Pest Megyi Hírlap, 1981. március (25. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-08 / 57. szám

1981. MÁRCIUS 8., VASÁRNAP PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 7 Nemcsak egy-egy alkalommal Tisztelet a hétköznapokon és az ünnepeken Ma a férfiak, st édesapák, a fiúk, a férjek köszöntik az édesanyákat, a nagymamákat,. a feleségeket, a leá­nyokat, a munkatársakat: a nőket. Ezen a napon kicsit figyelmeseb­ben, mint máskor, igyekszik min­denki kedvesebb szóval, apa-ó aján­dékkal is kifejezésre juttatni tiszte­letét, megbecsülését az átlagosnál nagyobb terheket vállaló nők iránt. Pártunk és társadalmunk három és fél évtizede, számos ténnyel bi­zonyítja, milyen méltó hely illeti meg az asszonyokat a szocializmus építésében. Az MSZMP Xll. kongresszusa megállapította: „A nők a munká­ban, a családban, a közéletben nö­vekvő hozzáértéssel, tiszteletre mél­tó szorgalommal és becsülettel tel­jesítik a rájuk háruló kötelezettsé­geket. Társadalmi egyenjogúságuk egyre jobban kiteljesedik. Mégsem lehetünk elégedettek. Változatlanul nagy figyelmet kell fordítani a nők helyzetére; tovább kell javítani egyenlő esélyeiknek, valamint a ke­reső foglalkozás és az anyaság együttes vállalásának gazdasági, kul­turális és tudati feltételeit. Ezt elő kell segíteni, szakképzettségük eme­lésével, szociális intézkedésekkel, a szolgáltatások bővítésével, a nők társadalmi szerepét lebecsülő mara­di nézetek leküzdésével. Fontos, hogy a nők aránya — a társadalomban elfoglalt szerepüknek megfelelően —, növekedjék a vezetői beosztásban és a választott tisztségekben." Pest megyében Is ennek — és a Központi Bizottság 1970-ben hozott nőpolitikái határozatának szellemé­ben dolgozunk. A nőkérdés megol­dása mindinkább beilleszkedik a na­pi politikai munkába. Teljes mérték­ben érvényesül a nők politikai egyenlősége, foglalkoztatásuk révén gazdaságilag függetlenek, megvan a feltétele általános és politikai mű­veltségtik gyarapításának, lehetősé­geinkhez mérten enyhültek a csalá­di és a háztartási munkával járó gondok. A nők gondolkodásmőilja is szem­betűnően változott: mindenütt han­goztatják véleményüket és részt vesznek a közéletben. Ez akikor is igaz, ha a nők egy kis rétege még idegenkedik a társadalmi, közösségi cselekvéstől. Fejlődött a férfiak szemlélete is. Sokasodik azoknak a száma, akik nemcsak szavakkal, ha­nem tettekkel is bizonyítják: a gaz­dasági — a társadalmi —, és a •tíozéiebban a két nem egyenlő érté­kű. Mind ritkább a női munkát még mindig leértékelő» nézet. Ma még előfordul, hegy azonos feltéte­lek mellett is férfit neveznek ki ve­zető beosztásba, de a korábbinál már jóyal több a női vezető. Az üzemek,' az intézmények pénzzel, társadalmi munlcával járulnak hoz­zá a szociális létesítmények és szol­gáltatások megvalósításához. Sajnos, a gyorsabb előrehaladást azonban gátolja a családon belüli hagyomá­nyos munkamegosztáshoz való konok ragaszkodás, ami úgy fogalmazódik meg: nekem nem kiváló közéleti asszonyra van szükségem, hanem jó feleségre és családanyára. Problémát okoz, hogy a nők egy része sem látja értelmét a nagyobb politikai és szakmai tudás megszer­zésének azon a címen, hogy úgysem lehetek vezető. Esetenként nem akarnak változtatni megszokott élet­vitelükön, nem engednek beleavat- kozást a háztartásba, mert azt csak ők tudják jól ellátni. Pest megye fejlett ipart és mező- gazdaságot mondhat magáénak. Itt állítják elő hazánk ipari termelésé­nek nyolc százalékát, míg ugyanak­kor a foglalkoztatott munkaerők 5,9 százaléka dolgozik a megye ipará­ban. Mindez jelentős hatást gyako­rolt a nők foglalkoztatásának jelle­gére és irányára. Tavaly év elején, mintegy 490 ezer nő élt a megyében, tíz százalékkal több mint 1970 januárjában, és kö­zülük 195 ezer aktív kereső. Az első és egyik legfontosabb kérdés, hogy a jelentős társadalmi rétegnek mi­lyen a gazdasági aktivitása, a mun­kamegosztásiban való