Pest Megyi Hírlap, 1981. március (25. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-22 / 69. szám

1981. MÁRCIUS 22., VASÄRNAP PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 7 Hüvelyk Matyi hosszú vándorútja Elaludt a szegény vándorlegény, s azt álmodta, jó sorsa tágas kam­rába vezette. Kerek cipók, sok röf- nyi kolbász... Attila álszent ille­delmességgel hallgatja dédanyja meséiét. Magában vigyorog. Később azt mondja a konyhában anyjának: a dédi már szenilis, olyan■ hülyesé­geket beszél. Kap egy pofont, start­nak. Azután a mama megkérdi, mit vél hülyeségnek. A hétéves Attila szipogva — nem volt komoly a frász, de illik reagálni rá, különben leeshet még egy — sorolja: vándorlegény, kamara, cipó, röfnyi kolbász... Röf- nyi — javít az édesszülő. Röfnyi, mert disznókolbász — makacskodik a srác. Űjabb tasli, az ellenkezésért. Kövér kuncsaft, akkor... Essünk gyorsan túl rajta. Egy mé­ter manapság annyi, mint a 86-os tömegszámú kriptonatom 2p 10 és 5d 5 energiaszintjei közötti átme­netnek megfelelő sugárzás vákuum­ban való hullámhosszúságának 1 650 763,73-szorosa. Némi magolás árán ugyan elmondhatnánk ezt a Dunakanyar Aruház méteráruosz­tályán az eladónak, ám igencsak ér­tetlenül nézne ránk. Tágabbra, cso- dálkozófrbra akkor nyílna a szeme, ha hatvansingnyi, avagy ötvenrőf- nyí szövetet kérnénk, s hozzá tíz- lábnyi bélésanyagot. Kisebb föltűnést keltek tudako­zódásommal a méteráruosztályon, de amikor kiderül, nem népi ellenőr vagyok, hanem csupán azt kérdem a nézelődőktől, mennyi a méter, gyorsan sorsomra hagynak. A meg­kérdezettek szintén. A jobb szívűek azért válaszolnak: egy méter az egy méter. Van azonban, aki nem tit­kolja méltatlankodását: nahát, mi­re van ideje egyeseknek. Ezzel szó­rakozni ...! Kértek ettől igazol­ványt? Évente 120—130 millió fo­rint értékű ruházkodási méteráru kél el a megye kiskereskedelmi boltjaiban. Mindenki tudja, mennyi kell egy nyári ruhához, egy öltönyt hoz, kosztümhöz. Honnét tudja? Most a bő a divat, ezért hárötri és" fél, négy méter anyag kell — szimp­la szélesből persze — egy nyári ru­hához. Férfiöltönyhöz három mé­ter — dupla szélesből —, átlagos termetre, ha mellényt is csináltat­nak, ami most sikk, akkor több. Ezt azonban inkább férfiszabótól kér­dezze. Vass Károlyné, Feídl Irmá­nak kialakult közönsége van: hu- szonkilencedik éve dolgozik megren­delői teljes elégedettségére. Gödöl­lőn nem ve'- hagyománya — mert: nem nyílt rá terep kellő közösségi intézmények híján — a flancnak. Az Irma, ahogy a nála varratók emlegetik, szolid ruhákat varr, di­vatosakat, de nem puccoskodásra, pukkasztásra alkalmasakat. A majd­nem harminc esztendő alatt anya­gok tízezer méterei mentek át a ke­ze alatt, s bizony, valamikori sül­dőlányok most már a maguk ka­maszlányait terelgetve állítanak be hozzá, bár — mint mondja —egy­szerűbb ruhát mind kevesebben ké­szíttetnek; megveszik a boltban. A komolyabbat azonban — alkalmi ruhákat, ünneplőnek szánt, szövet­ből készülteket, kosztümöket válto­zatlanul — nála rendelik meg. Miért? Aki megszokta a csinálta­tott ruhát, az nehezen mond le ró­la — feleli a kérdésre —, s a gye­rekek is ezt szokják meg. Űjabban azonban elöntenek a farmeranya­gok, nehéz velük dolgozni, de hát. ez megy a lányoknál, fiatal asszo­nyoknál, némelyiknek, már akivel annyira jóban vagyok, szóvá is tet­tem, nem megy jól neked. Testesek ugyanis... Kövérek? Ilyet nem mond soha az ember. Kövér kun­csaft nincsen. Molett, erősen mel­lett. ugye, érti? Értem. Mégis, ha ugye az erősen molett... Ha dán mérföld, akkor... Valamivel több mint egy évszá­zada — pontosan: 1875. május 20- án — írta alá Párizsban tizennyolc ország képviselője a nemzetközi mé­terkonvenciót, mai kifejezéssel él­ve a nemzetközi méteregyezményt. Ügy tűnt, a hosszmértékek' zavaros világában rend teremtődik. A ter­melés, a kereskedelem fe jlődése már az ókorban kialakíttatta a hossz­mértékeket, ám ahány állam, sőt, gyakran ahány tartomány, annyi­féle az értékük. A különböző ná­ciók makacsul ragaszkodtak a sa­ját egységeikhez, így esik meg, hogy a svéd rőf — mai átszámítással — 0.594 méter, a dán 0,627, s az ún. bécsi 0,777. Meglehet, az ilyen átszámítások, hasonlítgatások kifogtak volna még Hüvelyk Matyi, Hökköm Matyi, az­az Babszem Jankó csavaros eszén is, holott ő, majd’ minden európai nép mesehőse, éppen furfangos észjárá­sával ellensúlyozta parányi terme­tének hátrányait. Ám ő is bizony­talankodnék, ha azt mondják neki a múlt század végén, talpaljon csak kend egy mérföldet, ott leli a szép tündérlányt. Ha ugyanis egy dán mérföldet kell megtennie, akkor 7532,48 méter után célhoz ért. Ha egy magyar mérföldnyi az út, ak­kor 8353,6 méterre várja őt a tün­dérlány, de, ha Matyi balszerencsés, s eav norvég mérföldet trappolhat végig, 11 295 méteren koptatja csöpp­nyi cipellőjét, avagy csizmácskáját. S ha Matyi a mérföldek miatt, mi Matyi termete okán kerülünk za­varba. Mert 'egy ■ hüvelyk — avagy coll — 2,3 és 3 centiméter közötti hosszúsággal volt egyenlő, egy bé­csi coll 2,634 centiméter, távolról sem a-nnyi, mint egy másik népé, ezé pedig elüt a harmadikétól... Ne ugráljon egy ilyen Sokat szenvedett termete miatt; 148 centiméter. A műhelyben most is hol gorombább, hol ártatlanabb tréfák célpontja Sándor, azaz már, az obsithoz közeledve, Sándor bácsi. Viseli keresztjét; mi mást tehetne? Miért, hogy mindenki tekintete be­leakad az apró emberbe? Miért vé­lik másnak, kevesebbet érőnek, mint az átlagost? Sándor bácsi he­tedik gyereknek született, testvérei között nincs ilyen kicsiny, ezért az­után elsőként azoktól állta a fity- málást. s másként kedves apjától is, akitől sokat hallotta: milyen ember lesz belőled, fiam? A szom­szédok, az iskola... mind-mind megpróbáltatás; nem vették be ka­tonának, már a harminc felé köze­ledett, amikor párt talált. Tudja, minden lány elhessentett maga mel­lől, meg is mondta, menj innen, mit szólnak, hogy egy ilyennel... Ügy közli ezt, mint akit már nem bánt a dolog, ám látszik az arcán, maija’ kdgyetlén'ül,' mégha emlék is, mert az ilyen £s hasonló múltbéli esetekét frissén tartja az örökös él­celődés, ugratás, a durva leszólás, a fölényes lesajnálás. Sándor bácsi egy időben művezető volt, de visz- szakérte magát a gép mellé. Jól értette a dolgát, de hát. .. Annyit kínlódtam a termetem miatt, köny- nyen megkaptam, nekem ne ugrál­jon egy ilyen ... dugasz, hát ugye, mondja meg őszintén, miért tűr­jem, ha a gépnél úgy felelhetek az ilyesmire, ahogyan érdemes, de fő­nökként tartanom kellett a nyel­vemet.:.! A vezetőitől nem kapott vigaszt? Mondták azok feszt, ne tö­rődjön vele, hiszen látja, adjuk a jutalmat, mert jól dolgozik, de csak nem bírtam, leköszöntem. Ugye, ilyenek az emberek. Mindig kell céltábla. Féltem nagyon, hogy a gyerekek, de azután hála istennek, olyanok, mint a többig ember, mind a három. Az az igazság, tudja, hogy van. amikor én is olyan irigyen né­zem őket. de szépen megnyúltak, mindig az jut eszembe, mennyit kellett nekem nyakukba húznom a fejemet otthon is, mert okkal, ok nélkül. íziben megkaptam. v~nt te...! Megmondom őszintén, égisz életemé­ben szegény édesanyám. nyugod­jék békében, s a feleségem volt az, aki soha a száján ki nem ejtett egy szót sem. milyenre sikeredtem. Örült, mert megíanulía A francia forradalom alkotmá- nyozó nemzetgyűlése 1790-ben bíz­ta meg a tudományos akadémiát „ez egyetlen mérték- és súlyrend­szer” kidolgozásával. A tudósok 1791. márciusában már megteszik javas­latukat, s ennek alapján — már­cius 30-án — a nemzetgyűlés úgy határoz, hogy a hosszúság alapegy­sége a földi délkör negyvenmillio- mod — vagy másként: egynegye­dének tízmilliomod — része legyen. A görög metrón, s a francia métre szavak szülötteként a méter meg­kezdte pályafutását, ám irdatlan lassan haladt; Franciaországban is csak 1841-ben fogadják el kizáróla­gos használatát. Comenius A látható világban úgy ír a XVII. század takácsairól, mint akik naponta 4—5 rőf vásznat készítettek. Hány ezer rőf áll a ké­sei utód mögött — ezzel nyitok be Budakálászon a Ságvári Endre utcában Kovacsics Tibornéhoz. Ha ő azt tudná! Január elsejétől nyug­díjas, kerek negyven évet töltött el fonó-, kártoló-, szövőgépek pokoli ricsajú világában, a Gyapjúmosó- és Szövőgyár itteni gyáregységénél, majd amikor azt fölszámolták, a Lenfonó— és Szövőipari Vállalat­nál, illetve azok jogelődjeinél. Miért a hűség? Prózai magyarázatot ad rá: közel akartam dolgozni a la­káshoz. Lánykor orphan azért, mert két kisebb testvéremet nekem kel­lett gondoznom, mivel édesanyánk meghalt, amikor a legkisebbet szül­te. Később meg, hogy a testvéreim felnőttek és én meg férjhez men­tem, akkor a saját háztartásom miatt. Egy asszonynak ez nagy szempont, nem kell utaznia. Azt mondták a gyárban, ha kellett, ak­kor font, szőtt, beült kivarrónak, ér­tett mindent, ami az újabb nemze­déknek már csak kuriózum. Ti­zennégy múltam, amikor nagy- nagy protekcióval bekerültem a bá­labontóba, nekünk, kislányoknak kellett kikapkodnunk a fölbontott bálákból a nagyja szennyeződést, csak azután mehetett tovább a gyap­jú a mosóba, előkészítőbe. Az em­ber örült, ha valamit megtanulha­tott. mert soha nem tudta, mikor válik a hasznára, mikor menti meg attól, hogy elküldjék. Azt mondta, egy asszonynak nagy szempont, mennyire lakik a munkahelyétől. A méterekből kilo­méterek lesznek, s ezek időre vált­hatók át, azaz magának több volt az ideje, mint az olyanoknak, akik utaztak napról napra a munkahe­lyükre. Mit nyert az így összera­kott, megtakarított méterekkel? Egy szenvedélyem volt, szerettem, most is szeretek olvasni. Talán job­ban hozzájutottam, mint mások. Meg nekem a természetem is ilyen, a kottásé, aki nem szeret távolra menni a fészekaljtól. És nem ment soha távol? Nem. Egyetlen egyszer mentünk el az urammal békevo­nattal a Szovjetunióba, a gyárban szervezték. Nem bántuk meg, de már vártuk, mikor indulunk haza. Mit gondol, mennyi méter kelme fért bele a negyven esztendőbe? Hajaj, azt nincs ember, aki kiszá­molná, de nem is fontos. Nekem legalábbis nem fontos, engem min­dig az érdekelt, hogy amit [kiadtak, azt megcsináljam, ha lehet, akkor valamivel többet. Sokszor ez na­gyon keservesen ment, de akkor sem tettem le róla. Miért nem? Mert az ember szeret előbbre áll­ni, mint a másik. Méterekkel? Ne­kem elég volt a centi is, de az meg­legyen. Jelölje ki asztallapon Pierre Simon Laplace 1799. jú­nius 22-én mutatta be a meghívot­tak előtt a platina és irídium öt­vözetéből készült fémrudakat, a hosszmérték etalonját. A tizen­egyedik nemzetközi mértékügyi kon­ferencia — 1960-ban tartották — fogadja el a Systeme International d’ Unites-t — innét az Sí rövidítés —, az új nemzetközi mértékegység­rendszert. A méternek a már em­lített meghatározása akkor lett alapelv; a világ sok országában még ma sem használják a méter­ben számított hosszmértékeket. Rakéta és lézertechnika, atomerő­művek, távközlési műholdak, szem­mel alig látható félvezetők, a mik­ront,. a milliméter ezredrészét csak durvá mértékként tűrő mikropro­cesszorok — mindez elválaszthatat­lan a hosszúság alapegységének rendkívül pontos meghatározásá­tól. A másik oldalon viszont — tes­sék próbát tenni! — tíz megkérde­zett közül, ha három tud rögtön fe­lelni a kérdésre, hány milliméter egy méter, s az átlagember a mé­ternyi hosszúságot — amint ezt lélektani vizsgálatok igazolják — meglehetősen nagy hibahatárral je­löli ki a sima asztallapon. Mindent mérő világunkban mi leszünk las­sacskán a legtökéletlenebbül mű­ködő hosszmárcék? Teleírt egy könyvet ^Harmadik éve használják a csa­láddal a Lada 1500-ast, megteltek vele eddig huszonhétezer kilomé­tert. Futott a járgány bel- és kül­földön, szolgál nagyobb baj nélkül tisztességesen. Bondár László, a Nagykőrösi Konzervgyár villany- szerelője először meghökken a kér­dés hallatán, azután nevetve köz­li. ezt ugyan ő meg nem mondja. Azt akartam megtudni tőle, milyen hosszú a kocsija? Unszolom. na mégis? Hát. három méternél több, az biztos. Négynél is! Igen? Ha mondja, úgy van biztosan. Nem tartja magái; sem jó, sem rossz vezetőnek, hanem átlagosnak — katonaként szerzett jogosítványt, az­óta vezet, most múlik harminc­négy éves —, de kényelmetlenül fe­szeng, amikor arra sem tud felel­ni, vajon hány métert tesz meg má­sodpercenként, óránként száz ki­lométeres sebességgel haladó kocsi­ja (huszonnyolc métert), azaz van-e szerepe a kocsivezetésben a távol­ság minél jobb fölbecsülésének? Persze, kéznél a tromf: még soha nem volt szerencsére kisebb ' koc­canása sem. Nézi a kilométerórát? Már évek óta nem, a motor hang­járól majdnem pontosan tudom, mennyivel megyek. Büntetés akadt? Nem. Amióta kocsija van, bejárták az ország minden nagyobb táját, hol a soros hölgyismerősökkel, majd azután a feleséggel s a kisfiúval, de most — mint mondja — ennek vé­ge, betették az ajtót a benzinárral, fele annyit sem megyünk, mint ko­rábban. Ez a harmadik kocsink, de egyhamar nem lesz újabb! Mit gondol, valamikor régen hí­res ember lett az, aki megtett hu­szonhétezer kilométert? Az biztos. Teleírt vele egy könyvet, vagy akár többet. És most? Most, hát maga is tudja, nem olyan nagy dolog a ko­csi. És a távolság? Az sem nagy dolog. Utazik a fél világ. Menjen el egy nyári vasárnap, vagy akár hétköznap a Cifrakerti csárda elé, hát ott fél Európa országjelzéseit láthatja a kocsikon. Pedig Kőrös nem egy nagy hely. Sőt... Táblázatokat közöltek Az a postaszabályzat, amelyet a XVII. század végén adtak Id ha­zánkban, azt tette a postalegény legfőbb kötelességévé, hogy jó és száraz úton másfél óránként egy mérföldet haladjon. Olykor az a benyomása az embernek, mintha nem jutottunk Volna túlzottan mesz- szire ettől a sebességtől... Az 1874. évi Vili. törvénycikk mondta ki ,.a magyar korona országaiban az eddig használt mértékek helyett új mértékrendszer hozatik be, mely­nek alapja a méter, tízes felosztás­sal és többszörözéssel”. Az újságok táblázatokat közölnek, miként kell az ölet. a lábat, a singet, a rőföt, araszt, hüvelyket méterre átszámí­tani. ám esztendők elteltével is azt panaszolják, „némellyek csalafinta­ságra használják fel a publikum tá­jékozatlanságát”. Dmitrij Ivanovics Mengyelejev egy esztendővel az elemek perió­dusos törvényének fölfedezése előtt, előtt, 1868-ban azt írta: „A népek egyesülése mindaddig a béke és a haladás álma marad, amíg erre fel nem készültek. Addig a természeti katasztrófákon kívül csupán a nyom­tatott szó, a kereskedelem és a tu­domány erősíti a népek ez irányú érdekeit. Eljön azonban a népek szorosabb közeledésének kívánt pil­lanata is. A repülés, a világnyelv megalkotásának kísérlete és a kü­lönféle írásművek, nemzetközi ki­állítások, sőt, a sztrájkok is világí­tótornyok e hosszú úton. Van a kí­sérletek között egy, amely nem ke­rül milliókba, mint a kiállítások, sem óriási kísérletekbe és szelle­mi erőfeszítésbe, mint a repülés — ez a mértékrendszerek világegysé­gének előmozdítása”. Most már van Sl-mértékrend- szer. Természetes, közönségesen köz­napi dolog a repülés. A nemzetközi kiállítások száma egy esztendőben meghaladja az ez­ret. ­Ha csak ennyi kellene... A tudomány ott kezdődik, ahol a laikus gondolatmenet véget ér. Csakhogy, bár másként, a laikus­nak is tudnia kellene, mennyi az az egy és millió méter, ami elvá­laszt vagy összeköt, nem földrajzi értelemben. MÉSZÁROS OTTÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents