Pest Megyi Hírlap, 1981. március (25. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-22 / 69. szám
6. «rem TB v/íílfi cm 1981. MÁRCIUS 22., VASÄRNAP A gyilkos levele Atlanta — a rettegés városa '„Ha a gyilkost nem találják meg, Atlanta rövidesen gyermek nélküli várossá lesz.” Camille Bell, az atlantai koldusszegény néger gettó lakója, négy gyermek anyja, tudja, mit mond. Kisfia, a kilencéves Yu- sef 1979. október 21-én tűnt el nyomtalanul. Holttestét három hét múlva egy elhagyott iskola kertjében találták meg. Megfojtották. Yusef egyike azoknak a gyermekeknek, akik Atlantában az elmúlt másfél év alatt eltűntek. „Aki csak téheti, vidékre viszi gyerekeit, messze ettől a várostól, messze az őrült gyilkostól” — mondotta Camille Dell. A félelem városa lett Atlanta. Helyesebben szólva a kétmilliós metropolisz feketék lakta déli városrésze, amelyet a 20. autóút élesen elhatárol a feketék lakónegyedeitől. Ha egy idegen itt megkérdez egy gyermeket, merre vezet az út, azonnal igazoltatják az illetőt. A gyermekek nem merik az iskolabuszt igénybe venni. Üres játszóterek A szülők viszik őket az iskolába és haza is kísérik. Ha idegent pillantanak meg, sírva fakadnak. A játszóterek üresek. Az atlantai rémdráma egy 14 éves fiú eltűnésével 1979. július 20-án kezdődött. Egy hét múlva bukkantak rá. Agyonlőtték. A rendőrség azóta is csak a sötétben tapogatózik. A 35 főnyi különleges nyomozótestület mindmáig csupán holttesteket talált, de semmi nyomot. Az iskolában a védekezésre oktatják a gyermekeket. A tanítók barátaikat hívják, akiket a tanulók nem ismernek. Amikor ezek megjelennek az iskolában, a gyermekek hisztérikusan segítségért kiáltoznak. „Azelőtt attól óvtam a gyermekeimet, hogy egy ismeretlen autójába beszálljanak, ma megtiltottam nekik, hogy bárkivel utazzanak — mondja Camille Bell. — Az az érzésem ugyanis, hogy a kisfiam ismerte gyilkosát”. A legkülönösebb eset 1980. június 22-én történt. Aznap ugyanis a hétéves Latonya Wilson éjszaka tűnt el szobájából, mialatt szülei a szomszédos szobában aludtak. Egyik szomszéd elmondta a rendőröknek: „Ügy hajnalban, négy óra körül, láttam a kislányt, amikor egy férfival eltávozott a házból. Nem gondoltam semmi rosszra. Biztosan egy rokonnal ment el — véltem.” A kislány holttestét négy hónappal később egy üres telken találták meg — néhány száz méterre a szülői háztól. A szegény negyedben A kétségbeesett szülők azóta védelmi bizottságot szerveztek. Minden hét végén fehér és fekete önkéntesek kutatják át a parkokat és a város erdeit, keresik az eltűntek holttesteit. Állandóan figyelik az útkereszteződéseket. Mindez nem segít. A legutóbbi áldozat világos nappal tűnt el a forgalmas város utcáin. A szülők természetesen elégedetlenek a rendőrség munkájával. Camille Bell így panaszkodik: „A rendőrség csak 1980. júliusában, a tizedik gyermek eltűnése után figyelt fel egyáltalán a problémára. Akkor kezdtek erőteljesebben nyomozni. Bezzeg, ha ez a fehérek negyedében történik, az A legidősebb 15, a legfiatalabb 7 éves; Tizenöten az áldozatok közül első halott után elszabadult volna a pokol”. Lee Brown rendőrtiszt, a nyomozótestület néger vezetője mondotta: „Az ügy teljességgel áttekinthetetlen. Fogalmunk sincs róla, hogy egy vagy több tettesről van-e szó, férfi-e vagy nő, fehér-e vagy fekete. A gyilkosságok indító okát sem sejtjük. A legidősebb áldozat 15, a legfiatalabb 7 éves. Valamennyien a szegénynegyedben éltek. A gyilkos módszerei is különbözőek: hét gyermeket megfojtottak, egyet agyonlőttek, kettőt agyonszúrtak. A többi gyilkosság módja még ismeretlen. Szexuális indítékra semmi jel nem mutat”. Talán rendőr Érdekes Camille Bell véleménye: „Szerintem a gyilkos valami hivatalos személy, vagy annak adja ki magát. Talán rendőr, akinek nagy tekintélye van a mi