Pest Megyi Hírlap, 1981. március (25. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-31 / 76. szám

Újahb éviized előtt Ünnepeltek az ikladiak ÜLŐI írta A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROS! KÜLÖNKIADÁSA VIII. ÉVFOLYAM, 76. SZÁM 1981. MÁRCIUS 31., KEDD Áprilisban nyilik A művésztelep állandó kiállítása Fennállásának tizedik év­fordulóján háromnapos ün­nepséget rendezett az ikladi népdalkor. Énekeltek, táncol­tak, muzsikáltak, szórakoztak, megajándékozták egymást. Vendégül láttak néhány más csoportot is, amelyek műsorral tisztelegtek az ikladiak előtt. Egy népdalkor önmagát ün­nepelte. önmagát ünnepelte? A v&iasz alighanem nemle­ges, de nem olyan egyszerű. Tíz esztendő hosszú idő az amatőr csoport életében, s már a tény figyelemre méltó, hogy ennyi évet sikeresen át­vészeltek. Még akkor is, ha szép számmal akad sokkal hosszabb életű együttes. Ecker Dániel, az ikladi ta­nácsi kirendeltség vezetője, a népdalkor létrehozásának ki­ötlője sokat beszélhetne a tíz év alatt előfordult gondokról, buktatókról, sértődésekről, meg nem értésről, gáncsoskodásról, gyanakvásról, a kívülállók rosszindulatú pletykálkodásá­ról, a suttogásokról. Ámde leg­alább ilyen joggal a derűs órákról, az örömökről, a má­sodszori, harmadszori, ne­gyedszeri újrakezdésről, a leg­lelkesebbek kitartásáról, akik szüntelenül biztatták a töb­bieket is. Erre is lehet emlékezni. Er­ié is kell. Akik emlékeztek, neveket mondtak. Üjna és újra Ecker Dánielét, Tasnádi Lajosét, az első karnagyét, aki most, az ünnepi műsorban ismét pó­diumra lépett, Csizmadia Ist- vánnéét, a nem zenei szakos tanárnőét, a második karveze­tőét, aki minden időben táp­lálta a hitet, buzdított és élet­kedvre serkentett. Nem feled­keztek meg a többjeikről sem. Hiszen már az indulás sem volt zökkenőmentes. Ezért is jött olyan jól az akkor a já­rási pártbizottságon dolgozó Járjapka József kiállása, meg­értő támogatása. Emlékezhettek az úttölökre. Erre is kellett. Életük állomásai: szereplé­sek, sikerek. Sorolták őket. Já­rási, megyei bemutatók, minő­sítők, szemlék, fesztiválok, rá­diófellépések, találkozások más együttesekkel, találkozások fa­— Mire számított, amikor két éve a szakszervezeti iro­dába hívták? — Semmi különösre. Ügy gondoltam, az üdülési jegyek elosztásáról fogunk beszél­getni. Üdülési és segélyügyek­kel foglalkoztam abban az időben. Azután volt okom meglepődni! Különösebb ker­telés nélkül megkérdezték, elvállalom-e a munkásképvi­selőséget az igazgató tanács­ban? — Fekete Gáborné, a próbaterem átadó-javító mű­szerésze mosolyogva beszél a két éve történtekről. Megtiszteltetés — Mire gondolt először? — Törtem a fejem, vajon miért esett rám a választás? Semmi különöset nem tettem addig, ami indokolta volna a döntést. Igaz — gondoltam —, sokan megismertek a gyár­ban, mint a szakszervezet üdü­lési és segélyfelelősét, és min­dig szerettem a közösségi munkát. De ezt inkább csak az iskolában tudták, ahol a mindenben részt vevők közé tartoztam. — De ki emlékezett már erre? Nagyon fiatalon férj­hez mentem, jöttek a gyere­kek, nemigen maradt időm társadalmi munkára. Csak pár éve, hogy a gyerekek na­gyobbak lettek, kapcsolódtam