Pest Megyi Hírlap, 1981. március (25. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-26 / 72. szám

1981. MÁRCIUS 26., CSÜTÖRTÖK Három változat légmentes silókra A VI. ötéves terv előirány­zata szerint 1981-ben két-há- rommillió tonna kukoricát mesterséges szárítás nélkül — több százezer tonna fűtőolaj megtakarításával — nedves állapotban tárolnak úgy, ahogy a növényt a földekről a gaz­daságokba behozzák. Az úgy­nevezett nedves tárolás mód­szerei már ismertek; tavaly 470 ezer tonna kukoricát rak­tak el fgy a téli hónapokra, és mint ismételten megállapí­tották: a fontos termény mi­nősége a hosszú hónapok alatt alig romlott, sőt egyes vita­minokat az új tárolással sike­rült épségben megőrizni. Az idén összesen 800 ezer tonna kukoricát tárolnak a légmentesen elzárt silókban, amelyeket az idén már há­rom üzemben állítanak elő. A három változat lehetővé teszi az eltérő anyagi lehetőségek­kel rendelkező gazdaságok el­látását. Van egy olcsóbb táro­lótípus, és egy közepes áron elérhető megoldás is rendel­kezésre áll. Azonban mind­kettőnél mutatkozik kisebb veszteség. A legfejlettebb meg­oldás,. amelyet licenc alapján honosít meg a Szellőző Mű­vek borsodnádasdi lemezgyá­ra nem tartozik ugyan az ol­csó szerkezetek közé, de le­hetővé teszi a termés veszteség nélküli raktározását. A táro­lók 500—1000 köbméteresek. A program megvalósítását állami támogatás segíti. Az Ilyen beruházásokra a sertés­telepeken 35, tehenészetekben 30 százalékos arányban, kap­hatnak támogatást a gazdasá­gok, pályázat útján pedig to­vábbi jelentős állami hozzá­járuláshoz juthatnak. Engedélyre várva Nemcsak a községnek jó Nem titok, nem is újdonság, hogy Pest megye sok községe fejlesztési gondokkal küszködik. Ennek oka jó­részt a múltban keresendő, a magyar falvak évszáza­dos elmaradottságában, melyet 15—20, de akár 35 év alatt sem lehet gyökeresen felszámolni. Tény az is: jó­val nagyobb léptekkel tud előrehaladni az a település, ahol a jól prosperáló termelőszövetkezet vagy ipari vál­lalat forintokkal is megtoldja a község szűkös anyagi lehetőségeit. temes segítséget nyújtanak a különböző létesítmények, óvo­dáit fenntartásához, bővítésé­hez. Példa erre Solymár, ahol maga a PEMÜ épített óvodát a dolgozóinak, de végső soron az egész községnek. Sorolhat­nám tovább a lehetőségeket, a vállalatok saját sportegyesü­leteit, az azoknak épített sportpályákat... Egy helyben topogva Éppen ezért nagyon is ért­hető, hogy Visontai János. Üröm és Pilisborosjenő közös tanácsának elnöke, annak ide­jén örömmel üdvözölte a Po­litechnikai Ipari Szövetkezet tervét: játékszerelő üzemrész kihelyezését Pilisboros jenőre. A terv valóra váltásához még a múlt év elején hozzáfogott a szövetkezet. Első lépésként a budai járási áfész egy régi üzletházát félmillió forintért megvásárolta. Aztán ... semmi nem történt. Pedig, amint Visontai János mondja, ez az üzemtelepítés sokat jelentene a két község­nek. — Egy jól működő vállala- lat ezer szállal kötődik a köz­séghez. Sok olyan aprónak tű­nő momentum adódik — ha a község és a vállalat vagy üzem vezetői között kiala­kult a jó kapcsolat —, amely­nek jelentőségét, hasznát a lakosság érzékelheti igazán. Hogy mást ne mondjak: a vállalatok saját telepük köz­művesítésével, a közvetlen környezetükben levő utak rendbehozásával a közösséget is gyarapítják! Sok helyen te­Iskola kontra MÉH Bocsánatot kértek összeü előnyös akoiót hirde­ti a MÉH; az újságpapír ki­lóját egy forinttal drágábban vásárolta fel. Örömmel fogad­ták ezt az iskolákban, így a hulladékgyűjtésben mindig élenjáró érdi hatos számú ál­talános iskolában is. A gye­rekek legott nekiláttak: hord­ták, cipelték, szállították a papírt, papát is, a mamát is beszervezték; a szülők estén­ként gömyedten tértek haza a hivatalokból, vitték a szemét­től megmentett újsághalmo- kat csemetéiknek, azok meg be az iskolába. A suli udvarán szortírozták a papírt, külön a színeset, és spárgával gondo­san átkötött, formás kis cso­magokat készítettek belőlük. Versenyeztek az úttörő őrsök, ki lesz az első? Hiszen a pénz­ből, amit a gyűjtésért kapnak. sátortáborozásra mehetnek a nyáron. Mindez novemberben történt, és a hónap közepére be is fe­jeződött a nagy munka. Már csak arra vártak, hogy a Bu­dapest és Vidéke MÉH érdi telepének teherautója elszállít­sa az iskolából a hulladékot. Jött is a kocsi. Vezetője meg­lepődve látta, hogy nem a megszokott helyen, az' udvar bejáratánál van a papír, ha­nem a hátsó traktusban. Hogy miért? Az idő tájt a hatos is­kolában igazgatói értekezlet­re vendégeket vártak, s nem akarták, hogy a hulladékha­lom elcsúfítsa a szép épüle­tet. A sofőr nem vállalta a szállítást, és üres kocsival visz- szament. Viszont jött a rossz idő! Hát mi legyen az értékes papírral? Meg kell menteni! Két nagy sátorlappal (a régebbi gyűjté­sekért kapott pénzen vették) letakarták. Január lett. A sát­rak szétfagytak, tönkremen­tek (a kettő majd’ húszezret ér), s alattuk a papír is meg­lehetősen használhatatlanná vált. Közben a helyi MÉH-te- lepre megválaszolatlanul ma­radt, segélykérő ajánlott levél érkezett az iskolából, és te­lefon is néhány. Aztán egy baráti beszélge­tés révén a MÉH-központba is eljutott a hír, s mi történt, mi nem: egyszercsak elszállí­tották a mintegy kétezer kiló- nyi papírt. Rekonstruálhatat- lan módon, hirtelen megköze­líthető lett az udvar hátsó rér S a MÉH-központból bocsá­natkérő levél érkezett az isko­lába, biztosítva a szervező ta­nárt nemcsak arról, hogy o már rég lejárt akción meghir­detett áron veszik át a papírt, de arról is, hogy a sátorlapo­kon esett kárt megtérítik. K. É. Osztozkodni kénytelenek Az anyagi előnyökön túl a társadalmi munkába való be­kapcsolódásuk, részvételük a kulturális életben mind, mind felmérhetetlen jelentőséggel bír. — Persze ezek inkább álta­lános példák. Ami viszont a mi esetünkben különösen in­dokolná az üzemtelepítést, az, hogy sem Ürömben, sem Pi- lisborosjenőn nincs számot­tevő vállalat, a Pilisvölgye Tsz-en pedig hat község osz­tozik. Feladataink, gondjaink pedig bőven vannak. Csak egyetlen példát említek: Üröm útjainak még 10 szá­zaléka sem szilárd burkolatú és saját erőből nem tudunk tovább lépni. Másrészt, ná­lunk sok asszony háztartás­beli, olyanok, akiknek csalá­di vagy egyéb szociális körül­ményei nem teszik lehetővé, hogy otthonuktól távol vállal­janak munkát Egy üzemmel az ő foglalkoztatásuk is meg­oldódna. S ez nemcsak helyi érdek. Kívánatosnak ítélte a pilis- borosjenői játékszerelő üzem­rész létrehozását a vállalkozó fél is. A Politechnikai Ipari Szövetkezet elnöke, Nemcsók Gyula, száraz tényekkel — számokkal — illusztrálta a bővítés szükségességét. Nem egészen három év alatt szá­mottevő eredményeket értek el: 1979-ben termelési értékük Dabasi építők mérlege Egyetlen reklamáció nélkül 90 millió forint volt, ebből 12 millió az export; 1980-ban már 327 milliós értéket ter­meltek, melyből a tőkés ex­port 191 milliót tett ki. Év végén termelhet Logikai és egyéb játékokat, bűvös