részvétele. Ta­pasztalataink szerint a nők foglal­koztatása csaknem teljessé vált. Az aktív keresőkön belüli arányuk az 1970. évi 43,8-ról 45,5 százalékra emelkedett, ami egy százalékkal jobb az országosnál. Mindenki dolgozhat, aki akar. Ez a tény gazdasági füg­getlenséget és biztonság érzetet ad a nőnek. Az ország legnagyobb munikás­lakta megyéje Pest megye. Az itt élő aktiv kereső nők csaknem 60 százaléka tartozik a munkásosztály­hoz, míg ez országosan 50 százalék. Az életformát is befolyásolja, hogy jelenleg a megyében lakó dolgozó nőknek mintegy 40 százaléka na­ponta ingázik. Megváltozott a nők foglalkoztatá­sa az egyes népgazdasági ágakban is. Figyelemre méltó, hogy a megye iparában dolgozóiénak már több mint a fele, a kereskedelemben foglalkoz­tatottaknak, több mint a 63 száza­léka, a nem termelő ágazatokban dolgozóknak több mint 62 százaléka nő. Jellemző, hogy egyes foglalkozási ágak szőkébb pátriánkban is roha­mosan. elnőiesednek. Példáiként em­lítem Szentendrét, ahol a pedagógu­sok 95, az egészségügyi dolgozók 89, a tanácsi apparátusi és a közműve­lődési dolgozók 65, a kereskedelmi dolgozóit 95 százaléka nő. Hasonló a helyzet az igazságügy területén is. A megye ügyészeinek például 35, a bírák 50 százaléka asszony. A tények cáfolhatatlanok, s azok azt bizonyítják, hogy a nők nagy többsége példamutatóan dolgozik. Kezdeményezői és aktív résztvevői a munkaversenynek, a szocialista bri- gádimozgalomnaik. Jelenleg, mintegy 40—50 ezer nő vesz résizt a szocia­lista brigádmozgalomban és több mint százezren versenyeznek. Példaként említhetjük a Csepel Autógyár leányait, asszonyait, ahol 118 női brigádban, több mint 2000 fő dolgozik. A nők 40 százalékot megközelítő aránya önmagában is jelzi szerepüket, fontosságukat. A mezöga zdaságban is meghono­sodott a szocialista briejádmozgalom: a megye termelőszövetkezeteiben, mintegy 12 200 nő tömörül szocia­lista brigádban. Szerepük fontos a nők nevelésében, szemléletük for­málásában. Köszönet illeti a lányok és asszo­nyok majd kétszázezres seregét, akik a nehezebb gazdasági feltételek kö­zepette is derekasan, helyt álltak, illetve helyt állnak a termelőmunká­ban, a helyi tervele teljesítésében, a murakáversenybeft. A nők nagyon sokat tettek a tár­sadalmi közérzet javításáért, a kul­túrál tabb emberi kapcsolatok fej­lesztéséért és a szocialista életmód kialakításáért. Az elmúlt évtizedben javultak a munkakörülmények, gyarapodtak a szociális létesítmények. Az új be­ruházások, a rekonstrukciók kedve­zően befolyásolták a munkafeltéte­leket. Az egészséget fokozatosan, ká­rosító, veszélyes, tiltott munkakö­rökben nők nem dolgoznak. Fejlődött az üzemegészségügyi el­látás színvonala, és a hálózat szak­rendelései bővültek. A Lenfonó- és Szövőipari Vállalatnál például főál­lású üzemoa-vos dolgozik és belgyó­gyászati, fogászati, nőgyógyászati szakrendelést is tartanak. A terhes anyák fokozott védelemben része­sülnek. Biztosítják részükre az egy műszakot, könnyebb munkakörbe helyezik őket. A Nagykőrösi Kon­zervgyárban pedig úgynevezett kis- mamasizalagot alakították ki. A nők területenként változó létszámmal és arányban, de tendenciáját tekintve mindenképpen csökkenő mértékben dolgoznak három ' műszakban. A textilipari üzemekben több a három műszakban dolgozó. A pótlékeik, a nagyobb kereseti lehetőség, a nap­közbeni több szabad idő miatt az asszonyok egy része szívesen is vál­lalja a több műszakot. De van/ arra is példa, hogy akadnak, akik csalá­di okok miatt idegenkednek ettől. Az MSZMP Központi Bizottságá­nak és a kormánynak erre vonatko­zó határozata is hangsúlyozta az egyenlő munkáért, egyenlő bért alap­elv gyakorlati alkalmazását. Az el­múlt évtizedben végrehajtott köz­ponti bérintézkedések javították az arányokat, ugyanis a női bérek gyorsabban növekedtek az átlagos­nál. Magasabb bérhez jutottak a több műszakban dolgozó, tehát jó­részt nőket foglalkoztató vállalatok, -vagy ahol a nők aránya az átlagos­nál magasabb volt, mint az egészség­ügy, oktatás, közművelődés, ami szintén hozzájárult az indokolatlan különbségek mérséklődéséhez. A vállalatok és intézmények saját bérfejlesztési lehetőségeikből is tö­rekedtek az aránytalanságok meg­szüntetésére. A Pest megyei Állami Építőipari Vállalatoknál például négy helyett, több mint hat száza­lékot, az Ipari Szerelvény és Gép­gyárban az átlagos' 4,4 helyett, hét százalékot kaptak az asszonyok. A Csepel Autógyárban egy évtized távlatában a nők besorolási bérének fejlődése fizikai területen 6,3 száza­lékkal haladta meg a férfiak bérfej­lesztését. A bérkülönbségek egy része indo­kolt: a magasabb szakképzettségből,, az általában hosszabb gyakorlati időből, a nehezebb munkakörülmé­nyekből adódik. Mindebből nem következik, hogy ne volna baj egyes helyeken a szem­lélettel, a maradisággal, ami ne súj­taná hátrányosan a nődclgozökat. Van vállalat, ahol ma is megsértik az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét. Az anyagi mellett az erkölcsi el­ismerés is kifejezésre jut. Tíz évre visszapillantva, a kormámykitünte- tetteknek 30 százaléka volt nő. Szá­mosán részesültek miniszteri elisme­résben, vagy vállalati kitüntetésben. A budai járásban a nők kapták a kormánykitüntetésak és a kiváló dolgozó jelvények 42 százalékát, a miniszteri kitüntetéseknek 36 száza­lékát. ) ' Jelentős eredményeink közé sorol­juk azt, hogy főleg a fiatalabb kor­osztályok, valamint az iparban és a kereskedelemben dolgozó nőik kö­zül, mind többen tanulnak, képezik tovább magukat. Ez a tendencia hosszú évek óta tant. Befolyásolja ezt természetesen a munkahely, a család, a gyermekek száma is. Vitat­hatatlanul nagyobb teher hárul a munka mellett tanuló nőkre, mint a «hasonló helyzetben lévő férfiakra. Különösen az utóbbi években a me­gye több vállalata és szövetkezete kezdeményezte a gyesen lévő kisma­mák továbbképzésének megszerve­zését. A Szobi Gyümölcsfeldolgozó Vállalatnál például személyre szólóan dolgozták ki a kismamáknak aján­lott sízakmai képzés tervét Sajnos, a kezdeményezések csak néhány eset­ben hozták meg a várt eredményt A kismamák tötfosége családi elfog­laltságra hivatkozva nem él a lehe­tőséggel. Az őszinteség megkívánja annak a gondnak a feltárást is, amit a szakképzettség hiánya néhány terü­leten okoz. Ilyen vonatkozásiban na­gyok a lemaradásaink. 1978-ban a Bandur Erzsébet vezető óvónőtől az apró­ságok sok játékot, dalt tanulnak a buda­örsi 2. sz. óvodában Vinkovics Vera, a budakeszi általános Iskola tanárnője matematikára tanítja a gyerekeket Kakucsl Gabriella, a dabasi Fehér Akác Tsz elnöke naponta megtekinti, ellenőrzi munkatársaival a gazdaságot fizikai foglalkozású nőknek mind­össze 14 százaléka volt szak-, 51,7 százaléka betanított-, és 34,3 száza­léka segédmunkás. Azt a törekvést támogatjuk, amit több munkáltató a legváltozatosabb formában már követ: például munkaidő-kedvez­ményt, előnyösebb műszakbeosztást biztosít, megtéríti a költségeket, egy­szeri jutalommal, órabéremeléssel ösztönzi a dolgozó nők szakképzését. A jelenlegi gazdasági helyzetben, amikor esetenként a rugalmas ter­mékváltás, a piaci igényekhez való gyors alkalmazkodási képesség je­lentősége megnőtt, a szakma alapos ismerete, vagy bármely fázisának művelése pótolhatatlan gazdasági előnyökkel járhat. Ezért a képzet­tebb munkások számára ösztönzőbb bérrendszerre van szükség. Kulcskérdés, hogy mindenütt ki­emelten foglalkozzanak a nők szak­mai képzésével, továbbképzésével. Követendő példának tartjuk, ^aho­gyan a váci járás több mezőgaz­dasági üzemében szervezték meg a betanított munkások tanfolyamát. Mindazokat, akik ,e tanfolyamot el­végzik, magasabb bérkategóriába sorolják. De jó példaként említhet­jük a gyáli Szabadság Tsz-t is, ahol a betanított munkásokat több hónapos képzéssel szakmunkássá minősítik, vagy például a hernádi Március 15. Tsz a gyesen lévők­nek könyvelői tanfolyamot