosodjanak az iparban. ABC-áruház mellett: csak higiénikusán! Indulhat a rakomány a szeméttelepre Leányfalun HALMAGYt PÉTER FELVÉTELEI Nehéz egy kutató-fejlesztő intézet munkáját minősíteni. Végei edményben azonban mégiscsak az ad hiteles képet egy ország szellemi termékeiről, hogy általa milyen színvonalat képes elérni a gazdaság. S e téren a szénhidrogéniparban már bíztató jelek mutatkoznak. CSULÄK ANDRÁS Megjön a konténerszállító teherautó: hidraulika segítségével emeli le és föl a tartályt Tahilútfalu határában Nehéz lenne összeszámolni, hányszor írtunk már arról, hotgy környezetünket, lakóhelyünket, sőt, egészségünket egyre inkább veszélyezteti a hulladék, a szemét. Foglalkozott ezzel a kérdéssel a Hazafias Népfront megyei szervezete, a helyi tanácsok legtöbbje, a Pest megyei Tanács. Legutóbb — mint hírt adtunk róla —, az MSZMP Pest megyei Bizottsága felhívással fordult mindenkihez: Legyen tisztaság, rend május elsejére, az egész megyében! E jelszó hatására ezrek és ezrek mozdultak meg, hogy szebbé, kulturáltabbá, emberibbé tegyék környezetüket. A fölös kacatot, a megunt, hasznavehetetlen tárgyakat elég kirakni az utca szélére — meghatározott időpontban —, és díjtalanul elszállítják. Egyszerű, praktikus’ ' megoldás ez —, 'noha' az Ingyenesség mégiscsak pénzbe kerül a közösségnek, a tanácsoknak —, de az egyszerűségben valami plusz rejtőzik. S ezt bátran illethetjük a | nagyszerűség szóval. Ugyanis vállalatok, intézmények, gazdaságok és szocialista brigádok sora vállalkozott arras hogy társadalmi munkában segíti az akció sikerét. Csupán néhány képet szeretnénk ; felvillantani abból a folyamatból, \ amely április első napjaiban megkezdődött, s ma is tart. üdüldherület a Dunakanyarban
