Pest Megyi Hírlap, 1981. március (25. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-14 / 62. szám

1981. MÁRCIUS 14., SZOMBAT

Ȓscra ~M

xbnMnap

Közlekedésbiztonság

Kedvezőbb baleseti statisztika, tudatformálás

Közös erővel a közlekedés biztonságéért! E gondolat jegyében tartották meg tegnap a Peat megyei Rendőr-főkapitányságon a megyei Közlekedésbiztonsági Tanács testületi ülését Részt vett azon Oláh György rendőr vezérőrnagy, nyugalmazott miniszterhelyettes, az Országos Közlekedés Biztonsági Tanács alelnöke, dr. Hanti János rendőr vezérőrnagy, a Pest megyei Rendőrfőkapitányság nyugalmazott korábbi vezetője, a megyei KBT eddigi elnöke, dr. Csalótzky György, a Pest megyei Tanács vb-titikéra és Rácz Ferenc, a megyei rendőrfőkapitány-helyettes. A résztvevők megtárgyalták a Pest megyei KBT elmúlt évi munkáját, elfogadták a pénzügyi költségvetésről szóló jelentést, s egyben meghatározták az elkövetkező feladatokat is. A tanácsko- alezredes, a megyei KBT ügyzást Szénási Pál rendőr vezető elnöke vezette.

Három összetevő

Naponta tapasztaljuk, olvassuk a sagtójelentésekben: az egyre inkább tért hódító motorizáció korában veszélyesebbek az utak is. Időnként már alig kapjuk fel a fejünket, ha mentőautó vijjogását halljuk. A gyalogosokra, az autósokra leselkedő veszélyt korunk szükségszerű rossz, kegyetlen velejárójának könyveljük el. Évente ezernél is többen, halnak meg az utakon balesetek következtében. Ezek tények. Mégis olyan tények, melyek megváltoztathatóak. A közlekedés biztonságát meghatározó három összetevő — a jármű, az út és a vezető — közül az emberé a döntőbb szerep. Az embereké, akik között sajnos még ma is sokan vannak a másokat semmibe vevők, a nemtörődömök, a kiha- énmemek — az utakon.

A közlekedési morál javításában tehát van még tennivaló. Még akkor is, ha tudjuk, az elmúlt óv a ritka esztendők közé tartozik. Hosszú idő óta először — országosan, így Pest megyében is — csökkent a balesetek száma és kevesebb a súlyos kimenetelű közöttük. Nagyon sok azonban még a feladat Erről számolt be szóbeli kiegészítőjében Dutka Antal rendőr főhadnagy, a megyei rendőrfőkapi- tányság megelőzési főelőadója, és ezt a gondolatot erősítette a vitában a tíz felszólaló.

Fiatalok érdekében

Elsősorban — érthetően — a fiatalok felé irányul a megyei KBT munkája, örvendetes például az, hogy Pest megyében jelenleg több mint ötven KRESZ-park üzemel, s öt parkot most építenek. A megyei KBT versenyein tömegesen indultak gyerekek, fiatalok, s szép helyezéseket értek el országosan, sőt nemzetközi szinten is. Szélesedik a KBT működési területe, Százhalombattán és Érden városi közlekedésbiztonsági csoport alakult. Az elképzelések között szerepel hasonló csoportok létrehozása falvakban, üzemekben és termelőszövetkezetekben. Mindezek példák, melyek azt igazolják: a közlekedés biztonságát leginkább az emberek tudatformálásával lehet elérni

Elnökválasztás

így foglalt állást a tegnapi értekezlet is, mely jutalmak átadásával zárult. Előtte a tanácskozó testület jóváhagyta a megyei KBT elnökségének javaslatát. - A tavaly nyugállományba vonult Honti János helyébe dr. llcsik Sándor ezredest, megyei rendőrfőkapitányt választották a KBT elnökévé. Oláh György, az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács szép kivitelű vázáját nyújtotta át elismerésként Honti Jánosnak eredményes tevékenységéért.

Ezután, tizenöten vehettek át oklevelet, pénz- és tárgyjutalmakat a közlekedés biztonságát szolgáló sikeres társadalmi munkájukért.

V. F.

Központok

konténerben

A Híradástechnikai Gyárban készítik a 900 vonalas konténeres telefonközpontokat. Már számosat bekapcsoltak a hálózatba Pest megyében is. A gyárban most három konténer- központ készül jemeni megrendelésre, de még az idén újabb ötöt gyártanak a Magyar Postának.

Magyar-szlovén

Kamarai

tárgyalások

Dr. Borisz Zidarics kamarai alelnök vezetésével 11 tagú szlovén kamarai delegáció tárgyalt Budapesten. Magyar részről a tárgyalásokat Szenes Endre, a kamara jugoszláv tagozatának elnöke vezette. A megbeszéléseken részletesen foglalkoztak a gazdasági együttműködés, különösen a termelési kooperációk és a határmenti árucsereforgalcm fokozásának lehetőségeivel.

Ki tud többet a Szovjetunió rőt ?

Szocsiban szeretnénk nyaralni

A váci Lőwy Sándor Szak- középiskola második emeleti termében, már reggel fél 10- kor matrózblúzos lányok, fe- héringes fiúk, szurkoló osztálytársak, pedagógusok gyülekeztek: itt tartották tegnap a Ki tud többet a Szovjetunióról? vetélkedő idei — a sorban hatodik — megyei döntőjét A színpadon négyen gitárral, harmonikaszóval, zson- gító slágerekkel próbálkoztak. Hiába. A vetélkedő előtt állók izgultak.

Megosztott tudnivalók

Tényi Irén, a ceglédi Köz- gazdasági Szakközépiskola négytagú csapatának kapitánya: — A területi elődöntőn az utolsó előtti helyre számítottunk, arra is csak azért, •hogy ne utolsók legyünk. Végül harmadikklánt a dobogóra kerültünk. Nem maradt más hátra, felosztottuk egymás között a tanulnivalót, a könyveket, s a Szovjetunió című lap számait. Mindenki külön-kü- lön készült a mai döntőre, nekem például öt újság és a Szovjetunió földrajza jutott.

A monori József Attila Gimnázium igazgatóhelyettese, Tóth Erzsébet és Pavlyás István, a csapatot felkészítő pedagógus is drukkol: — Ide jövet a buszban még Alekszan- der Biokról beszélgettünk, pedig a gyerekek eddig is szorgoskodtak; a januári iskolai erőpróba után napi három órán át együtt készülődtünk, s remélem, nem hiába.

Csikós Tóth Ágnes tanulmányi felügyelő és Farkas Lajosaé zsűriéinek, a Pest megyei Tanács művelődési osztályvezető-helyettese sorolják az adatokat: idén 32 középiskola és kollégium, valamint 18 szakmunkásképző intézet 597 csapata nevezett a versenybe. Soha nem voltak még eny- nyien, tavaly például 41-gyel kevesebb kollektíva vállalkozott a küzdelemre, A szakmunkástanulók területi döntőiből a ceglédi Kereskedelmi Szakmunkásképző Intézet csapata egyenesen az országos vetélkedőbe jutott. Ma az eddig legjobbnak bizonyult 9 középiskolai csapaton a sor, ők bizonyítanak.

Milyen ásványi kincset dolgoznak tel a grúziai Csiaturá- ban? Mikor épült az obnyinsz- ki atomerőmű? Ki írta a Vad- kacsavadászat című színdarab bot? Melyik budapesti kiál- lítóteremiben mutatták be magyar képzőművészek grúz ihletésű alkotásait?

Lóugrásban, betűnként

Nem könnyű a felelet a szellemi totó kérdéseire. Aminthogy nehéz kitalálni, ki írhatta a valóságos és elképzelt szövegű leveleket, s figyelmet, -logikát is kíván betűnként lóugrással megfejteni: Szovjet-Észtország fővárosa nyerte az Európai Aranyérmet.

Azután az információs játék következik, az kap több

pontot, aki kevesebb adat alapján találja ki, hogy a Bla- zsenn-ij székesegyházról, a Szever hegesztőberendezésről, a Nagy Honvédő Háborúról van szó. Eligazodnak az idegenvezető fiatalok Kazahsztánban éppúgy, mint a kulikovói csatamezőn, vagy a rovnói Dozorcevá utcában. Végül már csak arra kell rájönniük; a rozsdamentes acél Vera Muhinának lenne ajándék, a Sirály pedig Maja Pli- szeckajának.

Misa mackó segített

Megtelt a tábla pontokkal. Szembeötlő az eredmény, siportnyelven így hangzana: a 8. csapat az első fordulóban szerzett előnyét a továbi öt körben fokozatosan növelte.

Első lett, s az országos vetélkedőbe jutott a monori József Attila Gimnázium csapata (Bódi Ildikó, Borda Ágnes, Kajli Edit és Hochreiter Tamás, s a tartalék Ecseri Katalin).

Bódi Ildikó mondja: — Szerencsét hozott eddig a kabala, a tavaly nyert Misa mackó. Négy éve mindig elsők lettünk a megyei vetélkedőn, tavalyelőtt országos hatoai- kok is. A tervünk most az: szeretnénk Szocsiban nyaralni. Persze nemcsak a győzelem fontos. Amit megtanultunk, olvastunk, jól jöhet az érettségihez, az általános műveltséghez is.

V. G. P.

Jobb körülmények között élnek, dolgoznak a nők

Ma is érvényes az állásfoglalás

Néhány nappal ezelőtt köszöntöttük a lányokat, asszonyokat a nemzetközi nőnap alkalmából. A köszöntő ünnepi szavaknál is szebb volt az a beszámoló, amely részletesen elemezte lapunkban, mi minden történt itt, szűkebb pátriánkban egy évtized alatt. Az alatt a tíz esztendő alatt, amelynek feladatait az MSZMP Központi Bizottsága 1970. február 18—19-i határozata foglalta magába. Tényekkel, számok sorozatával igazoltuk, hogy Pest megyében a nőkről nem csupán ünnepi alkalmakkor emlékeznek meg, hanem tisztelet, megbecsülés, gondoskodás veszi őket körül a hétköznapokon is.

A tegnapi pártbizottsági ülésen is az kapott legnagyobb hangsúlyt mind a beszámolóban, mind a hozzászólásokban: nincs külön nőkérdés. Társadalmi ügy a nők egyenjogúságának megvalósulása minden területen. A napi politika fontos része, hiszen a szocializmus építésében nélkülözhetetlen a nők munkája, műveltsége, tudása, méltán illeti meg az asszonyokat az a hely, amit társadalmunkban elfoglalnak.

A felszabadulás után mélypontról, teljesen nulláról kellett indulnunk. A kapitalista társadalmi rend, a fasizmus, alárendelt, megalázó szerepet szánt mindig a nőknek, különösen a munkás- és földmíves asszonyok sokaságának. S anélkül, hogy akár a beszámoló, akár a felszólalók sokat emlegették volna a múltat, mégis megfogalmazódott: óriási változás ment végbe a társadalom gondolkodásában, tudatában, amíg eljutottunk a máig: a nő egyenjogú társa a férfinak. Pest megyében például csaknem százszázalékos a foglalkoztatottság, aki akar dolgozhat, szükség van a munkáskézre. Számos nő került vezető posztra, s már talán nem Is akad, aki megkérdőjelezné: alkalmas lehet-e egy nő vezetésre. Ha nem is mindenütt, de legtöbb helyen egyenlő munkáért egyenlő bért fizetnek. A tehetségek előtt nyitva állnak az egyetem kapui, s nincs olyan álom, ami valóra ne válhatna, ha megvan hozzá a tehetség.

Sehol másutt annyit nem tettek a nőkért, mint hazánkban, de ezen belül is előkelő helyet foglal el Pest megye. Ahhoz, hogy a nők nyugodtan dolgozhassanak óvodák, bölcsődék, iskolák — s napközik sokaságát kellett megépíteni. Van, ahol a gyesen levő kismamák közül azokat, akik tanultak, úgy is segítik: míg iskolában tartózkodnak, óvónőkre bízhatják kicsinyeiket.

Ahol azelőtt nem volt semmiféle szolgáltatás; ha másként nem, mozgóautó szolgálattal próbálnak enyhíteni a háztartás nehézségein. Hány gyárban van üzlet, zöldségesbolt, még fodrász is —, csakhogy köny- nyítsenek a nők dolgán. Okosan fejezték ki a pártbizottság tagjai: mindaz, ami Pest megyében történt nemcsak a nők helyzetén könnyített, hanem az egész családén. Hiszen a megsokszorozódott bölcsődei, óvodai hely nemcsak az anyák válláról vesz le nagy terhet, a bevásárlóközpontok, új ÁBC-k nemcsak a nőknek egyszerűsíti a vásárlást, az egészséges, korszerű iskolai tantermek nemcsak az anyáknak megnyugtatók: nem szabad nőkérdéssé degradálni a gondolkodást. Mint ahogy az általános foglalkoztatottság biztosítása sem nőügy: a nagy munkaerő- hiányon enyhített a munkaképes lányok, asszonyok munkába állása. A szakmai, a politikai képzés, továbbképzés megszervezése szintén össztársadalmi érdek. A nők részvétele a közéletben szintén az egész társadalom hasznára van. S mi több, a vezető posztokra kinevezésük, megválasztásuk nem egyszerű statisztikai kérdés —, ahol annak tekintik, rosszul dolgoznak —, hanem természetes folyamat, s hogy minél többen alkalmasakká váljanak vezetői munka betöltésére, nem „általában vett”, hanem nagyon- is konkrét feladat. Tudniillik, társadalmunkban már nem vitatott a nők rátermettsége, de amikor gyakorlatban kell dönteni, ki kerüljön vezető helyre, olykor egyenlő esélyek mellett sem a nőt választják. Az elveknek — mint minden más területen — ebben is egvezniök kell a gyakorlattal.

Joggal tették szóvá a pártbizottság tagjai: még felső szinten is kevés a női vezető. Pest megye az egyetlen, ahol mintegy 20 megyei posztot nő tölt be, de még Pest megyében is csökkent a női termelőszövetkezeti elnökök száma. A tanácsok élén is kevés a nő. Pedig ki kételkedne abban, hogy vannak rátermett asszonyok?

Országos szerveknél rosszabb az arány.

A sok-sok eredmény mellett számosán szóltak a gondokról. Több lehetne a szakmunkás és kevesebb a segéd-, a betanított munkás. Nem jó, hogy olykor nem lehet érvényesíteni az elvált házastársaknál a törvényt: a gyerekét nevelő anya ne legyen válás után kiszolgáltatva az egy fedél alatt élő volt férjének. Még mindig számos lehetőség van arra, hogy a háztartási munka könnyebbé váljon: olcsóbb, elérhetőbb félkész ételekre lenne szükség, s különösen az agglomeráció ellátását kell javítani.

Nagy a teher a nők vállán, akkor is nagy, ha sok családban már a férj is segít: az anyaság, a munka, a tanulás, a művelődés, a háztartás ezernyi terhe nyomja a vállukat. Ez is oka, hogy még a rátermett nők is gyakrán húzódoznak a nagyobb tisztség vállalásától. Sokan szűkítik le még ma is a segítés fogalmát a „mosogatásra", holott a családi teher vállalása ennél tágabb, sokrétűbb fogalom.

Több óvodára, bölcsődére, Iskolai tanteremre van szükség — a VI. ötéves tervben is ezt fogalmazták meg —, jobb szolgáltatásra, több és jobban ellátott üzletre... Több és jobb — szinte mindenki ezzel foglalkozott. Ugyanakkor megállapították a párt- bizottság tagjai, hogy a jogos türelmetlenség, a növekvő igények megfogalmazása mellett is fontos megállapítani: honnan indultunk és meddig jutottunk. Ahogy sokan mondották: a monori járásban az 51,8 százalék szakképzett férfi mellett „csupán” 28,1 százalék a szakképzett nők aránya, Szentendrén a párttagok 31 százaléka nő, a szentendrei járásban 78 százalék a betanított és a segédmunkásnők száma, Százhalombattán 20 százalék a női tisztségviselők aránya, a monori járás gazdasági vezetői között „csak” tíz százalék a nő, a tanácsi vezetőknek pedig „csak” nyolc százaléka, ellentmondás az, hogy segítsük a kisgyermekes anyákat, otthonmaradhatnak, de előléptetésüknek ez nagy akadálya. Az ötvenéves generáció pedig, amely nem élvezhette a sok-sok társadalmi kedvezményt szülése után, ma nyugdíjban sem részesül. Mind igaz, s mind javításra vár. Csakhogy ezek a számok sokkal beszédesebbek, ha hozzátesszük, nulláról nőtt az arány 78, 20, 31 százalékra. A tendencia pozitív iránya abszolút számokban is kifejezhető, alapvetően megváltozott az élet, a szemlélet, s ez a döntő. Az, hogy összefogással, szívós, következetes politikai munkával értük el: Pest megye lányai, asszonyai egyenjogú, nélkülözhetetlen tagjai a társadalomnak. Hősiesen, sokszor erőt megfeszítve küzdenek a nők, azért, hogy kiválóan helytálljanak, panasz nélkül viselik sokfelé ágazó gondjaikat, építeni lehet rájuk az élet minden területén. .Kiváló pedagógusok, orvosok, szövőnők, autógyári munkások, kertészek, állattenyésztők, kutatók, tsz-elnökök, tanácsi tisztségviselők, élelmiszeriparban és kereskedelemben, szolgáltatásban dolgozók bizonyítják: kiteljesedett az egyenjogúság, méltók erre a Pest megyei asszonyok.

Az idősebb generáció elmondhatja magáról, hogy oly korban él, amely senki másnak nem adatott meg: az elnyomásból, a teljes kiszolgáltatottság sötétségéből önmaga küzdhette fel magát a függetlenségig, a társadalmi egyenjogúságig. Akkor is, ha ez a társadalmi egyenjogúság még nem egyenlő a mindennapok gondtalan életével, mert megoldandó tennivalóink bőven vannak. A fiatalabb nemzedék pedig, amelynek már nem kell kétszeresen, sokszorosan bizonyítani mindennapi munkájával a rátermettségét; más, emberibb gondokkal küzd, egyenlő társaként a férfinak.

A megyei pártbizottság mind a pártszervek, a KISZ, mind a tanácsok kommunista vezetői, a tömegszervezeti, a tömegmozgalmak kommunistái, a szakszervezetekben dolgozó párttagok számára feladatokat határff- zrítt meg: segítsék a nők nevelését, mif\p többen váljanak politikailag, szakmailag képzett emberekké, mind többen legyenek alkáímasak magasabb tisztségek betöltésére, minden rátermett leányt, asszonyt vonjanak be a közéletbe, harcoljanak a mara- diság, a kispolgári gondolkodás ellen. Különböző kedvezményekkel ösztönözzék a továbbtanulást. teremtsék meg az anyagi ösztönzést is a tanult munkához.

A társadalom mozgósításával építsenek a tervben elfogadottnál több bölcsődét, óvodát, iskolai tantermet. Szervezzék a művelődési intézmények látogatottságát. Gondoskodjanak a kismamákról, törődjenek a családalapítókkal és a lakáselosztásnál is — a párthatározat szerint — részesüljenek előnyben. A vállalatok, az intézmények, az ipari és mezőgazdasági szövetkezetek kommunistái az eddiginél is nagyobb felelősséggel intézzék a nők munka- és szociális körülményeinek javítását, szűntessék meg a korszerűtlen, egészségtelen munkahelyeket. Differenciáljanak a jó és a kevésbé jó munka között, foglalkozzanak a politikailag; szakmailag érett nők tisztségekbe állításával.

A legtöbb tennivaló épp itt van: alkalmassá tenni a nőket a vezetésre és bátran beállítani tudásuknak, alkalmasságuknak megfelelő posztokra, s különösen a fiatalok fejlődésére, művelődésére kell nagy gondot fordítani.

Dr. Petrovszki István elismeréssel szólt Pest megye eredményeiről e téren is. Mint mondotta, a Központi Bizottság határozatából adódó feladatokat Pest megyében jól oldották meg. Látványos a fejlődés, különösen az utóbbi évtizedben következett be döntő változás. Pest megyében a széles körű foglalkoztatottság megteremtése, a munkaalkalmak biztosítása — még ott is, ahol arra korábban remény sem látszott; a politikai, a nők bevonása a szellemi életbe, a közéle- tiség, a műveltség fokozása —, minden egy- egy siker az összpolitika megvalósításában.

Érezhető a megyében, hogy a nők megbecsült társak a mindennapi munkában, s ebben a fejlett iparral, mezőgazdasággal rendelkező megyében a társadalmi politika szerves részét alkotja a nőkkel való foglalkozás, ami egyáltalán nem nőkérdésre degradálva szerepel a munkában. Mindenki világosan látja-tudja a maga feladatát saját munkaterületén, és nem elvontan, általában tartják napirenden a párthatározat megvalósítását. Ezért fogalmazta meg joggal a pártbizottság tegnap: a határozatot végrehajtották, de az állásfoglalás továbbra is érvényes és a következő hétköznapok megvalósítandó feladata.

S. Á.

4

i

\