Pest Megyi Hírlap, 1981. március (25. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-26 / 72. szám
ÚTTÖRŐ-ÖRÖKSÉG A tettek vörös csillaga Dokumentum. A lap tetején egy jelvény rajza: ötágú vörös csillag, benne az úttörők címere, körben a felirat: tettek csillaga, 1919 úttörőinek hagyománya. Alatta ez áll: Hazánk történelmének nagy tavaszán, 1919-ben alakult meg Budapesten a Marx úttörőcsapat. Mi, akik akkor voltunk gyerekek, tudjuk, hogy nagyon sokat tehettünk a magyar népért, hazánkért. Ezért hangzott így a köszöntésünk: A tettek beszélnek __Szívünk legtisztább ér zéseitől vezéreltetve kívánjuk az új és új úttörő nemzedékeknek, őrizzétek és folytassátok 1919 legnemesebb hagyományát: az önzetlenül vállalt tetteket. A Magyar Űttörők Szövetsége születésének 35. évfordulóján alapítványt teszünk. Az eszmei örökség, amelyet utódainkra hagyunk: A tettek csillagai... odaítélésére csak úttörő közösségek tehetnek javaslatot, titokban tartva ezt a kiválasztott pajtás előtt. Az átadás ideje minden évben április 20. legyen, emlékeztetőül arra, hogy 1919-ben e napon volt ünnepélyes eskünk, fogadalomtételünk ... Szeretnénk, ha az évenként összegyűjtött titkos javaslatokat, _ ajánlásokat a vajai hagyományőrző úttörő múzeumban őriznétek. Aláírások, Bánáti Sándor, Flóris Sándor né. Károlyi Vilmos, Kégl "Mihály, Schanczer Ernő, Surány Pál, Tabányi Béla, Török István. Egy szál virág Eddig az alapítvány. Akik tették, azok nevében így beszélt a közelmúltban Kartalon — az úttörőtörténeti vándor- gyűlésen, ahol a legfiatalabbak mozgalmának veteránjai, az 1919-esek, s az 1946—48-as úttörők adtak egymásnak találkozót — Tabányi Ééla: — Ügy határoztunk, hogy a mai úttörőknek a legnagyobb értékünket, 1919-es tetteinket adjuk most örökségüL Ezek a tettek talán nem is voltak olyan nagyok, értéküket nem lehet pontosan lemérni, de benne volt teljes odaadásunk, amikor minden számított, ami csak egy kicsit is segítette dol- gozó népünk harcát. Fogadják tehát a ma úttörői ezt az alapítványt úgy, mint egy szál szerény virágot, a nagy 35. születésnapi csokorban. — Azt hiszem, társaim nevében is mondhatom, nemcsak hű pajtásaink, egykori tetteink emlékének megőrzése miatt tettük az alapítványt — így Surány Pál, a budapesti Rot- tenbiller utcában 62 éve alakult első magyar úttörőcsapat egykori tagja. — Ma természetes dolog, a társadalmi munka, de a Tanácsköztársaság ideje előtt ismeretlen fogalom volt. Segíteni a pajtásomnak, vagy bevásárolni egy idős embernek ..., sorolhatnám még most is ezernyi a lehetőség. Csak éppen fel kell fedezni, s élni kell vele. — Kartalon két hétig dolgoztunk. Június középén már megindult a reakciós hadseregen támadása a proletárhata- icxm ellen, Budapesten fogytán volt az éledem. Megtudtuk, hogy Kartalon vagy 1U0 hektárnyi területen érik a 'borsó, s lassan tönkremegy, mert nincs, aki leszedje. Egy hossiú csűrben találtunk szállást, csak hideg víz volt, magunk főztünk, bizony ki is láradtunk a munkában. Akkor nem is gondoltunk arra, hogy a mi kar- tali kirándulásunkat' — mert csak kirándulásnak tekintettük — úgy tartják majd számon, mint az első úttörő társadalmi munkát Erkölcsi elismerés — Ezeket a tetteket a kor is szülte, s biztos vagyok abban, a