szerve­zett, az ácsai Vörös Október Tsz kisállattenyésztői, motortekercselői tanfolyamon adott képesítést nődol­gozóinak. Ma már több mint 54 ezer nő vesz részt politikai képzésben. Meg­győződésünk, hogy világnézeti fej­lődésük pozitívan hat a munkahe­lyi, családi környezetre, gyermekeik magatartására és a közéletben való részvételre. Úgy véljük, megvaló­sulóban vannak Lenin szavai, amit 1921-ben a munkásnők nemzetközi ünnepén mondott: a tömegeket nem lehet bevonni a politikába, ha nem vonjuk be a politikába a nőket. Társadalmunknak nemcsak a nők munkájára, hangm tudására, mű­veltségére és szívére is szüksége van. Nők nélkül nincs igazi tömegmoz­galom. Az elmúlt években sok fia­tal nő került a politikai mozga­lomba, összességében nagyabb lett a nők aránya a párt, állami és társa­dalmi szervezetek vezető testületéi­ben. A választott tisztségekben lévő nők döntő többsége megállja he­lyét, munkájukat elismeri a közvé­lemény. A társadalmi összefogás szép pél­dájaként említhetjük azt a mozgal­mat, amely az óvodai helyek gyara­pításáért bontakozott ki a megyé­ben. Vállalati és szövetkezeti kol­lektívák, szocialista brigádok keze munkája nyomán és a tanácsi fej­lesztés eredményeként tíz év alatt több mint 15 ezer új óvodai hely várja a gyermekeket és számuk ma csaknem eléri a 33 ezret. Az igé­nyek azonban itt is nagyobbak. Még mindig megközelítőleg 6000 gyer­mek felvételét kellett elutasítani 1979-ben. A gondok enyhítésére to­vábbi széles körű társadalmi ösz- szefogásra van szükség. Követendő­nek tekintjük például azt, amit Vá­cott tettek, ahol a Tejipari Vállalat régi épületének átalakításával, nagy­részt társadalmi munkával, 75 sze­mélyt befogadó óvodát adhattak át. A budai járásban öt év alatt 1350 új óvodai helyet építettek és ezek többek között Budaörsön, Solymá­ron széles körű társadalmi össze­fogással készültek. Gyomron sza­Ballal Sándomé, a törökbálinti élelmi­szerbolt pénztárosa kiérdemelte kollégái és á vásárlók szeretetét Halmágyi Péter felvételei nált épületek bontási anyagából 60 százalékkal olcsóbban építettek két, egyenként 100 férőhelyes óvodát. Üllőn régi általános iskolai tanter­mek átalakításával, Tökölön és Ceg­léden régi pártszékházak gyors át­formálásával biztosítottak óvodákat. Elismerésre méltónak tartjuk pél­dául a budai, a gödöllői járásban, Nagykőrös és Százhalombatta váro­sokban — de még máshol is — azt a gyakorlatot, hogy lakáselosztás­kor, a gyermeküdültetés során, az óvodai, napközi otthonos elhelyezé­seknél, előnyben részesítik a több- gyermekes családok és az egyedül álló édesanyák gyermekeit. A Vác városi Tanács például 76 lakást, a DCM 25 lakást biztosított a gyer­meküket egyedül nevelő anyák szá­mára. Az eltelt időszak mérlegét meg­vonva megállapíthatjuk, hogy for­málódott a megye társadalmának közgondolkodása, a nők valódi egyenjogúsága távoli eszméből va­lóság lett. A sikerek az összefogás, az együttes erőfeszítés eredményei. A nők helytállása a gazdasági építő­munkában, széles körű részvételük a társadalmi és közéletben a jövő­ben is nélkülözhetetlen feltétele előrehaladásunknak és ma is sok még a tennivaló ezen a téren is, de a nőpolitikái feladatok teljes megol­dása is csak szocialista építőmun­kánk egészének sikereivel együtt képzelhető el. Kiváló alkalom a mai nap arra, hogy ne csak illően köszöntsük asz- szonyainkat, lányainkat, hanem be­mutassuk; a hétköznapokon, az élet sűrűjében is tiszteljük, becsüljük őket és velük együtt azon fárado­zunk, hogy megkönnyítsük azoknak az életét, aki’: a mi örömünkre is új emberkéknek adnak életet, akik megtanítják gyermekeinet az első szóra, akik szebbé teszik minden­napjainkat, akik ténylegesen egyen­jogú tagjai társadalmunknak nem­csak a jogok gyakorlásában, ha­nem a kötelességek teljesítésében is. DR. ARATÓ ANDRÁS, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára 4 r 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents