Pest Megyi Hírlap, 1981. március (25. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-22 / 69. szám
VÁLASZA A LÉTRE Hommage a Bartók Tavaszy Noémi metszete Csalán utca Bartók Béla születésének lüü. évfordulóján tulajdonkeppen mi kaptunk ajándékot, mindany- nyian, akik (Budapesten, a II. kerület, Csalán utca 29 szám alatt) felkereshetjük és megnézhetjük a Bartók-erril ékházat. A Pasaréti térről indulva a Cseri utcán néhány perces séta után célhoz jutunk. A háromszintes épület bejárati ajtaja Pölöskei József alkotása, igen jól illeszkedik a háiz eredeti homlokzatába. Belépve az előcsarnokba, Balikó Gyula iparművész nemes vonalú feliratai tűnnek fel, majd Mester Sándor grafikusművész kitűnő munkáját csodálhatjuk meg alpakka lemezen, amely a Merkur bolygót ábrázolja Bartók-kráterével. A jobb oldali falon Filenc István Bar- tók-portréja vonja magára a figyelmet. A földszint, melyen régen a házfelügyelői lakás volt, most az irodának és egy zeneboltnak ad helyet. A világhírű Rózsavölgyi zenebolt fióküzleteként számontartott pici üzletben Bartók-lemeze- ket, -kottákat és róla szóló könyveket vásárolhatnak az idelátogatók, érdeklődők. Az emlékház első emeletén, a hajdani fogadó- és lakószobák helyén most koncertterem és néhány technikai helyiség található. A hófehér falak közt fekete bőrhuza- tú bútorok; az ablakok eredeti századeleji hangulatot árasztanak, a kazettás menv- nyezet pedig a XVIII. században élt Asztalos Szabó István alkotása, amelyet annak idején Tök község temploma számára készített A templom leégése után a mennyeA centenárium tiszteletére készült műalkotások egyik legszebbje, legérzékenyebbje áll a Bartók-emlékház kertjében. — Az élete utolsó napjaihoz közeledő Bartók New Yorkban Az emlékházban Bartók faragott Íróasztala, széke, valamint írógépe és táskája zetet az Iparművészeti Múzeum vette gondozásba, Sárái Lóránd restaurálta. Az emlékház legfelső szintjén található a tulajdonképpeni kiállítás, Bartók Béla személyes tárgyaival, bútoraival, a mester dolgozószobájával. E csendes sarok- részben az eredeti bútorok közül a fiókos szekrény, a bőrfotel és Bartók egyik zongorája látható. A falon érettségi képe, s néhány oklevél — köztük a nagykőrösi Arany János Társaság oklevele, melyben dísztagjává fogadta a zeneszerzőt. Külön szobában helyezték el azt a bemutatót, mely fotókkal, írásos és tárgyi dokumentumokkal a zeneszerző életének főbb állomásait, munkásságának és emberségének néhány jellegzetes emlékét őrzi. A falon gyűjtőútjait, lakhelyeit, hangversenyeinek színhelyeit jelölő térképek, az 1948-as posztumusz Kossuth-díj babérkoszorújának néhány szalaga. Ezek mellett fényképek, levelek, kritikák, plakátok, valamint az egyik vitrinben Bartók kitüntetései, köztük az 50. születésnapjára kapott francia Becsületrend. Végül meg kell nézni azt a bemutató sarkot is, ahol használati tárgyait, óráját, ceruzáit, a kottaíráshoz használt kellékeket és néhány olvasmányát helyezték el. Az emlékház’ kitűnően ösz- szeválogatott anyaga sok ember munkájának dicsérete, többek között Somfai László zenetörténésznek és Pirók Tibornak, a kiállítás rendezőjének. Köszönet illeti a gyűjteményért özv. Bartók Bélá- né Pásztory Dittát és ifjabb Bartók Bélát, valamint az MTA Zenetudományi Intézetét is. Az emlékház, melynek terve 1977-ben vetődött fel, példás együttműködés alapján tervezők és kivitelezők, valamint tudományos intézmények segítségével készült el Bartók Béla 100. születésnapjára. Csupaszín mesevilág a Centrál parkon átsétálva megy be a Columbia egyetemre, ahol a jugoszláv gyűjteményt rendezi. Eközben kicsit önmagára is emlékezik — vázolta a megalkotás alapgondolatát Varga Imre szobrászművész. A szobor talapzata beleolvad környezetébe. Gyermekláncfű, gyíkok, kígyó, egyszerű természeti üde frisseség utal modellje zenéjének hatására, talán átvitt értelemben a népzenére is, amelyből táplálkozott. Az alapanyag, a bronz alázatosan simul a kifejezni akart szándékhoz, a tö- ' rékeny. alak, a kicsit meggörnyedt hát az érzékenységet, — Nem is kell nagyon mélyre ásnom, úgy emlékszem arra az ámulatra, mintha ma történt volna. Már akkor elég sok mindent játszottam Bartóktól, hiszen az én generációm zenei tananyagában ott vannak a Mikrokozmoszok, a különböző, gyermekeknek írt művek is. Lehettem vagy hat-hétéves. Üj darabot kaptam, a címe Hajnal (Bartók: Tíz könnyű zongoradarabja). Elkezdtem játszani és mintha valami különleges, csupaszín mesevilágba zuhantam volna. Lux Erika zongoraművésznő hirtelen föláll, odalép a zongorához. — Ma is éppen olyan erősen hat rám ez a kis remekmű, minL az első alkalommal. De erről nem lehet beszélni, hallani kell. És megszólalnak a Hajnal telt, puha, egymásba áttünő akkordjai. A másik ilyen életre szóló megrendülésem: találkozás a Csodálatos Mandarin-nal. Akkor már tizennégy éves voltam. Többrétű, filozófiai tartalmát még nem értettem, de éreztem a zenét, főként a ritmust, azt a vad, ősi, mindent elsöprő vágtatást. Tűnődik pár pillanatig, aztán vall tovább: — Sokkal kevesebbet játszom a darabjait hangversenyen, mint amennyit nekem, az embernek jelent ez a zene. Érdekes módon, zongorista létemre és annak ellenére, hogy Bartók munkásságának gerincét a zongorára írt művek adják, hozzám közelebb állnak azok, amelyeket nagyzenekaroknak szánt. Mindenek előtt a Zene húros hangszerekre, ütőkre és celestára. Óvatos kérdés: — Nehéz Bartókot játszani? — Bartók nagyon precízen, szinte hangról hangra jelezte, mit kell csinálni, mit hogyan kell értelmezni. Minden egyes mű szigorúan megköveteli önmagát. Hallatlan önfegyelmet kíván az előadótól, majdnem azt mondanám, hogy totálisan alá kell vetnie magát a bartóki akaratnak. Mai koncertlátogatókról faggatom, korábbi emlékkel válaszol: — Egy gyerekkori élményen jut eszembe. A szomszédok nap mint nap hallgatták gyakorlásomat. Nem egyszer átjöttek és szinte csodálkozva mondták: milyen érdekes, egészen szép, amit csinálok, tulajdonképpen tetszik is nekik, pedig hát, ez Bartók, ugye? És körülbelül így van ez az emberek nagy többségénél most is. Ha elfelejtkeznek arról a göbcsös ellenállásról, ami a Bartók név puszta hallatára — rossz beidegzéssel — beléjük hasít, akkor szinte ámulva, magukat sem értve fedezik fel a belső visszhangot, £mi a mű hallatán született. Azt hiszem, igazában még ma is kevesen jutottak el a bartóki-életmű mélységéig. Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni! Ennek az óriási művészetnek a lényegét talán csak az érzi teljesen, aki maga is megjárta az élet zegzugos útjait. Illyés Gyula: Bartók „Hangzavart”? — Azt! Ha nekik az, ami nekünk vigasz! Azt! Földre hullt pohár fölcsattanó szitok-szavát, fűrész foga közé szorult reszelő sikongatót jaját tanulja hegedű s éneklő gége — ne legyen béke, ne legyen derű a bearanyozott, a fennen finom, elzárt zeneteremben, míg nincs a jaj-sötét szívekben! „Hangzavart”! Azt Ha nekik az, ami nekünk vigasz, hogy van, van lelke meg a „nép”-nek, él a „nép” s hangot ad! Egymásra csikorított vasnak s kőnek szitokváltozatait bár a zongora s a torok fölhangolt húrjaira, ha 'így adatik csak vallania a létnek a maga zord igazát, mert épp e „hangzavar”, e pokolzajl zavaró harci jaj kiált harmóniát! Mert éppen ez a jaj kiált mennyi hazugul szép éneken át — a sorshoz, hogy harmóniát, rendet, igazít vagy belevész a világ; belevesz a világ, ha nem a nép szólal újra — fölségesen’ Szikár, szigorú zenész, hú magyar (mint annyi társaid közt, — „hirhedett”) volt törvény abba, hogy éppen e nép lelke mélyéből, ahová leszálltát, hogy épp e mélység szűk bányatorka hangtölcséren át küldted a sikolyt föl a hideg-rideg óriás terembe, melynek csillárjai a csillagok? Bánatomat sérti, ki léha vigaszt húz a fülembe; anyánk a halott — a búcsúzót ne Zerkovicz zengje; Hazák vesztek el! — ki meri siratni verkli futamokkal? Van-e remény még emberi fajunkban? — ha ez a gond s némán küzd már az ész, te szólalj, szigorú, szilaj, „agresszív” nagy zenész, hogy — mégis! — okunk van remélni s élni! S jogunk van — hisz halandók s életadók vagyunk — mindazzal szembenézni, mit elkerülni úgysem tudhatunk. Mert növeli, ki elföldi a bajt. Lehetett, de már nem lehet, hogy befogott füllel és eltakart szemmel tartsanak, ha pusztít a förgeteg s majd szidjanak: nem segítettetek! Tje megbecsülsz azzal, hogy fölfeded, mi neked fölfedeteít, a jót, a rosszat, az erényt, a bűnt — te bennünket növesztek azzal, hogy mint egyenlőkkel beszélsz velünk. Ez — ez vigasztal! Beh más beszéd ez! Emberi, nem hamis! A joggal erőt ad a legzordabbhoz is: a kétségbeséshez. Köszönet érte, az erőért a-gyözclem-vevéshez a poklokon is. lm, a vég, mely előre visz. ím, a példa, hogy ki szépen kimondja a rettenetét, azzal föl is oldja. fm, a nagy lélek válasza a létre s a művészé, hogy megértse poklot szenvednie. Mert olyanokat éltünk meg, amire ma sincs ige. Picasso kétorrú hajadonal, hatlábú ménjei tudták volna csak eljajongani, vágtatva kinyeríteni, amit mi elviseltünk, emberek, amit nem érthet, aki nem érte meg, amire ma sincs szó s tán nem is lehet már, csak zene, zene, zene, olyan, mint a tietek, példamutató nagy ikerpár, zene csak, zene csak, zene, a bányamély ős hevével tele. a „nép jövő dalával” álmodó s diadalára ápoló, úgy szabadító, hogy a börtön falát is földig romboló, az ígéri üdvért, itt e földön, káromlással imádkozó, oltárdöntéssel áldozó, sebezve gyógyulást hozó, jó meghallott eleve egy jobb világba emelő zene — Dolgozz, jó orvos, ki nem andalítasz; ki muzsikád ujjaival tapintva lelkünk, mind oda tapintasz, ahol a baj s be különös, beh üdvös írt adsz azzal, hogy a jaj siralmát, ami fakadna belőlünk, de nem fakadhat, mi helyettünk kizenged ideged húrjaival! — kik szívnémaságra születtünk — Az összeállítást készítették: HAJÓS ANNA, S. HORVÁTH KLÁRA, PINTÉR EMŐKE valahol segítette pályájának megválasztását is. Hogy a későbbiekben is mennyire foglalkoztatta mindkét zeneszerző munkássága és emberi lényege, tükrözi a pécsi Kodály- szobor és a dunaújvárosi Bartók- és Kodály-emlékmű is. A Csalán utcai villa kertjében felállított szobor nem megbízás alapján készült, műcsarnokbeli kiállításán láttak és vásárolták meg a Fővárosi Tanács képviselői. S bár utólag keresték meg a helyét az adott területen, mégis úgy érezzük, mindig itt állt, elgondolkodva, várakozva, figyelve a környező természet apró hangjait, s a nemsokára — a kertben — felhangzó nyári Bartók-koncer- teket. csalódottságot, Bartók személyiségét érzékelteti, míg a nagyon finom, intellektuális arc tisztán tükrözi saját értékének jogos tudatát, magányosságát. Zenéjének szeretőién kívül személyes élmény is befolyásolta Varga Imrét abban, hogy hozzávetőlegesen tízesztendős művészi program keretében, a tisztelet és emlékezés formájában forduljon a bartóki életmű felé. Tizenkét évesen találkozott először a zeneszerzővel. aki Rajeczky Benjamin zenetanárt látogatta meg iskolájában. Jól sikerült arcképet rajzolt ekkor Bartókról, amelyet később fel is függesztettek a zeneszobában, mellé pedig készített egy Kodály-port- rét is, s ez az első rajzsiker Törékeny, üde bronzalak