kockát, golyót, kígyót, dominót, stb gyártunk. Ter­mékeink iránt egyre növek­szik a kereslet. Éppen ezért több irányú fejlesztést terve­zünk. Természetesen a pilis- borosjenői játékszereidét is szeretnénk üzembe helyezni. Már megvásároltuk az épüle­tet, azonkívül felmértük a munkaerő-kínálatot. Egyelőre hatvan asszonyt tudunk fog­lalkoztatni (betanított mun­kásként). — Mi az akadály? Miért áll egy éve kihasználatlanul a félmilliós objektum? — Miután az ország új öt­éves gazdasági ciklusba lépett, sok tényezőt kell felülvizsgál­ni. így a felettes szervek, a Pest megyei Tanács és az Or­szágos Telephelyforgalmi Hi­vatal még nem döntött: en­gedélyezi-e a bővítést? — Mikorra várható válasz? — Hamarosan. — Es ha a döntés nemleges lesz? — Kénytelenek leszünk a már megvásárolt ingatlanun­kat valamilyen formában ér­tékesíteni. Ha kedvező döntés születik, legkésőbb év végén termelni kezd az új játéksze­relő üzem. S. Horváth Klára Erő, egészség, ügyesség A Lenfonó- és Szövőipari Vállalat budakalászi üzemének munkás- szállásán jól felszerelt kondicionálóteremben edzh^tik magukat pihe­nőidőben a gyár dolgozói Hat kilométer partfal Tisztítják a Velencei-tavat Munkához láttak a kotró­hajók a Velencei-tavon. A kedvező időjárást kihasználva két nagy teljesítményű gép kezdte meg a főmeder kotrá­sát, s a felesleges, úgyneve­zett rontott nádasok irtását. Mindkét munkára a tó vízmi­nőségének megóvása, illetve további javítása érdekében van szükség. A tervek sze­rint az idén négyszázezer köb­méter iszapot szippantanak ki, 12 hektár nádast távolítanak el a tóból a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság kotróha­jói. Az elmúlt öt évben már eltávolították a tómedret bo­rító lágy iszapréteg felét, a hatodik ötéves tervben újabb hárommillió köbméternyit ko­tornak ki, s nyolcvanhét hek­tárról távolltják el a rontott nádast. Folytatják a partfa­lak kiépítését is: öt év alatt hat kilométer hosszan építe­nek parti védműveket GOMBÓ PÁL: J^oc^yan bánjunk az ifjúságai? PONTOSAN FELMÉRTÉK erejüket és lehetőségeiket. Be­csületesen számolgatták, mire képesek. Mindez tavalyelőtt nyáron történt, amikor a da­basi nagyközségi tanács építő­ipari költségvetési üzemének szocialista brigádjai is elhatá­rozták: bekapcsolódnak az MSZMP XII. kongresszusává-' lamint hazánk felszabadulásá­nak 35. évfordulójára indított országos munkaversenybe.. Teljesítették-e vállalásaikat? Ma már ismerik a választ a kérdésre. A napokban megtar­tott összevont üzemi termelési tanácskozáson Vörös Ferenc üzemvezető és Csaba , József műszaki vezető értékelte a munkát. Sikeres évük volt az 1979-es — kiérdemelték a Kiváló vál­lalat kitüntetést. Legfőképpen azzal, hogy nőtt a termelé­kenység és a szervezettség, ár­bevételtervüket pedig csak­nem 6 millió forinttal túltelje­sítették. A tavalyi esztendő már több tényező miatt is ne­hezebbnek ígérkezett, gzért úgy döntöttek, csak 3 százalék­kal növelik az egy főre jutó termelési értéket. Az óvatosság helyénvalónak bizonyult: ré­szint a gazdasági szabályozók változása, részint pedig, mert felügyeleti szerveik kérésére be kellett segíteniük a dabasi állami lakásépítésbe. Ez azzal járt, hogy bérmunkában ké­szítették el 28 lakás belső va­kolását, valamint az ajtók-ab- lakok beépítését. BÜSZKÉK VISZONT önálló létesítményeikre. Ilyen a jár­dák mellett a tavaly augusztus 20-án átadott nyolctantermes általános iskola, amelyhez kor­szerű tornaterem is létesült és a nyolc hónán alatt elkészült. 100 kisgyereknek kényelmes otthont adó, BETONYP-óvoda. Utóbbi, több okból is közel áll a szívükhöz. Például, mert az üzem műszaki dolgozói társa­dalmi munkában tervezték; a szokásos építési módtól elté­rően, síkpala fedéssel és erő­sen tagoltra. S hogy mekkora súlyt fektettek mindenütt a megfelelő minőségre, igazolja: 1980-ban egy fillért sem kel­lett garanciális munkákra for­dítaniuk. Az üzem szó jialista brigád­jai, ' dolgozói nagy figyelmet fordítottak a költségek csök­kentésére. Egyebek között az­zal, hogy túl is teljesítették az építkezésekre és a munkahe­lyekre kiadott részletes taka­rékossági terveket. Így sikerült két év alatt megtakarítaniuk 53 hektoliter fűtőolajat, 184 mázsa szenet, 213 mázsa tűzi­fát és 7 millió wattóra villamos áramot. Kedvezően alakultak egyúttal az üzemanyagköltsé­gek is: nőtt a rakott kilomé­terek száma, azaz a tehergép­kocsik kihasználtsága. Azáltal pedig, hogy zömmel saját te­lephelyükön javították a jár­műveket, nemcsak az üzem­anyag-felhasználás csökkent, hanem a felújítási költségek is. SOROLHATNÁNK még hosszasan, mi minden szerepel a dabasi építők eredménylis­táin. Azt, hogy miként szervez­ték meg a tömegsportot, meny­nyi társadalmi munkával segí­tették a nagyközség gyarapo­dását, mit tettek a balesetek csökkentéséért. Zárjuk azonban híradásunkat Vörös Ferenc szavaival: munkánkkal méltó módon megtiszteltük a párt- kongresszust és köszöntöttük felszabadulásunk évfordulóját. Amit vállaltunk — teljesítet­tük. D. Gy. A panaszok az égig csapnak: ők nem tud- ,r*' nak bánni velünk, mi nem tudunk bánni velük. Az azonban világos, hogy kezdemé­nyeznünk kell, hiszen ók tapasztalatlanok és akaratuktól függetlenül szültük őket bele a mi környezetünKbe. Nem is ez a kérdés, hanem az, hogy: mit tegyünk? Mert azok a módszerek, amelyek nálunk, a mi fiatalságunkban beváltak, ma­napság nem alkalmaznátok. Nem verhetjük ókét, mert megszólnak a szomszédok. Nem verethetjük őket pedagógiai nádpálcákkal, mert a tanároknak az ilyesmi fegyelmi terhe mellett tilos. Nem vehetjük igénybe a fegy­veres erők segítségét, mert a néphadsereg eszmeileg nem köt gúzsba, az őrmesterektől rossz névén vennék, na kúszás közben a há­tukon ugrálnának. Bizony szegény fiatalság meg van fosztva ezektől es még sok élvezetes szociaiizálási módszertől; ráadásul csak az el­enyésző töredéknek sikerül kivonnia magát a tanulás ternes kötelezettsége alól, csoda-e, ha elbizonytalanodnak az életben?! Mindazonáltal, igenis, vannak korszerű paegoldasok; néhányat ideiktatok. Nagy szerepe van a szimbólumoknak, mulassuk ki tenát irántuk megbecsülé­sünket. Ismerős fiataloknak köszönjünK elő­re. Persze nem mindegy, hogyan. Ha tegezzük ókét, megalázónak érezhetik; ha jó napot-ot mondunk, vagy alászolgáját, azt meg gúny­nak. A leginKább ajánlható az üavozlom megszólítás, férfiak részéröl kalapemeléssel, nők részérói bájos mosollyal. Ne csüggedjünk, ha a fiatal nem köszön vissza, eiobo-utóbb megkapjuk tőle a nekünk kijáró szia! választ. O Közületi járműveken adjuk át nekik az ülőhelyünKet. Vegyük figyelembe, hogy e»oitük áll még az egesz élet fáradsága, mi meg már megszoktuk a féllábon állást, a lök­dösődést. Igaz, egyes idősebbek nehezen tud­nak feltápaszKodni az ülőhelyről, mert reu­májuk, visszerük vagy hasonló nyavalyájuk van. Ezt azonban ne használják fel ürügynek. Kérjenek türelmet a fiataltól, amíg íeitá- pászkodnak és esedezzenek elnézésért, ha mikor már helyükre leültek, netán ölükbe hullanának. Az ilyen magatartás jól hat a fiatalokra, és ahelyett, hogy arról beszélget­nének, milyen üresek a temetők, elismerően fogják mondogatni, hogy vannak még illem­tudó öregek. O Adjuk át nekik lakásunkat! Gondoljunk a nehéz lakáshelyzetre! Meg arra, hogy n_.uk családot kell alapítaniuk — előbb- utóbb —, mi pedig meghúzhatjuk magunkat akárhol. Vigyázat: ajándékba kell adni a la­kást, nem eltartási szerződést kötni, mert ak­kor nem hálát, hanem ellenálló képességünk iránti türelmetlenséget váltunk ki belőlük. Hogy egyebet ne mondjak, a mai helyzet visszás voltáról: vannak olyan magányos idősebb lakásigénylők, akik nem átallották meghosszabbítani igénylésüket, holott világos, hogy amint eddig kibírták, úgy kibírják ezután is. © Egyszerű beleélés alapján elképzelhet­jük: a pályakezdő fiatalokat mennyire lelombozza az a perspektíva, hogy akár egy évtizedig is várniuk kell valamiféle vezető ál­lásra. Ezt a helyzetet fel kell számol­ni. Éspedig úgy, hogy aki eléri 35-ik élet­évét, vagyis öregkorát, automatikusan le­gyen helyettes vezető ott, ahol ad­dig vezető volt. Vezetőnek pedig tegyünk meg fiatalokat, hadd bontogassák magasabb fize­tés mellett szárnyaikat. Igaz, netán még hi­bákat követhetnek el új tisztségükben. De et­től megóvhatjuk őket: csak a státust, címet, jövedelmet adjuk át, a munkakört töltsük be legjobb belátásunk szerint és meglátjuk majd, hogy ifjú főnökünk időnként megdicsér érte. Ha nem, «hát nem, kicsinyesnek lenni nem szabad. O A fiatalok megbecsülésének érvényesül­nie kell a kultúra területén is. Szüntes- sük meg a komoly zene állami támogatását és helyette támogassuk a beat-, neo-beat stb. együtteseket; például mihelyt egy ilyen össze­áll, lássuk el ingyen felszereléssel, az elektro­nikus orgonától a két rend csillámruháig. Aki szerencsétlenségére 35 éven alul van és írónak érzi magát, annak bármely írását lek­torálás nélkül kötelezően adjuk ki és kapja­nak preventív Kossuth-díjat, de legalábbis olyasféle állást, mint — nagyon helyesen — a szintén fiatal labdarúgók. Viszont, ha betöl­tötték 35-ik életévüket, vonjuk meg tőlük a fiatal írói minősítést — nem is maradnának olyan sokan. A sajtó nemkülönben vegye tekintetbe az ifjúság igényeit. Szüntesse be például a szexológusok rovatait, mert az csak babona, hogy e téren éppen a fiatalok szorulnának tanácsadásra. Az öregek támogatására felszó­lító sok-sok cikk úgyis pusztába kiáltott szó, helyette pécézzük ki a kórházi beutalá­sokkal és a nyugdíjjogosultsággal visszaélő öregeket, hadd érezzék, hogy szégyen a fia­talok terhére lenni. Ami az elvieket illeti, induljunk ki ab­ból, amit az ifjúság vall: amíg fiatalok, addig kellene élvezzék az életet és a gazdaság javait, addig kellene olyan munkátlanul él­niük. mint ma a nyugdíjasok teszik — dol­gozni, visszahúzódva tengetni napjaikat, ráér­nek, ha megöregednek. Magyarázzuk meg azonban, hogy bár igényük jogos és erkölcsös, s megfelel a természet törvényeinek is, ma még végrehajthatatlan. De igenis arra törek­szünk, hogy amint a gazdasági helyzet enge­di, 25 éves koráig legyen az ember nyugdíjas és aztán kezdjen csak el dolgozni és folytas­sa is, amíg bírja, mert hiszeii hatvanadik éve után már úgysem kívánkozik diszkóba, jyi eglátjuk majd, hogy ilyen magán- és össztársadalmi viselkedés mellett meg­nyerjük a fiatalok szívét, aminthogy e példa- mutatás tapasztalatával ők is belopják majd magukat az akkori fiatalok szívébe, amikor harmincöt évükön túl ők is önmaguk helyet­tesei lesznek. © l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents