Pest Megyi Hírlap, 1981. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-05 / 30. szám
Magyar irodalom Világnyelveken A világnyelveken több mint 100 művészeti kiadványt, irodalmi, filozófiai, zenei tanulmányt, útikönyvet és fotóalbumot jelentet meg az idén a Corvina Kiadó. Az első negyedév legjelentősebb idegen nyelvű kötetei közé tartozik a spanyol nyelven megjelenő Magyar Urai antológia, amely az UNESCO támogatásával készül, s 68 költő 233 versét közli, kiváló költők tolmácsolásában. Ez az első olyan antológia, amely spanyol nyelven mutatja be, a magyar költészetet a kezdetektől napjainkig. Orosz nyelven jelenik meg az Ady Endre válogatott művei című kötet Király István szerkesztésében. Átfogó, sokrétű válogatást nyújt Ady költészetéből, bemutatja legszebb novelláit, bő válogatást ad publicisztikájából, s közli az 1905-ös orosz forradalommal foglalkozó cikkeit is. Lukács György ifjúkori levelezése német nyelven jelenik meg a kiadónál. NÉPES A SZAKKÖR ...s az is: A kályhára a legjobb indulattal sem lehet ráfogni, hogy ontaná a meleget. A gyatra láng és az ajtó résein belopakodó hideg harcából ez utóbbi kerül ki győztesen. Hogyan bírják ezt a gyerekek, gondolom, miközben vendéglátómtól, Várallyai Bélától megtudom: a tápiószentmártoni kerámiaszakkör aprócska szobája csak a délelőtti órákban üres. amint vége a tanításnak, már futnak ide az iskolából a gyerekek. — Addigra a szoba is fölmelegszik — magyarázza Várallyai Béla, a szakkör tisztelet- díjas vezetője. S hogy ez így van, azt volt módja elégszer tapasztalni, hiszen ő minden nap kora reggeltől itt-tartóz- kodik. Immár tíz éve. Akkor alakult meg a szakkör, s azóta otthona a művelődési ház udvarában levő kis épület. Azóta a csupapolc, csupaasztal agyagSZENTENDRE LESZ OTTHONUK Fiatal balettművészek A jövőben Szentendre ad otthont az Operaház fiatal táncművészeiből alakult balett-stúdiónak. A Pest megyei Művelődési Központ és a Magyar Állami Operaház megállapodásával lehetővé vált, hogy a stúdió tagjai kamarabalettek színrevitelével olyan színpadi gyakorlatra tegyenek szert, amelyre nagy együttesben ritkán nyílik módjuk. Egyúttal szélesebb repertoárt is kialakíthatnak. A fiatal balettművészek műhelymunkája, bemutatói gazdagítják a város kulturális életét, színesítik a már hagyományos nyári művészeti rendezvényeket. A stúdió első alkalommal február 16-án mutatkozik be a szentendrei közönségnek. A mezőcsáti és a tiszafüredi mázas, illetve a tiszántúli feketecserepesek hagyományait ápolják és fejlesztik tovább a Karcagi Népművészeti Agyagipari Háziipari Szövetkezetben. A tányérokra, a tálakra, a korsókra, a szilkékre, a bo- kályokra és a figurális edényekre karcolt, írókázott és festett díszítések kerülnek. A világos és sötét alapú, barna, zöld és fazekas-piros színezésű és a fekete cserepek a hazai piacon kívül külföldön is keresettek. Cser István (elvétele FORGALMAS ÜZLET Ötmillió — könyvre Megújhodott külsővel fogadja vásárlóit Monoron a járási szövetkezeti könyvesbolt. A galéria kialakítása mintegy három hónapot vett igénybe, s január közepétől immár a szellemi javakhoz méltó környezetben kínálja választékát az üzlet. A kellemesebb környezet hatása majd csak az idei forgalom értékelésénél lesz nyomon követhető, de tény, hogy az elmúlt évben — a rosz- szabb körülmények ellenére is — sokan keresték fel olvasnivalóért a szakboltot. Csaknem ötmillió forint értékű könyvet forgalmaztak itt, s ebből mintegy kétmilliót a 45 tagú bizományosi hálózat révén. Besegítettek az olvasnivaló terjesztésébe a járásban működő takarékszövetkezeti ki- rendeltségek is. Mendén 23 ezer, Maglódon 75 ezer, Ecseren 170 ezer, Üllőn 110 ezer forintot forgalmazott a megbízott. S további példákkal igazolhatjuk, nemcsak szaküzletben vásárolnak szívesen könyvet az olvasni- vágyók: hiszen több száz ezer forintot tesz ki az az összeg is, amelyen munkahelyen, gimnáziumban, ajándékboltban, kölcsönzőben vettek szép- irodalmi alkotásokat, vagy szakkönyveket a monori járásban élők. Tápiószen tmárton gal és festékkel megrakott szekrényű szobában sok gyerek és felnőtt töltött hosszúhosszú órákat. — De nemcsak ez az egy helyiségünk van — szól a szakkörvezető, s javasolja, nézzünk szét egy kicsit. Kerámia a szobában Először a művelődési ház egyik hátsó szobájába megyünk, s a szakkör állandó kiállítását nézzük meg. Aki ide belép, az elmúlt tíz év munkájából kaphat ízelítőt. Tálak, kancsók, amforák, csempék — valamennyi kerámia a szakkör tagjainak munkáját dicséri. — ötven általános iskolás fiú és lány és körülbelül húsz felnőtt tagja van a szakkörnek — magyarázza Várallyai Béla, miközben átvágunk az udvaron, hogy megnézzük azt a szobát, ahol a kemencék vannak. — Naponta nyolc-tíz órát is nyitva vagyunk, s nincs olyan vasárnap, hogy ne dolgoznánk. — Mi lesz a kerámiák sorsa? — Egy részét mindenki hazaviheti, sokat elajándékozunk, például küldöttségek tagjainak emlékbe adjuk. A Tápiómente Népi Együttes vendégszerepléseire a mi kerámiáinkat viszi, s ajándékozza a vendéglátó csoportok tagjainak. Aztán a legszebb darabokat itt tartjuk, s házi kiállításunkon tesszük közszemlére. De nemcsak itt, Budapesten. Szekszárdon és Hódmezővásárhelyen is rendeztünk már bemutatót. — Költséges lehet egy ilyen szakkör fenntartása, kik segítenek? — A Pest megyei művelődési központ kihelyezett szakköreként működünk, természetesen tőlük sók segítséget kapunk, de számos ' gazdasági egység támogatását élvezzük; gépeket, anyagot, s nemegyszer fuvart is kapunk. Azt hiszem, ezek a tények bármilyen ékesen is beszélnek, többet mond, ha azt figyeli meg inkább, hogy dolgoznak itt a gyerekek. Korongozni nem könnyű Nem kell sokat várnom. Rövidesen megérkezik három hetedikes, Kátai Mária, Zsíros Erzsébet és Németh György. Közülük Mari a legrégebbi tag, két és fél éve jár rendszeresen ide. Ő és még két másik társa, Czervan András és Bori Zoltán, az úttörőknek kiírt országos képzőművészeti pályázaton második helyezéstért el. ' — Mi minden nap itt vagyunk — mondja Mari —, amint vége az órának, jövünk. Hogy mi a legjobb? A korongozás ! Kár, hogy ezt kevesen tudták megtanulni. Korongozni nem könnyű, vallja Németh György is, aki mindössze egy éve tagja a szakkörnek, de többek szerint boszorkányos ügyességgel bánik az agyaggal. Kedvemért a korong mellé ül, s pillanatok alatt olyan tálat formáz, hogy a felnőtteknek is dicséretére válna. — Nem gondoltál arra, hogy keramikus legyél? — Nem, válaszol, s lehajtja fejét —, ez eszembe sem jutott, műszerész leszek. — Pedig érdemes megnézni, milyen szép munkái vannak — veti közbe Várallyai Béla. Kapva a szón, felkerekedünk, hogy meglátogassuk Gyuriék otthonát. A hatalmas kőház földszintjén, az előszobában, a konyhában, mindenütt Gyuri kerámiái, tálai, csempéi díszítik a falat. — A fiam alig van itthon — így Gyuri édesanyja —, de nem bánom, legalább jó helyen van. Csak akkor bosszankodom, ha a tanulás rovására megy, hogy állandóan a szakkörbe jár. Arra nem gondoltunk, hogy ez legyen a hivatása, ki tudja, meg lehet-e élni abból? — Havonta tízezer megvan — vágja rá Gyuri, akihez úgy látszik, eljutott az ügyes iparosok híre. Édesanyja azonban mosolyogva ingatja fejét, látszik, nem hisz fiának. A pénzről nem esik több szó, annál inkább Gyuri hobbijáról. Mamája megígéri, rövidesen megnézi a fiát munka közben. Tálfestő kicsik lÖire a kerámiaszakkörbe visszatérünk, már zsúfolásig megtelt a kis helyiség. A nagyok korongoznak, a kicsik csempéket festenek. A szakkör ugyanis megbízást kapott a pedagógus-szakszervezettől, hogy a májusban Budapesten megtartandó konferenciára ajándéktárgyakat készítsenek. A háromszáz küldött a világ minden részére elviszi majd a tápiószentmártoni tálkákat, csempéket, tálakat, hamutartókat. Valamennyi kerámia hátulján ott áll majd készítőjének kora és neve. S természetesen az is: Tápiószentmár- ton. Koffán Éva Szavak és metszetek SZÁNTHÓ IMRE MINI KÖNYVE Régen tudjuk, ezért becsüljük; Szánthó Imre Szentendre szerelmese, krónikása, mindenese, őrző lelkiismerete. Mindenütt jelen van, nem engedi a feledést. Virággal keresi fel régi mesterek gazo- sodott sírját a szentendrei öreg temetőben, postabélyegzőt szerkeszt Czóbel Béla múzeumának megnyitó napjára, emlékezik Ilosvai Varga Istvánról, éleszti tiszteletünket Boromisza Tibor és Ónodi Béla eléggé fel nem fedezett értékei irányába. S közben élő múzeummá avatja saját Dalmát házát, gyarapodó energiákkal fest, rajzol, s közben minden hétköznap indul a Goldberger gyárba, ahol évtizedek óta dolgozik. Honnan van ideje mindenre? Ez rejtély, a megszállott emberek titka, mely törvényük egyben. Most egy mini könyvet szerkesztett szíve városáról, Szentendréről, melyet 350 számozott példányban adott ki a Gutenberg Művelődési Otthon miniatűr könyvgyűjtők klubja. A könyvet szavakkal és linómetszetekkel írta Szánthó Imre. Idézem könyvteremtő áhítatát: Szentendre szivem városa, hol hegy, sík, domb. patak, forrás, folyó, sziget éppúgy fellelhető mint a fák és madarak sokféle sokajkú- sága, éppúgy, mint az embereké. Sokféle hit harangjai hirdetik az életet és az elmúlást a barokk templomok évszázados tornyaiból ma is. Bensőséges képi naplósorozat a huszonöt linómetszet. Lírikus rezdülésekkel idézi a behavazott főteret, a dombra vezető sikátort, Rab Ráby házát, fentről a tetőringást, a Dalmát ház XVIII. századi szabócégérét. Kiemeli a kémények és tornyok intim együttesét, s nem feledkezik meg a Duna-part göcsörtös fáiról, öreg anyák csöndes arcáról, növénnyel körülbástyázott temetői sírjelekről, a görög templomról és egy gubbasztó madárfiókáról, szentendrei Vénuszról, a kereskedőcéh egykori jelvényéről és borotválkozótükörből felénk pillantó önarcképéről; történelemről, természetről, jelenről, az idő elmosódó és születő szelvényeiről, örömmel köszöntjük e szívvel, tehetséggel, küldetéstudattal írt, rajzolt miniatűr könyvecskét, hiszen nemcsak rögzíti, hanem növeli is Szentendre varázsát. Nem késhet folytatása sem; a következő kiadás, nagyobb példányszámban. Losonci Miklós HETI FILMJEGYZET S. O. S. Concorde Mimsy Farmer és James Franciscus, az S. O. S. Concorde főszereplői Először némi emlékeztető. A Concorde az az óriás utas- szállító gép, amely jó néhány évi előkészület és csillagászati összegek befektetése után végül is elsőként lépte túl a polgári légiforgalomban a bűvös hangsebesség határát, s e sebesség kétszeresével röpülve tette meg az utat először kísérleti, majd rendes utasforgalmi járatként — 1976-tól — Európa és Dél-Amerika, illetve Európa és az Arab-félsziget között. A Concorde francia—brit közös vállalkozás volt, vérmes reményeket fűztek hozzá, többek között azt remélték tőle, hogy forradalmasítja a távolsági légi utasszállítást, s hogy szédületesen rövid menetidejével elcsábítja az utasokat a hagyományos sugárhajtású gépekkel repülő járatokról. Amikor a Concorde először repült, a 70-es évek elején, még nem tört ki az energiaválság, de ma már tudjuk: ezt az iszonyatos meny- nyiségű üzemanyagot fogyasztó csodagépet sohasem fogják tömegesen közlekedtetni. Néhány példánya már repül egykét járaton — de új gépek nem készülnek, a Concorde- program nemhogy soha nem látott üzlet nem lett, hanem éppen hogy a ráfizetésben döntött rekordot. Mindemellett annak idején a nagy repülőgépépítő amerikai cégek erősen féltek a Concorde kon- kurrenciájától, s így elképzelhető, hogy szívből drukkoltak a program mérsékelt sikerének vagy egyenesen a kudarcának. És most kanyarodjunk a filmhez, az S. O. S. Concorde- hoz. Az olasz mű, melyet E. Gastaldi és R. Gotto forgató- könyvéből Ruggero Deodato rendezett, abból a feltevésből indul ki, hogy a Concorde- program beválik, siker lesz, s a világ nagy repülőtársaságai tucatszám rendelik majd a több százmillió dollár értékű gépeket. Ez esetben az amerikai repülőgépgyárak urai természetesen semmiféle eszköztől nem riadnak vissza, hogy megakadályozzák a nagy üzletet. Még megrendezett légi balesetektől sem, természetesen. Nos, a film arról szól, hogy először egy kísérleti úton lévő Concorde-ot semmisít meg a konkurrens cég, majd, mikor ez nem mutatkozik elegendőnek a „lebeszéléshez”, egy, már utasokkal megrakott gépet is hullámsírba akarnak küldeni. És itt lép be a mesébe a jó öreg sablon. Természetesen van valaki — egy stewardess —, akinek sikerül megmenekülnie az első gépről. Természetesen őt elkapják és el akarják tenni láb alól, hogy ne mondhassa el: nem véletlen balesetről volt szó. Természetesen akad egy magános hős, lovag stb. (természetesen újságíró), aki mindezekre rájön; természetesen megszökteti a lányt az ádáz banditák kezéből, természetesen kinyírja a banditákat, természetesen időben értesíteni tudja a repülésirányító központot, hogy veszélyben a másik gép, amelyet természetesen (bár sok veszély árán) megmentenek, természetesen a stewardess segítségével. Szóval: csak a miliő változott, mert egyébként ez a film akár egy úgynevezett makaróni- western is lehetne, csak akkor repülőgépek és repülőterek helyett lovak és kocsmák jelennének meg, s az újságíró közismert magányos cowboy lenne. Máskülönben: kár, hogy a Concorde-program csendben elhalálozott, mert ha még virágozna, e filmnél jobb propagandát keresve sem lehetne találni a Concorde mellett, hiszen minden kockája a csodagép nagyszerűségét hirdeti. A papa mozija Köztudott: a harmincas évek főleg amerikai filmjeit fedi ez a név. A papa mozija tulaj- dóriképpen amolyan előregyártott sztorielemekből, előregyártott fordulatokból, gégékből és előregyártott figurákból összeszerelt „mozi” volt, varrólányból vagy gépírókisasszonyból mozisztárrá, mil- liomosfeleséggé, vagy világhírű énekesnővé avanzsáló negédes, ábrándos lányokkal, gonosz gazdag nőkkel, férfifaló rossznőkkel, délceg bank- igazgatókkal, akik sofőrből, vagy cipőtisztítóból lették milliomosok, délceg katonatisztekkel, akik meghaltak a szeretett asszonyért, szenvedő asszonyokkal, akik meghaltak a délceg katonatisztekért, sofőrökért, bankfiúkért, művészekért, tüdőbeteg árvalányokkal, tüdőbeteg zsenikkel, tüdőbeteg tüdőbetegekkel, holdfénnyel, kastélyokkal, délszaki szigetekkel, nyomortanyákkal, yachtokkal, meg minden. A papa moziján elömlött a szentimentalizmus, a szirup, a giccs — és mégis: manapság, a nosztalgiahullámok idején, újra divat a papa mozija; még új nevet is kapott: ret- rónak hívják,, ami egyaránt utal a retrospektiv (visszanéző, visszapillantó), meg a retrog- rád (haladásellenes; maradi) szóra. A papa mozija jó üzlet tehát; s ha a régi már nem érdekes, újat kell csinálni. Stanley Donén amerikai rendező pontosan ezt tette: A papa mozija olyan, mint annak idején a papa mozija volt — és mégis más, mert Donén és alkotótársai az egész papa mo- zija-ügyet parodisztikus színekben láttatják. A két történetből álló film frappánsan gúnyolja ki mindazokat a sablonokat, gügye fogásokat, amik rosszá tették a papa mozijának filmjeit, s finoman érzelgős nosztalgiával eleveníti fel azokat a vonásokat, amelyek mégis élvezeteseknek, maradandóaknak bizonyultak. Kitűnő szórakozás A papa mozija, még akkor is, ha a paródiát esetleg sokan nem veszik is észre, és „egy- az-egyben” nézik majd. Woyzeck Georg Büchnernek, az 1830- as évekből származó (befejezetlenül maradt) drámájából a több filmjébőlfKaspar Hauser, Bruno vándorlásai) nálunk is ismert NSZK-beii rendező, Werner Herzog készített filmet. A stúdióhálózatban bemutatott alkotás legmeg- ragadóbb élménye Klaus Kinski játéka a gyilkosságba és pusztulásba kergetett közlegény, Woyzeck szerepében. Takács István Fekete cserepek
