Pest Megyi Hírlap, 1981. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-01 / 27. szám
1981. FEBRUÁR 1., VASÁRNAP xTtmrm Fejlődő melléküzemágak Életképes vállalkozás A Pest megyei termelőszövetkezetek 70 százaléka kisebb- nagyobb mértékben — a főágazaton kívül — foglalkozik kiegészítő tevékenységgel. A melléküzemágakból származó nyereség bizonyos hányadát a klasszikus mezőgazdasági ágazatok fejlesztésére fordítják, így az élelmiszeripari, belkereskedelmi, szállítási, építőipari tevékenységből származó haszon a növénytermesztésben és állattenyésztésben realizálódik. Tavaly a Sasad Tsz megközelítőleg 1,4 milliárd, a nagykovácsi Rozmaring Szövetkezetben 395 millió, a dabasi Fehér Akácban 530 millió, az ócsai Vörös Októberben 1,9 milliárd, a gödi Dunamenti Tsz-ben 1,3 milliárd, a fóti Békében 833 millió, a gyáli Szabadság Termelőszövetkezetben 976 millió forint volt a melléküzemágak árbevétele. A Pest megyei szövetkezetek az elmúlt tíz esztendőben azokat az ipari ágazatokat fejlesztették, amelyek társadalmilag hasznosnak bizonyoltak —■ hiánycikknek számítottak, hasznos szolgáltatásokat nyúj. tottak a lakosságnak —, és lehetővé tették a hagyománvos mezőgazdaság dinamikus fejlesztését. Önmagukat keresik Cseppekből - tengert A HELY. ... -s . , —-------------A hely Érd városá nak Parkváros névvel jelölt része; vagy ahogy az idevalósiak mondják, az elnevezéssel is jflölve a vidék egykorvolt, de máig érződő különállását: ‘Erd-Parkváros. S van is alapja az önállósko- dásnak: ahogy az ófalubeliek Ófalut, az érdligetiek Ligetet, úgy tartják a parkvárosiak Parkvárost az igazi — és persze, egyetlen — Érdnek. Teszik ezt a maguk szemszögéből joggal: Ófalu történelmi emlékei, Érdliget szépsége, Parkváros pedig a település gondját-baját gyűjtő és sokszorozó helyzete okán. Két .nagyközségnyi ember éli itt életét, húszezren, a megye ' legnagyobb lélekszámú városának fele. Többségük legújabbkon honfoglalóként a hatvan-hetvenes években érkezett a vidékre és érkeznek ma is: az olcsó telek, a jó levegő, a szép táj, és a hálás föld vonzza őket. Újabban emeletes házak épülnek és a környék két iskolájában ezerötszáz gyerek tanuL Errefelé nem ritka, hogy a lakásokból hiányzik a víz és petróleumlámpa helyettesíti a villanyt. A RÉSZTVEVŐK. . , .--------------------------- A résztvevők a parkvárosi tanácstagi csoport tagjai. Hat hasonló közösség közül a legnagyobbé. Nem újfajta csoportosulás ez: a tanácstörvény — a települések igazgatásának immár tízéves kátéja — rendelkezett megalakításuk lehetőségéről. Csakhogy Érd fiatal város, most járja felnőtté válásának kezdeti lépéseit. A tanácstagi csoportok munkája is a kísérletnél tart: keresik önmagukat. Húsz án vannak, ennyien a tanácstagok. Akad közöttük nyugdíjas és bedolgozó, termelőszövetkezeti párttitkár és Volán-sofőr. Van parkvárosi születésű és messzi vidékről ide elszármazott, sőt olyan is, aki hét végi kijáróként vállalta a részvételt a település közéletében, Szécsi Zoltán, a helybéli pártalapszervezet titkára házigazdaként fogadja a negyedévenként . tartott tanácstagi csoport üléseinek résztvevőit. „Ügy kell fölfognunk — azt mondja'—, hogy a tanács, tehát a tanácstagok a párt politikájának végrehajtói. Méghozzá azok a végrehajtók, akik a legközvetlenebb kapcsolatban vannak az emberekkel és akiknek a legnagyobb lehetőségük van arra, hogy valósan lássák a Szőrén ülik meg a lovat... Becsülete van, vállalkozója már kevésbé A legendák szerint őseink nyereg alatt puhították a húst. A jelenlegi helyzetet alapul véve előrejelzésünk: utódaink — ha lovagolni lesz kedvük — szőrén ülik meg a fakót. Hogy miért? Az Alagi Bőripari Szövetkezetben készült riport önmagáért beszél... Hajdan volt fellegvár Néhány évtizeddel ezelőtt a íósport fellegvára Budapesttől húszegynéhány kilométerre tanyázott. Arra a szóra, hogy Alag — aligha jutott egykori polgártásaink eszébe más, mint hogy lóverseny, lovarda, lovasiskola — és nem utolsósorban lovasfelszerelés. A környezethez méltóan, ugyanis itt készültek az úr- és műlovasok szerelékei a nyeregtől a kantárig, a kengyeltől a szemellenzőig. A felszabadulás után megszűnt a lóversenypálya, de maradt az Alagi Bőripari Szövetkezet — legfeljebb a profilja változott meg kissé. A lovasfelszerelést gyártó hajdani kollektívából bőripari szövetkezet lett, ma már a termékeknek elenyésző részét teszi ki a póló-sportcikk. Amikor 1948-ban újjáalakult a szövetkezet — Alag és Vidéke Bőripari Szövetkezet néven —, igencsak megcsappant az igény az ínvédőkre, lóidomító szerszámok és kapicánok iránt. Inkább a különböző bőrruházati cikkek és táskák váltak keresettebbé. A2 alatt a harmtac-egyné- hány év alatt, ami az újjáalakulás óta eltelt, ismét divattá, szórakozássá vált- a lovaglás. Eleinte csak külföldről érkeztek a megrendelések Dunakeszire, majd apránként! csordogálni kezdtek a hazai kérelmek is nyeregre, futtatószárra. Tehát visszatért a kereslet — és nem talált kínálatra. Nem mintha az alagiak — illetve ma már közigazgatásilag du- nakesziek — vonakodtak volna eleget tenni a megrendelők kérésének, egyszerűen nem volt rá kapacitás és munkaerő. Egész egyszerűen kihalt — vagy legalábbis kiöregedett — az utolsó szíjjártómester-gene- ráció, és égen-földön nem termett helyébe utánpótlás. A szakközépiskolákban megszűnt a szíjjártó tagozat. A szükség arra kényszerítette a szövetkezetieket, hogy futószalagszerűen, gépekkel próbálják nagyüzemi módon termelni a nyergeket, kantárokat, de egy- egy lovas már a messzi távolból is meg tudta állapítani, hogy az a bizonyos nyereg futószalagon készült-e, vagy a hagyományos műgonddal, törődéssel, kézi munkával. TeTartós is, kényelmes is, nemes bőrbői, hagyományos eszközökkel készül. Legalábbis az a nyereg, melyik László Ferenc keze alA kerül ki. Bozsán Péter felvétele hát a dömpinggyártás nem vált be — maradt a mennyiségi visszaesés. Szíjjártó kerestetik László Ferenc, az idősebb generáció utolsó mestereinek egyike ma is ugyanazzal a technikával készíti a nyergeket, mint valaha. Nem sokat változott azóta a technológia: a hegyes tű ütötte lyukon ugyanazokkal a mozdulatokkal kell áthúzni a szálat, mint édesapja, nagyapja idejében. Azt hinné az ember, hogy Lászlóéknál is apáról fiúra, Ős-< ről utódra szálló mesterség volt a szíjjártás. Pedig ... — Nekem csak . egyszerűen megtetszett, azért választottam — mondja a mester, fel sem emelve tekintetét a munkából. — Talán az alapanyagok változtak inkább. A vastag, fényes vixosból készült nyergek helyett egyre inkább a velúrból szabottat választják a kuncsaftok. Vannak masszív, nehéz nyergeink is, és kifejezetten zsokék alá való könnyű, jószágkímélő darabok. László Ferenc mögött a falon már-már sárgulásnak indult fotográfia tanúsítja: huszonöt esztendővel ezelőtt ugyanebben a műhelyben még szorongani kellett a szíjártóknak. Ma már — és nemcsak azért, mert ebédidő tájban jártunk arra — egyedül Feri bácsi böködte a szerszámmal a bőrt. — Nincs már becsülete a mesterségnek? — Becsülete még csak lenne, de vállalkozója már kevésbé. Nem is tanítják az iskolában, és bár újra divat lovon ülni, nyargalni, ügetni — alig- alig akad hely az országban, ahol ilyesmivel, az ehhez szükséges kellékekkel foglalkoznál- nak. Nem mondom,, elkelne több szerszám, lenne rá vevő is, de, úgy Játszik, ezért mégsem érdemes ráállni másoknak is a gyártásra. De tény, hogy előbb-ütóbb kiírhatjuk a kapura: szíjjártó kerestetik. A külföldi vevőket az AR- TEX Külkereskedelmi Vállalat közvetítésével kapják meg az alagiak. A személyes tárgyalások során kiderülnek a speciális és az extra díszítések iránti igények. Hogyan fogják a különféle motívumokat, monogramokat és díszítő elemeket beleaplikálni a bőrbe az automaták? Valószínűleg sehogyan. Visszautasított valuta Valószínűleg meghökkenést vált ki ezeknek a szavaknak az olvasása. Napjaink gazdaság- politikai helyzetében — enyhén szólva — luxus visszautasítani a tőkés valutát, eldugaszolni a bevételi forrást. Akármennyire is vétlenek az alagiak — lényegében erről van szó. Igény ugyanis bőven lenr ne Hollandiából és az NSZK- ból míves kidolgozású nyeregre, lófelszerelési, ápolási cikkekre. De sajnos, az ARTEX és az Alagi Bőripari Szövetkezet dolgozói is csak széttárhatják a karjukat: nincs, aki megcsinálja. Az egy-két hozzáértő, régi iparoson kívül olyan szak. ma-beli nyeregváz-készítőkre is szükség lenne, akik megcsinálják azt az abroncsot is, amelyre a nyereg bőrét feszítik. A közeljövőben kínálkozik egy átmeneti megoldás. A nyugatnémet Cavalcad cég néhány héten belül Alagra látogat és képviselője magával hoz egy műanyag-yáz prototípust is. Ha beválik — és van rá remény, hogy beválik —, egy időre el lehet űzni a tehetetlenség szel. lemét, megint több jut az exportra. És persze, belföldre is. Mert — csak a megyében! — jó néhány helyen (Pomázon, Ala- gon, Ürömön, Visegrádon, Gödöllőn, Tökön) egyre többen hódolnak az ősi magyar sportnak. Felnőttek, gyerekek, idősek, fiatalok. És nem lenne jó, ha szőrén kellene megülni a lovat.., v Láng Zsuzsa napi gondokat. Ezek a csoportok meg arra jók, hogy közösen gondolkodva, egymást segítve találjuk meg a megoldást a lakosság érdekében.” A KÉRDÉSEK . Otvemg számolom, ennyit kérdeznek a tanácstagok az ülés négy, órája alatt. Igaz, visszatérő az út, a járda, a villany, a víz, a csatorna gondja, de ahány körzet, annyiféle a szükség foka, s a megoldás módja is. Ha/ngódi Imre a parkvárosi iskola szennyvizének elvezetése miatt szólal föl és telefont sürget a körzet orvosának. Kiss Miklósné és Geller István a másik, a 7-es számúnak nevezett Vincellér utcai iskola zebrájának fölfestését sürgeti. Csabai Péter az autóbuszmegállók építését kifogásolja, Varga György körzetébe konténert kér a szemétlerakáshoz, Gerő József az orvosi ügyelet' megszervezését szorgalmazza, dr. Agyi Dániel pedig tizenöt családnak villanyt kér a Borbolya utcába, Boruta Petemé tanácstagot betegsége távoltartotta az üléstől, de -megírta levelét, s benne kérdéseit és a biztatást: a legközelebbi ülésre, ígérte, meggyógyul. A VÁLASZOK. Aki válaszol: Vogronics László, a városi tanács elnökhelyettese, új megbízatásában a parkvárosi tanácstagi csoport elnöke. Ligeti lakos létére — Parkváros egy körzetének tanácstagja. „Nem titok — mondja —, tudatos volt a döntés, amikor engem, a tanácsi vezetőt jelöltek az egyik parkvárosi tanácstagnak. Ezzel is azt a megkülönböztetett figyelmet kívánták jelezni, amivel a település vezetése e városrész felé fordul. Igaz, sokszor hallani, hogy Parkvárosnak semmi sem jutott, de ha összeszedjük az elmúlt időszak „apróságait”, kiderül: egy nagyközségnyi pénz jutott Parkvárosnak.” Úgy - tűnik, nem csupán a parkvárosi lakosok; de a tanácstagok fejében is tudatosítani kell ezt a változást. Nem a szűklátás, de maga Parkváros sokszoros gondja hozza, hogy történjék errefelé bármi, mint cseppben a tenger, úgy tűnik az. Ügy igaz; ma még csak kísérletezünk: hogyan lehetne hasznossá tenni közösségünket a lakosság számára. Most még sok az olyasfajta megnyilvánulás, amely kérdez, sőt követel, de el kell érnünk oda, hogy azt is keressük: mi, a tanácstagok, mit tudunk tenni a lakosságért.” Példának az effajta magatartásból az ülésen kettő is akadt. Tóth Károly igazgató az iskola napközijét ajánlotta föl délutánokra az öregek kikapcsolódásához. Egy másik Tóth pedig, a járdaépítő László azt mondta: „Hátralevő életemet a köz ügyének szentelem." Tóth László még nincs negyvenéves. Major Árvácska Rövid a takaró? Álmodozás kizárva Útban Nagykáta felé, néhány községben megálltam. Itt is,, ott is. megszólítottam a járókelőket. Azt tudakoltam, mit várnak a jövőtől, mi a véleményük községük fejlődéséről, szerintük mi kellene, mi hiányzik a legjobban... És itt jött a meglepetés! Az emberek egytől egyig bölcs megértéssel nyilatkoztak, sehol valamiféle sértődött elégedetlenség! íme néhány vélemény: Ha flaszter volna az utakon — Éppenséggel mi is elviselnénk, ha flaszter volna az utakon, akár a városon, hogy ne kelljen a sárban tipródni. — Ajaj, aranyoskám, sorolhatnám, mi minden kéne! Például óvoda, a lányomék ugyan bölcsődét szeretnének, hogy elmehessenek dolgozni, mert kevés az egy kereset. — Persze, hogy jó lenne az eszpresszó, mozi, szemétszállítás, rendes világítás, de hát nem olyan egyszerű ez. Megmondta a tanácselnökünk is, nem elég tehetős a község Akkor meg ugye, csak álmodozni lehet. — Ma is úgy van az! Addig nyújtózkodjál, amíg a takaród ér! És így tovább... A rögtönzött közvéleménykutatás eredményével a tarsolyomban, felkerestem a nagy- kátai járási hivatal elnökét, dr. Samu Jánost, hogy tőle kérjek választ mindarra, amit hallottam, arra a kérdésre: mit hoz a következő öt év a járásnak? Rövid lesz-e a takaró, vagy kissé hosszabb, ami alatt nyújtózkodhatnak? — Volt olyan idő is — kezdi a beszélgetést —, amikor a megye kilenc járása közül mi csupán 0,9 százalékos megyei támogatást élveztünk. Ezt azért mondofn, mert ehhez viszonyítva biztatóbbnak tűnik a jövő. .•y.iá.r , Talán a múlt tapasztalatai tették ilyen bölccsé itt az embereket? — Ügy találja, hogy bölcsek? Meglehet. Azt látják, ami a valóság. Hogy nem dúskálunk az anyagiakban, s nem a községek, netán a járás jóvagy rosszindulatán múlik, ha valami nem valósul meg. , f Az anya otthon marad — Rövid lesz hát az a bizonyos takaró? — Mondjam azt, hogy egy és ugyanaz a takaró, az alacsony embernek pont jó lehet, a hórihorgasnak pedig rövid? De nézzük a tényeket. Mindenütt, így nálunk is, első helyen a gyermekintézmények gondja áll. Ezen belül is a legfontosabb az óvodai helyek bővítése. Jelenleg ott tartunk (járási szinten), hogy az óvodáskorúak hatvan százaiéA tavaszi startra készülnek A Magyar Honvédelmi Szövetség budaörsi repülőterén megkezdődött a sportrepülőgépek felkészítése a tavaszi startra. A hangárban látható az MHSZ gépújdonsága is, a csehszlovák gyártmányú Zlín 142-es típusú, 210 lóerős iskolagép, amelyből hét darab áll a versenyzők rendelkezésére. kát tudjuk felvenni, de ez tu lajdonképpen hamis statiszta kai adat, ugyanis 100 hélyrt 130 gyerek jut. Tehát a hatvan százalék a valóságban kevesebb, taint 60 százalék. Ebben a tervidőszakban elsősorban fejlesztünk, bővítünk. (Új óvoda építését nem tervezzük.) Ily módon a járás 75 hellyel gyarapodik, ebből kel! négy község gondját megoldani. Vagyis, a hatodik ötéves tervben említésre méltó fejlődés nem lesz, csak a zsúfoltság csökken némileg. — A bölcsődei ellátottság milyen? — Ezt százalékosan nem említettem. A gyes ugyanis nagy segítség. Persze igény, lenne rá! Nagyon is! De itt legalább nem szorít annyira a cipő; ha nincs más megöl dás, három évig otthon marad az anya. — Nem is terveztek fejlesztést? — De igen. Nagykátán még ebben az évben 60 gyermeket befogadó, új bölcsőde épül. — Hol lenne még igény rá? — Tápiószecsőn, de ebben a tervciklusban nincs lehetőség építésre. Ötven tanterem hiányzik Az iskolai helyek alakulása már biztatóbb. — Csak mennyiségileg vagy minőségileg is lesz előrelépés? — Is-is, Új iskola is épül, azonkívül több helyen lesz bővítés, felújítás. Az új általános iskola, itt Nagykátán, 12 tantermes lesz, tornateremmel. A járásban sehol sem kell három műszakban tanítani. Igaz, még jelenleg is van néhány iskola, ahol 44 gyerek jut egy tanteremre. Ezen a helyzeten javít majd a tervezett 44 új tanterem. — Ez a reális igény? — .Nem, ötyen., tanteremre lenne szükség ahhoz,, hogy az oktatási reform követelményeit (minőség, hatékonyság, a kreativitás fejlesztése stb.) meg is lehessen valósítani. Itt azt is meg kell jegyezni, hogy a járás 15 községe közül alig egy-kettő büszkélkedhet tornatermes iskolával. A most bővítésre, fejlesztésre kerülő iskolákhoz sem terveztek. Nincs rá pénz! A többi «területen sem lesz látványos, nagy beruházás. A vízellátás viszonylag jó. A járásban lakók 60 százaléka vezetékes vizet ihat. Még további két községben fogják bekötni a vezetékes vizet. A villanyhálózatot szintén csak egy-két községben kell korszerűsíteni. Annál nagyobb gondot jelent az utak állapota! — Nagykáta nagyközség, járási székhely, és csupán 5 százaléknyi szilárd burkolatú útja van. Sajnos sok javulás itt nem várható — az útépítés nagyon drága. De van ennél még nagyobb bajunk is. Nagykáta — ez az idegen számára alig észlelhető — egy teknőben fekszik, állandó a belvízveszély! — Nem beszéltünk még a kulturális létesítményekről. — Új művelődési objektum nem épül, de például Szent- lőrinckátán az új iskolát már művelődési célokra is alkal más formában tervezték. És ezt a gyakorlatot szeretnénk ■ $nég több helyen kialakítani. Lehet, hogy többe kerül majd? Dr. Samu János mindet szépítés nélkül, nagyon ü őszintén vázolta a lehetősége két. A tervezésnél — mondta — már eleve csak a realitásokat vették alapul, kizárva mindenféle álmodozást. Az persze más kérdés, de keserű tény, hogy Nagykáta belvízproblémáját a következő öt évben sem tudják megoldani a nagy költségek miatt. És meglehet, hogy öt év múlva a ledőlt házakkal együtt mindez két-háromszor többe fog kerülni! De ez már, azí hiszem, egy kicsit a megye gondja is. S. Horváth Klára