mai kor is kínál ezernyi lehetőséget. Hiszen minden iskola, minden őrs környezetében akad alkalom a társadalmi munkára, az önkéntes segítésére. A közelmúltban egy iskolában jártam, s az úttörőkkel beszélgettem. Azt kérdezték, milyen jutalom járt a mi időnkben a tetteinkért. Azt válaszoltam — s ez volt az igazság —, hogy a jutalom az volt maga: a próbaidő után úttörőkké válhattunk, a csapat tagjaivá. GYERMEKKORUK ÖTA muzsikálnak valamennyien. Eredics Gábor, a zenekar vezetője zongorázni, harmoni- kázni, majd orgonáim tanult, bátyja, Kálmán harsonázott. Borbély Mihály klarinét, Győri Károly hegedű tanszakon végzett, Szendrödi Ferenc gitározni, Brczán Miroszláv zongorázni tanult. Többen végezték el közülük a zeneművészeti szakközépiskolát, ketten a Liszt Ferenc ZeneműEzt a fajta erkölcsi elismerést szeretnénk most megőrizni a tettek csillagaival. — S hogy miért a titkosság, no meg az, hogy csak a pajtásak közösségei tehetnek javaslatot az elismerésre? Abból indultunk ki: a legszigorúbb kritikusok maguk a gyerekek, döntsenek hát ők maguk arról — s ne az iskolai munkát figyelő pedagógusok —, hogy ki méltó a jelvény viselésére. Elődeink példáiból Nemoda István, Pest megyei úttörőelnök vette át Kar- talom Surány Páltól az alapítvány okiratát: — Sokan nem is tudnak arról hogy Pest megyének milyen nagymúltú úttörőtörténeti emlékhelyei, hagyományai vannak. Napjainkban, amikor a tradíciók ápolása, őrzése a mozgalom arculatát formálja, s az új tettek forrása is, azt hiszem, bátran meríthetünk elődeink példáiból, Az 1919-es úttörők ezzel az alapítványnyal hidat építettek a Tanács- köztársaság úttörőélete s az ifjúsági mozgalom mai mindennapjai közé. Példájuknak — remélem — sok követője akad majd, hiszen a Tettek csillaga elnyerésének feltételéül olyan követelményeket szabtak, amelyeknek minden, az úttörőtörvények szerint élő pajtás eleget tehet. — Ezért máris a sajátunkénak valljuk az alapítvány gondolatát, s tervezzük, hogy már idén, a gyermeknapon versenyre hívjuk a jelvény elnyeréséért Pest megye valamennyi kék és vörös nyakken- dősét. Szeretnénk, ha csatlakozna hozzánk az ország valamennyi úttörőcsapata. Vasvári G. Pál veszeti Főiskolát. A Vujicsics- együttes mindegyik tagja a vaióban képzett, s így szinte természetszerűen a muzsika igazi értékét kutató, felfedező, közvetítő zenészek közé tartozik. Ez persze még nem magyarázza meg azt, miért éppen a hazai délszláv népzenét gyűjtik, adják elő — s nem magyarázza meg azokat a sikereket sem (melyek közül hadd említsem külön is a legutóbbit, a néhány nappal ezelőtt kapott KISZ-díjatj, amelyeket a zenekar az utóbbi fél évtizedben elért. Érdeklődésüket maga a közwetlen környezet fordította a szerbek, horvátok, szlovénok muzsikája felé. Az együttes egyik tagja, Brczán Miroszláv szerb nemzetiségű, de valamennyien a szerbek — s magyarok, németek lakta Párnázom, BudaJkalászom nőttek fel, közvetlenül ismerhették, szerethették meg a délszláv folklór, népzene hagyományait. S maguk is korán bekapcsolódhattak a hagyományok ápolásába. A Vu- jicsics-együttes jogelődjeként tarthatjuk számon az 1969- ben megalakult fúvószenekart, majd azt az 1974-től működő együttest, amely kezdetben a pomázi néptánccsoportot kísérte, s amely nélkül hamarosan elképzelhetetlen lett a környéken búcsú, esküvő, farsangi, szilveszteri bál. Az ilyen, a hagyományőrzést is szolgáló rendezvények Vu- jicsics Tihamér, az 1975-ben repülőszerencsétlenség következtében. elhunyt zeneszerző nélkül szinte elképzelhetetlenek voltak. Tanácsai, a vele való muzsikálás újabb lendületet adott az együttesnek. S bár a zeneszerző igen nagy munkát fejtett ifi a hazai délszláv népzene kutatásában, ösztönzést adhatott a további gyűjtőmunkához is, hiszen még mindig igen gazdag anyag várja, hogy magnószalagra, kottapapírra kerüljön. A mi számunkra a saját gyűjtésű dalok a legfontosabbak — mondták nemrégiben az együttes tagjai —, megalakulásunk óta jegyeztünk le Új, mai tdrgyií dokumentumfilmek Tíz filmszalag őrzi a Mafilm híradó- és doKumentumfilmstúdiójának tavalyi második félévi termését. A rövidíiimek többsége kiseroműsorként még idén a mozihálózatba kerül, némelyiket a .televízió is sugározza majd. Két hosszabb produkciót is forgattak a stúdió műtermeiben. Vitézy László: Kollektiv ház című dokumentumfilmje egy érdekes miskolci kezdeme- nyezést kísér végig: a városért dolgozó fiatal építészek, mérnökök olyan épületet terveztek, amelybe beköltözve továbbra is együttmaradhatnak az egyetem elvégzése után. A ház a közösségi elet, a szakmai és az emberi kapcsolatok gazdag tompáihoz ad keretet, változtatható méretű- lakásaival, kollektív használatú helyiségeivel. Háromnegyed órás összeállítást készített a magyar hangosfilm fél évszázados történetéről Borsody Ervin. A megszületésénél egykor bábásk.oaok visz- szaemléKezéseit és sok archív részletet bemutató mű a Filmtudományi Intézet közreműködésével jött létre, s a Filmmúzeumban is látható lesz. Orvosnők című rövidfilmjében Borhy Anna fiatal egészségügyi szakembereket szólaltatott meg, rámutatva: az e pályát választó nők gyakran nehezen tudják összeegyeztetni hivatásukat a magánélettel. Az Üdvüzlet, Újpalotáról — Lestár János alkotása — az új városnegyed lakóinak életmódjáról hoz .hírt. Egy feltaláló és találmánya hányatott sorsát tárja a nézők elé Szobolits Béla filmjét. A címe: Menedzser kerestetik. A stúdió új produkciói között van Kárpáti György műve, amely Vujicsics Tihamér zenetudósnak állít emléket, s Gár- dos Ferenc Tragoletto című filmje, amely a Vidám Park sajátos világát örökíti meg. dallamokat. Először a pomá- ziakat, szentendreieket, budakalásziakat gyűjtöttük. Jártunk a Csepei-sziget délszláv településein, Tolna, Baranya megyében, ezt a részt szinte már második hazánknak tartjuk. Sokat tanultunk Mohácson, ott élnek a legjobb tam- burások. Amit összegyűjtenek, hitelesen, az eredeti stílusra, ritmusra, dallamra figyelve adják elő: forrás-folklórt szeretnének játszani, színpadi színvonalon ... Repertoárjuk állandóan gazdagodik, a tolmácsolás egyre tökéletesebb. Lehet-e erről beszélni négy évvel az első nagy országos siker, s több külföldi vendégszereplés után? Nem tudom. Mert éppen a magas zenei színvonal, a hiteles előadásmód, a bemutatott anyag gazdagsága segítette őket 1977-ben a Ki mit tud? országos döntőjében a kategóriagyőzelemhez, s jutottak el ennek köszönhetően Tüiíkméniába, Vprsóba, Leningráőba, Helsinkibe. A fenti erényeknek is köszönhető, hogy 1978-ban működési engedélyt kaptak az Onszágcns Filharmóniáitól, hogy zenéjüket újra és újra hallhatják a Szentendrei Nyár hangversenyeinek vendégei, a rádióhallgatók itthon és Jugoszláviában. UZIEKO KOLO, Carlama, Poskocice kolo — minthá ott ülnék Szentendrén, a Bar- csay Gyűjtemény udvarán. S mintha mégsem ott, a nyáresti hangversenyen lennék, hanem valahol délen, az Adriánál. Itt is, ott is ugyanaz a hangulat: öreg hódfarkú cserépsor a háztetőn, fehérre meszelt fal, egy örökzöld fa a kerítés előtt. Odafönt fecskék cikáznak, idelent tambura szól. bőgő brummog, harmonika zeng. A Vujicsics-együttes játszik: hazai és jugoszláviai délszláv népzenét, megmutatja a dallamvilága, a nép alkotó képzeletének gazdagságát, megmutatja, a forrás tisztaságát. Vujicsics D. Sztoján előszavával a napokban került a boltokba az együttes első nagylemeze. P. Szabó Ernő A napfényes Adria varázslata A VUJICSICS-EGYÜTTES ZENÉJE HANGLEMEZEN HETI FILMJEGYZET Menedékhely Ewa Le mans ka és Marek FrackowLak, a Menedékhely című film főszereplői Banditák támadják meg a magános erdészházat, ahol Bogdan, a fiatal erdész él édesaayjával. Az éjszaka sötétjében az erdész a végre (épp aznap) kiutalt puskával ügyesen védekezik: három fickót is lelő, egyet pedig súlyosan megsebesít. De a banditák golyói a házhan leterítik Bogdan anyját. Mire megvirrad, Bogdan, aki el akart vonulni a világ zűrzavaraitól, ki akarta vonni magát a háború utáni lengyel belső küzdelmek, a már-már polgárháborúvá romló viszálykodások alól, elveszti az egyetlen embert, akihez még tartozott. Az asszonyt, aki szerette, de a háború alatt máshoz ment férjhez, aztán mégis Bogdántól várt gyereket, már korábban elvesztette: Irena nem vállalta a kapcsolatot, Bogdan felajánlotta, egyenes, nyílt lépését .(hogy feleségül veszi az asszonyt). A fiú a hajnali párákkal borított erdőben a tó partján álló hatalmas fűzfához támolyog, s a fa méteres vastag törzséhez csapja a puskát melynek tusa eltörik. Ezekkel a képsorokkal ér véget a fiatal lengyel filmrendező nemzedék egyik markáns egyéniségének, Roman Zaluskinak a filmje, melyet a nagy lengyel író, Jerzy Put- rament Erdőség című regénye alapján írt és rendezett. A film befejezése (azonban egyáltalán nem ' megnyugtató. Bogdan tette semmit nem old meg; az erőszakkal szemben nem sokat ér a mindenáron való békességóhajtás. Zalus- ki viszont nem is akarja, hogy a néző megnyugodva keljen fel székéből, mert úgy véli: Bogdan valóban nem jó módszert választott. Ugyanakkor nem is ítéli el ezt a láthatóan sokat szenvedett fiatalembert, aki végigcsinálta a háborút, a partizánharcokat is. Ráadásul abban a hadseregben — az emigráns londoni lengyel kormány szervezte honi hadseregben — szolgált, melynek tagjai közül igen sokan kerültek később szembe a népi lengyel állam- ■ mal, s a másik lengyel hadsereggel, melynek neve népi hadsereg volt. Ez az 1945 utáni lengyel viszonyok között külön súlyos problémákat okozott; emlékezzünk csak Wajda Hamu és gyémánt című filmjének alapkonfliktusára. Bogdán nem akarja megjárni a Wajda-hős, Maciej útját-sor- sát, de a kor válaszút elé állítja őt is, s ha nem is a maga személyében, de a szerettei sorsában ct is utoléri a tragédia. Zaluski szép, de kissé vontatott és körülményeskedő filmet készített erről a különösen a lengyel nézők számára^ még ma is izgalmas témából. Külön érdekes vonulat a filmben a friss államhatalom még frissebb rendőrségének a viszonya az egyszerű emberekhez, s magához Bogdánhoz. Ai örökös gyanakvás, bizalmatlanság, a túlhajszolt, s nem mindig a valódi ellenség ellen alkalmazott éberség légköre legalább annyit mérgez Bogdan nyugalmán, mint a rablóbandák támadásai. Trófea A Vajdaságban készült, s ott is játszódó új jugoszláv ■ film készítői vajdasági magyarok: a forgatókönyvet Deák Ferenc és Vicsek Károly írta, s a rendezést is Vicsek neve jegyzi. Néha magyarul is- beszélnek a filmben, annak jeléül, hogy erősen nemzetiségi területen pereg a film cselekménye. (Az utcákban, terekben, házakban Újvidékre Ismerhetünk.) S — legalábbis a neve után ítélve: Lukács József — magyar a film főhőse is, az idős vadőr, aki annak idején a partizánharcok hőse volt, a partizánok közé pedig a vasasoktól állt. Ezek a vonások sajátossá teszik ezt a filmet a számunkra, denern ez a filmekben ritkán tapasztalható, ritkán érzékelhető nemzetiségi szituáció teszi érdekessé, hanem a téma, amelyről szól. Jugoszláviában pár évvel ezelőtt, még Tito javaslatára, az elharapódzó haráesolás, a túlságosan megnövekvő magán- tulajdon, a burjánzó korrupció és az illegális jövedelem- szerzés ellen fellépő bizottságokat alakítottak. E bizottságok (némiképp a mi népi el- lenőrjeinkhez hasonló módszerekkel dolgoztak) sok visz- szaélést, sok, a törvények kibúvóit kihasználó „kis kapitalistát’’ lepleztek le, de e leleplezések igen gyakran semmiféle következménnyel nem jártak. Az ügves nagy halak kibújtak a hálóból, kihasználták, hogy az egves jugoszláv szövetségi köztársaságokban nem egyforma buzgalommal és szigorral folytak ezek a vizsgálatok, s egyszerűen elköltöztek egy másik köztársaságba, ha kezdett kellemetlenné válni a „zaklatás”, Vicsek filmjének fő figurája, Lukács, egy ilyen bizottság elnöke lesz. Régi partizánhoz illően megpróbál becsülettel és keményen fellépni, de azon túl, hogy bizottsága közútálat tárgyává- válik, nem sok eredményt ér eL Épp azokat nem sikerül sarokba szorítaniuk, akik pedig a leginkább benne vannak a zavaros ügyekben. De miután a tanácsi vezetők ia inkább érdeklődnek a vadászat, mint a bizottság eredményes munkája iránt (bár szóban folyton eredményeket sürgetnek tőlük), Lukácsék néha kíméletlen’ és kapkodó módszerei végül is tragédiát okoznak, s ez jó alkalom, hogy a vezetők lemondassák és nyugdíjba küldjék Lukácsot Semmi nem változott: a nagy hűhó sehová sem vezetett. Vicsek nem éppen kesztyűs kézzel bánik a témával — de nagy fogyatékossága a filmnek, hogy míg tematikájában kétségkívül fontos és bátor, mint film, annál gyengébb. Olyan mesterségbeli kiforratlanságok mutatkoznak benne, amik elkerülhetetlenül negatívan befolyásolják a filmnézőkre gyakorolt hatását. Hogy a Trófea mégis nagydíjat kapott 1979-ben, a jugoszláv filmek pulai fesztiválján, azt nyilvánvalóan a téma fontosságával lehet indokolni, nem pedig a film művészi rangjával. Igen szép viszont a fényképezés; az erdők, ligetek. vízpartok vilása — ellentétben p,z emberek világával —, idilli. Takács István
