Pest Megyi Hírlap, 1981. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-03 / 28. szám

VÁCI A PEST MEGYE! HÍRLAP VÁCI JÁRÁS! ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 28. SZÁM 1981. FEBRUÁR 3., KEDD Negatív hatások ellenére eredményesen Alkotó politikai légkörben Az V. ötéves terv utolsó esztendeje a váci járás gaz­dasági egységei számára is nehezebb volt az előzőeknél. Szigorúbb gazdasági követelmények között kellett dol­gozni, nagyobb figyelmet fordítani az anyaggal, ener­giával, a munlcaerővel való gazdálkodásra, a piaci in­formációkra, és a helyi árpolitikára. A pártszervezetek, a kommunisták, a dolgozók megértették az új helyzet lényegét, s hatékonyabb munkával segítették a gaz-. Kritikus, türelmetlen pillantások kísérik írkok keresztezik az utakat Mit tesz a tűzre a brigád? Tegnap délután ülést tar­tott az MSZMP váci járási Bi­zottsága. Az ülésen részt vett: Barna Eva, a fóti általános is­kola igazgatója, a megyei pártbizottság tagja, Krima Já­nos, a váci járási hivatal el­nöke, a pártbizottsági tagokon kívül ott voltak az értekezle­ten a nagyközségi területi pártbizottságok titkárai is. A megnyitó után Frankó János első titkár foglalta ösz- sze az elmúlt év gazdasági eredményeit. — Az 1880-as évet értékelve szólnunk kell arról a pezsgő politikai lég­körről is, melyben a gazda­sági építőmunkát folytattuk — •mondotta. Szólt a Xll. kong­resszus előkészületeiről, a megyei és járási pártértekez- latekről, majd a kongresszus után a határozatok feldolgo­zásáról, az országgyűlési és tanácsi, valamint szakszerve­zeti választások, majd a nép­frontválasztásokról. Jelenleg a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség tisztségviselőinek választása, és az alapszerveze­ti taggyűlések kerülnek sor­ra. Járásunkban is megállapít­ható, hogy tovább erősödött a szocialista nemzeti egység, né­pünk történelmi összefogása, a munkás-paraszt szövetség. Az elmúlt év elején a párt­szervek és szervezetek cselek­vési programokat készítettek. Ezek a helyi adottságokat és lehetőségeket igyekeztek fel­tárni. s a hatékonyabb gazdálko­dás érdekében fogalmaz­tak meg konkrét feladato­kat. Lényeges változásra került sor a gazdasági szabályzó rendszerben, különösen az új árrendszerben. Ez az első ne­gyedévben s-ok bizonytalansá­got okozott, s negatív hatással is volt a szerződéskötésekre, a tervezésre, és a termelés fo­lyamatosságára. Ezek a hatá­sok a II. negyedév végére fel­oldódtak. A gazdasági munkában meg­határozó szerepe volt a jó po­litikai légkörnek, a párt-, a gazdasági és a társadalmi szer­vek összefogásának. Az úgy­nevezett gyenge gazdaságok, szövetkezetek kevés kivételtől eltekintve szintén jó ered­ményt értek el. A mezőgaz­daságban egyrészt sikeres esz­tendő, jó termés volt, más­részt a rendkívüli időjárás sok A Népszava hírül adta, hogy a Vác és Környéke Élelmiszer­kiskereskedelmi Vállalat autósbevásárlási központ — diszkont áruház — létesítését tervezi a 2-es számú főútvonal mellett. A Fonómunkás bemutatta Farkas József anyagmozgatót, aki 1971 óta dolgozik a Pa- mutfonóipari Vállalat váci gyárában, s a közelmúltban ÓTP-kölcsönnel, gyári segít­séggel befejezte családi házá­nak építését. A Magyar Nemzet megem­lékezett arról, hogy dr. Bánk József váci érsek-püspök 70 éves, és születésnapja alkal­mából köszöntötte őt Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. A Magyar Vasutas elemezte gondot okozott. A lakosság eletKörülmenyeinek javítását szolgáló kommunális beruhá­zások megvalósítására min­denütt kiemelt figyelmet for­dítottak. A járás lakossága a korábbinál is nagyobb mértékben segítette a köz­ségfejlesztési célokat, 1989- ban 74,3 millió forint ér­tékű társadalmi munkát végeztek. A járás gazdasága tehát a követelményeknek megfele­lően fejlődött, néhány terület kivételével. A gazdaság néhány fontos területét elemezve az első tit­kár rámutatott, hogy a mező- gazdasági nagyüzemekben az üzemi termelési érték 1979-hez viszonyítva közel 20 százalék­kal nőtt, és meghaladja a 3,5 milliárd forintot. Az alapte­vékenység termelési értéke 33 százalékkal több, mint az előző évben volt. Az 1979-hez képest tervezett 3,5 százalé­kos eredményromlással szem­ben tehát 10 százalékos ered­ményjavulás várható a szám­adatok végleges lezárása után. Rekordtermés volt búzából, ta­vaszi árpából. A mostoha idő­járás ellenére sikerült befe­jezni a vetést november első napjaiban. A gyümölcstermelés ered­ményei is jobbak az előző évi­nél. Dinamikusan fejlődött az állattenyésztés, és a tejterme­lés. Ez utóbbiból kiemelkedő eredményt ért el az Alagi Ál­lami Tangazdaság, valamint a kisnómedi, a fóti és a gödi ter­melőszövetkezet. Tovább fej­lődött a mezőgazdasági üze­mek tevékenysége. A cselek­vési programokban meghatá­rozott beruházások megvaló­sultak. A püspökhatvani sza­kosított tehenészeti telep, a kosdi hízőmarhatelep rekonstrukciója, illetve bő­vítése megfelelő ütemben folyik. A fejlődés állomásait jelző új szövetkezeti létesítmények és gazdasági eredmények hosz- szú sorában az előadó szólt arról is, hogy a mezőgazdasá­gi üzemek kiegészítő tevé­kenységében a termelést befo­lyásoló negatív hatások elle­nére is eredményes gazdál­kodás folyt Az idei tervekről szólva hangsúlyozta: gazdasági hely­zetünk fejlődésének jellege azt kívánja, hogy a legna­gyobb tartalékokra, a dolgo­az eddigi vasútvonal-villamo­sításokat. Helyeselte az Aszód —Vác vonal villamosításának a tervét, mert ezzel a megol­dással csökken a budapesti nagyállomások terhelése. A Magyar Hírlap arról tudó­sított, hogy új fajta konténe­rek gyártását kezdték meg az idén a Magyar Hajó- és Daru­gyár váci gyáregységében: a FLATRACK-konténerekből 400 darab készül angol meg­rendelésre. A Köznevelés bemutatta Szinay Józsefet, a váci Gábor József Általános Iskola taná­rát és Csapó Imréné körzeti vezető óvónőt, akik a közel­múltban vették át a rangos helyi elismerést jelentő Ma- theika-díjat. P. R. zó emberek tudására és szor­galmára, az emberi ténye­zőkre jobban alapozzunk. A jövő legnagyobb feladata a VI. ötéves terv beindítása. Krima János, a váci járási hivatal elnöke kiegészítő hoz­zászólásában tájékoztatást adott a tanácsi fejlesztések helyzetéről, s mint mondotta, az V. ötéves terv előirányza­tait sikerült túlteljesíteni. Lévák József, a sződi Egye­sült Virágzó Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnöke gazdaságuk eredményeiről és gondjairól szólt, s azokról a törekvésekről, melyeket a föld termőképességének gaz­daságos növekedése hiányában követnek. Dr. Barna Lajos, a fóti Gyermekváros igazgatója a gazdasági körülmények kö­zött nehezedő technikai felté­telekről szólt, melyek a tár­sadalmi munkát akadályozzák a gyermekintézmények fejlesz­tésénél. Göndöcs Lajos, az Alagi Állami Tangazdaság igazgatója kedvező tényezők és szorgalmas munka eredmé­nyének minősítette a járás gaz­dasági sikereit, s többek kö­zött szólt az állattenyésztés nehezedő közgazdasági kö­rülményeiről. A hozzászólások után Szalui Árpád, a járási pártbizottság titkára terjesztette elő a párt- bizottság 1981. programjavas­latát, majd egyéb kérdéseket tárgyaltak. K. T. I. A Dunakanyar nevezetes múzeumai közül kiemelkedik a bal parton a Szőnyi István emlékét őrző ház, amely ta­valy is sok ezer látogatót von­zott. Mint Dániel Kornél igaz­gatótól megtudtuk, 1980-ban 83 műsoros rendezvényt szer­veztek, ezek közül a legnép­szerűbbek a zenés irodalmi hét végék. A vezetést évek óta Czigány György vállalja, nagy sikerrel. Az érdeklődés e rendezvények iránt nemcsak a környékbeliek körében nagy: a jelentkezési lapokat átnézve kiderül, hogy érkez­tek csoportok Dánszentmiklós- ról, Szekszárdról, Veszprém­ből is, hogy csak néhányat említsünk. A vendégeket a 128 személyes kempingben szállásolták el. A tavalyi választékból szin­tén kiemelkedőek az ifjúsági rendezvények. Jól sikerült az augusztus 20-án megrendezett népművészeti kirakodóvásár, amely sok embert vonzott Ze- begénybe. Tavaly is sor került az immár hagyománynak szá­mító szabadiskolára, amely iránt nemcsak hazai, de nem­zetközi érdeklődés is mutatko­zik. Messze földön híres a mú­zeum köré tömörülő baráti kör tevékenysége is. A cso­port, amely a nagy festő élet­művének ápolását vállalta, ti­zenegy éve alakult. Jelenleg 412 tagja van az ország min­den részéből. A baráti kör a műsorok rendezéséből is kive­szi részét, 1980-ban például méltó keretek között emlékez­tek meg Szőnyi István halálá­nak 20. évfordulójáról: az em­léktábla-avatással egy időben magángyűjteményeknél fellel­hető Szőnyi-képekből rendez­tek kiállítást. A baráti kör önfenntartó, tavaly mintegy 2 millió fo­rintnyi bevételhez jutottak. Ebből igyekeznek a múzeum­ban a legfontosabb teendőket Hideg van. Ezzel a rövid mondattal akartam a riportot kezdeni, de mire elindultam ragyogott a téli napsütés, ol- vadozni kezdtek az útra fa­gyott jégburkolatok. Így van ez. Ha télen építőmunkások­ra gondolunk, mindjárt a hi­deg jut az eszünkbe. Hozzá egy másik kép is társul, a lo­bogó tűz mellett kezüket me­lengető, vastag ruhás embe­rek látványa. Mert mi taga­dás, időnként valami mellett fel kell melegedni. Bár a sza­bályok tiltják és veszélyes is, azért manapság még sokan le­becsülik a védőitalként napon­ta többször is körbekínált for­ró teát, s így, vagy úgy, sze­rét ejtik a bornak, s másféle melegítőket is fogyasztanak. Téli műszak — Nahát, mi aztán nem — vönják kétségbe ez utóbbi fel­tevés jogosságát a Pest me­gyei Út- és Hídépítő Vállalat dolgozói, akiket mostanában a deákvári lakótelep majdnem minden utcájában meg lehet találni, s nem kis sértődött­séggel kérik számon a találko­zás alkalmával, hogy teret en­gedtünk Oravecz György le­vélírónk cikkének, ami szerint drága faanyaggal tüzelnek, s pálinkáznak munkaidő alatt. — Itt erről szó sem lehet — mondják Horváth Mihály se­gédmunkás brigádjának tagjai is, akik Üjfehértóról vonatoz­nak ide minden héten, s hét­főtől péntekig egy nyolcsze­mélyes lakókocsiban laknak. — Nem hideg, kényelmes — mondják. — Van benne tv is, rádió is, sohasem vesznek ösz- sze azon, hogy melyik csator­na adását nézzék, meg azon sem, hogy éjjel ki keljen fel megrakni a kályhát. Abban is megvan az egyetértés, hogy ha valaki szeszt inna a mun­kahelyen, azt maga a brigád­vezető küldené haza véglege­sen. fedezni. Nagyon jól működik például a gyermekeknek szer­vezett kerámiaszakkör, amely ideiglenesen a klubkönyvtár­ban kapott helyet. Most azl tervezik, hogy nyárra égy paj­tát alakítanak át végleges ke­rámiaműhellyé, amelyben a felnőttek mellett a fiatalok is helyet kapnának. Ebben az esztendőben sor kerül a kemping modernizálá­sára is, amit a vendégek kor­szerű körülmények közötti, kényelmes elhelyezését szol­gálja majd. A negyedik „C”-ben érdekes osztályfőnöki órát tartottak. Vendége volt az osztálynak Orsós Márton, aki valamikor a Fóti Gyermekváros lakója volt, most pedig a 72-es szá­mú postahivatal dolgozója. — Hogyan került ide? — Közgazdasági Szakközép- iskola másfél évtizede támo­gat Foton élő gyermekeket. A kapcsolat az iskolák elvégzése után sem szakad meg. Felnőtt­ként is visszajárnak, hogy el­mondják, hogyan élnek, mik az örömeik, gondjaik. Ezért jöt­tem én is, s közben dallal gi­tárral is szórakoztattam az osztályt. Barátságok Farkas Mária és Szentesi Miklós tanárok, Mojzes Tün­de, Soltész Erika, Mikucz Már­ta és Péczelt Csilla negyedi­kesek elevenítik fel a múltat. Farkas Mária: — Egyszer elmentem Fótra, megismertem az ott élő gye­rekek szeretetvágyát, ragasz­kodását. Sosem felejtem el a kérdéseiket: eljösz megint? El­viszel? Rettenetes volt, hogy — De hát nem kimondottan magukról szólt az írás. Nem a vállalat embereiről, ha­nem ... — Hát. ez az! A területen több vállalat is dolgozik. Ne­vezzék meg, hogy kik csinál­ják mindezt? Állunk a Népek Barátsága útja és a Gombási út sarkán Két brigádtag hógolyót dobál á buszra váró gyerekek felé. Félig tréfa ez, félig meg ko­moly, mert mindig odasetten­kednek az árok széléhez, ami balesetveszélyes. A többiek is állnak, mert várják a homo­kot. Az árkokat egyszer már kiásták a váci Kommunális és Költségvetési Üzem dolgo­zói, de közben jött a tél, az eső, a fagy és beszakadoztak. Ezért újra ki kellett tisztítani. Most az van soron, hogy a le­fektetett csöveket homokré- teggel takarják, le. aztán rá a földet. Ha az idő engedi, ezen a szakaszon hamarosan befed­hetik a csöveket. — Ezt bizony nehezen várja a lakosság. Árkok keresztezik az utakat, jeges, vékony pad­lóátereszek vezetnek rajtuk keresztül, rosszul felerősített korlátokkal, s este a legtöbb helyem hiányzik a kivilágítás — Hát igen — bólint erre Horváth Miklós, miközben a telep belseje, a madarakról el­nevezett utcák irányába tar­tunk, hogy megkeressük a többieket s Ripper József mű­vezetőt. Közben megjegyzi, hogy a korlát egy másik társ- vállalkozó feladata, az átadási határidőről meg egyébként sincs tájékozódva. Talán majd a főnök. A Hungicort melegítik — Nem tudom, meg aztán nem is vagyok rá illetékes, hogy erről nyilatkozzam — közli Ripper József, amikor kezet fogunk. Annyi azonban bizonyos, hogy a tervet néhol, például a Fúrj utca sarkán, egy helyütt a Népek barátsága útján is módosítani kell, még­hozzá olyan helyen, ahol a munka már kész, s fölötte fel kell bontani a lebetonozott utat. A beruházó, a TIGÁZ ugyanis nem fogadta el a je­lenlegi megoldást, s nem en­gedi meg így a bekötést, az üzembe helyezést. Ez bizonyá­ra meghosszabbítja a befeje­zést. Eszembe jut Varga János igazgató levelének az a né­hány sora is, melyben közli, hogy a vezetéképítés tervmó­dosítás miatt nem halad kel­lő ütemben. Azt már valószí­nűleg nem tőlük kellene meg­kérdeznünk, hogy a tervezők és a TIGÁZ miért nem akkor ellenőrizte a tervdokumentá­ciót, amikor az árkok még fe­nem tudtam segíteni rajtuk. Akkor gondoltam is, hogy el­mondom a diákjaimnak. Meg­értették, kialakultak a kapcso­latok az osztályok, és a fótiak között. Nemsokára mások is csatlakoztak a mozgalomba. Hagyomány lett, kölcsönösen látogatják egymást. Az embe­rek cserélődnek, de a két in­tézmény barátsága marad. Meggyőződésem, hogy ez nagy­szerű nevelési lehetőségeket rejt magában. A diákok gondolatait Moj­zes Tünde foglalja össze: — Volt úgy, hogy szíveseb­ben mentünk volna máshová, mint Fótra. A lelkesedés sem lobogott mindig ugyanolyan hévvel. De tudtuk, hogy vár­nak bennünket. Szeretetet osz­tani jó. Éreztük, hogy fonto­sak vagyunk számukra. Csend van, ki-ki a maga gondolataival foglalkozik. Miről beszélgettek ma? — Érdekelt, hogy az osztály hogyan lát dolgokat, meditál Orsós Márton. Egészen más szituációban élnek, mint mi. Ott a szülő, a biztonságot nyújtó otthon. A< felnőtt-gyer­mek kapcsolat értelme, meg­detlenek, az út betonozatlan volt. Czégény Péter brigádveze­tő és Túró Sándor kubikos társaságában egy kokszkosár tanulmányozásába mélyedünk. — Hát ez az — mulatja a kubikos. — Ezt láthatják a környék lakói. Hulladékdesz­kával tüzelünk. Melegedni is kell, de nemcsak az a cél... — Hungicor szigetelőszalag — szól közbe a művezető, s ennek a primer ragasztója az a fekete folyadék. Ezzel bur­koljuk a vezetéket, s . ezt előbb fel kell melegíteni. — Azért meg hálásak is le­hettek volna a környékbeliek, hogy eltüzeltük az utcára do­bált karácsonyfáikat — szól­nak közbe többen is, majd el­sorolják, hogy a fedetlen ár­kokból kihúzgálták a jelző­vezetéket, eltörték a szivár­gást jelző szaglócsövet, az ár­kok fölötti átjárók mellől el­vittek több korlátot, meg jel­zőlámpát, s nem mondják ki amit gondolnak, hogy tulaj­donképpen nincs mit egymás szemére vetni. — A cikkíró­nak könnyű a meleg szobából — mondják hangosan dohog­va. aztán azt javasolják: néz­zünk szét a szomszédos épít­kezéseken is, ha már valutát érő faanyag égetéséről, meg pálinkázásról van szó. A más portája — Nézze, miránk ilyet nem mondhatnak, mert ide nem lehet belátni. Ha úgy volna, mint ahogy állítják, akkor sem szerezhetnének rajtunk kévül tudomást a dologról — mondják a PEFÉM művezetői irodáján. Azt persze mi is lát­tuk, hogy hosszú staflit vág­tak fel tüzelőnek amott a túl­oldalon. Ügy gondoljuk, a gá­zosok lehettek. Nem állítjuk, hogy a mieink nem csempész­nek be a szatyorban szeszes italt. De ezt nehéz ellenőrizni. Egy félkész lakóház előtt tétován álldogáló emberek csoportja. Palkovits János kő­műves brigádvezető bemutat­kozik. A Nógrád megyei Álla­mi Építőipari Vállalat építke­zésén most a belső válaszfala­zásnál tartanak, de fagy a gipsz, így a hézagolással várni kell. Három óra után elcsen­desül a környék, mert a téli munkaidő fél négyig tart. — Hogy ital meg tüzelés? — Náluk ez nincs — mondják a gépkocsira váró dejtári em­berek. Hidegnek igaz, hideg van, de mi nem fázunk. Ar­rébb láttunk tüzet a napokban is, ahol a csöveket fektetik. — A szigetelőanyagot mele­gítették hulladékfával. — Azt. A kerekképű kőmű­ves elmosolyodik. ítélése sem egyező. Nagy dolog az, ha mindennap hazamegy valaki. Mi csak magunknak bizonyítgatunk, mert senki nem kíváncsi ránk. Számomra ennék a kapcsolatnak mindig azért volt nagy jelentősége, mert voltai:, akik elé odaáll- hattam az eredményeimmel. Serkentett, hogy valahol vár­nak tőlem valamit. ' f Segítség Szentesi Miklós hallgat. Én tudom, hogy ő a lelke, mozga­tója ezeknek a barátságoknak. Most éppen találkozót szervez a már felnőtt patronáltak, és az érettségizettek között. Ne szakadjon meg a kapcsolat mindaddig, míg szükség van rá. Elszólásból derül ki az is, hogy a diákok öregeket is se­gítenek. Tüzelőt hordanak, ebédet visznek, beteget ápol­nak. Előfordult, hogy óráról mentek el orvosságot vinni, teát készíteni. „Úgy múlnak el napjaid, hogy üresek a zsebeid És nem kísér senki utadon csak a magány” — — pengeti a gitárt Márton. Jó tudni, hogy rá már nem vonatkozik a refrén szövege. Vicsotka Mihály ISSN 0133-2159 (Véül Hírlap) Vác a hazai lapokban Tevékeny baráti kör Pajtából - műhely Kovács T. István Szeretetet osztani jó! Miért jár Fótra a diák?

Next

/
Thumbnails
Contents