lujuk közönségével, zsúfolt né­zőtér előtt. Minden állomás betetőzés, s a folytatás lehe­tősége. Eddig mindegyre sike­rült. Az idő rostál. Némelyek el­maradtak, mások jöttek. Az elmaradók egy része rövidebb- hosszabb idő múltával ismét jelentkezett. így volt ez a mos­tani sorozat előtt is. Hívtak mindenkit, s jöttek. Az ün­nep nem titkolt szándéka: visz- szacsalogatni a régieket, és újakat toborozni. Az ünnep első napján nyi­tották meg az együttes életét felidéző fotókiállítást. Huszár János, az aszódi nagyközségi pártbizottság titkára, midőn újabb sikereket kívánt az ik- ladiaknak, személyével, meg­jelenésével azt is kifejezte, hogy a hivatalos szervek szá­mon tartják és támogatják a népdalkört. A következő két napon a járási hivatal vezetői is megerősítették ezt. Segíte­nek mások is. Intézmények, gyárak, szövetkezetek. Műso­rukkal őket is köszöntötték. Erre is emlékeztek. Iskolás lányok és fiúk: ci- terások, táncosok, Az után­pótlás képviselői, akiket sze­líd erőszakkal terelget a fel­nőtték mellé Csizmadia Ist­vánná, és oktat a lelkes Kla- gyivik Pál és Szeiler János. Voltaképpen rájuk is emlékez­tek, hiszen akik jelenleg a kar tagjai, azok közül nem egy az alakuláskor még az iskola pad­jait koptatta, no meg az ot­tani kottafüzetet. Tízéves az ikladi népdalkör. Az élet azonban nem követi a kerek dátumokat. A kórus új szakasza nem a második év­tizedben, hanem korábban, két éve kezdődött, amikor Sára Ferenc népművész vette át az irányítását. A szuggesztív Sá­ra Ferenc, akiről az ember hajlamos elhinni, hogy han­got is képes átadni, de ha azt nem is, az éneklés, az előadás egyéb tudományát vagy in­kább művészetét igen. őrá nem kell emlékezni. Rá majd újabb évtized múltán, minden bizonnyal az eddiginél is szebb élmények, sikerek és örömök birtokában. be ismét, vállaltam felada­tot. Ezt mind végiggondol­tam, de alig lettem okosabb tőle. Nem tudtam, mit vá­laszoljak. — Biztos segítették elha­tározásában. — Persze, elmondták rö­viden, mit várnak tőlem, mi lesz a feladatom. De a döntő az volt, hogy éreztem, ilyen megtiszteltetést nem szabad visszautasítanom. Röviden — pár percnyi gondolkodás után igent mondtam. — Hogy készült első fellé­pésére? — Egy héttel korábban megkaptam a tanácsülés anya­gát, volt időm alaposan át­tanulmányozni. Munkatár­saimmal is megbeszéltem a dolgokat. De mindettől alig csökkent az idegességem. Bár tudtam, hogy nem várnak tő­lem semmi különöset, még­is ... Üzemrészek gondja — A tanács törzstagjai se­gítették, hogy feloldódjon? — Természetesen, egyen­rangú félként fogadtak, na­gyon megkönnyítették a hely­zetem. — Azonnal akadt monda­nivalója is? — Nem. Sőt, azóta is cssak ritkán szólalok fel. Nem az a feladatom, hogy minden­Akik a szemközti művelődé­si központ építkezését kísérték figyelemmel, talán észre sem vették, hogy az ódon moziis­kola épületet is állványok ve­szik körül: megkezdődött a külső-belső tatarozás. Hama­rosan méltó köntöst ölt tehát a gödöllői helytörténeti gyűj­temény is, amely áprilisban fennállásának s múzeummá fejlődésének fontos állomásá­hoz érkezik. De előbb nézzük, mit jelent a csinosítás. Poló- nyi Péter, a gyűjtemény veze­tője