gyermekeink szemében. Ha egy ilyen egyenruhás azt mondja: Gyere velem! — a mi kis gyermekeink biztosan engedelmeskednek.” Jesse Jackson, a város fekete polgármestere naponta bemutatja a tévében azt a 200 ezer dollárt, amelyet a nyomravezetőnek ajánlottak fel — a nyomozás költségeit részben közadakozásból teremtik elő. A polgármester hyilatkozatában összeesküvés áldozatainak nevezte a meggyilkolt néger gyermekeket, s arra célzott, hogy a városban még él a fajgyűlölet. Sokan úgy vélik, hogy a gyilkosságok mögött a Ku- Klux-Klan van. A legújabb fejlemény: az atlantai újságok két levelet kaptak a gyilkostól, aki bejelentette, hogy újabb akcióra készül. A hatóságok azt remélik, a levelek alapján talán sikerül a nyomára bukkanni. De addig? ... Gáti István A monacói Tengermúzeum igazgatója, Jacques-Yves Cousteau kapitány a közelmúltban kemény hangú nyilatkozatot adott a világsajtó képviselőinek. — Negyven éve járom a tengereket — mondotta — és ma szomorú kötelességem bejelenteni önöknek, hogy bármerre járok, mindenütt a szennyezettség jeleit vagyok kénytelen észlelni. . Cousteau kapitány számtalanszor terjesztett elő javasla- tott biztonsági intézkedésekre. Legutóbb az Egyesült Államok szenátusához fordult, mivel az idegen lobogók alatt hajózó olaj konvoj ok főleg amerikai érdekeltségűek. — Ilyen volt egy nigériai lobogó alatt hajózó tartályhajó, amely tavaly télen az amerikai partok előtt törött szét, és szennyese be a partot. Ez az olajfolt megmaradt, kelet felé úszik és az idén már a Földközi-tengert fenyegeti. Ugyanígy veszélyben van a Atlantióceán franciaországi partja és félniük kell az angoloknak is. Mi a bizonyíték arra, hogy immár egyetlen tiszta tenger sem található? A legkevésbé szeny- nyezett Déli Jeges-tenger pingvinjeinek májában DDT-t találtunk — figyelmeztetett Cousteau kapitány és rámutatott arra, hogy — mivel az élet alapja a víz örök körforgása — a tengerek további veszélyeztetése rövidesen az emberi létet fenyegető veszéllyé változhat. H. K. Sétalanít A Magyar Hajó- és Darugyár részére a tengervizet sótalanító hajó kicsinyített mása készült el a Kép- ■ zőművészeti Kivitelező Vállalat modellező üzemében. Eredetije valószínűleg Afrika partjainál teszi ihaíóvá a tenger sós vizét. Képünkön: a ten- gervíz-sótalanitó hajó 1:100 méretarányú makettje. Ma. Kriminálstatisztika '80 Lejtő, amin fölfelé haladunk „Apálya s dagálya a bűnnek is megvan, mit ismerni kell” Szemere Bertalan százharminc éve írt a bűnözés — tenger mozgására emlékeztető — ingadozásáról, s a korabeli kriminálstatisztikára alapozott kijelentés ma is időszerű. Bizonyos dagály és apály, emelkedés és süllyedés mindmáig jellemzi a bűnözést. Az utolsó másfél évtized (1965—1980Í kriminalitási görbéjén négyöt évenként követik egymást többé-kevésbé szabályos hullámvölgyek. Az illetékesek szerint e periodikus váltakozás végeredményben lassú, csökkenő tendenciát takar. Afo- risztikus formulával talán úgy mondhatnánk: a bűnözés iránya, trendje olyan lejtőhöz hasonlít, amin felfelé megyünk. Eltörölt bűntettek A felfelé tartó lejtőnek persze megvan a maga statisztikai magyarázata: ha a 60-as évek közepéhez viszonyítjuk a bűncselekmények számát, akkor valóban csekély ereszkedést, míg ha a 70-es évek derekához mérjük, akkor emelkedést, mégpedig elég határozott emelkedést látunk. Mindebből látható, a bűnözés tendenciája meglehetősen relatív dolog, ezért alighanem leghelyesebb úgy fogalmaznunk: a hazai kriminalitás évi 110—130 ezer bűncselekménnyel stabilizálódott az elmúlt másfél évtizedben. Még akkor is igaz ez, ha 1980-ban minden korábbinál több (130 ezer 470) isM unka ügyi viták A lelkiismeretes üzletvezető Amikor az egyik Áfész élelmiszerboltjának vezetője szabadságáról visszatért, kétség- beesetten látta, hogy helyettese az üzletet teljesen elhanyagolta. Nagy mennyiségű romlott árut meg kellett semmisíteni és alapos takarításra olt szükség. A központtól segítséget kért, hogy mielőbb kinyithasson, mert a községben más bolt nem volt. A vezetők mindent megígértek, de semmit se tettek. Több mint két hétig tartott, amíg az üzletet sikerült helyreállítani. A munka elhúzódásához rossz áruellátás és más problémák is járultak, amelyek miatt a lelkiismeretes vezető olyan idegállapotba került, hogy a látogatóba érkezett felettesével támadt vita hevében kijelentette: „Gondoskodjanak utódomról! Nem kívánok többé a szövetkezetnek dolgozni...” Felindultan, de már a munkaidő után, átment a szomszédos étterembe. Később mégis visszatért és akkor az ott tartózkodó osztály- vezető rendőrrel — szondával — ellenőriztette. A vizsgálat csekély szeszes ital fogyasztását mutatta ki. Két nappal később közölték vele, hogy felmondását elfogadták. Addigra már az üzletvezető lecsillapodott és a vállalati munkaügyi döntőbizottsághoz fordult. Előadta, hogy kijelentését rossz idegállapotban tette, amit az üzlet elhanyagoltsága és a helyreállításhoz szükséges segítség elmaradása váltott ki belőle. Nem volt szándéka felmondani. A döntőbizottság méltányolta állításait és megállapította: érvényes felmondás nem törtért. a munkaviszonyt helyre kell állítani. A szövetkezet vezetőségének azonban ez a határozat nem tetszett és hatályon kívül '..e- lyezéséért pert indított. A munkaügyi bíróság helyt is adott a keresetnek és az üzletvezető felmondó nyilatkozatát érvényesnek mondta ki. A jogerős ítélet ellen rmelt törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság ezt a döntést hatályon kívül helyezte és a s~Ö- vetkezet keresetét elutasított . A határozat indoklása megállapította, hogy az üzletvezető a bolt rendkívüli elhanyagoltsága és a támogatás elmaradása miatt olyan rossz idegállapotba került, hogy kórházi kezelésre szorult. Az ilyen körülmények között, teljesen felindult állapotban tett kijelentését — hogy távozik a szövetkezettől — azért sem lehet komolynak tekinteni, mert nem sokkal később az osztály- vezetőnél az iránt érdeklődött, mikor kap árut. Ezenkívül joggal háborodott fel azon, hogy amikor munkaidőn túl dolgozott és szóváltás közben idegesen eltávozott, majd később visszatért, rendőrrel szondáz- tatták, amihez az osztályvezetőnek nem volt joga. Az üzletvezető egész magat... .ása hogy a központ segítsége né< kül is saját erejéből az üzletet rendbehozta, a szükséges cikkeket beszerezte, árusítani kezdett, mind arra utal, hogv felindultságában, vitatkozás közben meggondolatlanul, nem komoly szándékkal fejezte ki távozási szándékát, ezért ezt nem lehet felmondásnak tekinteni. mértté vált bűncselekmény történt az országban, ami bizonyos szempontból meglepetésnek is számíthat. A magyar büntetőjog történetének harmadik kódexe, az 1979-es Büntető Törvénykönyv ugyanis a bűncselekmények csökkentése, a dekriminalizá- cio szellemében született. Mint emlékezetes, a törvény a lopások, csalások, sikkasztások küszöbértékét 500-ról 1000 forintra emelte, néhány bűncselekményt pedig (pl. a hazatérés megtagadását) egyenesen megszüntette, illetve más de- liktumba olvasztotta. Igaz ugyanakkor, hogy a dekrimi- nalizációs változások mellett a terrorcselekményekről, a természet,, illetve a muzeális értékek védelméről, a kábítószerrel való visszaélésről stb, több új tényállás is került a törvénybe, de ez új paragrafusokat még nemigen alkalmazták. így előállt az a különös helyzet, hogy a büntetőjogi felelősség szűkítését célzó új kódex első évében a bűnözés körülbelül 3 százalékkal — nőtt. Betörők, adó-vevővel A bűnözés célpontja 1980- ban is leggyakrabban a pénz volt. A vagyon elleni vétségek és bűntettek 60, illetve 57 százalékos országos és megyei kvótával meghaladták az ösz- szes többi bűncselekmény számát. A társadalmi és személyi tulajdonban okozott kár országosan 484 millió forint, vagyis egy ezerlakásos lakótelep ára volt, míg a megyei veszteség elérte a 40 millió forintot. A közvagyon elleni bűncselekmények között meglehetősen nagy számban szerepeltek az áruházi tolvajlá- sok, de emellett évek óta mind magasabbra szökik a betörések száma is. A srenkerek társadalmon kívüli életre berendezkedni próbáló rétege, gyakran víkendház-betörésből és gépkocsifelfeszítésből tartja fenn magát. A szervezett bűnözés birodalmára is döntő részt a vagyon elleni támadások jellemzők; ezen elkövetők technikai felszereltsége egyre korszerűbb, egy közelmúltban lebukott betörő társaságnál a rendőrség például rádió adóvevő készülékeket is lefoglalt. Csempészek és kupecek A Btk. külön fejezetben tárgyalja ugyan, de nyilvánvalóan a pénzbűnözéshez tartozik a csempészés, a bűnözés egyik legdinamikusabban növekvő ágazata is. A feketekereskedelem virágzása túlélte kezdődő krízisét is. Az aranytárgyak, valuták, kvarcórák zugforgalmazásával pedig az idegenforgalom 1978-tól mindinkább behatol a nemzetközi bűnözés az országba, az illegális biznisz kulisszái mögött pedig mind gyakrabban az alvilág farkastörvényei uralkodnak. A robbanásszerű növekedésre jellemző, hogy Pest megyében egyetlen év alatt duplájára (167-re) nőtt a rendőrség által felderített csempészések száma. * A tavalyi bűnügyi jelentések szerint hosszabb szünet után, k! tudja hányadik virágzását éli a kupeckedés. A jogosulatlan kereskedelemnek, üzérkedésnek minősülő tevékenység az állattenyésztési kedv fellendülésével, valamint az órszág különböző vidékein kialakult jelentős árdifferenciákkal magyarázható. Az ügynökök, ezek a gazdasági -élet hézagaiban elhelyezkedő figurák évek óta a lakás- és autópiacon is jelen vannak, sőt, újabban a facsemete-, dísznövénytermelők és -vásárlók közé is beékelődtek. Az „Üzérkedés felfutása .picsák országosan, hanem helyben is érzékelhető, tavalyelőtt 10, tavaljt 31 ilyen ügyben indult Pest megyében eljárás a magánzók ellen. Kevesebb emberölés Az ügyészségek páncélszekrényeiben őrzött számítógépes adatlapok kedvező változást mutatnak a közlekedési bűn- cselekmények esetében. A bűnözés e második legnagyobb szektorában országos és megyei szinten egyaránt csökkenés tapasztalható. Ez azért különösen értékes, mert a legsúlyosabb közlekedési deliktu- mok mindegyikére érvényes. Halálos közúti baleset okozása miatt megyénkben tavalyelőtt 96, tavaly 56 esetben indult bűnper, s 34-ről 20-ra csökkent a cserbenhagyásos bűnügyek száma is. Szakemberek szerint a magyarországi bűnözés egyik sajátossága Közép-Európa többi országához képest az erőszakos és garázda bűntettek magas aránya. S noha csak minden tizedik bűncselekmény tartozik ebbe a kategóriába, a hazai közvélemény is alighanem e törvénysértésekre reagál legérzékenyebben. Nos, tavaly az országban az erőszakos bűntettek száma kis mértékben tovább nőtt, Pest megyében viszont stagnált; igaz, itt még így is valamivel több ilyen bűncselekmény jut a lakosságra az országos átlagnál. Az erőszakos deliktumok közül a rablások évek óta tartó gyors növekedése tovább folytatódott. Míg 1977-ben 684, tavaly már 1022 ilyen esetre derült fény az országban, s köztük többet feltűnően durva módon, útonálló stílusban követtek el. A legsúlyosabb bűn- cselekmények, az emberölések száma 1980-ban kereken 200 volt. 30-cal kevesebb, mint az előző esztendőben. Hasonló arányban 30-ról 27-re csökkent a gyilkosságok, száma Pest megyében is. Az emberölések elkövetőinek többsége — kétharmada — egy nemrégiben készült tanulmány szerint — értelmileg fogyatékos, elmebeteg, alkoholista, idegbeteg vagy feltűnően primitív személyiség. Babus Endre l Meghalnak-e a tengerek?
