Pest Megyi Hírlap, 1981. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-24 / 46. szám

1981. FEBRUAR 24., KEDD

3

»Vera w

t/fmflP

LEONYID BREZSNYEV ELŐADÓI

az úton, s mi az, amit még nem sikerült leküzdenünk.

Az elvtársi, építő bírálatra mi mindig odafigyelünk. De határozottan ellene vagyunk annak a bírálatnak, amely elferdíti a szocialista valóságot és ezáltal akarva, vagy akaratlanul az imperialista propagandának, az osztályellenségnek tesz szolgálatot. .

Pártunk abból indul ki, hogy a kommunisták közötti véleménykülönbségek leküzdhetők — persze, ha nem ,a forradalmárok és a reformisták, az alkotó marxizmus és a dogmatikus szektásság, illetve balos kalandorság közötti elvi eltérésekről van szó. Itt természetesen nem lehet helye kompromisszumoknak — ma-éppen úgy -nem,: mint Léhin idejében. De amikor a kommunisták közös forradalmi ügyükért harcolnak, abból indulunk ki, hogy a különböző nézetek és álláspontok türelmes elvtársi megvitatása felel meg a legjobban közös céljaiknak.

A kommunisták következetes békeharca, az imperializmus agresz- szív politikája ellen, a népeket nukleáris katasztrófával fenyegető fegyverkezési hajsza ellen folyó harc nagy egyesítő erő, a kommunista világmozgalom további összefogásának, tekintélye növekedésének hatalmas tényezője.”

„A legfontosabb az, hogy a marr xizmus—leninizmus tanításával felvértezett kommunisták mindenkinél mélyebben és mindenkinél helyesebben látják a világban végbemenő folyamatok lényegét és távlatait, helyes következtetéseket vonnak le ebből az országuk munkás- osztálya, dolgozói érdekeiért, a demokráciáért, a békéért, a szocializmusért folytatott harcuk számára.

Ezen az alapon építi az SZKP kapcsolatait a testvérpártokkal.”

A beszámolási időszakban — folytatta Brezsnyev — erősödött az SZKP együttműködése más demokratikus erőkkel is, így számos nyugati ország szocialista, illetve szociáldemokrata pártjaival — főképpen a háborús veszély elleni küzdelemben.

Fontosnak tekinti az SZKP az együttműködést a szociáldemokratákkal, a szakszervezetekkel, a vallásos körökkel, valamennyi demokratikus békeszerető erővel a háború megakadályozásának, a béke megszilárdításának érdekében.

MINDEN SZINTEN KONSTRUKTÍV TÁRGYALÁSOKRA

A továbbiakban Leonyid Brezsnyev behatóan elemezte a tőkés világ helyzetét. Megállapította, hogy az utóbbi években tovább éleződött a kapitalizmus általános válsága. Az utóbbi, tíz évben immár harmadik gazdasági visszaesését éli át. 1970 óta a fejlett tőkés országokban az árak átlagosan 2,3-szeresükre emelkedtek, s ezen belül 1975 óta másfélszeresükre. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államok új elnöke hivatalba lépésekor beismerte: az Egyesült Államokat most sújtja nemzeti történelmének egyik legrosszabb inflácjós periódusa, s az infláció magának az élet alapjainak a megrendítésével fenyegeti az amerikaiak millióit. Vajmi keveset segít a kapitalista gazdaság állami szabályozása. A burzsoá kormányok az infláció elleni intézkedésekkel elősegítik a termelés pangását és a munkanélküliség fokozódását: a termelés válságos hanyatlásának megfékezésére törekedve még inkább fokozzák az inflációt.

A fejlett tőkés országokban tíz év alatt megkétszereződött a munkainélküliek serege. 1980-ban a munkanélküliek száma 19 millió volt.

Éleződnek az imperialisták közötti ellentmondások, erősödik a harc a piacokért, a nyersanyag- és energiaforrásokért. A japán és a nyugat-európai monopóliumok mind sikeresebben versengenek az amerikai tőkével, még az Egyesült Államok belső piacán is. A 70-es években az Egyesült Államok részaránya a világexportban csaknem 20 százalékkal csökkent.

„Azok a nehézségek, amelyekkel a kapitalizmus küzd. befolyásolják poliltikáját, ezen belül külpolitikáját is — hangsúlyozta Leonyid

Brezsnyev. — Kiéleződött a harc

a tőkés országok külpolitikai irányvonalának alapvető kérdései körül. Az utóbbi időben jelentősen aktivizálódtak az enyhülésnek, a fegyverkezés korlátozásának, 3 Szovjetunióval és más szocialista országokkal való kapcsolatok megjavításának ellenségei.

A kalandorság és az, hogy saját önző céljaik érdekében készek kockára tenni az emberiség létérdekeit — mindez különösen leplezetlenül nyilvánul meg az imperializmus legagresszívebb köreinek politikájában.”

„A népek jogainak és vágyainak teljes semmibevevését demonstrálva megkísérlik a terrorizmus megnyilvánulásának minősíteni a néptömegek felszabadító harcát. Valójában az a céljuk, hogy elérjék az elérhetetlent: meggátolják a világban végbemenő haladó változásokat, visszaszerezzék maguknak a népek sorsa feletti uralmat.

Példátlanul növekednek a katonai kiadások Az Egyesült Államokban a katonai kiadások elérték az évi 150 milliárd dollárt. Az amerikai katonai-ipari komlexum azonban még ezekkel a csillagászati számokkal sincs megelégedve — még többet követel. Washington követeléseinek engedve az Egyesült Államok NATO- beli szövetségesei is kötelezték magukat — jóllehet egyesek nem a legszívesebben —, hogy majdhogynem évszázadunk végéig automatikusan növelik katonai kiadásaikat.

E hatalmas összegek jelentős részét az új típusú hadászati nukleáris fegyverfajták gyorsított fejlesztésére fordítják. E fegyverek létrehozását a hírhedt Carter-direktívához hasonló, a béke ügye szempontjából

veszélyes katonai doktrínák meghirdetése kíséri. Az emberekkel el akarják hitetni, hogy a nukleáris háború korlátozott is lehet, azt akarják, hogy megbékéljenek az iiyen háborúk lehetőségének gondolatával.”

„Az imperialista körök más államodat és nepeket ilietően az uralom és a kényszer kategóriáiban gondolkodnak.

Az Egyesült Államok, hogy megossza másokkal a költségeset es egyben szorosabban magához kösse NATG-beli partnereit, e tömb funkcióinak kibővítésére törekszik. A washingtoni stratégák nyilvánvalóan be akarnának vonni háborús előkészületeikbe több tucat más államot, be szeretnék hálózni a világot támaszpontjaikkal, repülőtereikkel és fegyverraktáraikkal.

Ezeknek az akcióknak az igazolására azt a verziót terjesztik, hogy szovjet veszély fenyegeti a Közel- és Közép-Kelet kőolajkincsét, illetve a kőolajszállítási útvonalakat Ez eleve hazugság, mivel szerzői jól tudják, hogy a Szovjetunió nem készül kezet emelni sem az egyikre, sem a másikra.”

„Az Egyesült Államokkal való viszonyunkban ezekben az években, ahogy korábban is, elvi és konstruktív vonalat követtünk. Sajnos, a fehér házi vezetőségváltás után is nyíltan harcias felhívások és nyilatkozatok hangzanak el Washingtonban, amelyek kimondottan arra irányulnak, hogy megmérgezzék a légkört az országaink közötti kapcsolatokban. Szeretnénk mégis azt remélni, hogy azok, akik ma határozzák meg Amerika politikáját, végül is képesek lesznek reálisabban’ szemlélni a dolgokat. A Szovjetunió és az Egyesült Államok, a Varsói Szerződés és a NATO között kialakult katonai-hadászati egyensúly objektív módon szolgálja a béke megőrzését bolygónkon. Mi nem törekedtünk és nem törekszünk katonai fölényre a másik féllel szemben. Ez nem a mi politikánk. De azt sem engedjük meg, hogy velünk szemben alakítsanak ki ilyen fölényt. Az ilyen kísérletek, valamint az, hogy az erő pozíciójából beszéljenek velünk, teljesen kilátástalanok!”

„Akár a hadászati nukleáris fegyverekről, akár a középhatótávolságú nukleáris fegyverekről van szó Európát illetően, mindkét esetben hozzávetőleges egyensúly áll fenn a felek között. S az egyensúly szilárdabb lehetne, ha megfelelő szerződéseket és egyezményeket kötnénk.

Nem felel meg a valóságnak az a verzió sem, miszerint a fegyveres erőik összlétszámát illetően szovjet fölény van. Az Egyesült Államok és a többi NATO-tagország fegyveres erőinek együttes létszáma még valamelyest nagyobb is, mint a Szovjetunióé és a Varsói Szerződés többi országáé.

Milyen szovjet katonai fölényről lehet is szó?

A katonai veszély forrása nem a Szovjetunió állítólagos fölénye, hanem maga a fegyverkezési hajsza, a világban fennálló feszültség."

Ennek a veszélynek a megszüntetése érdekében Leonyid Brezsnyev szorgalmazta a tárgyalásokat a vitás nemzetközi kérdések megoldására. Szükségesnek nevezte a párbeszédet, „méghozzá az aktív párbeszédet minden szinten. Mi készek vagyunk a párbeszédre”.

Elégedetten állapította meg, hogy az európai kontinensen, az enyhülés ellenségei erőfeszítéseinek ellenére, „lényegében nem alakul rosszul a két rendszer országai közötti békés együttműködés. Szélesebbek és tartalmasabbak lettek a politikai kapcsolatok. A külpolitika több jelentős problémáját illetően gyakran sikerül megtalálnunk a közös nyelvet. Növekednek és minőségileg is fejlődnek a gazdasági, tudományos- műszaki és kulturális kapcsolatok.”

Ennek példájaként említette a szovjet—francia és a szovjet—nyugatnémet' kapcsolatok bővülését és az európai enyhülést erősítő megállapodásokat.

„Az európai ügyeikről szólva nem hallgathatjuk el azt a tényt sem, hogy új, komoly veszélyek fenyegetik az európai békét — figyelmeztetett Leonyid Brezsnyev. Elsősorban a NATO azon döntéséről van szó, hogy újabb amerikai nukleáris rakétaeszközöket telepít Nyugat-Euró- pába. Ez a döntés nem „válasz” az állítólagos szovjet kihívásra, nem a fegyverzet szokásos „korszerűsítése”, ahogyan azt Nyugaton állítják. Nyilvánvaló az a szándék, hogy a NATO javára változtassák meg az Európában kialakult katonai egyensúlyt.

Világosan meg kell érteni: a Szovjetunió és szövetségesei ellen irányuló új amerikai rakétáik telepítése az NSZK, Olaszország, Anglia, Hollandia vagy Belgium területén feltétlenül kihat kapcsolatainkra ezekkel az országokkal, nem beszélve már arról a kárról, amélyet saját biztonságuknak okoznak. így ezen országok kormányainak és parlamentjeinek megvan az alapjuk, hogy újra és újra mérlegeljék ezt az egész kérdést.

Az európai népek létérdekei megkövetelik, hogy Európa más úton járjon. Azon az úton, amelyet Helsinkiben raktak le."

Ismét hangsúlyozta, hogy a szovjet p>árt és állam külpolitikai tevékenységének alapvető irányvonala volt és marad a háborús veszély csökkentéséért, a fegyverkezési haj- siza megfékezéséért vívott küzdelem. Ez a feladat ma különleges jelentőségűvé és halaszthatatlanná vált. Nincs talán még egy olyan állam a világon, amely annyi konkrét és realista kezdeményezéssel élt, mint a Szovjetunió.

„Az elmúlt évek alatt a Szovjetunió határozottan harcolt azért, hogy véget vessenek a nukleáris fegyverkezési hajszának. Óriási munkát végeztünk a hadászati fegyverek korlátozására vonatkozó, az USA-val megkötendő szerződés előkészítésében. Sokat tettünk a nukleáris fegyverkísérletek teljes betiltására irányuló tárgyalások során. Bejelentettük és megerősítettük, hogy nem alkalmazunk nukleáris ' fegyvert az ilyen fegyverekkel nem rendelkező, azokat saját területükön elhelyezni nem engedélyező országok ellen.”

„Javasoltuk, hogy szüntessék meg a nukleáris fegyverek gyártását kezdjék el készleteinek csökkentését, egészen teljes felszámolásukig.”

A Szovjetunió — folytatta Brezsnyev — aktívan fellépett minden más tömegpusztító fegyverfajta, így a neutronfegyver betiltása mellett. A Pentagon most ismét azzal próbálkozik, hogy meghonosítsa ezt a fegyvert. „Mi a magunk részéről megerősítjük, hogy nem kezdjük el e fegyver gyártását, ha az nem jelenik meg más országokban és készek vagyunk az e fegyvert egyszer, s mindenkorra betiltó egyezmény megkötésére.”

Emlékeztetett a szónok arra is, hogy a Szovjetunió és a Varsói Szerződés más országai a különböző nemzetközi fórumokon (Madrid, Bécs) több konkrét javaslattal léptek fel az európai katönai enyhülés biztosítására, a fegyverkezési hajsza korlátozására. Ezek a javaslatok ma is érvényben vannak. „A jelenlegi világhelyzet azonban újabb, további erőfeszítéseket követel annak érdekében, hogy kiküszöböljük a háborús veszélyt és megszilárdítsuk a nemzetközi biztonságot.”

SZÉLES KÖRŰ, ÚJ JA VASLA TOK A PROBLÉMÁK MEGOLDÁSÁRA

Az SZKP KB főtitkára javasolta a bizalomerősítő intézkedések körének kiterjesztését: „A magunk részéről mi már kijelentettük, hogy készek vagyunk továbblépni és bejelenteni a haditengerészeti és a légierők hadgyakorlatait is. Javasoltuk és újból javasoljuk, hogy a tájékoztatás terjedjen ki a nagyobb méretű csapatmozgásokra is.

Most pedig azt akarjuk indítványozni. hogy jelentősen bővüljön az ilyen intézkedések alkalmazásának övezete is. Készek vagyunk kiterjeszteni ezeket a Szovjetunió egész európai részére azzal a feltétellel,

Imgy a nyugati államok is megfelelően kibővítik a bizalomerősítő intézkedések zónáját.

Van egy olyan térség, ahol a bizalomerősítő intézkedések kidolgozása és alkalmazása — figyelembe véve természetesen e térség sajátosságait — nem csak a helyzet enyhülését eredményezné ott, hanem igen hasznos lenne az egyetemes béke alapjainak megszilárdítása szempontjából is. A Távol-Keletről van szó, ahol olyan országok vannak egymás szomszédságában, mint

(Folytatás a 4. oldalon)

Leonyid Brezsnyev előadói beszédét tartja. Képünkön; a kongresszus elnöksége