így tájékoztatott. — A külső tatarozást a ke- repestarcsai Építőipari Szövet­kezeti Közös Vállat végzi. A belsőt társadalmi munkában vállalta Varga Árpád kisipa­ros, a MÉM Műszaki Intézet munkatársai, valamint a Ma­dách Imre Ipari Szakmunkás- képző Intézet tanulói. Gazdag anyag Ottjártunkkor éppen a fel­járati lépcső hézagait javítot­ták. de még sok teendő van a jeles, április második felé­ben esedékes megnyitóig, ame­lyen eddig nem látott teljes­ségében bocsátják közre az egykori gödöllői művésztelep alkotóinak munkásságát. Az állandó kiállítás előkészületei­ről korábban többször is be­számoltunk. Most a legutóbbi tudósítás óta eltelt időszak eseményeiről faggattuk a gyűj­temény vezetőjét. ről elmondjam a vélemé­nyem. Az én dolgom az, hogy az általam képviselt üzem­részek gondjait ismertessem, ha azok szerepelnek a napi­rendben — és a tanácsülés tagjai az előterjesztésből nem kaptak elég tájékoztatást De azt hiszem, hasonlóan fon­tos, hQgy a másik irányba is gyorsítom az információk áramlását. — Tehát beszámol a tanács­ülésen történtekről, az ott el­hangzottakról munkatársai­nak? — Ezt el is várják tőlem — fent is, lent is. És ez nagyon fontos dolog! Rengeteget ta­nultam az elmúlt két év alatt. Egy-egy, lentről könnyűnek látszó probléma egészen más­ként fest fent, ahol dönteni kell. Számtalan vállalaton belüli, és azon kívüli össze­függést kötelesek figyelembe venni a vezetők. S a körül­mények gyakran a legjobb szándékú vezetőnek, testü­letnek is megkötik a kezét. Szóval gyökeresen megválto­zott a véleményem a vezetés­ről, és igyekeztem mások­ban is reálisabb képet kiala­kítani a döntéshozatalról. — Sikerült ez? — Ügy érzem, igen, leg­alábbis itt a próbateremben. Más üzemrészekkel nincs igazán szoros kapcsolatom. — A munka tervszerűen fo­lyik. Már nyomdában van az a katalógus, amely több nyel­ven, a leghivatottabb szakér­tők tanulmányain keresztül be­mutatja az egykori mesterek életművét, s amely az eddig összegyűjtött 459 műtárgy le­írását tartalmazza. A gazdag anyag, szerénytelenség nélkül mondhatjuk, nemzetközi ér­deklődésre tarthat számot. Ti­zenhat mester, építész, festő, szobrász, iparművész alkotá­sai láthatók majd a kiállítá­son : festmények, szőnyegek, szobrok, építészeti tervek, gyermekjátékok. Azt is megtudtuk, hogy ma­ga a kiállítás a helytörténeti gyűjtemény új szárnyán, 5 te­remben, 150 nágyíetméteren kap helyet, s hamarosan meg­kezdődnek itt a belsőépítészeti munkák is. A már meglévő mellé a legjelentősebb törzs­anyagot a Nemzeti Galériától és az Iparművészeti Múzeum­tól kapja Gödöllő tartós letét­ként, de felbecsülhetetlen az az érték is, amit a felkérések nyomán magánosok adománya­ként vagy kölcsönbe kapott az állandó kiállítás. Erről, Polónvi Péter a következőket mondta: Érdektelenség — Negyven tulajdonostól kaptunk hatvan műtárgyat adományként s több százat kölcsönbe. Akik a nemes Elvétve, ha megkeresnek va­lamilyen gondjukkal. — Környezete hogyan fo­gadta me gv áltisztását? — Mindenki gratulált itt is, otthon Is. Velem együtt iz­gultak bemutatkozásomkor és örültek, amikor belerázód­tam a dolgokba. Ma már ter­mészetesnek veszik, hogy kép­viselőjük ott ül a tanácsülé­seken, mindig friss hírekkel, érdekességekkel szolgál Most, hogy a gyár önállóvá válá­sa miatt néhány tanácsülés elmaradt, hiányolták a beszá­molókat. Közvetlen kapcsolat — Közben megbízatásai az árammérő gyárban is gyara­podtak. — Előbb bizalmivá válasz­tottak, majd tavaly május* ban a próbaterem, a készre­szelés és a Francia úti szer­viz főbizalmija lettem. — Nem túl sok ez? — A két feladat kiegészíti egymást Mint főbizalmi, ala­posan megismerem a hozzám tartozó üzemeket, közvetlen kapcsolatba kerülök az em­berekkel. És ezt nagyon sze­retem. — Belépett a pártba, és az első évfolyamot végzi a Marxizmus—Leninizmus kö­zépiskolában ... — A párttagság szinte ter­mészetesen jött. Hetvenki­lenc nyarán megkérdezték, szeretnék-e belépni? Akkor már gondoltam rá, hogy je­lentkezem, s így a kérdés nem ért készületlenül. Ősszel fel­vettek, és egy év múlva be­iratkoztam az iskolába. Szalay Péter szándékon felbuzdulva önzet­lenül siettek az ügy segítségé­re, a katalógusban viszontlát­hatják a nevüket. Valóban megérdemelnek minden elis­merést, hiszen szerte az ország­ban meghallgatásra talált a felhívásunk s értékes anyag gyűlt össze Bajától, Budapest­től. Székesfehérváron, Debre­cenen át Gyöngyösig és Za­laegerszegig, hogy csak néhá­nyat említsek. Sok levelet küldtünk szét, amelyben a Pest megyei Hír­lapban is megjelent felhívás­hoz hasonlóan kértük a segít­séget. Csak egy az elszomorí­tó: éppen Gödöllőn maradt el a visszhang a várakozástól. Reális program A gyűjtemény vezetője és munkatársai értetlenül állnak e jelenség előtt. Körösjöi Ala- dárné, Gádi Lajos, Murancsán Irén és Stolmayer h ere lené voltak azok, akik szívügyük­nek tekintik e páratlan kiállí­tást. Es máshol? A kiküldött le­velek nagyobb részére, bár­milyen hihetetlen, válasz sem érkezett. Pedig a rendezők a legszerényebb dokumentumok­nak is örültek volna s tévedés lenne azt gondolni, hogy csak adományként. Kölcsönben is! Talán még nem késő. Lelke­sítésül álljon itt néhány sor­nyi idézet a készülő katalógus bevezetőjéből, amit Polónyi Péter írt: Tudtuk, hogy az idő nem kedvez új múzeumok alapítá­sának. Bíztunk azonban ab­ban, hogy az a közösségi szel­lem, amit a gödöllői művészek képviseltek, most is közös cselekvésre késztet és a széles körű öszefogás lehetővé teheti, hogy a művésztelep utolsó, leg­tovább élő családtagjának, a ta­valy elhunyt és szinte halála napjáig a folytatásra serkentő nagy hagyományok igézetében elő Rerpsey Jenőnek, Pénelopé szívósságával újra és újraszőtt álma, a magyar szecesszió mú­zeumának létrehozásáról, reá­lis programmá válik. Akik így gondolták, nem té­vedtek. Hiszen a városi ta­náccsal az élen, valamennyi érdekelt szerv felkarolta az ügyet, s amint már szó volt róla, a magánemberek össze­fogása sem volt hiú ábránd. Gáti Zoltán Felszabdulásunk 36. évfordu­lója tiszteletére az idén is ren­deznek különböző sportverse­nyeket. A kispályás labdarú­gók villámtornájának a GEAC- pálya a színhelye. A KISZ já­rási és városi bizottsága és a járási labdarúgó-szövetség ál­tal szervezett tornán azok a csapatok vehetnek részt, ame­lyek nevezésüket április 2-ig leadják. Az együttesek számá­tól függően csoportokba osztva vagy körmérkőzéseken döntik el a helyezéseket. A verseny 5-én reggel fél kilenckor kez­dődik. Kartal Bármerre jár ezekben a napokban az ember, min­denütt a kertekben serény- kedőkkel találkozhat, el­tüntetik a tél nyomait és az őszről maradt avart, száraz ágat, kórót. Készí­tik a magágyat az újnak, ásnak, gereblyéznek, simí­tanak. Ä házak előtti jár­dát, árkot is kitisztítják, csinosítják a porták kör­nyékét. Eközben a természet is rohamosan éled. A meleg, napfényes idő hatására pat­tanásig duzzadtak a fák rü­gyei, a téllel, hóval, faggyal is dacoló fű újabb erőre kapott, messziről már ösz- szefüggö nagy zöld térsé­geket látni, közelebb érve vesszük csak észre a hiá­nyokat, a kopottas, letarolt, kiszáradt barnás-feketés foltokat. Különösen lélekvidámító a táj képe Kartalon. Itt, ellentétben legtöbb közsé­günkkel, amelyek dombok közé, lejtőkre épültek, s ezért nagyon keskenyek a házak előtti járdák, térsé­gek, nagy területek húzód­nak az út és az épületek, udvarok között. Mint kis előkerteket, a kartaliak gondosan ápolják ezeket a részeket. Végig a főút men­tén, mindenütt zöldell a fű, ahol meg nincs, ott fel­ásták, szépen elgereblyéz­ték a csíkokat. A kis- és nagykapuhoz vezető folyo­sót néhány helyen kővel szórták fel, másutt kibeto­nozták. A házak formájával, hom­lokzatával nyilván nincs minden kívülálló megelé­gedve, ízlése és szépérzéke szerint értékeli őket, de hogy rendben vannak tart­va, tiszták, az vitathatatlan. Jó most végigmenni Kar­talon, de más községeken is. az éledő természet és a dolgos emberek látványa, a teremtő kezek munkálko­dása örömet hozó nyárral biztat. Kör Pál Túrái kupasiker Már több mint ,egy évtizede, hogy megrendezik kézilabdá­ban a Hatvani Kupa elnevezé­sű teremtornát. Erre a tornára, amelyben legutóbb nyolc férfi- és hat női csapat versengett, rend­szeresen meghívást kap a Tú­rái Vörös Meteor Sportkör és a Galgahévízi Tsz SK csapata is. A mieink csak a férfiak versengésébe neveztek, ott vi­szont szép eredményt értek el. A túrái VM csapata első lett, a galgahévízieké a negyedik helyen végzett. A torna gólki­rálya a túrái Gólya Imre lett, a legjobb kapusnak a galga­hévízi Péli Sándor bizonyult. Városi moziműsor Ekszerrablás fényes nappal Színes, szinkronizált szovjet krimi. Csak 4 órakor. Bosszúvágy. Színes, amerikai bűnügyi film, 6 és 8 órakor. Ugyanez a két szerv rendezi meg a kézilabdázók villámver­senyét. A színhely szintén az egyetemi pálya, az időpont: áp­rilis 4., reggel 8 óra. A kézilab- da-villámtorna résztvevőit há­rom csoportba osztják. I. cso­port: a megyei 1. osztályban és a járási bajnokságban szerep­lő csapatok, II.: ifjúságiak, III: női együttesek. A kézilabdázók a helyszínen nevezhetnek. ISSN 013*— 1X57 (OöOOimi Hitlap) . •' ' ' ■ * "­"v; • ' .. ■ ■ . // - V ?'iíjii; • •• «••3 it ;új gv l I fe-A _A Pest megyei .*. • v ■ - -.' ® éazdaá választékával is ^ iparcikk szerelési anyagok gaza 8 r v Kiskereskedelmi / ..'...lAvtt^ciÁirloinkat! Gödöllő, Dózsa György u* l-d. váii»iat Vállalat K. P. Munkások képviselője Kétirányú információáramlás Villámterna az egyetemen

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents