Pest Megyi Hírlap, 1981. március (25. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-14 / 62. szám

lytöfap 1981. MÁRCIUS 14., SZOMBAT Eltemették Bihari Józsefet Pénteken a Farkasréti te­metőben vettek végső búcsút a 81 éves korában elhunyt Bihari József kétszeres Kos­suth-díjas színművésztől, a Magyar Népköztársaság ki­váló művészétől. A Művelő­dési Minisztérium és a Ma­gyar Színházművészek Szövet­sége képviseletében Malonyai Dezső, a Népszínház igazgató­ja emlékezett Bihari Józsefre, aki több mint fél évszázadot töltött a színházművészet szol­gálatában. — A félszabadulástól 1965- ig volt a Nemzeti Színház tag­ja, s e kiét évtized alatt 30 szerepet játszott el, olyan mondanivalóval és megfogal­mazásban, amellyel egyértel­műen hitet tett a színész al­kotó művészete mellett — mondotta többek között. Ala­kításainak jellemző vonása volt az egyszerűség, a belső izzás, a megjelenítés ereje és a hitelesség. Emlékezetes sze­repei közül a Bánk bánban Tiborc alakjának megformá­lásával színháztörténeti érté­kű művet teremtett: soha nem könyörgöm vagy njegalázottan, hanem a vádló és számon kérő lázadó erejével egy ország sorsát perelte. Művészetében mindvégig tükröződött a nép életének ismerete, az egyszerű emberek bölcsességének és megfontoltságának szeretete. A Nemzeti Színház, vala­mint pályatársai, barátai ne­vében Raksányi Gellert érde­mes művész búcsúzott az el­hunyttól, felidézve példaadó művészi és emberi alakját, fe­ledhetetlen egyéniségét. FO EMBERE VOLT Kirabolt lovassír Honfoglaláskor! lovassírt tártak fel Nógrádsápon, a fa­lu határában emelkedő Ta­tárka dombon. Emberi cson­tokon és a gazdájával 'elte­metett ló csontmaradványain kívül aranyozott ezüst övve­retek, vascsatt, feltűnő épség­ben megőrződött bőrövdara­bok, nyílhegy, tegezvasalás- töredékek kerültek napvilág­ra. A sírt valószínűleg nem sokkal a temetés után kirabolták. Erre utal elsősor­ban a csontimaradványok hiá­nyos volta, nem anatómiai elhelyezkedése. A régészek egyelőre több sírt nem találtak, de bizonyos jelek arról árulkodnak, hogy a Tatárka domb helyén föld­vár állt. Ezért sáncátvágás­sal, körárokkal folytatják az ásatásokat. FERENCZY BÉNI, NOEMI Minikönyv, dombormű, szobor „Ferenczy Béni müvei... a kor minden vívmányának ismeretében készültek. Külsejük, hogy így mondjam, ízlésünknek megfelelően szerény: tudatosan kerüli a már sorozatban gyártható rendkívülit. A rendkívüli a belsejükben van: rendkívüli erővel sugározzák egy rendkívüli lélek mondanivalóját a társainak. Ez a mon­danivaló óriási...” Illyés Gyula sorait idézem, abból a könyvből, amely Fe­renczy Béni müveit mutatja be. Az előszó, vagy nevezzük inkább emlékezésnek, a szob­rász legfontosabb művészi és emberi jellemzőit együttesen mutatja be, s nem vállalkozik a pályakép tényszerű ismerte­tésére, szakmai méltatására. Többet jelent mégis az olva­só számára, mint a szigorú művészettörténeti, kritikai elemzés: olyan tömör, lényeg­látó, s oly gondosan megfor- nált, mint egy-egy Ferenczy Béni -plasztika. Vagy éppen mint egy érem, mint a szobrász valamely mü- vészportréja. Mert hiszen a Pest megyei Múzeumok ki­adványai, a minikönyvek so­rozatban megjelent mű, ép­pen a művészérmeket mutat­ja be. S ezért mellőzhető az adatgazdag életrajz is: akik­nek az M. Várhelyi Vanda összeállításában megjelent könyvecskét elsősorban szán­ják, nyilván ismerik Feren­czy Béni művészetét, életét. Így nyilván tudják azt is, hogy akár szobraival, érem- művészetével is iskolát terem­tett az alkotó. Mit ad ez a kis könyv azoknak, akik belelapoznak ? Mintegy hatvan reprodukción mutatja be azokat az értéke­ket, amelyeket Ferenczy Bé­ni ebben a műfajban terem­tett. Az 1919-es Ady-éremtől az 1956-os Petőfiig terjed a Sor, benne olyan művészek előtt tisztelgő művekkel, mint a Greco-, Tiziano-, Cezanne-, Van Gogh-érem. A minikönyv egyik nagy érdeme, hogy — a szakirodadomban bevett gya­korlattal szemben — nem csu­pán a képzőművészek, hanem az írók, költők, zenészek ih­lette alkotásokat is össze­gyűjti. Néhány érem magának a Ferenczy családnak a tagjait ábrázolja. A festő édesapját, Ferenczy Károlyt, s a gobe­linművész ikertestvért, Noé­mit. A testvér emléke előtt más módon is tiszteleg a Pest megyei Múzeumok Igazgatósá­ga. A Ferenczy Múzeum ud­varán néhány hét óta egy dombormű, látható: Lessenyei Márta szobrászművész alkotá-i sa, amely munka közben, a szövőgépnél ábrázolja a ma­gyar textilművészet nagy alakját, a hárfa húrjaira is asszociáltató fonalszálakon alul a művésznő egyik kedves motívuma látható: leány bá­ránnyal. ,. A domborművet Lessenyei Márta 1973-ban készítette Fe­renczy a Noémi síremlékére. Két évvel később az eredeti gipszet a múzeumnak ajándé­kozta. A művésztestvérpár születésének 90. évfordulójá­ra, tavaly a Művelődési Mi­nisztérium öntette bronzba a Szentendrére került dombor­művel Ugyancsak tavaly, s ugyan­csak a Képzőművészeti Alap Kivitelező Vállalata műhelyé­ből került a múzeum udva­rára Ferenczy Béni egyik plasztikája, az 1948-ban, P.ó- mában készült Atléta. A gipsz­figurát a hetvenes évek ele­jéig a Római Magyar Inté­zetben őrizték. Amikor 1973- ban hazahozták, maga a gipsz Ferenczy Béni: Atléta Lessenyei Márta domborművé a Ferenczy Múzeumba, egy bronza a Magyar Nemzeti Ga­lériába került. Az Atlétát ideiglenesen he­lyezték el, a végleges helyet akkor kapja meg, ha a mú­zeumudvaron lévő másik szobrot, a Kis alpinistát, a városban állítják fel. A lé­nyeg azonban nem is ez, ha­nem az, hogy a bronz másod­példányok segítségével a mű­vek megmentednek a későb­bi korok számára is. Ferenczy Béni Babits-síremlékén pél­dául, amely a Kerepesi teme­tőben áll, erősen látszik az idő, s a közeli vasút füstjé­nek rongálása. Jó lenne — a valahol nyilván • föllelhető gipszből — leöntetni még egy példányt. P. Sz. E. AZ ELŐKÉSZÍTÉS SZAKASZÁBAN Az ötnapos tanítási hét Mindössze néhány hete an­nak, hogy a Minisztertanács határozatot hozott: jövő esz­tendőtől kezdve hazánkban fo­kozatosan áttérünk a 40 órás munkahétre. Jó néhány ipar­ágban, a népgazdaság számos területén — korábbi kísérle­tekből, részintézkedésekből adódóan — akadt már előze­tese ennek az intézkedésso­rozatnak. Az oktatás területén viszont — amelyre szintén vo­natkozik ez a döntés, s amely­nek helyzetéről már az elő­ző parlamenti ülésszakon szólt a művelődési miniszter —.elő­jeleiben és teendőit tekintve is különleges megoldásokat kí­ván a rövidített munkahét. Előzménynek tekinthető sza­kasz: a tizenegy napos tanítá­si ciklus bevezetése, amely ko­rántsem volt gondoktól men­tes. Ez mindmáig az általános iskolák leckéje, eltekintve azoktól a kísérletre kijelölt kö­zépiskoláktól, amelyekben mintegy előkészületi jelzés- rendszerként tanulmányozták a tizenegy napos oktatási hét kihatásait. Társadalmi vitára bocsátják A Köznevelés, a Művelődé­si Minisztérium oktatáspoliti­kai hetilapja teljes társadalmi szinten szándékozik teret adni az 1982 szeptemberében terve­zett ötnapos tanítási hét be­vezetésével kapcsolatos javas­latoknak. Igen nagy szükség van a vélemények egyezteté­sére, a tapasztalatok és az öt­letek kicserélésére! Olyan kér­désekre kell ugyanis megnyug­tató és nemcsak egy tanévre szóló, hanem — esetleg — év­tizedekig érvényes feleletet kapni (lehetőleg konzultatív módszerek nyomán) mint: ho­gyan és miként célszerű majd beosztani a tanévet, általános iskolákban, illetve középisko­lákban? Miként gazdálkodjék jól iskola és család a diák- szombatokkal — ugyanakkor hogyan maradjon mégis érté­kénél és mértékénél a tan­anyag? Az új beosztású iskolai rend megteremtésével meny­nyire gyarapítható az ottho­ni diákelfoglaitsátg? Az utób­bi évtizedek szinte legnagyobb vállalkozása lesz az ötnapos tanítási hét megvalósítása. Kellő megalapozásának ilyen — társadalmi méretű — kon­zultációja tehát nemcsak hasz­nos, hanem elengedhetetlen is. Milyen hosszú legyen a tanév? A szocialista demokrácia szélesedésének egyik jele az oktatási szervek váleményké- rő módszere. Nem a tervezett és immár bejelentett intézke­dés megkérdőjelezését várják, hanem okos és hasznosítható tanácsokat, javaslatokat. El­képzelhető ugyanis többféle módszer arra, hogy a nemré­giben korszerűsített tananyag ne rövidüljön tovább és, hogy a kidolgozott, megújított tan­tervek, tanmenetek se káro­sodjanak. A változatok közül társadalmi méretű konzultá­cióra tarthat igényt például olyan kérdés megítélése: meg­hosszabbítsák-e június végéig a szorgalmi időt? A hazai tanévbeosztásban ko­rábban évtizedekig az volt a gyakorlat, hogy június végénél előbb nem zárták be az isko- Lakapukat. Elképzelhető a ko­rábbi tanévkezdés is, ha­sonlóan jó néhány nyugat-eu­rópai ország oktatási menet­rendjéhez ... Vagy: csússza­nak-e át délutáni órákra a készségfejlesztő tárgyak, netán legyen a mainál is több a he­tedik és nyolcadik tanítási óra, de ne nyúljon hosszabbra az iskoláé v? E gondolatok megvalósítá­sának máris vannak pártfo­gói, és ellenzői. Szülőktől is érdemes véleményeket össze­gyűjteni, hiszen a központi in­tézkedésnek korántsem öncélú szabadidő-növelés lesz a célja. Még csak az sem kizáróla­gos indíték, hogy a százezer­nél több, érintett pedagógus is méltán tarthat igényt rö­vidített munkaidőre ... Már az előkészítés időszakában is a társadalmi érdek a döntő. A vélemények kialakításá­nak egyik leginkább racionális formája az lehet, ha a kisebb közösségek ötletei, gondolatai — kozmetikázás nélkül, át­gondoltan, az egymástól el­ütő javaslatoknak helyt adva — eljutnak a helyi tanácsok­hoz, illetve vállalkozik tolmá­csolásukra adott esetben a szakszervezet. R ADIOFIGYELO Lényeges, hogy a javaslatok kellő időben jussanak el az intézkedésre hivatott, vezető testületekhez — a miniszté­riumba, a szakszervezeti köz­pontba, a fővárosi, megyei ta­nácsok művelődésügyi osztá­lyaihoz. Várják a szülők javaslatát Nehéz, fontos szerepet vál­lalnak a tizenegy napos taní­tási ciklusban részt vevő kö­zépiskolák tantestületei. Az is fontos, hogy a szülői munka- közösségek tevékenységét jól ismerő, sőt bizonyos értelem­ben szervező népfront-szak­emberek is hallassák szavu­kat, éppen a szülői javasla­tok, illetve gondolatok tolmá­csolásában. Több mint másfél 'millió ál­talános és középiskolás diák tervezett szabad szombatjáról, ennek pedagógiai vonatkozá­sairól sokszor és sok fórumon kell szólni a következő hóna­pokban. Csak helyeselhető, hogy az oktatási tárca nem hirdetett meg eleve elrendelt szabályokat, hanem megbízik — és bizonyos fokig rá is ha­gyatkozik a közös bölcsesség­ből kovácsolódó javaslatokra, a szakszervezet álláspontját is beleértve. A bizalom természetesen fe­lelősségvállalást is feltételez. Hiszen a közösen kialakított módszerek vizsgáznak majd a gyakorlatban, a minden heti iskolai szabad szombat társa­dalmi, családi hatásában is. Várkonyi Margit DUNA MENTI FOLKLÓR Népviselet a színpadon Király llus kalocsai népmű­vész emlékére Népviselet a színpadon — fejdísztől a sar­kantyúig címmel országos pá­lyázatot hirdet a Duna menti folklór fesztivál szervező bi­zottsága. A nyilvános pályázat célja, hogy a hivatásos és az amatőr népi művészegyüttesek, táncosok színpadi viselete, az öltözködés néprajzi hagyomá­nyainak felhasználásával to­vább gazdagodjék, újuljon. Az együttesek, az egyéni tervezők 3—5 féle teljes rend öltözettel és díszítő kellékekkel vehet­nek részt a pályázaton. A munkákat Kalocsa U István út 1. szám alatti címre kell beküldeni, június 15-ig. Eze­ken a viselet tervezőjének, ki­vitelezőjének nevét is fel kell tüntetni. A legszebb modelle­ket 4000—6000 forintig díjaz­zák, s azokból kiállítást ren­deznek Kalocsán, a VII. Duna menti folklór fesztiválon. VÁLOGATÁS KILENC ÉVFOLYAMBÓL Magyar Hírmondó Kulturális sajtótörténeti új­donság a Gondolat Kiadónál a napokban megjelenő könyv, a Magyar Hírmondó, amely válogattás az első magyar nyelvű újság 'kilenc évfolya­mából. Rőt Mátyás 1780-ban megjelent Magyar Hírmondó­jának kétszáz évvel ezelőtt írt cikkei a kor, a XVIII. szá­zad 80-as éveinek életét tük­rözik, s az újságokat, ame­lyekből a válogatás készült, a felvilágosodás szelleme hat­ja át. A lap 1788. októberig je­lent meg Pozsonyban, a to­vábbiakban pedig Magyar Merkurius címen Pesten. A kötetben külön közük a szer­kesztői programcikkeket és az újság életére vonatkozó köz­leményeket, a hazad tudósítá­sokat, a külföld híreit, az iro­dalommal, a művelődéssel, a tudománnyal foglalkozó írá­sokat, és végül a hirdetése­ket. A könyv lapjain a hazai tudósítások fejezetben hír ol­vasható II. József első intéz­kedéseiről, a külföldi hírek között az amerikai független­ségi háborúról, s a Tudomány­béli dolgok alatt Révai Mik­lósnak 1778-ban nyomtatott elégiás kötetéről. A könyvet Kókay György, a magyar sajtótörténet korai szakaszának tudományos ku­tatója válogatta és állította össze. áron vásárol hat könyveket * a szövetkezeti vesboltokban is ■A i Konrad Schilling és Jóséi Krings, a vendéglátó város polgármestere is. KARINTHY SZÍNPAD. A rangos humor fóruma ez a műsor, melyben a szerkesztők indulása óta arra törekednek, hogy ' a humorirodalom gyöngyszemeivel ismertessék meg a könnyedebb szórako­zás hívednek széles táborát. Csütörtökön humornak is, kor­történetnek is érdekes adást produkált az anyagot gyűjtő szerkesztő-rendező Kaposy Miklós, aki Nem volt mindig papsajt című műsorában saj­tóaprólékokat szólaltatott meg. Hosszas anyaggyűjtés előzte meg bizonyára a kitűnővé si­keredett adást, melyben egye­bek között a békebeli lapok számunkra történelmi számai­ból, Az Est Hármaskönyváből, az Érdekes Üjságból, a Pesti Hetilapból, a Pesti Hírlapból, a Tolnai Világlapjából és más régi sajtótermékből vett sze­melvényeket szólaltattak meg a humorhoz igazán értő és azt szerető színészek. B. H. fordulója előtt, az őszirózsás forradalom eseményeit dol­gozta fel, a harmadik műsor­ban. A második rész egy hét múlva ugyancsak a harmadik adón hangzik el, tizenhárom óra hét perckor. Hallgassuk meg! ZENEI TÜKÖR. Az ifjúsági rádió zenei műsora most kü­lönkiadással jelentkezett. A Bartók-centenárium külföldön rendezendő jubileumi ünnep­ségsorozatának nyitó ■ esemé­nyét a Német Szövetségi Köz­társaság És zak-Raj na-Veszt­té iia tartományában lévő Duisburgban rendezték. Né­pes magyar küldöttség vett részt azon, annak idején a tv is beszámolt róla. Ezt a nyitó ünnepséget, Pozsgay Imre kul­turális miniszter Irodalmi ér­tékű megnyitó beszédét, a né­met zenebarátok nagy töme­geit megmozgató esemény szá­mos érdekes epizódját eleve­nítette fel a különkiadás az ifjú zenebarátok számára, melyben megszólalt Bartókné Pásztory Ditta, ifj. Bartók Bé­la, Irina Sosztakovics, dr. ÉNEKLŐ IFJŰSAG. Méltán híres hazai kóruskultúránk. Kevés olyan része van a vi­lágnak, ahol magyar kórus ne reprezentálta volna már ének­zeneoktatásunk eredményeit, melynek egyike éppen a tere­bélyesedő kórusmozgalom. Varga Károly, az Éneklő if­júság szerkesztője időről idő­re eljut az ország legtávolibb csücskébe is, újabb, a közös éneklés öröméért áldozatot is vállaló együtteseket felfedez­ni. Az utóbbi időikben számos csengő hangú iskolai , kórus műsorában gyönyörködhetett a hallgatóközönség, mely­nek egyike sem csábul el a könnyebb ellenállás felé, szin­te kivétel nélkül nehéz, igé­nyes műveket szólaltattak meg a műsorban. Szép programot énekelt legutóbb a budapesti Csokonai Művelődési Ház Ta­vasz kórusa is, Cseszka Edit vezetésével, akik Karai Jó­zsef, Bartók Béla és Balázs Árpád műveit szólaltatták meg szépen, ízléssel. DOKUMENTUM.IATÉK Rö­viden egy Siklós Olga írta és rendezte dokumentum- játékról, melynek első részé­ben a Tanácsköztársaság év-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents